Bartus László: Orbán „alkotmányos forradalma” 2014. március 30. vasárnap 19:38

Orbán tudná, mit kellene tenni ebben a helyzetben, de az ellenzék nem tudja. Orbán már egy alkotmányos keretek között működő kormány idején is kivonult a parlamentből. A jogállami normákat tiszteletben tartó kormányt is illegitimnek nevezte. Már akkor puccsot kiáltott, amikor a baloldali kormány csak tárgyalni kezdett az oroszokkal, Bajnai Gordon egy videón éppen ezt „mondja el”, Orbán hangján.

Orbán azt is tudja, hogy puccsot követett el. Pontosan tudja, hogy illegális és illegitim az a rendszer, amelyet létrehozott. Amikor megpróbálta letagadni, hogy fülkeforradalom történt (annak ellenére, hogy parlamenti határozat rögzítette a fülkeforradalmat a NENYI szövegében), a nyomokat akarta eltüntetni. Amikor legutóbb „alkotmányos forradalomról” beszélt, akkor azt próbálta elhitetni, hogy a „forradalom” alkotmányos volt.

De „alkotmányos” forradalom nincs. Ezt bárki könnyen ellenőrizheti, ha az utolsó törvényes Alkotmányt elolvassa: abban nincs egy szó sem „forradalom” lehetőségéről. A „forradalom” nem része a demokratikus alkotmányos rendnek. A forradalom lényege éppen az, hogy az érvényben levő törvényes rend kereteit rombolja szét, mert magát a rendszert kívánja megváltoztatni. Az „alkotmányos forradalom” fából vaskarika, egymást kizáró fogalmak összetétele.

Minderre figyelmet sem fordít a magát „demokratikus” ellenzéknek nevező társaság, pedig a „forradalom” a demokratikus és jogállami rend felszámolását jelentette. A „demokraták” úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Átlépnek azon az apróságon, hogy Orbán „forradalomnak” minősített egy országgyűlési választást, és arra hivatkozva megváltoztatta az alkotmányos rendet. Ez nem alkotmányos, mert az Alkotmány meghatározza, hogy az országgyűlési választásnak mi a célja, és a választás eredménye mire jogosít fel. Nem forradalomra és nem is egy új rendszer létrehozására.

Az ellenzék nem veszi komolyan, hogy ez az ősbűn, mindennek ez az eredete, minden további baj ebből fakad. Nem értik meg, hogy egy demokrata számára a jog mindenek felett áll, ezért nem léphetnek túl egy alkotmányellenes puccson. Egy demokrata legalapvetőbb kötelessége az Alkotmány, az alkotmányos rend és a jogállam megvédése, mert ha ezt nem teszi, akkor a jogállam sem védi meg őt és senki mást.

Demokraták nem simulhatnak be egy törvénytelen rendszerbe, nem fogadhatják el annak játékszabályait. Ha elfogadják az „alkotmányos forradalomról” szóló hazugságot, akkor egy hazugságspirálba kerülnek, és ez a hazugságspirál nem ér véget. A rendszer részeivé és a jogállam árulóivá teszi őket. Magatartásukkal legitimációt adnak egy alkotmányellenes állapotnak, megszűnnek demokratának lenni.

Mivel a demokratikus érzelmű polgárok a folytonosság jegyében legitimnek fogadják el őket, és közülük sokan követik őket, beleviszik a demokratikus oldalt is ebbe a hazugságspirálba. Korrumpálják őket is, és kiszolgáltatják őket a diktatúrának. Beleviszik őket egy megsemmisítő erejű, biztos választási vereségbe, amely után csak az a reménytelen érzés marad, hogy nincs mit tenni.

Minimum felháborítónak lehet nevezni az ellenzék hivatkozásait a „választási csalásra”, amely nemcsak ízléstelen, hanem képmutató is. Az elején lehetett tudni, hogy csalnak, hiszen maga a választási törvény is csalások gyűjteménye. Csalást akkor kellett volna kiáltani, amikor a választási törvény megszületett, és a csalásban való részvételt meg kellett volna tagadni. Utólag ne mondjon csalást az, aki tudomásul vette a csalásokat „törvényesítő” választási törvényt.

