Huszonegyedik hónapja már, hogy feleségemmel együtt Kanadában élek.
Mélységesen mély hálát érzek Kanada iránt, amiért biztonságot nyújt nekem, egy idegennek. Ez az ország a maga példamutató demokráciájával az egész haladó emberiségnek fölülmúlhatatlan szolgálatot tesz, amikor a világ távoli pontjairól befogadja és védelmébe veszi az arra igazán rászoruló üldözötteket. Idegenként jöttem, de ma már úgy érzem, ide tartozom, mert Kanada is úgy bánt velem, mintha haza jöttem volna.
Köszönetet kell mondanom mindazoknak a barátaimnak, akik megérkezésünk első percétől kezdve a mai napig folyamatosan, számomra azelőtt elképzelhetetlen segítséget nyújtottak, hogy itt megkapaszkodhassunk, hogy ebben az országban otthon érezhessük magunkat. Soha nem gondoltam, mert eddig nem tapasztaltam, hogy ilyen érdek nélküli, önfeláldozó barátság létezik. Boldogan sorolnám föl valamennyiük nevét, de sajnos ez egy rövid közleményben lehetetlen. Néhányuk nevét azonban le kell írnom, még ha a kedves olvasó számára ezek a nevek ismeretlenek is.
Irene Angelico és Abbey Neidik, Anne Henderson, Chris Hopper, George Boros és Vera Leitman, Andrew Fuchs.
Köszönetet kell mondanom Bartus Lászlónak és az Amerikai Népszavának, mely az ellenem folyó hajsza során mindvégig szolidáris maradt velem.
Az Amerikai Népszava nehéz pillanataimban sokszor tartotta bennem a lelket. Ma a hallatlan meggyőző erejű újságíró, Bartus László vezetésével a legbátrabb magyar újság, mely a szétesett, önfeladó, széthúzó, és a diktatúrával szembeszállni képtelen ellenzék helyett az emberi szabadságjogok, a liberális demokrácia, a kiszolgáltatott tömegekért érzett felelősségvállalás legkövetkezetesebb képviselője. A hozzászólók közössége pedig olyan csoportot alkot, akiknek olykor igen kemény vitatkozó kedve, de egymás hitét demokratákhoz illően tiszteletben tartó eszmecseréje (aminek a lehetőségét napról napra ugyancsak Bartus László teremti meg), a magyar jövő felé mutató fórum.
Az Amerikai Népszava olvasói ismerik az előzményeket. Bartus László főszerkesztőhöz írott nyílt levelemet követően (ami 2011. augusztus 29-én jelent meg a lapban), politikai hecckampány indult ellenem, nemcsak a fővárosi közgyűlésben, ahol díszpolgári címemet azonnal visszavették, de kormányzati szinten, és a parlamentben is. A kormánypárti sajtó hajtóvadászatot indított ellenem, és nyíltan uszította a jobboldali szélsőségeseket, akik aztán az uszítást, a mocskolódást országos méretűvé duzzasztották, kiterjesztették az ország határán túl élő magyarok körére is, híveiket, táborukat addig heccelték, hogy jogosnak érezték, hogy ahol meglátnak, nekem ronthassanak; a többi életveszélyes fenyegetést csak azért nem ismertetem, mert nem tűr nyomdafestéket, és olyan mennyiségű volt, hogy több vaskos kötetben nem férne el. Így aztán állandó fizikai zaklatásnak, fenyegetettségnek voltam kitéve, tettleg is inzultáltak, az utcán, uszodában, a Metrón, a bevásárlóközpontban is megtámadtak; nem vagyok gyáva, de kezdtem veszélyben érezni az életemet. Nyolcvan évesen az ember már nem szívesen verekszik.
Mi bőszítette föl ezeket az ordasokat? Hiszen a nyílt levélben is azt írtam, hogy: a Fidesz „egyszerűen nem érdekel. Unom, mert tudom. Két-három éve tudom, és hiába ordítoztam, hogy vigyázat, közeledik, figyelmeztetésem hatásfoka minimális volt.
Ami engem még érdekel, az a baloldal. Mert (…) ez az a közösség, amelyik hozzám legközelebb áll. És engem ennek a közösségnek a folyamatos árulása érdekel, mert ha nincs ez az árulás, Fidesz sincs.”
Erről írtam – ellenőrizhető. Két éve múlt augusztusban. Semmi nem változott.
Fél évig próbáltam kitartani ezt az állapotot, de aztán úgy éreztem, így nem mehet tovább. 2012. február 29-én feleségemmel elhagytam az országot, és Kanadába menekültem.
Ha egy nyolcvan éves író, akit minden a szülőföldjéhez köt, ilyen elhatározásra jut, és ekkora kockázatot vállal, annak súlyos oka van. Az eset sokat elmond arról az országról is, ahonnan egy írónak bármely írása miatt, véleménye kimondása miatt menekülnie kell.
Nagyon nehezen jutottam erre az elhatározásra, mert nekem, magyar írónak, a magyar nyelv jelenti az életet. Magyarországon található az a közeg, melyhez idáig szólni tudtam. Magyarország a szülőföldem, az volt az otthonom. A magyar kultúra, a magyar irodalom és költészet, mely talán a világ egyik legnagyobb költészete, a legmagasabb rendű katarzisban részesített. Így érthető, hogy ezt a fájdalmas döntést nem a magyarság ellen hoztam, amellyel eszmélésem óta sorsközösséget vállaltam; erre a lépésre az ország alig megszületett demokráciáját elpusztítani akaró jelenlegi politikai hatalom kényszerített.
