„…ez össze-vissza kusza szövevénybe,
társadalmunkba, elme kell nagy fénybe’,
mely igazodni magára mutat.”
(József Attila)
Nem véletlen, hogy a magyar, a nép, a tömegek, a nagy átlag olyan amilyen. Hogy milyen? Olyan, hogy
dögöljön mega szomszéd tehene is!
Intoleráns. Alattvaló. Nincs szabadság-igénye, nem hiányzik neki a demokrácia. Retrográd, ódzkodik mindentől, ami haladó, ami előre mutat. Elvtelen, belenyugvó, aggasztóan magas az ingerküszöbe – és ez még az érem szebbik oldala, mert a másik, a durvábbik oldala az, hogy rendpárti, sovén etno-nacionalista, másra mutogatós, idegengyűlölő, antiszemita, nyilas.
Miért nem véletlen?
Mert a tömegek körében azok a kultúrjavak élnek, amelyek a magasabb rétegekből lesüllyedtek. Gesunkenes Kulturgut – mondja a német szellemtörténeti iskola: lesüllyedt kultúrjavak. Abból a fölső társadalmi közegből süllyednek alá, ahol a munkamegosztásnak köszönhetően profik termelik a kultúrát. De a „javak” amelyekről beszélek, nem csak műalkotások, hanem eszmék, magatartásformák, társadalmi gyakorlatok.
Csak azzal tud főzni az ember, amije van.
Azokért az eszmékért, társadalmi magatartásformákért, szokásokért, mítoszokért, babonákért, melyek a fölső rétegekből, az értelmiségi, a politikai és szellemi elit tudatformálóitól süllyednek le, azokért viszont a mindenkori magyar elit a felelős. Kultúráról beszélek, mert egyelőre viselkedésre, társadalmi reflexekre, ideológiára gondolok; a politika majd ebből nő ki, ahogy a tudat cselekedetre vált.
Életem során sokszor volt az az érzésem, hogy a magyar tömegek körében, ha nem is dominált, de azért jelen volt egyfajta progresszivitás, haladó gondolat, úgy is fogalmazhatnék: baloldaliság.
A fölszabadulás utáni három évben, amikor még kamaszként a fényes szellők bűvöletében éltem, amíg a Rákosi diktatúra föl nem számolta az alig bimbózó, zsenge demokráciát.
Később gyári munkásként, a szaktársaim között az ötvenes évek során is éreztem bizonyos félszeg baloldaliságot, azzal együtt, hogy közösen utáltuk a rendszert. A fönnállót.
Ötvenhatban is. Emlékszem, eleinte kisebbségben voltak azok, akik jobboldali fordulatot akartak. Azért a többség elfogadta, Rákosi bolsevista diktatúrájának nyolc éve ellenére, a szocializmus „nemesebbik részét”: a szolidaritást és az empátiát, a javak igazságosabb elosztásának a szándékát – „a darab jó, csak az előadás rossz” – így szólt az idevonatkozó bonmot; gyárat, földet visszaadni senki nem akart, oroszok nélküli szocializmust akartunk a magunk módján, magyar módra; többpárti parlamenti demokráciát, és leginkább a jugoszláv önigazgatási rendszer lebegett a szemünk előtt. A gyár legyen valóban a melósé a munkástanácsok irányítása alatt. Hogy ennek mi volt a realitása, századrangú. Ez volt a vágyálom, és ez is lesüllyedt kultúrtermékként értelmezhető.
Aztán jött a csőcselék. Köztársaság tér. Lincselés. Pogrom. De az már egy másik történet.
Ma a baloldaliság biztos, hogy nem dominál. De mitől is dominálna, mi van a fölszínen, a társadalmi elitek szintjén? A fölszínen a baloldali értelmiség és politikai elit gerinctelensége, gyávasága, sunyító túlélési stratégiája van, mi az, ami fölülről lesüllyedhet? Hát ez a sunyiság, a belenyugvás a „kisebbik rosszba”, amíg nem lőnek. Másrészt a jobboldal harsány etnonacionalizmusa, az ingyen-büszkeség (ha a seggünk kilóg a gatyából, akkor is mindenkinél értékesebb magyarok vagyunk – és ebbe beleszülettünk; nem kellett megdolgozni érte), az idegen- vagyis zsidó- és cigánygyűlölet, sőt, „nyugatgyűlölet”, amiben ott izzik az irigység is a nyugati jólét miatt, szóval ez süllyedhet csak le, semmi más.
Hogy egyszer majd alulról „keletkezzen” egy baloldali ellenállás, ahhoz a csúszó-mászó szolgalelkű tömegeknek föl kéne nőniük a saját sorsukig, föl kéne fogniuk (tömegesen!), hogy sokra megyek a magyarságommal, ha a gyerekem éhezik. És nekem, üres gyomrú koldusnak, ne daloljon szirénéneket az, aki böfög a jóllakottságtól (fázol, hát mondd, hihetsz-e annak, ki fűtve lakik öt szobát), és az ellenséget talán a hatalom birtokosaiban kellene keresnem, és nem a zsidóban meg a cigányban; és meg kéne fognom a hozzám hasonló nyomorultak kezét. És ha ez diffundál, abból elindulhatna valami. Na, az lenne a „tiszta forrás”, amiből ezúttal a magas-kultúra, az elit is meríthetne.
Vagyis, hogy a kiindulópontra visszatérjek, mi az a „kultúrtermék”, eszme, ideológia, közösségi identitás, jövőkép, túlélési stratégia, ami ma lesüllyedhet a magyar eszmeteremtők, megmondó emberek, okostojások köréből a tömegek közé? Mit lehet várni az istenadta néptől, miféle hitet, milyen spontán ambíciót?
Egy ideje már azon gondolkodom, mitől lett a magyar Európa, talán a világ egyik leghitványabb nemzete. Erre keresem a választ többek között Bibónál is. Mitől oltódott be olyan mértékben a náci-fasizmus vírusaival, hogy képtelen kigyógyulni belőle, hogy szinte az egész népesség fertőzötté vált, nem csak a csőcselék, de az értelmiségtől a mélyszegénységben élő paraszt-proletár-koldus rétegekig, mindenki. Hogy a rabszolgasorba taszított közmunkás sem lázad, sőt. Rajong a vezérért. Mitől van az, hogy a magyar, ha gond van, mindig a reakcióban, a tekintélyben, a rendben, a rasszizmusban, antiszemitizmusban, cigánygyűlöletben, az oláh, tót, rác, az összes szomszéd lenézésében és megvetésében látja a megoldást. (Vagyis soha nem előre, mindig csak hátra tekint.) A komcsik és a bankárok ugyanazok, tudniillik zsidók, a ruszkik és a tőkések, a demokraták és a plutokraták, és a rothadó Nyugat, és Amerika mind mind szintén ugyanazok, vagyis zsidók, azonkívül az egész világ a magyarokat akarja megenni, hát majd mi esszük meg őket: a magyar baka egy szál szuronnyal többet ér, mint az egész amerikai hadsereg atombombástul! Ezt egy Lányi Zsolt nevű kisgazda barom volt képes mondani, és ezt a lelke legmélyén majdnem minden igaz magyar ember így is gondolja. Ki az igaz magyar ember? Aki „magyar vagyok, nem turista”. Akinek egyetlen fölmenője sem volt zsidó. Mitől van az, hogy „magyar” az azt jelenti: nem-zsidó. Nem cigány. Nem oláh. Nem-tót. Turulban született büszke keleti vér. Meg rögvalóság. Mitől érvényes ez minden történelmi fordulaton át és ellenére még mindig a 21. században?
