Meghallgattam a Klubrádió “egy cikkemre hivatkozott, de az ő véleménye egyáltalán nem érdekelt, kizárólag Bolgár György álláspontjára voltam kíváncsi. Ennek oka az, hogy a hallgató úgy kezdte a mondandóját, hogy elhatárolódott az írásomban található kifejezésektől, ahogy ő mondta: “személyeskedésektől”, majd azt firtatta, nem lehet-e mégis, hogy a fasizmus kérdésében igazam van.
Tekintettel arra, hogy személyemet és írásaimat olyan figurák részéről is heves bírálatok érik, akik életükben egyetlen figyelemre méltó dolgot nem tettek az asztalra, véleményük a söntéspult egyik végétől a másikig érvényes, jelentéktelenségüknél csak az önhittségük nagyobb, engedtessék meg nekem a botorság, hogy irományaim értelmezéséhez valamiféle használati utasítással magam is hozzájáruljak. Annál is inkább, mert ezek az urak és hölgyek olyan szélsőséges hangnemet ütnek meg, amelyet meg sem közelítenek a kifejezések, amelyeket dramaturgiai funkcióval használok.
Ha valaki azzal kezdi a mondanivalóját, hogy elhatárolódk tőlem, hogy megfeleljen a baloldali pártlakájok és sajtókomisszárok elvárásainak, annak véleménye nem érdekel, amelyben kifejtené, hogy amúgy igazam van. Nem csupán azért, mert ez erős jellemhibára vall, hanem azért, mert a kettő nem választható el egymástól. A tartalom és a forma egységet alkot: vagy együtt igaz, vagy együtt hamis mindkettő. A megformálás módját a tartalom indokolja vagy cáfolja. Ez az oka, hogy a betelefonáló, aki az én álláspontomat védte (miközben elhatárolódott tőlem), számomra hiteltelenebb, mint Bolgár György, aki következetesen elveti cikkeimnek mind a tartalmát, mind a formáját. Ez egy konzekvens és értékelhető álláspont, amelyre érdemes odafigyelni. Aki tőlem elhatárolódva mismásol, és úgy adja elő, hogy nekem igazam van, annak a véleménye számomra érdektelen.
Ezért elsősorban arra szeretnék reagálni, amit Bolgár György tiszteletre méltó következetességgel kifejtett, és aminek egyetlen szavával sem értek egyet. Miután a hallgató rám hivatkozott, Bolgár György részben velem is vitatkozott. Ezért az általa elmondottakhoz fűznék néhány megjegyzést. Bolgár György szerint az Orbán-rendszer állama nem fasiszta állam, csupán fasizálódásról lehet beszélni. Szerinte vannak olyan tendenciák, amelyek a fasiszta állam kialakulásához vezethetnek, de ez még nem az. Abban bízik, hogy soha nem is lesz az, mert a magyar társadalom és a demokrácia erősebbnek bizonyul ezeknél a tendenciáknál. Majd Bolgár György felsorolta azokat a jellemzőket, amelyek szerinte megkülönböztetik az Orbán-rendszert a fasizmustól: az ország határain belül is lehet nyíltan kritizálni a kormányt, lehet vitatkozni a fasiszta jellegéről, és ezért nem visznek el senkit. Vannak pártok, vannak választások, le lehet váltani a hatalmat.
Ebből az is következik, hogy amikor az Orbán-rendszerben szankcionálják majd a szabad véleményt és nem lehet leváltani a kormányt, Bolgár György majd azt mondja, hogy most már fasiszta állam van, de eddig nem volt. Soha nem fogja elismerni, hogy nekem volt igazam. Holott az általa említett ismérvek bekövetkezéséhez semmit nem kell változtatni, csak használni kell a jelenlegi törvényeket. Magyarországon törvényekkel bebetonozott, formailag kiépített fasiszta állam működik, amely nem alkalmaz erőszakot. Emlékeztetnék Bruck András hasonlatára, amelyben azt mondja, hogy tél nem csak akkor van, ha fenekéig befagyott a tó. Magyarországon alkotmányosan korlátozták a sajtó és a szólás szabadságát, felszámolták a jogállamot, struktúráját tekintve kiépült a fasiszta állam. Kizárólag a Vezér jóindulatán, akaratán és érdekein múlik, hogy nem alkalmazzák azokat a törvényeket, amelyek totálissá tennék a puha diktatúrát. Az orbánista fasiszta állam nem szorul rá, hogy használja ezeket. Különösen, amíg Bolgár György a Klubrádióban ilyen vehemensen védi a demokrácia hamis látszatát, és azzal altatja az embereket, hogy a magyar demokrácia erős, megvédi magát: “minden demokráciában vannak hullámvölgyek, amikor néhány éven át önkényuralmi tendenciák érvényesülnek, de attól azok az országok még nem fasiszták” – mondja. Példaként említette, hogy Amerika sem volt fasiszta állam attól, hogy a Klu-Klux-Klan működött, vagy amikor a McCarthy korszakban boszorkányüldözést folytattak a kommunistagyanús személyek ellen. Bolgár György abba a hibába esett, amikor a magyar antiszemiták azzal védekeznek, hogy máshol is van antiszemitizmus. Csak nem olyan. Jobb, ha ezt a hasonlatát nem hallgatták szakemberek. Vagy az amerikai nagykövetség. Ez majdnem olyan volt, mint Orbán válaszai a németeknek.