Most nagy örömmel tudatom mindenkivel minden barátommal, minden olvasómmal hogy Kanada az 1951-es genfi konvenció értelmében védelmébe vett s ezzel a feleségemmel együtt befogadott.
Kanada iránti hálámat az ország iránti hűséggel, társadalma megbecsülésével szeretném bizonyítani. Azt a szabad légkört, azt az emberhez méltó életformát, melyet demokráciája nyújt, az ország értékeit, természeti és humánus szépségét szerény eszközeimmel hirdetni és védelmezni fogom.
Kedves Ákos, végtelenül örülök, hogy ismét megszólaltál, már nagyon hiányoztál! Remélem, hogy ezután ismét gyakran olvashatjuk írásaidat az AN-en!
Tisztelt Kertész Ákos!
Örülök, hogy írt újra. Az eltelt évek igazolták sajnos minden szavát, amit sokan értettünk és elhittünk.Próbálunk küzdeni itthon, de kevesen vagyunk. Sajnos tombol az érdektelenség az ostobaság.
Sok egészséget kívánok Önnek választott új, demokratikus hazájában!
Írjon időnként, hogy lelkesítsen minket!
Nagyon boldog hosszú életet kívánok Önnek és kedves feleségének. Nem érdemel ez az ország egy könnycseppet sem. Az emberek genetikailag alattvalók! Azok is maradnak. Amikor egy csöppnyi lehetőség lenne a kedvező változtatásra, akkor inkább egymást marják. Igaza lehet az MSZP árulása okán. Nagyon úgy néz ki, hogy a FideSS és MSZP ugyanazt a kottát használja. Bocsánatot kérek azok helyett is akik Önt akármilyen módon is támadták és támadják. Még egyszer hosszú és nyugalmas életet kívánok Önöknek. Azért így utólag is pontosan mutatja az ország állapotát, hogy a genfi egyezmény alapján fogadták be.
Gratulalok! Kanada normalis orszag. Minden jot es jo egeszseget! Remeljuk kozben hazankba is bekoltozik valami jozan esz. Varjuk irasait.
A minuszolónak üzenem, hogy nehogy elfelejtse a túlóra pénzt elkérni a gazdájától.
Sok boldogságot kedves Ákos!
.
Mindnyájan, tisztelettel, becsülettel és elismeréssel gondolunk Önre,
Ön az aki élő áldozatként vonult be a történelembe, egy olyan történelembe, melyet minden becsületes ember feledni szeretne.
Sajnos nyomasztó és vészjósló jövőnk nem biztató!
.
Az külön szégyen, hogy létezik egy olyan ország, ahol értelmet nyer az 1951-es genfi egyezmény.
Szégyen ránk nézve és szégyen országunkra nézve.
.
Szeretnék elnézést kérni minden fájdalomért Kertész Ákostól és családjától, holott nem tehetek róla, ellene elkövetett bűnökről.
De mégis, így, hogy Kertész Ákos elhagyni kényszerült hazáját, szégyenérzet fog el.
Értékes és jó emberrel lettünk ismét szegényebbek.
a lényeg, amiért magyarország ma ott tart, ahol van az a baloldal árulása, amit sokáig tehetetlenségnek hittünk. én most ezt tartom a legfontosabbnak kertész ákos mondandójából. nagyjából a nulláról kell egy új ellenzéket összehozni. a régiröl, a mediájával, az értelmiségi holdudvarával együtt, kiderült, hogy mind a fideszt szolgálják. az AN az egyetlen hang, ami sokunknak ad egy kis reményt, hogy lesz még egyszer demokrácia a magyar ugaron.
nagyon örülök, hogy kertész ákos újra megtalálta magát és várom az írásait!
Ismétlem magamat, lustatságból. A KMH lapjára is ezt írtam.
Végre nyilvánosan is üdvözölve lehetsz az új hazádban is! Kívánom, hogy minél hamarabb beilleszkedj az új hazád irodalmi életébe, ami szerintem nehezebb feladat lehet, mint fél tucat esszét megírni és kiadót találni rá. Sok sikert és hosszú életet kívánok neked és mint valaki nagyon okosan mondta, ehhez csak az kell, hogy soká élj!
Kedves Kertész Ákos!
Nagyon örülök hogy hírt adott magáról. Annak még jobban, hogy talált egy országot, ahol nem olyan eszmék az uralkodóak, mint az utóbbi pár évben Magyarországon.Kívánok jó egészséget,és még több barátot.Bár tudom hogy a sok barát sem tudja feledtetni azt a gyalázatot, amit elkövettek Ön ellen a mostani hatalmasok, és aljas híveik.
Új eletedhez tiszta szívből kivanok Nektek nagyon sok oromet, boldogságot, békességet! Nagy megtiszteltetés volt szamomra, hogy az utolsó Radnóti meneten, melyen reszt vettel es tobb helyen is felszolaltal az egyik kiserod lehettem! Hiszem – es a tolunk telhető legtöbbet meg is tesszük érte – , hogy nemsokára Magyarorszagon is békében, szerzetben élhetsz majd ujra, ha Te is ugy gondolod majd! Tudd, hogy szükségünk van Rad, ezért varjuk nagyon a megszolalasaidat, legalabb az AN feluletein……..Udvozollek es nagyon sok erőt es egészségét kivanok Nektek!
