New York – Karácsony ünnepével kapcsolatban általában két szélsőség jelenik meg: az egyik teljes mértékben elutasítja ezt a napot annak alapján, hogy ez a nap nem Jézus Krisztus születésnapja. A másik véglet pedig nem vesz tudomást erről, elhiszi az ünneppel kapcsolatos hamis állításokat, és ezzel elzárja magát az ünnep eredeti tartalmától, a szeretet Istenének megismerésétől. Ennek helyét az egy napra való emberi szeretet, valamint a karácsonyi ajándék veszi át. Pedig Isten ajándéka sokkal nagyobb. De vajon mi Isten karácsonyi ajándéka?
A helyes megközelítés az, ha tisztában vagyunk az ünnep elpogányosított jellegével, de megragadjuk az alkalmat arra, hogy megtaláljuk azt a valódi jelentését, amire hamisan hivatkoznak, de mégis valóság. Megtörténhet mégis a csoda, mert az nincs egy konkrét naphoz kötve. Az Isten szeretetének megismerése megváltoztatja a szívet, és ezt a szeretet adhatjuk tovább szeretteink és embertársaink felé az év minden napján.
Ennek megértéséhez vissza kell fejteni az ünnep eredeti jelentését. A karácsonyt a szeretet ünnepének mondják, de ezt félreértik az emberek. Azt hiszik, hogy ez egymás szeretetének az ünnepe. Ez tévedés. Ez Isten szeretetének ünnepe, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Miért volt erre szükség? Hogy valaki hisz őbenne, el ne veszen, hanem örök élete legyen. Az Isten szeretete az, hogy emberi testben megjelent a földön az ő Fia, és azt adta az embereknek, amire leginkább szükségük van. Ez Isten “karácsonyi” ajándéka. Ezt kellene minden embernek átvennie, hogy el ne veszen. Ehelyett az emberek egymást ajándékozzák olyan dolgokkal, amelyeket megesz a moly és megmar a rozsda, amely meg nem elégíthet, és amely nem képes megmenteni az emberek lelkét.
Miért olyan nagy ajándék minden embernek Isten Fia? Azért, mert az eredendő bűn minden emberre elhatott, és minden ember a szellemi halál állapotában születik meg. Akinek ez az állapota nem változik meg, az egész életében szellemi halott marad, soha nem ismeri meg az Istent, nem képes az életét úgy kormányozni, ahogyan szeretné, és a végén elkárhozik. Ennek jelentőségét sokan csak a halálos ágyukon értik meg, amikor először merül fel komolyan a kérdés, hogy mi lesz velünk a halál után. Aki hisz, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Isten Fia azért a legnagyobb ajándék a világnak, mert nélküle egyetlen ember sem menekülne meg a haláltól. Jézus Krisztus kifizette minden ember helyett a bűnei árát, ezért Isten ingyen kegyelemből adja mindenkinek az örök életet. Az üdvösséget hit által lehet átvenni. Aki elfogadja Jézus krisztust Megváltójának, az átmegy a halálból az életbe, és ha teste meghal is, ő maga soha nem látja meg a halált.
Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy mikor született Jézus. Nem a születését kell ünnepelni, hanem azt kell megérteni, hogy miért született meg. Aki ezt nem érti meg, annak semmit nem használ, hogy Isten Fia emberi testben jött el a világra, hogy a kereszten kifizesse a bűneink árát, meghaljon értünk, vérét adja helyettünk, és megmentsen bennünket az örök kárhozattól, az örökké tartó szenvedéstől. Istennek ezt az ajándékát kell átvenni akár karácsonykor, akár más napon, mert ebben van az igazi szeretet, hogy Isten az ő Fiát értünk a halálba adta, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Szép dolog kedveskedni egymásnak, de ez nem terelheti el a figyelmünket arról, hogy nem az a szeretet, hogy mi szeretjük egymást, hanem az igazi szeretet az, ahogyan Isten bennünket szeretett. Ha az ő szeretetét megismerjük, azzal tudunk valóságos szeretettel szeretni másokat is. Csak aki él, az képes igazán szeretni. A halott ember nem ismeri az igazi szeretetet. Sok embernek a teste él, de a szelleme (a szíve) halott. Csak Jézus Krisztus tudja a halott szívet megeleveníteni, és megnyitni a láthatatlan természetfölötti világot. Aki nem születik újjá, az nem látja meg az Isten országát, a menny birodalmát, hanem az anyagi világ földi börtönébe zárva él.
