Huszonegyedik hónapja már, hogy feleségemmel együtt Kanadában élek.
Mélységesen mély hálát érzek Kanada iránt, amiért biztonságot nyújt nekem, egy idegennek. Ez az ország a maga példamutató demokráciájával az egész haladó emberiségnek fölülmúlhatatlan szolgálatot tesz, amikor a világ távoli pontjairól befogadja és védelmébe veszi az arra igazán rászoruló üldözötteket. Idegenként jöttem, de ma már úgy érzem, ide tartozom, mert Kanada is úgy bánt velem, mintha haza jöttem volna.
Köszönetet kell mondanom mindazoknak a barátaimnak, akik megérkezésünk első percétől kezdve a mai napig folyamatosan, számomra azelőtt elképzelhetetlen segítséget nyújtottak, hogy itt megkapaszkodhassunk, hogy ebben az országban otthon érezhessük magunkat. Soha nem gondoltam, mert eddig nem tapasztaltam, hogy ilyen érdek nélküli, önfeláldozó barátság létezik. Boldogan sorolnám föl valamennyiük nevét, de sajnos ez egy rövid közleményben lehetetlen. Néhányuk nevét azonban le kell írnom, még ha a kedves olvasó számára ezek a nevek ismeretlenek is.
Irene Angelico és Abbey Neidik, Anne Henderson, Chris Hopper, George Boros és Vera Leitman, Andrew Fuchs.
Köszönetet kell mondanom Bartus Lászlónak és az Amerikai Népszavának, mely az ellenem folyó hajsza során mindvégig szolidáris maradt velem.
Az Amerikai Népszava nehéz pillanataimban sokszor tartotta bennem a lelket. Ma a hallatlan meggyőző erejű újságíró, Bartus László vezetésével a legbátrabb magyar újság, mely a szétesett, önfeladó, széthúzó, és a diktatúrával szembeszállni képtelen ellenzék helyett az emberi szabadságjogok, a liberális demokrácia, a kiszolgáltatott tömegekért érzett felelősségvállalás legkövetkezetesebb képviselője. A hozzászólók közössége pedig olyan csoportot alkot, akiknek olykor igen kemény vitatkozó kedve, de egymás hitét demokratákhoz illően tiszteletben tartó eszmecseréje (aminek a lehetőségét napról napra ugyancsak Bartus László teremti meg), a magyar jövő felé mutató fórum.
Az Amerikai Népszava olvasói ismerik az előzményeket. Bartus László főszerkesztőhöz írott nyílt levelemet követően (ami 2011. augusztus 29-én jelent meg a lapban), politikai hecckampány indult ellenem, nemcsak a fővárosi közgyűlésben, ahol díszpolgári címemet azonnal visszavették, de kormányzati szinten, és a parlamentben is. A kormánypárti sajtó hajtóvadászatot indított ellenem, és nyíltan uszította a jobboldali szélsőségeseket, akik aztán az uszítást, a mocskolódást országos méretűvé duzzasztották, kiterjesztették az ország határán túl élő magyarok körére is, híveiket, táborukat addig heccelték, hogy jogosnak érezték, hogy ahol meglátnak, nekem ronthassanak; a többi életveszélyes fenyegetést csak azért nem ismertetem, mert nem tűr nyomdafestéket, és olyan mennyiségű volt, hogy több vaskos kötetben nem férne el. Így aztán állandó fizikai zaklatásnak, fenyegetettségnek voltam kitéve, tettleg is inzultáltak, az utcán, uszodában, a Metrón, a bevásárlóközpontban is megtámadtak; nem vagyok gyáva, de kezdtem veszélyben érezni az életemet. Nyolcvan évesen az ember már nem szívesen verekszik.
Mi bőszítette föl ezeket az ordasokat? Hiszen a nyílt levélben is azt írtam, hogy: a Fidesz „egyszerűen nem érdekel. Unom, mert tudom. Két-három éve tudom, és hiába ordítoztam, hogy vigyázat, közeledik, figyelmeztetésem hatásfoka minimális volt.
Ami engem még érdekel, az a baloldal. Mert (…) ez az a közösség, amelyik hozzám legközelebb áll. És engem ennek a közösségnek a folyamatos árulása érdekel, mert ha nincs ez az árulás, Fidesz sincs.”
