A magyar közéletet eluralta a hisztéria. Nemcsak a pártok híveit kerítették hatalmukba irracionális érzelmek és indulatok, hanem az ellenzéki politikusokat is. Mintha a politikai hatalom természetét nem dolgozta volna fel a szakirodalom. Mintha nem lennének a hatalomgyakorlásnak és a hatalomváltásnak jól körülhatárolható ismérvei és racionális alapjai. A mai ellenzék választási stratégiája ösztönlények szintjén mozog, nélkülöz minden elméleti alapot és logikai felépítményt. A nívótlan politikai gondolkodás mellőz minden racionalitást, mintha társadalomelmélet és politikatudomány nem is létezne. Az nem egy elméleti alapokon álló stratégia, hogy “fogjunk össze, és együtt váltsuk le Orbánt, mert erre kényszerít bennünket a választási törvény”. Ez az állat ösztönös reakciója, ha hirtelen felvillanó fényt lát.
Aki le akar váltani egy kormányt, még inkább egy rendszert, annak tudnia kell, hogy minden rendszer (és kormány) addig marad fenn, amíg a legitimációját nem kérdőjelezik meg. A hatalomgyakorlás kulcsszava a legitimáció. Ezt mindenki tudja. Az a hatalom, amely nem rendelkezik legitimációval, az megbukik. Olyan rendszert, amelynek nincs legitimációja, csak erőszakkal lehet fenntartani. Ezért csak azok képesek egy fennálló rendszert vagy kormányt megdönteni, illetve leváltani, akik hiteles módon képesek a fennálló hatalom legitimitását megkérdőjelezni, vagy a legitimitását elvesztő hatalom legitimitása helyébe egy alternatív legitimitást állítani. Ehhez azonban tisztában kell lenni azzal, hogy mire épül a fennálló rendszer legitimitása, amelyet leváltanának, és milyen másik legitimitást kínálnak helyette. A magyar balliberális oldal katasztrofális állapota abból fakad, hogy soha nem tudott egy új legtimációt felkínálni, mindig azzal nyert választást is, hogy a kisebb rossz alternatíváját kínálta. Mióta azonban Orbán Viktor már nemcsak kormányt váltott, hanem rendszert is, ez az érvelés már kevés. Még akkor is, ha a kormány teljesítménye rossz, mert a többség az általa létrehozott rendszer legitimációját elfogadja, és azt a kormányával azonosítja. Ezért egy hatalomváltás kiindulópontja nem a választási körzetek és a számba vehető szavazatok összeadása, hanem a fennálló hatalom legitimitásának vizsgálata. Mi az elfogadásának az alapja: Miért engedelmeskednek neki a polgárok?
Mert amíg egy rendszer (vagy egy kormány) legitim az állampolgárok szemében, addig engedelmeskednek neki, és nem akarják sem megdönteni, sem leváltani. Magyarországon még a rendszer és a kormány legitimitásának kérdése is egybemosódik. Pedig a kettő nem ugyanaz: a rendszer legitimitása független az adott kormány teljesítményétől, de egy kormány legitimitását (ha az legális) a teljesítménye adja. A választások arról a bizalomról szólnak, amelyek a kormány legitimitásra irányulnak. De ha a rendszer létrehozása egy kormányhoz kapcsolódik, mint az Orbán-kormány esetében, akkor a rendszer legitimációja felülírja a kormány legitimációját. Nem véletlen, hogy Orbán a kormányát a rendszerével azonosítja, és amíg a rendszer legitimációja erősebb, mint a vele szemben kínált rendszer alternatív legitimációja, addig még a kormányát sem lehet leváltani. Függetlenül attól, hogy a kormánnyal mennyire elégedetlenek. Ha a többség a rendszer legitimációját elfogadja, akkor elnéző a rendszert létrehozó kormány teljesítményével szemben, mert a kormány bukása a rendszer bukását is jelentené, de azt nem akarja. Ezért még választást sem lehet nyerni anélkül, hogy első lépésben meg ne vizsgálnánk a rendszer legitimációjának alapját. Ez az első lépés, nem az “összefogás”, és az összefogásban résztvevők támogatóinak automatikus összeadása, amely amúgy is matematikai hiba.
A legitimitás a hatalomgyakorlás jogosságát jelenti, amelyet vagy elfogadnak az alávetettek vagy elutasítanak. Ettől függ a polgárok engedelmességi készsége és a társadalmi konszolidáció. A legitimitás teszi lehetővé, hogy egy hatalom folyamatosan konszolidálja a társadalmat. A konszolidáció mindig azt mutatja, hogy a többség elfogadta egy hatalom legitimitását. Senki nem kérdőjelezte meg azt az elvet és jogot, amelyből az új rendszer legitimációja származik. E cikknek nem feladata, hogy a legitimációelmélet irodalmát ismertesse, ezért Szabó Miklós fogalomkészletéből indulunk ki, aki a legközérthetőbben foglalta össze az ezzel kapcsolatos hazai és külföldi irodalmat (Szabó Miklós: A legitimáció történelmi alakváltozásai, Medvetánc 1989.). Szerinte “az a politikai rendszer legitimált, amellyel szemben akkor is fennáll az állampolgárok engedelmességi készsége, amikor az illető rendszer nincsen olyan hatalmi eszközök birtokában, hogy az engedelmességet erővel kikényszerítse”, illetve nem szorul rá, hogy ezeket használja. Másrészt az a rendszer legitim, amely nem “anyagi előnyök biztosításával éri el az engedelmességi készséget”, amelyet nem csak addig fogadnak el, amíg “jól megy”, hanem amely hajlandó a rendszerben áldozatokat hozni. Az áldozatvállalás szükségessége nem vet véget az engedelmességnek.
A rendszerek és a kormányok legitimációját nem szabad összekeverni. Ahogyan azt sem, hogy egy hatalom legális (törvényes) vagy legitim (jogszerűnek elfogadott). Lehet egy rendszer legális, de nem legitim, és lehet egy rendszer nem legális és mégis legitim, mert a polgárok a legitimitás alapját elfogadják, és engedelmeskednek neki, függetlenül attől, hogy nem törvényesen jött létre. Demokráciában csak a kormányokat lehet elutasítani, mert a rendszer legitimációja a jogra épül. Erre szolgálnak a választások, de ezek nem érintik a rendszert. Mint írtuk, a kormány legitimációját a teljesítménye határozza meg: a kormány elveszíti a legitimációját, ha működése felszámolja a polgárok engedelmességi készségét. Ám egy rossz kormány attól még törvényes lehet, hogy nem legitim. De a rendszer legitimitása nem függ az adott kormány teljesítményétől. Orbán Viktor első trükkje az volt, hogy egyrészt a szocialista-liberális kormányok teljesítménye alapján megkérdőjelezte a rendszert. A kormányok teljesítményét a rendszer jellegéből vezette le, annak jellemzőjének és következményének tartotta. A rendszert a kormánnyal azonosította, ezért vele együtt a rendszert is leváltotta. Másrészt, miután szétverte a kormány legitimációját, a legalitását (törvényességét) is megkérdőjelezte. Egybecsúsztatta a rendszert és a kormányt, valamint a legalitást és a legitimitást.
A probléma megértéséhez tudni kell, hogy egy kormány legitimitását a szakszerűsége, a hatékonysága, a személyi alkalmassága, az emberek javára végzett munkája és a teljesítménye adja. Ha ezzel a polgárok elégedetlenek, akkor nem tekintik a kormányt legitimnek, mert a legitimitása abból fakad, hogy alkalmas a fealadatai ellátására. Vagy megvárják a választásokat, és akkor küldik el, vagy az engedelmesség készségének megtagadásával előbb kikényszerítik a változást. (2006 őszére ez nem igaz, mert a kormányt támadták ugyam, de már akkor is a rendszert akarták megdönteni.) Ez azonban nem érinti a rendszer legitimációját, amelynek ennél elvontabb alapjai vannak. Ez még a középkorban is így volt, amikor vita tárgya lehetett, hogy ki a legális király, de az nem volt kérdéses, hogy bárki ül a trónra, az király lesz. A rendszer legitimációját ez nem érintette. Szabó Miklós a rendszerek legitimáciájához megemlít még egy harmadik nagyon fontos elemet is, hogy az a rendszer legitim, amely nem magától értetődő, hanem amelyet legalább egy másik alternatívával szemben preferálnak. Ebből az következik, hogy nem lehet egy rendszert leváltani, ha az legitim (vagyis a polgárok az alapjait nem kérdőjelezik meg, és készek engedelmesen együttműködni vele), és nem lehet felváltani egy olyan rendszerrel, amelynek legitimitását a polgárok többsége nem fogadja el, vagy azt nem nyilvánítja ki.