A karácsonyból üres vallásos ünnepet csináltak, amely eltereli a figyelmet a lényegről. Még az is hazugság, hogy Jézus Krisztus ezen a napon született. Konstantinus császár azért tette Jézus Krisztus születésnapját december 25-re, mert ezen a napon volt a dicsőséges Nap ünnepe, a téli napforduló pogány szokása. Mivel Konstantinus, akit halála után pogány istenné is nyilvánítottak, és jellemző módon a katolikus egyház is szentté avatta, a közhiedelemmel ellentétben soha nem tért meg, élete végéig napimádó maradt, és keverte a vallásokat. Így lett a pogány Napisten születésnapja Jézus Krisztus születésnapja is. De Jézus Krisztus nem december 25-én született, hanem valamikor korábban ősszel. Aki azt hiszi, hogy jó ember akkor, ha karácsonykor megajándékoz másokat, ha kinyilvánítja a szeretetét, és ezzel jó pontokat szerez Istennél, az téved. Isten szereti az embert, de meg akarja értetni vele, hogy nem tud magától jó lenni. Senki nem tudja a jó cselekedetei által igazzá tenni magát, mert a jócselekedetek által nem változik meg a halott szív állapota. Minden embernek újjá kell születnie, és ez Jézus Krisztus nélkül nem lehetséges. Azért, mert vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Jézus Krisztus adta a vérét a kereszten az emberek bűneiért. Csak az ő vére alkalmas erre, mert ő a mennyből jött, rá a bűn nem hatott el, hibátlan és szeplőtelen bárány, ő az engesztelő áldozat. Nem véletlen, hogy istállóban született meg. Valódi bárányok közé született az Isten Báránya. Isten azt akarja, hogy a Fia által minden emberből bárány legyen, és ne farkas. Akinek a szíve nem változik meg, aki nem fogadja el Jézus Krisztust, aki nem születik újjá, az hiába veszi fel a jóságos külsőt, mert a belseje ugyanolyan marad. Meszelt sír lesz. Megmarad farkasnak, aki báránybőrbe bújik. De attól még farkas lesz.
De nincs az a farkas, akit Isten minden értelmet felülhaladó szeretete ne tudna megváltoztatni. Minden ember farkasnak születik, de a betlehemi jászol arról szól, hogy Isten mindenkit báránnyá tud, és báránnyá akar tenni. A hamis karácsony az emberekre irányítja a figyelmet, és a hamis vallásos pátoszra, mindenki egy kicsit jóságosnak hiszi magát. Ez önbecsapás. Az igazi karácsony első lépése ellenkező irányt mutat: a felismerést, és a beismerést, hogy bűnösök vagyunk, és megváltásra van szükségünk. Az embernek le kell vennie a szemét erről a világról, és Istenre kell néznie, és a Fiúra, akit átszegeztek. A Getszemáné-kertben Jézus tudta, ha engedelmeskedik az Atyának, a világ összes bűnét, büntetését, betegségét, fájdalmát, kínszenvedését kell hordoznia. Nemcsak ostorok csapásait, a szögeket a lábában és a tenyerében, hanem testének teljes fizikai lerombolását. Ésaiás próféta leírja, hogyan nézett ki a keresztre feszített Jézus. Ehhez hasonlót ember még nem látott. A jelenlevők eltakarták a szemüket, hogy ne lássák. A leírások szerint egy húscafat volt, nem volt emberi formája. Így írja le Ésaiás: „Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos! Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útjára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.” A 22. zsoltár, amelyet messiási zsoltárnak is neveznek, idézi a Jézus szájából elhangzott szavakat, miközben haldoklott a kereszten. Jézus azt mondta magáról: „Féreg vagyok, s nem férfiú, az embereknek csúfja, és a nép utálata”. Iszonyatos szenvedést élt át, hogy minden bűnért megfizessen. Így nézett ki a betlehemi kisded, aki ezért jött el, hogy ezt elszenvedje. Az a szeretet, hogy Isten ezt értünk megtette. Magára vette a bűneinket és a bűneink büntetését.