Kedves Kertész Ákos!
További hosszan tartó egészséges és boldog életet kívánok Önnek. Rendkívül nagyra becsülöm életművéért, tisztességéért, következetességéért és bátorságáért. Jó érzés olvasni megnyugtató sorait, hogy sikerült olyan helyet találnia, ahol biztonságban tudja érezni magát. Ha szabad javasolnom, ne mérgezze magát az itthoni események szoros követésével, nem fehér embernek való az a gyalázatos szellemi és politikai légkör, amelybe ennek az országnak a népe önként és szabadon hergelte önmagát. Kivételes történelmi esélyünket, hogy végre megmutathassa ez a nép, hogy mire képes akkor, ha végre saját kezébe veheti a sorsát, idegen hatalmaknak való alávetettség nélkül, úgy tűnik, sikerült alaposan elpackázni, a felemelkedés helyett a világ szégyenfoltjává válni. A tiszta lélek mára elpusztult Magyarországon. Alig van mibe kapaszkodni, ha az ember meg akarja őrizni a tisztességét, emberi mivoltát és nem akarja feladni azt, hogy a tükörből emberi önmaga nézzen vissza rá. Fogjuk egymás kezét, és ebben a gyönyörű szabad országban úgy érezzük magunkat, mintha légópincékben élnénk, ahol villódzik a halovány világítás. Nem tudjuk, hogy a következő napon megint honnan, melyik irányból mérnek újabb csapást az emberi szabadságjogokra, a becsületre, a tisztességes emberi létre. Orbán Viktor legutóbb október 23-án bekapcsolta a légószirénákat, amelyek rettenetes süvítése ide a légópincékbe is leszűrődik, nem hagyva idegeinket egy pillanatra sem nyugodni. A szirénák zaját csupán a kormányzati megafonok háborús uszító propagandái szakítják meg, amelyek ma már az országon kívül és belül ellenségeket vízionálnak mindenütt, különösen itt lent a légópincékben. Várjuk, hogy mikor jönnek értünk az árpádsávos karszalagos hazafiak, hogy patkány mivoltunkat hivatalosan is közöljék velünk. Eközben hallani, ahogy odafönn röhögnek rajtunk, élvezettel tölti el őket nyüszítésünk és tehetetlenségünk. Igyekeznek bennünket egymás ellen is uszítani, jó mulatság számukra, ha éppen egymás nyakát szorongatjuk. Halljuk a vígadozásaik, pálinkázó, pöffeszkedő disznóvágásaik zaját, érezzük szagát. Ismét dáridóznak az újraosztott közvagyon újdonsült nyertesei, a Magyar Művészeti Akadémia lehánynivaló kontraszelektált tagjai, akik közül egy friss törvény alapján 72 fő havi 650 ezer forint adómentes életjáradékban fog részesülni hamarosan, amelyet egymásnak fognak megszavazni. Látja, Kedves Ákos, hogy miből maradt ki? Hiszen most Ön is ott liheghetne közöttük ebben az akadémiának csúfolt gittegyletben, ha őhozzájuk hasonlóan gerinctelen ember lenne, és egy kis lojalitásért cserébe vidáman élvezhetné Ön is e létformát, hiszen életműve alapján jó esélye lehetett volna arra, hogy egyike legyen e 72-nek. De Ön nem akart velük együtt hetvenkedni, és ezért minden tiszteletet és megbecsülést megérdemel. Ebből ugyan megélni nem lehet, de szívből remélem, hogy megélhetése is megoldott.
Tisztelettel,
Öreg Titán
Láttam egy filmet veled,amit kivándorlásod előtt készítettek.Megrázott.
Most egy kicsit megnyugodtam,bár még mindig dühös vagyok,hogy elüldöztek.
Most érted is harcolok,hogy ez a fasizálódás (jobb és baloldalon egyaránt) ne folytatódjon.
Drága Ákos és Éva! Mulhatatlan öröm számomra , hogy jól vagytok. Minden alkalommal meglátogatom az Ab -.Ovo standját abban a reményben hátha legalább Ők tudnak valamit rólatok. Már középiskolás korom óta rajongód vagyok illetve a műveidnek. Hatalmas megtiszteltetésnek tartottam hogy befogadtatok barátaid közé. Hiányoztok. Azt azonban be kellett látnom, hogy jogos volt a távozás. Ez az ország nem hagyott más utat. Mikor a kádár rendszer elüldözte, Hellert Fehért Konrádot Harasztit fiatalon tehetetlen düht éreztem. A rednszerváltáskor ugy gondoltam soha nem fordulhat elő , hogy bárkit ebből az országból gondolatai, véleménye miatt elüldözzenek. Az hogy menekülnötök kellett Magyarország szégyene. Remélem, mielőbb olvashatom írásaidat. Szeretettel ölelem Évát is.
barátsággal Éva
Röviden: Hurrá!
Hosszabban: már el se tudtam képzelni, hogy Ön miért van 2 éve némaságra ítélve. Már magam se hittem, hogy valaha is nyilvánosságra léphet – ki tudja, a politika kulisszái mögött országok vezetői mire képesek.
.