Bolgár György elfelejti, hogy a Ku-Klux-Klan létezése nem azt jelentette, hogy megváltozott az ország államformája, jogrendje. Nem iktatták ki a fékek és ellensúlyok rendszerét, nem összpontosult a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom (amely még helyenként ellenáll) egyetlen ember kezében. A McCarthy-korszakban nem jelentette be senki, hogy forradalom történt, nem hatalmazta fel senki önmagát egy NENYI-bohózat keretében, hogy egy új társadalmi és gazdasági rendszert hozzon létre. Márpedig Orbán ezzel bízta meg magát, és ezt végre is hajtotta. Az alkotmányos rendet megváltoztatta. Ezredszer is szeretném leírni, hogy az Alkotmány, amelyre Orbán esküt tett, lehetővé tette az Alkotmány megváltoztatását, de nem engedte meg az alkotmányos rend megváltoztatását (hogy világosabb legyen: megdöntését). Az Alkotmányt meg lehet változtatni, az alkotmányos rendet nem. Aki ezt megteszi, államcsínyt, puccsot követ el. Az alkotmányos rend megváltoztatása az Alkotmány szerint bűncselekmény, a Büntetőtörvénykönyv az államellenes bűncselekmények között tartotta számon. Fegyveres erőszakra azért nem volt szükség, mert az erőszak monopóliumának a birtokában követték el a bűncselekményt, az ország népe és Orbán politikai ellenzéke pedig hazafiatlan módon nem kelt az Alkotmány és az alkotmányos rend védelmére. Amikor néhányan ezt a parlamenti parkolóhoz való láncolással megtették, akkor velük szemben fizikai erőszakot is alkalmaztak. A Ku-Klux-Klan engem emlékeztet a Fideszre, de a hasonlat annyiban sántít, hogy a Ku-Klux-Klan nem változtatta meg az ország alkotmányos rendjét, és “nem határozott új társadalmi és gazdasági rend bevezetéséről”, semmiféle felhatalmazásra hivatkozva. McCarthy szenátor hidegháborús tombolása nem érintette a demokratikus intézményrendszert, az amerikai demokrácia ezért volt képes legyőzni a Ku-Klux-Klan-t és McCarhy-t is. Bolgár György azt felejti el, hogy a magyar “demokrácia”, ahogy ő nevezi, már nem rendelkezik ezekkel a jogi eszközökel, alkotmányos garanciákkal és szabadságjogokkal. Ezek megszűntek. A magyar Ku-Klux-Klan – hogy maradjunk Bolgár György hasonlatánál – megfékezhetetlen.
Bolgár György azt mondja, hogy akkor beszélhetünk fasizmusról, ha léteznek pártok, de azokat olyan mértékben ellehetetlenítik, hogy nem képesek a funkciójuknak megfelelően működni. Dehát ezen már régen túl vagyunk. Ezek a pártok, amelyeket be sem kell tiltani, nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel, jogokkal és lehetőségekkel, amelyek birtokában képesek a hatalmat leváltani. Létezésük és működésük formális. Semmiféle jogaik nincsenek, a parlamentben a kisebbségnek semmiféle eszköze nincs a hatalom ellenőrzésére, korlátozására vagy befolyásolására. Ha túl hangosak, Kövér megbünteti vagy rendőrökkel kivezetteti őket. Szánalmas komédia az egész. Az ország egyszemélyes ura bármit megszerez, amit akar, mert “csinál egy törvényt” hozzá. Bolgár György másik szabadság melletti érve, hogy szabadon beszélhetnek a Klubrádióban, és úgy tesz, mintha ez azt jelentené, hogy sajtószabadság van. Elfelejti, hogy a Klubrádió egy korlátozott hatósugarú rétegrádió, amely nem jut el tömegekhez, semmiféle befolyást nem gyakorol a közvéleményre, annak a százezer embernek szól, akik úgyis egyetértenek egymással. Ez a rádió, és ennek a nyilvánosságnak a többi része egy olyan önkielégítéshez hasonlítható, amely közben nincs élvezet, és amelynek végén elmarad az ejakuláció. A tömegbefolyásolás eszközei, a közszolgálati média a Vezér kezében vannak, amelyeket elfoglalt és kisajátított. Minden fasiszta állam első lépése ez. Az ellenzék nem jut nyilvánossághoz. Ahogyan arra Vásárhelyi Mária igen helyesen rámutatott, egyenlő nyilvánossághoz való jutás nélkül nincsenek szabad választások. Senki nem tud és nem mer független és szabad médiumot indítani, mert a közvetett és közvetlen következményei olyan súlyosak lennének, hogy azt senki nem vállalja. Elég megnézni a kereskedelmi televíziók híradóit. Bolgár György összetéveszti önmagát a korlátlan nyilvánossággal. Őt azért nem vezetik el, mert kielégíti egy zárt közösség rétegigényét, létezésével fenntartja a demokrácia hamis látszatát, ugyanakkor semmiféle tömegbefolyást nem gyakorol. Saját hallgatóságából is kiöli a diktatúrával szembeni lázadást. A szóban forgó műsorban is azt sugallta, hogy átmeneti rossz tendenciákról van szó, amelyek majd megváltoznak. A végén arra bíztatta a hallgatót, hogy ne legyen pesszimista és ne féljen a jövőtől. Orbán helyében augusztus 20-án egy Nagykereszttel tüntetném ki, mert ilyen hasznos tevékenységet kevesen látnak el neki, mint Bolgár György. Nem is értem, miért nem kapott még legalább egy trafikot vagy egy hold földet Felcsúton.