A szellemi és fizikai kínok mellett Jézusnak el kellett fogadnia minden lelki megaláztatást is. Tudta, honnan jött, hogy az ő országa nem evilágból való, és ő király. Olyan dicsőségben jön vissza, hogy meginognak a föld fundamentumai. De most részeg katonák köpdöstek az arcába. A filippibeliekhez írt levél szerint nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, hanem megalázta magát a keresztfának a haláláig. Nincs ember, aki a názáreti Jézusnál jobban megalázta volna magát valaha. Istállóban született, átélte a megvetettség, az elutasítottság, a megaláztatás minden formáját. Mérhetetlen szenvedésével szemben Istennek az emberek iránt érzett mérhetetlen szeretete állt, amellyel ő azonosult, mert mint mondta, „én és az Atya egy vagyunk”. Tudta, hogy engesztelő áldozata nélkül minden ember elpusztul, és az embergyilkos kezében marad. Látta a gyermekeket, a csecsszopókat, az anyákat, öregeket, és a rájuk váró gyehennát, az örök tüzet, a fájdalmat, ami ellen nem tudnak tenni semmit. Ádám bűne az utódait kényszerpályára állította. Jézus mindezt átérezte, és a haláltusáját vívta. Fájdalom és szeretet töltötte be a szívét egyszerre. Isten nem kényszerítette semmire. Nem hagyta el a Fiát, ott állt készen arra, hogy megmentse. Ha kell, egy szavára eltörölje a földet. Amikor Péter levágta a főpap szolgájának fülét, és harcolni akart azok ellen, akik Jézust el akarták fogni, azt mondta neki: „Azt gondolod-e, hogy nem kérhetném az Atyát, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?” Jézus gyötrődött, és úgy imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.”
Jézus megmondta a tanítványainak, hogy „lesz, aki öldököl, és azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik”. Lesz „szent” inkvizíció, a „gyülekezetekből kirekesztenek titeket”. Ennek oka ugyanaz lesz: „Ezeket azért cselekszik, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.” Jézus azt mondta, hogy nem látható szervezet lesz az ő egyháza. Az Isten országa szellemi valóság. Nem lesz őrajta kívül közvetítő Isten és az emberek között. „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus.” Az anyja nem társmegváltó. Helytartói sem lesznek. Államot sem alapít a földön, mert az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Hanem „az Isten országa bennetek van, akik hisztek”, akikben benne van az Isten Szelleme. A Biblia azt mondja, hogy Jézus a szívek ajtaja előtt áll és zörget, nem a királyok palotáin kopogtat. Aki megnyitja az ajtót, ahhoz bemegy, s „vele vacsorál”. Nem az állam tesz kereszténnyé, hanem az Istennel való személyes kapcsolat. A képmutatók Isten országát a látható dolgokban keresik majd, mert a láthatatlant nem ismerik. Az Isten országa ezzel szemben a szívben van, a Szentlélek (Szent Szellem) által. Titkos, bensőséges kapcsolat, személyes közösség Istennel. Belső megismerés, soha nem látott, földöntúli szeretet. Ahogy Pál mondja: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és az embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.”
Jézus elmondta, hogy újjászületés nélkül ezt egy ember sem ismerheti meg. Erről beszélt Nikodémusnak, aki az éj leple alatt kereste meg őt, hogy megértse, mi Jézus küldetésének lényege. Jézus így foglalta össze küldetése titkát: „Bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát. Monda néki Nikodémus: mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: szükség néktek újonnan születnetek.” Ez Jézus legfontosabb üzenete. A Biblia szerint: akié a Fiú, azé az élet. Azé az élet, akinek a szívét körülmetéli a Szentlélek. És akinek szívébe beköltözik a Szentlélek, annak szívéből soha el nem távozik.
Jézus megváltoztatta a világot, mert utat nyitott a nem látható világ felé. Jézus a mennyet hozta el a földre, és a „szellemit” állította szembe a „testivel”, a látható világot a láthatatlannal. Az újjászületés után létezik „szellemi” ember és „testi” ember. A „testi” ember a látható világ börtönébe zárva él. Nincs kapcsolata az Isten természetfölötti világával. De a „szellemi” ember szeméről lehullik a lepel, leomlik a választófal, és szívében látja, megismeri a láthatatlant.
Míg Jézus térdre borulva imádkozott, láthatta maga előtt, ami a halálát követni fogja. Trón és oltár szövetsége, feudális elnyomás, az újjászületett hívők és a szellemi egyház eretnekként való üldözése, vallásháborúk, császárság és pápaság harca, zsidó pogromok, „keresztény” antiszemitizmus, az inkvizícióban milliók halála, világháborúk, a holokausztban hatmillió zsidó elpusztítása. Ez a következménye annak, hogy nem születnek újjá azok, akik az ő nevét hiába felveszik. Nem úgy követik, ahogyan ő tanította, hanem az evilág istenének uralma alatt maradnak. Tudta, hogy a Sátán mindent megtesz, hogy a kereszténységet meghamisítsa, az embereket az újjászületéstől távol tartsa. Az ő nevében gyilkolnak majd, aki a Getszemáné-kertben verejtékét vérként hullatva imádkozott, mielőtt életét adta minden emberért. Jézus nem keresztet állított a bűnösöknek, hanem önként vállalta a bűnösök helyett a kereszthalált. Magára vette a bűnök büntetését, pedig benne nem volt semmi bűn. Ezt még a megfeszített lator is felismerte. Amikor a házasságtörő asszonyt meg akarták kövezni, azt mondta, az vesse rá az első követ, aki nem vétkezett. Ő volt ott az egyetlen, aki ezt megtehette volna, de nem tette. Azt mondta: „Menj el, és többé ne vétkezzél.”
