Különös, irodalmi értékű hozzászólás érkezett egy héttel ezelőtt Oldberg nevű hozzászólónktól a Radnóti Menetről szóló cikkünkhöz. Az eredetileg gondosan megszerkesztett formát az e-világ gyarló eszközei csaknem olvashatatlanná tették. A szöveget most az eredetileg szándékolt formába szerkesztve ismételten közreadjuk, kiegészítve azt Oldberg egy újabb hozzászólásával.
Akadályoztatva vagyok: nem lehetek ott a Radnóti-emlékmenetben, és a távolból fizikai segítséggel sem tudok hozzájárulni az akció sikeréhez.
Engedjétek meg ezért, hogy a gondolataimmal járuljak hozzá, mintha ott lennék magam is, mintha mindezt élőszóban és személyesen mondanám el.
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Csak ezt az ötödik sort, csak ezt bírnám elfeledni! Pedig ott, a tarkón lőtt bajtárs mellé zuhanva a sárban, ez a sor volt a legigazabb. Már huszonöt éve halált virágzott a türelem. A béketűrés. A türelemmel elviselt gyalázat.
Már kétezer éve.
Milyen vészterhes fordulat bújik meg ebben a gyönyörű magyar közmondásban: „a türelem rózsát terem”!
Pedig tudta, hogy halálraítélt, erre számított. „Ha megpillantasz barátom, fordulj el és legyints.” De érteni vélte, pedig nem értette. Az abszurdumot nem értette –, nem is akarta megérteni. Azt, hogy csak azért kell meghalnia, mert a szülei (akiket alig ismert) zsidók voltak. Anyja belehalt a szülésbe, és az apja egyedül nem merte vállalni a fölnevelését – rokonok nevelték –, akiktől nem kapott vallásos zsidó nevelést.
Azt hitte (azt is akarta hinni), hogy azért ítélte halálra az a szörnyű kor, mert antifasiszta, mert antirasszista, mert humanista, mert itt „ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest”, nem értette miért, mitől zsidó ő, mikor soha a vallását nem tartotta? Hiszen ő csak a nácik, a rasszisták, a fajgyűlölők szemében zsidó; ő magyarnak, baloldalinak, humanistának, európainak tartotta magát. A verseiben, úgy tudom, egyszer szerepel, akkor is személytelenül az a szó, hogy „zsidó”.
Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
Mégis egész élete azt példázza, hogy az asszimiláció útja járhatatlan. Aki zsidónak született, az éppúgy zsidó marad, mint ahogy a fekete bőrű sem válik fehér emberré attól, hogy teljes jogú amerikai vagy kanadai állampolgár lesz. Marad „afro-american”.
Micsoda ország ez, ahol egy Magyarországon született, magyar anyanyelvű, magyar kultúrájú ember (nő vagy férfi) nem lehet emelt fővel magyar-zsidó? Vagy zsidó-magyar? Jewish-hungarian? És különösen egy költő, aki olyan csodálatos versekkel ajándékozta meg magyar anyanyelvű honfitársait, mint Radnóti Miklós?!
Magyar akart lenni, de még inkább: gondolatait, hitét, elkötelezettségeit szabadon megválasztó ember, és döbbenettel élte meg azt az abszurd folyamatot, amely a magyarságát is, európaiságát is, emberi mivoltát is megkérdőjelezte csupán zsidó ősei miatt. Tiltakozott: ő nem egyszerűen zsidó, de nem azért, hogy megtagadja az őseit, hanem mert az nem kategória, hogy valaki zsidó. Egy kategória létezik: Ember!
De zsidósága meghatározta. Radnóti költészete minden sorában, élete minden pillanatában az Igazak Ivadéka volt úgy, ahogy azt Schwarz-Bart megírta.
A Nem tudhatom és az Erőltetett menet című versek versmértéke azonos. De míg a Nem tudhatom, amely a veszélyeztetett otthon, a lángoktól ölelt kis ország, a szülőhaza fölé kér óvó szárnyat a virrasztó éji fellegtől, lágyan ringatózik a metrum hullámain, addig az Erőltetett menetben – mely ugyanarról a szülőhazáról szól, ami felé most vándorló fájdalomként vonszolják magukat a foglyok, Szerbia vak tetejéről, tudva, hogy ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog – tehát az Erőltetett menetben ugyanaz a versmérték a tipográfiailag is kiemelt cezúrától robajos, mint az összeomló házak, kopog és ropog, mint a távoli gépfegyverszó, mint a vándorló fájdalomként vánszorgó munkaszolgálatosok meggyötört boka- és térdízületei.
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,Pedig bolond a jámbor,mert ott az otthonok
fölött régóta már csaka perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal,eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhosa honni éjszaka.
