Budapest – Gerendás Péter Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, szövegíró és előadóművész bejelentette, hogy ellehetetlenült otthoni szakmai munkája, élete és megélhetése, elege lett az antiszemita légkörből, zaklatásokból, ezért hat kiskorú gyermekével a külföldre távozás lehetőségét fontolgatja. Gerendás Péter sorsa tipikus magyar sors, magyar tehetségek sorsa egy érték nélküli, beképzelt, gőgös és embertelen világban. Akkor lett volna ez a sors teljes, ha valamivel előbb születik, és még deportálják is. Gerendás Péter néhány éve Amerikában vendégszerepelt. Néhány nap alatt több elismerést és szeretetet kapott, mint talán egész életében Magyarországon. Nem magyaroktól, hanem amerikaiaktól.
Gerendás Péternek egy kedves rajongója szervezett koncertkörutat Amerikában. Magyar klubokban, magyar közönség előtt lépett fel, több esetben gyermekműsorral. Voltak helyek, ahol kedvesen fogadták, nagyon értékelték, hogy ki gitározik nekik. De voltak olyan helyek, ahol pörköltzabálás mellé kellett húznia a nótát, és a vacsorázók közül egy ember koncert közben felment a színpadra, hogy túl hangos a zene, és lehalkította az erősítőt. A vacsora elfogyasztása után pedig rendeltek tőle: az Akácos utat. Megalázó helyzetekben volt része bőven eddigi pályája során, ahogyan azt megrázó búcsúlevelében is megírta, de olyanra csak az Orbán-kormány tisztviselői által rendezett koncerten kerülhetett sor, hogy a holokausztról szóló Százéves pályaudvar című dalát a külképviselet munkatársa a kommunizmus áldozatainak emlékére írt dalként konferálja fel, és így kelljen elénekelnie a többségében vélhetően fasiszta közönség előtt, akiknek nem lehetett megmondani, hogy ez a dal a holokausztról szól. Mit érezhetett eközben Gerendás Péter?
Gerendás Péter nem menedzsernek született, hanem művésznek, de a világ normális felén lett volna olyan menedzser, aki segíti, hogy a tehetségéhez méltó pályafutása legyen. Amikor itt volt Amerikában, hatan a barátai szorítottunk neki, amikor New York egyik legnevesebb jazz-klubjában fellépett, ahol lehetőséget adnak arra, hogy feltűnjenek új arcok. New York legnevesebb underground zenészeinek kíséretében kellett játszani. Az igazi New York-i zenevilágnak ezt nevezik, nem a műsztárok zenei felvilágát. Régen nem izgultunk annyira, mint akkor Péterért, mert tudtuk, milyen sokat jelent neki egy értő szakmai közönség előtt való bemutatkozás.
A Magyarországon lezsidózott, durva antiszemita zaklatásokat átélő Gerendás Péter az előadását a “Kiskece lányom…” gitáros feldolgozásával kezdte. Mit mondjunk? Az igazán kiváló zenészekhez szokott klubban megállt a levegő, vágni lehetett a csendet, ahogyan az itt ismeretlen magyar gitáros-énekest nézték és hallgatták. Felgyorsult a zene, Péter angolul énekelt, olyan gitárbravúrt mutatott be, amit rajta kívül még hárman tudnak a világon. Vége lett. Egy pillanatig néma, dermedt csend. Majd orkánként tört ki a taps, és az éljenzés, az emberek felállva ünnepelték Gerendás Pétert, akiről azt sem tudták, hogy kicsoda, csak azt látták, hogy egy zseni. A műsorvezető, aki ismert amerikai énekes és színésznő, hosszan kérdezgette. Nem akarták elengedni, New York legjobb underground zenészei szorongatták a kezét.
Életemben ekkor láttam Pétert először boldognak, és arra gondoltam, hogy élhetné az életét így is. “Nem jó helyre születtem, Lacikám” – mondta a szokásos kisfiús mosollyal. Aztán Gerendás Péter hazament, most pedig megírta ezt a levelét, amely szívbe markolóan igaz. Legmegrázóbb, hogy idegen fasiszták rátámadnak az utcán egy hazáját szerető magyar művészre, antiszemita indulatokkal, fenyegetnek egy kilenc gyermekes apát, a világ legkedvesebb, legjámborabb és legbékésebb emberét. Mindezt saját hazájában. Egy idegen országban pedig ismeretlenül azonnal befogadták és megszerették, hasonló incidenstől csak akkor kellene tartania, ha magyarok közé megy, de azok nem tartoznak a barbár szintet meghaladó civilizáció világához. Nem csoda, hogy Péter keresi a lehetőséget, hogy az emberevők közül emberek közé kerülhessen, és elhagyhasson egy élhetetlen, működésképtelen és ész nélküli társadalmat.
Íme Gerendás Péter búcsúlevele:
Búcsúlevél kicsit másképp…
Nagyon fájnak nekem azok a mondatok amelyeket le fogok írni, de nem dughatom tovább a fejemet a homokba. 15 lemez, számtalan rangos díj után úgy döntöttem, hogy befejezem itthoni tevékenységemet. Ennek számos oka van.
