Bartus László: Pisztoly a színpadon 2013. november 4. hétfő 1:31

A Horthy-szobor avatása tipikus magyar jelenség. Semmi sem az, aminek látszik. Az igazi veszélyt nem azok a szélsőséges antiszemiták jelentik, akik a szobrot állították, hanem azok, akik ezt megengedték. Akik annak rejtett üzenetével egyetértenek, de a háttérben maradnak. Egy olyan országban akarják elhitetni, hogy a Horthy-szobrot a Fidesz akarata ellenére állították, amely országban semmi sem történthet Orbán Viktor akarata vagy jóváhagyása nélkül. Érdekes módon, csak a náci színház létrehozását nem tudja megakadályozni, háborús bűnösök tantervbe emelésével szemben tehetetlen, hírhedt antiszemiták utcanévtábláival nem boldogul. De meg tudja akadályozni azokat, akik megmentenék József Attila, Károlyi Mihály szobrát, akik a Nemzeti Színház élén olyan igazgatót szeretnének, akik ellen ugyan a nácik tüntetnek, de a nézők éljenzik. Ezek a köztiszteletben álló burkolt antiszemtiták az igazán veszélyesek.

A nyilasoknak Hitler nélkül soha nem lett volna esélyük, hogy hatalomra jussanak. A két világháború közötti Magyarország masszív zsidógyűlöletét nem azok a gyenge Hitler-utánzatok oltották a nép lelkébe, akiket bohócnak tartottak, hanem a tiszteletre méltó politikusok, püspökök. A hivatalos “keresztény-nemzeti” Magyarország volt az, amely a zsigeri antiszemitizmust beoltotta a magyar nép lelkébe. Az úri magyar középosztály, a történelmi Magyarország jogfolytonosai azonosították a “keresztény” és magyar identitást a zsidóellenességgel. Ők voltak azok, akik elhitették, hogy a zsidó pusztítja a “keresztényt”, miközben ők soha nem is voltak keresztények, csupán nem zsidók. Nekik már az sem volt elég, hogy keresztény és magyar az, aki nem zsidó. Az ő definíciójuk azt írta elő, hogy keresztény és magyar az, aki antiszemita.

Tévedés azt hinni, hogy a Horthy-szobor avatása a Jobbik rendezvénye volt. Ez a szobor a Magyarországi Református Egyház egyik kiemelt helyen álló fővárosi templomában áll. A Magyarországi Református Egyház az Orbán-rendszer része, bevett felekezet, amely állami kedvezményekben részesül, adómentességet élvez. Bevett felekezeti jellegével is kifejezi az Orbán-rendszer alaptörvényének “keresztény” szellemiségét. Magyarországon szó nincs az állam világnézeti semlegességéről. A bevett egyházak az állammal összefonódva működnek. Működésük alapja az állam erkölcsi és anyagi elismerése. Az állam pénze nélkül ezek az egyházak nem tudnának létezni. Cserébe ideológiát adnak az orbáni államnak. Ez az ideológia az antiszemitizmusra épülő katolicizmus, amelynek antiszemitizmusával a reformált katolikus egyházak soha nem szakítottak. Az állam ideológiájának alapja a “Szent István-i államnak” nevezett szörnyszülött, amely az állam és az egyház összefonódását jelenti. Ennek minimum 50 millió halálos áldozata volt, és a zsidók évszázados üldöztetése a következménye. Ezt tartalamazza az orbáni alaptörvény. Magyarország identitása ezzel azonos.

Ha az állam és az egyház összefonódik, nem lehetnek ideológiai ellentétei egymásnak. Demokratikus állam és antiszemita egyház nem képes összefonódni, és fordítva. Ha az egyik antiszemita, a másik is az lesz, vagy szét kell válniuk. Erről szól a felvilágosodás, az egyház és az állam szétválasztása: a demokratikus államot el kellett választani az antiszemita egyháztól. Magyarországon azonban az állam és az egyház szétválasztása megszűnt. Korábban sem volt teljes, de most már csak papíron létezik. Ha az Orbán-rendszer nem lenne antiszemita, a Magyarországi Református Egyháznak az antiszemitizmus és az állammal való összefonódás között kellene választania. Vagy antiszemitizmus, vagy állami elismerés és állami finanszírozás. Ilyen választásra azonban nincs szükség, mert mindkét oldal antiszemita.

