Franciaországot megdöbbenti a Strauss-Kahn ügy 2011. május 16. hétfő 19:01 | Rákócza Richárd Forrás: New York Times

New York/Párizs – Elképedést és hitetlenséget váltott ki az IMF-vezér, a francia Szocialista Párt vezető alakja, a 62 éves Dominique Strauss-Kahn letartóztatása hazájában. Sarkozy elnök kormánya óvatosan reagált legveszedelmesebb ellenfele meghurcolásának hírére; a feleség hisz férje ártatlanságában. A New York Times összefoglalója.

Az ártatlanság vélelmét fenn kell tartani, máskülönben pedig a hatóságok végezzék a munkájukat – nagyjából így foglalható össze Nicolas Sarkozy francia elnök kabinetjének álláspontja az év nemzetközi botránya ügyében. Martine Aubry, a francia Szocialista Párt vezetője viszont azt állította, „teljes mértékben megdöbbent” azon, hogy letartóztatták a politikust, akitől a leginkább várni lehett a jövő évi választásokon Sarkozy legyőzését.

Számosan – köztük Strauss-Kahn felesége, Anne Sinclair amerikai születésű francia tévés újságíró – képtelenségnek tartják a Nemzetközi Valutaalap első embere ellen felhozott vádakat. Sinclair közölte, férje nem bűnösnek fogja vallani magát. Mások homályosan utaltak arra, hogy az egészet Sarkozy rendezte meg, aki így akar megszabadulni riválisától.

A feleség szerint hazug a vád

Általánosnak mondható azonban a vélemény: ha csak ki nem derül, hogy a rendőrség valami elképesztő szarvashibát vétett, a letartóztatás minden bizonnyal Strauss-Kahn politikai reményei végét jelenti, nem beszélve szakmai pályafutásáról, amely épp akkor törik derékba, amikor az IMF-nek egy sor csődközeli EU-tagállam hitelezéséről kéne megállapodnia.

Az IMF ügyvivő igazgatót jelölt ki Strauss-Kahn helyére, aki egy manhattani cellában várja péntekre kitűzött bírósági meghallgatását. Eközben a sajtóban kezdtek napvilágot látni a beszámolók, amelyek a férfit korábbi tettei alapján agresszív szexuális ragadozóként tüntetik fel.

Strauss-Kahn házasságtörései régóta nyílt titoknak számítanak, egészen más lapra tartozik azonban a nemi erőszak kísérlete, a szemérem elleni bűncselekmény és a kényszerítés, amelyet még Franciaországban és a kontinentális Európa többi részén is elítél az a közfelfogás, amely sokkal enyhébben ítéli meg a politikusok nemi kilengéseit, mint az amerikai társadalom – lásd Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök esetét.

„Ha kiderül a vádakról, hogy igazak – de még ha hamisnak bizonyulnak is –, ez degradáló dolog”, jelentette ki a centrista François Bayrou, aki 2007-ben indult már az elnökválasztáson.

A baloldali Libération napilap címlapja „politikai bombát” emleget. Vincent Giret főszerkesztő-helyettes keserűen írta vasárnap, hogy Strauss-Kahn látszott „a legalkalmasabbnak arra, hogy rendet tegyen a francia zűrzavarban. Az ország belefáradt a válságba és megzavarodott Sarkozy őrült uralmától.” Strauss-Kahn azonban azt hitte, „küzdelem nélkül” megnyerheti ezt a mérkőzést, mondta Giret, így nem követte a „lemondás és önmegtartóztatás” útját.

A teljes franciaországi politikai elit szuperlatívuszokban fogalmazott az ügy kapcsán. Dominique Paillé, Sarkozy pártjának korábbi szóvivője „negatív értelemben vett történelmi pillanatot” emlegetett. Sarkozy más követői ugyancsak sarkosan fogalmaztak.

Baroin nem szószátyár

François Baroin kormányszóvivő leszögezte, hogy Strauss-Kahnt is megilleti az ártatlanság vélelme, a kormány viszont „ez ügyben többet nem kíván kommentálni”, megtárgyalásához pedig „különös körültekintést” javall.

Aubry, a szocialisták vezére arra kért mindenkit, ne ítélkezzen elhamarkodottan, és rendkívüli pártkonferenciát hívott össze. „Mélyen kétségbeejtőnek” nevezte a fejleményeket Ségolène Royal, aki a legutóbbi elnökválasztáson maradt alul Sarkozyvel szemben, és ő is arra mutatott rá, hogy mindenki ártatlan, míg a bűnössége be nem igazolódik.

Royal jövőre újra megméretteti magát

Strauss-Kahn nem egy szövetségese szerint a bankár összeesküvés áldozata lett. Christine Boutin, a kicsiny Kereszténydemokrata Párt vezetője szerint hihetetlennek hangzik az egész történet, „tehát nyilván tőrbe csalták”.