Az egyik ok a hazánkban tapasztalható fasizálódás.
Néhány éve történt , hogy az utcán egy negyven körüli hölgy amikor meglátott azt mondta “te szemét patkány” Úgy éreztem, a szívemből egy darab, kitépve ott gurult el az aszfalton. Azon gondolkodtam miféle gyűlölet bujkál ma az emberekben, amikor én, aki nem vagyok politikus (náluk szakmai ártalom az ilyesmi), televízió interjúim során a gyermekeimről beszéltem, zenémmel, vagy szövegeimmel, viselkedésemmel senkit nem bántottam , ilyet váltottam ki valakiből, aki feltehetően anya, vagy az lesz egyszer. Pedig engem legtöbben arról ismernek, hogy sok gyermekem van. Még ma is ott állok az utcán, megdermedve.
A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létező előitéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett bizonyos “zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról “ szóló hazugságok, összeesküvéselméletek és ezzel egyidejűleg a jól bevált bűnbakképzés általánossá válása, a folyamatos cigányozás, buzizás miatt régóta fontolgattam a távozást. De van egy “gulyás feelingem”, mint ahogy egy Klauzál téri sólet életérzésem is. Az anyanyelv, a hazám iránti forró szeretetem, a költészet, az irodalom, Bartók, Kodály, József Attila, Kosztolányi és a többiek, idekötnek. Szakmailag soha nem volt szerencsém. Más híres előadókat kísértem, egy méterrel a hátuk mögött, és ennek szimbolikus jelentősége is volt.
A második vonalban születtem, és ott is maradtam. Később a saját lábamra álltam. De a Rádiók nagyon keveset játszották a dalaimat, emiatt nem lehettek slágerek azok. Az elenyésző számú koncertek helyét átvették a vendéglátó helyek és a céges, sonkatekercs mellé játszott aláfestő zenék. Utáltam, ahogyan hátat fordítva zabáltak jólöltözött hölgyek, urak, akik felettébb leszarták a produkciót. Ma már ezeket visszasírom, mert játék közben a számlakönyvemre koncentráltam, a családomat tartottam el abból, hogy a művészetemet a kaszinótojás mellé felszolgálták. De ma már nincsenek ilyenek. A cégek csődbe mentek, de addig még gyorsan, a helyemet átvették a napi rendszerességgel jelentkező tehetségkutatónak álcázott valóságshowk hősei, akik három percig tündökölnek, de utánuk folyamatosan jön az utánpótlás, és mivel tehetségekben rendkívül gazdag ország vagyunk, kilátás sincs arra, hogy az elkövetkező 30 évben ne takarja ki valaki néhány percre a napot. Koncertek nincsenek. Felkérnek, aztán lemondják.
Öt évente csinálok baráti segítséggel, saját szervezésben egy-egy nagyobb produkciót, de két hónap próba, felkészülés, az életművem bemutatása után kicsit zsebbe kell nyúlnom a végén, miután mindent kifizettem. Maradnak a vendéglátó helyek, ahol mikroszkopikus összegeket fizetnek, és néha még abból is alkudnak. Volt egy nagyon jó színházi ötletem is, de senkit nem érdekelt, de mégcsak vissza se hívtak, hogy ezt elmondják nekem.
Az életem során összegyűjtött javaimat eladtam, amit mind feléltünk. Zongora, ami sokat jelentett nekem, gitárok, amelyeket a spórolt pénzemből vettem. Néhány hete egy 30 éve dédelgetett 66-os Stratocaster gitártól váltam meg, amelynek eladása (nagy érték) pont egy hónapi megélhetésünket biztosította. Pedig nem élünk nagy lábon. Ez nem normális dolog. Ez az ország élhetetlenné vált. Értéktelenné vált az érték. Felment az ára a selejtnek. A gyermekeim az iskolában akkor vannak megdícsérve, ha mozdulatlanul ülnek a padban, mint a robotok. Az ablak akkor nyílik ki automatikusan, ha a műszer oxigénhiányt jelez. Igazgatói intőt kapnak jelentéktelen csínyekért. A zeneiskolában (ahol zenével elenyészően keveset foglalkoznak) lelkipásztori jellemzést kérnek, és választanunk kell, hogy hittanra járunk vagy etikára, amivel alaposan körül tudják rajzolni mindenki identitását. Folyamatos Apeh szorongatásban vagyunk, 3 havonta inkasszóznak, mert a Bt. költségeit ha van bevételem, ha nincs, fizetnem kell. De időnként jön 20 ezres parkolási bírság, eladhatatlan zártkerti ingatlanon lévő használhatatlan sufni utáni 40 ezres építményadó, elviselhetetlen telefonszámlák, 3 Ft 50 fillérért vett Iphone-ok amik a hűségnyilatkozat lejárta után (pont amikorra szétesnek) 300 000 Ft-ba kerülnek. Büntetések , 71 ezres gázszámla, 30 ezres villanyszámla és kocsira felvett 5 éve fizetett frankhitel (amiből még 1 év hátravan), pedig amikor megvettem már 200 000 km volt benne. A ház ugyan tehermentes, de bármikor ráterhelik a tulajdonlapra, esetleg valamilyen kifizetetlen számla miatt, így akár mi is hajléktalanok lehetünk. 6 kiskorú gyermekem van, de igazából a jövőképem kb. egy hétre elegendő, és az is eléggé lesújtó. Nemcsak a jövőtől félek már, hanem a jelentől.