Bibó például olyasmiket lát és sejtet, hogy a magyar lélek megrokkanásának a kulcsa a parasztgyűlölő úrhatnám hétszilvafás kisnemes. Aki inkább vállalja, hogy a nemesség legalja, mint hogy a parasztság elitje legyen. A métely a Werbőczyzmus, igen. Odáig kell visszamenni. Onnan datálódik a rendiségbe ágyazott reakció. A minden progresszív kísérletet megbénító félelem attól, hogy a haladás elpusztítja a magyart. Mert egy rendiségnél haladóbb világ a magyar néplélektől idegen, mi ott nem tudunk helytállni, s ez nagyon összecseng azzal, amit én mondogatok negyven éve: a feudalizmus elpusztíthatatlan túlélésével. A kiegyezés utáni nagy gazdasági föllendülés, az is feudálliberalizmus volt, a gyorsforralón készült Budapest, a pszeudó Párizs, a pszeudó Bécs, a gigantomániás Parlament, a pszeudó Buckingham palota a pszeudó-gót Mátyástemplom a Halászbástyával, aminek csak a halászathoz nincs köze, mind a feudalizmus túléléséről beszél; még ami szép, az is csuszamlós a hazugságtól, itt semmi nem igazi! A Milleneum, a Szent Istváni gondolat, a szent Korona tan…
Itt nem volt kapitalizmus, csak feudálkapitalizmus, a szocializmus is feudálszocializmus volt, a rendszerváltás pillanatában is a feudalizmus érvényesült. Antall József nepotista kormány-összeállításában is a feudális személyi kapcsolatok rendszere élt tovább. A rendszerváltás Horthy restaurációval, a hamvai hazahozatalával kezdődött, és az ellenzék nem tudta, de nem is akarta igazán megakadályozni, és a szocialista-liberális kormányok nem mentek oda, miután egyszer-egyszer hatalomra kerültek (képletesen sem) buldózerrel a Horthy sírjához, hogy kiforgassák a hazai földből ezt a fertőzetet. Nem, sőt. Elfogadták még a királyi címert is a Kossuth címer helyett.
Hát nincs igaza Bibónak, aki azt mondja, hogy már a Kiegyezés is egy óriási, szemfényvesztő hazugság volt, a kisebbségektől való félelmükben a kiegyezők behódoltak a Habsburg dinasztiának, így lettek a magyarok a Kárpát medence kápói; vagyis Deák műve nem 1848, hanem Metternich legalizálása volt. És talán csakugyan Werbőczynél kezdődött, ott roppantotta meg a nemesség a saját fundamentuma, a saját népe gerincét, a paraszt ott vette örökre tudomásul, hogy az úri Magyarország legyőzhetetlen, Dózsát megégették, és a sült húsát fölzabáltatták az alvezéreivel. Vagyis velünk, parasztokkal. Kész. A paraszt becsületét az urak örökre beletaposták a sárba. A paraszt nem is volt a magyarság része, mert a nemes magyar nemzet a nemesuraknak a nem-nemest kirekesztő magyarsága volt. Amikor a parasztság felé forduló nemesség (a fölvilágosodás, a szabadságharc idején) legyűrve parasztundorát, mintegy magyarrá avatta a népet, ágyútölteléknek használta. A paraszt azt tapasztalta, hogy a rendiség örök, az urak örökké urak maradnak, fölfelé nincs kiút, innen kilépni csak a pocsolyán keresztül, az erkölcsi mocsáron keresztül lehet; vagyis akkor máshol verjük le a botütéseket, a kalodát és mind a sérelmet, mely a rendiség, az úri Magyarország részéről ért bennünket (Nyilott szájunk jajpanaszra?Dögölj, rúgtak a parasztba, korbács pattant, a torokba rekedt a szó fojtogatva – mondja Illyés); akkor a gyalázatot a gyengébben, a cigányon, a zsidón, tóton, a bocskoros olájon verjük le, mert az oláh szőröstalpú, de bezzeg a magyar rámáscsizmás… rámás csizmát viselababám! az nem számít, hogy rámáscsizma helyett a friss tehénganajba lépünk, úgy melengetjük a lábunkat… de a magyar mindenkinél különb, ha az urai rúgják is, akkor is mindenkinél különb… mert az úr magyar úr, az belém rúghat, mert az nem zsidó, nem idegen…
Igen. Itt lesz a baj forrása, a parasztnál, mert a proletariátus nálunk nem vendégmunkásokból lett, hanem a parasztból, annak is a legszegényebbjéből, akinek nem jutott föld, az próbálkozott a városban. Vagyis a proli magában hordozza a paraszti mentalitást. És a kispolgárság, ha nem éppen sváb, akkor pláne. „Hol lehet altiszt, azt kutatja…” Ha a paraszti gerinc megtöretését, a paraszti méltóság lerombolását Werbőczytől eredeztetjük, akkor azt, hogy a magyar nép egyrészt alattvaló, csúszómászó lett, másrészt sunyin agresszív, és így lett fogékony a xenofóbiára, a zsigeri antiszemitizmusra, a nyilas-náci, nem is annyira eszmékre, mint inkább társadalomlélektani magatartásformára, akkor ennek a forrásvidékét is Werbőczynél lehet megtalálni. Akinek megtörték a gerincét, akiben nincs méltóság, annak van szüksége ingyenbüszkeségre: nacionalizmusra. Abból lesz a megrögzötten, gyógyíthatatlanul náci, nyilas. Méghozzá hetedíziglen, generációkon át apáról fiúra örökítve, és a „kortárscsoport terrorja” által egymást heccelve, uszítva.
Ehhez képest polgárság gyakorlatilag nincs (sosem volt), ami van, az burzsoá és nem citoyen, a keresztény középosztály úriembernek tekinti magát, vagyis az úrhatnám dzsentrit tekinti eszményképnek, a kulák, magyarul a gazdag paraszt ideálja sem a polgár, hanem a kisnemes. A progressziót a zsidó értelmiség képviseli, csakhogy a magyar zsidóság zöme szolgalelkűségben túltesz a magyaron, így remélve, hogy megbocsáttatik neki, hogy zsidó; milyen lehet hát az a haladás, amit ez az önmagát föladó zsidóság képvisel?! Keresztény értelmiség? Maradiak, rátartiak, úriemberek. Az egyházak, főleg a római katolikus, a feudálfasiszta hatalommal összefonódva erősítenek mindent, ami kőkonzervatív és reakció. Vagyis a „nép” semmilyen pozitív ösztönzést nem kap fölülről. „Társadalmunkba elme kell” – mondja József Attila –, hol van itt az „elme”?