Ezért teljesen érthetetlen és irracionális ellenzéki célkitűzés az, hogy győzünk a parlamenti választáson (amely nem a rendszer, hanem csak a kormány leváltására hivatott), és majd akkor vissza alakítjuk a rendszert. Azon túl, hogy ez megismételné Orbán Viktor nem legális “fülkeforradalmának” jellegét, nem számol azzal, hogy a polgárok adják egy rendszer legitimitását, és nem a kormányra kerülő politikai többség akarata. Megváltoztathatják erővel a rendszert, ha tudják, de ha azt a legitimációt a polgárok meghatározó többsége nem akarja, vagy legalábbis nem kész arra, hogy azt megvédje, harcoljon érte, akkor legitimációs problémák lesznek, mert a másik rendszer legitimációját választók esetleg jobban akarják a másikat. A rossz hír az, hogy az Orbán-rendszer miközben nem legális (mert a rendszer alapját képező “fülkeforradalom”, a NENYI és az alaptörvény nem alkotmányos), aközben legitim, mert a polgárok nem vonják kétségbe a legtimációjának alapjait, és készek engedelmeskedni neki. Ezért az Orbán-rendszer leváltásának csak két útja lehetséges: vagy bebizonyítják, hogy a rendszer nem legális, hanem törvénytelenül jött létre, és ezt a társadalom többsége elfogadja, megvonja a legitimitást az egész rendszertől, vagy egy másik rendszer-legitimációt kínálnak helyette, és meggyőzik a többséget arról, hogy ez a legitimáció erősebb és jobban szolgálja a többség érdekeit, mint az Orbán-rendszer. Vagy a passzzív ellenállást választják, kivárják, amíg jogi úton és büntetőeljárás keretében tudják a nem legális rendszert eltörölni. Választások útján azért nem lehet, mert a választáson kapott legitimáció a kormányzásra szól, és nem a rendszerre. Ez jogi akadályt is jelent, de legitimációs problémát is felvet. Orbán is járhatott volna úgy, hogy a törvénytelenül létrehozott rendszere legitimitását nem fogadják el, és kitör egy jogos lázadás. De nem ez történt. A rendszerváltáshoz tehát egyrészt legalitásra, másrészt legitimációra van szükség. Egyiket sem teremti meg akár egy választási győzelem sem. Aki azt gondolja, hogy ilyeneken csak úgy át lehet léppni, mert ő úgy akarja, az nem ért semmit. Csak ne csodálkozzon, ha mégsem úgy lesz, ahogy ő akarja.
Amikor az ellenzék a választási “összefogás” érzelmi akciójával ígéri a rendszert megváltoztatni, akkor a politikatudomány legalapvetőbb törvényszerűségeire sincs tekintettel. Mintha ilyenek nem is lennének. Márpedig ilyenek vannak, és azok alapján pontosan meg lehet határozni azt az identitást és legitimációt, amelyre Orbán Viktor az új rendszerét alapította. Ahogyan azt a legitimitást is, amelyet lecserélt ezzel. Az igazi feladat az lenne, hogy Magyarország népének be kellene bizonyítani, hogy az Orbán-rendszer legitimációja hamis, nem szolgálja az ország és népe érdekeit. Ez még akkor is így van, ha lenne hajlandóság arra, hogy valaki az Orbán-rendszer illegitim, törvénytelen jellegét felvesse az európai és a magyar igazságszolgáltatás előtt (az nem indok, hogy az Orbán által elfoglalt Alkotmánybíróság visszadobott egy ilyen beadványt, mert az a döntés nem azt bizonyította, hogy a beadvány jogilag megalapozatlan, hanem fordítva: precedenst szolgáltatott arra, hogy a beadvány igaz, megszűntek az ellensúlyok és a fékek). A legitimáció kérdése ugyanis a nemzet identitásának alapjait veti fel, és ország legalapvetőbb kérdéséhez kapcsolódik: mi Magyarország?
Ezt a kérdést az dönti el, hogy a polgárok milyen alapokon álló legitimitást fogadnak el, milyen hatalomnak hajlandóak engedelmeskedni. A legitimáció alapja valamiféle ideológia (amire az ellenzék semmi figyelmet nem fordít, pedig ez lenne a “legpraktikusabb” ténykedése, mivel minden rendszer valamilyen ideológiára épül, s nekik egy rendszerváltás a kitűzött céljuk). Szabó Miklós odáig megy, hogy “annyiféle legitimáció van, ahányféle ideológia”, amiből az is következik, hogy ideológia nélkül nincs legitimáció. Az “összefogás” ellenzéki pártjainak pedig semmiféle ideológiájuk nincs, amit szembeállítanának az Orbán-rendszer ideológiájával. Ehelyett még jobb rezsicsökkentést ígérnek. Az ideológiamentes állam is ideológia. Akik semmiféle szellemi dologra nem nyitottak, csak kőkemény materialista módon gondolkodnak (és többre tartanak egy választási listát, nagyobb szerepet tulajdonítanak a Kubatov-listának, mint a rendszer ideológiájának), azok örök vereségre vannak ítélve. Nem kínálnak legitmációs alternatívát, ezért a polgárnak nincs választási lehetősége. A trafikmutyi nem érinti a rendszer legitimációját, de a vallás funkcióját betöltő ideológia igen. Minden embernek szüksége van alapelvekre, világnézetre, filozófiára, ideológiára, amelyek meghatározzák és rendszerbe foglalják az értékrendjét, a választásait, a döntéseit. Ugyanilyen ideológiai alapokra van szüksége egy államnak is, és a polgárnak szüksége van arra, hogy azonosulni tudjon velük. Ez adja a rendszer legitimitását. Aki nem nyújt ilyen alternatívát, az nem képes legitimitást nyújtani, mert nem ad identitást a polgárnak, a nemzetnek és a népnek. Fintoroghat, hogy az Orbán-rendszer egy “vallás”, de nem tudja, hogy amikor lekicsinylőn beszél erről, a saját sírját ássa. A legitimációelméletből az következik, hogy az elutasított “vallás” helyére másik “vallást” kell kínálni, egyik ideológia helyett másikat, mert ez a rendszerek és az emberek alapvető szükséglete. A vallástlanság vallása is egy vallás.
Ami pedig a konkrét legitimációs helyzetet illeti, az világosan kiolvasható akár Szabó Miklós tanulmányából is, ha valaki nem akarná átolvasni a teljes szakirodalmat. Szabó Miklós azt mondja, hogy a polgári korszakban (a felvilágosodás után) alapvetően két legitimációs bázis alakult ki: a “nemzeti legitimáció” és a “demokratikus legitimáció”. E kettő kezdetben nem volt ellentétben egymással, mert a feudális katolikus tekintélyelvű elnyomó rendszerek után egyértelmű volt, hogy a “nemzeti” érdek a “demokrácia”. Ezért e kétfajta legitimáció egybeesett. A helyzet akkor változott meg, amikor a “nemzeti legitimáció” a “demokratikus legitimációval” szemben határozta meg magát. Azonnal érthetővé válik az egész eddigi eszmefuttatás lényege és tétje, ha idézzük Szabó Miklóst arról, mivé lett a demokratikus legitimációtól elszakadt nemzeti legitimitás: “A nemzeti legitimáció azt jelentette, hogy az állampolgárok készek voltak engedelmeskedni olyan politikai hatalomnak, amelyet hazafiasnak tekintettek, s feltételezték róla, hogy a legfontosabbnak tekintett nemzeti érdekek alapján áll. A nemzeti szempont prioritása olyan kormányzatokat is legitimált, melyekkel egyébként a lakosság egyáltalán nem volt elégedett, melyekkel nem azonosította magát a többi politikai kérdésben. A nemzeti legitimáció alapján volt legitimált a nyomor és elnyomás ellenére a Horthy-rendszer. A nemzeti rendszerrel szembeni alternatíva – amellyel szemben egy Horthy-rendszerrel is azonosul a lakosság – a hazafiatlan, az idegen rendszer.”
Ez a dolog lényege. Orbán Viktor a “demokratikus legitimációra” épülő rendszert váltotta le a “nemzeti legitimációra” épülő rendszerre. A lakosság engedelmességi készsége pedig azt mutatja, hogy a többség elfogadta ezt a legitimitást, és annak hazugságát, hogy a nemzet érdeke ellentétes a demokráciával, és akik a demokráciára épülő rendszer hívei, azok a nemzet ellenségei, a nemzeti érdek elárulói, hazafiatlanok és idegenek. Egyszóval: gyarmatosítók. Ez a rendszer ideológiájának alapja, és a legitimitását az adja, hogy az alattvalók ezt az ideológiát elfogadják és helyeslik. Ezért a kormány elkövethet bármit, a teljesítménye elérheti a negatív növekedés csúcsait, elszegényedhet és elnyomorodhat a nép, de a rendszert létrehozó párt és kedves vezetője népszerűsége nem csökken, mert a legitimitás alapjául szolgáló ideológia minden másnál erősebb. Ezt nem érti meg az ellenzék, hogy amíg ennek az ideológiának a hazugságát le nem leplezik, addig ők szétválhatnak és összefoghatnak, a fejük tetejére állhatnak, akkor is idegenszívű gyarmatosító hazafiatlan árulók maradnak. És addig nincs esélyük, amíg ez a legitimáció és identitás meg nem változik. Addig hiába írogatnak bármit, hogy a múlttal szembe kell nézni, a múlt bűneit be kell vallani, mert jelenleg ez a “nemzeti legitimáció” azt mondja nekik, hogy ezek nem voltak bűnök, hanem magyar érdeket szolgáltak. A vállalhatatlan gyilkosságokért pedig nem mi vagyunk a felelősök, hanem mások.