Mi is lehetne a választási törvény, ha nem csalás? Hiszen az alaptörvény és az egész új rendszer is csalás. A választási csalás ennek a nagy csalásnak a része. Az ellenzék a puccsisták malmára hajtja a vizet, amikor azt a látszatot kelti, hogy csupán a választási csalás a csalás. A választási csalás a nagy csalás része és annak szerves folytatása. Az ellenzéknek nem kell bizonyítania egy katasztrofális vereséggel, hogy ezek csalnak, mert azt enélkül is tudni lehet. De a részvételükkel legitimálják a csalást, és csak a katasztrofális vereség marad.

Akik ebbe belemennek, többé nem hivatkozhatnak arra, hogy a NER nem legitim, az alaptörvény nem törvényes, az Orbán-rendszer alkotmányellenesen jött létre. Aki elfogadta az Orbán-rendszer alaptörvénye alapján kiírt választási csalás feltételeit, az elfogadta ennek a rendszernek a törvényes voltát. Ennek az lesz a szimbolikus csúcspontja, amikor a csaló rendszer csaló választásán bucira vert ellenzék vert serege bekullog Orbán parlamenti díszletei közé, és leteszi az esküt az „alkotmányos forradalom” alaptörvényére.

Akik ezt megteszik, azok az Alkotmány, az alkotmányos rend, a jogállam, a köztársaság és a demokrácia árulói. Amiképpen azok is, akik a szavazataikkal egy törvénytelen rendszer parlamentjébe küldik őket. Minden további szöveg csupán mellébeszélés és hazugság.

Ennek legfőbb bizonyítéka az alkotmányos rendet megdöntő bűnszervezet vezetőjének, Orbán Viktornak a tevékenysége, aki Ágnes asszony módjára mossa a lepedőt, de az alkotmányos rend törvénytelen megváltoztatását és az alkotmányos rend elleni puccsot nem tudja kimosni belőle. Orbán minden törekvése arra irányul, hogy az alkotmányos rend megdöntésének tényét elhomályosítsa, az elmúlt négy évben lezajlott antidemokratikus rendszerváltás nyomait eltüntesse.

Mivel a forradalmak mindig elnyomás alól szabadítanak fel népeket, és az elnyomó rendszereket cserélik demokratikus és jogállami rendszerekre, a NER létrehozása nem forradalom, hanem ellenforradalom volt. Az ellenforradalmi rendszer választási színjátékában való részvétel az ellenforradalmi rendszer elfogadását jelenti, szóljanak bármiről az ellenzék vezetőinek hazug beszédei. Akik egy ellenforradalmi rendszeren belül akarnak „kormányt váltani”, azok az ellenforradalmi rendszert elfogadták.

Az „alkotmányos forradalom” elkövetői az Alkotmány szerint bűnözők, akiket életfogytiglani börtönnel fenyeget a Btk.. Akik a bűnözőkkel együtt elrejtik a magyar nép elől az alkotmányos rend ellen elkövetett bűncselekményt, azok jogi értelemben társtettesek. Az ellenzék morális felelőssége önmagában is súlyos, de egy jogállamban felmerülne a büntetőjogi felelősségük is.

Az ellenzék nem demokratikus, és becsapja az embereket, bűnrészessé teszi valamennyiüket, amikor választásra buzdítja őket. Hazugság, hogy bármikor is volt esélyük Orbán demokratikus leváltására, vagy akár csak a kétharmados győzelmének megakadályozására. A győzelem arányának meghatározása Orbán személyes döntése. Arra pedig nagy valószínűséggel lehet számítani, hogy a 4-es metró , a „Seuso-kincsek”, a gáz nélküli gázvezetékek eufóriája után nem arra készülnek, hogy csalódottan egy minimális győzelmet jelentsenek be.

Ez a választás egyetlen célt szolgál, hogy nagyarányú választási győzelemmel törvényesítse és legitimálja az „alkotmányos forradalmat”, az alkotmányos rend megdöntését, és eltörölje az előző négy év valamennyi törvénytelenségét (Schmitt Pál aláírásaira még emlékszik valaki?). Ehhez nem elég kis győzelem, ehhez az kell, hogy a magyar nép óriási többsége nyilvánítsa ki a rendszert megerősítő akaratát, és utasítsa el az ellenzéket. Morálisan és a mandátumok számát tekintve is megsemmisítő és főleg megalázó vereséget kell szenvednie az ellenzéknek, és ezek a gátlástalan bűnözők ezt meg is teszik. Az ellenzéknek semmi erkölcsi alapja nem lesz, hogy csalásról beszéljen, mert ezt az egész nagy csalást ők legitimálják a működésükhöz szükséges pénzért, és néhány parlamenti helyért, ahol eljátszathatják a tapéta szerepét.