“magyar írónak, a magyar nyelv jelenti az életet.” – Kedves Ákos, a mai e-világban a világ legrejtettebb zugaiban is lehet a világhoz szólani, bármilyen nyelven. Sőt. Ha egy diktatórikussá vált ország kiveti magából egy szabadságot szerető szülöttét, akkor egy szabadságot szerető és biztosító másik országból üzenhet mindazoknak, akiknek nincs lehetősége kiszabadulni a diktatúra szorításából.
.
És reméljük, hogy az internet szabadságát a diktatúra-párti politikai hatalmak nem fogják, nem tudják felszámolni..
.
Most, hogy végül Önnek sikerült, kedves Ákos, reményt adott a magamfajta hontalanná váltnak, hogy talán még találhat magának egy új, szabad hazát, ahol érdemes lenne élnie még egy kicsit.
.
Köszönöm, hogy példája azt az üzenetet közvetíti: de hisz lehet talán még!
Kedves Kertész Ákos!
Rég volt ilyen örömem, mint ez a mai hír. Én is csak azt tudom írni, amit az előttem szólok írtak, hogy rendkívüli megnyugvással tölt el, hogy további éveit nyugalomban, békében és baráti légkörben élheti. Büszke vagyok én is, hogy a két éve a Radnóti meneten megszoríthattam a kezét és átadhattam Önnek, édesanyám helyett, kertünk utolsó szál rózsáját. (Biztos emlékszik rá!) Kívánok Önnek és kedves feleségének még sok-sok tartalmas szép évet, és magunknak szép és jó olvasmányokat Öntől.
Kedves Kommenttársak, ne csüggedjetek a mínuszolások láttán, gondoljatok arra, hogy minden mínuszos klikkelés Kertész Ákost igazolja!
Sőt, a mínuszolós mélymagyaroknak külön köszönöm, hogy minden klikkelésükkel Kertész Ákost igazolják!
Kedves Kertész Ákos,
Nem ismerjük egymást személyesen, mert én – ugyancsak a genfi konvenció jóvoltából – 1956 és 1992 között nem éltem Magyarországon. Örülök, hogy Önt is, mint engem és sok más honfitársunkat, befogadta a civilizált világ.
Láttam Dénes Gábor Önről szóló remek filmjét. Gábor kiváló filmes, munkája tiszteletet ébreszt mindkettőjük iránt.
Nagyjából egyidősek vagyunk, ezért nem hiszem, hogy lehetőségünk nyílna személyesen összeismerkedni. Sokszor jártam Kanadában, és csodálom azt a példamutató, sokszínű országot – de sajnos, már nem tudok utazni…. Remélem, nem gyűlik meg a baja a kanadai téllel!
Őszinte híve
André Libik
http://www.andrelibik.esmartguy.com
Kedves Kertész Ákos! Sajnálom. És bocsánatot kérek Magyarország nevében. Ön talán már nem fog élni, amikor egy új magyar köztársasági elnök is meg fogja ezt tenni. Remélem.
O Canada!
Our home and native land!
True patriot love in all thy sons command.
With glowing hearts we see thee rise,
The True North strong and free!
From far and wide,
O Canada, we stand on guard for thee.
God keep our land glorious and free!
O Canada, we stand on guard for thee.
O Canada, we stand on guard for thee.
Nem tudom eszre vette e valaki de nincs benne a “balsors”. Nekem speciel nem is hianyzik.
Az a roman mondas jarja hogy minden “se..be rugas egy lepes elore”.
MO-t felcserelni Kanadaval az egyik leheto legjobb dontes volt. Hamarabb kellet volna.
Ezentúl várjuk az újabb szösszeneteket Kanadából :-)
Jó egészséget Kertész Ákosnak!
http://kanadaihirlap.com/2013/10/19/akiknek-mindent-lehet/
Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém
Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…
Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott
de vállán égett az örök kereszt
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett:
inkább, semmint hordani itt a jármot,
szórd a szelekbe minden régi álmod;
ha úgy látod, hogy minden elveszett,
menj őserdőkön, tengereken túlra
ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.
Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!
Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe eseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
a kanóc része, lángralobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.
Áprily Lajosnak szóltak Reményik Sándor szavai egykor, most Ákos neked szólnak.
“reményt adott a magamfajta hontalanná váltnak, hogy talán még találhat magának egy új, szabad hazát, ahol érdemes lenne élnie még egy kicsit.”
Fiatal vagy, képzett és nem csak magyarul tudsz beszélni!
Elötted a világ!
Nagy bánat nekem, mit csináljon, aki idős, nyögdíjas?
A mi generációnk nem volt résen? Nem tudom.
Kertész Ákosnak.kívánom, hogy nyugodt légkörben éljen,és munkálkodjon.
Isten éltesse kedves Ákos egy jobb és szebb világban nagyon sokáig! : )
Ez a söpredék kormány és sötét támogatói bízom benne, hogy a pokolra és a történelem szégyenpadjára kerülnek – valamikor.