Eleink, a magyar szellem legjobbjai még hittek a népben. Petőfi azzal fenyegetett: „Még kér a nép, most adjatok neki. Vagy nem tudjátok mily szörnyű a nép amikor nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hírét?” Ady folytatta: „Hé, nagyurak: sok rossz fehér ököl, mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe rettenetes, nagy dühvel özönöl?”
Mi lesz? Az lesz, hogy orcáján egy debil idióta boldog ragyogásával Dózsa György kósza népe az urnákhoz özönöl, és a Fideszre szavaz.
Nagyon szomorú, de teljesen meggyőző levezetés.
Kertész Ákos a fényes szelek nemzedékének egyik, talán utolsó képviselője. Sajnos ez a nemzedék termelte ki magából a párt által egyetemre küldött új értelmiségi réteget, amelynek menyisége sohasem tudott átcsapni a hőn óhajtott minőségbe. Ezek követői, akik ‘56 után ugyanilyen módon kiválasztva végezték el az egyetemet, főiskolát, vagy csak a pátriskolát a mai értelmiség, akiktől Kertész Ákos számonkéri a szellemi muníciót. “Ahol nincs, ott ne keress” mondja a magyar közmondás, és ez néhány kivételtől eltekintve így is van. Ez az értelmiség nem dolgozott meg azért, hogy rangja legyen. Elég volt jókor jóhelyen lenniük. Mégis mit várhatunk tőlük?
A diagnózis adott. Gyógymód? Több ismerősöm az amputáció mellett teszi le a voksát. Mások szerint a kézrátétel is segíthet – egy jó nagy dózsai ököl formájában.
Millió plusz. Azért az “ellenzéki összefogás” rajongói is a debil idióta boldog ragyogásával böfögnek kormányváltásról, sőt rezsimváltásról ( a puccsista rezsim keretei között szervezett “választáson” )…
Az ukránok épp most szégyenítették meg alaposan Dózsa György kósza népét…
Amikor a pápaőszentsége a közeledő török ellen “keresztes hadak” összegyűjtésére szólított föl, a Rákos-mezején összegyült, kaszákkal, villákkal fölfegyverzett bocskorosok Dózsa György kisnemes vezetésével csupán egy pillanatra(!) ráeszméltek arra az igazságra,hogy a jobbágynak o l y m i n d e g y, hogy az őt halálra dolgoztató, majd deresre húzó, pörgekalapos magyar úr korbácsa csattog az ülepén, avagy egy turbános efendi botozza meg és sajátítja ki a kétkeze munkáját, még ekkor is, ha az egyik korbácsát kereszt, a másikét félhold díszíti… Ez a pillanat történelmi volt tehát, ám csak ennyiben, és azért nem nevezhetjük forradalomnak ezt a harcot mert aztán – miután a vezérüket megsütötték – minden maradt a régiben, ugyanis csak e harc célja nem volt tudtos… Ahogy Kertész írja, mindkét fél megmaradt annak ami addig volt, a földesúr úrnak, a jobbágy parasztnak és ez még így volt a XX.század elején is, melynek eszmei alapjait a Katolikus egyház és annak megreformált változatai szorgosan táplálták. Megjegyzem ezt a szellemet táplálják ma is…
Helyesbítés :
“melynek” helyett – mely állapot eszmei alapait
Igen Ákos, az, hogy ez konzerválódhatott, annak okát a dzsenri világban kell még ma is keresni…
Gratulálunk Ákos!
Fantasztikus éleslátás, tömör és mégis egy ívet kirajzolva kidomborítja a társadalom leglényegét…
Szép a kép. Szép a gondolat a kultúra lesüllyedéséről. Én inkább a beragyog kifejezést használnám. A “Gesunkenes” ből jött a szó, ugye? Csakhogy, a magyar kultúra lesüllyedt alacsony színvonalra. Ez az alacsony nívó nem ragyogja be a tömegeket, hanem barnítja a világos barnát.
.
Barnulnak már a Radnóti könyveinek égetői, Gyermekem szeme könybe lábadt, mikor meghallotta, hogy “a” Fanni meghalt. Őt még beragyogta a tudás, mely ránk is vetett pár fénycsóvát.
.
Eltűnt az érték az országból, Neked is menned kellett. Az elit hibája, szerintem, is ez az szellemi toprongy tobzódása, bár, én nem keresném a gyökereit messzebb, mint a “hullarablók” (Tudjuk jól, országos szinten ment az áldozatok kirablása a holokauszt idején.) erkölcsi felmentésére kitalált náci-nyilas ideológia, mit továbbadtak gyermekeiknek is. A lusta, értéket nem termelő embernek is kellenek a javak. Mondják, mondták is: ” Te tehetséges vagy, neked könnyű, de én csak így lehetek valaki.” A debil, csak így érezheti magát valakinek.
.
Lesüllyed így a nemzet, és nem a kultúra a ragyogja be a sötétséget, hanem a barna sötétség borult az országra. Barna, bűzös mocsár, ebben hentereg a sok disznó.
Meg kéne vizsgálni, hogy a magyar végvárrendszer hogyan befolyásolta a magyarok lelkét. És mért tartunk itt .A várépítéshez szükséges pénz és munkaerő előteremtése komoly feladat volt. 1554-től minden jobbágyot évi 6 nap kötelező munkára köteleztek a várépítéseknél, ez 1557-től ingyenmunka volt. 1556-ban törvénybe iktatták, hogy jobbágyonként 50 dénárt kötelesek a nemesek a véghelyek megerősítésére fordítani, és 100 jobbágyonként évi 3 napra 4 szekeret kellett biztosítaniuk.[15]
Az úgynevezett magyarság egy gumicsizmás, fasiszta/paraszt korcs-népség valójában, mindig is az volt és az is marad, természetes környezete a feudálfasiszta- katolicizsta, tekintély uralmi, antidemokratikus rendszer. Ez az a környezett amiben genetikusan jól érzi magát.
Hallani meg csak olyat szeret: ami mindig mások hibáztatásáról szól és még véletlenül sem merül fel a saját maga felelőssége, sőt ő (mármint a magyar) csak áldozat lehet, de elkövető sohasem. (lásd holokauszt)
Ezért van a holokauszt elhazudása, és ezért szavazz olyan pártokra akik ezt a szellemi moslékot biztosítják a számára: FIDESZ/JOBBIK
Hiába írja a szerző a fenti cikkben hogy magyarság a kárpát medence kápója volt, valójában a kárpát medence szajha népe, akinek az egész történelme arról szólt hogy mindenféle nép meghágta és minden csatáját elveszítette.
Egyedül a második világháborúban érezte magát valakinek a náci-németek oldalán, mert ott az egyszer, bevette a buliba egy nagy hatalom aki ellen nem harcolni kellett hanem kiszolgálni, ráadásul közös “értékek” mentén: zsidó gyűlölet stb.
Ez a náci szellemiség nem múlt el, hanem indentitásává vált a magyar nép léleknek, és amikor hallja-szólítja magára ismer benne és rögtön természetes szövetségesévé válik, amiért ölni tudna.