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy Hegedűs püpök fiának Szabadság-téri kócerája (ne nevezzük templomnak) nem azonos a református egyházzal, emlékeztetnénk arra, hogy azért része annak. Jézus szerint nem lehet megosztás Krisztus testében. A ház, amely önmagával meghasonlik, elpusztul. Ez a ház azonban nem pusztul el, ami azt jelzi, hogy ifjabb Hegedűs Lóránt nem egy meghasonlása ennek a testnek, hanem azzal teljes összhangban áll. Ez az egyház már felavatta Horthy emléktábláját Debrecenben, méghozzá Bölcskei Gusztáv püspök szent kezei által. Horthy rehabilitációján ennek az egyháznak a legmagasabb szintű áldása van. Nem Hegedűs épülete az egyetlen antiszemita református templom. Jómagam református templomok tucatjait ismerem, amelyek antiszemita tűzfészkek. Ellenpéldával nem is találkoztam. Ez a református egyház éppen olyan antiszemita, mint amilyennek látszik.

Ezért csalás, amikor Rogán Antal a “Jobbik provokációjának” nevezi a Horthy-szobor avatását. A szobrot nem a Jobbik székházában, hanem az Orbán-rendszerrel összefonódott református egyház templomában avatták. A rendezvényen felszólalhatott Gyöngyösi Márton Jobbik-képviselő is, de ez csupán arról szól, hogy a Fidesz, az Orbán-kormány, a református egyház és a Jobbik között a lényeget tekintve az égadta világon semmi különbség nincs. Nem lehet őket szétválasztani egymástól. Az antiszemita ideológia tartja össze őket. A különbség legfeljebb annyi, hogy az egyik meg is ölné a zsidókat, a másik csak megperzselné, mint Orbán a mangalicákat, a harmadik pedig megelégedne azzal, hogy másodrendű polgárként, megvetve, megalázva éljenek az olyan “igaz magyar keresztény” kiválóságok szolgáiként, mint ennek a rendszernek a reprezentánsai. Ha már nem hajlandóak Izraelbe távozni.

Szeretnénk tájékoztatni Rogán urat, hogy ez egy Fidesz-közeli rendezvény volt, ahol részt vett annak a náci pártnak egy képviselője is, amellyel ő a polgármesterré választása érdekében szövetséget kötött. Ezért annak semmi jelentősége nincs, hogy Gyöngyösi Márton Horthy Miklóst a 20. század legnagyobb államférfijának nevezte, mert az nem számít, mit mond egy közhülyének tartott idióta. Gyöngyösi és Rogán közül nem Gyöngyösi, hanem Rogán a veszélyesebb. Nemcsak azért, mert Rogán a kormánypárt frakcióvezetője, hanem azért, mert ő olyan pártot képvisel, amely leplezi az antiszemitizmusát. Ugyanakkor a szélsőséges nácikhoz képest hatékonyabban terjeszti az antiszemita gyűlöletet. Képes szalonképesnek látszó ideológiába csomagolni. Az olyan durva nácizmus, amilyet Gyöngyösi képvisel, taszítja a finomlelkű, úri magyar keresztény antiszemitákat, akik a redőny mögül szeretik nézni, merre terelik a zsidókat, és mikor lehet beköltözni a házukba. Az, hogy Rogán saját állítása szerint zsidó származású, és e minőségében áll egy antiszemita ideológiára épülő rendszer szolgálatában, ráadásul fedezve annak antiszemita jellegét, nem jelent  egyebet, minthogy Rogán aljas mocskos gazember. A zsidókat Auschwitzba deportált Horthy-rendszert restauráló Fideszben zsidónak lenni éppen olyan visszataszító, mint Szegedi Csanádnak lenni a Jobbikban.

