Budapest – Szakály Sándor a Veritas Történetkutató igazgatója bocsánatot kért, amiért a napokban idegenrendészeti eljárásnak nevezte a zsidók első deportálását. Mint mondta, nem akart senkit megbántani.
Ha tényleg így van, ahogyan a történész úr most állítja, és csak véletlen elszólás volt, amit egyébként normális ésszel senki sem gondolhat komolyan,, akkor nagy a baj. Nagy a baj, akár tudja egy sok pénzzel kistafírozott intézet vezetője, hogy mit beszél, akár nem. Egyik baj nagyobb, mint a másik.
Nem tudni persze, mi áll e mostani bocsánatkérés mögött, valódi beismerés, vagy, aminek nagyobb a valószínűsége, egyszerű számítás. Esetleg magas helyről felszólították Szakály urat, hogy kérjen bocsánatot. Bárhogyan is legyen, Szakály Sándornak és az őt kinevezőknek, korábban pedig bátorítóknak pedig tudniuk kell: az ártatlan emberek kitoloncolását, majd legyilkolását mentegetni próbáló mellébeszélés nem más, mint előre megfontoltan, aljas indokból elkövetett gazemberség. Nincs bocsánat.
Szakály Sándor most megköveti azokat, akiket megsértett minapi nyilatkozatával. A Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója az ATV Szabad Szemmel című műsorában vasárnap azt is elmondta, lehet, hogy tévedett.
Szakály Sándor történész az MTI-nek adott pénteki interjújában azt mondta, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki.
E kijelentése miatt a Demokratikus Koalíció közleményben követelte a kormánytól, hogy vonja vissza Szakály Sándor kinevezését, és a történész kövesse meg a magyar zsidóságot. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) vasárnap adott ki közleményt, követelve Szakály Sándor lemondását. Szakály Sándor vasárnap az ATV műsorában közölte, ő arról beszélt, hogy az 1930-as években Európa számos országában, így Magyarországon is, hontalan vagy állampolgárságuktól megfosztott zsidók éltek. Magyarországon 1941-ben körülbelül 15-35 ezer Szlovákiából, Lengyelországból, Németországból és Ausztriából menekült zsidó volt, akiknek az állampolgársága bizonytalan volt.
Randolph L. Braham történészt idézve azt mondta, hogy a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság megfogalmazott egy olyan igényt, hogy minden kétes állampolgárságú egyént ki kell utasítani Kárpátaljára, és át kell tenni a kelet-galíciai német hatóságokhoz. Hangsúlyozta: ez a lépés nem volt emberséges, a tragédia következménye, hogy 11-18 ezer Magyarországon lévő, alapvetően hontalan vagy állampolgárságát bizonyítani nem tudó embert “tesznek át” Galíciába, ahol ukrán és német milicisták illetve csapatok legyilkolják őket.
A nyilatkozata kapcsán azt mondta: “akit ezzel megsértettem, én megkövetem”. Nem sértegetni akartam, én egy olyan kifejezést használtam, ami az akkori időszakban egy szakkifejezés volt – tette hozzá Szakály Sándor. Mint mondta, 1941-ben azokat az embereket Magyarországról “kitoloncolták”, és “sajnálatos módon halál lett a sorsuk”. “Ezért nyilván a magyar társadalom valamilyen szinten felelősséggel tartozik megkövetni ezeket az embereket”.
A történész szerint szakmai kérdésről van szó, amely – mint mondta – “sajnos politikai konstellációba került”. Nyilvánvalóan én tévedhettem ebben a dologban, semmilyen szándékosság nem volt benne – tette hozzá. Szakály Sándor közölte, nem gondolja, hogy le kellene mondania a főigazgatói posztról. Elmondta azt is, hogy nem vesz részt a holokauszt megemlékezéshez kapcsolódó konferencián, amelyen előadása is lett volna, mert úgy gondolja: az a helyes, ha személye vagy a nyilatkozata körül ilyen vita alakult ki, akkor ne szólaljon meg a holokauszt-konferencián. Kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: “bűntudatom nincs, mert nem követtem el bűnt az én felfogásom szerint. Lehet, hogy tévedtem”.
Nem tévedett Szakály Sándor, hanem torzított, magyarán, hazudott. Akik pedig ők erre a felelős posztra emelték, ugyanúgy gazemberek, mint a mészárlást magyarázó történész.
vikmeki
Na ne szórakozzá’ má’!
Nála nem hittem.
.
Egyébként meg nagyon jól tudod, hogy a remény csak hajszálnyi volt, amit a DK felé megszavaztam magamban!Kár volt, hallgathattam volna a megérzésemre, és akkor már a megállapodás előtt ott kiabáltam volna a házuk előtt, hogy ne árulják el a hazájukat, meg az embereket!
http://nol.hu/velemeny/20140120-a_magyar_veritas?ref=sso
Az itt látható képen van a magyarázat ennek a szemét, magát történésznek hazudó kétlábúnak a megállapítására!
Vikimeki
Itt a fentebbi 14:00 órás hozzászólásodra reagálok. Jogos felháborodásodat az úgynevezett nyugattal szemben teljesen megértem, de reálisnak kell lennünk, amit te kivánsz soha se fog megtörténni, mert a nyugati nagyhatalmak soha se lesznek készek vagy képesek felfogni, hogy az ilennemű beavatkozás az érdekükben állna. Amúgy pedig Magyarországot egy kis pattanásként látják a németek fenekén, amire energia- és időpocsékolás még a legkisebb figyelmet is szentelni. Aki ezen a helyzeten változtatni kiván, mindenekfelett realistának kell lennie. Ezért mondtam fentebb a magyar zsidó kontextusban, hogy csakis úgy érhető el bármi, aha a magyar zsidóság kész és képes kiprovokálni a nyugat figyelmét a jelenleg domináns keresztény-nacionalista populistákkal szemben..