Ez az oka a zsidó, cigány, ellenességnek, mert ezek a nép csoportok nem férnek bele a náci fajelméletbe, márpedig a mágyár, az bizony a náci ideológia alapján szemléli a világot és az embereket!
Ezért van akkora sikere a náci propagandának, és ezért nem lesz soha elfogatható a korcs-magyarság számára sem a zsidó, sem a cigány.
A fasiszta eszék a magyarság számára kapaszkodót jelent, amiben érezheti magát valakinek, és amiben a magyarsága megerősítést nyer, (beteg felfogása szerint)
Demokrácia? Szabadság? Jog? Egyenlőség? mit érdekli ez a mágyárokat,
rezsicsökkentés (az ingyenesség demagógiája), antiszemitizmus, fajgyűlölet, irigység/nyugatellenesség , na ezek kellenek hungarisztánban kampány témának, nem az alkotmány meg a demokrácia, AKI EZT NEM ÉRTI MEG ANNAK BIZONY MÁGYÁRORSZÁGON NEM LESZ 2/3-A!
Éppen most olvastam el:
http://nol.hu/lap/hetvege/20140222-a_naszodi_suszter_kalapacsa
.
Ilyesmire céloztam én is a hsz-ben, és kertész Úr is a cikkben, hogy terjed a “magas kultúra” a légóparancsnokokig.
Ez a magyar mentalitás, ez rólunk az igazság.
bonhomme bonmotja az ügyben:
..
Követeljük, Viktor: nullázd le az agyunk;
genetikailag alattvalók vagyunk!
+++++++++++++++++++++++++++++
.
Sajnálatosan igaz minden szó, amit Kertész Ákos leírt! Naponta tapasztalom, hogy van elégedetlenség, de ezt a helyzetet sokan inkább elfogadják, mintsem még egyszer a kommunisták, akik ugye zömében zsidók, a nyakunkra üljenek.
.
Szent István óta, mi keresztény nemzeti nép, inkább éhezünk, fázunk, könyöradományért órákig sorban állunk, szidunk minden zsidót, cigányt, szőröstalpút ecc aki minket megnyomorított, mert mi igenis egy tehetséges, csavaros észjárású, pávatáncos nép vagyunk, aki nem engedi, hogy mások diktáljanak nekünk, ezért akár éhesen is, de szabadságharcolunk, csatát nyerünk, vagy vesztünk mind1, a háború nyerése még odébb van, de ami késik nem múlik, pfff, így egy szuszra, brrrr.
.
Ezért tehát:
“Az lesz, hogy orcáján egy debil idióta boldog ragyogásával Dózsa György kósza népe az urnákhoz özönöl, és a Fideszre szavaz.” KÁ
Kitűnő elemzés. Érdemes azonban körülnézni a Világban, történelmileg is, hogy legalább a negatívumokban igazán Magyarország Jobban Teljesít, vagy sem. Ne menjünk messze!
A fasizmust Mussolini teremtette meg és vezette be Olaszországban. A nácizmust Hitler és társai alakították ki és vitték győzelemre Németországban. Ezek után, Európa legtöbb országa megalkuvóan behódolt Hitlernek, az anti-szemitizmus kiszélesedett és enyhén szólva minden kormány fejet hajtott Hitlernek. A háború kitörése után Franciaország azonnal két pártra és két országrészre szakadt, pro-náci és náci ellenes Francia ölte egymást. Norvégiában Vidkun Quisling náci miniszter kegyetlenkedett honfitársaival. A háború után a Brit-USA és Szovjet befolyás alá kerülő országokban is egymás torkának estek a politikusokká váló megalkuvók, akik kiszolgálták a rájuk telepedő hatalmakat és eladták honfitársaikat. Magyarországon volt az ÁVH, Kelet-Németországban a Stasi, Romániában a Securitate, Jugoszláviában Marshal Tito ölte az emberek tízezreit. Ha pedig tovább lépünk, az un. Rendszerváltások éveibe, a Szovjetunió felbomlása után, Jugoszlávia büszkélkedhet a leghosszabb és legkegyetlenebb civil háborúval, amit a morális nyugati politikusok évtizedekig tűrtek, csak társalogtak egymással, amíg a Szerbek öltek, megerőszakoltak, kiraboltak tízezreket. Kelet-Európa és Nyugat-Európa még fegyvereket is eladott.
Mi magyarok a magunk történelmét ismerjük legjobban, arra koncentrálunk, de, ha hasonló alapossággal elemezzük más országok történelmét, ott is találunk rengeteg nagyon komoly kritikát érdemlő cselekedeteket, amiknek alapja a nemzeti kultúrájuk, értékrendszerük, viselkedésük.
Ezek után kérdezzük meg újra, igaz az, hogy minden korszakra elmondhatnánk azt, hogy aljasságban, becstelenségben, és minden felsorolt rosszban Magyarország Jobban Teljesített? Lehet, hogy még minden erőlködésünk és gyakori sikereink ellenére, ebben sem mi visszük el a pálmát?
A magyarnak jár…Mert tehetséges,okos, jól nevelt,előrelátó,és mindaz, amit az elmúlt évszázadokban az “előljárók” az agyakba plántáltak!
Mindent meg is tettek azért, hogy ez a nemzet még véletlenül se gondolkodjon, mert akkor rájött volna a nagy magyar valóságra, hogy tunya, ostoba, és tanulni rest egy nép vagyunk.
Ezért aztán jó volt a könyöradomány, a kölcsön, és most még tetézzük is alávetettségünket azzal, hogy ezt a félnótás Orbánt nem zavarjuk el a búsba,mert orosz fennhatóság alá teszi ezt a kis darab földet a térképen, amit mi hazánknak nevezünk.
Elég lesz az nekünk, ha a papok a szószékről hülyítik a népet, minek nekünk demokrácia, meg haladás. Attól a klérus nem hízik.
Inkább elhisszük újra,most éppen az Orbán szájából, hogy micsoda különleges egy büszke nép a magyar! Nem baj ha a segge ki is van a nadrágból, de a fejét büszkén felvágja, mert van mire büszkének lennie!
Mert még mindig fogjuk meg és vigyétek, és még mindig kaparja ki nekünk más a gesztenyét!
Csak halkan merem kérdezni: ez sosem fog változni?
Nem akarunk demokraták, önálló,alkotó,és teremtő emberek lenni?
Nem akarjuk végre igazán felemelni a fejünket,na nem büszkeségből, hanem hogy kimondjuk végre, eddig, és nem tovább!
Nem akarunk végre gondolkodni ahelyett hogy egy rezsim lába kapcája legyünk?
Nem “csak” az ukránok szégyenítenek meg. (Walla!) Mi önmagunkat fogjuk április 6-án.
Elgondolkodtató, ha valaki elvégezte a 8. osztályt, és ez idő alatt csak két
kötelező olvasmányt olvasott el -nem többet- (Mikszáth, Móricz), az hogy veheti be az orbáni maszlagot ?
A fenti írás “sajnos ” kitűnő.
Ez egy ujabb gyöngyszem!
.
Valoban, a Tripartitum ma is érvényben van, Takolmanynak hivjak, és mar nem latinul irodott.