Külön csodája Radnóti költészetének, hogy a békeidők boldog – és elveszett – idilli harmóniáját ebben a két versében írja le szívet melengető képekben:
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, ….
És az Erőltetett menetben:
a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne,míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napoznaaz álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsökringnának meztelen,
és Fanni várna szőkéna rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassana lassú délelőtt, -
Azt hitetlenül is hitte, hiszen ő volt, ki „másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről”, hogy ebből az apokalipszisből van kiút, van remény. Hogy az emberség számára lesz jövő. Bár tartott tőle, hogy leendő gyilkosai „nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell” – mégis remélt… De azt a jövőt, akár József Attila ő is „már végképp másoknak” remélte.
Volt egy idilli látomása egy emberszabású majálisról, ahol
Fiúk guggolnak és parázslanak
az ajkukon ügyetlen, szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek majd, ha ölni kell.Lehetnének talán még emberek,
hisz ott van bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen!
Reménytelen volt. Arról számol be az utolsó, fönnmaradt verse:
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Örök tanulsága számunkra Radnóti életének és költészetének, és az egyik legfőbb üzenete, hogy HALÁLT VIRÁGZIK A TÜRELEM, tehát
szabadságunk eltipróival, emberi jogaink elrablóival, emberi méltóságunk meggyalázóival, az ordas eszmék hordozóival most és mindenkor kötelességünk, hogy haragosan türelmetlenek legyünk!
[e-Vita három meglehetősen borúlátó hozzászólásban (1, 2, 3) reagált a fenti sorokra, amire Oldberg újabb, az e-világi eszközök által ismét szétzilált hozzászólásban válaszolt; alább ezt közöljük újraformázva – a szerk.]
Kedves e-Vita!
Elkeseredett soraidat én mélységesen megértem, de most azt mondanám: nyugtával dicsérd (vagy szidjad) a napot. A Radnóti Menet sikere nem itt dől el, az AN hozzászólóinak aktivitásán, hanem ott, a résztvevők számán és aktivitásán.
Úgy tudom, idén német aktivisták is jönnek. Gondold meg, ők nem tudhatják, hogy muzsikál az a sor, hogy:
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
és azt sem, hogy:
hanyattfeküdt a házfal,eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhosa honni éjszaka.
Ők csak azt tudják. hogy költő volt, és megölték. Mint Garcia Lorcát.
Mert hogy mekkora költő volt, azt csak mi tudjuk, magyar anyanyelvűek, de mégis eljönnek.
És a Radnóti Menet legfontosabb állomása nem a 298-as parcella. Ott a változtatáshoz hatalmi szó kellene. Mit vársz itt és most, Magyarországon és 2013-ban a HATALOMTÓL? Mit vársz „ezektől”?!
Én fontosabb állomásnak tartom például a Népszínház utcát, a Kis Varsót, vagy a Pozsonyi utat.
A menet a résztvevőknek ad erőt. Lelki erőt. A további kitartáshoz.
Gondolj arra, mit üzen nekünk Radnóti:
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szívedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.”
Az ember, ha ad valamit (önmagából), mindenkinek adja, aki érte nyúl.
És ha senki nem nyúl érte, akkor önmagunknak adjuk, akkor önnön lelkünket erősítjük.
huhh, ez megrendito volt…
Szomorú, hogy a gyűlölet gerjesztőit még inkább haragra gerjeszti az, aki közöttük mégis EMBER képes maradni! Annak pusztulnia kell!
Okt. 23-án az ország vezetője már fel is készítette az övéit azok ellen, akik nincsenek velük, akik másképp gondolkodnak az ország sikereiről.
oldberg
Köszönöm.
Igaz,mintha üzenne Radnóti a mának:”Halált virágzik a türelem”.
Nagyon érvényes napjainkra is…
Vajon mennyien veszik észre?
Csodálatos és méltó emlékezés … Admin-nak is köszönet, hogy a szerkesztés miatt felhívta rá a figyelmünket…
Tamás Gáspár Miklós:
Nacionalizmus kontra etnicizmus
Magyar Narancs, 25. évf. 45. sz. (2013. 11. 07.)
http://magyarnarancs.hu/archivum_reszletes/2013/45
Nekem nincs előfizetésem, a nyomtatott újságot olvasom.
oldberg
Köszönöm
.
“Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.”
.
Istenem! Adj valamilyen jelt, hogy tudjam mit tegyek, mit tehetek azért, hogy ebből a szörnyűségből valami jó legyen.
.
Hát ez tényleg fantasztikus! Nagyon meghatódtam. Jó lenne már véget vetni ennek a kutyakomédiának! Ez napról-napra szörnyűbb! Most már azt is meg akarják határozni, mit tegyenek a bíróságok! Nesze neked demokrácia!
„a türelem rózsát terem”!…. maximum, a legjobb esetben.
