Bartus László: Az első politikai menekült 2013. november 15. péntek 2:32

Kertész Ákos ma még azzal büszkélkedhet, hogy ő az ország első politikai menekültje. Ez a kivételes helyzete nem tart sokáig. Miután 2006-ban Orbánt nem tartóztatták le az alkotmányos rend megdöntésének kísérlete miatt, és nyilvánvaló lett, hogy vele a szélsőjobboldal kerül hatalomra, már 2006-ban azt mondtam, Magyarországra borzalmas katasztrófa vár, hatalmas menekültáradattal, hullák hegyeivel. Kibelezett emberek lógnak majd a fákon, mert így szokták. Százezrek kérnek és kapnak majd politikai menekültjogot, és az ország olyan állapotba kerül, mint a tatárjárás után. Ne reménykedjen senki, ez be fog következni, mert egyszerűen nem végződhet másként.

Ha a jog nem áll útjába a szélsőjobboldalnak, annak csak pusztulás, halál és menekülés lehet a vége. Márpedig Magyarországon a jogot nem használják a szélsőjobb megfékezésére. Az Alkotmány szélsőjobboldali megpuccsolását is tudomásul vette az ország, és tudomásul vette az illegitim hatalmat gyakorló bűnszervezet ellenzéke is. A felelősség elsősorban nem Orbán Viktoré, hanem az övék. Azoké, akik ezt lehetővé teszik.

Bűnözők a világ minden pontján vannak. Csak nem mindenhol ők kormányoznak. Azt csak a felcsúti kocsmában hiszik a fehérvári huszárok, hogy a “nemzeti együttműködés rendszere” Orbánon kívül még senkinek nem jutott eszébe. Ha lehetne, a világon mindenütt ilyen rendszer működne. A világ civilizált és primitív részeit ez különbözteti meg egymástól: van, ahol ezt meg lehet tenni, és van, ahol nem. Primitív népeknél létrejöhetnek ilyen emberevő kultúrákra jellemző rendszerek, mint amilyen az Orbán-rendszer. Az Orbán-rendszeren kívül az őserdei törzsekben és a magyarok között szokás, hogy nem látják szívesen a másik falu lakóját, hanem megeszik. Aki nem a törzshöz tartozik, azt gyűlölik. Ha valakinek nem ugyanolyan irányba vannak festve a jelek az arcán, azt kikötik a totemoszlophoz, nehogy gyarmatosítsa a falut.

Ne tévesszen meg senkit, hogy az Orbán-rendszer nem a barbár nácizmus ideológiáját hangoztatja, hanem a pogány katolicizmust hirdeti, mert a barbár nácizmus ebből nőtt ki, és meg sem közelíti ennek kegyetlenségét. Olyat még a nácik sem csináltak, mint a “keresztény Európa” keresztes lovagjai, akik a valdensek csecsemőit élve megsütötték és megették, az agyvelejüket kiszippantották. Ez nem az őskorban történt, hanem a 17. században, amikor William Shakespeare nemhogy megszületett, de már nem is élt. Ekkor már túl vagyunk Francis Baconon. John Locke, a felvilágosodás atyja már élt, amikor ezek még élve szántottak be embereket a földbe trágyának. A túlélők unokái még találkozhattak volna Arany Jánossal vagy Petőfi Sándorral. A jog tett különbséget akkor is, ma is. Ahol nem használják a jogot, ott megállíthatatlan az embertelenség. A kibelezés a rendszer természetes végterméke. Budapesten ez nem ismeretlen látvány.

Ahol megtanultak késsel és villával enni, és ahol nem a disznópörzsölés a legmagasabb szintű szellemi tevékenység, ott van jog. S ahol van jog, ott nincsenek ilyen rendszerek. Magyarország ilyen kultúrák közé ékelődött be, és mivel jelenleg nem tartja megszállás alatt az országot egyetlen magasabb civilizáció sem, amely megvédené ezt a népet a természetes ösztöneitől, a magyar nép büszkén és öntudatosan menetel vissza a természetes előfordulási helyére, az ősember barlangjába. Önfenntartó módon maga faragja a kőbaltáit a munkaalapú társadalmában. Ha lenne jog, nem kellene megvárni, amíg ezek a kőbalták állnak ki egyesek fejéből, és patakokban csorog a vér a menekültek lába szárán.