A hallgató azt mondta, hogy már nincsenek szabad választások, és nem lehet leváltani Orbánt. Erre Bolgár György azt mondta, hogy de igenis lehet, ha elegen akarják. Mire a hallgató úgy érvelt, hogy ha ennek a veszélye fennállna, akkor hoznának újabb törvényt, amely ezt megakadályozza. Mire Bolgár György azt válaszolta, hogy akkor már tényleg fasizmus lenne, de most még nincs az, és senki ne vetítse ki a félelmeit a valóságra. Csakhogy a jelenlegi választási törvény már így született, hogy megakadályozza az Orbán-kormány leváltását. Ennyire volt egyelőre szükség. Ha Bolgár György hű marad saját definíciójához, akkor ez már fasizmus. De ha a választókhoz nem juthat el az ellenzék, és egyéb szabályok felborítják az egyenlő esélyeket, éppen csak annyira, amennyire szükséges, akkor nem lehet szabad választásokról beszélni. Orbán leváltását az adminisztrációs szabályok és a médiaszabadság hiánya máris megakadályozta. Szembe kellene nézni azzal a ténnyel, hogy Felcsút legjobb focistáját már nem lehet leváltani, ehhez nem járult ő hozzá. Magyarországon pedig csak az történhet meg, amit ő akar. Egy igazi ellenzék sem lenne képes leváltani. Ha lenne igazi ellenzék, akkor most lenne polgárháború és nem húsz év múlva. A választásokra a legerősebb fegyverével, a kincstári optimizmussal készülő ellenzék egyébként is saját csapdájában vesztegel. Azt állítják, hogy nemcsak az Orbán-kormányt akarják leváltani, hanem az Orbán-rendszert is meg akarják változtatni. Miért? Ha az Orbán-rendszer legitim, ha nem törvénytelen, ha nem államcsíny révén jött létre, ha nem történt bűncselekmény, akkor milyen alapon akarják a jelenlegi törvényes rendet megváltoztatni? Ha nem mondják ki, hogy itt megdöntötték az alkotmányos rendet, és az új rendszer illegitim, bűncselekmény útján jött létre, akkor milyen alapon akarják visszaállítani a köztársaságot? Az orbáni értelmezés szerint meg sem szűnt a köztársaság. Ha kimondják, hogy itt bizony bűncselekmény történt, semmi nem érvényes, egy tollvonással kell visszaállítani a régi alkotmányt és semmissé tenni Orbán egyszemélyes törvényeit, akkor miért indulnak az illegitim hatalom, a bűnözők által kiírt választásokon? Ha ezt a rendszert meg kell dönteni, akkor meg kell mondani, hogy mi ez a rendszer. Akkor ezt a rendszert totális bojkott és blokád alá kell helyezni, nem pedig legitimálni egy választási cirkusz keretében, mintha itt egy igazi demokrácia lenne, ahol egyenlő feltételeket biztosító szabad választások zajlanának.
Hogy mi a fasizmus, arra sokféle elmélet létezik. De vannak közös vonások, amelyek valamennyi definícióban szerepelnek. Az Orbán-rendszer állama ezeknek a definícióknak megfelel. A fasiszta mozgalmak közös vonása az állam fontosságának hangsúlyozása, az erős vezető iránti rajongás, a nacionalizmus legszélsőségesebb formái, a saját etnikum felsőbbrendűségébe vetett hit, a militáns magatartás. Az állandó harc és háború mindenkivel. A politikai erőszak, a vezérkultusz, a vezérelv, az állam elsődlegességének elve, a vegyes tulajdonú gazdaság, a korporációk rendszere, a munkaalapú társadalom, a liberalizmusellenesség, az antikommunizmus és az antikapitalizmus. A nemzeti és faji jelleg hangsúlyozása. Az állami beavatkozás mellett nagy teret kap a nemzeti tőke, beleértve a nagytőkét is. A nemzetgazdaságban az önellátásra és a függetlenség hangsúlyozása, adósság visszafizetése, a protekcionizmus bevetése. A fasizmus egyfajta „harmadik utat” javasol a kapitalizmus és a marxista szocializmus között. A nacionalizmus harcias, szélsőséges, soviniszta, idegengyűlölő formáját képviselik. A nemzeti újjászületés, új honfoglalás mítosza, a tudatos propagandatevékenység, a populizmus, a nyilvánosság korlátozása, a küldetéstudat. Melyik nem jellemző az Orbán-rendszerre? Ha megnézzük az Orbán-rendszer kiépítésének folyamatát, és összehasonlítjuk Mussolini fasiszta államának kiépítésével, abszolút egyezőek a párhuzamok. Azt nem szükséges magyarázni, hogy 2013-ban, az Európai Unió tagjaként, Mussolini sem olyan fasiszta államot építene, mint 1929-ben, hanem olyat, mint Orbán. A fasizmus egy államforma, állammodell, nem azonos sem a nácizmussal, sem a totális diktatúrákkal. Lehet totális diktatúra, de nem szükséges. Mussolini fasiszta állama sokáig nem volt totális diktatúra. Nem azok alapján kell azonosítani a fasizmust, amelyek a múlt század húszas és harmincas éveire voltak jellemzők, nem szabad a fizikai erőszakra sem korlátozni. A fasizmus egy struktúra, államszerkezet, amely megkérdőjelezi a szabad véleményt, vallást, hitet, világnézetet, jogi úton korlátozza és szankcionálja a hatalom világnézetétől és értékrendjétől eltérő gondolkodásmódot. Ezek lehetnek direk és indirekt formák, de hivatalosan helytelenítettek és nemzetellenesnek minősítettek. A hatalom egy kézben való koncentrálását jelenti, a sajtószabadságnak a propagandával való felváltását, az állam által totálisan kontrollált gazdaságot és tulajdonviszonyokat. Mi az, ami ebből nem valósult meg? Bolgár György mondjon egyetlen intézményes vagy jogi korlátot, amely ténylegesen korlátozza Orbán Viktor egyszemélyes abszolút hatalmát.
