Budapest – Nem újdonság, hogy a Fidesz-közeli média ahol csak lehet, csúsztat, mellébeszél, esetenként pedig kifejezetten hazudik. Az egykor szebb napokat és lapokat látott Magyar Nemzet élen jár a valótlanságok közlésében. Orbán Viktor egyik kedvenc újságja az elmúlt öt évben 200-nál több helyreigazítást volt kénytelen közzétenni. Ezúttal Gyurcsány Ferenc és Soros György kapcsolatáról tévesztették meg a közvéleményt.
“A fideszes média újabb hazugsága bukott meg a bíróság előtt. Első fokon Gyurcsány Ferenc pert nyert a Magyar Nemzet ellen – ezúttal az állítólagos Soros-támogatás kapcsán.” – áll a DK által kiadott sajtóközleményben.
Az első fokú ítélet alapján a bíróság helyreigazításra kötelezi a Magyar Nemzet című napilapot az alábbi szöveggel:
A 2013. november 4-én megjelent Soros-milliók a DK-t vezető Gyurcsánynak? című cikkünkben azt a tényt, hogy a Gyurcsány Ferenc tulajdonában levő Altus Zrt.a tanácsadási tevékenységéből 2010 és 2013 között hozzávetőlegesen bruttó 184 millió Ft árbevételt könyvelhetett el, olyan hamis színben feltüntetve híreszteltük, mintha ez Gyurcsány Ferencet dollármilliókkal gyarapítaná.
Ezt a szöveget kell majd közölnie a lapnak, miután az ítélet jogerőre emelkedik. Persze, Orbán Viktor talpasai tudják, hogy elegendő valakit besározni, mert az mindig jobban megmarad az emberekben, mint a helyreigazítások tömkelege.
Igen, helyreigazít majd a Magyar nemzet. A legutolsó oldalon, a legkisebb betű nagysággal.
Hogy ezek mennyit hazudtak már!
Írnak néha igazat is?
Egyébként meg a magyar igazságszolgáltatás gyártja magának az ilyen helyreigazítási ügyeket.
Ha a büntetés csak egy helyreigazítás, akkor naponta többször hazudhatnak. A betű semmibe sem kerül.
Jó hírnév megsértéséért miért nem lehet súlyos milliókat fizettetni kárpótlásként?
Meggondolná mindegyik mocsok alak, hogy megtegye e még egyszer. a maga piti hazugságát.
Magunk között maradjon: az Altus rt. tényleg sok állami megrendelést söpört be, köztük teljesen értelmetlen és színvonaltalan tanulmányokért. Nem a levegőbe beszélek, az egyiket magam bíráltam, az olvasói nagyon jól szórakoztak rajta. Aztán a sors úgy hozta, hogy nekem kellett kifizetnem. (700 ezer forint volt, de nekünk akkor az nagyon sokat jelentett a költségvetésünkben. Igaz, a tanulmányban foglalt nagy lenyúlást sikerült megakadályozni.) Fogcsikorgatva, de megtettem, természetesen közpénzből, ahelyett, hogy azonnal otthagytam volna az állami szolgálatot, és kivándoroltam volna valami békésebb balkáni országba. Ennek lassan két évtizede, azóta már talán valamiféle brigádvezető is lehetnék egy boldogabb helyen, nem rongyos segédmunkás. Persze ezt érdemeltem, utólag visszagondolva az Altus-sztorira. Azzal, hogy nem mondtam nemet a szocialistáknak, bevertem én is a magam szögét a demokratikus köztársaság koporsójába. Dicstelen működésemre azzal tettem fel a koronát, amikor felvettem egy futballistát az SzDSz – közelebbről Fodor Gábor – “kérésére”. Nem érzem erkölcsileg feljogosítva magam, hogy résztvegyek a magyarországi parlamenti választásokon. De ti csak szavazzatok Fodorra és Gyurcsányra, drága köztársaim! Karda Máriától pedig elnézést kérek, ha most gyengítettem az összefogást.