Megkönnyeztem !!!!
…a kristályéjszaka “emlékére” ismét könyvégetéseket rendeznek ma…hát ez a hír is nagyon idevág :-(…
Jogászka, megelőztél.
Hátborzongató…. :(
http://www.gepnarancs.hu/2013/11/konyvegetes-hunniaban/
Felhatalmazva érzem magam, hogy én is meggyújtsam és elégessem a nekem nem tetsző kiadványokat, pl. a kéretlenül szórt Helyi Témát. Megsemmisítendőnek ítélem az összes Horthy-obrot, valamint néhány, még el nem készült tereptárgyat, amit a Kossuth-térre terveznek.
Köszönöm, Oldberg! Oldberg, köszönet Neked ezért az írásért!
Mostanában sokat olvasom Radnóti verseit.
A Razglednicák megrendítő sorai mindig ugyanúgy megrendítenek, mint akkor, amikor először olvastam őket.
Ugyan naponta olvasom az AN-t, de gyakorlatilag abbahagytam már regen a kommentalast, mert nem tudok ujat hozzatenni a dolgok allasahoz, de ez az iras nagyon megragadott.. Koszonom a szerzönek. Cikk pdf-ben eltéve…
Képzeljétek óvodás (!) korom óta, egészen az általános iskola végéig minden szavaló- és helyesírási versenyen részt vettem, és mindig I-III. helyezetként szerepeltem…6. osztályos voltam, amikor Radnóti, Nem tudhatom… című versét választottam, a vers szavalása alatt végig gombóc volt a torkomban, az utolsó szakaszt már nem is tudtam elmondani, mert nyeltem a könnyeimet, és a gombócot a torkomban… a felnőttek megtapsoltak, és I. helyezett lettem, az osztálytársaim pedig úgy értékelték “belesültem”…most 40 évesen, itt Izraelben, héberül előadtam Szenes Hannáról egy történetet, szintén végig gombóccal a torkomban, az utolsó bekezdésben foglalt gondolataimat alig-alig tudtam elmondani…most nem “sültem bele”, de könnyek között fejeztem be… szóval ez nem való nekem!…
jogászka
A könnyeket sose szégyelld! Beloptad a szívembe magad.
köszi Bumburi,
persze már jelentősen megkopott mind a szavaló, mind a magyar helyesírási képességem, tudásom…öregszem… és már csak abban vagyok alapos és precíz amivel pénzt keresek :-)…
Igy lehet félrevezetni a tömeget. Beütöttem hogy nem tudhatom és ez jött fel. A jobbik portálján találtam. Nem szörnyű ez. Annak az embernek a versével igazolják a magyarságukat akiket az jobbik fajtárs elődei gyilkoltak halomra.
http://kecel.jobbik.hu/?q=radnoti_miklos_nem_tudhatom
Komolyan mondom hánynom kell. Ezt az arcátlan, pofátlan, mocskos, ……… nem találok szavakat.
Kissé rövidített formában elhangzott a mai Radnóti Menet Pozsonyi úti végállomásán is, Garai Róbert és Zsolnai Júlia tolmácsolásában, csaknem kétszáz résztvevő jelenlétében, akik a szemerkélő eső ellenére mindvégig kitartottak. Köszönjük, Oldberg, köszönjük, Juli, köszönjük, Robi!
Nocsak. Már itt is megjelent az első mínuszoló. Annyi bátorsága persze nincs, hogy meg is mondja, mi a baja Oldberg posztjával és a hozzászólásokkal. Kicsit későn ébredt, de hát vasárnap van, és tegnap este bizonyára sokáig fent volt, amíg az összes Radnóti-könyvet elégette. Még szerencse, hogy az e-világi írásokat már nem fogja a nácik lángja.
Kedves Gammasugar (magyarul: Gamma Cukor :-)) nem kell ilyesmin fennakadni. Már amikor először (még az előző, a “demokratikus” kormány által vezényelt) Magyarország.hu portál fórumán ezzel örvendeztettek meg bennünket az akkori rendszert (is) szolgáló webgazdák, már akkor eldobtam az agyamat, mert azonnal láttam, hogy valójában csak gyermeki játszadozásra jó, hogy elvonja a sokkal lényegesebb dolgokról, – mint pl. a gondolat- és véleménycsere – a figyelmet. Persze eredetileg lehetne valami érdemi haszna, de ahogy lenni szokott, egy értelmes célra – íróasztal mellett – eltervezett eszköz a felhasználók kezében egészen mássá válik: játékszerré, rosszabb esetben fegyverré.
.
