Iványi Gábor: „Gyalázat zajlik Magyarországon” 2014. július 16. szerda 4:30 | AN

Iványi Gábor: „Gyalázat zajlik Magyarországon”
Iványi Gábor szerint az Európai Unió nem támogathatna olyan zsarnokokat, akik istenként felülbírálhatja azokat az elveket, amelyek alapján az európai államok szövetkeztek egymással. Fotó: MTI

Budapest – Az Országgyűlés igazságügyi bizottsága a napokban a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) egyházi státuszának ismételt megtagadásáról döntött. Az ügy némely újságban címlapon is szerepelt. Az 1981-ben elismert egyháztól 2011-ben vonták meg státuszát, melyért a közösség azóta harcol kül- és belföldön. Az Amerikai Népszava interjúja Iványi Gábor elnökkel.

Tegnap vasárnap volt. Mennyire befolyásolja a prédikációit, ami mostanában történik az egyházával?

Nyilván hat a szavaimra és a gondolataimra is, de olyan különösebben nem, mert a hívő életformától nem idegen, hogy a hatalom üldözi, ha a szegényeknek szolgál, ha az igazságot kimondja, ha azt teszi, amire a Názáreti Jézus, korának csodálatos rabbija, a mi Üdvözítőnk tanította.

Változott-e a híveinek, barátainak az összetétele az elmúlt időszakban?

A hívek köre jelentősen megnőtt, és bátor emberekkel gyarapodott. Jézus példázatából kiindulva a pincékben ó- és újbort egyaránt tartunk megfelelő tömlőkben: vannak régi és új híveink, akikkel az élet számos kérdésében egyetértünk, a többiben pedig kedves, kedélyes párbeszédet folytatunk egymással.

Szokott velük a jelenlegi helyzetről beszélgetni?

Természetesen, mert ez nem titok. Egyedül a hatalomnak kedvezne, ha nem szólnánk róla, ha abban a tévhitben lennének az emberek, hogy minden rendben van – ahogy azt a propaganda sugallja. Azok is, akik azt hiszik, hogy így van, csak azért vannak ezen a hiten, mert megtévesztik őket, elhallgatják a valóságos információt, üldözik a szabad sajtót, a szabad véleményt. Nem teszik lehetővé, hogy mindenütt egyrészt és másrészt is megismerhető legyen az igazság. Mi ezért elmondjuk, ami történt, hogy közvetlenül hadd tájékozódjanak a híveink. Megmutatunk minden iratot, ami bejön és kimegy, és rájuk bízzuk a döntést.

Mit gondol, ilyesmi az istentisztelet keretén belül is szóba hozható? Az Önnel készített interjúkat követő kommentárokban visszatérő kérdések egyike a szószékről való politizálás furcsasága…

A prédikáció az Ige értelmezése, de nem légüres térben. Tehát nem történelemóra, nem irodalomóra, hanem az Isten üzenetének aktuális megszólaltatása. A direkt politizálásnak ellene vagyunk, de tegnap éppen Máté evangéliuma hetedik részéből ezt olvastuk: „amit akartok, hogy az emberek veletek tegyenek, ti is azt cselekedjétek és fordítva, mert ez a törvény és a próféták”. Ilyenkor muszáj megemlíteni, hogy a törvény alapja nemcsak az ókorban és Izraelben, hanem a világ minden pontján, így Magyarországon is csak az lehet, hogy amit méltányosnak tartunk magunkkal szemben, azt tegyük a velünk szemben lévőkkel. Ha valaki más törvényt hoz, és mindig csak arra akar gondolni, ami neki és a szűk politikai körének előnyös, az vétkezik az isteni rend ellen. Ezt nem szabad elhallgatni, sőt, ki lehet mondani anélkül, hogy az ember kormánykritikát gyakorolna nyíltan és részletesen a szószékről.

Ha már a méltányosságról beszéltünk az imént: Ön szerint méltányos, hogy az állam támogassa az egyházakat? Ezt is sokan kifogásolják, azt gondolják: tartsák el a hívek az egyházat. Nemcsak kifejezetten az Önét, hanem általában az egyházakat.

Két dolgot némelyek szándékosan, mások meg tudatlanul összemosnak.  Azt nem helyeslem, hogy az egyház működését az állam támogassa, vagy ha igen, akkor legfeljebb úgy, mint bármely civil szervezetet, kulturális egyesületet. Lehessen, esetleg, pályázni vallási élet működtetésére is, mert hiszen a hangversenyeket sem lehet pusztán a belépőjegyekkel fenntartani, ott is kell valamiféle mecenatúra; de mi a magunk részéről nem kívánunk elfogadni állami támogatást. Azt nem tartom annak, ha az adófizetők rendelkezhetnek adójuk egy százalékáról, amit nekünk egyébként 2011 óta nem fizet ki a magyar állam. Az emberek hadd támogassák, akit akarnak. Amiben viszont elvárhatjuk az állami szerepvállalást, az a tőle átvállalt tevékenységek finanszírozása. Mert az, aki szegény gyerekeket iskoláztat, és nem vagyonos szülők gyerekeinek csinál magániskolát; aki hajléktalanokat etet, altat, tart fenn kórházat a számukra, az joggal elvárhatja, hogy ebben az államtól átvállalt szerepben megkapja, ami a feladat elvégzéséhez szükséges.