.
«2. § De minekutána a katholikus hitre tértek és maguknak önként királyt választottak, úgy a törvényhozásnak, mint bármely birtok adományozásnak és minden biráskodásnak hatalmát és jogát az uralkodással és kormányzással együttesen ez ország szent koronájának, melylyel Magyarország mindenik királyát megkoronázni szokták, joghatóságára és következésképen a mi törvényesen rendelt fejedelmünkre és királyunkra ruházták át. És így ettől fogva a királyok a törvényeket a nép összehívása és megkérdezése mellett kezdették alkotni, a mint ez korunkban is történni szokott.» (Tripartitum)
(Megjegyzem, hogy a nép összehivasa alatt természetesen a nemeseket és papokat kell érteni…mint manapsag…)
.
Hat ez a Werbõczy igencsak emlékeztet valakikre:
.
«…Politikusként nem ért el jelentõs sikereket. Tárgyalásait ballépések, sikertelenség,
túlzott hiszékenység, megfontolatlanság jellemezte. Latin tudása ellenére magyarul tartott szónoklatot a velencei tanácsnak,
Luther Mártont valósággal lerohanta, azt remélvén, hogy a nagy reformátor nézeteit meg tudja változtatni, de idehaza is
elõfordult, hogy rosszul taktikázva a vesztes fél oldalára állt.…»
.
És jött a mohacsi vész… Werbôczyt ez nem keseritette el, elöszor Szapolyai oldalara allt, aztan a török altal leigazott lakossag felett biraskodot, afféle keresztény kàdi lett. Egész életében törtetö és haracsolo alak volt .
.
A Tripartitum megkülönbözteti a népet (nemeseket…) a kôznéptöl, akik a nem nemesek.
Ezért mondja Orban Viktor, hogy «mi magyarok» , amikor az ellenzékkel helyezkedik szembe, a «magyar» helyettesitendö a népet, azért, hogy 45 utan ne legyen fogalomzavar, a differencialas immar «nemzeit» szempontok alapjan történik. A kôznép pedig a közmunkas réteg lehet, az alattvalok, akiknek nincsnek kivaltsagai.
Perpetuus feudalismus… Polgar egy szal se…csak Halaszbastya, meg Bastya elvtars.
Walla, az ukran Dozsa Gyôrgy ugyan megdöntötte az ukran Viktort, de az is lehet, hogy minden marad a régiben…csak az egyik rezsim követi a masikat. A demokracia nem könnyü mulatsag… Aztan ki tudja mit lép Vladimir, Kelet fura ura. A pénz nala van, minket is , az ukranokat is ö tart most a kezében…
.
Az IMF mar a multé…
Pontos diagnózis, korrekt elemzés. Ez az ország meg fog szűnni – nagy örömére Európának.
Üdvözöllek Bumburi, régen láttam már a nevedet, örülök, hogy újra köztünk vagy.
Öreg pg@
Kertész Ákos nem tartozik a fényes szelek nemzedékéhez, fiatalabb náluk, de minden normális kamaszgyerek a nála néhány évvel idősebbekre néz föl, köztük keresi a példaképét.
De hogy a fényes szelek nemzedéke az az értelmiség volna, amelyik nem dolgozott meg azért, hogy rangja legyen, akiknek elég volt jókor lenniük jó helyen, ezt kétlem. A matematikusok, fizikusok biológusok: általában a természettudósok világát nem igazán ismerem. De a humán értelmiségét igen. Hadd írjak ide egy rövid névsort a fényes szelek nemzedékéhez tartozókról.
Jancsó Miklós, Göncz Árpád, Sántha Ferenc, Fejes Endre, Galgóczi Erzsébet, Soós Imre, Szirtes Ádám, Horváth Teri, Zolnay Pál, Nagy László, Berényi Gábor, Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós, Bacsó Péter… és még nagyon sokan mások.
Kedves Öreg pg, a fölsoroltaknak nem volt rangjuk, csak éppen jókor voltak jó helyen?
A jövőben több felelősséggel mondjunk sommás ítéleteket!
Most kinevettek majd…….,…………,de szerintem legkésőbb harminc év múlva Magyarország úgy tűnik el a történelemből, hogy senkinek nem tűnik fel a hiánya.
Ha, mondom, ha százezer Ady Edrénk, Radnóti Miklósunk, József Attilánk lenne, ezrével szaladgálnának a Bartók Bélák , Teller Edék, Jancsó Miklósok, nekünk akkor sem lenne esélyünk, semmi, semmi, ismétlem: semmi!
A magyar ember sajátos evolúciós úton poroszkál! Az egyre parányibbá zsugorodó agytérfogat “egyedfejlődésének” sikátorait járva, saját retrográd zörejeit hallgatja.
Nincs agyunk gyerekek! Ezért hiába van egy, vagyis egy, hangsúlyozom egy, egyetlen Nobel díjas írónk, Németországban él, mert mi kiutáltuk.
Érzitek a szürkeállomány hiányának végtelen gyönyörűségét?
Én igen!
Tévedett Ady! azt hitte elegendő a tűzszekér égig lobogva……
Sajnos- milyen könnyű leírni -, nem!
Minket Illés és Elizeus együtt sem tudna életben tartani, pedig, ha ma élnének velük lenne tele a világ- , de még a magyar sajtó is!
oldberg
Köszönöm,én is örülök hogy itt lehetek.
A gondolatok összeérnek és összeérnek:))
http://hafr.blog.hu/2014/02/23/konszolidaciot_ne_remeljetek
TALITALÁLAT !!!!
Gyula Bognár,jr.@
Másról beszélsz, nem arról, amiről a Kertész.
Amit te mondasz, az olyan, mint amikor a gyerek egyest hoz haza az iskolából, de azzal védekezik, hogy a Jancsi meg a Zsuzsi is egyest kapott.
Naésaztán! Kit érdekel?
Hogy mások sem különbek? Lehet, de ez nem ment föl bennünket. Én is, és föltehetően Kertész Ákos is a magyar gyalázatot éltük meg, azt éreztük a bőrünkön.
Más népek gyalázata a magyarok számára nem mentség.
Mással kapcsolatban többször leírtam már, hogy Rákosi bűneit nem menti, hogy Horthy mekkora gazember volt.
Orbán bűneit nem menti, hogy Gyurcsány vagy akár Horn Gyula sem volt tökéletes.
oldberg: Figyelmesebben kellene olvasnia. Idézzen írásomból állítást, amelyik felment bárkit, bármi alól. Az írás végén a két mondat kérdés.
Az ön elmélete, hogy csak egyetlen szereplő fontos akit értékelni kell, mi magunkat, senki mást, mert csak mi vagyunk fontosak és senki más nem érdekel, nem számít nekünk. Lehet, hogy ez természetes nézet, sokak számára, akik Magyarországon élnek és senki mással nem törődnek, de én nem így látom, nem így élek a Világban. Szomszédaim a Világ több részéről érkezett, sokféle származású, más kultúrával és történelemmel rendelkező emberek. Mi beszéd közben gyakran vonunk párhuzamot, összehasonlítjuk történelmünket, a jelent is, hogy abból is megpróbáljuk megérteni, hogyan viszonyultunk és viszonyulunk ma egymáshoz. Lehetetlen minden nemzetet elszigetelten értékelni, a kölcsönhatások állandóak és folyamatosak. A Stadionos viktor képviseli azt a szemléletet, hogy senki más történelme és kultúrája nem érdekel, nem számít nem kell figyelembe venni, ezért mindenütt és mindenkivel csak magyarkodik. Mint olvashatta volna, én pontosan az ellenkezőjét vallom.
