Értesültem róla, milyen felháborodás fogadta szerény cikkecskémet (Egy tüntetés margójára AN, 2013. február 23.), amelyben megkérdőjeleztem a Klubrádió mártíromságának hitelességét. Hát akkor folytassuk még egy kicsit. Először is tisztázzuk még egyszer: a sajtószabadság eltiprásának áldozata nem a Klubrádió, hanem a közszolgálati média. A Klubrádió egy magánrádió, és mint olyan, a magántulajdonos és a benne dolgozók magánügye. Az nem magyarázat, hogy a közszolgálati média elveszett, ezért ez lett a közszolgálati média, mert ez hazugság. A közszolgálati média ott van a helyén, a köz pénzén mossa az agyát a magyar lakosság 98 százalékának.
A sajtószabadság a közszolgálati rádió és a közszolgálati televízió elfoglalásával veszett el. Ezért a sajtószabadságot a közszolgálati médiánál kell védeni. A polgárok információs szabadsága, a sajtószabadság léte vagy nem léte a közszolgálati média szabadságán múlik. A közszolgálati média hivatott arra, hogy a polgárok tájékozódáshoz, informálódáshoz való jogát biztosítsa. A közszolgálati média nem magánvállalkozás, amely ma van, holnap nincs, és a magántulajdonos érdekeit szolgálja, hanem közpénzen működik, a közt kell szolgálnia, és a pártoktól függetlenül kell biztosítania a kiegyensúlyozott tájékoztatást. A közszolgálati médiának kell garantálni a polgárok alkotmányos jogait. A törvény nem ruházta át ezt a jogot és kötelességet egyetlen magánrádióra és kereskedelmi televízióra sem. A sajtószabadság a demokrácia mérőzsinórja, ezért aki a sajtószabadságért és a demokráciáért akar küzdeni, annak a közszolgálati rádió- és televízió szabadságáért kell küzdenie. Ahogyan azt magányos és magára hagyott harcosként Nagy Navarro Balázs és néhány kollégája teszi. Ők a sajtószabadság és a demokrácia igazi hősei.
Magyarországon nem a közszolgálati média elfoglalása miatt zajlanak tiltakozások, hanem a Klubrádió lett a „sajtószabadság szimbóluma”. Ennek hétköznapi oka az, hogy a Klubrádióban dolgoznak a baloldali médiaelit emblematikus figurái. Az ő egzisztenciális érdeküket nem a közszolgálati média totális eltaposása és goebbels-i hasznosítása veszélyezteti, hanem a Klubrádió kiéheztetése. Ez az oka annak, hogy a sajtószabadság frontvonala nem a közszolgálati média körül, hanem a Klubrádió médiasztárjainak fizetési borítéka mentén húzódik. Emlékszünk mi még arra, amikor nem egy magánrádió, hanem a közszolgálati rádió és televízió volt a médiaháború középpontjában. Annak mezítlábas oka az volt, hogy akkor ezeknek a kedves kollégáknak az egzisztenciáját nem valamelyik magánrádió kiéheztetése, hanem a közszolgálati médiából való kirúgásuk veszélyeztette. Amikor a fizetési boríték ott került veszélybe, akkor ott volt vége a sajtószabadságnak. Amikor a boríték a Klubrádióban laposodik vagy ürül ki, akkor a Klubrádióban van vége a sajtószabadságnak. Ahol ők vannak, ott van a sajtószabadság. Ahol őket fizetik, ott van a demokrácia. Ahol őket nem fizetik, ott van vége a szabadságnak és a demokráciának.
Ez az oka annak, hogy szerencsétlen demokratikus érzelmű ellenzékieknek most nem a Bródy Sándor utcába kell menni tüntetni, hanem a Klubrádió színpadához, mert ők most ott vannak. A ballibes hangadó médiaelit pénze nem a közszolgálatban, hanem a Klubrádióban került veszélybe, ezért most ott kell tüntetni. Függetlenül attól, hogy a sajtószabadság és a kiegyensúlyozott tájékoztatáshoz való jog nem a Klubrádiónál veszett el, hanem a közszolgálati médiánál. Annál is inkább, mert a közszolgálati média milliókhoz jut el, a Klubrádió pedig ezeknek a kedves kollégáknak a százezres halgatóságán kívül a pesti haveri köréhez. Ez az oka annak, hogy ezek a mindent leuraló, és mindent a kontrolljuk alatt tartó megmondó emberek nagy ívben szarnak a közszolgálati médiára, arra a több ezer kollégára, akiket politikai okokból kirúgtak az utcára, és azóta sem tudnak enni adni a gyerekeiknek. Ezek dögöljenek meg. Lettek volna jobban a ballibes hatalom hátsó felében, és szolgálták volna ki a pártot. Akkor a brancshoz tartoznának, és hősök lennének.
Ez az oka annak, hogy a magát a sajtószabadság zászlóshajójának tartó Klubrádió nem harcol a közszolgálati média szabadságáért, nem szervez tüntetést az elfoglalt közmédia felszabadításáért. Miért tennék? Nem onnan jön a fizetés. Ez az oka annak, hogy miközben Nagy Navarro Balázs és kollégái a munkahelyükről nem elbocsátva, hanem két lábbal az utcára kirúgva éhségsztrájkolnak, miközben a kolléganőiket durván inzultálják mocskos férfikezek, a taknyukon húzzák őket a véres betonon, velük senki nem törődik. Nem ők a mártírok és a sajtószabadság hősei, akiket az állásukból elbocsátottak, hanem a Klubrádió meleg stúdiójában a mikrofon mellett ülnek a mártírok, és onnan szerveznek tüntetéseket a „sajtószabadságért”. Nem a közszolgálati média szabadságáért, nem a sok ezer elbocsátott kollégáért, nem Navarróékért, hanem magukért. És ez az oka annak, hogy senki nem beszél az elrabolt közszolgálati médiáról. Pedig a polgároknak ahhoz van közük, és azokkal mérgezik az országot, azokra épül az önkényuralom propagandája. De nagy ívben szarnak ők arra, elvégre ők a Klubrádióban vannak, és az ő pénzük ott van veszélyben. Ahol a pénz, ott a (sajtó)szabadság. Erről van itt nagyban szó, elvtársak. Tü ponyimájes?
Nem kellene olyan könnyen elmenni amellett, hogy némelyek magánérdeke elvonja a figyelmet a közszolgálati média eltaposásáról és kisajátításáról. Ennél ugyanis többről van szó. Egy öncélú érdekcsoport tudatosan tereli el a figyelmet a közszolgálati médiáról, azt állítva immár nyilvános tüntetéseken is, hogy a Klubrádió tölti be a közszolgálat funkcióját, ezért a közszolgálatnak járó védelem illeti meg. Tüntetésükön már azt javasolták, hogy legyen az Arató rádiója a köz rádiója. Rendben. Kéri a köz azt a pénzt, amit Arató addig vágott zsebre, amíg nem a „közé” volt a rádió. Amíg Puch elvtárs küldte a pénzt, addig az övé volt, amikor el kéne tartani, akkor a mienk. Ha haszon van, akkor az övé, ha költség, akkor a mienk. Jó srác.
De ennél súlyosabb dologról van szó. Egy magánrádió és munkatársai magánérdekeit közüggyé transzformálják, és azt a hazug látszatot keltik, mintha a közszolgálati rádió és televízió eltűnt volna, mintha nem is létezne, mintha azt fel kellene adni, ellenben harcolni kell az ő rádiójukért, mert az jelenti a közszolgálat védelmét. Ez a világ legnagyobb hazugsága, mert a közszolgálati média ott van, az adófizetők milliárdjait költik rá, és az önkényuralom propagandagépezete használja. De mivel a ballib értelmiség üdvöskéi a Klubrádióban űzik kedvenc szórakozásukat, a műsorkészítést, és azt szokták meg, hogy ide öntik be pótolhatatlan szolgálatukért a közpénzeket, amelyből ők királyok módjára élnek, abból csinálnak közügyet, hogy ez a kifizetőhelyük megmaradjon. Abból a szerénytelen alapállásból kiindulva, hogy a közszolgálat ott van, ahol ők vannak. Ez egy hazugság, és a demokrácia alapértékei elleni támadás, amennyiben a társadalmat lebeszélik arról, hogy a közszolgálati médiához ragaszkodjon, ellenben az ő személyes érdeküknek megfelelően (az eredetileg is korlátozott sugárzású) magánrádiót részesítse a közszolgálatot megillető védelemben. A polgár pénzét Orbán elkölti az elrabolt közszolgálatra, majd fizessen egy magáncégnek duplán, amelyik közszolgálattá lépteti elő magát. A rendes közszolgálatot pedig hagyja a csudába. Még jó, hogy Orbán kisajátította, így nincs konkurencia. Okos. Saját érdekeik miatt halálra ítélték a közszolgálati médiát, és ők a sajtószabadság bajnokai.