Erről írtam – ellenőrizhető. Két éve múlt augusztusban. Semmi nem változott.
Fél évig próbáltam kitartani ezt az állapotot, de aztán úgy éreztem, így nem mehet tovább. 2012. február 29-én feleségemmel elhagytam az országot, és Kanadába menekültem.
Ha egy nyolcvan éves író, akit minden a szülőföldjéhez köt, ilyen elhatározásra jut, és ekkora kockázatot vállal, annak súlyos oka van. Az eset sokat elmond arról az országról is, ahonnan egy írónak bármely írása miatt, véleménye kimondása miatt menekülnie kell.
Nagyon nehezen jutottam erre az elhatározásra, mert nekem, magyar írónak, a magyar nyelv jelenti az életet. Magyarországon található az a közeg, melyhez idáig szólni tudtam. Magyarország a szülőföldem, az volt az otthonom. A magyar kultúra, a magyar irodalom és költészet, mely talán a világ egyik legnagyobb költészete, a legmagasabb rendű katarzisban részesített. Így érthető, hogy ezt a fájdalmas döntést nem a magyarság ellen hoztam, amellyel eszmélésem óta sorsközösséget vállaltam; erre a lépésre az ország alig megszületett demokráciáját elpusztítani akaró jelenlegi politikai hatalom kényszerített.
Most nagy örömmel tudatom mindenkivel minden barátommal, minden olvasómmal hogy Kanada az 1951-es genfi konvenció értelmében védelmébe vett s ezzel a feleségemmel együtt befogadott.
Kanada iránti hálámat az ország iránti hűséggel, társadalma megbecsülésével szeretném bizonyítani. Azt a szabad légkört, azt az emberhez méltó életformát, melyet demokráciája nyújt, az ország értékeit, természeti és humánus szépségét szerény eszközeimmel hirdetni és védelmezni fogom.
Az írónak jó egészséget és nyugodt, kiegyensúlyozott, hosszú életet kívánok új, szabad hazájában, ahol arra is módot kap, hogy jó magyar hazafi maradjon. Azt azonban látnunk kell, hogy Kertész Ákos sajnos nem offenzív, hanem defenzív céllal emigrált.
.
Azt kívánom, hogy az írót minél több ellenzéki vezető kövesse Kanadába vagy egy másik, hasonlóan szabad országba, hogy ott a magyar főhivatalokkal párhuzamos intézményeket, majd később emigráns ellenzéki egységkormányt alakítsanak. Ugyanis itthon az ellenzéki munka az alkotmány és a választási törvény átfirkálása óta ellehetetlenült. Az ellenzéki politika kényszerpályán mozog, annak kereteit, témáit, sőt még az ellenzéki sajtó nyelvezetét is a puccsisták határozzák meg.
Ha az Európai Unió vezető elnézik, elismerik Orbán rendszerét, nem marad más menekvés az üldözöttek számára , úgy tűnik nincs, csak Amerika , meg Kanada. Úgy tűnik az Eu vezetői megbékéltek az orbáni rendszerrel, tartva a hiánycél, nincs harc, nem süvit golyó az utcán, -hála Istennek-ugye akkor minden rendben van? Lesz választás, na meg volt is sok apró, hát a nép szereti az orbáni rendszert, mit lehet tenni, semmit. Az ,h sokan szegények , nélkülöznek, hmm…ilyen a világ mondja talán az EU bennfentes politikus magában, aztán nagyot harap a magyar libamájból. Ami izlik neki, csettint egyet és azt mondja , tényleg Magyarország jobban teljesit. Hajrá Viktor.!
Tudom, hogy nem ide kapcsolódik…. illetve mégis. Ilyen már volt a szocializmusban …
http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2013/11/15/az_allam_kolcsonveheti_az_autojat/
Ja elfelejtettem:) Sajnos Kertész Ákos úr levele teljesen igaz.
Kedves Kertész Ákos!
Kívánom, hogy új és szabad hazájában még nagyon sokáig élvezze az életet! A könyveit pedig köszönöm.
Éva,Ákos!
Majd ott lesz a bázis mert már nagyon hiányzik!!!