Bármiben fogadok, hogy Mesterházy Attilának fogalma sincs ezekről, életében nem olvasott olyan könyveket, tanulmányokat, amelyekből ezt megértené. Ezért nézi páholyból Orbán Viktor, hogy mit pattognak légüres térben ezek, kergetik az “összefogást”, mint kutya afarkát, mert még csak be sem jutnak abba a szférába, ahol ezek a kérdések eldőlnek. Ennek a legitimitásnak az alapja az, hogy adtak egy hamis nemzeti identitást: a nemzetet a “kereszténységgel” azonosították. S nincs aki megmondaná, hogy az a politikai katolicizmus, amely a Szent Koronára, a Szent István-i állameszmére épül, köszönő viszonyban sincs semmiféle kereszténységgel, Magyarország soha nem is volt keresztény ország, annál az egyszerű oknál fogva, hogy keresztény országok és nemzetek nem léteznek, csak keresztény egyének. Akik ráadásul, miután keresztények lesznek, elveszítik a nemzeti identitásuk elsődlegességét, mert Isten országának nemzetek fölötti polgárai lesznek. Az igazi keresztények nemzeti identitása nem megerősödik, hanem másodlagossá válik. De ezt nem mondja el senki, erre nem tanítják az embereket a “demokratikus legitimáció” hívei, mert azt snassznak gondolják, miközben ellenfeleik első dolga az volt, hogy az ezzel ellenkező hazugságot alaptörvénybe iktassák, és az iskolai tanagyagba foglalják. Az ellenzék pedig nem fogja fel, hogy ezt miért teszik, s hogy ennek sorsdöntő jelentősége van. Már azt is elfelejtették, hogy a “demokratikus legitimációt” éppen az a felismerés hozta létre, amelynek ők semmiféle jelentőséget nem tulajdonítanak, hogy sem a nemzet, sem az állam nem azonos a vallással és az egyházzal. Akkor még mindenki tudta, hogy a legnagyobb nemzeti érdek a demokrácia, mert még emlékeztek az évszázados elnyomásra, jogfosztásra és nyomorra, a máglyákra.
Márpedig ez azért is fontos, mert a “nemzeti” és a “liberális” (demokratikus) szembeállítása annak következménye volt, hogy a nemzetet a “keresztény” (katolikus és reformált katolikus) vallással azonosították. Így a katolikus (és a nyomában szorosan haladó, és e tekintetben semmit nem reformáló) egyház saját antiliberális felfogását és demokráciellenes nézeteit a nemzet identitásává tette. Eredetileg a kereszténynek nevezett “katolikus legitimitás” állt szemben a “demokratikus legitimitással”. Amikor (és ahol) a katolicizmus a nemzeti identitást a politikai katolicizmussal azonosította, ott vált el a “nemzeti” és a “liberális” egymástól, mert a katolikus elgitimációt a “nemzeti legitimációval” azonosították. Így lett a “nemzeti legitimáció” a “demokratikus legitimáció” ellentéte. Ezt hívják “keresztény-nemzeti” Magyarországnak, ha valaki nem tudná. Ennek ellensége a demokrácia. A szörnyű az, hogy mivel a liberalizmust a zsidóknak (szabadkőműveseknek) tulajdonította a katolikus egyház, ezért a “keresztény-nemzeti” antiliberalizmus gyökere az antiszemitizmus volt. A vallási jelleg elhagyásával lett ebből fasizmus, majd a nemzetnek a fajjal való azonosításával nácizmus. Ez az oka, hogy ahol létrejön a keresztény-nemzeti legitimáció, ott nagyon erős lesz a hitlerista szélsőjobboldal is, amely nem elégszik meg a “nemzeti legitimáció” antiliberalizmusával, hanem ugrásra készen áll a hatalom átvételére. Azt ugyanis nagyon jól tudják, hogy a “nemzeti legitimáció” alapját képező idegengyűlölet alanya a zsidó. Így lesz a vallásból fajelmélet, az állami kereszténységből zsidóüldözés. Velük szemben kell megvédeni a nemzeti érdeket, velük szemben kell folytatni szabadságharcot.
A demokrácia szabadságot jelent, a szabad ember pedig szabadon választhat világnézetet, nem erőltetheti rá az állam. Ezért ellensége a katolikus egyháznak a liberalizmus, amely mindig az állam feladatának tartotta a vallás kötelezővé tételét. Ha az állam vallásos lesz, a polgárai is azok lesznek. Szabad államban ez nem lehetséges. A katolikus egyház elhitette az államokkal, hogy a polgárok engedelmessége is a vallásból származik, ezért az állam érdeke is a vallás erőltetése. Tagadják, hogy nem vallásos állam eredményes lehet, minden válságot és bajt a “demokratikus legitimációra” épülő rendszernek tulajdonítanak. Az ilyen rendszerek átmeneti jellegét és hanyatlását, pusztulását hirdetik, és azok az éllovasok, akik visszatérnek a jó öreg katolikus feudalizmusba. És mivel a hazugság szerint ez nem más, mint a nemzet önmagához és gyökereihez való visszatérése, a rendszer legitimitása szilárd. Ez az oka annak, hogy a rendszer maffiaként való leírása pontatlan, mert a rendszer legitimációja nem arra épül, hogy maffia. A kormány maffiaként működik. Ennek ellenére népszerű, mert a “nemzeti legitimáció” rendszere népszerű.
Szabó Miklós azt mondja, hogy “a demokratikus legitimitás ugyanis azt jelenti, hogy az állampolgárok valóságos, nem jelszavakban állított, ideológiákban tételezett, hanem tényleges engedelmességi készsége egyrészt azon a meggyőződésükön alapul, hogy a meghozott intézkedésről szavaztak; másrészt elfogadják az általuk esetleg meg nem szavazott kormány hatalmi jogát, mert nincs kizárva annak lehetősége, hogy a jövőben az ő pártjuk kerül kormányra”. Ebből az is következik, a “nemzeti legitimációra” épülő rendszer olyan államot hoz létre, ahol a szavazás legfeljebb díszlet, de a döntéseket nem a szavazás dönti el. Ebben az esetben “idegenek” is hatalomra juthatnának, szavazataikkal rombolhatnák a nemzeti érdeket. Ezért a “nezmeti legitimáció” rendszerében idegen test a “demokratikus legitimációt” képviselő kormány. Ezek összeilleszthetetlen struktúrák. A “nemzeti legitimációból” az következik, hogy “demokratikus legitimációjú” kormánya nem lehet. Csak akkor, ha lemond saját identitásáról, és a “nemzeti legitimáció” által képviselt célokat valósítja meg. Vagyis, feladja önmagát. Ellenkező esetben a működése rendszerellenes lesz, amely az adott kormány legitimitását kérdőjelezi meg. Ez a rendszer ezért diktatúra. Nem az erőszak alkalmazása tesz egy rendszert azzá. Erőszak alkalmazására csak akkor van szükség, ha a törvényesített törvénytelenség ellen valakik fellépnek.
A rendszer legitimációja arra épül, hogy a nemzet képviselői vezessék a nemzetet (a haza nem lehet ellenzékben), ezért fogalmilag kizárt, hogy ne a nemzetet képviselő párt vagy kormány legyen hatalmon. Ezért a “nemzeti legitimáció” rendszerében kiírt választás nem arról szól, hogy átveheti-e más a hatalmat, hanem arról, hogy a kisebbség – amely nem uralkodhat a többség fölött, mert “magyar ország legyen a magyaroké” – kap valamiféle névleges képviseletet a parlamentben. Nevezzük ezt ellenzéknek.
Akinek a fentiekről fogalmuk sincs, vagy érdekeik azt kívánják, hogy erről ne vegyenek tudomást, azok boldog tudatlanságukban (avagy érdekvezérelte ravaszságukban) szajkózhatják, hogy fogjunk össze és váltsuk le, ez a leggyorsabb. Ez butaság. Ez csak egy “demokratikus legitimációjú” rendszerben lehetséges, de ez nem az. Megkerülhetetlen a nép felvilágosítása, hogy a nemzet nem azonos a vallással, nem azonos a katolicizmussal, és az ország ennek az identitásnak köszönheti történelme katasztrófáit. Ezt a munkát nem spórolhatják meg, mert különben állandóan az ország feje fölött lebeg a nemzeti-keresztény diktatúra réme és az országot kettészakító kultúrharc.
Az Orbán-rendszer megdöntésének egyetlen reális módja a rendszer törvénytelenségének, alkotmányellenességének támadása. Ehhez eszköz a rendszer bojkottja. Egy ilyen rendszert egyetlen módon biztosan nem lehet megdönteni: választási győzelemmel. Nem lehet győzni, de ha lehetne, akkor sem lehet a rendszert megváltoztatni, ha a legitimitása erős. Márpedig az Orbán-rendszer “nemzeti legitimációja” erős. Egy hamis nemzeti identitásra épül. Ezért sérti Magyarországot, aki bírálja a rendszert. A választási cirkuszban való részvétellel a rendszert nem lehet leváltani, csak legitimálni és konszolidálni lehet,, mert a résszvétel az engedelmesség része. Aki részt vesz a választáson, az nem leváltja Orbánt, hanem engedelmeskedik neki. Lehet ráolvasást alkalmazni, lehet nem tudomást venni erről, lehet próbálni akarni, az ágybavizelésig erőlködni, összevissza hazudozni, de ettől még így lesz.