Az országé, a polgáré a közszolgálati média. A Klubrádió Arató Andrásé, ő vágta zsebre eddig azokat a százmilliókat, amelyeket a pártszolgálatért az MSZP a rádióhoz irányított. Ebből éltek a kedves kollégák, amit nem sajnálunk tőlük, és ezt veszítették el, amit viszont sajnálunk, viszont visszautasítjuk, hogy az ő magánérdekeik miatt lebeszéljenek minket a közszolgálati médiumokról, mintha az a világ rendje lenne, hogy azt elvették a polgároktól, és abba bele kellene törődni. Orbán legnagyobb fegyvere a közszolgálati média, ez az önkényuralom leghatékonyabb eszköze. Minden erejükkel azért kellene harcolniuk, hogy a lakosság a közszolgálatot visszakapja. Ez lenne a harc a sajtószabadságért. Nem a Klubrádiónak kellene “világhírűnek” lenni, hanem a Magyar Televíziónak és a Magyar Rádiónak. Ott tapossák a sajtószabadságot, nem a Klubrádióban. A Klubrádióban öncenzúra van, nem elnyomás. A Klubrádió egy “jelkép”, mert egy magánrádió elveszít néhány frekvenciát részben a saját bénasága miatt és jogvitája van? Az a “jelképes”, ami a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, az MTI-ben történik. De a Klubrádió az önző érdekei miatt arra veszi rá az ellenzéket, hogy mondjon le a közszolgálatról, és harcoljon inkább érte. Micsoda hazugság és kártékony becsapás ez. A Klubrádió Orbán Viktor kezére játszik azért, hogy magánrádióként kvázi piacot szerezzen, és a balliberális médiaüdvöskéknek, akik a brancsba tartoznak, állásuk és fizetésük legyen. Ne törődjön a demokrata érzelmű polgár az egész országot lefedő közszolgálattal, hanem Arató rádiójáért harcoljon és neki adja a pénzét. E réteg érdekeit azonosítsa a demokrácia érdekeivel. Miközben egy belterjes társaságról van szó, amely egymásnak adja a mikrofont. Miért is kell nekem ezek érdekei alá rendelnem a demokrácia és a közszolgálati média ügyét? Azért, mert ezek az emberek olyan sérthetetlen tekintélyek, akiket nem lehet bírálni, mert akkor összeomlik a ház? És azért kell vigyázban állni, mert e pillanatban éppen ennél a vállalkozásnál vannak? Ne már. Ez nevetséges.
De ez sem elég. Az erőviszonyok láttán, azt mondaná az ember, hogy ha ideszorultak a demokrácia hívei, akkor itt kell megcsinálni a közszolgálatot, és innen kell felszabadítani az országot az önkényuralom alól. Csakhogy a mi kedves kollégáinknak esze ágában sincs egy olyan ellenzéki rádiót működtetni, amely szembeszállna az önkényuralommal. A „sajtószabadság szimbóluma” naponta százszor elmondja, hogy demokrácia van. Bolgár rendre inti, aki ezt kétségbe vonja. Órákon át beszéltetik a diktátor embereit, és nyomják a hallgatók arcába a hazugságokat, mert „meg kell hallgatni”, és „meg kell érteni” a diktátort is. Döntsék már el, hogy most Orbán fizeti őket, vagy mi? Annak ellenére, hogy jogerős bírósági ítéleteket nem tudnak érvényesíteni, mert a hatalom nem hajtja végre a bírósági ítéleteket, azért demokrácia van. Ehhez kitalálnak különféle falmelléki szövegeket, de a primer igazság az, hogy minden szempontot felülír az egzisztenciális érdek, a tulajdonos alkati gyávasága, a meghatározó riporterek egzisztenciális érdeke, óvatossága. Ha nem nevezik nevén az önkényuralmat, akkor hazudnak. Márpedig ők hazudnak. Eközben az ellenzéket lebeszélik arról, hogy harcoljon a közszolgálati médiáért. Saját önző céljaik miatt elterelik a figyelmet arról, hogy a közszolgálati média a rendszer rákfenéje, a sajtószabadság lábbal tiprása. Helyette magukat tolják előre, de egzisztenciális érdekeik és gyávaságuk miatt nem töltik be azt a funkciót, amelyre vállalkoznak. Sehol a világon nem hagynák szó nélkül az alkotmány elleni puccsot, az elkövetett államcsínyt, a hatalom kizárólagos gyakorlásának megszerzését, mindenhol ordítana a demokratikus sajtó, sorban állnának a börtönök előtt az újságírók, ha kell, miközben Bolgár és társai patikamérlegen méregetik Lázár Jánost és bűnözőtársait az éterben. A magyar nép végtelen türelmének bizonyítéka, hogy még nem gyújtották rájuk az épületet ezért a szemétségért. Rájátszanak a mártírságra, miközben a médiahatóság csak játszik velük, soha nem tiltja be őket. De még a saját érdekeikért sem képesek férfi módjára harcolni. Ha a kislányom így nyavalyogna, mint Arató és társai, seggbe rúgnám érte. Nincs ott egy férfi? Nem szégyellik magukat, hogy kiállnak színpadra siránkozni? Hát kicsoda az Orbán Viktor? Nem anya szülte? Mitől reszketnek annyira? A gyávaságukat nyomják rá másokra.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a világ börtönei tele vannak újságírókkal, akiknek a nevét sem tudjuk. Úgy halnak meg, hogy soha nem derül ki róluk semmi. De ellenállnak minden elnyomásnak, harcolnak a szabadságért, és feláldozzák magukat az igazságért. Évente több száz ilyen újságíróról számolnak be a jogvédő szervezetek, de közel ugyanennyiről nem is szereznek tudomást, mert eltűnnek. Ehhez képest halljuk a Batthyány mécsesnél, hogy itt vannak a sajtószabadság hősei és mártírjai, és nem szakad le az ég, és nem dől össze alattuk a színpad. Meg kellene számolni, hányszor mondták el, hogy ők a „sajtószabadság” szimbólumai, és hogy világhírűek lettek, mert elvették tőlük a frekvenciájukat, mint a babaruhát. A közszolgálati média elrablása és a kirúgott ezrek sorsa nem számít, ehelyett magukat állítják középpontba a magánrádiójuk hülyén elveszített frekvenciái miatt. Nem Navarro és társai a hősök, hanem azok, akik naponta interjúvolják alázatosan Szijjártót és Semjént, és ezek után van képük kiállni és a sajtószabadság mártírjaiként sajnáltatni magukat. Ezek nem állva, hanem térden állva fogadják a kivégzést, de megalázzák őket még azzal is, hogy nem végzik ki őket, hanem csak térden állva kúsznak a hatalom előtt. A szakmai rutinjukat arra használják, hogy ezt elleplezzék. Engem is megaláznak azzal, hogy ezt a nevemben is teszik. Úgy kellenek az Orbán-rendszernek, mint egy falat kenyér. Ők pedig élvezkednek a mártíromságban, az egészből egyedül csak a pénz hiányzik.
Ha tennék a dolgukat, senkit nem érdekelne, hogy a Klubrádió arra épült, hogy majd a szocik nyomják bele a pénzt. Ennél biztosabb és tutibb vállalkozás nincs a világon, kivéve, ha jön egy Orbán nevű vadbarom, aki elveszi a kis játékszerüket. Egyes könyvesboltok tavaly a Klubrádió CD-kből és Arató önsajnáló mártírkönyvéből éltek meg, mert elhitették, hogy az a demokrata, aki ezeket a kegytárgyakat megveszi. Palira veszik a sok szerencsétlen szegény embert, akik tennének valamit, de nem tudnak mit tenni, és elmennek tüntetni, megveszik a CD-t, és azt hiszik, hogy tettek valamit Orbán ellen. Nem elég, hogy Orbán kezére játsszák a közszolgálati médiát, és elterelik a figyelmet róla. Nem elég, hogy lavíroznak, ügyeskednek, és nem állnak ellene az elnyomó rendszernek, nehogy valami bántódásuk legyen. Nem elég, hogy ezek után még hősként és mártírként tiszteltetik magukat, mintha Bolgárt kazamatákban tartanák fogva. Hanem ebből még bizniszt is csinálnak. Ügyes. Ez a Klubrádió hősiessége. Undorító és felháborító. Hamis és álságos. Mikor mondják ezek a rádióban azt, amit mindenki tud, amit a hallgatói várnak tőlük, amit otthon az asszonynak mondanak a konyhában? Soha. Lapítanak, mint szar a fűben. Ettől kell kiájulni.
Mindez nem számítana, ha megmarad magánügynek, és nem ez lenne a sajtószabadság ügye. Akkor sem számítana, ha nem épülne egy fasiszta diktatúra, amely egy ország életét oltja ki. Egy nemzet legjobbjai elhagyják az országot, az ifjúságot tönkre teszik, a gyerekek agyát megfertőzik, a betegeket és nyugdíjasokat halálra ítélik, és a legalapvetőbb emberi jogokat lábbal tapossák. Egy ember lett élet és halál ura, nincsenek önálló intézmények. A diktatúra az antiszemita és kódolt náci ideológiára épül, hosszabb távon még szélsőjobboldali terror is fenyegethet. És ebben a helyzetben ezeket az embereket magukon kívül semmi más nem érdekli. De még hősként is kell tisztelni őket. A brancs összetart, összejönnek, tüntetgetnek, meghatódnak maguktól, baromira elégedettek magukkal, kitüntetgetik egymást, álságosan patetikus hangulatba révülnek, lelkesednek az akol bűzében. Mindenki másnak az a dolga, hogy nekik megfeleljen, az ő érdekeiket kiszolgálja, és harcoljon a borítékukért, mert az a demokrácia érdeke és értékmérője. Nyalogatják a sebeiket, a demokráciát emlegetik, de szemük előtt a boríték lebeg. Szorosan összezárnak, lehülyézik, karaktergyilkolják azokat, akik feltesznek egy-két keresetlen kérdést. Keresik azt, hogyan jöhet vissza a régi jó világ, amikor dőltek a száz és százmilliók, és ha van valami, amit ezek sajnálnak, akkor az a lóvé. Ha a demokrácia érdekelné őket, akkor nem magukért tüntetnének, hanem másokért, mindenekelőtt a közszolgálati médiáért.