Mussolini sokáig soha nem látott népszerűségnek örvendett. Nagyobbnak, mint Orbán, mert annyival tehetségesebb volt nála. A fejjel lefelé való felakasztás nem az elején van, hanem a végén. Ahogyan Mussolini rendszerében is sokáig voltak még pártok és ellenzéki média, amelyek azonban sokkal világosabban látták Mussolinit, mint a Klubrádió Orbánt. Ezért előbb számolták fel őket, mint Orbán médiabirodalmának egyik zászlóshajóját, a Klubrádiót fogják. Nálunk még a látszólagos ellenzéket is az Orbánnak kedves szöveggel etetik. Nem kívánok szörnyű sorsot Orbánnak, ezért kiáltozom, hogy állítsák meg, és korlátozzák, amíg lehet, mert ha ezt nem teszik meg, akkor ezt az embert – ha nem tud elég gyorsan futni a görbe lábaival – ki fogják belezni. Az én írásaim látszólagos agresszivitása mögött az a szándék áll, hogy ráébresszem kedves barátaimat, hogy ha nem térnek észhez, akkor ennek súlyos erőszak lesz a vége, mert nem lehet más. Bolgár György akkor majd ne tegyen úgy, mintha ezt nem lehetett volna most tudni. Ahol nem követelik meg, nem használják a jog eszközeit, ott a végén az erőszak elkerülhetetlen. Az erőszakot pedig el kellene kerülni. A fasizmus vagy nem fasizmus-vita, a definíciókon való ugrándozás is erről szól. Nem tudományos vitát folytatunk itt, hanem praktikus szempontból mondjuk, hogy struktúráját tekintve egy fasiszta állam váltotta fel a köztársaságot. Ha ugyanis így van, akkor tenni kell ellene, azonnal. Ha ezt letagadjuk, akkor megvárjuk, hogy a fasiszta állam erőszakot alkalmazzon, és azon a ponton már nem lehet megállítani, amikor Bolgár György bejelenti ezt, mert akkor már a szavaknak vége.
Bolgár György azt mondja, hogy a magyar társadalom nem fasiszta. Ezt kétlem. Vannak benne nem fasiszták is, de ha nem lenne fasiszta, nem támogatna egy fasiszta államot, és nem lenne a legnépszerűbb a fasiszta vezér. Ez egy fasiszta ország volt a két világháború között, amely szintén a politikai katolicizmusra és annak antiszemitizmusára támaszkodott. A politikai katolicizmus antiliberális, antikommunista és antikapitalista elvei azonosak a fasizmus elveivel. A “harmadik utas” gazdaságpolitika, amely a marxizmus és a kapitalizmus között keresi az állami korporációk által a nemzeti önellátást és a zsidóktól való függetlenséget, valamint a munkaalapú társadalom a kapitalista fogyasztással szemben, XIII. Leó pápa Rerum Novarum című enciklikájából és a keresztényszocializmus elméletéből származik. A magyar jobboldal identitása ide tért vissza, és egy ugyanolyan klerikálfasiszta államot épít, ugyanolyan társadalmi támogatással, mint a két világháború között. Csepeli György “Mi, Horthy Miklós” című kitűnő tanulmányában emlékeztet Mérei Ferenc egyik szociálpszichológiai kísérletére, amelyben azt vizsgálta, hogy a meghatározó vezetők (diktátorok) szabják meg a vezetett tömeg gondolkodását vagy csak kifejezik azt. A vizsgálat megállapította, hogy a vezető csak kifejezi az őt támogató vezetettek értékvilágát. Orbán nem ráerőszakolja a fasizmust a magyar népre, hanem kifejezője a magyar népben levő fasizmusnak. Azt erősíti bennük, ami bennük van. A hiszterizálás ezt szolgálja, a korlátozott nyilvánosság beszorítja a népet egy szűk gondolkodási sémába, és a kognitív disszonancia révén az identitását a fasizmushoz köti, és az össznemzeti butaságot erősíti. Ezt kellene széttörni a nyilvánosságnak, ez lenne Bolgár György és társai feladata. Magyarország tele van sziporkázó elmékkel és okos emberekkel, akik a Mozgó Világban és szakfolyóiratokban, könyvekben megírtak mindent, amiből azonosítani lehetne azt, ami történik. Nem véletlen, hogy a fasiszta állam igyekszik ellehetetleníteni őket. De akik a nyilvánosságnak legalább egy töredékével rendelkeznek, rutinból rádióznak, nem olvasnak, nem kutatnak, a művelődést harminc éve befejezték. Ezért beszélnek a levegőbe, és nem fogják fel mekkora a felelősségük. Nem értenek ahhoz, amiről beszélnek. Bolgár György nem kivétel és nem egyedi eset. Vele csupán azért foglalkozom annyit, mert az egyik legfelkészültebb újságíró, aki kollégáival együtt a (párt)sajtófinanszírozás morális áldozata, de akinek a szava messzire hangzik: az igazság is, a hazugság is. És akaratán kívül az Orbán-rendszer egyik legmarkánsabb védelmezője lett. Ezért a felelőssége sokkal nagyobb.
A műsort Bolgár György azzal zárta, hogy ne aggódjon a kedves hallgató, mert még itt vannak ők. Na, most kezdtem el igazán aggódni. Aggódni? Kétségbe esni. Rettegni.
csakén, ” mert úgy néz ki ,hogy már csak a konfliktusokat keresik”
Szórol szóra ugyanezt gondoltam ma. Egyébként ez az amiről beszélek, mintha mindenhol szándékosan gerjesztenék a feszültséget.
Ózd, takarékszövetkezetek , pedagógusok , bölcsödei dolgozók , a csehek, oligarchák, románok, mindenhol……… mi lesz ebből????
Barry1, ajánlom Neked Alan Walker (Liszt-kutató) Liszt Ferenc című 3 kötetes munkáját, és az általa Liszt egyik tanítványának naplója alapján összeállított Liszt utolsó napjai c. könyvét. Ha hozzájutsz, Liszt leveleit is ajánlom.
Barry, lehetséges, hogy többen, akiktől ilyesmit hallottál, valószínűleg abból vontak le olyan következtetést, hogy Liszt antiszemita lett volna, mert lánya hozzáment Wagnerhez, és ezt a családi kapcsolatot úgy értelmezték, hogy Liszt egyetértett Wagner nézeteivel.