Ezt jól tükrözi az a nyilatkozat, amelyet pártja nevében tett. A zsidó Rogánnak egyetlen szava nem volt a csaknem ötszázezer zsidót haláltáborokba küldő Horthyról. A szoboravatást “provokációnak” nevezte, amely arra ad alkalmat, hogy “a következő hetekben antiszemitizmust kiáltva, rossz színben tüntessék fel Magyarországot”. Magyarország természetesen az Orbán-rendszerrel azonos, a többiek megtűrtek. Magyarra fordítva: Rogán szerint ez nem antiszemita akció volt, hanem csak provokáció. Alkalmat teremt arra, hogy antiszemitának tüntessék fel Magyarországot, holott nem az. Majd azt mondja, hogy azért nem csatlakozott “a tüntetést szervező baloldali prominensekhez”, mert “nem szabad elfelejtenünk, hogy ugyanennek a baloldalnak az országgyűlési képviselői alig egy hónapja még közös parlamenti indítványt írtak alá és nyújtottak be a Jobbikkal és Gyöngyösi Mártonnal”.

A tudományos szakirodalom ezt már a goebbels-i propaganda struktúrájával azonosítaná. Az a Rogán határolódik itt el a Jobbiktól, aki a Jobbik támogatásával lett polgármester. Azokat hozza egy platformra a Jobbikkal, akik a nácik felé soha egyetlen gesztust nem tettek. Arról a Jobbikról beszél, amelynek elnöke Orbán Viktor polgári köréből ejtőernyőzött a náci párt élére. Ezt a rendezvényt nem az MSZP szervezte, amely később vissza is vonta az aláírását egy olyan indítványról, amelynek semmi köze nem volt a Jobbik náci jellegéhez. Rogán azért nem ment el tüntetni a Horthy-szobor ellen, mert nem akart kapcsolatba kerülni olyanokkal, akik egy papíron szerepeltek a Jobbikkal. Csakhogy mostantól nehéz helyzetbe került, mert Orbán Viktor többször meg is látogatta a Jobbik parlamenti frakcióját, míg antifasiszta pártok frakciójába nem látták bemenni. És akik tüntettek, azok nem az MSZP-hez csatlakoztak, a tüntetést nem is az MSZP szervezte. Az érdekes az, hogy még a tüntetés szervezői is a Fidesz házi tüntetői.

Ezt a tüntetést ugyanis láthatóan ugyanazok szervezték, akik legutóbb őt a Kossuth téren színpadra állították, és a “Respect Rogán” feliratú gusztustalan táblákkal köszöntötték. Ők azok, akik állandóan kitűzik a sárga csillagot, ha kell, ha nem, pedig a brooklyni zsidók nekem itt azt mondják, hogy ők amikor kijöttek a haláltáborból, megfogadták, soha többé nem engedik, hogy bármit kitűzzenek rájuk, vagy erre emlékeztessék őket. Semmi közük megkülönböztető jelzésekhez. A zsidók nem tartoznak össze a sárga csillaggal. A nácik és a katolikus egyház tartoznak össze vele, mert ők tűzették ki azokat a zsidókra, ez az ő szégyenük, nem a zsidóké. Rogán múltkori szónoklatának lelkes, vezényszóra tapsikáló közönsége hozta ki megint ugyanazokat az undorító táblákat, amelyeken válogatás nélkül lezsidózzák a fél magyar művész világot Alfonzótól Latabár Kálmánon át Rejtő Jenőig, köztük olyanokat is mutogatva, akik nem is voltak a vészkorszak áldozatai. Ahogyan szervezetten megjelentek, ugyanolyan szervezetten el is vonultak, mert közeledett Németh Sándor prédikációja a Hit Gyülekezetében. Ha jön a “Vidám Vasárnap”, akkor már nem számít Horthy, kit érdekelnek a bevagonírozott zsidók.