Csakhogy nem kalkuláltak azzal, hogy jöhet egy fasiszta diktatúra, amely elsöpri a szépen felépített világukat. Megkapták a nyakas vadbarom Orbánt, és nem szabadulnak tőle, pedig szívesen ki is egyeznének vele egy látszat ellenzékiségben. Tied a hatalom, ha megmaradhat nekünk a presztízs és a pénz. De szerencsére Orbán nem alkuszik, éppen ezt az egyezséget mondta fel. Most még zajlik az ügyeskedés, próbálkoznak, játsszák a mártírt, keresik a kiutat, csakhogy ez komolyra fordul egyszer, és eljön az idő, amikor lehull a máz. Eljön a pillanat, amikor szűkölni fognak, sírni, ahol senki nem látja őket, elbújnának az egérlyukba is. Felfeslik a hazugságaik rendszere, a pártpénztárnoki sajtófinanszírozás édes évtizedei. És ott állnak védtelenül, pőrén, kiszolgáltatva egy fasisztával szemben. És akkor már késő lesz harcolni azt a harcot, amit most kellene megharcolni. És talán még akkor sem értik meg, hogy menthetetlenül ez lesz abból a demokráciából, amelyet feloszt két pártpénztárnok, felszámolják a civil szférát, az önállóságot, a polgári szabadságot, mindenkit megvesznek, korrumpálnak, nincsenek szabad intézmények, amelyek nem a két párt megegyezésétől függnek, és amelyek képesek lennének megvédeni az országot. Akkor ez lesz, hogy az egyik felmondja a megegyezést, és a másik oldal összeomlik. Az ő bűnük pedig az, hogy ennek rendszernek falaztak, ezt védelmezték, mert a haszonélvezői voltak. Ez omlott össze, ez temeti őket maguk alá, ez az ő mártíromságuk. Erről nem beszélnek az elvtársak. És azért nem tudnak váltani, mert rossz a lelkiismeretük, mert nem néznek szembe ezzel, és abban reménykednek, hogy talán ugyanez visszatérhet.
De nem fog visszatérni. Ez az ország emiatt jutott törvényszerűen ide. Ennek részben maguk is előidézői, és ha nem térnek észhez, nem váltanak, akkor ez maga alá temeti őket. Nem kell annyira megijedni attól, ami történik, ez a természet öntisztulási folyamata. Magyarország éppen megtisztul. Az a réteg, amelyet a Klubrádió megtestesít és képvisel, az vagy észhez tér, megtisztul és megváltozik, vagy ha nem hajlandó erre, akkor az a földindulás, amely előtt Magyarország áll, elmossa ezeket a struktúrákat és ezeket az embereket. Orbánék pusztulni fognak, ez már eldőlt, a kérdés az, hogy erről az oldalról, ki pusztul velük együtt. Nem más ez, mint kiegyenlítő szelep, öntisztulási folyamat. Aki szakít az eddigi korrupt mentalitásával, ami az elmúlt húsz évben történt, és elhatározza, hogy becsületes lesz, azzal visszanyeri a korrupt lelke erejét, és nyíltan, őszintén szembefordul a diktatúrával. Aki erre nem képes, azt elsöprik ezek a változások. Ezek az emberek azért nem tudnak egyenesen konfrontálni, mert megromlottak, eladták a lelküket, rossz a lelkiismeretük, és emiatt nem tudnak igazság szerint cselekedni. Azt hiszik, hogy nem a kialakult rendszer az oka, hanem Orbán, és ha ő elmegy, akkor minden mehet tovább. Nem igaz. A pártpénztárnoki rendszerrel leírható korrupt világ omlott össze, és aki nem változik meg, annak vége lesz, mindkét banda megy a süllyesztőbe, ahova való.
Ezeknek az embereknek oda kell tartani a tükröt, és megadni a lehetőséget, hogy őszintén szembenézzenek a helyzettel és önmagukkal. Megbánni, elhagyni, megváltozni. Nézzünk szembe a tényekkel? Nem így volt, ahogyan mondom? Nem ez történt? Nem ez vezetett ide? Ha porba lehetne írni a lábuk mellett a bűneiket (ezt nevezik ma tényfeltáró újságírásnak), akkor ott mit látnának? Ha magukra zárják az ajtót, és belenéznek a lelkiismeretükbe, milyen írás jelenik meg a falon? Nem kellene ezeket lezárni, megtisztulni, megbánni, új életet kezdeni? Hány éves vagy? Meddig élsz még? Mindig hazugságban akarsz élni? Azt hiszed, ha egymásnak hazudtok, az megváltoztat belül bármit is? Meddig hitegeted magad? Meddig hazudsz? Így is akarsz meghalni?
Mint hallom, Arató András zokon vette az írásomat. Miért van meglepődve? Azt hiszi, hogy ezt senki nem látja? Mindenki hülye? Senki nem teszi fel a kérdést? Mi zavarja? Ott állt a színpadon, mint egy hős, egy mártír, tapsolták. Harmincszor elmondták, hogy világhírű a rádiója, és a sajtószabadság szimbóluma. Miért zavarja, hogy egy kis emigráns újság magányos publicistája unalmában miket irkál? Férjen el tőlem, van egy ilyen is. Mindenki velük van, senki nincs velem. Talán csak nem az a baj, hogy ugyanazt mondom, amit a lelkiismerete? Ha így van, akkor köszönettel tartozik. Szeretettel mondom, hogy meg tudjanak változni, mert az út, amelyen járnak, a szakadékba visz. Naiv embereket elhitethetnek, de ne tévessze meg a vakok rajongása, már látszik, ahol vége az útnak.
Ezzel összefügg a választásokon való részvétel. Emögött ugyanolyan hamisság áll, mint a Klubrádió mögött. A hazug választásokon való részvétel menekülés a valóság elől. Egy olyan pótcselekvés, amely kikerüli a problémával való szembenézést, de a cselekvés látszatát kelti. Nem éreznek elég lelkierőt az igazság képviseletére és a nyílt konfrontációra. Becsapják a pártok magukat is, és a híveiket is. De ezért nagyon nagy árat kell fizetni. A pillanat, amelyet most elszalasztanak, soha nem jön vissza. Gyógyíthatatlan sebet kapnak a választásokon, amelyből soha nem tudnak felépülni. Semmit nem nyernek, hanem minden veszítenek. Ha a választási részvétellel legitimálják az államcsínyt, az alaptörvényt, amely alapján kiírják a választásokat, azzal az egész Orbán-rendszert, akkor nem tudják elválasztani és megkülönböztetni magukat tőle. Ez a részvétel a pártpénztárnoki rendszer folyatása, a hazug megállapodások világa, ugyanaz a mentalitás, amely ide vezetett. Aki belemegy ebbe a választásba, az hozzákötötte magát Orbánhoz.
Hamis állítás az, hogy a választások bojkottja kivitelezhetetlen. Csak a bolond gondolja, hogy ez annyit jelent, hogy kihirdetjük: nem veszünk részt, mások se vegyenek részt. Az “ellenzéki összefogásnak” le kellene fektetnie a szabad és demokratikus választások minimális feltételeit. Az ellenzéknek ezt hitelesíttetnie kellene az Európai Unióval és Washingtonnal. Megállapodhatnak az Unió valamely bizottságával, vagy munkacsoportjával, amely legitimitást ad a listának. Ha nem avatkozik ebbe az Unió és Amerika, akkor a nemzetközi sajtón és a diplomáciai testületek útján el lehet érni ugyanezt. Ezek a feltételek nem tartalmazhatnak vitatott követeléseket, de egyértelmű alapelveket igen. Ilyen a választási bizottságok összetétele, a szavazatszámlálás, a többpárti ellenőrzés, a külföldi megfigyelők és más alapvető feltételek. Ha van egy konszenzusos lista, amelyet Magyarország szövetségesei is a tiszta, szabad és demokratikus választások feltételeinek tartanak, akkor ezt Orbán elé kell tenni, és választhat: elfogadja vagy nem. Ha nem, akkor az ellenzék erre hivatkozva ország és világ előtt felmondhatja a választásokon való részvételt. Ha igen, akkor az ellenzék akkor is győzött, ha tiszta választásokon veszít, és tiszta maradt. De akkor még nyerhet is.
Fel kellene ébredni. Elvették az emberek pénzét, jövőjét, egészségét, szabadságát. Ha ez így megy tovább, az események tragédiába torkollnak. Önvizsgálatot kell tartani, vissza kell térni a tiszta elvekhez, az igazsághoz. Be kell fejezni a hazug játszmákat, a hamis dolgokat, a hazugságokat, a haszonleső prioritásokat, a korrupt mentalitást, simlisséget, sunyiságot, mert drága árat kell fizetni érte. A sajtószabadság kulcskérdés. Ennek a Klubrádióra való szűkítése hazug és ártalmas. Az is hazug és ártalmas, ha a megmaradt ellenzéki média hazudik, kerüli a rezsimmel való nyílt konfrontációt, az őszinteséget. Az ATV még ennél is nagyobb hazugság. Ennek is drága ára lesz. Nem szabad tovább hátrálni, mert nagy baj lesz belőle. A demokrácia hazug látszatának legitimálása, a hazug választásokon való részvétel pedig minimum húsz évre megássa az ország sírját, és megnyitja a kaput a még nagyobb elnyomás, és a nyílt diktatúra felé. Ha itt és most nem parancsolnak megálljt, nyomor, szenvedés és vér lesz a következménye. Iszonyat lesz a vége. Csaló választáson való részvétel nem állítja meg ezt a tankot. Aki azzal hiteget másokat, hogy majd 2014-ben a hazug választáson győzni fog, az csaló, szélhámos vagy elmeháborodott. Szembesíteni kell Orbánt azzal, hogy mit tett, mit művel, és azonnal követelni kell a demokratikus normák visszaállítását. Fel kell mondani vele minden együttműködést, a tárgyalási alap a demokrácia visszaállítása. Nem kell másról tudósítani, nem kell élőben közvetíteni a diktatúrát, csak követelni a demokrácia helyreállítását. Ebből elég volt, itt van vége. Aki erre nem képes, csendben vonuljon vissza. A semmi jobb, mint a hamis.