Ezek mind igazak a magyarországi fasizmusról, a magyar társadalom fasiszta mentalitásáról, illetve az (ál)ellenzék ocsmányságáról. A kérdés csak az, akkor hogyan tovább, hiszen a társadalom demokratikus módon való (ön)szerveződésének az ég világon semmiféle történelmi hagyománya és gyakorlati tapasztalata nincs meg a magyar társadalomban. Ne áltassuk magunkat; ebben nem állunk jobban akármelyik nyomorult harmadik világbeli országnál. A különbség csak annyi, hogy földrajzilag a tőkés polgári-demokratikus fejlett világ szélén helyezkedik el Magyarország, ezért az értelmiség egy része mindig is abba ringatta magárt, hogy van valamiféle reális lehetőség a a világ legfejlettebb részéhez felzárkózni. Ellenben Magyarország a belátható jövőben mindig is nagyjából úgy fog viszonyulni Európa fejlett részéhez mint mondjuk Mexikó az USA-hoz. Egyébként a még elgondolkodtatóbb az az, hogy a magyarorsz.-i álellenzékhez hasonlóan, az EU, USA vagy más angolszász ország egyetlen kormányzati pozícióban lévő számottevő politikusa sem nevezi néven azt amit kellene. A Taveres-jelentés csak az Európa Parlament állásfoglalását jelenti és véletlenül sem az EU-s Miniszteri Tanács, vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontját. Ezek szerint maga az EU is arra szintre rothadt le, hogy nem képes ( illetve inkább nem akar ) érvényt szerezni saját alapelveinek a saját portáján belül… Az egy naiv baromság egyébként, hogy az amcsi vagy más nyugati követség kiakadna Bolgár maszatolásán, ők is pont abban érdekeltek, különben bojkottálnák, nem vállalnának Orbánisztánnal közösséget. Ellenben Orbán rendszere alapjaiban nem bántott semmiféle nyugati gazdasági érdekeltséget, sőt “stratégiai” megállapodásokat kötnek a legkülönfélébb nyugati ( főleg német! ) multicégekkel… Orbánisztán – legalábbis egyelőre, ameddig Orbán vagy a Nyugat érdekei úgy kívánják és nem fordul 180 fokos fordulattal Kelet felé, ki az EU-ból – más Nyugat-barát autoriter, fasiszta rezsimekhez hasonlatos amely egyáltalán nem sok biztatót ígér a magyar szabadság és demokrácia kevés számú hívének.
Walla! ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Jöjj máskor is!!!!
Walla!,
Azt hiszem, “az EU, USA vagy más angolszász ország egyetlen kormányzati pozícióban lévő számottevő politikusa” azért “sem nevezi néven azt amit kellene”, mert akkor el kellene gondolkodniuk az 1947-es párizsi békeszerződés érvényességén és alkalmazásával kapcsolatos kötelezettségeiken. (Nem csak Magyarországnak van itt kötelezettsége /amit megszegett/, hanem a győztes hatalmaknak is, hogy megakadályozzák fasiszta szervezetek térhódítását.) Ezen túl azért is bizonytalanok, mert a fasiszta fejleményekkel szemben nincs mit felsorakoztatni. A “baloldal” lassan átveszi ugyanazt a nacionalista retorikát, és láthatóan egyáltalán nem elkötelezett a demokratikus jogállam működtetése mellett, hanem továbbra is a gengszterek váltógazdálkodását vizionálja. Nincs erős hazai vállalkozói osztály, és mind a vállalkozók, mind a munkavállalók morálja mélyen a polgári társadalom működtetéséhez szükséges fejlettség alatt rohad. A polgári államok szükséges ethosza Magyarországon “mélyen enyésző fénnyel jár egyedűl; rajta sürü fellegek, és a bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek”.
neveletlen 2013. augusztus 12. hétfő 21:33 A valóságban Franz List valóban antiszemita volt, és ráadásul a katholikus Ecclesia “világi papja”, vagy mi… Antiszemita írásai voltak, bizonyságul elegendő egyetlen keresést végrehajtani, és máris ezer szélsőjobbos oldal büszkélkedik vele, mint “nagy magyar előddel”. Tehát, a korkülönbség okán az is bizonyos, hogy a megszállott a) osztrák b) katholikus c) antiszemita List vezette be a jellemtelen, tehetségtelen törtető Wagnert az uszítás és gyűlölködés rejtelmeibe.
(Az, hogy manapság létezik egy pszeudoentellektüell-kurzus, amely mosdatná az antiszemita, uszító Listet, a magyar “értelmiség” szegénységi bizonyítványa.)
.
.
Éppen az imént bizonygatta ki tudja, már hányadszor, Bolgár a műsorában, hogy ez nemcsak, hogy nem fasizmus, de mégcsak nem is diktatúra.
Nem értem ezt az embert…
.
“Ez a rádió, és ennek a nyilvánosságnak a többi része egy olyan önkielégítéshez hasonlítható, amely közben nincs élvezet, és amelynek végén elmarad az ejakuláció”. Ez rettenetes… ilyen nem történhet meg soha. Kedves Laci, mondd, hogy csak tréfáltál. Ugye?
Kalous Antal (ma, 16:46), lehet, hogy büszkélkednek LiSZt Ferenccel (nem List, hanem LISZT – ő maga is így írta!). Nem tudom, mert nem olvasok ilyen oldalakat, eddig sem olvastam, eztán sem fogok. Saját olvasmányaim (a Barry-nak ajánlottakon kívül Hamburger Klára Liszt-könyve, egyéb művek) alapján cáfolom Liszt Ferenc antiszemita voltát. Liszt Ferenc katolikus volt, de nem volt pap, csupán világi szerzetes. Családi okok vezettek odáig, hogy Liszt világi szerzetes lett (gyermeke halt meg fiatalon).
Liszt Ferenc magyar volt és nem osztrák.
Wagnert nem kellett sehova bevezetni, Wagner a maga útját járta. Amit erről írsz, az – finoman szólva – szamárság.
Liszt pedig nem volt gyűlölködő és uszító. Akit tudott, segített, uszítani pedig nem uszított senkit senki ellen.
*
Nem kell Liszt Ferenc zenéjét szeretni. De rágalmazni valakit anélkül, hogy valóban ismerné, aki rágalmazza – ez számomra elfogadhatatlan.