Jézus próbálta megértetni velük, hogy a Biblia Istenről alkotott képe különbözik az emberek elképzeléseitől. Jézus úgy beszélt Istenről, mint szerető apáról, aki a megtört szívet nem veti meg, a megrepedt nádszálat nem töri el, a pislákoló gyertyabelet nem oltja ki. Amikor Illés találkozott Istennel, különös élményben volt része: „És íme ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt ment nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.” Ez volt Isten hangja. Jézus azt tanította, hogy Isten jó, Isten gyönyörűséges, Isten a szeretet, Isten jó apa. Ő pedig azért jött a földre, hogy meghaljon az emberekért, és a szeretetével változtassa meg őket. Amikor a tanítványait nem fogadták be egy szamaritánus faluba, János és Jakab tüzet akart kérni a falu lakosaira, hogy megeméssze őket. Jézus azt mondta nekik: „Nem tudjátok, minemű szellem van bennetek: mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa.”
Jézus látta maga előtt az emberek millióit is, akik átélik majd a bűnbocsánat örömét. Kifizette a bűneik árát a múltban, a jelenben és a jövőben elkövetett bűneikért is. Áldozata tökéletes. A megváltás elvégeztetett, egyszeri és örökkévaló, amely biztonságba helyezi az újjászületett embert. Nem kell megfelelni, Isten abban az állapotban fogadja el az embert, amilyenben van. Majd ő lesz az, aki megváltoztatja. Nem kell az embernek kiérdemelni, vagy bármit hozzátenni. Ha valaki fizikailag meghal is, úgy távozik a testéből, hogy nem fogja meglátni a halált. Elkerüli a büntetést, és részesül az igazak feltámadásában. A bűnbocsánat és örök élet megváltoztatja a földi életét is. Teljesen új életet kezdhet, mintha soha nem is vétkezett volna. Az elrontott életet nemcsak helyre lehet hozni, hanem egy új, magasabb rendű életet lehet kapni: az „első Ádámból” „második Ádám” lesz, egy új ember, új teremtés. A keresztségben az ember eggyé válik Jézus Krisztus halálával és feltámadásával. Újjászületése pillanatában ugyanolyan tiszta és igaz ember lesz, mint amilyen Jézus Krisztus volt, amikor feltámadt a halálból. Úgy hal meg, hogy mindjárt fel is támad, hogy egy új életben járjon. És aki egyszer meghalt, az még egyszer nem halhat meg. Felszabadul az eredendő bűn, és annak következménye alól. Isten a gyermekévé fogadja, és úgy bánik vele, mint apa a szeretett fiával. A harag alatt levő ember, aki szellemében halott volt, új életet kap. Megbékél az Istennel, és békesség költözik a szívébe. Láthatatlan falak omlanak le az életében. Megtapasztalja az újjászületést, a szellemi halál és a szellemi élet közötti különbséget, amiről addig nem tudott. Ez az örömhír. Ez Jézus kereszthalálának értelme és a feltámadás célja. Ezért született meg a Messiás, ez lenne az igazi “karácsony” igazi értelme.
A Biblia formailag egy könyv, de valójában egy személy. Beszél a könyv, szól az emberhez, természetfölötti erőt és szellemet, mennyei táplálékot jelent. Nincs semmi ebben a világban, ami a mennyből, a természetfölötti valóságból lenne itt, csak a Biblia, és a Jézus által elküldött Szentlélek, aki megeleveníti a Bibliát. Az Ige élő és ható. Elhat a szívbe, és behozza a látható világba a láthatatlan menny erejét és valóságát. Erre semmi más nem képes. Sem áhítat, sem vallásos rítusok, sem jó cselekedetek. Csak az Isten szájából származó szó képes életet adni. Ez az emberi élet értelme és célja, hogy az ember Isten segítségével legyőzze a Gonoszt. Először magában, aztán a világban. Ezért érdemes élni, és ez ad teljes életet, a földi halál után pedig egy izgalmas, fantasztikus életet a mennyben. Ez az igazi karácsony üzenete.