Kedves Donáth Ferenc, ezt nem kellett volna. Miért kellett – épp a mai napon – Kertész Ákossal szembeállítani Reményik Sándort? Nem szeretném méltatlanul bántani Reményiket – ő sorsvállaló volt. Vállalta kereszténységét és magyarságát; ott maradt a Romániához csatolt Erdélyben – nincs is ezzel semmi baj. De Reményiket soha senki nem fenyegette személyében se származásáért, se kimondott vagy leírt véleményéért, míg Kertész Ákost egy – meglehet szerencsétlen, de mélységesen igaz – mondatáért fenyegették, inzultálták, elüldözték és csaknem két év szilenciumra kényszerítették. Reményik szenvedett, mert Erdélyt és Magyarországot is hazájának érezte, végül mégis szülőföldjén maradt, mert úgy érezte, az az otthona. De meg lehet-e szólni, erkölcsi alapon ki lehet-e oktatni valakit, aki nem érzi többé otthonának azt az országot, amely őt szabályosan kitaszította. És Kertész Ákos ezek után se nevezi Kanadát hazájának, csak otthonának. Mert Kertész Ákosnak a magyar kultúra, a magyar irodalom a valódi hazája, amelynek ő maga is meghatározó része. Számomra sokkal meghatározóbb, mint – Isten nyugosztalja – Reményik Sándor.
kegyelem
2012. december 4. kedd
14:07
Kertész Ákost nagyon szeretem. . ///// AZÓTA IS
Érdekes:
1/ Reményik 1941. októberében halt meg.
2/ 1941. augusztus 27–28-án 23.600 zsidó (vagy annak nyilvánított) ember, közöttük 14.000-16.000 magyar állampolgár lemészárlásával tartották meg a nácik Kamjanec-Pogyilszkij-nál a végső megoldás főpróbáját.
.
Érdekes lenne tudni, mit gondolhatott Reményik arról, hogy szeretett hazája a saját állampolgárait (Reményik honfitársait) készségesen, netán kéjjel szolgáltatja ki egy idegen ország hóhérainak. Vajon mit gondolt volna, ha netán ő épp közöttük lett volna. Ha túlélte volna, vajon ő nem hittelen hitte volna: a hontalanság odakünn nem keserűbb, mint idebenn? Az idézett verset a mai nácik metapédiája szerint 1918-ban írta. Vajon melyik versében szólt a náci tébolynak kiszolgáltatott honfitársaiért? Vajon melyik versében emelte fel szavát az ellen, hogy szeretett hazája (hivatalok és civil lakosság ) oly buzgón adja-engedi honfitársait idegen ország hóhérainak kezére?
.
Verést, megaláztatást ezerszer nehezebb elviselni olyantól, akitől épphogy védelmet, szeretetet várunk (családtag, barát), mint egy idegentől. Hogyan lehet olyan szülőt apának, anyának tekinteni, amelyik üti-veri, megalázza, ellöki magától a gyerekét, ahelyett, hogy óvná, védené? Milyen érdekes, hogy a (magyar) közvélekedés mily megértő, ha ilyen szülőtől megvonják a szülői jogokat, de ha olyan hagyja hátra a “szent hazát”, akit az a haza össznépileg kiközösített, kivetett, megalázott, nácik kezére juttatott, akkor azt – még ehhez a szélsőjobbosok mellé felsorakozó “demokraták” is – szembeköpik?
“Most nagy örömmel tudatom mindenkivel minden barátommal, minden olvasómmal hogy Kanada az 1951-es genfi konvenció értelmében védelmébe vett s ezzel a feleségemmel együtt befogadott.”
-
Ha azt gondoltuk, hogy ilyen velünk a rendszerváltás után már nem történhet meg, nos, akkor most ezt itt fehéren feketén olvashatjuk.
Akik ez miatt nem szégyenkeznek, azok milyen lények?!
Egy szabadnak mondott ország állampolgárát védelembe kell venni….hát ez egy rémálom!
Jo egeszseget, boldogsagot kivanok! De tessek engem felvilagositani, hogy kapok menekult statuszt Kanadaba? Mar elmultam 50 eves, szerintem szoba sem allnak velem.Szomoru ami ebben az orszagban jobb es bal oldalon zajlik…
Némán sokan aggódtunk Önért Torontóban is. Megérteni a többség sose fogja, de akik megértjük egy különleges mentális és emócionális szimbiózusban tesszük. Én megértem, hogy ez egy keserű száműzetés az Ön korában, de legalább egy ilyen országba került, ahol visszatérhet az emberekben való hite és hát sokaknak még ez sem adatott meg… Hosszú, boldog életet!
Kedves Kertész Ákos!
.
Megtiszteltetés számomra, hogy ebben a formában ismeretlenül is kifejezhetem Önnek tiszteletem és nagyrabecsülésem.
Kívánom, hogy kedves feleségével erőben egészségben érezzék nagyon jól magukat új otthonukban.
Ugyanazt kívánom, mint itt sokan mások, hogy minél gyakrabban olvashassuk írásait.
.
Öreg Titánhoz csatlakozom, aki a következőket írta:
“Ha szabad javasolnom, ne mérgezze magát az itthoni események szoros követésével, nem fehér embernek való az a gyalázatos szellemi és politikai légkör, amelybe ennek az országnak a népe önként és szabadon hergelte önmagát. Kivételes történelmi esélyünket, hogy végre megmutathassa ez a nép, hogy mire képes akkor, ha végre saját kezébe veheti a sorsát, idegen hatalmaknak való alávetettség nélkül, úgy tűnik, sikerült alaposan elpackázni, a felemelkedés helyett a világ szégyenfoltjává válni.”.
.