A Horthy-rendszer restaurációja a fasizmus rehabilitációját jelenti. Az emberi és a polgári jogok lábbal tiprását. Nyomort, szegénységet, a szegény ember, a nincstelen megvetését és üldözését. Az emberi sors, az emberi élet értéke nulla. Csilingelő kisvasút viszi a fasiszta vezér futballistáit a felcsúti stadionba, miközben gyerekek éhezhetnek, öregek fázhatnak, betegek gyógyszer nélkül meghalhatnak. Az a rendszer háborúba taszította az országot. Halálba küldte a magyar fiatalok százezreit. Vagonokba rakta és megsemmisítő táborokba küldte a vidéki zsidóságot. Mindezt egyetlen hazug eszme miatt, amit egy tehetségtelen idióta hirdetett, akinek annyit sem számított egy ember élete, mint egy kártyacsomag. Ezt az eszmét most egy másik elmebeteg idióta hirdeti, akit Orbán Viktornak hívnak, és ez a nép éljenzi, mert a törzsből kitagadja azokat, akik másik törzsből valók. Ezek az emberek bűnözők, potenciális gyilkosok. Teljesen megfordítják a világot. A jót mondják rossznak, a rosszat mondják jónak. Megbolondul tőlük a világ, mindenki veszélyben van. Ha a Horthy-rendszer gyilkolt, akkor a reinkarnációja is gyilkolni fog.

Nagyon szellemesen tudják a rendszer cinikus kitartottjai bérrettegőknek nevezni azokat, akik ezeket az egyszerű összefüggéseket a világ elé tárják. Csakhogy az idő azokat igazolja, akik tisztában vannak azzal, hogy a tyúktojásból csirke lesz, a kígyótojásból kígyó. A szélsőjobboldal nem tud civilizációt teremteni, sem működtetni. Az elvei ellentétesek a civilizációval. Ez a rendszer a bűnözés speciális formája. A jog szerepe éppen az, hogy bűnnek nyilvánítja ezt, hogy megvédje az országokat, a népeket és az egyéneket. A megpuccsolt és felszámolt magyar Alkotmány erről szólt. Magyarországon ma már ez a védelem nem működik. A jog nem védi meg a civilizációt az emberevők uralmától.

A kanadai hatóságok ítélete ezt jelenti. Kanadában képesek voltak olyan egyszerű igazságok megkülönböztetésére, hogy genetikai vagy genetikus. El tudták dönteni, hogy Kertész Ákos szövege fajgyűlölő, vagy azoké, akik emiatt üldözni kezdték. A cikkét magyarul írta, de a kanadaiak megértették, a magyarok nem. Kanadában különbséget tudtak tenni egy író véleménye, és egy náci hecckampány között. Egy író fájdalmas kiáltása, és egy nacionalista-fasiszta kormány fenyegetése között. Kanadában egy pillanatig nem volt kétséges, hogy az író a nemzet lelkiismerete, aki költői képekkel sokkolhatja az olvasóit, hogy felrázza őket. Kanadában képesek megkülönböztetni a náci propagandát ettől. Kanadában azt is tudják, hogy egy szabad országban nem veszik vissza egy író díjait egyetlen véleménye miatt sem. Kormányok nem avatkoznak kulturális kérdésekbe. Nem hoznak egy zsidó íróra szabott törvényt a nácik követelésére. Egy demokratikus ország kormánya nem osztja náci pártok véleményét. Egy szabad országban egy írót nem dobnak oda szélsőségeseknek, és nem indítanak állami üldözést ellene.