Ez az Amerikai Népszava karácsonyi üzenete is. Ne a kisdedet keressük, mert a kisded felnőtt, meghalt a bűneinkért, eltemették, és feltámadt a halálból, hogy mi vele együtt feltámadjunk. Ezért született meg Jézus, nem a körmenetért. Szívből kívánjuk mindenkinek, hogy akár karácsonykor, akár máskor, ismerje meg, személyesen találkozzon a Betlehemben megszületett Jézussal, aki hívja őt az újjászületésre, az örök életre, aki meg akarja bocsátani a bűneit, meg akarja tisztítani az életét, aki a barátunk akar lenni, aki nincs távol, hanem itt áll mellettünk, és várja, hogy megszólítsuk Őt. Olyan közel van, hogy ha kinyújtjuk a kezünket, megérinthetjük.
Tisztelt fifi,
.
Összevetve Mózes első könyvét az agyagtáblák tartalmával és figyelembe véve más, ősi forrásokat az istenek létezéséről csak egy logikus következtetés vonható le: az elohim valóban több istent jelent.
.
Idő hiányában nem tudom minden felsorolt érvét számba venni, de van néhány gondolatom:
– a forrást nem kell szétszedni, az könyvekre van szedve; ezek közül Mózes első könyve mindennek az alapja, ez az elsődleges forrás; utólagos forrásokkal nem lehet azt átértelmezni, mert az egymagában is megállja a helyét és az agyagtáblák is megerősítik azt, beleértve az istenek létezését is;
– ne keverjük az isteneket Jehovával, mert Jehova egy az istenek (elohim) közül; azzal, hogy Jehova egy nem lehet bizonyítani, hogy az istenek is egy;
– nem csak királyi többes létezik a világon, hanem kollektív egyes is, amit egyes számú igékkel használnak; fogadjuk el akkor, hogy a forrás tiszta és az istenek kollektív istenek is lehetnek;
– I. Móz. 26: “Mondá ISTENEK: Csinálni fogunk embert képünkre, hasonlatosságunkra”. Itt a beszélők az ISTENEK és magukban beszélnek, a többes számú szavak rájuk vonatkoznak, senki másra;
.
– az istenek fiai, azok szó szerint istenek fiai; az isteneket és azok fiait csak egyes görög fordítók nevezték át angyaloknak ott ahol nem tudták elfogadni az eredeti Bibliát;
– az özönvizet a hegyekben lakó istenek eresztették Mezopotámiára, amikor egy monszun típusú hosszú esőzés miatt kénytelenek voltak leereszteni a víztározóikat;
– nem létezik feljegyzés arról, hogy az istenek, azok fiai vagy a félistenek meghaltak volna, csak arról, hogy egy nép elpusztult, kivéve Noé családját és embereit, akit Jahve isten (a többi istenre nem hallgatván) előre figyelmeztetett;
– a Nephilim nem bukottak, hanem óriások, híres-neves hatalmasok, akik azelőtt és azután is léteztek, hogy “az ISTENEK fiai béjövének az emberek lányaihoz és azok szültek nékik”; nincs adat arról, hogy a Nephilim nép elpusztult volna az Özönvízben.
.
Lehet a Biblia szavait csűrni-csavarni, de hamis alapokon nem lehet az igazságot megtalálni. Próbálja meg a Bibliában az isteneket isteneknek olvasni és minden értelmet fog kapni, bármily csűrés-csavarás nélkül.
Azért, hogy mindenki értse a vita tárgyát ide másolom előző bejegyzésemet is:
.
MÓZES ELSŐ KÖNYVE
1:1. Kezdetben teremté ISTENEK az egeket és a földet.
1:2. A föld vala formátlan és üres és sötétség vala a mélység színén és az ISTENEK lelke mozog vala a vizek színe felett.
1:3. Mondá ISTENEK: Legyen világosság és vala világosság.
…
1:26. Mondá ISTENEK: Csinálni fogunk embert képünkre, hasonlatosságunkra …
…
3:22. Mondá Jahve [Úr] ISTENEK: Íme az ember lőn egy közülünk …
…
6:1. Vala mikor az emberek kezdének sokasodni a föld színén és lányaik születének.
6:2. Láták az ISTENEK fiai az emberek lányait, hogy szépek ők és vevének feleségeket maguknak mindenikükből melyeket választottak.
…
6:4. … az ISTENEK fiai béjövének az emberek lányaihoz és azok szültek nékik…
.