Aki a fentiek után is elkezdi ugyanazt az ostoba hazugságot szajkózni, amit az őfelsége ellenzékének szegődő álellenzéki pártok, akik a rendszer pénzére ácsingóznak, azon nem tudunk segíteni. Aki ebből sem érti meg, hogy miről van szó, annak a meggyőzésével nem vesztegetjük az időt. Egyetlen kérésünk, hogy a szellemileg tunya, tájékozatlan, lusta, buta vagy korrupt emberek, pártelkötelezett aktivisták, politikusok bálványimádói kíméljenek bennünket. Itt fejezzék be azok hülyézését, akik tisztán látnak, és nem is adták el magukat. Keressenek maguknak olyan helyet, ahol butíthatják egymást, innen szó nélkül moderálni fogjuk őket. Ez a hely hadd maradjon meg azoknak, akiknek van egy kevés eszük, és az Orbán-rendszer igazi ellenzékéhez tartoznak. Nincs közünk ahhoz az álellenzéki hazugságözönhöz és hétmérföldes ostobasághoz, amely Magyarországon zajlik. Mi a valódi ellenzék összefogásának hívei vagyunk, és a valódi ellenzéki összefogást megvédjük a rombolástól. Akik részt vesznek Orbán választásán, azok nem ellenzéke Orbán rendszerének, hanem szervezes részei., és haszonélvezői. Nem nyitunk vitát sem Orbán híveivel, sem azokkal, akik kollaborálnak velük. Ez nem a Facebook és nem egy nyilvános fórum, hanem egy értékközösség. Nem kényszerítjük rá a véleményünket senkire, de itt azok vannak, akik közös elveket vallanak. Itt nem kell megfelelni, nem kell alkalmazkodni, azok maradjanak, akik maguktól ezeket az elveket vallják. Akik az álellenzék hazug “összefogásának” a hívei, keressék meg az elvbarátaikat, ez nem az helyük. Az Amerikai Népszava egy más minőség, más értékrend.
Mi nem látunk különbséget az “összefogás” papagájok és Orbán papagájai között, egyébként is velük egy oldalon állnak. Legitimálói Orbán rendszerének, ellenfelei a demokratikus Magyarországnak. Mi azt akarjuk, hogy látható legyen a markáns különbség, és akik igazi ellenzéket keresik, megtaláljanak bennünket. Legyen nekik is egy igazi otthonuk. Nem akarunk keveredni a kollaboránsokkal. Szeretnénk, ha beindulna egy öntisztulási folyamat. Elég bőségesen kifejtettük az érveinket. Mire jönnek a választások, nem szeretnénk egyetlen kollaboránssal sem civakodni itt a kétszer kettőn.
Gonoszka leszek: csodálod? A fasiszták és a nácik ideológiája hibás alapokra épül. Amilyen alap, olyan a felépítmény. Bólyai János sem hozna ki a jobbikos ideológiai alapokból semmi mást csak nácizmust, mert rendszerben gondolkodott. Midőn látta volna , mit alkotott, mondta volna: szar az egész:)))
Kedves Oldster,
azt írja: “Nagyon nehéz tétlenül szemlélni, hogy mivé lesz ez az ország, – és nem tenni semmit ellene. Ebben az országban sokan vannak, (különösen azok akik az AN hasábjain rendszeresen megjelennek) akik tenni akarnak, mert a tétlenség, a semmitnemtevés, megnyomorítja a lelket.”
Egyetértek, de igazából az nyomorítja meg a lelket, ha valamit az igazság ellen tesz. Például, ha besétál Orbán csapdájába és engedelmeskedik neki. A tett nem azonos mindig a túlmozgással, a cselekvéssel. Néha a nem cselekvés a tett. Nagy tettnek tartom, ha nem engedelmeskedm Orbánnak, ellenállok neki. Nagy tett, hogy nem legitimálom őt a szavazatommal. Néha nagy tett, hogy nem teszem azt, amire rá akarnak szedni. De jó ötletnek tartom elsőre azt is, bár még nem gondoltam át igazán, hogy aki tettnek csak cselekvést hisz, az odamegy, áthúzza a szavazólapot, és ráírja, hogy törvénytelen rnedszer, bojkott. Ha ez megnyugtatja, hogy tett valamit, akkor tegye ezt. Aki azt hiszi, hogy mégis az lene a tett, ha szavaz, az elhiszi még at a hazugságot, hogy ennek a választásnak bármi köze van Orbán leváltásához. Ennek csak a rendszer legitimálásához, az ellenzék megsemmisítéséhez és a korrupt kollaboránsok parlamenti helyeihez van köze, ahol Orbán eltartja őket. Ebben nem részt venni az igazi tett. BL
Bocsánat: Bolyai János.
Eagle és Gonoszka,
Nem figyeltek eléggé Bartus Lászlóra.
Az egyik lényeges megállapítása, hogy a baltás gyilkos cinkosának rezsimje ma legitim. Hiszen nincs ellen elemi erejű tiltakozás. Ezt erőszakkal nem lehet semlegesíteni. Ezzel szemben ha sikerül kikezdeni a legitimitását (pl. egyáltalán nyíltan fel kellene vetni ezt a kérdést, és elfogadható alternatívát felmutatni), akkor ő kényszerülne erőszakkal védeni a védhetetlent. Akkor viszont seperc alatt meg lehetne szervezni ellene akár a fegyveres akciót is.
peter, 14:02 hivatkozásából:
Marsovszky Magdolna:
“A koncepció nem a maffia-állam. Annak más a kiinduló- és a végpontja is. A maffia-államot a pénz irányítja, a gyilkolások mögött nincsen fajelmélet. A fasiszta koncepció alapja a fajelméletes hit, és belső logikája miatt népirtáshoz vezet.”
Az első perctől látható volt, hogy a Jobbik nem rendelkezik képzett káderekkel.
Itt kellett volna támadni.
*
A legitimitás az akkor érvényben lévő választási törvényen múlott.
Az első lépés után a még csak féltörvényesnek sem nevezett törvényhozás
következett az összes többi.
Sec-pec nem lehet semmit sem szervezni,mert az borzalmas áldozatokkal járna.
Erőszak? Fegyveres akció?
Drága girbegurba! Hova gondolsz? Én és a fegyveres erőszak? Nem akarom én, hogy ki legyek moderálva!
A legitimációról szóló írás tökéletes diagnózis arról, ami ma hazánkban történik, és tökéletes terápia arra, hogy mi az, amit tenni kellene azért, hogy Orbán és rendszere soha többé ne jöhessen vissza hazánkban. Ezt a diagnózist azonban nem csupán a vájt fülűeknek kellene ismerni, hanem azoknak elsősorban, akik a kormányrudat akarják megragadni. Bartus László nem első alkalommal szorgalmazza, hogy a kormány teljes bojkottja lehet az eredményhez vezető út. A bojkott viszont olyan eszköz, amiben a szétrombolt ellenzék mai állapotában nem a 2014. évi választásokon, de még a 2018. évi sem biztos, hogy összehozható lenne. Bojkottálni a törvényeket, a kormány tevékenységét már akkor kellett volna, amikor az Alkotmány helyett (még a nevét sem tűrte, és tartotta meg) megalkották az alaptörvénynek mondott valamit. Ezt követően pedig minden meghozott törvény kapcsán újra és újra utcára kellett volna szólítani az embereket, ha lett volna, aki utcára tudta volna szólítani őket. Azt mondják nálunk, hogy a bojkottal azt lehetne elérni, hogy a kormány a választással még jobban megerősödne, és leváltása még jobban megnehezedne. A cél tehát az, hogy a választó polgárok menjenek el szavazni, és az ellenzékre adják voksaikat. Azt azonban nem lehet tudni, hogy ezt a borzasztó rendszert, amelyet kiépített alaptörvényestől együtt azzal a közel 1000 törvénnyel, amit megalkottak, hogyan és mit lehet kezdeni egy esetleges győzelem esetén. Ilyen rendszert másikat, Közép-Európában másikat aligha lehet találni, melynek kiépítése annyira gyorsan, szinte észrevétlenül irtotta ki a polgári demokrácia legjellemzőbb vonásait. Tudjuk, hogy példa nélküli az, ami nálunk történik, magam azon csodálkozom, hogy az Európai Unió tagjaként hogyan juthattunk a demokratikus legitimációtól a nemzeti legitimációig úgy, hogy nem volt ott legalább az EU azok közelében, akiket figyelmeztethettek volna arra, hogy mekkora nagy a baj nálunk, hogy nem járható az út, amelyen a kormány építi a hatalomból való kiebrudalásának lehetetlenségét. .
Gonoszka,
A legitimitás nem a választási törvényen múlik.
Attól csak a legalitás függ.
Kérlek, olvasd el türelmesen, mondatról-mondatra értelmezve BL cikkét.
A legitimitás az illegitim törvényeken múlik. Melyeket azonnal hatályon kívül kellene helyezni. Véleményem szerint.
Gyakorlat szerint azon az erőn múlik amely lehetővé tette, hogy az “ominózus fénykép” után még Orbánnal kezet fogtak.
Haha, Gonoszka nem is olvasta a cikket, csak a zarszerkezetet tisztogatja a használhatatlan rozsdas legpuskáján.