Tőkés László aláírja a hűség-nyilatkozatot a SECURITATEVAL, amiben vállalja azt hogy informálni fogja a SZECURITATET minden olyan tevékenységről ami az “Ellenpontok” (Contrapunct) újságnál zajlanak
http://www.realitatea.net/angajamentul-semnat-de-laszlo-tokes-cu-securitatea_1248233_foto_1347367.html#galerie
Bartus Úr,
elolvastam Fasizmus-e a fasizmus c. cikkét, és ezzel kapcsolatban szíves engedelmével igénybe venném néhány percnyi idejét.
Cikke 2. bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban: ha engem is a „figurák” közé sorol, akik önt hevesen bírálják, akkor azt kérdezném, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy egy vadidegenről, akit ön a legkevésbé sem ismer, ilyen durva állításokat fogalmazzon meg? Melyek azok a dramaturgiai funkciók, amelyek ilyen durva és antidemokratikus módon teljesednek ki, és szökkennek szárba?
Cikke 3. bekezdésében a tartalom és a forma egységéről tesz merész kijelentéseket. A tartalom és a forma egységének szükségessége döntően a műalkotásokra vonatkozik, a művészi munka eredménye. Ahhoz pedig nem kell művészetszakértői vizsgálat, hogy megállapítsuk, az ön cikke nem műalkotás, abban az értelemben biztosan nem, hogy nem művészi munka eredménye. Egyébként botorság lenne azt gondolni, hogy ha az ön olvasója nem ért egyet az ön véleménye egy részével (tehát a tartalom egy részével), más részekkel viszont igen, akkor ezt úgy interpretálhatja, hogy a formával nem, de a tartalommal egyetért az olvasó. Akinek a véleménye azért nem érdekli önt, mert nem ért egyet százszázalékosan önnel. Aki pedig nem ért teljesen egyet önnel, annak erős jellemhibája van. Ez utóbbi állítás már olyan alacsony intellektuális szintű, hogy ezt már nem szeretném kommentálni.
Összességében, amit ön a jelzett cikkében elkövet, annak igen kevés köze van a tisztességes újságíráshoz, és kontraproduktív.
Magyarországon, 2013. augusztus 12-n.
A Klubrádiónak az a bizonyos hallgatója.
Tisztelt Klubrádió hallgató!
1. Ha Önt a 2. bekezdésben említett “figurák” közé sorolnám, akkor azt nem titkolnám, hanem megírnám, és azt mondtam volna, hogy ezek egyike volt a betelefonáló. Ön csúsztat, és ebből von le hamis következtetést.
2. Tartalom és forma egysége nemcsak műalkotásokra igaz. Ebben az esetben azt jelenti, hogy a cikkek hangulatát, indulatát, a benne használt erős kifejezéseket a tartalom indokolja vagy nem indokolja. Ha fasizmus épült ki strukturálisan Magyarországon, ha megszűnt a hatalmi ágak szétválasztása, ha nincs kontrollja az egyszemélyes uralomnak, ha ennek következménye Magyarországot a nácibarát és fasiszta Horthy-rendszerbe löki vissza, ha ez hosszú távon nyomort, elnyomást, ideológiai terrort, jogtiprást, emberek életét veszélyezteti, diktatúrát teremt, akkor jogos a harag, a kemény szó, a riasztás és a figyelmeztetés, hogy ezt nem szabad tűrni és meg kell állítani. Ha a fasizmusról szóló tartalom nem igaz, mert az Orbán-rendszer demokratikus, emberbarát, toleráns és jogállami rendszer, amely a magyarok elleni világ-összeesküvéstől védi meg a dolgozó magyar népet, akkor a fasiszta veszéllyel való “riogatás” stílusa, formája is hamis.
Ön egyetértett a tartalommal, és elhatárolódott a formától. Azt bizonygatta, hogy a fasizmus kérdésében igazam van, de a jelzőimmel és a stílusommal nem ért egyet. Még ez is lehetséges volna, de Ön a szövegét az általam már jól ismert “kötelező körökkel” vezette be, amelyekben előbb el kell határolódni tőlem, le kell kvázi hülyézni engem, és utána egy apró “de” szócskával visszatérni arra, hogy voltaképpen igazam van. Ez jellemhiba, megfelelési kényszerből fakadó megalkuvás. Senki nem kérdezte Önt, hogy a cikk egyéb állításaival, formájával, jelzőivel egyetért-e. Ön a riportert biztosította arról, hogy a rá vonatkozó kritikámmal nem ért egyet, azokat személyeskedőnek tartja, és elhatárolódik azoktól. Hízelgett a riporternek, de nem kérdezte Öntől senki, hogy egyetért-e a riporterrel szembeni kritikával. Ön az én logikusan alátámasztott és levezetett kritikámat személyeskedésnek minősítette, mert azzal az emberrel beszélt, akit a kritika érintett. Nem lett volna szükséges erre kitérnie, mert a beszélgetés másról szólt. Pontosan ismerem ezeket a bevezető futamokat, ezeket az elhatárolódásokat, amikor biztosítjuk a beszélgetőtársat, hogy mi is elhatárolódunk Bartustól, mi is hülyének tartjuk, és csak utána kezdünk bele abba, hogy tulajdonképpen igaza van. Itt nem arról van szó, hogy Ön az én mondanivalóm egy részével nem ért egyet, hanem arról, hogy nem merte vállalni a véleményét anélkül, hogy ne kezdjen el gyalázni engem, mert tudja, hogy az a vitapartnernek tetszeni fog. Ez a jellemhiba. Nem akarom magamat hasonlítani Jézus Krisztushoz, bár az lenne a feladatunk, hogy rá hasonlítsunk, de a szituáció hasonló ahhoz, amikor ő azt mondta, hogy aki az eke szarvára teszi a kezét, és visszatekint, az nem méltó én hozzám. Nem gyűjtök követőket, de ha gyűjtenék, ezt világossá tenném előttük, hogy aki engem követ, az nem tagadhat meg engem gyáván. Azt akartam világossá tenni mindenki számára, hogy mit gondolok erről a magatartásról, amikor a cikkeim tartalmával egyetértő emberek gyáva módon azzal kezdik az érvelésüket, hogy ők is hülyének tartanak engem, “a Bartus az egy szélsőséges hülye, az nem kérdés”, hogy elnyerjék azok tetszését, akiket amúgy én mélyen megvetek, és csak utána merik elmondani nekik, hogy szerintük igazam van. Engedtessék meg nekem is ez az attitűd, hogy aki engem megtagad, azt én is megtagadom, nincs köze hozzám. Akkor sem, ha gyávasága miatt utána elővezeti az egyetértését velem. Nincs szükségem olyan elvbarátokra és kvázi “védelmezőkre”, akik csak gyalázva merik elmondani a velem egyező véleményüket. Tévednek, akik azt hiszik, hogy eszelős vagyok, és nem látok át ezen. Senki nem kérdezte Önt arról, hogy mit gondol rólam és egyéb kijelentéseimről egyébként. De Ön sietett megnyugtatni a partnerét, hogy az Ön megítélése nem különbözik az övétől, engem – mint egy hülyét – válasszunk el saját gondolatomtól, és csak beszéljünk arról, hogy ez a gondolat igaz-e. Ehhez viszont nem kellett volna rám hivatkoznia, és elbújnia mögém a véleményével.