De ha már mindenki hamis, álságos és korrupt lett, akkor egyetlen kérésünk az, hogy szegény Bibó István nevét ne szennyezzék be azzal, hogy a világra szóló simlisséget és a hamisságot díjazzák a nevével. Nem örülne neki.
Ahhoz meg, hogy a bojkottfelhívás előfeltételét: az egyeztetett és egységesen támogatott tervezetet az ellenzék összehozza: előbb magát kéne ráncba szedni.
De nem csak nekem vannak e téren kételyeim!:
http://hafr.blog.hu/2013/02/24/igy_nyerj_valasztast_ii#comments
“Na jó, én értem, a pálya lejt, de azt már nem értem, hogy miért (biztos értitek, ez egy metafora), miért bénákkal, sántákkal és vakokkal megy fel rá az ellenzék. Ja, mert nincs más?
Egy évük viszont még van. Egy év múlva azonban már ez sem lesz.
(Ui. Ma bele-belehallgattam a holdudvar Klubrádióért rendezett demonstrációjába. Hát nincsen arra szó, mennyire volt unalmas, belterjes, hervasztó, gondolattalan. Lehet, hogy ennek a csatornának is el kell tűnnie, mielőtt a baloldal végre megérti, hogyan fonta szorgosan a kötelet az ország jelképes nyaka körül nyolc éven keresztül, mígnem eljött valaki, aki — surprise, surprise — kirúgta a sámlit. Ott esne a fene mindegyikbe.)”
Ez az 1000 leütéses blog eddig kimaradt az életemből, megyek is vissza a többit megnézni. Ez így elsőre elég derekasnak tűnik!
Zsuzs
Nem tudom hányan vagytok, de a lényeget illetően mindegy is.
Ha én “majd” külföldre szakadok valaha, biztosan állíthatom, hogy halálom órájáig tisztességgel fogom használni az anyanyelvemet!
Egyébként nem olyan borzasztó ám rájönni arra, hogy 2 IP címről nem enged a rendszer egy néven kommentelni.
Ilyen bután még senki sem tudatta velem a rólam alkotott véleményét, mint a daszvidányjával, valamelyikőtök. (ha ragaszkodunk a 2 Zsuzsához)
Amire hivatkozol, hogy Bartus L.-nak címezted a leveled, ez nem egy hivatkozási alap. Akkor írj neki más címen, ne ezen az oldalon, mert itt mindenki beleszólhat mindenbe.
Kedves Elvtársnő! Itt nem úgy vagyon ám, hogy megmondjuk ki, mit tehet…
És főleg ne hivatkozz a demokrata voltodra ezek után!
Vajda,
Ugyan milyen beszukult latokor kesztetheti magat arra, hogy afelett itelkezzen, hogy
1. miert nem mentem latogatni az utobbi ket evtized alatt. Annak megvannak az okai es engedje mar meg a vilag de ez nam tartozik magara. Lemerem fogadni, hogyha az amerikai kontinensen el, es ketevenkent rohangal haza, valoszinu nem beszel es ir angol nyelven olyan szinten mint en.
2. Nem jatszok meg semmit. En tudom nagyon jol, hogy ki vagyok. Kanadai magyar vagyok. A MO-on beluli viszonyok szemelyesen erintenek. Elsosorban a szulohazam es nem utolso sorban a csaladom is ott el. Mindketto erdekeltte tesz, es ha maga ezt nem erti meg, akkor maradok sorry!
Természetesen a megszólítás ZSUZSA! Kicsit elkapkodtam. Bocs
Bocsánat, hogy bele szólok, de azt hiszem, hogy személyeskedéssel kár fárasztani egymást, mikor van más dolgunk is.
kalmik
Igazad van.
és még mindig nem tudjuk, hogy hány Zsuzsa van…..
Egy nem idehaza élő, aki felvállalja magát mindenképpen van. De ki a másik, a titkosszolgálatos?
Egyébként ezt az 1000 leütéses blogot majd alaposabban megnézem, van rajta néhány igen érdekes szöveg. “Liberális konzervatív” mint a zsiráf, amilyen állat nincs?
http://hafr.blog.hu/2013/02/09/fuhrerprinzip
“Én, aki egy poszttal lejjebb még a nemzeti kiegyezésért, néhány poszttal lejjebb meg az Orbán indukálta nemzeti kerekasztalért rimánkodtam (indokok helyben), most már elvesztettem minden reményem: nem csak ezekben, hanem abban is, hogy a jelentős ellenzéki győzelemnél lehetne jobb megoldás az ország mély válságára. Azt mondom, amit Churchill mondott a demokráciáról: a nagyarányú ellenzéki győzelem a legrosszabb, ami várhat ránk, leszámítva az összes többit. Hogy megvalósul egy ilyen, abban nem hiszek. De meg kell próbálni, és ehhez valamit gyökeresen másként kell csinálni a (nem létező) baloldaltól az LMP-ig terjedő sávban.
Legutóbbi döntései (alább) mindenkit biztosíthattak a Vezér hajlíthatatlanságáról és minden rendű és rangú ellenfelével szembeni olthatatlan bosszúvágyáról, ezen túlmenően pedig teljes egészében kimerítik a náci Führerprinzip formális jogi értelmét: a Vezér a törvény fölött áll, az alkotmány a végrehajtó hatalom szolgálója, a Führer szava maga a közjó, a kritika ellenség. Ennél nem nagyon van lejjebb, csak a terror eszkalációja.”
Bumburi
Lehet, hogy nehez ezt maganak kifiguralni, de a fekete szinnel megjelzett Zsuzsa volt az aki a cikk irojahoz intezte sorait es nem en. Elolvastam es abbol azt a kovetkeztetest vontam le, hogy vagy MO-rol ir vagy eleg sok idot tolt MO-on.
–
En, a kek szinnel megjelolt Zsuzsa vagyok. Ez azt jelenti, hogy Google tagsagom van, illetve egy Google blog iroja vagyok. Ugy latszik tokeletes magyar tudas megsem eleg arra, a legelemibb dolgokat megertsuk.
–
Nagyon kerem ne keverjen ossze minket.
–
S ha netan kulfoldre vinne a sors es elete vegeig hasznalna az anyanyelvet akkor az is elofordulhat, hogy se munkaja se csaladja se baratja nem lesz es elete vegeig sajat magaval fog tarsalogni. Jo szerencset a kiserlethez.
Én a piros színű Ego vagyok :-)))))
Kék Zsuzsa
Ne kapd fel a vizet. De tényleg ellentmondásos volt több “Zsuzsa” szöveg.
Ha ketten vagytok, az persze más. Így már nem fogunk titeket összekeverni.
A kritikák nagy része vagy a fekete Zsuzsa ellen, vagy a kettőtök szövegének ellentmondásán alapult. És kösz az infót. Mindig is furdalta az oldalam, hogy miért vagyok kék én is?
Kedves Hölgyek,
kérem, ne bántsák egymást. Egyébként két különböző Zsuzsa van, megkérem valamelyik Zsuzsát, aki vonalban van, hogy változtasson nevet, vagy tegyen valami megkülönböztetést, és az új névvel tegyen fel egy új hozzászólást.
Köszönöm, ha kedvesek, előzékenyek, megértőek és udvariasak maradunk egymáshoz, ha nem értünk egyet akkor is. (Kérem, ne hozzanak ide példakat, amikor én nem tudtam az lenni, én rossz példa vagyok.) BL
Titkosszolgalatos? Ugyan mar ne nevettessenek. Kattintsanak a nevemre, a bloglap aljan a fotomat is megtalaljak. Titok az nincs, de velemenyem azert meg lehet.
Minden bizonnyal ez az utolsó megnyilvánulásom ITT az AN-ben.
Amikor Bartus L. elindította a hírportált, úgy harangozta be, ez egy minden ellenzéki számára őszinte megszólalási lehetőséget biztosító, szélsőségesektől mentes, liberális portál lesz. Mi más is lehetne egy tisztességes médium mint liberális?
‘Az az újságíró aki nem liberális az pártpropagandát folytat.” ( Art Buchwald )
Örültem, terjesztettem a portált ahol tudtam. Az elején még aktív voltam, majd kezdett alábbhagyni lelkesedésem. Egyre ritkábban szóltam hozzá, és megvallom -amióta a szélső baloldal megszállta a fórumokat, és ennek akart megfelelni a szerkesztő is- egyre ritkábban is olvastam.
Mára már nemhogy nem liberális, attól egészen távol álló egészen más lett.