Ölelünk Tteket és jó volt beszélni telefonon.
Nagyon szomoru ez a tortenet, koszonet a mai Mo-on regnalo fasiszta bunbandanak.
Skandinav allampolgarkent tudom, hogy az eszaki allamok is befogadnak politikai menekulteket.
Minden megbecsulesem es koszonetem Canadanak, de aki kozelebb akar maradni az ohazahoz, jojjon Skandinaviaba. Itt sincs hidegebb, mint Montrealban…
Kedves Kertész Ákos!
Mélységesen sajnálom, h idős korára erre a lépésre kényszerült. Jó a rosszban, h volt hova mennie.
Sokan vagyunk, akik lélekben már régóta emigránsként élünk. Sajnos egyre elkerülhetetlenebbnek látszik, h valóságosan is azokká váljunk.
Békés, nyugodt esztendőket kívánok Önöknek!
Nem kenyerem a dicsekvés, ezt az írást 2011 szeptemberében írtam a Galamusra. Isten áldja Kertész Ákost!
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/91145_es-a-koenyvegetes-mikor
Lassan én is ott tartok, hogy az Erdélyiek mintájára megkérem a Magyar állampolgárságot, mert ahogy elnézem nekik itt kinyalják a seggüket, magyarabbak a magyarnál, több előnyben részesülnek, mint aki itthon megszakad az adózásban. Ha tudnám, hogy az enyém a vezérhez kerülne, nem gondolkoznák tovább egy percet sem!
Budapesten nottem fel de mar evtizedek ota Kanadat a hazam. Kertesz Akos tortenete es a sok sok ehhez hasonloak amelyekkel foglalkozasombol kiindulvan naponta kell foglalkozzak, ismetelten megerositi hitemet, hogy ne latogassak vissza egykori varosomba. Jollehet, kanadai allapolgarsagom mellett megtartottam es fenntartottam magyar allamporgarsagomat es utlevelemet is, oszinten szolva csak szegyent es megbotrankozast erzek magyarsagomert. Orulok, hogy a szuleim mar nem erhettek meg ezt a szegyenteljes Magyarorszagot amely ma mar Europa szegyeneve valt.
Amit el lehetett rontani, azt elrontották!
A kinti magyarok pedig ehhez nagyban hozzájárultak, elvakította őket az a rengeteg pénzt, amit az itt élőktől lenyúlva, nekik juttattak!
Áldás nincs rajta, csak könnyek mindenütt!
http://nepszava.hu/cikk/1003209-magyar-uti-a-magyart-brusszelben
Ilyen vehemenciával segget nyalni!…
És ilyen pofátlanul hazudni! Először “a magyar genetikusan alattvaló” (amit a mostani nyáladzásból kifelejtett). Kíváncsi vagyok, hogy mondjuk a zsidók genetikai kódjaira tett volna valaki megjegyzést, milyen visszhangja lenne? Nem nehéz kitalálni. Aztán “a fájdalmas döntést nem a magyarság ellen hoztam”. Kinek fájdalmas a “döntés”? Legfeljebb saját magának…
Más: Egy hitvány, szar ember menekült státuszt kap Kanadában. A tényleg apartheid körülmények között élő, nyomorgó, naponta megalázott cigányok nem. Ennyit a kanadai “demokráciáról”… :/
Na ezek a gazemberek.
http://nepszava.hu/cikk/1003192-hazaarulok
Ehhez már szólni sem lehet….
http://nepszava.hu/cikk/1003220-nem-buncselekmeny-ha-verdijat-tuznek-ki-a-magyarellenes-zsidok-fejere
Hosszú sora van azoknak a jobb magyaroknak, akik ellenséges honi környezetük miatt a szívükben vitték idegen földre igaz magyarságukat.
Minden így szenvedőnek, különösen ha már szépkorú, joga és önmagával, népközösségével szemben való kötelessége a maga erkölcsi elveit, a maga másmilyen hazaszeretetét szívébe plántálva új otthonában is őrizni.
A magyar “értékemigrációsok” egész sorának példája szól erről.
Őszintén fájlalom, hogy ezúttal is erre került sor. Nem vagyok rá büszke. Azt kivánom az idős alkotónak, lelje meg lelke békéjét, alkotókedvét és a
lehetséges mértékig testi egészségét is.