Magyarországon mindenki úgy tesz, mintha hülye lenne. Nem tudják megkülönböztetni a véleményt és a gyűlöletkeltést, a szólásszabadságot és a gyilkos náci beszédet. Ezek még csak nem is egyenrangúak. A náci beszéd és a fasiszta uszítás korlátlan szabadságot élvez, míg a véleményszabadság erősen korlátozott. Egy író nem mondhatja el a véleményét, de egy miniszterelnök a nemzeti ünnepen felmondhatja a Mein Kampfot, és minden következmény nélkül tarthat náci beszédet. Az ország főterét annak az évnek megfelelően állítják vissza, amikor Magyarország a legnagyobb tragédiáit szenvedte el. Megidézik annak a kornak a szellemiségét, amikor a magyar kormány a legaljasabb bűncselekményeket követte el saját népével szemben. A mai magyar kormány ezeket tekinti példaképének, és ezek örökségébe lépett.

Kanada azzal, hogy politikai menekültjogot adott Kertész Ákosnak, a szabad világ ítéletét is kimondta Orbán Viktor Magyarországára. Ez az ítélet azt mondja, hogy Magyarország nem jogállam, nem demokrácia, nem szabad ország, hanem olyan ország, ahol egy zsidó író nincs biztonságban. Orbán Viktor a harmadik világ diktatúráinak szintjére süllyesztette Magyarországot. Nem Kertész Ákos az első magyar menekült. Több százezer menekültje van ennek a rendszernek, csak ők a még nyitott határon keresztül távoztak. Kertész Ákos az első, aki az Európai Unión kívülre menekült, és a tengeren túlon kért és kapott politikai menekültstátuszt. Ez azt jelenti, hogy Magyarország potenciális tűzfészek, amely humanitárius katasztrófával fenyeget Európa közepén. Ebben az országban öldöklés lesz.

De a felelősök nem ők. Egy náci azt teszi, ami egy náci dolga. A felelősség azoké, akik ezt megengedik. Akik úgy tesznek, mintha ez törvényes, normális és jogszerű lenne. Azok a felelősök, akik egy puccs után választásra készülnek a fasiszták és nácik által kiírt csaló választásokon. Közülük is azok a fő felelősök, akik tudják, de nem teszik. Mesterházy Attila nem felelős, mert annyi esze sincs, hogy magára lehetne hagyni az elnöki székben. A pártja eladta magát az ellenségnek, zsarolható, morálisan nulla. Bajnai nem felelős, mert kiderült róla, hogy semmit nem ért a politikához, és néhány választói körzetért eladta magát kilóra. Felelős viszont Gyurcsány Ferenc, akinek esze is, szíve is van, aki pontosan tisztában van azzal, ami történik, de a mai napig ott hazudozik a többi korrupt gazember mellett. Aki nem meri vállalni az igazságot és az egyedül tisztességes magatartást, hanem beáll a rendszert legitimáló szekértolók közé. Aki még mindig az “összefogás” című hazugságot szajkózza, a butaságot erősíti, ahelyett, hogy az egész hazugságról lerántaná a leplet. És a hazugság nem az, hogy Mesterházyék soha nem is akartak összefogni, hanem az, hogy egyáltalán össze kell fogni, mert Orbán választási törvénye minden pártot erre kényszerít. Ahol a törvény erre kényszerít, ott nincsenek szabad választások, és kész. Nem szabad résztvenni benne.

Gyurcsány Ferencnek már 2006-ban börtönbe kellett volna csuknia a puccsistákat, de olyan gyenge volt a hatalom birtokában, mint egy nyeszlett beteg szamár. Hagyjuk a hazudozásokat, hogy milyen volt a pártja. Ő volt a miniszterelnök. És miközben ma is határozott nemet kellene mondania az illegitim rendszerre, még az igazság beszédeit is csak köntörfalazásra használja, hazudozik összevissza a választásokról. Ha nem fordul totálisan szembe a nácikkal, és nem tér vissza a megpuccsolt Alkotmány bástyái mögé, soha nem tagadhatja le, hogy az egész politikusi szerepvállalása egy nárcisztikus ember önmutogatására való, akiből mindig is hiányzott az államférfiúi nagyság, és csak önmagában gyönyörködött. “Élvezte” – ahogy ő mondja. Ha nem így van, már nincs sok ideje arra, hogy életeket mentsen.