Orbán mindaddig legitim, amíg Európa legitimnek fogadja el. Ez a kép egy őrölt képe és Európa néma.
Na ez a kérdés, miért? Milyen hatalmas érdek fűződik ahhoz, hogy minden ordítozásunk ellenére SENKI NEM HALL semmit.
Jó, megvesszük a szögletes kerekű földalatti kocsikat, megvesszük Stadler motorvonatokat.
Most Orbán szerződni akar a paksi atomerőmű bővítéséről.
Miről van itt szó?
Érvényesek ezzel az őrülttel kötött szerződések?
Miért tisztelt Merkel asszony? Miért Barosso úr?
Miért?
Rablók és szélhámosok alkotják a magyar politikai elitet.
A háború után a “nácik” szétszóródtak világszerte. 89 után a “kommunisták” itthon maradtak és ők lettek a rendszerváltók.
Mi ez drága elvtestvérkéim? Szabadság? Kitartunk?
Összefogunk, jó demokrata módra és választani fogunk. Éljen Orbán a kis titkár,
Magyarország javainak bátor megmentője! És Szelmeczi , szőke nemtője!
admin,
a gatyagumitm fűzöm be a csúzlimba. D
Szoktam mondogatni, hogy nálunk ma már egy jópofa ’56-ot nem lehetne újból összehozni mert egyszerűen nincs mivel és nincs kivel. Akkor a felnőtt férfi lakosság 90%-a értett fegyverek kezeléséhez a puskától a tankokig bezárólag, hiszen a háborúban és a kötelező sorkatonaság alatt ki lettek képezve. Ma a 30 évesnél fiatalabbak még egy puskát sem tudnának rendesen használni (mert az azért nem csak annyi hogy meghúzom a ravaszt), nemhogy bonyolultabb fegyvereket. Ráadásul ma már nincsenek is akkora készletek mint akkor, hogy a raktárakat feltörve százezres tömeget lehetne felfegyverezni. És akkor még ott van a logisztika és az irányítás, hogy az egész ne csak fegyveres csoportok ide-oda rohangálása legyen. A romániai forradalmat szokták példaként emlegetni, de egyrészt ők is hány évig tűrtek mire kiborult a bili, másrészt ami harcok voltak a titkosrendőrség egységeivel, azt sem a tüntetők vívták, hanem az ellenük kivezényelt és átállt –sorozott- hadsereg. Ne felejtsük hogy a Kondukátort is katonák fogták el, egy laktanyában katonatisztek ítélték el és végezték ki. NEM a tüntető tömeg. Ezt azért írom, mert páran itt forradalmat szeretnének látni, nem olyan egyszerű az. Pl. a Kossuth-tér nem olyan nagy, hogy ott milliós tömeg gyűlhetne össze (sem mérete sem formája nem alkalmas), ennél kisebb megmozdulásokat pedig (szerintem) a TEK és a Parlamenti Őrség szét tudna oszlatni. A Városligetben meg milyen forradalom lenne, megszállnák a műjégpályát? Országos sztrájkokat sem egyszerű szervezni, egyrészt a szakszervezeteket sikeresen lenullázták vagy a politika bedarálta, egymást is utálják, másrészt az alkalmazottak zöme nem nagyiparban dolgozik és hogyan sztrájkolnának a tíz-húsz fős ilyen-olyan kft-k? Ha pedig sztrájk miatt leáll mondjuk a Mercedes vagy a Suzuki, az kinek is okozna károkat és egyáltalán megvalósítható-e? Lehetne tömegeket szervezni a fővárosba, traktorokkal, kamionokkal (bár ez már nem olyan egyszerű, a traktorok zömével ellentétben a teherautók többsége nem a sofőrök tulajdona), vagy akár gyalog, de egy olyan országban, ahol az emberek legalább fele passzív, kiábrándult mindenféle politikából, vagy csak félti a munkahelyét….? A ’90-es években az MSZP a majálisain még meg tudta tölteni a Városligetet a Felvonulási-térrel együtt, ma…? Hol van egy olyan karizmatikus ellenzéki vezető, akinek lenne annyi tekintélye, hogy ha egymillió embert a pl. Parlament köré hív tüntetésre, akkor azok oda is mennek, még ha nem is férnek oda? Hiszen még a békemenet is (még ha a résztvevők egy részét „sorozzák” is) nagyobb tömeget tud megmozgatni, mint bármelyik ellenzéki esemény, lásd pl. a legutóbbi okt. 23.-a. Tehát szerintem manapság hatalmas kormánybuktató tüntetéseket, vagy egyenesen forradalmat vizionálni naivitás. Ez a nép ebben a ciklusban annyi mindent „lenyelt”, ahhoz hogy itt ilyesmi történjen, nem is tudom milyen hatalmas katasztrófa kellene. Ráadásul bármilyen hihetetlen, a fidesz és orbán támogatottsága nem csak a hamisított statisztikák szerint nagy, nekik tényleg van kb. kétmillió támogatójuk (hívőjük). Ha itt tényleg előkerülnének a fegyverek, abból egy katyvasz polgárháború lenne, tegye fel a kezét (most még elég az egyiket :-)), aki szerint ez tényleg hiányzik nekünk. Tudomásul kell venni, hogy a választási rendszer olyan amilyen. Torzított, diktatórikus, de ez van. Bojkottal nem lehet érdemben változtatni rajta. Mert mi van ha az ellenzék felszólítására szimpatizánsaik nem mennek el? Semmi! SEMMI!!!! A választók majd fele úgyis otthon marad (tetszik vagy nem, ez tény), a kormány támogatói pedig mindenképpen elmennek (a jobbik híveiről még nem is beszéltünk, pedig az sem lebecsülendő). És mivel a rendszerben nincs részvételi küszöb, ha csak fidesz-szavazók mennek voksolni, akkor orbán 100%-al fogja nyerni a választást. És hogy mi ezt nem tekintjük legitimnek? Vagy Gyurcsány nem tekinti annak? Na és? Akik rájuk szavaznak (és nem kevesen, kb. 1,5-2 millió ember), azok elismerik a legitimitását. Attól az még érvényes lesz és Áder ki fogja hirdetni az eredményét. Hogy az Unió ezt nem fogja elismerni? Dehogynem. Ezenkívül mit tudnának csinálni? Német vagy francia tankok nem fognak idejönni rendet tenni, mást meg mit? Elszigetelik? Elzárják a pénzeket? Akkor orbán kilépteti az országot és akkor már tényleg lesz okunk a forradalomra –de akkor sem lesz. Ne felejtsük sok példa van arra, hogy nincs az a nyomorult ország, ami a vezető elitjét ne tudná királyi módon eltartani. Hogy nyílt diktatúra lesz? Romániában Ceausescu húsz évig uralkodott. Chilében Pinochet még mindig népszerű, a lakosság egy jelentős része máig kedveli. Ennek tényleg csak úgy lehet elejét venni, ha a magukat ellenzéknek mondó pártok összefognak, és EGY közös jelölttel valóban reális alternatívát kínálnak azoknak, akik orbánt le akarják váltani. Még így sem biztos hogy sikerül. Nem kell szeretniük egymást, nem kell mindenben egyetérteniük, most ebben az egy célban kell összefogniuk. A többi ráér utána, amikor már van értelme azon vitatkozni, hogy ki mit hogyan képzel el. Hatalom, kormányzati szerep nélkül a programok nem érnek semmit. (ne felejtsük, orbán úgy nyert legutóbb hogy semmilyen –nyilvános- programot nem hirdetett) Most minden eszközzel arra kell törekedni, hogy ezt a választást meg kell nyerni. Utána helyreállítani a demokratikus államrendet, ha lehet elítélni orbánt és bűnbandáját, aztán a következő választáson újra lehet rivalizálni egymással. De ahhoz előbb most kell nyerni! Mert máshogy nem megy. Hogy sokaknak nem szimpatikus az MSZP? Vagy az Együtt? Vagy a többi? Antall híres szavai szerint tetszettek volna idejében egy pártot alapítani! Lehet álmodozni, terveket szövögetni, morgolódni, kritizálni és a valóságtól elrugaszkodva mindenféle elméleteket szövögetni arról hogy hogyan szabaduljunk meg orbántól, de tudomásul kell venni hogy ez van, most ez van! A szegény embert vízzel főzik. Most hallom a hírekben hogy mi van Kijevben. Csak irigyelni tudom őket, mert magunkat ismerve pesszimista vagyok.
Legitimáció
» Meghatározás
» Etimológia
» Tárgyalás
» Lásd még
Meghatározás. A legitimáció az a mód és eljárás, amellyel valamely állam, politikai rezsim, párt vagy vezető törekszik a legitimitás elérésére.
Etimológia. Ld. ‘Politikai legitimitás’.