.
KÖVETKEZTETÉSEK:
– Nem egy Isten volt hanem több, nem egy Fiú volt hanem több. Jézus nem az egyedüli!
– A több isten nemcsak a Bibliában, hanem az ugyanazon eseményeket feldolgozó agyagtáblákon is több isten. Minden népnél (közelkeleti, egyiptomi, indiai, görög, római, azték stb.) a fennmaradt ősi írások több/sok istenről szólnak. A héber Biblia is több/sok istenről szól elejétől a végéig.
– Ha a Bibliában az ISTENEK mellett egyes számú ige vagy melléknév fordul elő az későbbi szerkesztés eredménye.
– Az emberek hasonlóak az istenekhez és az istenek hasonlóak az emberekhez. “Képük” ugyanaz. Ha elmegy egy isten mellettünk nem ismerhetjük fel, mert csak a lélek különbözik.
– Az istenek között férfiak és asszonyok voltak, hiszen képükre teremtették az embereket férfiúvá és asszonnyá. Az isteneknek fiaik voltak.
– A szaporodás módja ugyanaz mint az embereknél, hiszen az istenek fiai az emberek lányaival közösültek és gyerekeik születtek.
Előző komment következtetéseiből ismét csak arra tudok következtetni: (akármelyik) istent a – leginkább férfinemű – ember saját képére és hasonlatosságára teremtette :-) A nőknek nemigen volt ilyesmire sose idejük, mert mindig cselédszerepre kényszerültek.
“tisztelthölgyeimésuraim”
2012. december 26. szerda
12:39
Ebben viszont teljesen egyetértek. A szentháromság-tan egy katolikus hazugság, ami veszélyes a lélekre, mert elhomályosítja Isten személyét és jellemét, és kártékony az ember gondolkodására is, mert arra a megalkuvásra tanítja az elmét, hogy elhiggyen olyan dolgokat, ami önamgában ellentmondás, és értelmetlen.
T. hunyadi
Azért minden további “csűrés csavarás” nélkül maradok amelett, hogy a Biblia nem tanít politeizmust.
A héber Nefilim szó pedig az elbukottak faját jelenti.
És teljes mértékben egyet értek Önnel:
“Lehet a Biblia szavait csűrni-csavarni, de hamis alapokon nem lehet az igazságot megtalálni.”
Kedves Proaktív
Köszönöm! Ez egy igaz idézet, a kiragadott részlet teljesen mást mondott, félrevezető volt.
“tiszteltholgyeimesuraim” kommentjét idéztem be csupán, az én kommentem valójában nem erről akart szólni. Köszönöm a helyesbítést!
Tisztelt hunyadi
Átsiklott, vagy figyelmen kívül hagyta a hozzászólásomat, ami tisztázza azt, amit ön félreért. Az első hozzászólások között megtalálja.
Mivel így rossz feltételezésre épít, emiatt a következtetései hibásak.
T. fifi
.
A Nephilim nép két helyen fordul elő a Bibliában, 1.Mózes 6:4. és 4.Mózes 13:33–34 ( http://biblesuite.com/hebrew/hannefilim_5303.htm )
.
A Nephilimnek egyik helyen sincs elbukott faj jelentése, hanem óriásoknak, hatalmasoknak és híres-neves embereknek nevezik őket.
De Nimród az óriás is “hatalmas vadász vala Jahve előtt”. “Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén. E földről ment aztán Assziriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.” :)
.
Összetéveszti a Nephilim szót egy hasonló héber szóval, aminek elesettek a jelentése (pl. Ezékiel 32:27).
T. hunyadi,
Egyes fordítások a görög “gigentes” szó miatt amit az Ósz. görög fordítása használ, Kr. e. 250-ben és ebből jön az angol giant szó tévesen abban az értelemben használták mintha itt méretről lenne szó. Azonban a “gigentes” használat a titánokra vonatkozik mégpedig azért mert az akkori rabbik, akik kicsit közelebb álltak Mózeshez és az eredeti jelentéshez, értették, hogy kétféle faj egyesülésére vonatkozik a nefilim szó. Ezek emberfelettiek voltak de nem feltétlenül méreteiket illetően hanem képességeiket illetően. A “giborim” ugyan abban a versben amit hatalmasoknak és híres-neves embereknek fordítanak.
Ezért a legjobb fordítás a “fallen ones” mert a “giants” egy téves konnotációt tartalmaz.
A mitológiai megfelelője pl. Akhilleusz, aki képességeit tekinve volt hatalmas nem feltétlenül méreteit tekintve.