Nem mentség, hogy abból a baloldalból való, amely mindent eladott, ami valaha számított. Mit írt erről a baloldalról Kertész Ákos? Íme: “… elherdálta minden pozitív szellemi vagyonát, teljes történelmi örökségét Dózsa Györgytől Petőfin és Adyn át Károlyi Mihályig, Bibó Istvánig, Nyers Rezsőig, a kelet-német turisták előtt a határt megnyitó Horn Gyuláig, az örökölt médiahálózatával és infrastruktúrájával együtt, hogy teljes tudatzavarban, szervezetileg lerobbanva, kifosztva, védtelenül áll a diktatúra támadásával szemben. De közben az egész baloldali elit és tisztikar, beállt a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé, elárulva nemcsak az eszmét, de konkréten a baloldal közkatonáit is, mert sebesülten és haldokolva hátrahagyta őket a vesztett ütközetek után a harcmezőn, és sorsára hagyta a védelmére szoruló civil lakosságot is. És ahelyett, hogy az utolsó töltényig harcolna a diktatúra ellen, a kiskapukon át menti a rablott vagyonát és az irháját.”

Kertész Ákosnak nem a nácik miatt kellett menekülnie, hanem a liberálisok és a baloldal miatt, akik nem védték meg. Akik nem teremtettek olyan légkört az országban, hogy ne érezze életveszélyben magát egy író, ha megírja az elkeseredett véleményét. Akik “beálltak a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé, elárulva nemcsak az eszmét, de konkréten a baloldal közkatonáit is, mert sebesülten és haldokolva hátrahagyták őket a vesztett ütközetek után a harcmezőn, és sorsára hagyták a védelmére szoruló civil lakosságot is. És ahelyett, hogy az utolsó töltényig harcolnának a diktatúra ellen, a kiskapukon át mentik a rablott vagyonukat és az irhájukat.”

Ez az egyik sebesült közkatona volt Kertész Ákos, akiért egy másik országnak kellett felelősséget vállalnia, mert az övéire nem számíthatott. Olyan ország fogadta be, amelynek semmi köze hozzá, de jobb szíve van, mint azoknak, akikért Kertész Ákos és társai  letették az életüket. Haldokló és sebesült közkatonákkal vannak tele az árkok, de a baloldal hivatalos képviselői csak rúgnak beléjük egyet, hogy ne látszódjanak, és szaladnak tovább a zsákmány után. Ez a kanadai befogadás a magyar baloldalra, a magyar liberálisokra és a magyar zsidóságra súlyosabb ítéletet mondott, mint az Orbán-rendszerre.

Ők azok, akik nem képesek teremteni egy szabad országot. Ők nem képesek legalább üvölteni, mint a szűz, akit megerőszakolnak. Miért? Azért, mert nem szűzek, hanem akkora prostituáltak, mint a ház, akik már észre sem veszik, ha megerőszakolják őket, csak jól fizessenek érte. Ezek a nyávogók, a nyafogók, a megmondó emberek, akik nem a nácikat ítélték el, hanem Kertész Ákost. Mit pattog itt az öreg? Veszélyezteti az ügymenetet. Okot ad a náciknak arra, hogy zsidózzanak. De a náciknak nem kell ehhez ok. Ezek az emberek nem azzal foglalkoznak, hogy ebben az országban azonos jogai legyenek cigánynak, zsidónak, melegnek, hidegnek, fehérnek és feketének, hanem azzal, hogy ne is lehessen látni, hogy itt vannak zsidók, cigányok, melegek, hidegek, fehérek és feketék is. Fogják be a pofájukat, ne ugráljanak. A nácik nacionalista érzelmeit pedig különösen ne sértsék. Az egész mentalitásban benne van az egyenlőségről való lemondás.