A belterjessé szűkült kommentelő csapat élből elutasít minden neki nem tetsző véleményt. Nincs kedvem vitatkozni olyanokkal akik meghamisítják a közelmúlt történelmét, vagy szándékosan, vagy tudatlanságból.Olyanokkal akik egybemossák a baloldalt a liberalizmussal. Akik nem tudják megkülönböztetni a liberalizmust a neoliberalizmustól, akik keverik a szabadságot a szabatossággal. A végeredményt tekintve nincs jelentősége.
Ez lenne a bal oldali vélemény nyilvánítás szabadsága? Az eszmék szabad áramlása? (pfú, de elavult fogalom, sajnos most legalább annyira aktuális mint a kádári diktatúrában)
Valóban a szélsőjobbos fasisztáktól mentes a portál. Ez jó!
Senkit sincs szándékomban megsérteni, akinek nem inge nem veszi magára.
A szélsőbaltól viszont nem sikerült megszabadulni. Sőt. Egyeseknek érdemes elgondolkodni azon, vajon ők mennyivel különbek az elvakult fideszeseknél? Nem e taszítják ugyanúgy a józan választókat mint a másik oldali radikálisok? Ezzel nem e Orbán malmára hajtják a vizet?
Ez nem sértődöttség részemről, azon már régen túl vagyok, hogy szívemre vegyem a nekem szánt sértéseket, alpári hangot.Kaptam én már eleget jobbról-balról, ahhoz, hogy hozzászokjam.Ma már nem is csalódottság, reménytelenség.
Reménytelenség, mert nem tudjuk megérteni egymást.Akarjuk e egyáltalán?
Reménytelenség, mert ez a mások semmibevétele, lekezelése volt, és ma úgy tűnik sokáig lesz is az ország veszte.
Ismétlem, senkit sem akartam megbántani, megsérteni!
Ha néhányan elgondolkodnak soraimon akkor volt értelme leírni.Ha nem, hát úgy is jó.
Nem, nem fogok véglegesen elpártolni, néha benézek, olvasok. Ebben a körben a véleményemet megtartom magamnak.
Bartus Lászlónak további erőt, kitartást, az olvasóknak jó szórakozást “vitákat” kívánok!
Igaza van Bartus Lászlónak. Magyarországon nincs ellenzék. Legalábbis szervezett politikai ellenzék. És nincs baloldal sem. Az igazi ellenzékiek, akik nam a mocskos pénzért politizálnának, nem lenne bohóc a csuti által rendezett cirkuszban. Szép dolog, hogy néhányan nem vettek részt a fasizmua alaptörvényének létrehozásában, de annak elfogadása után közreműködnek a fasiszta rend megszilárdításában. Mert álnok módon aszisztálni a csuti-banda országrombolásában, és ezzel legalizálni azt, a lehető leghitványabb cselekedet. Háborút kezdeni a regisztráció ellen, és közben arról beszélni, hogy a regisztrációs kampányban kell sikereket elérni és úgy legyőzni a csutit a választásokon, még bohóctréfának is rossz. Készülni a megnyerhetetlen választásokra, és közben fennen hangoztatni, hogy demokrácia van, közben at ATV-ben meg a klubrádióban védeni az egyre erősődő fasizmust, álnokság. Nem tartom különbnek ezeknél Gyurcsényt sem, aki ugyan ki meri mondani hogy diktatúra van, de ezt csak azóta teszi miután a fasiszt ügyészség megpróbálta börtönbe csukatni őt. A 2013 évi választások nem lesznek szabadok. A választási törvények lehetetlenné teszik a Fasizmus erőinek legyőzését. Ez az álnok és gyáva magát ellenzékinek hirdető társaság csupán arra képes, hogy a csuti diktatúráját -avval hogy a demokratikus választások látszatát keltik – szalonképessé teszik. Ezek a magukat baloldali ellenzéknek tituláló pártok egyáltalán nem baloldaliak. Ugyanúgy neokonzervatívok, most is minta rendszerváltás óta eltelt 23 évben voltak. A kapitalista rendszer tökéletességét hirdető, a mértéktelen tőkés kizsákmányolást nem kritizáló, a társadalmi igazságtalanság ilyen mértékét elfogadó erők nem baloldaliak. Ezeknélszegény istenben boldogult János Pál pápa sokkal baloldalibb elveket hirdetett.
En nem valtoztatom meg a nevemet, mert a kulinaris kontaktaim igy ismernek. Igyhat inkabb nem teszek tobb hozzaszolast. Magyar nyelven ugysem utottem meg a mercet es minek idegesitsem a nagy magyarokat. Isten veluk, udvozletem kuldom a masik Zsuzsanak.
Kedves Zsuzsa,
ne sértődjön meg, tartsa meg a nevét, és bátran szóljon hozzá, majd megkérjük a másik Zsuzsát a módosításra.
Kedves anonym és Barry1! MIndkettőtökkel sokban egyetértek, sokban nem. Anonymtól azt kérdezném, hogy szerinted mi a liberalizmus, önállóan, saját magában? A szabadgondolkodás bármerre vezethet: lehetsz hagyománytisztelő, az egyenlőtlenséget eleve elrendeltetésnek tartó konzervatív (a mai jobbereknek és orbánistáknak semmi közük a konzervatív eszmerendszerhez), de lehetsz szocialista is, aki a szabadság mellett egyenrangú fontosságúnak tartja az egyenlőséget és a testvériséget (szolidaritást). A liberalizmus szerintem annyit jelent, hogy egyik eszmerendszert sem dogmaként fogod föl, nem ragaszkodsz az idők változásával érvényüket vesztő teóriákhoz, akkor sem, ha korábban nagy tekintélyű elődök fogalmazták meg azokat, nem a valóságot akarod a hitelveidhez igazítani, hanem fordítva. Nem személyekben keresed a meggyőződésedet, hanem a saját etikádhoz keresed azt a személyt, pártot, amelyik a legközelebb áll az elképzeléseidhez. Nekem ennyit jelent a liberalizmus, ezek alapján vagyok liberális szocialista.
Bocsáss meg anonym, de a Te – egyébként széles körben népszerű – felfogásod nem szabadgondolkodás, hanem inkább parttalan gondolkodás, ami nem tesz képessé a differenciálásra. Az emúttnyócév meg a mostani három nekem nem a lopás mértékében különbözött: 1 forint és 1 milliárd forint semmi különbség, ha lopták. Hanem abban, hogy – főként a Medgyessy – de a későbbi kormányok is törekedtek a megegyezésre, fideszes városok is kaptak fejlesztési forrásokat, fideszes osztályvezetőket is a helyükön hagytak, a köztévében is szerepeltek az ellenzéki sajtótájékoztatók (sokszor hosszabban, mint a kormány tájékoztatói), nem vindikálták maguknak a jogot arra, hogy megmondják, mi az erkölcsös stb. Nem tudom, Ti hogyan gondoljátok? Komolyan kíváncsi vagyok rá. Köszi.
Tisztelt Bartus úr!
Egy napra beülhetne a Klubrádióba és , amúgy “bartusosan” a betelefonálóknak megmondhatná a lényeget.
Kedves hallgatóink, ma meglepetésként Bartus László vezeti a műsorokat. Addig élne a klubrádió. És akkor, valóban csak akkor lehetne tüntetni a közszolgálati médiumokért.
Adminisztrator, nagyon kerem, hogy ezt ne tegyek meg vele. A masik Zsuzsa volt itt eloszor es ugy gondolom, hogy mivel MO-on el, velemenyenek is tobb sulya van. Egyaltalan nem sertodtem meg a nevcsere javaslatan. Egyebkent is kanadai vagyok, nem amerikai, es nem lennek meg abban biztos, hogy tul sokat kommentalnek. A cikkeket mar eleg regota olvasom, de nagyon rittkan, a mai napig talan ketszer ha tettem eddig megjegyzest. Tehat maradjon kerem minden a regiben. Koszonom a figyelmesseget.
Egyébként miaszöszböl is van kettö, egy kék is… néha furcsa volt, amikor egyszerre kommenteltünk, de véleményünk egész mas volt.
Tanusithatom, hogy nem olyan kônnyü az anyanyelvet megörizni, sok mindentöl függ…emiatt szerintem nem érdemes bantani senkit, csak bele kell olvasni a hvg-be, az indexbe, az irassal foglalkozo emberek lam hogy irnak? Pedig nem éltek Kanadaban 50 évig.
“Csakhogy nem kalkuláltak azzal, hogy jöhet egy fasiszta diktatúra, amely elsöpri a szépen felépített világukat.” Nekem az ezzel a mondattal kezdődő rész tetszett nagyon. A többi is, de ez kiemelkedik.
Ego
2013. február 25. hétfő
23:25
Én a piros színű Ego vagyok :-)))))
Ez nem is igaz, mert 16.46-kor kék voltál. Te kétszínű alak. Vagy az a másik egod volt?:))
Köszi Zsuzsa!
Legalább én is tudom, hogy miért fekete a nevem.
Aki szeretné kékíteni a nevét, az bejegyzéskor a honlap mezőbe beírhat egy kamu honlapot is! :D
Zsuzsáé viszont nem kamu, gratulálok hozzá.
Étvágygerjesztő volt. :)
anonyme
A te liberalizmus felfogásod olyan, mint amikor valaki egy tudományos magazinban képviseli azt a nézetét, hogy a föld lapos, és a nap körülötte forog.
Aztán csodálkozik és MEGSÉRTŐDIK mert ott sokan nem osztják a nézetét.