Nem arra kell haragudni aki az állapotot felvázolja… Hanem magán az állapoton kéne elgondolkodni.. !!
(Én lélekben nem tartom magam magyarnak… egyébként..)
Kertész Ákos +++++++++++++++++++++++++++++++++
elnézést, hgy nem kommentálom ezt az írást. csak rontani tudnék benne, bármit is mondanék.
de talán ennyit mondhatok: amikor valaki leírja a színtiszta igazságot, a való igazat, magát a valóságot, akkor az már nem is író, hanem fényképész. egy fénykép a valóságról nagyon ritkan tudja megfogni, lázba hozni az embereket. ha a nyomor valóságát mutatja be a fénykép, akkor az emberek finnyasan elfordítjak a fejüket, ha pedig a káprázatos gazdagságot, akkor pedig irigységet vált ki. elgondolkodtatást a legritkábban. legalábbis a magyaroknál.
Kertész Ákos írása fénykép. Mindannyiunkról, akik itt él élnek, éltünk Magyarországon. Ettől a fényképtől a magyarok finnyásan elfordulnak.
Geronimo
nagyon plasztikus, érzelemtől fűtött látomást társz elénk. érdekes amit mondasz, és mélyen elgondolkodtató.
sokszor fojtogatott már sírás az életemben, amikor ugyanezt éreztem, láttam a körülöttem élő magyarság jövőjében. férfiember nem sírhat, mondtam magamnak, és elfojtottam. ha egyszer szabadjára engedném, zokogva törne ki belőlem, amit látok. igyekszem nem engedni magamhoz, el kellett költöznöm Magyarországról, mert már nem bírtam tovább. béke van a lelkemben. azt hittem, hogy turistaként csupán nevetgélni fogok e nép balgaságain, esélyeik sorozatos elmulasztásán, de nem így lett. ezen nem lehet mulatni, nevetgélni. ezt csak szánni lehet. megfogadtam, hogy nem engedem többé a lelkem közelébe, így béke van bennem.
fontos, nagyon jó írás. segít megérteni mi a baj magyarországon és, hogy miért kellett onnan eljönni. és azt is, hogy miért nem szabad oda visszamenni. szeretném bátorítani (nem tudom ez-e a megfelelö szó, esetleg ösztönözni) kertész ákost, hogy minél több cikket írjon nekünk. kertész ákos,bartus lászló és sokan mások pl para kovács imre felbecsülhetetlen munkát végeznek a magyar ugaron.
Öreg Titán: Igaza van, rendszerint csak a hiú és beképzelt emberek szeretik nézni magukat és elégedettek amikor a tükörbe néznek, vagy élethű arcképüket, látják. (Most egyáltalán nem akarok egy kalap alatt viccelődni az Indiánokról és azok kezdeti tartózkodásáról a fényképezésükről, ami az évek során szintén változott.)
„rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.” József Attila
Sajnos kijelentő módban leírható, hogy 24 éve (megint) roppant súlyosan elhibázzuk éppen az alapvető, lényegi közös dolgainkat, közmeghatározottságainkat. Pedig belátható, hogy garanciák, biztosítékok nélkül választásokat rendezni, és ezeken részt venni, bizony rendkívül súlyos ügyetlenkedés… felelőtlenség, értelemtelenség, logikátlanság.
Közjogilag lényegében érvénytelenség.
24 éve megint hatalmasat tévedünk, kollektíve melléfogunk.
24 éve úgy, és olyan képtelenül választunk, hogy a megválasztottak érdemileg nem is vállalnak fel/el konkrét felelősséget, garanciákat…! Vagyis nem más történik, minthogy biztosítékok, és alapvetően helytálló társadalmi minimumok szavatolása nélkül hatalmazzuk fel a közjogi méltóságokat, – és mindössze hiedelmek/illúziók szerint. Ez nyilván több, mint hiba.
Noha, egyértelmű, hogy a választó polgárok biankóra vannak szavaztatva, – azaz a demokratikus alkotmányosság jogokat megsértő voksolások történtek 24 éve alatt. – Különös tekintettel arra, hogy végeredményét tekintetve az alkotmányos emberi méltóság jogokat megsértve szavaztunk, – ráadásul félretájékoztatva, információ hiányosan, avagy megtévesztetten.
- Miközben, minden kétséget kizáróan adja is magát a dolog: legelőbb egy új Közmegegyezést szükséges alkotnunk közösen, mivel hogy ezután lehet valóban helytálló a választás.
Félreérthetetlenül megérthető az, hogy a választások csak megalapozottan lehetnek korrektek.
Tehát legelőbb a garanciákat kell együtt megalkotnunk, rögzítenünk és köz-elfogadni a garanciákat, és ezután értelmes dolog megválasztani azokat, akik előzetesen/részletesen be is tudják mutatni a Közjóért cselekvő programjaikat és a munkavégzésükre (irányításukra) tényleges jótállásokat vállalnak.
Mindezt alá is támasztja: „a kormányoknak fenn kell tartaniuk a társadalombiztosítási garanciákat az alapvető jövedelemhez és egészségügyi ellátáshoz, az alapvető termékekhez és szolgáltatásokhoz való általános hozzáférés biztosításának érdekében. ” Nils Muižnieks – Európa Tanács emberjogi biztosa
Vagyis, könnyen belátható, hogy az ég világon semmi értelme tovább csinálni a „vakok vezetnek meg világtalanokat” össznépi tévelygést/színlelést, pláne, hogy békés és értelmes módon lehetséges a helyére tenni a közös dolgainkat.
Követeld meg te is az új korrekt Közmegegyezést, világosítsd fel társaid, magad és mindenki érdekében!
https://www.facebook.com/Alapveto.Jovedelem
Ez az írás: szike a tályogba…
Nagyon-nagyon elgondolkodtató írás. Miközben spekulálok rajta, néhány megjegyzést tennék, úgy első indulatból:
.
A magyar nép – szóval az a bizonyos parasztság/proletariátus – önmagához képest jelentősen felemelkedett a 20. század második felében: ebben nagy szerepe van az 1945-1989 közötti korszaknak. Az emelkedést számtalan materiális mutató igazolja (egészségügy, oktatás, népmozgalom, életszínvonal, stb.). Ez az emelkedés a baloldalnak köszönhető, még akkor is, ha ez a baloldal bőven rendelkezett feudális jellemzőkkel és számtalan további hibával.
.