Ezért úgy döntöttem, hogy elindulok valamerre. Még nem tudom igazán merre. Dél felé, vagy inkább északra? Sikerül-e, vagy nem? 57 éves vagyok. Ennyi idős korában apám már vágta a centiket a nyugdíjhoz. Nekem se nyugdíjam nem lesz, se centim.
Nem vagyok hajlandó korrumpálni vagy pártokhoz, politikusokhoz dörgölődzni. Nem vagyok képes könyvet írni “hogyan veszítettem el a szüzességemet”. Nem tudok tanítani, nincs türelmem hozzá, mert folyamatosan arra gondolok, miért kell ezzel kínlódnom, vannak nálam sokkal képzettebbek, akik nálam ezt jobban csinálnák, amihez meg én értek, azt meg nem csinálhatom.
Egy másik országban kell valahol meghúznom magam egy ideig, és bízni abban, hogy van olyan hely a Világon, ahol értékelik amit én tudok. Mert itt nem, ezzel jobb szembesülni. A gitáromba kapaszkodok, mint egy hajótörött. De nem azért írom ezeket, mert sajnáltatni akarom magam, Isten őrizz! Megoldottam mindig, és most is meg fogom. Bízom a tehetségemben. Idáig mindig én tartottam a lelket a barátaimban, bizonyos “napsütésről, meg madárfüttyről” beszéltem, de már nem tudok ilyen okosakat mondani. Muszáj visszakapnom a reményt, a jövőképet, a mosolyt, hogy gyermekeimre úgy nézhessek, ahogy néhány éve.
És miközben ezt írom, kislányom Róza idehozott egy papírt “Boldog Húsvétot apu”…
” Vannak idők, mikor menni kell.”
Saját bőrén érzi, hogy eljött az idő. Megszakad a szívem.
Már Ő is búcsúzik. Nem csodálom! Tényleg nagy művész, és tényleg rossz helyre született.
Velünk együtt.
Magyarország egy olyan ország, amelyik nem tanult a holokausztból! Pedig a min. elnök mindenkit megvéd! Zsidókat, cigányokat, másképp gondolkodókat! Hát ilyen ez a védelem. Kivándorlásra sarkall…Mert ha marad, részese lehet a megalázásnak, a gúnynak,és az egzisztenciális ellehetetlenülésnek.
Ne várd meg Péter! Ez az ország nem érdemel meg Téged!
Keress magadnak, egy országot,és a családodnak egy szebb, jobb jövőt, mert különbet érdemelsz mint amit ez az ország nyújthatna Neked!
Itt évtizedekig nem fog változni semmi…
Nagyon elszomorító.
Mások is mennek, sőt, mentek. Ugyanezt mondják. Csak ő meg is írta.
.
Nem csak a munkáról van szó, hanem a légkörről is, de nézzük csak a munkát: Ha valóban félmillió magyar dolgozik külföldön, akkor az kb. a munkaképes korú lakosság 10 százaléka (vagy több). Ezek mellett van még itthon a hatalmas munkanélküli tömeg (nem csak a regisztráltak). Ki dolgozik még? Miből él ez az ország? Meddig tarthat, míg általános lesz az ínség és kitör a forradalom? És mi lesz utána?!
Tisztelt Gerendás úr. sajnos ez van tudom maga művelt művész ember minden elismerésem. Az biztos hogy ha nekem mondta volna a hölgy hogy szemét patkány bevertem volna neki olyat hogy a fogsorát köpködte volna ki . .maga úri ember de mi munkás emberek nem szoktunk sokat szövegelni tudja a bányász se csűrte csavarta a dolgokat kellő időben kellő csapás durr . mi nem fogunk a söpredék náciktól meg ijedni .ezekkel csak így lehet az erő nyelvén.
Megvettem a dalait az iTunes-on.
Szívtépô, ôrjítô, nincsenek rà szavak .
A legjobb, komolyan, az lenne, ha minden demokrata és egyàltalàn normàlis ember el tudna menni az orszàgból, és magàra hagynà ezt az agyament fasiszta csürhét, messzire nem jutnànak, egy-két év múlva lehetne szépen visszaköltözni, ha a radioaktív sugàrzàs elült…..Nagyon sok alternatívàt nem làtok…:(((
Elszomorító! Kívánom, hogy Gerendás Péter megtalálja a helyét, sikerei legyenek és boldogan éljen családjával egy normális világban!