Ennek a kiprovokálásnak – erélyes figyelemfelkeltésnek – pedig folyamatosnak, bátornak és energetikusnak kéne lenni. Igen, biztos lennének ennek rizikói és talán rövidlejáratú kellemetlen belföldi következményei is, de a keresztény-nacionalista magyarokat alaposan ismerve biztos vagyok benne, hogy az Orbán-maffia egy-kettőre kihátrálna a különböző sunyi és alattomos zsidó-ellenes kezdeményezéseiből.
Általában véveTrianon óta a magyar zsidóságnak, és különösen a magyar neológ és vallástalan zsidóknak mindig az volt a döbbenetes hibájuk, sőt, bűnük, hogy kussoltak amikor hangosan kiabálni kellett volna, és direkt elhesegettek maguktól minden nyugati és nyugati zsidó segitség-ajánlatot, egyiket a másik után, amig csak túl késő nem lett. Ezt az attitüdöt a huszadik századeleji zsidó politikus, Vázsonyi Vilmos fejezte ki a legtalálóbban azzal, hogy “A hazát szeretni kell akkor is, ha ezt a szeretetet nem viszonozza”, meg hogy “Nemzetünk gyásza nem lehet jogunk forrása”. A magyar neológ meg szekuláris zsidó, azzal, hogy kétségbeesetten próbálkozik egyik nemzedék után a másikban “magyarrá” válni, tehát kivetkőzni a zsidó identitásából és a magyar keresztény-nemzeti kurzus szerves részévé válni, lényegében fából vaskarikát akar alakitani, vagy körből négyzetet. A magyar zsidók ott akartak (és akarnak ma is) gyökeret ereszteni, egy olyan társdadalomnak akartak (és akarnak ma is) kétségbeesett erőfeszitéssel a részesei lenni, ami folyamatosan kiutálta és kiokádta őket magából, mint ahogy ma is azt teszi. Sohase voltak készek vagy képesek ezt elfogadni, és ma sem képesek rá, tehát hogy szakadtlan kétségbeesett próbálkozásaik egy szerves részévé válni egy megrögzötten keresztény-nacionalista kurzusnak Kelet Európában egy kilátástalan, szizifusi vállalkozás, mert nincs meg ott a megfelelő talaj semmiféle zsidó asszimilálódásra.
Épp most néztem meg a Mazsihisz sajtótájékoztatójának a videóját, és ennek világában helyesbitenem kell a fentebb mondottakat, mert a sajtótájékoztatáson elhangzottak értelmében a Mazsihisz jelenlegi vezetősége elhatározta, hogy nem fog tovább kussolni, tehát szakit a magyar zsidó vezetőség hagyományos gyakorlatával, amely mindig hajlamos volt legalábbis hallgatólagosan rábólintani a magyar keresztény-nacionalisták minden, a magyar zsidókkal kapcsolatos gyalázatos hazugságára és ferditésér.
És annak ellenére teszi ezt ma a Mazsihisz, hogy az államilag folyósitott “egyházi” dotációjának mértéke, mennyisége és minősége teljes mértékben a keresztény-nacionalista kurzus jóakaratának mértékétől függ.
Karsai fellépése különösen markáns és lényegretörő volt, és Zoltai meg Tordai is velősen beszélt.
Heisler inkább az óvatos diplomatát játszotta meg, támadott is meg visszakozott is, amit persze meg lehet érteni, mert a keresztény-nacionalista kormány tudatos és módszeres szerecsenmosdatásával szemben a magyar zsidó érdekeknek nagyon vékony jégen kellett korcsolyáznia.
Nem hittem volna, hogy megérem, hogy a magyar zsidók végre valahára gerincet növesztenek és ki merészelik kinyitni a szájukat.
Ezért a mai napon mindenképpen le a kalappal előttük.
A HOLOKAUSZT tagadása Magyrországon bűncslekmény. Aki azt idegenrendészti eseménnyé degradálja, az tagadja, tehát bűncselekményt követ el. MAZSIHISZ vezetők miért nem jelentitek fel ezt könyvtárost?
http://www.stop.hu/kommentek/index.php?forum_topics_id=487936&database_name=articles&database_id=1210702&forum_forbidden=0&subcategory=belfold&no_results_total=16&lstresults=1
-
Saját szakterületét sem ismeri Szakály, mégis vezetheti az intézetet.
http://www.stop.hu/kulfold/a-magyar-verengzesre-emlekeztek-es-hol-voltak-meg-a-nemetek/1210829/
-
Hideg napok….
Ez nem volt véletlen, mert kb. egy évvel ezelőtt egy előadáson már ugyanezt elmondta Szakály Sándor.
http://www.youtube.com/watch?v=pPQmg-WewFM
Szakály itt ugyanannak a nézetének adott hangot, amely az utóbbi napokban komoly botrányt váltott ki
2013.március 27-én szervezte meg az Aspektus “Az ismeretlen Horthy” című vitaestjét az ELTE BTK tanácstermében. Meghívott előadók voltak: Zeidler Miklós, Szakály Sándor, Ujváry Gábor és Turbucz Dávid. Mindannyian a két világháború közötti Magyaroszág történetének kutatói. Az itt látható összeállítás a 2 óra 10 perces vitaest szerkesztett változata.Ez látható az Echo TV On-line oldalán is.