A mai magyar értelmiség – ahonnan a kultúrának le kellene szivárognia – hihetetlen alacsony színvonalat képvisel, főként a külföldhöz képest. Itthon ez nem annyira feltűnő, de külföldről nézve bizony szánalmas. Voltaképpen nincs is olyan nagy különbség a színvonaltalan magyar értelmiség és a nehezen emelkedő nép között. Az ember úgy gondolná, hogy az emelkedés lépcsőfokonként történik: elérve egy szintet, az emelkedés lelassul, a tudás-szint rögzül, a színvonal stabilizálódik, míg az így szerzett tudás be nem érik a következő lépcsőfok meghágására. Nos: a magyar nép és értelmisége között mintha egy igencsak laposka, egyetlen lépcsőfok lenne. Az értelmiségnek így nem nagy erőfeszítés lemenni kutyába – de érzéke és indíttatása sincs arra, hogy a népet „felemelje” egy kicsit. Még a végén eltűnne az a kis különbség is…
.
Igaznak tűnik ez manapság, amikor az ország vezetése pálinkafőzési jogért harcol, szabadsága otthoni disznóvágásban manifesztálódik, és vezetője nagy-nagy falusi lakodalomban oldódik fel: minta- és példaként. Primitív parlamenti képviselőnője pedig azt állítja a népről, megkérdezni felesleges, úgysem ért semmihez. Más szavakkal: hülye a nép.
.
A magyar „elitet” pontosan felmérhetjük az Országgyűlésben: ahol megalkuvó hülyék és ravasz gengszterek támogatják egymást. Napjaink „elitjének” mintája az a Balog páter – a sunyi, magát csavaros eszűnek képzelő senkiházi, a kenetteljes pap – aki a széttárt kezű, ártatlan angyal Orbán fara alatt (emlékszünk? “a sas nem kapkod legyek után.”). És ez az értelmiség igyekszik a különbséget úgy növelni saját maga és a nép között, hogy az utóbbit nem felemeli, hanem inkább lenyomja.
.
Történelmi tapasztalata, hogy ez bevált.
Öreg Titán!
“Mi”, Magyarországon már nem sírunk, (“meghalt, eltemettük”).
Ez már egy más valami. Frappánsan azt modhatnám – gyász munka!
……………aztán, tovább lépünk ………….
Minden jót!
Kertész Ákos sok mindent leírt a magyarokról. Pl.” Az egyházak, főleg a római katolikus, a feudálfasiszta hatalommal összefonódva erősítenek mindent, ami kőkonzervatív és reakció. Vagyis a „nép” semmilyen pozitív ösztönzést nem kap fölülről. „Társadalmunkba elme kell” – mondja József Attila –, hol van itt az „elme”?”
„…a szomorú valóság. Az, hogy az emberek sokasága három-négy év alatt nem jött rá, arra, hogy a Fidesz, azaz Orbán Viktor mennyire félrevezette őket. Túl sokan vannak, akik tudomásul veszik, hogy amit Orbán csinál az valami jó dolog. Még akkor is, ha saját bőrükön tapasztalják, rosszabbul élnek, mint 2010 előtt. Még sokan elhiszik a hamis propagandát, a „nyócévezést” és bíznak abban, hogy nemsokára jobb lesz, mert már elindultunk a gazdasági fejlődés útján – amint azt a Fidesz egész napon át hirdeti. Ez pedig a tájékozatlanságból ered. Abból, hogy nem tudják ellenőrizni mi is a valóságos helyzet. Abból tájékozódom, amit naponta hallok, ami áramlik felém a médiából. A média pedig – miután elfoglalta a közmédiát is – szinte teljes egészében a Fidesz és a jobboldal birtokában van. Az a jelenség, botrány, azaz szabálytalanság, ami Vácon csak más formában Baján is megismétlődött. Erre lehet számítani mindenhol és az országos választásokon is. Mint tudjuk a Országos Választási Bizottságban is a Fidesz által delegált emberek vannak. Panasz lett légyen elutasítva. Ezek után megkérdőjelezhető, hogy lehetséges e kis hazánkban a tiszta és demokratikus választások lebonyolítása.
Facebook bejegyzés 2013 szept. 22.
„Ha egy nép nem ismeri, vagy a mi még rosszabb: rosszul ismeri a múltját, téveszméket ápol. Tévúton járó alkalmatlan vezetőket követ” (Csernok Attila: Történelemóra)
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/331819_hol_van_az_a_lelkiismeret
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/359514_elszamolas
Kedves Admin: Ez az ujsag elment attol ami volt. Talan meg lehetne segiteni rajta…
“Mi lesz? Az lesz, hogy orcáján egy debil idióta boldog ragyogásával Dózsa György kósza népe az urnákhoz özönöl, és a Fideszre szavaz.”.
.
Sajnos az elmebaj az olyan, hogy nem fáj. Ha valakinek fáj a háta akkor tudja, hogy beteg, elmegy az orvoshoz és próbál gyógyulni. Ha hülye akkor nem veszi észre, nem is fáj neki, sőt boldoggá teszi.
Mondják is, hogy ” jó hülyének lenni”.
Nem is hiszi el. A hátfájással ellentétben az elmebetegség egyik szimptómája, hogy nem érzi magát betegnek sőt nagyon is egészségesnek és okosnak hiszi magát. A hülyeségbe bele lehet halni. A hátfájásra van fájdalomcsillapító, a hülyeségre nincs halálcsillapító.
Én a magyaroknak max. 1O évet adok és nincs többet Magyarország. Az emberek kérik az EU-t, hogy avatkozzon be, de azok nem azon törik a fejüket, hogyan segítsenek, hanem, hogy hova temessék.
Kertész Ákos és Tamas Csacsicska! Élményt adtak! “Bolondország”, főleg Eagle, Geronimo feljebb már leírták, már én is gondoltam rá, de nem mentem bele. A folyamatok hosszútávú elemzéséből mi más jöhet ki, mint hogy Magyarország megszűnhet? Trianon egy lecke volt, ha ez nem elég, lehet hasonló a folytatás!!! A Történelem az Élet Tanítómestere… Két nagy bajt lehet látni. A mélyben “ezeréves” feudális téveszmék, amiket valószínűleg Orbán paptanácsadói zseniálisan fordítanak mai magyarra a saját érdekeik szerint! A másik, hogy amúgy értelmes emberek “nagy tömegei” is csak azt látják, hogy a Gyurcsány-félékből elegük van, hogy Orbánék sokkal rosszabbak, azt nem. Mindkettőre kéne sűrgősen valami hatékony leleplezés! Tényleg remény:
http://hafr.blog.hu/2014/02/23/konszolidaciot_ne_remeljetek
vagy a Bokros?…
Egyetértek messzemenően a szerzővel!
Nekem nyilvánvaló,hogy április 6.nem a pártokról fog szólni,hanem a magyar emberről:a polgár identitásáról.
Attól tartok,hogy újra könnyűnek találtatunk…
http://hvg.hu/velemeny/20120915_Baltaval_faragott_NagyMagyarorszag
zsebkes
Kifejtenéd kicsit, pontosan mire gondolsz?
A magyar munkásmozgalom annak idején saját kultúrával rendelkezett. Tamás Gáspár Miklós néhány évvel ezelőtt megírta ennek a kulturális világnak a történetét, leépítését, nekrológját. Ne feledkezzünk meg róluk. A szervezett munkásság által épített munkásotthonokban könyvtárak voltak, a művelődés érték volt a számukra. Az avantgard művészeknek is ők adtak helyet és közönséget.