Ugyanezek a szervezők akkor is a Fideszt akarták elválasztani a Jobbiktól. Ugyanazt mondták, amit most Rogán. Azt akarták elérni, hogy a Fidesz megszabaduljon az antiszemita vádaktól. Vállalható és szalonképes legyen azok számára, akik ki akarnak egyezni az Orbán-rendszerrel. A manipiláció lényege az volt, hogy legyen egyedül a Jobbik náci párt, és az antifasizmus legyen a közös nevező a Fideszhez való közeledéshez. Ez legyen a legitim hivatkozás, amellyel az Orbán rendszer szalonképessé tehető, és a velük kiegyezni akarók számára is vállalható. A “zsidókérdést” használták volna fel arra, hogy elfogadható legyen a diktatúrával való kollaboráció. A hivatkozás az, hogy így lehet a Fideszt leválasztani a náci Jobbiktól. A kollaboráció deklarált célja az antiszemitizmus elleni küzdelem, majdhogynem a zsidók megvédése. Ez indokolná az Orbán Viktorral való összeborulást. Az egész mögött anyagi megfontolások álltak. Az Orbán-rendszer balról való konszolidálásához akarták felhasználni a holokausztot és a zsidóság ügyét. Miközben egzisztenciális érdekek állnak a háttérben. Kevés aljasabb tervet láttam életemben.

Meg is bukott azon, hogy a Fidesz nem követte ezt a forgatókönyvet. Nem volt hajlandó beállni a Jobbik-ellenes antifasiszta koalícióba. A Fidesz ragaszkodott antiszemita jellegéhez. Orbán nem engedte, hogy majd a kollaboránsok húzzák meg neki a határt. Megelégedtek azzal, hogy Mesterházyval és Bajnaival tisztára mossák a Fideszt a külvilág előtt, és ott folytattak mindent, ahol a Nyirő-temetésen abbahagyták. A szervezők akkor azt hazudták maguknak is, egymásnak is, a külvilágnak is, hogy ezzel rákényszerítik a Fideszt arra, hogy megváltozzon. Hazugság volt ez az első pillanattól kezdve. Ha kell, sorban leírom a benne résztvevők mindegyikének anyagi érdekeit. Rogánt Feldmájer Péter és Németh Sándor közös alapítványa, valamint a zsidók és a Hit Gyülekezete összeboronálásánál bábáskodó Ungvári Tamás állították az antifasizmus hamis színpadára. Hazugság volt, a maga módján ugyanolyan szellemiségű propaganda, mint amilyen Rogán mostani szövege.

A téren láthatóan megint az a kivezényelt társaság alkotta a tiltakozók többségét, akikről Mihancsik Zsófia annak idején megírta a véleményét (Mihancsik Zsófia: Ilyen jutott 2012. december 3.). A Hit Gyülekezete mozgósított, hozzájuk lehetett csatlakozni. Ez a társaság mindig a Jobbik ellen tüntet. Orbán ellen még soha nem tüntettek, csak mellette. A koncepció azóta sem változott: az antiszemitizmust leszűkíteni a Jobbikra, a Fideszt kimosni a náci ideológiával való rokonság vádja alól, hogy minden lelkifurdalás nélkül lehessen az Orbán-rendszer hivatalos ellenzékeként, annak kiszolgálójaként érvényesülni és megélni. Ezek keveredtek a téren megint azokkal, akik őszintén a Horthy-rendszer ellen mentek tüntetni.  A Hit Gyülekezete ugyanolyan bevett államegyház lett, mint a református egyház. Nyíltan hirdetett keresztény filoszemitizmusa összeegyeztethetetlen annak az államnak az antiszemitizmusával, amellyel összefonódott. Ha becsületesek lennének, ha valóban őszintén gondolnák a filoszemitizmust, és ha a zsidókat még a pénznél is jobban szeretnék, akkor az antiszemita állammal való összefonódásukat fel kellene mondaniuk. Ennek híján kénytelenek letagadni az orbáni állam antiszemita jellegét, és harsányan tüntetni a Jobbik ellen, míg nagyokat hallgatnak a Fidesszel szemben.