Nyugodt szívvel mondhatom: amit direkt az egyháznak támogatásként adnának, leszámítva az egy százalékot, aminek visszatartását igazságtalannak tartom, a többiről lemondok. Nem kell, nem is kellett eddig sem.

Többször nyilatkozta, hogy mióta megvonták egyházi státuszukat, nehéz anyagi helyzetbe kerültek, mégis minden hónapban ki tudják fizetni a béreket, és tovább működik minden intézményük. Ez hogyan lehetséges? Azon kívül, hogy „az Örökkévaló valahogy megsegíti” Önöket.

Nagyobb részt tényleg isteni csoda ez, nem tudom pontosan. Múltkor beszélgettünk éppen a gazdasági igazgatóval, aki minden hónap tizedike körül átjön hozzám, és hálát adunk a Mindenhatónak, mert kiadhattuk a fizetéseket, ki tudtuk fizetni a gyógyszert, élelmiszert, fűtést, vizet, világítást, és lehetőség szerint nincs 60 napon felüli szállítói tartozásunk. Gyorsan rendezzük, amit lehet az első tíz napban, aztán húsz napig imádkozunk, hogy legközelebb megint bejöjjön annyi, amennyi muszáj.

Egyáltalán szükségük van az állam támogatására, ha enélkül is fenn tudnak maradni?

Természetesen vannak elmaradásaink, amelyeket, ha érvényt szereznek a strasbourgi döntésnek (hogy tudniillik vissza kell állítani egyházi státuszunkat, és meg kell egyezni velünk az anyagi kártérítésben a következő fél év során), akkor mi is mindent rendezünk. Fejlesztésre már alig futja: a legsürgetőbb hibákat reparáljuk, autóparkunk mélyen elhasználódott, leépült, rengeteg felújítást kellene végeznünk, de e pillanatban még élünk.

Bizonyos alapnormatívát megkapunk az eddigi szerződéseink alapján, bár vannak arra utaló jelek, miszerint ahol lehet, az állam fel akarja ezeket mondani, és próbálja első lépésben azt sugallni, „civil szervezetként” tartsuk el önmagunkat.

Igazságtalannak tartom, hogy a civil szervezetek más elbírálás alá esnek, mint például az egyházak. Tehát a kivételezést nem tartom helyesnek, de azt sem, hogy az egyházak az államtól átvállalt feladataikban alul legyenek támogatva. Fontos megjegyeznem: az egyházaknak nem kellene beférkőzniük olyan ügyekbe, amelyekben az állam volna hivatott általános és alapvető szolgáltatást biztosítani a sokszínű társadalom számára. Ilyen a közoktatás, az egészségügy, a szociális ellátás. Mi nem is ezt tesszük: kizárólag a mélyszegénységben élőknek mozgósítjuk nemcsak az államtól kapott pénzeket vagy az egyház saját bevételeit, hanem kapcsolataink révén a külföldi támogatók adományait is. Úgy vélem, ebben nyugodtan szerepet vállalhatna bármelyik egyház.

Némelyek szerint azért harcol ennyire az elismertetésért, mert anyagi érdeke fűződik hozzá, a megélhetése függ ettől.

Mindenki magából indul ki, én nem ezért küzdök. Akik ilyet gondolnak, azok tájékozatlanok, vagy önmagukból, a maguk önzéséből indulnak ki. Tisztességesen nem tehetek mást. Én már végigcsináltam ezt egyszer a hetvenes években. Nem történt azután sem semmiféle anyagi rehabilitáció, nem ezért küzdök. És nem érdekel azok véleménye, akik minden alapot nélkülöző módon ilyet állítanak, mondom újra.

Ha ez eleve a jogállamisággal szembemenő folyamat, akkor miért megy el bizottsági meghallgatásokra, és csinálja végig a procedúrát, bizonyítva például, hogy megvan a 10 ezer tagjuk?

Ez a kérdés felvethető Szókratésznál is: miért issza ki a méregpoharat, holott ártatlan? Sőt, az államnak ezt mondja a búcsúbeszédében: ki kellene őt tüntetni mindazért, amit a hazáért tett. Ám mint jó polgár engedelmeskedik a törvényes előírásoknak, és elszenvedi azt, amit kora úgynevezett jogszabályai alapján el kell szenvednie.

Zsarolt helyzetbe kerültünk, mert a kormány kijelentette, hogy amennyiben elzárkózunk az eljárásoktól, indok nélkül elveszik az összes vagyonunkat, és törölnek a nyilvántartásból. Világosan látszik: azért kellett ez az álszent, törvénytelen akció, hogy a végén kimondják: nem jár nekünk elismerés, tehát ugyanoda lyukadunk ki, mintha nem is vettünk volna benne részt. Közben eltelt három év. Addig is léteznünk kellett egy szinte háborús helyzetben (amilyet a miniszterelnök szívesen produkál), és valahogy túl kellett élni. Ennek érdekében kénytelenek voltunk figyelembe venni az erősebb ellenfél diktálta szabályokat.