Tárgyalás. A legitimáció szorosan kapcsolódik a legitimitáshoz. Számos olyan mód van, mellyel különféle politikai vezetők igazolást nyernek hatalmi pozícióik és cselekedeteik számára. A legitimációnak ugyanannyi típusa van, amennyi a politikai legitimitásnak. Ilyenformán a három tiszta típus, amelyet Max Weber leírt, egyidejűleg ugyanazon három tiszta mód, amelynek révén a hatalmat gyakorló csoport igazolást nyer, és ugyanaz a három mód, amellyel a politikai rendszert legitimálják. Következésképpen van legális-racionális legitimáció, hagyományos (tradicionális) legitimáció és karizmatikus legitimáció. Amennyiben megállapítható, hogy a legális-racionális a legitimáció személytelenített formája, mivel szabályokat és törvényeket alkalmaz, akkor a másik kettő azon cselekvők személyes tulajdonságaira összpontosít, akik a legitimáció elnyerésére törekszenek. A tradicionális legitimáció esetén a vezető azzal az igénnyel lép fel, hogy “az ősrégi hagyományok szentségéről vallott meggyőződés” alapján uralkodik. Az engedelmesség azon vezető személynek jár, aki a hatalom hagyományosan szentesített helyét betölti. A politikai elkötelezettség a személyes törvényesség dolga a megszokott kötelezettségek tartományán belül. A karizmatikus legitimáció esetében a legitimációra vonatkozó igényeket “valamely személy kivételes szentségére, hősiességére és példás jellemére, valamint az általa kinyilatkoztatott normatív mintára” alapozzák (v. ö. Max Weber, Gazdaság és társadalom). A hagyományos és a karizmatikus legitimáció tehát alapvetően személyes jellegű.
*
Lehet a szavakon lovagolni, majdnem olyan, mint a döglött dakota ló. DDD
A lényeg: ?
Tényleg nem olvasta. :))
szunditj,
sajnos pontos.
Kérdés, hogy mit csináljunk? Én már régebb óta határon kívül vagyok, meg többen is itt vagyunk. Kell nekünk csinálni valamit?
Nem. Semmit. Kitavaszodott megint, megyünk kirándulni Tarrytown-ba.
Gonoszka
Most itt vagy, vagy ott vagy?
Nehéz eligazodni rajtad…
Ez a szomorú benne. Az egész eddigi szövegeink értelme elveszett.
Valóban hiába volt? Egy kis vigaszt, azon kívül, hogy mi itt néhányan azért mégis hittünk abban, amit itt írtunk. Egész jól összejöttünk egy csomóba.
bumburi, valahogy útközben vagyok. Sem itt, sem ott.
„Néhány Rákosi beszédet el kellett volna olvasniuk az aggódóknak, hogy megértsék, miért volt oly sikeres, s miért egyre gyűröttebb homlokú a legjobb magyar tanítvány. Pedig egyszerű! Az alkati alapok könnyedén magukévá tették a nagy előd Vörös Könyvének legfontosabb leckéjét: hitesd el a tömeggel, az utadban állók a haza veszélyes ellenségei, a nemzetet elsorvasztani akaró idegen érdekek kiszolgálói, Te vagy az egyetlen megmentő, szavazzon neked teljhatalmat.
’Ma inkább, mint valaha, szükség van egy olyan pártra, amely keményen és következetesen védi a demokrácia rendjét, békéjét és nyugalmát, és amelyről a magyar dolgozó nép tudja, hogy minél erősebb és befolyásosabb, annál jobb szolgálatot tud tenni a nemzetnek’ (R.M. a negyvenhetes választások előtt.)
S miután sikerült rászónokolnod, rácselezned magad a trónra, a hívek, valamint a tékozló lelkek gondos pásztorainak áldásával berendezkedhetsz az országodban, és a nemzet felhatalmazására hivatkozva, példás buzgalommal képedre formálhatod azt.”
(„A legjobb tanítvány” Népszava, 2011. február 14., részlet.)
Most úgy érzem, nincs értelme tovább próbálkozni……
Még hogy a magyarság számít minden külföldi szavazatra! Kikérem magamnak! Az én életemről ne döntsenek!
http://nepszava.hu/cikk/1007797-gyozkodik-a-kulhoniakat
Gonoszka,
Max Weber legitimáció-tipológiája nem azonos a legitimitás definíciójával, és különösen nem azonos a legitimitás magyarázatával.
Kérlek, mégis olvasd végig a cikket, mondatonként, és próbáld megérteni NULLÁRÓL, más előfeltevések nélkül, hogy BL szerint mi a legitimitás, és miért olyan fontos.
Kösz szépen
Ma már nem állok neki, mert kutyusommal kell foglalkoznom, aztán a gépkarabélyomat olajozom, mert éjjel hideg lesz. DDD
Gonoszka
Lőni ne felejts el! Az fontos!
Néha néha olvasom az Amerikai Népszavát. Leginkább Bartus László eredeti írásait. A legitimációs cikk nagyon elgondolkodtat,mert egy ideje érzem, hogy itt nem a szög fejét ütik az Orbánt elszenvedők, hanem csak kalapácsolgatnak kicsit. Hol zajosabban, hol csak azért, hogy ők maguk el ne aludjanak. A rendszer népszerűsége talány volt számomra. Valami mélyen atavisztikus kohézióra sikerült ráfúrnia Orbánnak, ami feltört és táplálja. Ez az erő azonban nem a mennyből, hanem az alsó világokból, sötét mélységekből fakad. Ideológiai atyamestere Makovecz Imre, aki maga jobb ember volt, (különösen régebben), a forrásokhoz vezette, de a tanítvány kitört és ördögfiókákkal szövetkezett a hatalomért. A mester ebbe bele is halt. Most itt állunk egy félművelt ideológussal, negyed művelt vezérkarral és mindenre elszánt nyikhajokkal a kulcspontokon. Közben a Gólem is kiszabadult és fenyeget. A fehér ruhás seregek fedezékben, arc-vesztve, és bemocskolódva bóklásznak fel s alá. Se a helyzetet nem értik, se a célt nem látják, sem az eszközöket nem találják. Ha most ezek összefognak, akkor ki vagyunk segítve.
Az aki eddig nem tudta/nem ertette mit es miert BOJKOTTaljon, pedig o maga mindig is demokraciaert kialtott, annak mindent elmagyarazott ez a cikk. Egyebkent Bartus Laszlo az “Europai Unio elso fasiszta allama” cimu cikkeben mar 2011ben is megjosolta ugyanezt: hova jutunk igy, ami sajnos bejott…
.
Az ellenzek “85nappal a valasztasok elott” megis osszefogna, demokratikusan tervezi levaltani az Orban-rezsimet. Pedig most mar mintegy 10eve tudniuk kellene: valojaban ki/mi ez az ember, es a korulotte allok is…
Ugy latszik (vagy ugy tesznek…) nem tudjak mi tortent 2006ban, pedig azt meg a “kozuluk valo” Debreczeni Jozsef is mar regen megirta. Ennek ellenere ugy gondoljak, es ezt akarjak elhitetni velunk, hogy egyszer mar a demokratikus rend ellen fellepo, illetve tomegeket szervezo, tovabba ma mindenben diktalo es minden normalitassal harcban allo hadurtol barmilyen fair lepes remelheto lesz: hogy konnyeden fogja atadni a hatalmat, sot, a birosag ele (bandajaval egyutt) is siman viheto lesz majd…
Ugy latszik nem vettek meg eszre es nem ertelmeztek, hogy a 2010es valasztasokra meg programot sem kinalo Fidesz-vezer a valasztasi gyozelme utan rogton egy (fulke)forradalom bekoveztet hirdette, majd a kotcsei-beszedeben (2011) el is mondta uj rendszerenek lenyeget. Ezek szerint azota tudatosan nyomul, igy ma is! Ennek ellenere ez a “balfacan”-ellenzek szoba all a diktatorral, es tevekeny resztvevoje/szereploje -es ezzel legitimaloja is- ennek a kialakult ujfeudalis rendszernek (fidesz-partkatonakkal kozos es megalazo parlamenti munka, kozos szinpad az alnaci-tuntetesen, stb…). Mert ha ezt eszre vettek, akkor eddig mit csinaltak?…
2012 oszen az Orban-rendszer ellen spontan tuntetesek voltak, megis az ellenzeki-”nagyokosok” a diktatura valodi termeszeterol ugyan miert nem vilagositottak fel a nepet/diakokat, tetelesen miert nem neveztek meg az addigi visszassagokat (media, europai kapcsolatok, oktatas, stb…)? Ja!, mert szoltak a tuntetok, hogy partok ne jojjetek, es akkor -mint a szofogado kisgyerek- rogton “kuss”ba kellett lenni?…
2013vegen Magyar Balint/Debreczeni Jozsef vegre pontosan neven neveztek a mostanra kialakult rendszer gazdasaganak maffia-voltat, ideologiajarol is szulettek valos meghatarozasok, igaz elsosorban csak internetes feluleteken.
Ebbol semmit nem eszleltek az ellenzek prominensei? Nem gyult semmi feny, hogy a valojaban bunozokkel -meg akarcsak kozvetve is- erintkezni sem szabadna?…
Most is/csakazertis meg most 2014ben is ehhez a rendszerhez tartozonak valljak magukat, tul az egyre nyivanvalobb arcatlansagok ellenere (trafik, fold, stadion, stb./barmi…) reszt vevoi annak napi politikajaban.
Ahogy magyarazzak az osszefogast/egyuttfosast, egyszeruen szanalmas!!!
Mesterhazy-pacnit miniszterelnoknek???
.
Valasztasok utan a Fidesznek “papirja” lesz arrol, hogy a nep ezt a rendszert akarja.