Horthy háborús bűnös volt, akit ki kellett volna végezni. Sztálin közbenjárására nem került a vádlottak padjára azok közé, akik között lett volna a helye. Egymillió ember haláláért felelős. Mindenben kiszolgálta a nácikat. Azzal, hogy a német megszálláskor nem mondott le, fedezéket nyújtott a végső megoldás zavartalan végrehajtásához. Az ő engedélyével állították a magyar közigazgatást a népirtás szolgálatába. Azzal, hogy a helyén maradt, azt a látszatot keltette, hogy minden törvényes. A zsidók számára azt az illúziót keltette, hogy megvédi őket, mint Orbán Viktor. Semmi mást nem tett, minthogy ernyőt tartott a zsidóság haláltáborba hurcolása fölé. Érdemének a jellemtelenségét tekintik, hogy amikor már látta, hogy a németek veszítenek, megpróbálta addigi szövetségeseit is hátba szúrni. Nem a meggyőződése, hanem a gyávasága vezette, de még ennek végrehajtása során is tehetségtelennek bizonyult.

Horthyval kapcsolatosan mindig azt a látszatot keltik az antiszemiták, hogy Horthynak nem volt más választása. Ez hazugság. Igenis lett volna más lehetőség. Lehetett volna demokrata módjára viselkedni. Lehetett volna a nácikkal szembeszállni. Lehetett volna emelt fővel becsületes emberként meghalni. De Horthy soha nem volt se becsületes, se demokrata. Akik a rendszerét utánozzák, azok sem azok. Magyar felsőbbrendűségre épülő tekintélyuralmi rendszert vezetett, ahol semmibe vették a polgári jogokat, az emberi méltóságot. Nemzetinek nevezte magát a rendszer, de csak egy szűk réteg érdekeit szolgálta ki, milliók jogait tiporta sárba, kényszerítette őket nyomorba vagy kivándorlásra. A Horthy-rendszerben volt csak igazán szolga a magyar saját hazájában. A zsidóknak tulajdonított liberális demokrácia a felemelkedés lehetőségét jelentette volna. Horthy az igazi politikai ellenfeleit üldözte, sokakat közülük megölt. Álellenzéket tartott magának, amellyel paktumot kötött. Cicáztak a csendőrtollak, kuncogott a krajcár a munkások zsebében. Kevély, gőgös, basáskodó papok, a népet ütlegelő csendőrök világa volt ez, amely előjogokat hirdetett és az ország lakosságát kisemmizte.

Horthy a zsidókat egyszerűen eladta a náciknak. Még akkor sem volt hajlandó lemondani, amikor ezzel százezrek életét menthette volna meg. Ha Magyarország nem szolgálja ki a németeket, akkor nem tudták volna a népirtást ezekben a méretekben végrehajtani. De Horthy nem tudta elképzelni magát a hatalmon kívül. A nácik kiszolgálása árán is meg akarta őrizni a kormányzói székét. Maga hajtotta végre azt, aminek a veszélyre hivatkozva hatalomban maradt. Magát azonosította a nemzettel. Hiú, beképzelt, önző és lelkében beteg ember volt, tehetségtelen politikus, jellemtelen ember, százezrek szívtelen gyilkosa. Ha a nácik kegyéből nem szerzi vissza az elcsatolt területeket, akkor a trianoni határokon túl élő magyar zsidók tömegei megúszták volna a holokausztot. De Horthy kegyetlen csendőrei összeszedték őket. Vadásztak rájuk és kegyetlenkedtek velük. Pedig azok a zsidók nem bántották a magyarokat, nem ártottak nekik. A nácik pedig a magyaroknak is ugyanazt a sorsot szánták volna. Ennek ellenére a “nagy magyarok” soha nem bánták meg, amit a zsidókkal tettek, hanem ma is ugyanazokat a náci hazugságokat mondják, mint hetven évvel ezelőtt. Ennyire önsorsrontó, vak nép még nem élt a világon.