Elgondolkodhat a művészek java ezen a levélen, mihez adják ők a nevüket, mivel segítik ezt a mocskos korrupt fasiszta bagázst!
“Mindig ugyanúgy kezdődik el……” Sírni való.
Csak három napra nyitná meg Amerika a határait a magyarok előtt….Soha nem jönnék vissza
akinek van egy csepp esze, az menekül innen. ezen a szar magyarországon csak a hülyék maradnak.
Azt írta ma valaki, a sok száz face-book közül az egyiken, hogy ma húsvét van és nem politizál.
Megszakad a szívem! Ez politizálás?
Már Ő is menekül !!!!
Segíts Amerika ne enged a fasizmust
Mi magyarok nem fasiszták nem akarjuk Orbánt
de terror van emberek gyerekek halnak éhen
a nemzetközi segélyeket ellopják ,munka nincs ,
közmunka sincsen már mindenkinek
Magyar országon igenis fasizmus van és kötelesek lennének befogadni a menekülteket
Gyöngyi Péter,
politizálni annyi, mint állást foglalni: ami jó nekem, azt támogatom, ami meg nem jó, azt ellenzem.
Írd meg neki, ha úgy érzed, hogy ezzel segítesz neki tisztábban látni, világosabban gondolkodni. Hátha…
…
Egyébként meg borzasztó. Ezer éve ismerem a Pétert, el nem tudtam volna képzelni, hogy egy ilyen tehetség ne boldoguljon, sőt mi több, filléres gondokkal küszködjön.
Valamikor 32 éve, tán épp Rófusz Ferenc kapcsán, aki nem kapott útlevelet, hogy átvehesse az Oscar-díját, írta az ÉS, vagy a Mozgó Világ, már nem emlékszem: “Kínos még csak rágondolni is, hogy a világszerte elismert magyar művészek közül egy sem él hazánkban.”
…
Nos, el lehet gondolkodni: ez vajon milyen bizonyítványt állít ki Orbán Viktor fasiszta Magyarországáról?
Talán nem a német oktatóvideo miatt kéne pattogni a Mi Böszmeségünknek, hanem megfizetni valakit, aki majd gondolkodik helyette….
Szerencsétlen romák csak védeni próbálták az otthonukat a “gárdisták” ellen
orbán bírósága egy koncepciós per után 6 éveket adott nekik
ez orbán !!!!aki nem fasiszta ,nem náci ?
nem a gárdistáknak ,hanem azokat ítélte el akik védekezni próbáltak
őrült állapotok vannak koncepcios perek ezrei folynak senki nem lehet biztonságban
Ha egyszer Orbán eltakarodik, ha egyszer a világ minden demokratája összefog és újra rend lesz az országban.
ha egyszer a nácit büntetik, nem azt aki békét akar, normális, becsületes életet .
Visszavárunk !!!!!!!ha mi akik itthon maradunk túléljük ezt az őrületet ami az orbán
girbegurba,
tudod, hogy háromszor annyit költünk, mint amennyit keresünk?
Vannak magyarázatok: feketemunka, külföldi munka, a tartalékokat éljük fel…
De egy biztos: nem mehet így a végtelenségig!
Kérdés persze, hogy ha máshova születik, akkor vajon nem vályogvetőként pengetne esténként a kocsmában legfeljebb….
Az ilyesmi nem történelmi kategória.
FAsizálódás van. Ezt sajnálom.
Hogy sokan élnek az élés határán, azt is.
Ha a fiam nem hazánkba fog visszatérni, azt is.
Ha valaki önPR-fogásként süti el mindezt, azt is sajnálom. Aki ezt teszi, azt egy kicsit máris kevésbé.
Az ember szíve szakad meg. Az az apró hétköznapi részletekből összeálló sötét, kilátástalan freskó arról, amivé ez az ország vált
De ő legalább elmehet. Még el lehet menni, és aki teheti, menjen is.
Mert holnap talán már nem lehet.
Mert holnap talán már…
bonhomme,
Nem tudtam, de köszönöm.
Nem is hiszem, hogy ekkora az arány, mert nagy a jövedelmek eltitkolása, és még nagyobb a hazudott költségek (titkos) személyi jövedelemmé alakítása (hűtlen kezelés zsebbe fizetéssel).
De az elhiszem, hogy nagy, nagyon nagy. És azt hiszem, hogy a tartalék maradékát éljük fel. Ez nem csak azt jelenti, amit a hozzáértők mondtak a fasiszta állam minden rekvitálásakor, hogy t.i. a családi ezüstöt adjuk el. Ennél már rosszabb a helyzet: feléljük saját zsírunkat, emberi tartalékainkat, eltüzeljük a bútorokat, elhordjuk házunk kövét, az árvízvédelmi gátakat, kivágjuk az erdőket. Marad a sivatag, benne fehér csontokkal.
oka van annak, hogy a Népszabadság erről szóló cikkéhez nem lehet kommentet írni (nagyon helyesen)
ami ott menne rohadtzsidózásban!