Normalis ember ezek utan mast tenni nem tud, minthogy tuleli…
girbegurba
2014. január 12. vasárnap
19:18
Értjük Bartust, Gonoszka csak egy lehetőséget vet fel amit sajnos nem lehet kizárni, hacsak ahogy mondod a kormányzat legitimitását elemi erővel és békés úton ki nem lehet kezdeni. De ez esetben is tovább kell lépni és kezelni a helyzet és Orbán előre nagyon is kiszámítható reakcióit. Gonoszka pont ezt szorgalmazza, a félékszülést a lehető legrosszabb végkifejletre.
.
Bartus mindenáron igyekszik elkerülni az erőszakot, Gonoszka felkészül rá, én pedig ismerve a történelmet és Orbánt aggódom, hogy nem lesz olyan egyszerű a dolog. Ezzel együtt elismerem, hogy legjobb alternatívát Bartus ajánlja. De már olyan régen mondja, és nem érti senki, akkor ha egyszer meg is értenék és ha mozdulnának is az emberek, hogyan fogják kivitelezni???
Az is egy kérdés.
Véleményem szerint a bojkott azt jelenti, hogy az ellenzéki pártok nem indulnak a választáson. Ezt jelenti az összefogás.
De az eredmény akkor is kétséges, mert a Jobbik és az LMP indul és ezzel legitimálják a választást, vagyis a rendszert.
Nem tartom valószínűnek, hogy az Unió vagy az Egyesült Államok szólna komolyan vagy tenne ez ellen.
Kétlem, hogy bármi belátható hasznos eredménye lehetne… :(
Nagyon szeretem a Bartus Úr cikkeit! Ő régóta mondja a bojkottot ,és igaza is volna.
de azt higgye el nem lehet itt az országba megcsinálni. Én egy nagyon egyszerű idős
asszony vagyok, nincsenek már olyan szókincseim mint pld. Önnek de ha elolvassa a cikkhez fűződő hozzá szólásokat, ajánlom olvassa el a /szunditj / által írt írást és én avval maximálisan egyet értek! Itt most már csak a törvényes szavazás lehetséges,mert Ön is tudja és én is evvel a birka néppel / tisztelet a kivételnek / már régen ki kellett volna törni ,de ahelyett, minden disznóságait, törvény sértéseit lenyeltük
és lenyeljük ennek a kormánynak,ami nem demokratikus,hanem igazi diktatórizmus
van Magyarországon! Tisztelettel ! Plangár Andrásné.
bumburi: Idézet a fidesz-szótárból: magyarság = fidesz. Fidesz = Orbánmaffia. Hát így kell ezt érteni.
emigrant
Vettem.Akkor engem, Téged, és sokunkat kirekesztettek. Mit mondjak? Nem először.
Olyan mintha, de mégsem.
Politikust nem szeretni kell, legfeljebb tisztelni, de legalábbis észre kellene venni tetteik között a különbséget!
Hogy pl. egyikük 3xbóvlissá, 4 millió szegény és százezer éhező gyerek Köz(gép)társaságává züllesztette az országot, jogállamból ötletek halmazával vezetett országgá silányította, melyből menekülnek a normális befektetők is!
Ha jól emlékszem ezt a mostani garnitúra tette – hiszen naponta írjuk itt a dolgaikat, vagy rosszul tudom és ezt a zemútnyócévben tették?!
-
Aki szeretni akarja a politikust, az vonulgasson “Viktor szeretünk” táblákkal az agyhalottak parádéján, mely kész röhej, de főleg szégyen, az ország nagy nyomorát tekintve!
Nekem és gondolom, sokunknak van akit szerethetünk, család, barátok, cicus, kutyus, aranyhörcsög, stb., – választani nem szeretet alapján kellene, mint ahogyan tette azt a Kossuth téri, 300 forint vizeletdíjas 2/3!
-
A bojkottot ettől a néptől nem lehet elvárni, de megteszi magától, minden felszólítás ellenére, pl. 2010-ben!
Ha a bojkottot a nagy pártok megteszik, de a sok kis kamu párt, élükön a Jobbik és a még megmaradt LMP legitimálja, aki kimaradt, azt körberöhögik és akkor még nem is kell a Jobbikkal koalícióra lépnie a Fidesznek!
-
Az EU bedobta a gyeplőt a lovak közé, mélyen meggyőzte őket a bérmenet, melyről mi tudjuk kik, miből és honnét szedték össze a tömeget, a vekkeresnek odatartják az arcukat a következő sallerekhez – nem is értem miért készült egyáltalán a Tavares-jelentés….
Az EU polgárok adójából továbbra is dől a lé pl. a földmutyiba, de olyan kamu nagy beruházásra, mint pl. egy vasúthálózat felújítása sok-sok milliárdért, ennek kivizsgálásával a kutya nem foglalkozik, az ellenzék pedig egyenesen hazaáruló, mert meg merte említeni!
Nem értem én ezt, ez lenne a magasabb politika…..
Eagle,
.
Eredetileg én is így gondoltam, de lásd: Gonoszka vasárnap
19:42: “A legitimitás az akkor érvényben lévő választási törvényen múlott.”
20:08: “A legitimitás az illegitim törvényeken múlik.”
20:41: Max Weber idézetek és utalások. Erre írta admin, hogy G tényleg nem érti.
.
Szerintem Gonoszka vagy nem olvasta el a cikket, vagy nem vette komolyan, vagy nem érti, vagy nem ezt tartja lényegesnek. Az elsőt és az utolsót tartom valószínűnek.
.
Megismétlem a lényeget, és a saját felfogásomat:
1. A legitimitás nép viszonyának egy konkrét szelete az őt aktuálisan kormányzó hatalomhoz: az, hogy elfogadja, elismeri e hatalmat, azt jogosnak, megalapozottnak, helyesnek ismeri el.
2. A legitimitás nem csak az aktuális kormányzó személyhez, csoporthoz, vagy szervezethez fűződik, hanem ahhoz a rendszerhez is, melynek azok részei. Bartus példái: lehet a nép elégedetlen a királlyal, a kormánnyal stb., de ideiglenesen elfogadja őket, mint kisebb rosszat, mint áldozatot, mert kitart a rendszer legitimitása mellett. A királyt leváltják, a királyságot nem.
3. Gonoszkának sajnos bizonyára igaza van abban, hogy az erőszak alkalmazására fel kell készülni, és hogy az nem kerülhető el.
4. Viszont nincs igaza abban, hogy (láthatóan) ezt tartja a legfontosabbnak. Hiába bármiféle erőszak, ha az ellentétes a legitimitással.
Amikor tömegtüntetésekkel vagy terrorista akciókkal úgy sikerült kiváltani a hatalom erőszakos ellenakcióit, hogy annak következménye a hatalom legitimációjának gyors csökkenése volt (ismert példa az 1917-es orosz történet), akkor azt már megelőzte a legitimitás megroggyanása. Enélkül az erő alkalmazása, vagy akár csak felmutatása épp ellenkező hatást kelt: sürgeti a legitim hatalom fellépését a veszély ellen.
5. Gonoszka erőszak-sürgetése talán arra a feltevésre épül, hogy az orbáni hatalom illegitim, tehát az ellene való tömeges fellépés begyújtható kisebb, látványos akciókkal. BL arra is rámutatott, hogy ez téves: a nagy többség legitimnek tekinti ezt a rendszert, és ráadásul az ún. “ellenzék” is erre játszik.
http://www.168ora.hu/itthon/iszonyu-sok-penzt-lehet-szerezni-egy-egy-kamuparttal-122573.html
-
Ezeket a kamupártokat ki győzi meg a bojkottról?!
http://nol.hu/belfold/20140113-ketszazezer_szavazo_lesz
-
Ezek a megélhetési szavazók….hazaszeretet, meg testvérek, jah….
Köszönjük Fidesz!
A “legitimitás”-t a finánctőke és a fináncoligarchia adja.
Olyanokat tart kormányon, akik kiszolgálják őt.
Az egész rendszer berendezkedése – rendőrség, ügyészség, bíróság – a finánctőke védelmét szolgálja. A “kormány” úgy mozog, ahogy Csányi és a bankkarter rángatja.
.
.
Új hír:
Valaki besokalt a bankok ellen és robbantgatja a bankokat. Itt nem csak a Lehet úti fiókra gondolok, hanem az eltitkolt tegnapi VIII. kerületi bombára is.
Ime erre egy hivatkozás:
.
http://kozelkeletjelene.weebly.com/25/post/2014/01/mernylet-egy-budapesti-bankfik-eltt.html
.
Kíváncsi vagyok, milyen lépésre kényszeríti a “kormány”-t a bankkartel.
Hoppá!
*
Megremegnek az “ablakok”
*
http://index.hu/belfold/2014/01/13/robbanas_egy_pesti_bankfiokban/
Az Index szerint levélbomba robbant.
Jó nagy levél volt. Mi lehetett benne?
Az attól fűgg, ki írta kinek.
1. Választás elhalasztva.
2. Szia Viki!
Az biztos, hogy mától kezdve új nap kezdődött.
Permanens forradalom
.
A legitimitás és a legitimáció kérdése alapján jól lehet értelmezni a nyolcvanas évektől máig tartó folyamatot.
.