A cikk már sajnos, nem található meg a Népszabadság archivumában, pedig nagyon tanulságos.
A kommunisták voltak azok, akik tönkretették ezt a több nemzedéket magába foglaló, autonóm kultúrát, a pártegyesülés után.
Végigolvasva itt az összes cikk nagyjából felét a hozzászólásokkal együtt, egy gondolattal még nem találkoztam: ennyire hülye kormány még Dél-Amerikában sincs… Az lehet-e, hogy előre megbeszélt forgatókönyv szerint kettő csoport váltja itt egymást évtizedeken keresztül?
Eagle! Sajnos igaza lehet. Tulajdonképpen Magyarország mindig is “kompország” volt és ez népi skizoid elmebaj. Egész történelmünk folyamatait ha végiggondoljuk, csak a szovjet hatalom alatt tanították a népet, de akkor is mire… Azóta meg többségben vannak a tanulatlan “parasztok”, akik “dzsentriket” játszanak. Mit várunk ezek után? A mennyiség elnyomja a minőséget.
Kiváló írás!!!
Mint magyar, nincs okom büszkének lenni arra, hogy magyar vagyok. Legfeljebb csak szégyenkezni.
Megragadott ez a mondat: „Aztán jött a csőcselék. Köztársaság tér. Lincselés. Pogrom. De az már egy másik történet.”
Ezért nem dicsekszem azzal, hogy 58-ban 17 évesen kirúgtak az ország összes középiskolájából. A MUK kiállítás kicsit megkésve érkezett Hajdúböszörménybe így lettem 1958-as kirúgott. Majd szüleim fellebbezésére, csak a megyéből rúgtak ki. A forradalom szelleme, tanáraink mentegetőzése megtévesztette a fiatalságot. Különösen vidéken, ahol nem tudtuk az igazságot.
Pesten tudtam meg az igazságot. Hogyan szabadult el a pokol. Mint ahogy Kertész Ákos írta.
Soha nem kértem rehabilitálást, nem mentem 56-osok közé, mert nem tudtam kik közé keverednék.
Érettségi után fizikai munkásnak kellett mennem, mert az igazgatónő nem küldte tovább felvételi kérelmemet. Jogában állt két évig visszatartani. El kellett mennem egy gyárba dolgozni.
Az Orion Rádió és Televízió Villamossági gyárba kerültem, és amivel ott találkoztam megdöbbentett. Egy műhelyben szereltük a kis alkatrészeket. Egy hatalmas asztal körül ült a csoport (kb.40-50 ember, többségében nők) és naponta visszatérő téma volt a „büdös zsidózás”. Ez történt 1959/60 tanévben. Nem mertem szembeszállni velük, és mondani, hogy én is fél zsidó vagyok.
Később, amikor találkoztam a férjemmel, pár hónapos ismeretség után bevallotta, hogy tudnom kell, még akkor is, ha otthagyom, hogy édesanyja zsidó.
Ilyen világ volt az. Akkor elmondtam neki, hogy nekem meg a két nagyapám volt zsidó. Mikor kirúgtak az iskolából, egyetlen haszna volt, hogy ezután nem zsidóztak le szemtől szembe.
Majd férjem, később anyósom is elmesélte, hogyan veszett oda hat ember a tetvérei és azok gyerekei közül. A gyász mai napig végigkísérte az életünket. Az, hogy Gyuri és Zsuzsi fiatal orvostanhallgatók soha nem tértek haza fájt nekünk egész életünkben. De az, hogy Juliska nénit, súlyos rákosan bevagonírozták és a vagonban meghalt, majd kilökték a vagonból valahol Hatvan városa körül. Igaz hogy a biztos halálba ment, de mégis. Ebbe nem lehet beletörődni ötven év után sem.
Férjemnek pontos emlékei vannak 44-ről, mivel már kilenc éves volt. Dunakeszin érte őket 1944. A németek bevonulását kitörő örömmel fogadták a város lakói, adták fel a tankokra a virágokat, élelmiszert. A férjem szeretett volna átmenni az úton, de nem tudott, mert a tankok végeláthatatlan sorban jöttek. Már sírással küszködött, amikor valamiért megálltak a tankok és át tudott szaladni a túloldalra és haza tudott menni.
Én már kerestem a You Tubon is felvételeket a németek bevonulásáról – de ezek a Híradók zárolva vannak. Kértem, hogy küldjenek és kaptam is egyet egy amerikai magyartól, ami nem pont erről szólt, hanem bemutatta az 1944-es helyzetet, hogy 1944-ben hogy volt Magyarország és Németország teljesen körbezárva. Egy kisgyerek számára világos lett volna, hogy nincs menekvés, a Tengely-hatalmak elvesztették a háborút, de arra volt még idejük, hogy 600 000 zsidót halálba küldjenek.
Én 72 éves múltam, de elmondhatom az antiszemitizmus végigkísérte az életünket.
.
Önt a jobboldal lőtte, de a “baloldal” lökte a várfalon kívülre. Lehet, hogy nem tudja, mi a baja Önnel (ha tudja, az rettenetes, de valószínüleg nem, ostobák ehhez.)
“Ingyen büszkeség” – ez a kulcs.
A magyar az a nép, amelynek nincs “saját” értelmisége. Nem fogta fel a zsidó intelligencia lényegét, s a zsidóság 1867-es “felszabadítása” elkerülhetetlenül vonta maga után az egyedülálló “felülreprezentáltságot” (persze Trianont se felejtsük ki a nevező alakításában) – majd az olcsó, irígy, pusztító “ingyen büszkeséget”. _Bármi_ jó, csak gondolkodni, tanulni ne kelljen! S ha egy elme nem nyilvánvalóan zsidó, akkor addig nem nyugszik, míg valami “tuggyukki” rokonra nem lelnek – s ekkor megnyugszanak, megint nem kell gondolkodni… “Az antiszemitizmus az ostobák intellektuális szocializmusa” olvasom, s ez mélyen igaz.
Nem genetikusan alattvaló – genetikusan tanulatlan.
Miért nem vált értékké a tudás an sich? Mert a magyar egygenerációs nemzet. Ha tudás megtérülési mutatója túlmutat az időmön – akkor nem kell. Ez a magyar tragédia lényege szerintem. Mikor volt Mohács után csak egy generációnyi tulajdoni biztonság?
Nagyon sok mindent lehetne még írni cikke nyomán.
Egy dolgot azért megjegyeznék. A Halászbástya elnevezésnek _van_ köze a halászokhoz. Annak a várfal-szakasznak a neve volt, amelyet a halászok céhe által kiállított férfiaknak kellett védenie vész idején. És ezen nem változtat az 1902 -es Schulek műizé.
Most gyorsan elolvasom újra a Makrát.
Már – akkor pláne – az sem volt kispályás könyv.
Kertész Ákos röntgenszemmel néz a múltba és láttatja a jövőt a sajátos üveggömbje által. Köszönet!