bár… talán nem ártana engedni, hátha még tökéletesebb lenne az a bizonyítványt, amit a nácik kiállítanak az országról, annak vezetéséről
Magyarország már a fideSS előtt is lakhatatlan hely volt. Harminc évig terveztem a kivándorlásomat, de mindig elodáztam, mert volt munkám, még azt is bebeszéltem magamnak, hogy hasznos. Aztán megoldódott a dilemmám. 52 évesen, harminc év munkaviszonnyal minden cécó nélkül az utcára tettek. három éve tart a perem, amelyben legalább az akkori törvényeknek megfelelő felmentési időre járó pénzemet igyekszem megkapni a zállamtól. Közben visszamenőleg háromszor változtattak a jogszabályokon. Nem volt választásom, nem fogadhattam el alamizsnát, nem mehettem könyörögni a csürhéhez a gyerekeim életéért, ma Németországban élek, van munkám, (itt abból meg lehet élni) befogadtak – itt ez a természetes – a hivatalok az ügyek elintézésére vannak kitalálva, nem az ügyfelek gyötrését és kizsebelését tekintik feladatuknak. Idősödő fejjel végre megtapasztalhattam, nagyjából hogyan is fest egy polgári demokrácia. Köszönöm nektek aljas fideSS-pribékek! (Mellesleg meg tehettek még egy szívességet…)
Hitler 1936 – Horthy 1939 – Orbán 2013 és még lesz sokkal rosszabb is!
Csak úgy eszembe jutott, miközben a főtt csülköt ettem tormával:
képzeljétek el, hogy Sting, vagy más ismert előadó váratlanul bejelenti, hogy elhagyja Angliát, mert családostul az éhhalál szélén áll.
(Péter többek közt az ő dalait is szokta énekelni, azért példálózok pont Stinggel).
…
Ti mit gondolnátok akkor az Egyesült Királyságról?
Hát ez van nálunk. Nem szeretem magam ismételni, de most kénytelen vagyok. Mint mindottam ebben az országban gorillák uralkodnak és nagyon sok a csimpánz.
Itt mindenki mondhatja a magáét, de a napnál is világosabb, hogy fasizálódik az ország. Ennek a legegyszerűbb, legszembetűnőbb példája a parlamenti Kövér féle,annak tahó többsége által megszavazott büntetés.
Nem a nácik beszólása, nem a fasiszták zsidózása, cigányozása, hanem Szanyi újjmutogatása a legnagyobb bűn, legsúlyosabb a rá kirótt büntetés..
Na, ezt magyarázzák meg Európának! Erre nincs mentség, nincs feloldozás!
A művészvilág, tudósok, értelmiségiek, tartsanak tükröt maguk elé, kiemelten a tribűnösök!
Kedves Péter!
Kívánom, találd meg a napsütést, a madárfüttyöt idekint, mint mi mindnyájan! Művészként ugyanazt éltem meg, s ugyanazt az utat választottam.
A gyermekeidért is teszed, sok sikert !
Veled vagyunk, Peter. 1972-ben zeneszkent ugyanezt tettem, – es jol tettem. Azota is ugyanazon a “turnen” vagyok.
Sok szerencset, remelem teljesulnek az almaid.
Ha, behódolna politikusokhoz, pártokhoz, akkor talán jobban élne, de hányingerrel küzdene naponta!
Sajnálom, ha elmegy, de a gyermekei jövője érdekében el kell mennie ebből az országból.
Sajnos!!!
kedves urak hölgyek
tulajdonképen kádár volt az aki valami kulturális mázt kent erre az országra ill rend béke munka volt ha nem is gazdagon de biztonságban éltünk. ha ő nem lett volna meg a rákosi nem kell szépiteni a dolgokat ez az ország a feudalizmusban élne még mindig na de jön is vissza a sötét kor.
Balogh de nem balga,
ehhez mit szólsz?
“Azért szenvednek az emberek, mert birkák egy olyan világban, amelyet farkasok uralnak. Ez az igazság. “
Mindenki meneküljön, míg nem késő!!!
A qrva életbe! Miért mi meneküljünk, miért nem azok akik idejuttatták az országot?!
Nem ismerem Gerendás Péter urat, de amit ír, 1oo % igaz.
Sajnos. :(
Több koncerten is volt szerencsém találkozni Gerendás Péterrel. Tényleg rossz helyre született. Kívánom, hogy megtalálja azt a helyet, ahol kellőképpen értékelik a művészetét.
ABY
És az emberségét !
Most már túlvagyunk az ingerküszöbön , Inkább menjenek a firgek , tegyünk rólla!
Ahogy Torgyántata mondta egyszer régen a Parlamentben, itt a tavasz féregírtás.
Most, hogy Peter allast foglalt, a keplet egyszeru: az amerikai korutjanak szervezoi kezdjek meg szepen, elegansan az akkori szereples felvetelenek nepszerusiteset tagabb korben, alljon melle mar most egy management, hogy heteken belul leszervezett koncerttel indulhasson az a karrier, amit megerdemel, ott, ahol megbecsulik.