3. Az én intellektuális szintemmel kapcsolatban nem szükséges aggódnia, képes vagyok arra, hogy átlássak az Ön megnyilvánulásán, és engedelmével, nem is rejtem véka alá az ezzel kapcsolatos véleményemet. Annál is inkább, mert egy jelenségről van szó. Ez egy elterjedt magatartásforma. Nem népszerű dolog kiállni mellettem, mert gyáva, korrupt, jellemtelen emberek azzal leplezik saját gyáva, hazug és jellemtelen magatartásukat, hogy eszelősnek, hülyének, szélsőségesnek állítják be azokat, akik nem olyan gyávák és számítóan sunyik, mint ők. Az a szégyen és a gyalázat, hogy a tiszta véleményemmel ennyire egyedül vagyok. Erre nem elég magyarázat, hogy meg kell élni. Az én véleményem a demokratikus külvilág véleményét tükrözi, az Orbán-rendszert a demokratikus Nyugaton diktatúrának, tartalmát tekintve egy kiépült fasiszta rendszernek tartják. Ezt időnként megírják világlapok is. De vannak, akik félnek kiállni a véleményükkel, tisztában vannak azzal, hogy a közvéleményt formáló hangadók igyekeznek elfojtani és lejáratni azokat, akik nem futnak velük együtt a kollaboráció “mocsarában”. Nincs bennük elég tartás, hogy ellent álljanak ezeknek a ki nem mondott elvárásoknak, amelyek sunyi érdekből és rossz lelkiismeretből fakadnak. És igyekeznek megfelelni ennek.
4. Ez a jellemtelenség, kedves uram. Azokat az embereket szeretem, akik akkor is vállalják a véleményüket, ha a pozícióban levő, mértékadónak tekintett embereknek ez nem tetszik. Én soha nem tagadok meg olyan embereket, akiket szidalmaznak, de egyetértek velük. Kevesen álltak volna ki úgy Kertész Ákos mellett, mint én, vállalva minden gyalázatot, ami ezzel járt. Azért álltam ki mellette, mert igaza volt. Az a szó csupán félremagyarázható volt, de nem azt jelentette, ahogyan a nácik és a gyáva, hazug liberálisok, köztük zsidók is félremagyarázták, reszkető félelmükben. A legkisebb engedményt sem tettem szar embereknek, akik valóban rasszizmusból támadták Kertész Ákos hazaszeretetből fakadó keserű szavait, sem pedig azoknak a zsidóknak, akik gyávaságból megtagadták és leköpdösték Kertész Ákost. Megértem, hogy távozott, ilyen emberekkel én sem szívnék egy levegőt, akik elárulnak és odadobnak a náciknak. Ha olyan lennék, mint Ön, akkor elsők között fordultam volna szembe Kertész Ákossal, és határolódtam volna el sunyi módon tőle. De igaza volt, minden szava igaz, és az indulatai is igazak, jogosak voltak. Ha Kertész Ákost meg kell tagadni, akkor Petőfit, Ady-t és másokat is ki kell tagadni a magyarságból, akik sokkal keményebb szavakkal is ostorozták ezt a népet, és ugyanilyen mércével nyugodt szívvel lehetne rasszistának vagy magyargyűlölőnek nevezni őket.
Ez a különbség közöttünk. És azt akartam mondani, hogy aki ilyen egyenes kiállásra nem képes, az ne vegye a szájára a nevemet, mert nem méltó hozzám. Ön felejtsen el engem, nem érdekel, hogy mivel ért egyet és mivel nem. Beszéljen a saját nevében, ne bújjon el mögém, ha közben megtagad. Ugyanez vonatkozik mindenkire, akiknek minden harmadik szava után megszólalhatna az a bizonyos kakas.
Tisztelettel, Bartus László
Kedves Vitatkozok!
Szomoruan olvasom itt az indulatos reakciot…
Az, hogy nem ertunk egyet valamiben – reszben vagy egeszben – ok lehet arra, hogy foldbe dongoljuk felebaratunkat?
Az nem kérdés, hogy ma magyarország a fasizmus árnyékában él.De ezért a felelőség azokat is terheli akik ezt a tényt tagadják.
Akkor hallgattam utoljára önként a Klubrádiót, amikor Bolgár György, más újságírókkal beszélgetve azt mondta, hogy bizonyos dolgokat azért nem mondtak ki, mert “nem akartuk, hogy feljelentsenek minket”. Csodálom BArtust, hogy ilyen sok türelme van újra és újra leállni, és magyarázni, … és elviselni, hogy még akkor sem, és fél év múlva sem értik meg. Lásd H.G.Wells: A Vakok országa
.