Kérem próbálja meg valamilyen módon kifejezni Kanada kormányának köszönetünket és hálánkat mindazért, amit Önökért tettek, ha már, itthon mi nem voltunk képesek megvédeni Önöket, és emberi méltóságukat ettől a borzalmas államrendszertől.
Kedves Kertész Ákos!Tisztelem becsülöm Önt a mai napig.Most kérek kb. tizedszerre Öntől és a kedves feleségétől is bocsánatot sok barátom és ismerősöm nevében akik nem tudnak internetezni.De ezt nem lehet eleget hangsúlyozni.Mindnyájan egyformán magyarok vagyunk legyünk bármely meggyőződés vagy világ szemlélet követői.Úgy tűnik a Kertészéknek nincs Magyarországon becsületük hiszen az egyetlen Nobel díjas írónkat is kiüldöztük a hazájából.Írd meg az igazat betörik a fejed.Mondani sem lehet mert ugyanaz a végeredmény.Mi lesz a hazánkkal?Ha mi eltávozunk én sem vagyok már egy hamvas ifjú sajnos.Ebek harmincadjára jut a tehetségtelen politikusok miatt akik meg vannak róla győződve, náluk okosabb emberek még nem születtek.Kirekesztettnek érzem magam a saját hazámból mert nem tudom elfogadni ezt a mocskos rendszert amit bevezettek.Fuldoklom nincs levegőm elvették a szabadságom az önbecsülésem.A remény hal meg utoljára és remélem ha Ön megtalálta a hazáját idős korára én is meg fogom.Haza csak ott van ahol jog is van és itt már régen hiánycikk az ilyesmi.Bocsánat ha leírtam néhány gondolatom nem panasz, tények.Hiszen Önnek írom aki nagyon is megtapasztalta ezeket az érzéseket,csak az a gond a helyzet rosszabbodik.Nagyon sok boldogságot jó egészséget kívánok Önnek és a Kedves feleségének is.
Tisztelettel:Irén
Tökéletesen igaza van Kertész Ákosnak, – aki eltűri egy magát szocialistának nevező párt vezetőjének az árulását és hihetetlen primitivizmusát, az genetikailag szolgalelkű.
Mélyen Tisztelt Kertész ÚR! További jo egészséget, boldogságot és szereteben hosszu éleltet kivánok szeretet párjával együtt. Én hiszem és valom, hogy hamarosan lesz Demokracia Magyarországon! Isten áldása kisérje utját és adjon eröt még sok alkotáshoz, mely legyen példa a magyar- fiatal generácionak!
Sok szeretettel egy mély Tisztelöje!!!
Kedves Kertész Ákos,
Nagyon sokat gondoltam Önre, és már nagyon vártam, hogy hírt adjon magáról! Szívből örülök, hogy teljesült az én kívánságom is Önnel kapcsolatban, egészségben, boldogságban gazdag hosszú életet kívánok Önnek és feleségének.
Immár akkor hivatalosan is Isten hozta Kanadában, ebben a valódi és sokszínű demokráciában. Jó egészséget kívánok, hogy nagyon sokáig élvezhesse az ország nyújtotta szabadságot.
“Magyarországra borzalmas katasztrófa vár, hatalmas menekültáradattal, hullák hegyeivel. Kibelezett emberek lógnak majd a fákon, mert így szokták. Százezrek kérnek és kapnak majd politikai menekültjogot, és az ország olyan állapotba kerül, mint a tatárjárás után.”
*
Sajnálatosan valóban ebben az irányban menetelünk.
Én már két évvel ezelőtt megírtam a véleményem, Ákoshoz címezve, levél formában. Nem tudom, továbbították-e neki, de a véleméynyem azóta sem változott. Ide írom még egyszer az akkori levelem, amely tulajdonképpen reakció volt az ő ominózus cikkére, hátha használok vele valakinek, hátha Ákos elolvassa…
Kedves Ákos!
Egy világ omlott össze bennem. És most nagyon szomorú vagyok. Erőst szomorú, ahogyan ezt erdélyi barátaim mondják, odaát Széken. Odaát, ahol amúgy sokszor enyhe iróniával úgy beszélnek rólunk, hogy a határon túli magyarok, szóval odaát sokan gondolják azt, hogy a zsidók tehetnek „mindenről”. De nem mindenki gondolja ezt. Egy nép semmi esetre sem. Abba most nem akarok belemenni, hogy miért vannak ma is még antiszemiták. Mert vannak magyar ellenesek is sokan. Meg török ellenesek, meg arab ellenesek, cigány ellenesek, és még sorolhatnám.
Nem csupán ettől vagyok szomorú. Hanem attól, hogy úgy érzem, van legalább két alapvető különbség közöttünk. Rád, ugyanis – akire én sokáig, mint írói példaképemre tekintettem, úgy látszik, nem vonatkoznak a műfaji szabályok. Vagy Te legalábbis úgy gondolod. Mert miféle beszéd az, hogy ezt esztétikailag kell érteni, hogy a „magyar kulturálisan alattvaló”? Meg, hogy egyedül felelős a holocaustért? Hogy ez nem tudományos szöveg – mint mondtad az ATV-ben –, és hogy mi nem tanultunk meg olvasni?!