Mindez az „alkotmányos forradalomból” szervesen következik. Orbán azért váltott rendszert, hogy egy orbitális hazugságra hivatkozva (amely a nemzetet a horthysta politikai katolicizmussal azonosította, lásd: apostoli „keresztény” Magyarország), megszüntesse azt, hogy a „haza” valaha is ellenzékben legyen. A NER célja, hogy a nemzet kizárólagos képviselőinek jelmezébe öltözött bűnszervezetet ne lehessen soha többé leváltani.

Ezért a választók megtévesztése az ellenzék hazugsága, hogy Orbánt le lehet választáson győzni, sőt, hogy Orbánt választáson kell legyőzni. A hisztéria, amelyet keltenek, hogy „nem bírunk ki még négy ilyen évet”, hazug. Miközben ők azok, akik ebben a választási színjátékban való részvételükkel bebetonozzák Orbánt a hatalomba, konszolidálják a törvénytelen rendszerét, és az élettartamát évtizedekkel hosszabbítják meg. Ki fognak bírni még jó pár ilyenebb négy évet is.

Mivel az ellenzék nem tud kiszállni a hazugságspirálból, a veresége után sem ismeri be, hogy hazudtak, elárulták az Alkotmányt és a hazát, hanem továbbra is hazudozni lesznek kénytelenek, és hazudni is fognak. Szerencsétlen követőik pedig kénytelenek lesznek elszenvedni, hogy Orbán bűnszervezete porig alázza őket, és ez a választás minden reményt és kilátást szertefoszlasson.

Ők majd mozdulnak hisztérikusan az álellenzék további hazugságaira. Olyanok lesznek, mint a szamár, akinek répát kötnek az orra elé, soha nem érheti el, de mindig szalad az újabb répák után. Az újabb répák újabb hazugságok lesznek. Orbán megadja a szükséges pénzt, enged annyi pénzt csöpögni az álellenzéki médiába, hogy a propaganda jellegű tevékenységet, amely az Orbán-rendszer nyugalmát biztosítja, a baloldali média elvégezze. Majd hirdet a Közgép.

Az ATV eddig is Orbán médiabirodalmának legfontosabb és leghasznosabb része, mondhatnánk, zászlóshajója. Németh Sándornál és a Hit Gyülekezeténél senki nem tett többet az Orbán-diktatúra fenntartása érdekében. Igaz, senki nem is kaszálhatott érte többet, mint ők. Ebben közreműködtek a baloldal korrupt újságírói, a két diktátor talpnyaló kiszolgálói, akik közvetve Orbántól kapták a pénzt ezért.

Eufóriában végződik majd a választás, amely az elmúlt négy év törvénytelen ámokfutásának a koronája lesz. Minden legitimmé és törvényessé válik, papír lesz róla, hogy a „magyar” a klerikálfasiszta jobboldalisággal azonos, aki nem tartozik közéjük, az idegen és idegen érdekek kiszolgálója, akiket a magyar nép elvet. Az ellenzék gyakorlatilag megszűnik, a parlamenti álellenzék arra szolgál, hogy a bűnözők még felvehessék Európától a demokratikus és szabad országok polgárainak pénzét, amit az afrikai segélyekhez hasonlóan ellopnak.

Akik a rendszer igazi ellenzéke maradnak, azokat együtt ítéli majd el az Orbán pénzének pórázán tartott álellenzék és a baloldali lakájmédia, és egyre nagyobb veszély leselkedik rájuk, mint az ellenzék által is legitimált törvényes rendszer felforgató elemeire, terroristáira. Azt mondják majd róluk, hogy Magyarország ellen támadtak, összeesküvéseket szőttek, puccsista nézeteket és a jelenlegi rend megdöntésére irányuló elméleteket terjesztenek. Az álellenzék az igazi ellenzék ellen fordul, mint radikális és szélsőséges elemek ellen, akik ártanak Orbán leváltása szent ügyének, amelynek ők az élharcosai.