Ha valaki nem emlékezne – Heine szerint:
“Ahol könyveket égetnek el, ott végül embereket is meg fognak égetni.”
-
http://gepnarancs.hu/2013/11/konyvegetes-hunniaban/
Látom egy primitív alak, megint ideszakadt, ki nicknevét (Spenót) a koponyáján belül hordott anyagról kapta…
De ha szépen kéri, neki is felajánlom, mint a többi ilyen neten zsidózó turbómagyarnak, ha már nagyon adja a keménycsávót.:
Kap egy repjegyet Izraelbe, igaz csak fapadosat. Utána nagyon szívesen elkísérjük egy olyan helyre, ahol a golani dandár tagjai rendszeresen töltik a kimenőjüket. Otti előadhatja magvas gondolatait, jó hangosan. Tolmácsot is adok ha kéri..
De most szólok a nagyonjobbik trollnak, azok ott nem nyolcvanéves öregemberek, és esetleg a seggébe dugják a lábait.
Na, Spenótkám, áll az üzlet?
@Hiryu2.0: Érveid vannak, vagy csak szimplán paraszt vagy?
A paraszt az én vagyok.
Mért emlegetnek engem itten… ?
Nem csináltam én kérem semmit !
Nem elég nekem a nyomorúság ?
Visszajöttek a földesurak, úgy tartanak bennünket mint a lábasjószágot.
FÉLEK !
Értsék meg kéremszépen.
Én se értettem, hogy a dédnagyapámék mér nem bújtatták el Kohn bácsit annakidején.
Féltek kérem ! Ez egy gyáva nép ez a paraszt nép.
Orbán – A VEZÉR – azt csinál amit akar.
Mit tudok én tenni ….
Szegény vagyok csak egy disznóm van, ha valaki átvágná a torkát a fél disznóm odaadnám neki.
@Spenót,
Neked érvek, disznók elé gyöngyöt???!!! … Időpocsékolás, abból úgysem értenél…ebből legalább igen, na ezt megérti minden fasiszta paraszt…
@Hiryu2.0,
:-) +++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++….:-)
Szánalmas vagy jogászka… :/
A többieknek: “… aki csak azokkal szemben nem rasszista, akiktől származik, az rasszista.”
(Révész Sándor)
http://nol.hu/specialis/rss_valogatas/szegedi_ur_es_a_rabbi
Kedves Kertész Ákos!
Szívből kívánom, hogy hosszú, nyugodt, boldog élete legyen Kanadában, feleségével együtt.
Cikke minden szava azt az igazságot közvetíti, amelyet sok szép, bölcs könyve mindig sugárzott.
Remélem, jelenlegi körülményei lehetőséget nyújtanak további kötetek írására.
Szeretettel, együttérzéssel üdvözlöm!
Kiss Marianne
Kedves Kertész Ákos!
Büszke vagyok fogadott hazámra hogy jó döntést hozott és befogadta Önöket. Kivánom Önöknek hogy élvezzék ezt a békés, gyönyörü országot. Welcome to Canada!
Kár, hogy csak most találtam rá erre a cikkre. Nekem is van egy ismerősöm, akit itthon magyarországon jogi, és ezáltal politikai üldözés érte/éri idestova 16 éve. Koholt vádakkal elítélték. Egy magas rangú, gazdag, és befolyásos baráti körrel rendelkező gyilkos, vagy gyilkosok helyett őt, ezt a fiatal ismerősömet 13 évre. Azóta sem tud megnyugodni, tönkre ment az élete, egészsége, és nyomorba döntötték őt anyagilag is, de főleg lelkileg!!! Azóta is akadályokba ütközik, mindenki, aki segítségére akart eddig lenni. Senki az országban nem tudott segíteni rajta, mert aki akart, az vagy hirtelen meghalt, vagy megverték, vagy megfenyegették, vagy kőfalakba ütközött.
Javasoltam én is neki Kanadát, hátha befogadnák. Ha valaki illetékes még nézné ezt az oldalt, szeretném kikérni a véleményét, hogy ilyen indokkal, ilyen háttérrel, befogadná-e Kanada őt is????