A SzU, KGST és VSz elgyengült, a SzU vezetői feladták keleti állásaikat. Itthon legitimitása meggyengült, de vezetői bíztak abban, hogy gazdasági és hatalmi pozíciójuk egy meghatározó részét meg tudják tartani. Ezt részben a dolgok tehetetlenségére alapozták, részben arra, hogy (szerintük) jól felkészültek a tőkés rend, formálisan liberális demokrácia körülményei közötti működésre. Valóban, Magyarország haladt élen a gazdasági reformok útján, és az MSzMP, később az MSzP káderei voltak legfelkészültebbek ezekre a viszonyokra. A kihívó fél káderei gazdasági, pénzügyi, államszervezési kérdésekben nem csak képzetlenek voltak, de nem is tudták, mit kellene tudniuk.
A szocialista és liberális politikusok az új rendszer legimitását a régi tapasztalatok alapján (gulyáskommunizmus) a gazdasági eredményekre és relatív (a régihez viszonyított) szabadságra alapozták. Azonban a modern liberális demokrácia nem erről szól. Hiába javulnak a mutatók, ha a javak túl nagy részét lopják el az oligarchák és közben az ország jelentős része leszakad. Ekkor nem csak az ország jövőjét éljük fel, hanem a legitimitást is elveszítjük.
.
A baloldal ideológiája a régi rend bukása következtében védekezésbe szorult. Ennek nem csak a szocialista, hanem a liberális ideológia is áldozata lett. A szocialista politikusoktól eleve nem állt távol a legitimitás hiányának pótlása nemzeti ideológiával. Azonnal, már az MSzP megalakulásakor hangoztatták, hogy ők nemzeti párt is, sőt, már előtte tettek engedményeket a nacionalizmusnak.
A szocialista és szocialista-liberális politikusok nem vették komolyan az ideológiai kihívásokat, a legitimitás kérdéseit. A nacionalisták viszont eleve az ideológiai háborúban gondolkodtak. Minden lépésük erről szólt. Hiába volt nevetséges a gazdaságpolitikájuk és avult, rendszeridegen a társadalompolitikájuk, a hatalom kérédésében a legitimitás a fő tényező.
A nacionalista oldal már a kezdetektől, sőt, korábbról ideológiai harcot folytatott, kihasználta a régi rend bukását, és a lenini permanens forradalom eszméjének megfelelően állandóan védekezésre kényszerítette a másik oldalt, fokozatosan rombolta legitimitását, és épített sajátját, és a régi rendben szocializált vezetők nem találták ennek ellenszerét. Nem is találhatták, mert ahhoz valóban liberális demokratáknak kellett volna lenniük, ők pedig a baloldali gazdasági maffia tagjai voltak. Az értelmiség sem volt felkészült, vagy ha egyes tagjai próbálkoztak is, a baloldali maffia nem adott nekik teret.
.
A képlet hamarosan letisztul. A hagyományos “baloldal” elveszítette tömegtámogatását, és mostanában veszíti el annak maradékát.
A NER-nek nincs abszolut többségi támasza. Főleg abból él, hogy az “ellenzék” nem nyújt alkalmas, meggyőző legitimitási alternatívát. Még a Jobbik is sokkal meggyőzőbb alternatívát mutat fel. A NER abból él, hogy a tömeg szerint nincs jobb választás, nincs választék.
Ha majd lesz, akkor kezdődik a harc.
“Olyan rendszert, amelynek nincs legitimációja, csak erőszakkal lehet fenntartani.”
Ez történik.
A legitimációt a magyar elit általam olvasott két képviselője megkérdőjelezte:
http://www.eszakhirnok.com/belfold/23582-voeroes-imre-volt-alkotmanybiro-szerint-allamcsiny-toertent-magyarorszagon.html#axzz2fFkB0OhK
http://www.eszon.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4940%3Akollath-alkotmanytol-felcsutmanyigq&catid=56%3Aez-toertent&Itemid=71
Ezen felül mit lehet csinálni?
Ha maguktól nem mennek el a bankok, akkor bármi áron kiüldözik őket!
Nem semmi hazardírozás!
-
Ha ennyire ismerik csak a bankvilágot, akkor nem jól ismerik….
Szent Eltvíz,
Ezen felül ezeket a véleményeket terjeszteni kell, és meggyőzni az embereket, hogy
1. A NER embertelen és törvénytelen rezsim, ami semmi szín alatt nem elfogadható,
2. amit helyette kínálunk, az jó, törvényes, elfogadható, és fenntartható jövőt, további javulást kínál.
Bankrobbantás – olvastam:
-
A bujtogató szöveg és a baltás gyilkos példája beérett, most már csak az okt. 23-i beszédet kell foganatosítani: készüljetek….
-
Egy felelőtlen ellenzéki vezető kivitte a politikát az utcára és a b közép vevő volt az uszításra, 100 milliós kárt okozva a fővárosnak a fejekben okozott kárt most nem is taglalva.
-
Egy felelőtlen kormányfő beszól a bíróságoknak, a bankokra keni a saját tehetetlenségét, okt. 23-án felhívást tesz, mely szerint készüljenek….stb., stb., nem is tudom mindet megírni!
És ez ellen a lény ellen nincs mit tenni?!
-
Ezt most már én kérdezem:
A jobboldal nem látja, merrefelé mennek ismét?!
Egy kis emlékeztető:
Teleki Pál búcsúleveleiben azt írta, hogy
A nemzet becsületét, melynek legfőbb őre én vagyok, veszni engedtem.
Legpocsékabb nemzet… Nem tartottalak vissza….Bűnös vagyok.
Úgy két és fél évvel ezelőtt, baráttaimmal vitatkoztunk, a bojkottal kapcsolatban. Ketten voltunk mellette (de nem a teljes bojkott mellett), hatan ellene. Kettőnk érvei elsősorban a BL által feszegetett téma körül forogtak (igaz, ez még a regisztráció mizéria idején történt, ami az egészet megfejelte), míg a többiek a békés leváltásra helyezték a hangsúlyt és azt mondták, egy rendszer és egy kormány legitimitását jelenlegi világunkban nem könnyű objektív iránymutatók nélkül levezetni, vagy megkérdőjelezni. Részben igazat adva nekik – az általános emberi jogok és az ezeket rögzítő alkotmányok és egyéb nemzetközi szerződések is roppant óvatosak és sokszor túl rugalmasak – azt mondunk, képzeljenek el egy választást, ahol csak a Fidesz (és a Jobbik) kap szavazatokat, egy választást, ahol a részvételi arány 70% feletti, de ahol fenti pártok annak ellenére, hogy csak a szavazatok 30-40% kapták, mégis 100%-ot érnek el, mert a rendszert és kormányt váltani kívánók szándékosan érvénytelen (vagy üres) szavazatot adtak le. Ez a húzás azonnal és hosszú időre megszüntetné a fennálló rezsim és rendszer legitimitását. A teljes bojkott kevésbé mutat rá a problémára és nem mond kellő erővel véleményt. A 2010-es választásokat “bojkottáló” szavazók mintegy 200.000-rel többen voltak, mint a Fideszre szavazók (2.700.000), ez azonban a jelenlegi rendszerben senkit nem érdekelt. Egy esetleges “fehér szavazás” viszont nem elmismásolható, hiszen nem mondható, hogy az emberek érdektelenek, mivel több, mint négymillió érvénytelen szavazatot már nem lehet megmagyarázni – és 100%-kal amúgy is csak a diktátorok nyernek választást. Ráadásul, ami nem elhanyagolható, így megszabadulhatnánk a – finoman fogalmazva – tesze-tosza ellenzéktől is. Ez egy járható út. Csak már kicsit szorít az idő. Ha még nem késő.
Gonosz-ka
“Jobbik képtelen egy vitaképes kádert produkálni.”
-
Náluk van a legnagyobb katyvasz a fejekben, Szegedi Csanád, aki nem ismerte a nagyija történetet, Vonatgábor, mint történelemtanár))), Gaudi jogész))), a parlamenti összeíró nem tudom mi a neve, ez az izé felülvizsgálná a több, mint száz évvel ezelőtti lány megölését is, Morvay képviselőnő, szintén jogész))) – a történelem elferdítésén kívül még a Horthy kultusz felélesztése megy nekik, a jövőbe előretekinteni és valami irányt mutatni, hát az nem megy, csak a múltba merengenek, mint a jósok, csak talán még üveggömböt nem használnak, de sámán már dolgozik nekik.
Akik ezeket beszavazták a Parlamentbe sem rendelkeznek valós történelmi ismeretekkel, csak a tolerancia hiányával – a mások kinyírásával gondolják megoldani a problémákat, nagyon veszélyes vizek ezek….
Elkésett megjegyzésként csak annyit jegyzek meg, hogy egyetértek azokkal, akik azt vallják, a III. Magyar Köztársaság Alkotmányára esküt tevő, majd azt megpuccsoló fülkeforradalmárok hatalma nem lehet legitim.
Igen, szomorú hogy ez nem mindenkinek világos, pedig : ‘Senki többet – Bartus László – harmadszor’ !
Köszönöm Bartus László.
http://nepszava.hu/cikk/1007873-orban-viktor-dijatado-lesz-az-aranylabda-galan
-
Legitim, nem legitim ….
A kerti budi mellett épített stadion gazdája….