Sajnos az a bagázs (nem illik rájuk jobb szó) akik ezt az elvet a gyakorlati politikában képviselték, mindent megtettek azért, hogy az elvet besározzák, ellehetetlenítsék: és szerintünk joggal és okkal kerültek a történelem szemétdombjára. Persze e téren is voltak kivételek, de azok még időben leléptek Ungártól Kunczéig, és sokan az alapítók közül. De nekik is sokat kell tenni azért, hogy a korábbi rossz emlékek ELLENÉRE jussanak valamire.
Tehát ne sértődj, hanem képviseld az elveket, hogy ebben segítsd őket.
Csak ne várd, hogy nosztalgiát érezzünk mondjunk Horn után, mert sokunk szemében ő testesítette meg az Szdsz.t. Az szerintem sem a liberalizmus maga, hanem “csak” egy megélhetési politikus csapat volt. Nincs ebben semmi személyes irántad.
kék (betűs) kanadai Zsuzsa
Mondtam már, hogy ne sértődj meg te is! A fekete (betűvel írt) Zsuzsa állította magáról, hogy korábban a titkosszolgálatnál dolgozott és a szövege alapján itthon él, ezért ugrott neked Ego, amikor nem az ottani “szaktudást” tükröző hozzászólást írtál szintén Zsuzsa néven.
A két stílus annyira elütött, hogy én rögtön két személyre gondoltam.
Röviden: a kritika nagyrészt nem neked szólt, a nyelvtudást kifogásolóért meg elnézést kérek az olvtárs nevében is.
És mielőtt újabb kommentelőt sikerül elriasztani: nem térnénk vissza a témához?
Kedves Anonyme!
Kekecnek igaza van. Számomra Kuncze volt az etalon. 2006-ban ott meditáltam, hogy szavazzak-e az MSZP-re az SZDSZ-koalíció partner miatt.Én nem látom szélső balosnak a kommentelőket. Mire gondolsz? Én bevallom, hogy valóban nem vagyok tisztában a liberális és baloldali gondolkodás közötti különbséggel. Van konzervatív liberális is. Amit Talalom írt, teljesen korrekt. Akkoriban biztosított volt mindenhol az ellenzék lehetősége is, lehet, hogy túlzottan is. A mai orbáni világban, egy balliberális HÍRTV, ECHO Tv működhetne? Nem hiszem.
A Klubrádió elleni ravasz hadjáratot nem lehet összekeverni a közmédia megszállásával. Ez két különböző bűn. A Klubrádió hallgatója vagyok, és azt tapasztalom, hogy a radikálistól a langyosakon keresztül a névtelen óvatoskodókig mindenki szót kap.
Hát ammá biztos hogy nem a Klubrádió lesz az ami forradalmat csinál ebben a balsors-tépte országban.
bub64
És tegyük hozzá, hogy én is listán az Szdsz-re szavaztam (egyszer két ízben is: először és utoljára, és nagyrészt Kuncze miatt), és egy PÁRTOT már csak hadd kritizáljon a szavazója!
A liberalizmussal ugyanaz volt a baj, mint a kommunizmussal: szép eszme, gyatra, az elvektől igencsak messze eső kivitelezés, minősíthetetlen emberanyaggal. Ráadásul ha Orbán fizetési listáján lettek volna, akkor sem készíthették volna neki jobban elő a talajt.
Alonzanfan
1. Ez persze nézőpont kérdése. Kit minősítesz te “radikálisnak?”
2. Milyen műsorban, milyen felvezetéssel, kérdésekkel, mennyi időben kapott megszólalási lehetőséget?
3. Ezt hogy fejeznéd ki súlyozott átlaggal? Az “eccer volt, hol nem volt” nem játszik!
Geyza
SEM.
“Az ellenzéknek ezt hitelesíttetnie kellene az Európai Unióval és Washingtonnal.”
.
Én is valahol úgy látom, hogy önmagában az ellenzéki munka, még abban az esetben is ha van összefogás és őszinte erős ellenzék – kevés.
A fő probléma a bizalomvesztés, nemcsak szavazói, de az ellenzéken belüli saját bizalomvesztésük. Végül is Orbán egész bandája és uralma az emberek bizalomvesztéséből gyökerezett ki amit sikeresen totális erkölcsi válsággá erősített fel.
.
Szerintem a ” hitelesítés ” szó döntő fontosságú és abszolúte telitalálat. Nem is annyira az ellenzék erejétől vagy a személyektől függ a siker, hanem a hitelképességüktől és a bizalom megszerzésének képességétől.
.
Ehhez valóban hitelesítés és garancia kell. Nem csak a választásokkal kapcsolatban hanem az egész felvázolandó országvezetési programjukra vonatkozólag. Mert jelenleg csak az egymás lejáratása folyik, és ez még ha nem is tudatosodik artikuláltan a választókban, ők a bizalmat és hitelességet hiányolják. Tehát az ellenzéki munka alapja a bizalom helyreállítása és a hitelesítés kellene, hogy legyen. De ez most nincs.
.
A Bartus által javasolt lépés a legjobb kezdet lehetne, mert egyszersmind képes lenne felrázni a figyelmet, hogy igenis van hitelesség és az az ellenzékhez fűződik, aztán jöhetne a többi lépés.
-
Én olvasom milyen kritikákat kap Bartus, pedig ott van a telitalálat az írásaiban. Persze mindenki joga, hogy elvitassa de ott van leírva ami fontos.
Nem bánnám, ha nem veszekednénk…
Nem tudom ki hogy van vele, én minden megemészthető véleményre kiváncsi vagyok, és el tudom dönteni, mit fogadok el belőle. Azért is fontos beszélgetünk, hogy a saját véleményünket is formáljuk, ill. azzal formáljunk. Külön jó, ha a nagyvilág különböző pontjain élő magyarok ki tudják cserélni a véleményüket.
Igy aztán tényleg igaz a mondás: több szem többet lát…
Úgyhogy szerintem nézzük el egymás gyenge pontjait és csemegézzünk jót egymás értékes gondolataiból.
Ezt olvasom: “Órákon át beszéltetik a diktátor embereit, és nyomják a hallgatók arcába a hazugságokat, mert „meg kell hallgatni”, és „meg kell érteni” a diktátort is.”
.
Barátaim, AN-olvasói minőségemben most először folyamodom ahhoz a megoldáshoz, hogy a kommentek elolvasása nélkül szólok hozzá, de érthető okokból icipicit türelmetlen lettem.
Szerény emlékezetem szerint az általam nagyra becsült Bartus úr előző cikke után valakinek válaszolva méltatta és megvédte Para-Kovács urat, azt a Para-Kovács urat, aki órákon át beszéltette a diktátor egyik emberét, bizonyos Stumpf urat, anélkül, hogy érdemben beleverte volna (vagy legalább érzékelhető hajlandóságot mutatott volna ilyesmire) nevezett diktátorista orrát abba, amit odarondított volt, bele az éterbe, ilyenformán az én képembe. Is.
Továbbá, ha emlékezetem még mindig nem csal, Para-Kovács úr ezt a nevezetes szeánszot ítélte alkalmas közegnek arra is, hogy Bartus urat jószándékú futóbolondnak, vagy szent őrültnek, vagy valami effélének titulálja; amihez persze istenadta joga van, már amennyiben.
Pedig akkor még nem is ismerhette Bartus úr mostani prófétálását, hogyaszongya: “A demokrácia hazug látszatának legitimálása, a hazug választásokon való részvétel pedig minimum húsz évre megássa az ország sírját, és megnyitja a kaput a még nagyobb elnyomás, és a nyílt diktatúra felé. Ha itt és most nem parancsolnak megálljt, nyomor, szenvedés és vér lesz a következménye. Iszonyat lesz a vége.” Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy ha nem akarom, hogy a Klubrádió is odavesszen, akkor istenítéletszerű romlásba, végpusztulásba döntöm az országot. Azaz, Mohács után már minek sírásó módjára megvívni Egert? Nem van itten túllőve kissé a célon?
És minden tiszteletem mellett, de vajon Nagy Navarróék nem ébredtek-e későn? Vajon ők nem kollaboráltak-e túl sokáig? Mármost akkor ők is csak mindközönséges sírásók lennének?
S végül, van itt még egy kínos ellentmondás is: “…hogy akkor ezeknek a kedves kollégáknak az egzisztenciáját nem valamelyik magánrádió kiéheztetése, hanem a közszolgálati médiából való kirúgásuk veszélyeztette. Amikor a fizetési boríték ott került veszélybe, akkor ott volt vége a sajtószabadságnak. Amikor a boríték a Klubrádióban laposodik vagy ürül ki, akkor a Klubrádióban van vége a sajtószabadságnak. Ahol ők vannak, ott van a sajtószabadság. Ahol őket fizetik, ott van a demokrácia. Ahol őket nem fizetik, ott van vége a szabadságnak és a demokráciának.” S egy-két sorral lejjebb, mintegy ellenérvként: “…a sajtószabadság és a kiegyensúlyozott tájékoztatáshoz való jog nem a Klubrádiónál veszett el, hanem a közszolgálati médiánál.” És ez így igaz, de nem emlékszem rá, hogy amikor Bolgárékat rugdalták ki, az akkor még ki nem rúgottak (akár jelképesen Nagy Navarróék) fölismerték volna a rájuk is leselkedő veszélyt. És még az is lehet, hogy megkönnyebbült sóhajjal vették tudomásul, de még az sem kizárt, hogy némi kárörömmel. Mert az ember olyan, amilyen. Általában nem hős. Általában szeretne nem éhenveszni. Általában önző. Nem ér porig gyalázni, amikor éppen nem az. Örvendezni kéne inkább a kis, személyes és aktuális fölülemelkedések fölött, nevelgetni, bátorítani. Egy irányba terelgetni, mint a szétgurult higanycsöppeket. És tudomásul kell venni, hogy a ma született bárány ártatlanságú diákok sem a rákos nagyi legjobb orvosi ellátásához való
elidegeníthetetlen jogáért aranyoskodnak, csakis a saját, tehát önző szempontjaik vezérlik őket. Meg esetleg a tesztoszteron.