Az utolsó törvényes Alkotmányhoz, a jogállamhoz és a szabadsághoz való ragaszkodás bűncselekménynek minősül majd, mert a jelenlegi ellenzék szó nélkül hagyta a törvényes Alkotmány elleni bűncselekményt. Ezzel odadobják Orbán vérebei elé azokat, akik cseppet sem szélsőségesek, csupán demokraták, és ragaszkodnak az Alkotmány megvédéséhez, mint hű hazafiak. Ez a választás erről is szól, hogy a rendszer igazi ellenzéke és a „kormányváltók” elválnak egymástól. A jogállamhoz ragaszkodók mindkét oldal által megvetett szabad préda lesznek.

Továbbra is azt mondjuk, hogy senki ne menjen el szavazni, mert aki megteszi, legitimál egy államellenes bűncselekményt. Nem lehet választáson leváltani puccsista bűnözőket, de nem is szabad, mert bűnözőknek nem az ellenzékben, hanem a börtönben van a helyük. De a rendszerüket eleve azzal a céllal hozták létre, hogy „istentől” eredeztetett napkirályságukat soha ne lehessen leváltani.

Akik azt kérdezik, mi lesz akkor, Orbán minden ellenállás nélkül gyakorolhatja a hatalmát, azoknak azt üzenjük: Orbán eddig is ellenállás nélkül gyakorolta a hatalmát, de ebben a pillanatban még egy nyilvánvalóan illegitim, törvénytelen rendszert vezet. A választások után is ellenállás nélkül uralkodhat, csak immár a hamis törvényesség nyugalmából. Nem számít, hogy senki nem tudja, miért nem szavazok, ebben a rendszerben már semmi nem számít. Tessék tudomásul venni, hogy bevezettek egy fasiszta rendszert. Arról le tetszettek késni, hogy ezt demokratikus úton korlátozzák vagy leváltsák.

Az Alkotmányt eltörlő puccs befejezett tény, ezen már nem lehet változtatni. Amikor azt tetszettek hirdetni, hogy ez még mindig demokrácia, akkor volt az utolsó esély arra, hogy útját állják a diktatúrának. Ahogy a hozzánk hasonló „bérrettegők” ezt már akkor megmondták: „eljön az idő, amikor ez már késő lesz”. Már késő. Ne reménykedjenek, elszalasztották a pillanatot, ezt már nem lehet se megállítani, se fékezni.

Itt már nincs mit tenni, mint kivonulni belőle, és várni arra, aminek be kell következnie. Azon kell most már dolgozni, hogy halálos áldozatai ne legyenek az „alkotmányos forradalomnak”. Valódi ellenzéket kell létrehozni, amely magasra tartja az Alkotmányt, és nem hagyja feledésbe merülni a puccsot.

Ha mégis tudni akarják, mit lehetne tenni, akkor meg kell kérdezni Orbánt. Ő pontosan tudja, mi lenne a győztes stratégia. Azonnal kihirdetné, hogy puccs történt, bűncselekmény, bojkottot hirdetne, követelné az alkotmányos rend helyreállítását és a csaló választás eltörlését. Szaladna az Európai Unióba, hogy „alkotmányos forradalom” nincs, a rendszer legitimitása a „fülkeforradalommá” nyilvánított országgyűlési választás hamis talaján áll. Meg kell bénítani az életet, amíg a törvényes rend helyre nem áll.

Orbán tudja, hogy a választás bojkottja lett volna az utolsó esély, hogy őt megállítsák, és a rendszerét eltöröljék. Ezért felkészült a bojkottra is, emiatt kínált hatalmas pénzt kamupártok indulására. Látszik, hogy semmi nem volt fontosabb számára, hogy a legitim ellenzék elinduljon a választáson. Sikerült. Miben reménykednek még a naiv áldemokraták?

Lassan írjuk, hogy mindenki megértse: a NENYI semmis, az alaptörvény semmis, az Orbán-rendszer semmis, minden törvénytelen, ezért ennek része, az Orbánék által kiírt választás is semmis, annak az eredménye is semmis, a benne résztvevő pártok is semmisek. Demokrata így együtt utasítja el őket egy csomagban.

Orbán nagyon élvezné a rendszere romba döntését. Ha nem ő hozta volna létre.