Gerő László !
.
Árnyéka pedig csak annak van, aminek van kiterjedése és kellően nagy ahhoz, hogy elvegye az éltető fényt is.
.
.
.
Aki pedig nem látja valaminek az árnyékát, az vagy vak, vagy szándékosan tagadja az árnyékot vető tárgynak még a létét is !
.
Tetszett, ahogy Bartus úr leírta a Rádióhallgató úrban lejátszódott mechanizmust. Ami számomra kiderült: sokak számára a Klubrádió mekkora Tekintély! Nem lehet egyszerüen betelefonálni, és azt mondani: Kedves Bolgár úr, olvastam egy cikket, amiben az állt, hogy nálunk sajnos fasizmus van, és úgy látom, a cikknek igaza van. Hanem elöször hajlongani kell. Biztosítani a Tekintélyt a hüségröl, ennek eszköze jelen esetben a cikkírótól való elhatárolódás volt. -
Eszembe jut az Illyés vers: Egy mondat a zsarnokságról. Mindenben ott van a zsarnokság, így nem meglepö, ha a Klubrádió is igényli a hajlongást.
Mi egyébként január óta külföldön élünk. Nem bírtuk ki a körülöttünk élök gondolkodását. Hogy bírnak ott élni? És bírnak, igen, látszik, bírnak.
A gond csak az, hogy bár a kinin tagadhatatlanul elviselhetetlenül keserű gyógyszer, viszont hatásos. Azaz Orbán diktatúráját-AUTOKRÁCIÁJÁT könnyebben befogadnák a lila ködökben a valóság fölött libegő “ellenzékiek” ha nem kellene hozzá a nácizmussal Dimitrov által összekötött nácizmust is lenyelni. Mert így öklendeznek tőle.
Mert BGY szerintem a “nem fasiszta” alatt azt érti, hogy “nem náci” És ezzel megnyugtatja a lelkiismeretét, mely szerint ő is EGY SZEM A LÁNCBAN”
BORZASZTÓAN érdekelne a weimari köztársaság végnapjaiban a szoc.dem sajtóban zajló viták. AZ talán képes lenne a BGy-ket is felrázni! (vagy sem, mert az ilyen általában bombabiztosan menthetetlenek)
Ehhez az íráshoz nincs mit hozzáfűzni! Csak meghajolni lehet Bartus László érveit olvasva. Lehet hogy a fasizmus dimitrovi ismérvei mégis igazak?
Csak pár nevet kell kicserélni, és a felszólalás ma is tökéletesen aktuális.
………Kövér kiakadt
A Fidesz nevében Kövér László, a frakció egyik legtekintélyesebb és Orbán Viktorhoz igen közel álló tagja élesen szólt arról, hogy az MDF a frakciótagok egy részét maga mellé állító Csurka István túsza, és ez rosszat sejtet.
„Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom. (Zúgás és morajlás a jobb oldalon.) … Csurka István levonta a kétéves MDF-kormányzás következményeit, kijelentette, hogy ez a Kormány elvesztette korábbi választóinak bizalmát, a koalíció megbukott. … Az MDF-vezetés pedig szorgalmasan nyilatkozik. Kimondva, azzal nincs bajuk, hogy Csurka István írásán átsüt az antiszemitizmus, a demokratikus pepecselés iránti mély megvetés, a kizárólagos hatalomra törés, az állami erőszakszervezetek politikai megfontolásból történő alkalmazásának szándéka, a politikai ellenfelek ellenségnek bélyegzése, azok kizárása a nemzetből, akik az ország érdekeit másként látják szolgálandónak. Nem azzal a fajelméleti kirekesztéssel van bajuk, amelynek konkrét tárgyát egyelőre még Csurka sem nevezi néven, csak sejtetni engedi. Nem azzal, hogy felmentést ad a másokat bőrszínük, származásuk miatt rugdosó köztörvényes bűnözőknek. … Nem, nekik – önöknek – csak azzal volt bajuk – őszinte tisztelet a kivételnek –, hogy úgymond az írás időzítése nem volt megfelelő, vagy hogy nem kellett volna a miniszterelnök úr betegsége kapcsán az utódlás kérdését feszegetni. … Csurka István azt mondja, hogy nem szabad tovább mellébeszélni. Valóban: én is azt hiszem, hogy elérkezett a pillanat, amikor már nem lehet tovább mellébeszélni, amikor állást kell foglalnunk. Ki az, aki komolyan gondolja, hogy Magyarországon társadalmi békének és demokráciának kell lennie, s ki az, aki számára ennek feláldozása sem nagy ár, lila ködökben gomolygó, homályos, nemzetinek hazudott célokért.”………
.
http://hvg.hu/itthon/20130819_Csurka_zsidozas_MDF_Antall#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2013_8_19
.
.
Schneider Fáni !
.
A felebarátom, ha az, ne döngöljön engem azzal földbe, hogy tagadja egy olyan rendszer létét, amelynek ismertető jegyei nyilvánvalóan megmutatják azt, hogy az ami – a fasizmusról van szó – mert ezt már egy végigjárt . t ö r t é n e l m i . ú t . is igazolja. Ha ő ezt . t a n u l t . e m b e r . l é t é r e . t a g a d j a, akkor kétségtelen, hogy ma ő az, aki nem az ésszerű úton jár, azaz a kimondott szó erejénél fogva másokat is erre a hamis útra csábít, pláne ha média birtokos léte mégtöbb lehetőséget, különleges társadalmi státuszt biztosít számára. Ebben az esetben ugyanis már pontosan ő az aki a többieket “döngöli a földbe” a hazugságával.
.
Ilyenkor az indíték sem mellékes, különösen, ha az egzisztenciális forrásból fakad. Ilyenkor a leg mérgezőbb…
.
Amúgy, műsoron kívül üdvözöllek. Valami rokoni szál húzódhat közöttünk; dédnagyanyámat Stauber Fáninak hívták…
.