A Horthy-rendszer maga is fasiszta rendszer volt. Az állam ideológiája a “keresztény” antiszemitizmus volt. Nem véletlenül fogott össze a nácikkal. Nincs egyetlen elfogadható indok sem arra, hogy valaki nácikkal szövetségre lépjen. Az elvesztett területek visszaszerzésének módja nem az lett volna, hogy azt a nacionalista politikát folytatják, ami Trianonhoz vezetett, hanem ellenkezőleg. Tisztességes és emberséges politika eredménye lehetett volna az, hogy a nemzetek Magyarországra rábíznak egy nemzetiségekkel teli birodalmat, és a nemzetiségek sem ódzkodtak volna ettől. De ilyen politikai megfontolások fel sem merültek a Horthy-rendszer ideológiájából következően. Magyarország belefulladt saját nacionalista gőgjébe, mindenkit lekezelő és elnyomó felsőbbrendűségi tudatába. Hamis önismerete, hazug történelemszemlélete, az önkritika hiánya okozta a vesztét. Alkalmatlannak bizonyult arra, hogy népek otthona legyen, és egyre inkább alkalmatlannak látszik arra is, hogy saját népe otthona legyen.

Elfogadhatatlan, hogy a 21. századi Európában jogfosztottan, megalázva és megbélyegezve kelljen élnie bárkinek azért, mert hamis történelemtudattól vezérelve egyesek feltámasztják a második világháború szörnyűségeihez vezető “keresztény-nemzeti” antiszemita ideológiát. Ez a nácizmus szellemi előzménye, és ezzel azonosítják a nemzet identitását. Elfogadhatatlan, hogy a demokratikus Európa közepén nyilvántartsák emberek származását, vallását, ennek alapján határozzák meg a lehetőségeit. Ennek alapján a nemzet ellenségének nevezzék azokat, akik elutasítják a horthyzmust, akik követelik demokratikus jogaikat, és ellenállnak annak, hogy egy ember korlátlan hatalmat építsen ki ennek a gyilkos ideológiának a nevében. Az Orbán-rendszer a Horthy-rendszer ideológiáját követi. Ezt tartják ők történelmileg jogfolytonosan magyarnak. Ez a magyar identitás azonban csak egy politikai irányzat identitása, amely ezt a nemzetet a teljes pusztulással fenyegeti.

Útjában nem áll semmi, mert a hivatalos ellenzék a diktatúra zsebében van. Amikor a Fidesz holdudvara Horthy-szobrot avat, akkor is a Jobbik ellen tüntet. Ennek a rendszernek a külpolitikája is életveszélyes. Tagadja a liberális demokrácia értékeit, szembefordult a demokratikus Nyugattal. A környező országokkal szemben agresszív. A hivatalos ellenzék támogatja azt a horthysta revizionista politikát is, amely előbb autonómiát, majd függetlenséget követel először Erdélynek, aztán a Felvidéknek és a Vajdaságnak is, utána pedig Magyarországhoz való csatolását tűzi ki célul. Az az autonómia, amit Orbánék követelnek, nem azonos azzal az autonómiával, amelyben az unió nyugati államaiban levő kisebbségek élnek. Ez egy háromlépcsős visszacsatolási kísérlet. Puskaporos hordó.

Horthy szelleme itt van, felállították az első szobrot, amelyet majd követ a többi. A pisztoly megjelent a színpadon. A ravaszon annak az ujja van, akit még az ellentüntetők is fedeznek.

Ez a színdarab sem lesz kivétel. Valamikor el fog sülni ez a pisztoly is.

A Führer az Orbán-rendszer példaképével