A 4. Mózes előhozása megtévesztő, ugyanis ezt csak azok a kémek mondták akik több mindenben nem mondtak igazat és így ebben sem. Miután Józsué meghódította a földet semmi ilyesmivel nem találkozott. Ez a faj nem létezett az özönvíz után, bár a mondavilágban fellelhető volt.
T. fifi
Az 1.Mózes 6:4 egyértelmű: a Nephilim már benépesítette a földet mikor az ISTENEK fiai béjövének az emberek lányaihoz és azok szültek nékik.
.
A 4.Mózes 13:33-34 világosan fogalmaz: “az egész nép melyet láttunk azon nagy méretű emberekből áll. És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait”
Akkor ennyiben maradunk :-) üdv
e-Vita, :-)) Jól ki lett ez fundálva. Az emberből Isten kivett valamit az oldalbordával együtt, ami nélkül nem tud élni, és íme elkészült a nő.
” Mindazáltal sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony férfi nélkül az Úrban. Mert amiképpen az asszony a férfiból van, azonképpen a férfi is az asszony által, az egész pedig az Istentől.”
.
.
Kedves Vigyázó és Proaktív!
A keddi 11,06-os saját bejegyzésemet megerősítve felhívnám mindenki figyelmét, hogy az akit egyszer megsuhintott a kaszás – e m b e r . á l t a l . é l e s í t e t t – kaszája az joggal nem szeretné, hogy az újra megessen vele. Mert a megtapasztalásnál nincs erősebb bizonyíték,kedves hívő tagozetos barátaim, félelmeink alátámasztására, azaz így már nem imaginális a veszély, hanem pl. manapság nagyon is reális, amennyiben a korábbi veszély megismétlődni látszik.És most ilyen a történelmi helyzet. Ilyen a nácizmus is amely sajnos engem már nagyon, de nagyon közelről megsuhintott és közvetlen rokonaimat sajnos meg is találta.
Ilyen mártíromság is volt, időben egy karnyújtásnyira tőlünk, nem csak Husz Jánosok és hozzájuk hasonló egyedi sorsok, de milliós nagyságrendű tömeges mártíromságok.
Ezek után jobb előbb félni, majd védekezni és csak aztán bízni !!
.
.Mert segíts magadon s az Isten is megsegít – talán ez is a Bibliában van !
.
T. “tisztelhölgyeimésuraim” !
*
Ngyon egyetértek Önnel és különösen a az előbbi írásával.
*
A kormány nagy (ál)hitbuzgalmában alaposan elgaroppírozta magát:
.
“Erdő Péter és a kötelező hitoktatás
.
A kötelező hittan- és etikaoktatással az államilag elismert egyházak olyan mérgezett ajándékot kaptak az önmagát önkényesen “kereszténynek” és “nemzetinek” nevező kormánytól, amit sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak.
.
Erdő Péter bíboros, akinek egyetlen szava nem volt – és ma sincs – a szegények és a szegénység kriminalizálása ellen, most megszólalt. A katolikus főpap elégedetlen – éspedig a hittanoktatás szervezésével. A főpapi elégedetlenség jobb megértéséhez mindenképpen jó tudni, hogy intellektuális szempontok szerint és nemzetközi tudományos mércék alapján ítélve, az, ami ma Magyarországon magyar nyelvű és produkciójú teológia néven ismert (az egyedi kivételeket természetesen leszámítva), az alapjában véve a provinciális bezárkózottságból fakadó szellemi nyomorról, nyomorúságról tanúskodik. Az elmúlt években a nagyegyházak (katolikus irányítással), az Akadémia és a Magyar Akkreditációs Bizottság közreműködésével, hatékonyan védték ki, illetve lehetetlenítették el, hogy Magyarországon színvonalas és strukturált vallástudományi oktatás létrejöhessen. Megrémültek ugyanis a “konkurencia” és a minőségi összehasonlítás lehetőségének veszélyétől.” (…)
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=609746&referer_id=toplist
Az illusztracio a többek altal holokauszt tagadonak tartott, katolikus Mel Gibson filmjéböl egy részlet. Ezt elég furcsanak tartom itt.
A cikk az illusztracio nélkül is megallja a helyét.
Kedves Laci, köszönet ezért az írásért. Nem tudtam végigolvasni a hozzászólásokat, mert sok és most nincs annyi időm.