emigrant. hibáztál, de legalább, ha megkésve is, de beismered. én soha nem tettem sem ilyet, sem más hasonlót, ahol közpénz forgott. magam s megdöbbenek azon dőnként, hogy vajon ki a fene nevelhette belém a közpénz szentségét? emlékszem, már általános iskolás koromban is fillérre pontosan elszámoltam a takarékbélyegekre összegyűjtött pénzekkel. nálunk az úttörőcsapat pénzét is a gyerekek kezelték. soha nem hiányzott egy fillér sem. hát valahonnan innen indult a szocializációm… láttam, tudtam, ha valaki lopott a környezetemben, de ez engem sohasem vonzott. viszont azt megtanultam, hogy akinek enyves a keze, az általában nem tud róla leszokni. tényleg nem tudom, hogy mitől ilyen vagy olyan egyik-másik ember, hiszen láttam testvéreket is, amelyikből az egyik lopott, a másik pedig makulátlan becsületes volt. tehát semmi köze az egészhez a géneknek, vagy a neveltetésnek. én úgy hiszem, hogy ez valahogyan egy adott életkorban eldől mindenkinél, hogy ehhez a válaszúthoz érve ki merre megy tovább. valószínű, hgy az első megkísértés, és annak a következménye eldöntheti ezt a választást. aki könnyen megkísérthető, és nem is bukik le rögtön, abban kialakulhat az a pszichés állapot, hogy miért ne tenném így, mikor ez így sokkal könnyebb, mint verejtékes munkával. ehhez aztán már könnyen talál magának bárki érvet a felsőszintű politikusok korruptságaiból, hiszen mi ahhoz képest az a picinyke kis néhány milliós lenyúlás?
,, Gyurcsány Ferenc tulajdonában levő Altus Zrt.a tanácsadási tevékenységéből 2010 és 2013 között hozzávetőlegesen bruttó 184 millió Ft árbevételt könyvelhetett el.”
Nem derült ki mivel ragalmaztak az Altus Zrt.-hez.Soros Gyögyel kapcsolatban.
Altus Zrt allami megrendelesek,( lenyulasok) ami valoszinüleg töredeke a Szazadveg 1,5 milliardos allami megrendeles(lenyulas) EVENTE.Nepünk bölcs vezere azt valaszolta ezzel kapcsolatban,pirulas nelkül, hogy a fel nem hasznalt ötletek, nem nyilvanosak. Hofi Gezat idezem nem csak az antilop, hanem mindenki. Azert van ez igy mert mi, mindanyian hagyjuk.
Tisztelt “emigrant” ! Nagy figyelemmel olvastam írását. Ha lehet, kérem konkrétabban leírni az eseményeket, melyben egyedüli bírálóként duzzogva fizetett ki 700 ezer ft-ot. Gondolom az olvasói is bírálók voltak és van nevük. Az ügy ismeretében tényleg könnyebb lenne a választás. Összehasonlítható – ugyan egy 3000 milliárdos nyugdíjlenyúlás, vagy egy visszamenőleges törvénykezés, netán egy megpuccsolt Alkotmány – a 700 ezerrel, de jó ezt tudni.