Ám a világ fejlettebb(?) részein minden az irányba hat, hogy a tömegek infantilizálódjanak. Főleg erre jó pl. napjaink e-őrülete, a fészbuk, meg a “közösségi” címke ráaggatása mindenre. Holott ezek mind csak félrevezetések, és a szavak, emberi kapcsolatok eredeti jelentésének meghamisítása. A kevésbé fejlett részen élőknek pedig így esélyük se lesz felnőtté válni, mert nyilván ők is a “fejlett” részekre szeretnének hasonlítani, persze a megfelelő marketing nyomására is.
.
Nem vagyok összeesküvés-mániás, csak realista, mikor azt mondom, hogy nyilván a világ gazdasági és politikai hatalmát kezükben tartó egyének, csoportok elemi érdeke, hogy a tömegeket, melyeket kihasználnak, kómásítsák, infantilizálják. És mert Magyarországon az újjáéledő fasizmus miatt ilyen gondolat esetén már mindenki gyanakszik, kötelezően hozzáteszem: a véleményem mögött az antiszemitizmus leghalványabb szikrájának leghalványabb jele sincs, csak egyszerű, csóró bérrabszolgaként nem kedvelem a kapitalizmust, és nyilván másképp látnám, ha a puszta munkaerőm (testi-szellemi képességeim) áruba bocsájtása helyett csak a pénzből több pénz csinálása lenne a “munkám”. Ill. ha valamilyen kapott, öröklött anyagi háttér megengedné, hogy csak hobbiból dolgozzak.
Kedves Oldberg, Csillag Ádám végigfilmezte a mostani, az 5. Radnóti Menet is, – amit nem lehet neki eléggé megköszönni -, és reméljük, hogy hamarosan (bár a videószerkesztés nagy meló) ismét egy remek dokumentumfilmet készít belőle. És legalább a filmet nézve átélheted a Menet hangulatát, eseményeit. Jelezni fogjuk, ha majd megtudjuk a film elérhetőségét.
Azt hiszem, hogy több olyan írásra lenne szükség itt, beleértve az AN-t is, amely olyan lélekemelő, mint amellyel Oldberg és BL szerkesztése ajándékoziott meg bennünket és amely a szó legszorosabb értelmében lélek-emelő.
Figyeljétek meg, hogy Radnóti költeményében egy szikra gyűlölet sincs, pedig ha valakinek, hát neki lett volna rá oka.
Az utolsó versei írásakor már minden bizonnyal tudta, hogy ő azt a menetet” nem élheti túl, de mégis érzett magában lelkierőt, hogy a versével szinte a halálán majdnem túlról is ÜZENJEN a túlélőknek. Ehhez még ott is, a végső kínok és elkeseredés állapotában is kellett, hogy legyen benne REMÉNY arra, hogy a túlélők majd egy másfajta világot teremtenek meg.
Meg kellene tanulnunk tőle azt, hogy ennek a reménységnek bennünk is élnie kell(ene) s ha néhányan közülünk (beleértve magam is) nem is hiszünk abban, hogy megérjük azt az időt, remélenyünk kell(ene), hogy az utódaink megérik. No és Radnóti arra tanít bennünket, hogy ennek a reménynek legalább is hangot is kell adnunk.
Mint Oldberg tette és amit nagyon köszönünk neki is, Bartus Lacinak is.
Kedves Olvasóink,
nem szeretnék más babérjaival dicsekedni, a szerkesztés nem én munkám, hanem e-Vita munkáját dicséri. A köszönet és a dicséret őt illeti. BL
Ej, kedves Admin, legombolta rólam az incognitómat, pedig az nekem a kedvenc viseletem :-) (Ne aggódjék, kedves Admin, nincs semmi baj – más is van alatta :-)
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Oldberg, hálásan köszönöm a könnyekig megható, értékes Radnóti Menetről írt válaszodat.
.
@uzbence
2013. november 9. szombat
22:39
Nyírő József, a fasiszta, antiszemita író (Hitler egyik éremmel kitüntetett kedvence) könyvének a címe, Uzbence, melyet megfilmesítettek a Horthy Magyarországon. Elnézésedet kérem, de groteszknek tartom, hogy a progresszív AN oldalán az uzbence nevet használod. (Hasonló lenne, ha valaki sztalin, hitler vagy rákosi néven válaszolna.) Nem gondolod, hogy ércesebben csillogna a megváltoztatott neved?
Köszönet Oldbergnek és Bartus Lászlónak, hogy a legnagyszerűbb magyarok egyikéről, ez az írás megjelenhetett. A múlt sötétje ismét itt gomolyog felettünk. Sajnálatos, hogy bambán tűri sokaságunk, remélve, hogy majd ” alaki ” segít ezen. :(
Szomorúan szép, és megható! Kösz!
Igazad van Johnnyboy. Rossz választás volt, de amikor választottam provokálni akartam a nevemmel, de szerintem nem az számít mi a neve annak aki ír, hanem az hogy mi a tartalma.