Amit erről gondolok röviden: egy apró lényegtelennek tűnő részlet: megszületéskor a szellemi halál állapotában vagyunk: aki látott éppen megszületett csecsemőt tisztában van azzal, hogy milyen mély nyugalommal és bölcsességgel, szellemi erővel születnek, ami aztán eltűnik, de a fény és a tisztaság-, kapcsolat az isteni résszel folyamatosan ott van, kérdés mennyit veszünk el tőle belőle mi felnőttek a nevelés folyamán.
Jézus egy szimbólum nekem, szimbolizálja az ember életét, azt a sok kínt és keservet, szorongást, megaláztatást, kiszolgáltatottságot, agressziót, meg nem értést, ami az életet jellemzi. Reményt ad, hogy van kiút akkor is, ha összetörünk lelkileg a tudatlanság miatt, lehetőség van a megváltódásra, a másként élésre és erre példa Jézus sorsa. Megmutatja, hogy az élet ilyen, ilyen fájdalmas és nehéz, de nem kell belehalni, ha tudod, hogy létezik egy másik út is, ami az elfogadás és megértés, a szeretet maga, annak az igazságnak a fölismerése, hogy “én és az Atya egy vagyunk”, hogy “Isten országa a szívben van”, hogy azt a dimenziót ami a megváltást adja magunkban hordozzuk.
Egyéni az út, hogy ezt megtaláljuk magunkban, a megvilágosodás, vagy a változás mindenkinél más-más módon történik meg, szerencsés, akinél megtörténik, a csecsemő születése is sokat segíthet, a kisgyerek fölnevelése is, mert akkor közvetlenül mindig ott vagyunk az élet, a tisztaság, az igazság és a szeretet mellett és az nagyon sokat segít a változásban, abban hogy felismerd, te is az – és olyan lehetsz.
Kedves “tisztelthölgyeimésuraim”, ha még véletlenül elolvasod.
1) “…Mózes, majd Izrael..” Itt Izrael alatt az Egyiptomból kiszabadult népet értettem.
2) Nehéz olyan valakivel beszélni az ó- és újszövetség viszonyáról, aki a látható felekezetek alapján ítéli meg a ” kereszténységet “, és nem olvasta az Újtestamentumot. De megpróbálom pár szóban, ahogy én látom. Ezt még valamikor egy blogban szóltam hozzá, de kimásolom:
Az elsőt Ábrahámmal és az ő magvával kötötte Isten. Ennek csúcsa a Messiás uralma alatt eljövő korszak, a föld szombatja. Ekkor teljesedik be az Izrael számára adott ígéret. A megígért terület Jeruzsálemmel a zsidó népé lesz. Ezt már elkezdte helyreállítani az Örökkévaló.
Az újszövetséget viszont ugyanaz az Isten, Jézusban, a benne újjászületett emberekkel kötötte. Ennek a kiteljesedése pedig, az előbb leírt korszak után: ” Ezután láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt; és a tenger többé nem volt. És én János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallottam nagy szózatot, amely ezt mondta az égből: Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. (Jelenések könyve 21: 1-4) Jézus mondta, hogy az ő országa nem ebből a világból való.
Itt már nem fog számítani, hogy valaki milyen nemzetiségű, férfi vagy nő stb.
Az Újszövetségben egyetlen tanítványnak sem kellett megtagadnia zsidóságát. Sőt, Timótheust, aki hívő zsidó asszonynak és görög apának volt fia Pál körülmetélte.
A tanítványok ebbe az új szövetségbe hívták mind a zsidókat, mind a pogányokat.
Tehát Izrael és Jeruzsálem a zsidó népé, Isten országa és a Mennyei Jeruzsálem pedig minden Istent szerető emberé.
Isten az Újszövetséget is a zsidókkal kötötte ( Jer. 31:31-34) A pogányok élvezői a szövetségnek és nem elvevői, részesei lettek a spirituális áldásoknak. A zsidóké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek meg a törvényadás…….a Krisztus ( Róma 9:4-5) legalábbis a Biblia szerint.
Ez igaz, hiszen Izraelen keresztül jön be a világba a Megváltó. De ahhoz, hogy Isten országába belépjen, ugyanúgy újjá kell születnie a zsidó embernek is, mint a pogánynak. És ( Kolosse 3,11 ; 1. Korinthus 12,13 ; Galata 3,27-28 )
Vagy tévedek?
Viszont a Galata 3,15-18 ami most tűnt fel elbizonytalanított. Lehet, hogy amit én az ószövetségnek gondolok, az inkább a Mózes által a Sinai-hegynél kötött szövetség?
Hát hiába. Nem egyszerű dolgok ezek. Annyira összefügg minden mindennel.
:-)