Tisztelettel.:
Jeney Attila
ajeney: Nem egyedüli bíráló voltam. Megkértek a régi kollégáim, hogy mondjak véleményt a szakértői anyagról, melynek a megrendelésére Szilvásy György államtitkár adott utasítást. (Valami köze azért neki is volt az Altushoz.) Az anyag prekoncepcionális volt és harmatgyenge, de kétségtelenül létezett, és valamicske munka is volt mögötte. Én írtam róla egy olyan bírálatot, amit a volt kollégáim sajátjukként fogadtak el, és aláírva beadták. Ennek az eredménye az lett, hogy nem hajtották végre az előzőleg már elhatározott átszervezést. Ettől függetlenül az átszervezést kezdeményező vezetőséget rövidesen leváltották, (rájuk kenték a kudarcot, de szakmailag egyébként se muzsikáltak jól, és ez még akkor számított) én pedig megpályáztam és megnyertem annak az államigazgatási szervnek a vezetését. Előzőleg persze nem tudhattam, hogy titkos közreműködésemnek ez lehet a következménye. És szembetaláltam magam azzal a helyzettel, hogy ott volt a tanulmány, melyet nem én rendeltem meg, már a megrendelését is koncepciózusnak és a közérdekkel ellentétesnek tartottam, a javaslatait pedig magam segítettem elutasítani, és nekem kellett kifizetni. Nem volt kedvem pereskedni, meg másnap másik munkahelyet sem keresni. Átutaltattam a pénzt. Viszont azt is meg kell jegyeznem, hogy az akkori kormány hátralévő két éve alatt nem tapasztaltam hasonló jelenséget, nem adtak telefonon utasítást törvényszegésre. Az SzDSz-es futtballista ügye már közvetlenül a Bajnai-kormány előtt volt, az eszdéesz koalícióból való kilépése előtt. A focista apja az eszdéesznek valami vidéki alelnöke volt, teljesen jelentéktelen alak, de a teljes minisztériumi apparátust mozgósították a megdolgozásomra. Majd jóváhagyták egy pályázatunk 70 % önrészét, én meg beadtam a derekamat. Amikor az eszdéesz kilépett a kormányból, megkérdeztem az akkori államtitkárt, hogy mi legyen a focistával, lejárt a szerződése. Azt csinálsz, amit akarsz, volt a válasz. Én meghosszabbítottam, mert ezt nem lehet emberekkel csinálni. Most segédmunkás vagyok Németországban, itt nem állítanak ilyen dilemmák elé. Ja, és annyit keresek, mint otthon állami vezető koromban. A történetből már csak a nevek hiányoznak, de sokan rájöhettek, hogy kiről van szó. Egyébként megmondtam, kire kell szavazni. Ha az számít, hogy ki lopott stílusosabban, akkor az összefogásra.
…”Orbán Viktor egyik kedvenc újságja az elmúlt öt évben 200-nál több helyreigazítást volt kénytelen közzétenni”….
Ez az adat téves.
Én magam több, mint ezer olyan konkrét esetről tudok, amikor a Magyar Nemzetet a bíróság jogerősen helyreigazításra kötelezte.
T. “emigrant”! Először is elnézését kell kérnem, mert írását előítéletesen fogadtam. Esetét a rendszer működésének (kizárhatatlan)hibájából fakadónak értelmezem. Egy saját példát osztok meg, mely egy fajta “buzgalomból” fakadt.:
Házépítési céllal telket kerestem. Egy ismerősömet kértem, hogy hivatalos kérelmemre, a kiszemelt telekre- amennyiben az törvényesen beépíthető- elvi építési engedélyt adjanak. Kaptam is egy olyan kikötésekkel teli engedélyt, melynek átvételekor elolvasva, kézenfekvő volt, kihez kell fordulnom a tervek elkészítéséhez és engedélyeztetéséhez. Találkozásunk alkalmával tudatta, hogy ” az elvi eng. kiadására utasították “. Így estem bele egy (számomra) botrányos helyzetbe mert, csak és kizárólag az volt a kérelmem célja, hogy megvegyem, vagy ne vásároljam meg. Egy ember túlmozgásnak ilyen következménye lehet. Ez az ország ilyen. Mindenki mást ért, értelmez egy adott szó hallatán, másként reagál. Így lehet a nemesből nemtelen, anélkül, hogy – akár – “szándék” is váltaná ki azt. A társadalom a tanulást nem ússza meg. Míg elér egy tudati szintet, addig marad a rossz és a még rosszabb közötti választás. A minőséget koromnál fogva már biztosan nem élem meg. Unokám kedvéért, azért a lehetetlenben reménykedem. Mellesleg: van tökéletes rendszer? (Szerintem nincs.)
Tisztelettel:
Jeney Attila