Ákos! Kérlek szépen, én úgy érzem, megtanultam olvasni, többek között a Te szépségesen szomorú regényeiden nőttem fel. És megtanultam azt, hogy egy regényben, vagy egy drámában egy szereplő mondhat sok mindent felháborodva, vagy cinikusan, vagy depressziósan, vagy akárhogy. Mert mellette még ott van sok más szereplő, aki árnyalja a képet. Ott tudjuk azt, hogy nem az író véleménye az, miszerint „úgy döntöttem, gazember leszek”, de az sem, hogy „gyűlölni nem, szeretni csak, születtem én”. (Bár utóbbi jóval szimpatikusabb.) De publicisztikában? Vagy talán arra gondolsz, hogy 1990 előtt, mikor nem lehetett bármit leírni, tényleg divat volt a képes beszéd, és a sorok között tudni kellett olvasni? De hát az a világ réges-rég elmúlt!
A másik alapvető különbség közöttünk pedig az, hogy én nem hiszem, hogy mások (vagy saját magunk?) sértegetésével bármiféle eredményt el lehessen érni, még akkor sem, ha igazunk van. Jó szóval annál inkább! Amúgy meg, szerintem – sajnos – nincs igazad. Sem abban, hogy egy népet kollektíven bűnösnek, irigynek, stb. nevezel, sem abban, hogy József Attilát, vagy bárki mást kánonként kezelsz, egyes verssorokat kiragadva tőlük. Mert kiragadhattad volna azt is, hogy „édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!” De te nem ezt találtad meg, hanem ugyanebből a versből ezt a sort: „ezer éve magával kötve, mint a kéve, sunyít vagy parancsot követ.”
Ákos! Emlékszel arra, mikor minden iskolában ki volt írva, hogy „Dolgozni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”? És csak kevesen tudták, hogy ez egy kiragadott idézet, melynek az eleje így szól: „Ne légy szeless! Bár munkádon más keres, dolgozni”, stb. Te akkor ugyanúgy kisajátítod Attilát, mint ahogy kisajátította az előző rendszer? Vagy tévedek?
És nehogy azt hidd, hogy a díszpolgárság és a Kossuth-díj nem kötelez. Akármit írsz, akármit teszel a díjak után az életben, mintát mutatsz. Ha fütyülsz rá, ha nem, akkor is.
Nem tudok tovább írni. Mindig büszke voltam rá, hogy ismertelek, tréfásan emlegettem, miszerint négy évig a rokonom is voltál, míg el nem váltatok Lindával. Most mi lesz? Szégyelljelek ezentúl?
Fecsegjek arról, micsoda bornírt dolog arról írni, hogy ki a zsidó meg ki a magyar? Hogy zsidó nagymamámat sváb édesapám rokonai rejtegették 44-ben a Tölgyfa utcában? Vagy arról, hogy cikked megjelenése napján tudni lehetett, mekkora áradatot fog elindítani ez a Te… „leveled”? Hogy mennyire sokan örültek jobbról és balról egyaránt, akik Téged olvasva, igazolva látták előítéleteiket, és tollat ragadva mélyíthették a szakadékot a jobb érzésű emberek között? És Te nem láttad ezt? Te erre nem számítottál? Hogy most legalább három hónapig ezen fog csemegézni, álszent módon sóhajtozni, felháborodni (utóbbit jogosan) az írott és sugárzott média? Mi szükség volt erre? Kinek jó ez?
Nem tudok írni. És mégis írok. Azt mondod, kérjünk bocsánatot. Én kitől kérjek és miért? Kérjen bocsánatot apai ágon kisnemes, magyar nagymamámtól, férje, a sváb Gremsperger Nándor a Habsburgokért, a német megszállásért? Vagy mindketten kérjenek bocsánatot a másik ágon zsidó nagyszüleimtől?! A zsidók kollektíven kérjenek bocsánatot a tanácsköztársaságért, a vörösök a vörös terrorért, a fehérek a fehér terrorért! És kérjünk bocsánatot a honfoglalásért (szegény Szvatopluk!), a tatárok Muhiért, a törökök Mohácsért, a rómaiak úgy nagyjából mindenkitől és mindenért, s az ősemberek is kérjenek bocsánatot, mert kiirtották és megették egymást?
Ákos! Most én is kisajátítom Attilát: az írónak nem az a dolga, hogy adjon emberséget az embernek?
Féltő szeretettel ölel:
Gáspár Ferenc
Az ilyen barátok féltő szeretetétől óvjon meg engemet a Jóisten, mint Gáspár Ferenc. Szerencsére nincsenek ilyen barátaim, mellőlem az ilyen csokoládéba mártott tőrrel mászkáló sunyi alakok hamar lekopnak. Ha van kártékony típusó ember ezen a földön, akkor Gáspár Ferenc megtestesíti azt az álnokságával, akiről amúgy fogalmam sincs, hogy kicsoda. Ő megtestesíti mindazt, amitől kifordul egy rendes ember gyomra. Ezek a legundorítóbb és legveszélyesebb emberek. Ennél sokkal többre becsülök egy tenyeres-talpas, kétkezi, rendes náci gyereket. Abban több gerinc van. Bartus László
Gáspár Ferenc
Nem irigylem azt a világot, ami egy Kertész Ákos írás után összeomlik.
Miért?
Mert Ön számon kéri az indíttatást, ami arra kényszerítette Kertész Ákost, hogy megírja azt a meg érteni nem akart cikket.
Igen, nem tévedésből írtam így.