Hogy Bartus úr Bolgár Györgyöt és Arató Andrást teszi meg minden ördögök legördögebbikének, az viszont legalábbis aránytévesztés.
Most akkor…?
Valójában nem a sajtószabadságról, hanem egyszerűen a SZABADSÁGRÓL van szó. Az emberek félnek – ezt a félelmet hozták magukkal a Horthy, a Rákosi, majd a Kádár korszakból. Elsősorban félnek a mindenkori hatalomtól – az országostól éppen úgy, mint a helyi hatalmasságoktól. Attól a hatalomtól, amelyiket ők választottak…
.
Amikor félelem van, szabadságról nem beszélhetünk. A szabadság egyetlen „alfajáról” sem. A sajtószabadságról sem.
.
Orbánék a kétharmaddal csak rátettek egy nagy lapáttal az emberek mindennapos rettegésére. Főként a megélhetési kilátásokra. És ma már nemcsak az emberek félnek, de aggódnak a vállalatok és persze szoronganak a politikusok is. A diktatúra lényege a megfélemlítés, a függésben tartás, a retorziók állandó felemlegetése – és ha kell, alkalmazása.
.
A magyar közszolgálatnak – ebbe éppen úgy beleértem a médiát, mint az állami- és helyhatósági hivatalokat is – az embereket szolgálniuk kellene. Amikor egy polgár és egy közszolga kapcsolatba kerül egymással, a polgárnak éreznie kell elsöprő helyzetbeli fölényét, a közszolgának pedig tudnia, éreznie kellene, hogy ő egy szolga, a köz szolgája – hiszen ez a közszolgálat, szó szerint.
.
Ehelyett a faluban mindenki retteg nemcsak a polgármestertől, de még a gyámügyi, vagy tűzvédelmi előadótól is. Mert ugye: ki tudhatja? Mikor tesz majd keresztbe? És ez így van minden hivatalban, falun és városon egyaránt. Amikor a közszolgálat eluralkodik a nemzeten. Azok a közszolgák, akik a következő pillanatban egy másik hivatalban – ügyfelek.
.
Bizalmatlanság, félelem, szabadság. — 1848 március 15-én mindössze néhány ifjúnak sikerült felráznia a népet – a polgárok megérezték, hogy a szabadság meghódítható és uralkodni lehet rajta. Egyetlen pártnak sem voltak a tagjai. Megérezték, hogy együtt le tudják győzni a félelmeiket, hogy felemelő érzés szabadnak lenni – és nem rabnak. Élni tudnak a szabadsággal és élni érdemes érte.
.
Amíg Magyarországon valaki fel nem szabadítja a népet a félelmeitől, amíg el nem mondja nekik valaki, hogy nem kell félni sem polgármestertől, sem rendőrtől, sem Orbántól – nem lesz változás. Orbán eszköze a mértéktelen törvénykezés. Megannyi szankcióval és büntetéssel. Kézi vezérléssel. Szemfényvesztéssel.
.
Orbán fasiszta rendszerét néhány száz, talán néhány ezer pribék tartja életben. Ne legyenek kétségeink: ők is félnek. Félnek attól, ha Orbán bukik, nekik kötél jut. Ma már szó szerint, nem képletesen. Tudják, hogy ennél olcsóbb jutalom nem lesz – szóval nem fogják megadni magukat könnyen.
.
Az a politikus lesz hiteles és azt fogják követni, aki kimondja a szabadság szót. Amíg választásokról papolnak a népnek – azt az emberek leszarják. Amíg a demokráciáról szól a mese – azt is. Amíg pártokról szól a politika – senki sem fog mozdulni. Tudják, hogy egyik kutya, másik eb – hazugság-gyárak. De amikor azt fogják hallani, hogy nem kell majd félnetek – IGAZÁN NEM KELL FÉLNETEK ! – talán elgondolkodnak majd. Kíváncsi vagyok, melyik politikus lesz az, aki ráérez erre először.
Most látom milyen kavarodást, és sértődést indukáltam. Nem volt szándékom.
Elnézést kérek mindkét Zsuzsától, többet nem fog előfordulni!
Megzavart a kettősség, és az egymásnak ellentmondó hsz.
taotológia
Ha Nagy-Navarróék “későn ébredtek” az negligálja a hónapok óta tartó következetes kitartásukat? “Jobb későn, mint soha”
A Klubrádió kereskedelmi (magán)rádió? A támogatók ilyenként támogatják, vagy a közszolgálati maradékért, amit csak ott találnak?
Nem inkább a közszolgálati tisztességéért kellene tüntetni?
És a riporter hibája, vagy a rádió-tv vezetőség iránya, ha jobber megmondó embereket hagynak közbevágás nélkül beszélni?
És halkan kérdem: van annál jobb módszer, mintha válogatottan értelmes hallgatóságnak hagyják a jobbos hülyeségeket előadni? Akik ezt szembesíteni tudják az ugyanabban a rádióban hallott valós hírekkel és hiteles ellenzéki nyilatkozatokkal? A nem “válogatottak” meg egész nap lógnak a bugyuta zenés adókon, meg a lebutított szövegeken, valamint a kormányzati propagandán.
Aki ahelyett a Klubrádiót hallgatja: válogat, tehát “válogatott”
és taotológia: Bartus szerint NINCS ellenzéki TV és Rádió, hanem csak annak illúziója, imitálása, gőzkieresztő szelepként. Hamarabb jönne el a robbanás, ha nem lennének. Ezért fel akarja ébreszteni az altatott közvéleményt. Azt meg nem lehet gyengéden és halkan.
Sokan nem értenek vele egyet, mert ezen a szelepen csak átjönnek azok a hírek és nyilatkozatok, amikhez egyébként nem lehet hozzájutni. Ezek lefojtása nem a szelepet: hanem a tüzet zárná el a kukta alatt. Tehát hátrább kerülne a változás lehetősége.
Viszont még az így vélekedők is hálásak/lehetnek Bartus cikkeiért: mert kevésbé naiv hittel, némi egészséges gyanakodással figyelnek a hiteles infók között adagolt gőzkieresztésre is.
bartus úr cikkével alapjába véve egyetértek. az istenadta 2010-ben nem a rokkantakat, munkanélkülieket, romákat sújtó endlösungra szavazott, hanem az unió által vastagon támogatott “közép” neokon mészárlásai ellen. ma, ugyanazok a hiteltelen paprikajancsik handabandáznak, antifáznak, tüntiznek az aratóhangja mellett. vajon, az ő regnálásuk idején hol volt sajtószabadság? legfeljebb benedek apó meséiben, de ott se. jól emlékszem, hogy a közszolgálati média csakúgy ontotta a piacpárti blablablát, sőt, horn gábor, békesi, aczél endre pimasz gunyora- ami nem humor- volt , ezekkel a neokon primadonnákkal együtt a sztár. a “kiöregedett vadászebek”-ből álló, már éppen csak hogy vegetáló nem lib baloldal a fentemlítetteket legitimizáló kerekasztalozással, valamint a “kisebbik rossz” stratégájával harakirit követett el. bartus úr által, és sokunk által megálmodott igazi ellenzék még nincs sehol. és ha lenne is, ne brüsszeltől és washingtontól kunyizzanak elismerést, hanem tőlünk, 24 év kárvallottjaitól. addig, otthon fogunk ülni, főleg a választások napján.
Kedves taotológia, történelmi ismereteim szerint Eger védői inkább utolsó szálig odavesztek volna, mintsem elfogadják a török uralmat a túlélésükért cserében. Ez a példád tehát sántít, semmi hasonlóságot nem látok Dobóék élethalálharca és a Klubrádiónak “Orbán rendszerében is ellavírozni” besimulása között.
Abban persze igazad van, hogy mindenkinek az fáj legjobban, amit ő érez, és inkább elvárjuk a szolidaritás másoktól, mint önként felajánljuk megsegítésként.
A “folyamatot” nézve igazad van, ha elkésett is az ellenállás, mégis élni kell vele, ám a “miért indítjuk ezt az akciónkat?” a valóságnak megfelelően szükséges megfogalmazni: A klubrádió ürügyén, de nem “csak” a Klubrádióért. Mindenért, ami eddig történt, mert hagytuk, hogy megtörténhessen, mostanra betelt a pohár…
Nem árt ugyanis, ha -akiktől elvárjuk a megjelenést- tisztában vannak a valósággal. Szó sincs ugyanis arról, hogy sajtószabadság lenne akkor, ha megmarad a Klubrádió.
Azért, hogy a Klubrádió megmaradjon, mindenkinek szíve joga tüntetni, de a sajtószabadság létét ne tessék összemosni Klubrádió létével.
Mert akik összemossák azt, ami nem összetartozó a valóságban, azok feldobják a labdát, felajánlva a lecsapására, merthogy bármikor előléphet valaki, aki kielemzi: ne tessék összemosni, mert hazudni méltóztatik az összemosással.
Szerintem ez történt.
Csacsicska
2013. február 26. kedd
08:42
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Kedves kekec, nem, nem negligálja. De nem is érvényteleníti, nem is kissebbíti, legföljebb árnyalja. Nagy Navarróék mozgalma nem patyolat gyolcs, ahogy Bolgárék működése sem sátáni métely. Pont ezt mondtam.