Aztán kiderült, persze, hogy nem veszik komolyan a jogállamot, és a saját alaptörvényüknek is ellentmond, ahogy velünk bánnak. Fütyülnek Strasbourgra, az Alkotmánybíróságuk (AB) által egyértelműen alkotmánysértőnek nyilvánított döntéseiket pedig berakják az Alaptörvénybe. Ilyen a hajléktalanok ügye is: a világon nincs még egy ország, amelyiknek az alkotmányában benne van, hogy a szegénység büntethető.

Olyan gyalázat zajlik Magyarországon, hogy példabeszéddé leszünk. Mi azt bizonyítjuk, hogy készek volnánk a hatalommal a párbeszédre; igen, elmegyek az Országgyűlés igazságügyi bizottsága elé, igen, válaszolok a kérdéseikre. Nyilvánvaló, hogy most azonnal tapsolniuk kellene annak, amit én ott elmondtam, és megszakítva mindent, ki kellene jelenteniük, hogy bocsánatot kérnek, amiért eddig szórakoztak velünk, és követelik a plenáris üléstől, hogy ismerjék el jogainkat. Nem ez történik, hanem annak ellenére, ami ott elhangzott, kijelentik, hogy nem volt meggyőző, amit hallottak.

Nagyon keményen fogalmazott az elmúlt napokban. Remél-e ettől valami változást?

Most nem tudom, mit mondtam éppen… Nyilván nem akartam, hogy félreértés legyen abban, amit gondolok.

Például, hogy Európa annyit is ér, ha ezt elfogadja, ami önökkel megtörténhet…

Tartom, és minden indulat nélkül mondom: nemcsak mi vizsgázunk. Könnyű az európai nagy családból azt mondani, hogy ez belügy. A helyzet körülbelül olyan, mint amikor egy lépcsőházban valaki veri a családját az ajtó mögött. Minden kihallatszik ugyan, de a többiek szerint a saját lakás szentsége az előbbre való, mint az, hogy kékre-zöldre verik a gyerekeket. Én meg azt gondolom, hogy ilyenkor mindent el kell követni azért, hogy ez a szörnyűség megszűnjék.

Tehát ha Strasbourgban született egy ítélet, de utána unott tehetetlenséggel széttárja a karját az Unió, és azt mondja, hogy ennél többet nem tehetünk, akkor valóban ennyit ér. Nem mondom azt, hogy kéksisakosokat vagy békefenntartó katonákat kell ideküldeni, hogy ez a dolog megoldódjon, de persona non gratának kell tekinteni a demokratikus közösségben azt az embert, aki úgy érzi, hogy istenként felülbírálhatja azokat az elveket, amelyek alapján az európai államok szövetkeztek egymással – miközben követeli az anyagiakat, és elvárja, hogy ő azt csinálhasson, amit akar. Ez tűrhetetlen, ezt meg kell akadályozni, az őt támogatók tudomására kell hozni, hogy ha nem zabolázzák meg, akár az ártatlanoknak is osztozniuk kell a sorsában. Sajnos előfordult már nemegyszer. Egyértelművé kell tenni, hogy mi az, amit nem szabad megengedni senkinek.

A cél nem az, hogy valaki sértetlenül tovább bonthassa a rendet, hanem az, hogy mi valamennyien, Európa polgárai az egyszerű életünket háborítatlanul élhessük. Nem azért születtünk, nem azért dolgozunk, hogy magukról megfeledkezett zsarnokok magukat jól érezzék, és még abban is örömüket leljék, hogy mások jogait eltiporják.

Címkék:,

Kapcsolódó cikkek

Iványi Gábor egyháza bojkottál 2014. február 14. péntek | AN

Iványi Gábornál jártunk 2013. november 16. szombat | Kohányi Társaság

Üldözi a keresztényeket az Orbán-rendszer 2013. október 8. kedd | AN

Iványi Gábor levele Áder Jánosnak 2013. július 18. csütörtök | AN


KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szolgálati közlemény

Felhívjuk vendégbloggereink és olvasóink figyelmét, hogy az alábbi vendégblogok némelyikének legfrissebb posztjai, ill. linkjeik technikai okokból, rajtunk kívülálló, a WordPress.com által bevezetésre kerülő változások következtében nem jelennek meg. Ezért az érintett blog-dobozkák egyelőre üresek. A probléma megoldásán az AN munkatársai dolgoznak. Addig kérjük a bloggereink és olvasóink megértését és türelmét.

Áthidaló megoldásként, a helyzet rendeződéséig itt is felsoroljuk a kárvallott blogok linkjeit, hogy olvasóik mégis el tudják őket érni az AN-ről is:



Az AN szerkesztősége.
2015.03.23.

RSS e-Vitae
RSS kanadaihirlap
RSS torokmonika
Videók

Blogok