Gérard Grunberg elismert baloldali politológus úgy véli, Strauss-Kahn szakmai és politikai karrierjének egyaránt befellegzett. „Politikai földrengés ez és katasztrófa Franciaországra nézve”, mondta egy interjúban. A vádak szerinte megmásították a jövő évi választások eredményét, és megrázták az egész politikai spektrumot, valószínűsítve egyben egy centrista jelölt indulását.

Strauss-Kahn megpróbáltatásai jelöltséghez segíthetik François Hollande volt szocialista pártvezetőt, de az sem kizárt, hogy maga Aubry is indul. Royal pedig már be is jelentette ebbéli szándékát. Ha Strauss-Kahn csakugyan nem száll ringbe, az nem szükségképp hajtja a szélsőjobboldali Nemzeti Front és annak vezetője, Marine Le Pen malmára a vizet, valószínű azonban, hogy Sarkozy jól jön ki mindebből – állítja Grunberg, aki nem hisz az összeesküvésben, mert „ha csapda lett volna, nem menekül pánikban” az IMF-vezér.

Nagy Piroska, a bankvezér volt beosztottja

Strauss-Kahnt egy alkalommal már bírálták, amiért 2008-ban afférja volt egy női beosztottjával, Nagy Piroskával, az akkori vizsgálat azonban úgy találta, semmilyen erőszakra nem került sor, a bankvezér nyilvánosan szánta-bánta tettét, harmadik felesége, Sinclair pedig kiállt mellette, mondván, ilyesmi bármely házasságban „megesik”. Az asszony most is Strauss-Kahn oldalán van: „Egy pillanatra sem hiszem el a férjem ellen felhozott vádakat.”

Vannak újságírók, akik már akkor rámutattak Strauss-Kahn gyengéjére, amikor a férfit kinevezték az IMF élére. Jean Quatremer, a Libération brüsszeli tudósítója blogjában jegyezte meg, hogy Strauss-Kahn „egyedüli igazi problémája” a szoknyapecérség, amely „túlságosan kitartó, már-már a zaklatás határát súrolja. Ezt a gyengéjét ismeri a sajtó, de senki nem emlegeti. (Franciaországban vagyunk.) Az IMF azonban nemzetközi intézmény, melynek erkölcsisége angolszász. Elég egy rosszul elhelyezett gesztus, egy, a kelleténél sajátosabb célzás, és már kész a médiabotrány.”

Strauss-Kahn 2002-ben agresszívan viselkedett Tristane Banonnal, a fiatal újságírónővel, állítja a Le Parisien más honlapokkal egyetemben; ezt Banon maga is elmondta 2007-ben a Paris Première kábeltévének, igaz, név említése nélkül. „Egy francia politikust” emlegetett, akihez egy könyve megírása miatt fordult, és aki meg akarta erőszakolni. A beszámoló szerint valóságos harc alakult ki, mert a férfi megpróbálta a lányról lecibálni a nadrágját, a melltartóját pedig sikeresen le is szedte róla, mielőtt áldozata megrúgta.

Tristane Banon most már perre megy

A lány ezt követően egy ismert ügyvédhez fordult, akinél állítólag aktahegyek álltak már Strauss-Kahn viselt dolgaiból, de végül mégsem jelentette fel. A lány anyja, a szocialista párti Anne Mansouret később kérdőre is vonta az ügyben Strauss-Kahnt, s erről most beszámolt a Rue 89 online lapnak. A férfi azzal védekezett, nem tudja, mi lelte, egészen elment az esze. Banon tetnap, vagyis hétfőn bejelentette, hogy most már pert indít.

A Sciences Po néven ismert Institut d’Études Politiques de Paris-ban, ahol Strauss-Kahn a közgazdaságtan professzora volt, igazi alfahímként viselkedett; egy hallgató szerint „hordákban vártak rá a hallgatónők az előadásai után”.

Jóval Strauss-Kahn letartóztatása előtt olyan jelentések láttak napvilágot, hogy Sarkozy diszkreditálás céljából információkat gyűjt ellenfeléről. A Le Point magazin állítása szerint Strauss-Kahn emiatt hajba is kapott 2009 szeptemberében a Húszak Csoportjának pittsburghi találkozóján, a férfivécében. „Már nagyon elegem van a magánéletemmel meg az állítólag ellenem szóló dossziékkal és fotókkal kapcsolatos folytonos pletykákból – vágta az elnök fejéhez. – Tudom, hogy ez az egész az Élysée-palotából származik. Vagy megmondja az embereinek, hogy fejezzék be, vagy bíróságra megyek.”