Az a délelőtt pedig igenis Para sara (bocs), csak és kizárólag. Még az AN-en is vetett hullámokat. De ez az én véleményem, de neked is el kell döntened, hogy akkor most a háborítatlan jobberrizsa Bolgár György aljas gyávaságának tudható be, vagy az egyetlenként igazmondó Para agyafúrtan zseniális lólábkilógató, zsákból szögkibújtató kommunikációs technikája volt-e? Amúgy nem én tettem szóvá a Klubrádió jobbos véleményeknek is teret adó gyakorlatát, hanem Bartus úr. Én csupán bizonyos ellentmondásokra szeretném felhívni a figyelmet.
És ha nem volna szelep egy se, vajon az a bizonyos, általad is várva várt robbanás, ismerve az úgynevezett ellenzéki oldal végzetes atomizáltságát, vajon valóban az önkényt röpítené-e irányítottan a levegőbe, avagy ahányan vagyunk, annyifelé szaggatna miszlikbe mindannyiunkat? Nem, mintha kár lenne értünk úgy nagy általánosságban, de gondold el, micsoda rumlival járna. És még csak a szabadság se jönne el tőle. De nem ám. Egy reményünk maradt, mégpedig hogy a viceházmesterség intézménye már a múlté, de a szellemisége örök. És pont ez a szellemiség volna az első, ami a remélt Nagy Badabumm idején elszabadulna. Jóllehet nem vagyok konformista, és ma nagy kanállal eszem sorozatos meg nem alkuvásaim keserű kenyerét (hú, de remek képzavar!), mégis úgy ítélem meg, hogy Bolgár György néha tényleg túlzó óvatoskodása épp arra szolgál, hogy lehűtse az innenolodali viceházmesterek gyilkos-öngyilkos horgadásait. Attól még a többiek vígan érthetnék, amit értenük kell.
Ha Bartus úr valóban csak és kizálólag az altatott közvéleményt akarná felébreszteni, akkor nem személyeskedésbe torkolló vádakkal (pénzsíbolás, orbánszolgálat, azaz árulás) illetné a Klubrádió két prominens alakját, hanem tárgyszerű maradna. Tárgyszerűen is lehet kiabálni, de még mennyire. De attól, hogy valaki pénzt kap a munkájáért, és attól, hogy ezt a munkát el is akarja tudni végezni, még nem törvényszerűen gazember. Sajnálom, de ez számomra nem érv.
És akik hallgatják, támogatják, ne adj isten még akár élvezni is merészelik a Klubrádiót, azok sem agyilag zombi orbánbérencek. Nem beszámíthatatlan, megvezetett ostobák. Nem a demokrácia sírásói. Értelmes, felnőtt emberek, akiknek alkalmasint csak ennyit áll módjukban tenni, és senki nem vitathatja el tőlük ezt a jogot.
De többet mondok: még az is lehet, hogy a Klubrádió nélkül még ennyien sem volnánk ezen az oldalon. Akkor volna csak félnivalónk igazán.
“keverik a szabadságot a szabatossággal.”
Ez nyilván elírás, szabadossággal lett volna. A szabatosságot jó lenne elérni.
.
Nem a szabadgondolkodásról (szabad gondolkodásról) van vagy lenne szó (ami egyszerűen a gondolatbűn tagadása és a szólás szabadsága), hanem a szabadelvűségről, aminek lényege nem egyszerűen (nem csak) a legszélesebb politikai szabadságjogok kivívása és védelme, hanem hétköznapi emberi viszonyaink, embertársainkhoz, családtagjainkhoz közelítés, viszonyulás alapelve, megközelítése, szemlélete lehet. Ez magába foglalja (magában tartalmazza) társunk, mint önálló személyiség tiszteletét. Lényege, hogy nem akarunk hatalmi, felsőbb pozícióba kerülni vele szemben, és ha az aktuális helyzet (családi vagy munkakapcsolat) folytán ez mégis fennáll, akkor ez arra korlátozódik, és nem élünk vissza vele.
E szemlélet mögött az a meggyőződés húzódik meg, hogy az ilyen viszonyok biztosítják a személyiség optimális fejlődését, és hogy saját boldogságunk (esetleg csak boldogulásunk) csak társaink egyidejű boldogulásával valósulhat meg, vagy teljesedhet ki. (Nem érzem jól magam, ha a környezetemben kínlódnak.)
Az összes többi, politikai, gazdasági liberális megfontolások ennek következményei.
Kedves csatt, nem sántít. 1552-ben Egerben Egerért kell harcolni, nem Mohácsért, ami ugye 1526-ban már rendesen odalett Mohácsnál. Láthatod tehát, nem azonosítottam a Klubrádiót Dobóékkal, hanem pusztán az időtényezőre és a tértényezőre bátorkodtam volna utalni. Természetesen attól nem támad föl a sajtószabadság, ha megmarad a Klubrádió, de, fájdalom, attól sem, ha nem marad meg. Ahogy nem állt helyre az alkotmányos rend attól, hogy egyes bírák visszakapták az állásukat (?), de attól még igenis jó, hogy harcoltak érte. Ahogy attól, hogy sikerült elérni, hogy ne legyen választási regisztráció, még nincs garancia a tisztességes választásokra, de nem állíthatjuk azt, hogy ezt a csatát nem kellett volna megvívni. Ahány frontot nyitottak Orbánék, annyi harcba kényszerülünk bocsátkozni, de nem válogathatunk közülük személyes rokon-, illetve ellenszenvek alapján. Sajnálatos módon ezer sebből vérzünk, kérdés, van-e ezer ujjunk mindegyik sebre. S azzal nem segítünk magunkon, ha az egyik segítő ujjat leharapjuk, mert mondjuk túl akármilyennek látjuk a mi kifinomult ízlésünkhöz képest.
A Klubrádió léte vagy nemléte valóban nem azonos a sajtószabadsággal magával, csak egy alkotóeleme annak. Ne becsüljük le.
girbegurba
Valóban elírás.
«…Hogy Bartus úr Bolgár Györgyöt és Arató Andrást teszi meg minden ördögök legördögebbikének…»
Ez nagyon fontos, hiszen mi legalabbis tudjuk, hogy orban és rendszere az ördög, de vilagosan kell latni a klubradio szerepét is. Lepaktalt az ördöggel, ebben az ördögi rendszerben ö köszöni szépen jol érzi magat, ellaviroz, tulél, martirt jatszik… jatszmazik…(a pszichologia nyelvén) ugy mint ördögtarsa : orban. Persze Németh Sandor is ezt a szerepet jatsza, zsidobarat tüntetést szervez és rogannal mosdatjak az ördögöt.
A klubradiot sokan ugy védik, mintahogy te is: «de azért…», «ez az utolso bastyaja a sajtoszabadsagnak… », «ez tulzas… ». «ettöl nem lesz se jobb, se rosszabb» . Ezek ilyen felemas, érv nélküli érvek. Pont az a baj, hogy ez a tarsadalom igy érvel, ilyen Pato Pal ur stilusban.
Az Egerrel vont analogia hibas. Ugyanis Eger nem paktalt le a törökkel, ott nem mondta bolgarur a vartoronybol, hogy: «ugyan emberek, nincs itt olyan nagy török vész, majd a szultannal megbeszéljük, még az is lehet, hogy harc nélkül is megvédjük Eger varat emberek, ne vadaskodjatok, mert még megorrol rank a szultan…a Bartus kapitany meg egy szélsöséges, csak ovatosan emberek!!»
Kedves taológia, örülök, hogy álláspontod részleteit is megvilágítottad. Hajlok rá elismerni, hogy az időnek egymást követő pontjaiban mindig az aktuális pontban determinált lehetőségeire kell alapozni, s ami már elveszett, azért harcolni olyan helyzetben, mikor csak egy újabb bástya megvédésére van sansz, céltalansággal egyenlő. Eleve feladni a még megvédhető bástyát, bűnnel azonos.
A példád azonban mégsem megfelelő erre a helyzetre, mert a Dobó védte Eger megóvta magát a török fennhatósága alá kerüléstől, a Klubrádió viszont eleve Orbán fennhatósága alatt van, szó sincs arról, hogy nem a rendszerbe besimulása és a rendszer túlélése a célja, elfogadva, tudomásul véve ezt a fennhatóságot, ráadásul valótlanságot állítva: demokráciának hirdetve azt, amilyen körülmények között él (vegetál). És erre a szerepére történő rámutatás szerintem igenis hazafias kötelesség.
«Ha Bartus úr valóban csak és kizálólag az altatott közvéleményt akarná felébreszteni, akkor nem személyeskedésbe torkolló vádakkal (pénzsíbolás, orbánszolgálat, azaz árulás) illetné a Klubrádió két prominens alakját, hanem tárgyszerű maradna.» Nna : « Tárgyszerűen……»…, hat ez egy csodalatos szo. Hogy pontosan mit akarsz mondani, szerintem még te sem érted. Tehat az nem targyszerû érvelés, hogy Arato a Puch-Simicska tengelyböl finanszirozza klubjat, és a klubtagokrol is lehuzna amit lehet, de az éhségmenetért, a kôztévéért (Nagy-Navarro), a klub nem mozdul, minek is, Dési meg is mondta a tutit, hogy miért.
Az sem «targyszerü», hogy orbannal paktalgat Arato, az netalan az illuzio, vagy a vizio kategoriaba tartozik (?), de semmiképpen sem a «targyszerü» kategoria.