… es, hogy ha mashol szuletik valyogveto lett-e volna? Nem. Ha van egy gitar a varosban/faluban, amin jatszatott volna, zenesz lett volna, mint most. Es akad-e egy gitar a vilag barmely tetszoleges pontjan? Akad bizony!
Mit mondhat az ember ezek láttán?
Az én turném, több mint 3 éve tart. Láthatoan sosem ér véget.
Gyötör a honvágy, a fák, a virágok, a vizek, a vizparti rétek, sehol sem olyan illata.
Nem is értem.. de tényleg az illatok amik elöször jutnak eszembe ha haza gondolok.
Vannak akiket kitaszit magábol ez az ország, más vallásuakat. Más nyelvüeket.
Másként gondolkodokat. Minden kategoria közös abban, eljön a pillanat, és mennie kell.
Kedves Gerendás Péter !
Ön gazdagabb azoknál a bunkoknál, akik élhetetlenné teszik ma az országot.
Az Ön müvészete több, mint amit ezek valaha is magukénak tudhatnak.
A tisztelet becsület a megbecsülés a megértés ami önnek kijár, önre vár.
Lépjen, és éljen vele.
Továbbra is tisztelöi vagyunk, leszünk.
Sokkal egyszerűbb lenne, ha egy elmeháborodott meg tucatnyi nyílászárója húzna el a retvesbe, nem pedig 9 millió.
Olvasom a kommenteket, ti akik régen kint éltek sajnálkoztok Gerendás Péter sorsán! De egyetlen egy ember sem ajánlotta fel segítségét támogatását és az új otthonához való jutáshoz a maximális emberi segítségét! Ugyanolyan magyarnak maradtatok mint mikor elmentetek. Ja,hogy sajnálkozni sápítozni könnyebb mint segíteni az biztos, csak attól ennek a nagy művésznek az élete nem lesz könnyebb!
miklós: 19.05. “”Magyar országon igenis fasizmus van és kötelesek lennének befogadni a menekülteket”" ezzel teljesen egyetértek, de sajnos esze ágában sincs senkinek segíteni :-(
egy kommentelo irta !!!segits Amerika!!!!Mivan ember?elfelejted 56-ot!!!!!vagy mindent!!!!!segits magadon isten is mewgsegit !!!!!!!!vagy nem????itt sirtyok meg nyavogtok!!!!!!Ja es lotusznak a magasroptu kommentjeert!!!!!kinek vagy minek segitsunk te gyoker!en itt elek es te hasznalod az itteni sajtott hogy nyavajogj!!!!!!Magyarorszagon nincsen fasizmus!!!es mikor volt te meg nem eltel kisfiam!!!!!tudnek neked meselni!!!!rendesen!!!!!!ha kivancsi vagy a cimem megtudod a szerk-Tol!!!!foigadj be mindenkit es meglatod mive fordul az eleted!!!!!!sok sikeret hozzza!!!!de ne az Amerikaiaknak oszt az eszt!!!!!!!!!!!Sotetkem!!!!!!!!!!!!!!
Sajnos igaza van annak aki megy. Itt a sötét középkor újabb bástyákat épit. Veszélyben vagyunk mi még szabadon gondolkodók.Az is igaz viszont, hogy nincs aki befogad minket. Az osztrákok hazudják, hogy igen. Leteszteltem. A biztonsági őrrel rúgattak ki a hitközségről munkaidőben ,pedig csak informálódni szerettem volna.Hosszú alkudozás után átküldtek 1 másik hivatalba, ahol elmondták, hogy hallottak ilyen tervről, de semmi konkrétat nem tudnak.Adjam meg az adataimat ,majd értesitenek.Szóval propoganda az egész.Mindenkinek a saját kapcsolatait ajánlom, ha indulna.Rettenet!!!!!!!
Gerendas Peternek nagy tiszteloje vagyok!O”szinten nagyon elszomorodtam levele olvasasa kozben…..A kerdesem az,hol tudnam felvenni vele a kapcsolatot?
Segiteni szeretnek!Ha kell,minden fu”szalat megmozgatok!
lotusz:
.
- Aranyapám, ehhez két megjegyzés:
.
1, Miért gondolod, hogy senki nem fog neki segíteni az USA- ban (gondolom, odamegy), vagy máshol? Szerintem meg komolyabb segítséget fog kapni, nem csak egy- két tehetősebb, jóindulatú rajongójától, de zenésztársaitól, ottani tisztelőitől is.
Lehet, hogy már most felvették vele többen is ez ügyben a kapcsolatot. Azért a zenész- szolidalitás pl. működik ám arrafelé… meg még sok minden más is.
.
2, Ha nekem volna erre való pénzem, örömmel vágnék hozzá egy nagyobb összeget – de nincs, egyelőre örülök, ha megvan a munkám, és a családot is ki tudom hozni.
.
Nem tudom, miért kell marhaságokat irkálni, meg nekünk jönni egyből. Nyugalom, jó?
