Kumin Ferenc levelet írt Lázár Györgynek, amelyben kifejtette, hogy nem hajlandó válaszolni a kérdésére, mert az Amerikai Népszavában rendszeresen publikál, az Amerikai Népszava pedig egy “náci tömeggyilkoshoz” hasonlította őt ebben a cikkben. A cikkben ez a mondat szerepel Kumin Ferencről, akkori nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkárról: “Ez az ember Orbán propagandaminisztere, az Orbán-rendszer Goebbels-e.” Amint azt válaszában Lázár György megírta, Goebbels nem volt tömeggyilkos, tudomásom szerint egyetlen embert sem ölt meg.
Mielőtt Kumin Ferencet felvilágosítanánk néhány alapvető kérdésről, jegyezzük meg, hogy Goebbels egy zseni volt, ő pedig nem az. Az összehasonlítás annyiban nem állja meg a helyét, hogy Kumin a maga képességeivel Goebbelsnek a lába nyomába sem léphet. Az összehasonlítás a pozíciónak szólt, nem a képességekre vonatkozott. Ez az összehasonlítás Goebbelsre nézve sértő, Kuminnak büszkének kellene lennie rá. Már csak azért is, mert ha kicsit tájékozott lenne abban a szakmában, amelyet nem kevés pénzért művelt, tudnia kellene, hogy a modern marketing és reklám elméleti alapjai vállaltan Goebbelsből indulnak ki. A modern politikai marketing is Goebbels elméleteire épül, csak más a tartalma.
Az Amerikai Népszavában megjelent párhuzam azt kívánta érzékeltetni, hogy különbség van a tájékoztatás és a propaganda, valamint a kommunikáció és a propaganda között. Kumin ez utóbbi két dolgot még Lázár Györgynek írott levelében is összetéveszti. A kommunikációt mondja fel (ha úgy tetszik, a párbeszédet) a magyar sajtó egy elég jelentős képviselőjével (Lázár György írásai megjelennek rendszeresen az Élet és Irodalomban, a Galamuson, a Népszavában és másutt), mert véleménye nem illeszkedik a propagandába. Maga a levél is propagandisztikus.
Emlékeztetni szeretnénk Kumin urat arra, hogy megváltozott a pozíciója: ma már nem az Orbán-kormány Goebbelse (annak nem vált be), hanem Magyarország New York-i főkonzulja. Ön pozícióját tekintve nem propagandista, hanem diplomata, akinek New Yorkban valamennyi magyar állampolgár érdekeit kell képviselnie, azokét is, akik az Amerikai Népszavába írnak, és azokét is, akik ezt a lapot évtizedek óta olvassák. Ön nem tehet különbséget, és nem mondhatja fel a “kommunikációt” egyetlen magyarral szemben sem. Magyarország New York-i főkonzuljaként pedig köteles válaszolni azoknak a lapoknak, vagy újságíróknak a kérdéseire is, akik nem azonosulnak a jelenlegi kormányzattal. Amerikában elég sok ilyen van, a New York Times például semmivel sem ír kedvezőbb cikkeket az Orbán-rendszerről, mint az Amerikai Népszava.
Nem mentség, hogy ez a rendszer minden más diktatúrához hasonlóan a propagandára helyezi a fő hangsúlyt, és karrierdiplomaták helyett propagandistákat helyez a fontosabb külképviseletek élére. Nem mentség, hogy Magyarország külügyminisztere sem diplomata, felkészültsége és rátermettsége a nullával egyenlő, képességei a keleti KGB-s diktátorokkal való mutyizás szintjéig tart. Ön ebben a székben akkor is Magyarország New York-i főkonzulja, valamennyi magyar képviselője, érdekeinek védelmezője. Ebben a pozíciójában pártállástól és ideológiai különbségektől függetlenül kell kapcsolatokat tartania az amerikai magyar intézményekkel és az amerikai magyar sajtóval, így az Amerikai Népszavával is. A legdurvább diktatúrák tisztviselői jelenthetnek csak ki olyat, amire Ön vetemedik, hogy a kormányával szembeni kritikus sajtóval nem áll szóba. Ekkora hibát Goebbels soha nem követne el, ennél sokkal intelligensebb volt.
Ami pedig az Ön által kifogásolt cikkben említett 15 millió dollár sorsát illeti, amelyet a Friends of Hungary alapítvány egyetlen évre kapott arra, hogy javítsa a magyar kormányról kialakult képet Amerikában, továbbá támogassa a “diaszpóra magyarsága nemzeti identitásának és a nemzeti összetartozás kötelékeinek erősítését”, ideje lenne elszámolni. Mire költötték, kinek adtak belőle, hogyan osztották el azt a pénzt, milyen elvek alapján, és milyen eredményeket értek el vele? Az amerikai magyar diaszpóra mely szervezeteit támogatták belőle, hol lehetett pályázni nyilvánosan ilyen jellegű támogatásra, mert erről egy nyikkantást nem lehetett hallani egészen a mai napig. Hol a pénz?
Végezetül: Kumin úr hálás lehet Lázár Györgynek, hogy nevét tollára tűzte, mint József Attila Horger Antalét, mert Önnek ez az egyetlen esélye, hogy neve fennmarad kormánya bukása után is, hacsak nem szerepel majd a bűnügyi krónikákban, amikor elkezdődik a felelősségre vonás és az elszámoltatás. Ha adhatnék egy jó tanácsot Önnek, akkor azt mondanám: nőjön fel a feladathoz, vegye tudomásul, hogy bármilyen kormány küldte, Ön itt a magyar embereket képviseli, engem is, akiket nem különböztethet meg sem vallási, sem politikai, sem ideológiai alapon. New Yorkban viselkedhet úgy, mint egy úriember, egy diplomata, egy demokrata, itt ez a szokás.
Tanulhatna elődjétől, Dán Károlytól, aki New York-i kinevezése előtt már diplomataként dolgozott Washingtonban, s aki hivatalba lépése után nem sokkal azzal kezdte, hogy interjút adott az Amerikai Népszavának. Az Amerikai Népszava álláspontja akkor is ugyanaz volt, mint ma: a jogállamisághoz, a fékek és ellensúlyok rendszeréhez, a hatalmi ágak megosztásához ragaszkodó liberális demokrácia híve volt.