Ne szóljon csak azért, hogy a barátok, és ismerősök komfortérzetét, netán a lelkiismeretét ne borzolja?
Úgy tesz, mintha nem látná mi folyik ebben az országban!
Sajnálom, de le kell írnom, hogy az ilyen emberek végett mint Ön tart itt az ország. Mert hiába látja a tényeket, tenni nem hajlandó érte semmit, aki meg tesz ellene, attól a világ omlik össze – Ön szerint.
Nevetséges drága uram amit írt.
Mélységesen szégyenlem, hogy egy értelmes ember vette magának a bátorságot megdorgálni azt, aki mert szólni a magyar mentalitás ellen..
Szerintem “megméretett, és könnyűnek találtatott”…
Tisztelt Kertész Ákos!
Örömmel olvastam sorait, kívánok nagyon jó egészéget, további nyugodt, munkás boldog éveket!
Amikor az a szégyenletes, ordas hajtóvadászat indult, én már akkor is teljes mértékben az Író Úrnak adtam igazat, és ezt minden fórumon ki is nyilvánítottam.
Önnek tökéletesen igaza van, sajnos, és az azóta történült dolgok, Magyarország sorsa, ezt fényesen igazolják.
Úgy látszik, a magyarokba genetikailg kódolva van a gyávaság, a megalkuvás, az öntudatlan birkalét. Ez önmagában is szégyenletes, de az, hogy ha valaki elébe tartja a tükröt, az hazaáruló, azt el kell pusztítani, az abszurdum.
Mi vár még ránk itthon?
Csak gratulálni tudok Kertész Ákos választásához, és ahhoz is, hogy volt ereje, elszántsága egy új világban új életet kezdeni. Tökéletesen megértem és a helyében én is ezt tettem volna – ahogy a jövőben szándékozom egy hasonló lépést tenni. Elhagyni ezt az országot, ahol születtem, nevelkedtem – a gyermekem már megtette ezt a lépést, és én követni fogom. Nagyon sok boldogságot és egészséget kívánok Önnek és kedves feleségének ott Kanadában.
Katalinka51
“Mi vár még ránk itthon?”
El lehet képzelni – a 2010-s narancsos szavazóbázis állt 2,7 millióból, ők ülnek tort a 7 millió semleges felett!
Ez itt, ma, Európában megtörténik, egy EU-s tagállamban – ki gondolta volna, hogy ez lehetséges?
Remélem egyszer (hamarosan) itthon is otthon lesz!
Sajnálom, hogy idejutott ez az ország menekülni kell .De mehetnénk éppen az utcára is ,ha nem félnénk a lövésektől . Mert biztos, hogy Diktátorunk közénk lövetne.
„Mi bőszítette föl ezeket az ordasokat? „
.
Az, hogy igazat mondott. Ettől el vannak szokva. Idegen a házba.
.
Engem Kertész Ákos levele hozott az AN-hez, előtte nem olvastam, és örültem, hogy az AN leközölte. Először meglepődtem a kemény szókimondó hangvételén, de valójában nem volt sértő vagy gyalázkodó, rá lehetett ismerni a magyarokra, tényleg olyanok. Ők is tudják magukról csak kimondani nem szabad és most látták így ilyen tisztán megfogalmazva. Gondolom azért reagálták túl, mint mindent, hogy mindenkit megfélemlítsenek és elvegyék a kedvét a bírálattól.
.
Hogy genetikailag alattvaló? Ez kiverte náluk a biztosítékot, talán másképpen kellett volna írni, hogy pl.: született szolgalelkű. Különben a magyar tényleg szolgalelkű, és tényleg született balfácán. Nehéz ebből az állapotból kivakarózni. De azért sokaknak sikerül.
.
Hát mindenesetre ez jó hír, hogy Kertész Ákos végre talált magának egy normális és demokratikus országot ahol élhet, igaz ez nyolcvan évébe tellett, a magyarok meg ismét kiállítottak magukról egy szegénységi bizonyítványt.
.
Na meg a Kossuth díj visszavonás, odaadom visszaveszem, most olyat írsz amit szeretek akkor odaadom, ha nem tetszik visszaveszem. Adom veszem, – nem normális.
Hát akkor erre én is azt mondom az ilyenek született hülyék.
.
Na, szomorú ez az egész ügy, de most már révbe ért Kertész Ákos remélem még fogunk olvasni tőle. Jó egészséget és nyugodt életet kívánok Kertész Ákosnak.
Welcome to Canada.
Elnezest a kellemetlensegekert.
Tisztelt Kertész Ákos!
Amikor elolvastam nyílt levelét a magyar helyzetről Bartus Úr honlapján, felsóhajtottam, hogy végre van egy hely ahol, egy nyíltan megfogalmazott vélemény, amely az addig számomra érthetetlen jelenségek értelmet kaptak, magyarázattal szolgálva kétségeimre.
Vallom, hiszem, hogy az Ön nyílt levele kordokumentum, az iskolákban oktatni fogják, kőbe vésendő minden sora.
2010 óta vallom, hogy előbb-utóbb lesz olyan ország, amely diktatúrának fogja nevezni országunk államformáját, és menekülti státuszt fog adni az innen menekülteknek, még ha kezdetben csak az Önhöz hasonló bánásmódban részesülők számára is.
Sok sikert, békés életet kívánok Önöknek Kanadában!