Nocsak… mozdulna már az orKbánisztáni (sz…rgyarországi, mordori, kinek hogy tetszik) galut- zsidóság is? Eddig ez ötletként sem merült fel…
.
http://atv.hu/belfold/20130330_time_gondolkodnak_a_magyar_zsidok_a_kivandorlason
.
Azért nem semmi, hogy idáig süllyedt ez a tr…gyadomb, amit valaha Magyarországnak neveztek… én komolyan nem értem, mire várnak még. Bibi meg küldhetne most már pár Kidon- osztagot, lassan szükség lesz rájuk Mordorban, ahogy elnézem.
Miért csak most ?
Egyébként ez a lehető legjobb választás. A tehetséges magyarok akkor futnak be nagy pályát ha elüldözik Őket magyarországról. Gerendás Péterre világhír és anyagi jóllét vár, ha végre elhagyja magyarisztánt.
CommonSense
2013. április 1. hétfő
02:50
És miután sikeresen elüldözték őket és ennek ellenére külföldön hírnevet szereztek akkor videót készítenek róluk, MI magyarok ezek vagyunk és büszkélkednek velük mintha az ő az üldözőik sikere lenne. Láttam a videót, dagadtak a büszkeségtől csak azt felejtették el hozzátenni, hogy ehhez először el kellett menekülniük.
Péter, tökéletesen átérzem a helyzetedet. Mit gondolsz, a legtöbb magyar géniusz hogy lett Nobel- díjas? Menekülni kellett Magyarországról! Szívem szeretetével írom New Yorkból a válaszomat: Ne várj, egy perccel sem tovább! Sok segítő kéz fog elérni, meglásd. Én is köztük leszek. Kérd el a címem a szerkesztőségtől, megtalálsz.
.
Sok sikert kívánok:
.
johnnyboy
Elmegy Gerendás Péter. A búcsúlevelét elküldtem a barátaimnak Magyarországra, hátha elkerülte a figyelmüket. Nem kerülte el. Évek óta bíztatom őket, könyörgök nekik, hogy hagyják ott Magyarországot, megérdemlik, hogy emberhez méltó életük legyen. Mostani levelem is erről szól. Ebből a levélből közlök itt részleteket az Amerikai Népszava olvasóinak és kommentelő társaimnak tanulságul
„Én tudom, hogy mindenki nem mehet el. Kit hurcoltak volna Auschwitzba negyvennégyben, ha minden zsidó elment volna, amikor még lehetett? Tisztességtelen dolog meglógni; hát kell legyen az emberben annyi empátia, hogy nem hagyja kliens nélkül szegény hóhérokat, nem? Ha mindenki elmenekül, kit fog elnyomni, kifosztani, átejteni, hülyére venni, kinek mossa az agyát szegény Orbán Viktor? Ha minden alattvaló elhagyja a despotát, a kényúr ki fölött uralkodik?
Szóval én megértem a hozzátok hasonló „öregeket” (mindketten bőven hatvan éven aluliak), nem lehet mindenki olyan fiatal, mint én. Vagy mint Gerendás Péter, aki 57 évesen hagy ott csapot-papot hat kiskorú gyerekkel. Mert senki sem biztosíthatja, hogy a zenéjére bárhol igényt tartanak a világon. Az ő életműve csak az egykori, ma már nem létező Magyarországnak volt igazi kincs, ott létezett az a közeg, akihez a zenéje szólt, és amelyik közösség kiutasította, kiutálta magából. Gerendás Péter fütyörészheti a saját nótáit valahol, mosogatás vagy utcasöprés közben, nem hiszem, hogy bárhol zenész lesz még valaha. De szabad ember lesz. Az utcán bárkinek a szemébe nézhet, senki tekintetében nem láthatja meg, hogy a nagypapája zsidógyilkos volt, és ő alig várja, hogy a grószfati nyomdokaiba léphessen. És a gyerekei szabad emberek lesznek és soha nem kell nekik sunyítaniuk többé. (Lehet, és én szívemből remélem, hogy Pétert is várja valahol egy kis pódium, ahová fölállhat a gitárjával, és elénekelheti, persze angolul, a Százéves pályaudvart, de erre ő se számít. Nem ezért jön el.)
Azt írod, ha egy fiatal eléri szíve vágyát, álmai netovábbját, és pincér lesz Hamburgban vagy pultos lány Londonban, már soha többé nem akar hazajönni.
Mégis, miért akarna? Nem, hogy én, az öregember, de még a te gyerekeid sem, még a leendő unokáid sem érik meg Magyarország föltámadását; ebből a mély pöcegödörből nincs kiemelkedés száz éven belül. Gondold végig reálisan, képzeld el: tíz év múlva Orbán Viktor földobja a bakancsot. A Fidesz összeomlik. Próbálj a realitás-ösztönödre hallgatva elképzelni egy forgatókönyvet a jövőről. Mi minden kell, hogy itt a bebetonozott Fidesz-helytartók, kiskirályok, oligarchák, megyei- járási- községi „párttitkárok”, Fidesz-közeli korrupt vállalkozók, a Simicska strómanjai, a klónozott közszolgák és médiamunkások, szakmájukat elfelejtett, korrupt orvosok és egyéb dilettáns diplomások, a turulban született szittya bunkó tömeg, a tehetségtelen és versenyképtelen senkik hada, akik csak arra lehetnek büszkék, amit ingyen kaptak, amiért a kisujjukat sem mozdították, hogy t.i.: magyarok, valaha eltűnjenek és kicserélődjenek épeszű, normális, egészséges erkölcsű, civilizált európai emberekkel?