Ennek a baloldalnak és ennek a liberális rétegnek a legjobbjai mind az árokban fekszenek és haldokolnak. Közülük most egy megmenekült Kanada jóvoltából, és emberi életet élhet. Akik ennek a baloldalnak és liberális rétegnek a reflektorfényben sütkérező képviselői, mind gazemberek, árulók, korrupt hazudozók. A sok hülye szegény ember pedig, akik várnának valami szabadulást, reménységet, ezeket a gazembereket nézik, hallgatják, ezeknek a hazugságaiba kapaszkodnak. Már régen el kellett volna kergetniük az összeset. Nem Orbán Viktort kell először elkergetni, hanem ezeket a korrupt gazembereket. Utána lehet csak elkergetni Orbánt, mert Orbánnak ők a legnagyobb védelmezői. Ezek az emberek megbuktak. Azért van fasizmus, hogy ők takarodjanak. Ha időben eltakarodnak, akkor talán nem kell senkinek meghalnia. De ha ők ragaszkodnak ahhoz, amit Kertész Ákos megírt, akkor itt hullák lesznek, mert ennek a rendszernek nem lesz vége addig, amíg totális diktatúrába nem csap át. Akkor csak ez a módja marad a megtisztulásnak.

Képesek voltak összevissza hazudozni, hogy a genetikus azt jelenti, mint a genetikai. Átvették a nácik értelmezését, csak ne kelljen kiállni egyenesen valaki mellett. Ők  csináltak ebből fajelméletet a nácikkal együtt. Kertész fogja be a pofáját, ne ugasson. Ne uszítsa ránk a nácikat. Erről szólt a nagy okoskodás. Ha valakiről azt mondják, hogy a vérében van a foci, akkor az azt jelenti, hogy szó szerint kell érteni? Az faji alapokra helyezi a futballt? Idióták. Ha a magyar genetikusan alattvaló, akkoz az azt jelenti, hogy annyira alattvaló, amennyire alattvaló már csak egy magyar tud lenni. És ez igaz. Orbán Viktor minden gerinces nép hazájában már a börtönben ülne.

És ha már a zsidókról van szó. A Kertész Ákost gyalázó magyar zsidó értelmiségiek élő példáját adták annak, hogy Kertész Ákos kijelentésének semmiféle faji jellege nincs. A zsidó magyar ugyanis éppen olyan genetikusan alattvaló, mint a nem zsidó magyar. Ezt ők maguk bizonyítják be legjobban. És ha választani kellene, melyik alattvalóbb, akkor azt mondom, hogy ma a zsidó magyarok sokkal inkább alattvalói attitűddel viselkednek, mint a nem zsidó magyarok, mert azokban még van valami tartás, bennük még több a kurázsi.

Kanada példát mutatott emberségből, tisztességből és demokráciából. Ítéletet mondott az Orbán-rendszerről. De az Orbán rendszer ellenzéke ne örüljön ennek. Kertész Ákos politikai menekültstátusza nagyobb szégyen rájuk nézve, mint az Orbán-rendszerre. Jellemző módon azt sem vették észre, hogy Kertész Ákos róluk beszélt. Ők azok, akik genetikusan alattvalók. Ők viselkednek alattvalóként az Orbán-rendszerrel szemben. Ők azok, akik nem képesek fellázadni az elnyomás ellen, akik szó nélkül hagyták, hogy egy létező demokráciát lebontsanak körülöttük. Ha csak hagyták volna! De közben védelmezték, magyarázták, szépítették. Ezek az emberek a liberalizmust is elárulták. A liberalizmus szembeszállt az ideológiai, elnyomó rendszerekkel. Nem a hasznát kereste benne.

Kertész Ákos most már szabad ember, de nemcsak azért, mert megszabadult a náciktól. Sokkal nagyobb ajándék, hogy megszabadult az őt gyalázó baloldali liberálisoktól is. Kéjes érzés. A nagyobb csapást ugyanis mindig tőlük kell elszenvedni, mert ők ugyan a nácikkal szemben gyávábbak, mint a nyulak, de a sajátjaikba, akiktől nem kell félni, mindenkinél nagyobbat tudnak belerúgni. Akkor bátrak igazán. A bizonytalanság egycsapásra elmúlik.

Jogot alattvalók nem vívnak ki. Pedig haza csak ott van, ahol jog is van. Kertész Ákosnak 81 évesen lett végre hazája. A genetikusan alattvalóknak pedig nincs hazájuk. Csak nagy pofájuk.