„Az ország megvadult, s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen”. Emlékszel? Azt hittük, ebből kigyógyult a nemzet. Nem gyógyult ki. Az a fertőzés lappangott itt generációkon át, nemzedékek jöttek-mentek és adták át egymásnak a lappangó vírusokat, hogy a szabadság első szelére kitörjön és aztán húsz évig tartó tehetetlen, mindent szabadjára engedő liberál-idiotizmus és egy új weimár-szindróma fölélesztése után virágba szökkenjen ugyanaz, amit negyvenötben ideiglenesen a fű alá kényszerítettek a szovjet fegyverek.
Egyetlen nép volt fertőzöttebb Európában nálunk: a német. Ők kigyógyultak. Mert ki akartak gyógyulni, mert, ha fájdalmas volt is, szembe mertek nézni önmagukkal, a múltjukkal. A magyarok nem mertek szembenézni magukkal, de nem is akartak – így volt kényelmesebb.
És ne tévesszen meg bennünket, hogy a Kádár kor viszonylagos szabadsága egy rövid időre lehetőséget adott itt egy fölvilágosultabb, humanista, emberhez méltóbb kulturális kibontakozásra, és egy elviselhetőbb minőségű életre – ez ideiglenes haladék volt, a náci zombi csőcselék ezalatt ugrásra készen várta, hogy eljöjjön az ő ideje. Csak ezek tudták, mit akarnak – a Demokratikus Ellenzéknek, a reform-szocialistáknak, a rendszerváltó magunkfajtának sajnos gőze nem volt róla, mit és hogyan kellene…
Drágáim, önmagával szemben kötelessége annak, aki a lábát még mozdítani bírja, hogy onnan meneküljön. Fegyvert is lehetne fogni – most nem részletezem, hogy ennek mi minden az akadálya pillanatnyilag. És van a belső emigráció. A totális passzív rezisztencia. A totális polgári engedetlenség. De egy maroknyi, széthúzó, egy nyelvet beszélni képtelen értelmiségi ellenzék a naponta növekvő tömegű bunkókkal szemben, a klasszikus tömeg-emberekkel szemben tehetetlen. Nem egy fecske, ezer fecske sem csinál – egyáltalán: nem a fecskék csinálják a nyarat, ahogy nem a kakas hozza el a hajnalt.
És nem látszik a vége. Radnóti tudta „az új falak tövében fölhangzik majd szavam…(…)…míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja…” – tudta, hogy nemsokára lesznek új falak, hogy közel az idő, amikor jelt ír hazánkra a béke ujja; Illyés is tudta, amikor leírta: „ha lesz jövő, hadat talál helyünkön, legyőzhetetlent…” – hogy lesz jövő.
Mi nem tudjuk. Olyan ez, mintha Dürrenmatt alagútjában utaznánk a vég nélküli sötétségben, a semmi felé…
Nem hiszem, hogy maradni nemes cselekedet. Vagy akár hazafiság. Vagy jópofa, rokonszenves, brahis kalandvágy. Az egészséges adrenalin szintet fölturbózó extrém sport egy sajátos neme.
Csak tehetetlenség. A valóban mozdulni képteleneken is az segít, ha minél többen elmenekülnek, és a nagyvilág számára nyilvánvalóvá teszik, hogy abban az országban csakugyan nincs többé emberhez méltó élet. (És ez az ország Európa közepén van, nem fekete Afrika mélyén.)
Édeseim, nehogy azt higgyétek, hogy azért ösztönözlek mozdulásra benneteket, hogy magam igazoljam, vagy hogy bármiféle politikai véleményt igazoljak. Frászt! Szeretlek benneteket, a sorsotok, a jövőtök aggaszt, értetek kiabálok.”
Ennyi az idézet. Amúgy – bár ne lenne igazam. Bár az a száz év, ami persze szinekdoché, szimbólum, a valóságban csak tíz-húsz év lenne. Vagy annyi se.
Ötvenkilenc éves férfi vagyok. Végig könnyeztem Péter levelét. Aki teheti hagyja itt ezt az undorító fasiszta országot. Senkit nem tudok elitélni emiatt. Mindenkinek egy élete van. Kint sincs kolbászból a kerítés, de szabadság van. Sok sikert Péternek és családjának, találják meg a lelki békéjüket és a boldogságot! Magunknak azt kívánom, hogy egyszer szabad magyar szinpadon újra élvezhessük csodálatos művészetét.