Tizenegy éves lehettem. Elővettem egy alig használt kockás füzetet és leültem a nagyiéknál a padra. Szoba-konyhában laktak Újpest-külsőn, pont a Pamutgyár mellett, ritkán sütött be oda a nap, talán ha egy nap három percig, ahogy kell, ahogy tudjuk is az Egy szerelem három éjszakája óta.
A pad egyébként multifunkci volt, ott volt benne a gyújtós is, a Népszabadság is.
Nagyanyám gyorsdbeszédű, nagyon káromkodós, nagyon indulatos csaj volt. Megterhelve takarítási mániával (nem örököltem).
Tehát míg ő háromszor felmosott abban a kültelki szaros szobakonyhában, kérdeztem.
Nem olyan csaj volt, aki ne válaszolt volna.
Mert az egy dolog, hogy férjhezment Újpest legnagyobb darab pasijához, mert az úgy van rendben, a legszebb lány a legnagyobb pasihoz, ahogy kell.
Hát, lakni nemigen volt hol, prolikról beszélünk.
Szobakonyha, max. harminc négyzetméter. Boldogok voltak.
Ha nagypapa szóba állt volna velem, akkor most elmesélhetném, náluk hogy volt, de ő nem mesélt, mert kicsit zokon vette, hogy az auschwitzi megszökése után elvitték az oroszok is Szibériába.
Tehát ő nem volt különösebben közlékeny. Ült a gangon és a maga csavarta cigiket szívta szótlanul, míg nagyanyám üvöltött vele életük végéig.
Nagyanyám marokszámra szedte a szedukszent.
Én, mondjuk, nem bírtam volna ki, amit ő.
Marokszám szedett szedukszenekkel sem.
Elvitték a nagyapámat a házasságukat követően nem sokkal, először katonának, aztán kiderült, hogy zsidó, tehát munkaszolgálatra, később Auschwitzba, onnan meg Szibériába, ahogy már jeleztem.
Nagyanyám meg, az ibolyaszemű ott maradt a gyerekkel, aki az apám volt.
Kilenc éves volt az apám, amikor hazajött a nagypapa.
Imádták egymást.
Hát, kicsit más kérdés, hogy Szibériában nagypapa, aki nem tudhatta, valaha haza fog-e keveredni, családot alapított.
Jött a parancs, vitték, jött a parancs, jött vissza. A parancs az parancs.
Ott néhány gyerek, itt egy gyerek.
Nem akarok belegondolni.
Nem, nem, nem.
Sálálá. Ha dudorászunk katatón módon, akkor nem halljuk.
Amikor apám meghalt 37 évesen, abba azonnal belehalt a nagyapám.
Mert ami sok, az sok.
Ez még neki is sok volt.
Nagyanyám, az ibolyaszemű, nagyobbat szívott.
De hát már elmeséltem milliószor: először a fia, aztán a férje, végül a végtagjai, amiket levágtak.
A múltkor becsöngettem a házba, ahol nagyapámék éltek. Egyszerűen csak látni akartam az orgonabokrot, ami mögött a budi volt.
Nincs már ott.
Miért is lenne.
De a kockás füzet még megvan.
Én a Lázár Vilmos u-Klauzál utca sarkon. Tudod, ott a Nyári szabó mellett. Meg két házzal arrébb a Tok néni cukorkásüzlete. A pamutgyári gyerekekkel csavarogva. Ismerted a Loksa testvéreket? Ja, meg a Cékli!
A Pamutgyár a tűzoltóság mellett volt, ezért ahányszor kigyulladt annyiszor rendesen le is égett.
A közeli Nádor utcából nem volt nehéz megfigyelni.
Ha pontos akarsz lenni, akkor a tűzoltóság volt a Vigogne fonó raktárai mellett, 1940-es évek első felében épülve a Leininger utcában, a Pamutházak előtti homokoson. Ma Papp József tér. A Nádor utca egy ugrás, egy sarok, persze attól függően, hány szám. A városi házak emeletéről jól lehetett látni.
A tüzoltóság megvan, az utcnevek megváltoztak.
A Nádor és Türr I. sarokházból csak a tűztorony teteje látszott.
De csak egy sarok a Szent László (Papp J.)tér.
A teknősbékát nem tudom, hogy megtartották-e.
Még megvan.Akkor te a Peterdy Jancsit ismerted?
3 emeletes volt az a zöld toronyház. A Klapka györgy sarkán volt a téglafalu (szürkéskék) ház, a páros oldalon a sarkon egy bordólilás családi ház? Meg ott volt a Kobl pékség, remek illatával. :))
itt mindenki újpesti?! :)
Most mondd! :)))
Nem olyan rossz hely az.
Gonoszka legutóbb nyóckeres volt. :)
Ott csak ismerős vagyok, meg még egy-két kerületben. Miért? Jó csajok több helyen is voltak!
Különben honnan veszed, hogy nyóckeres voltam? Tudomásom szerint ilyet soha az életemben nem állítottam, sehol. Szóval egy egy meglehetősen, … Amikor a Fehérvári úton laktam, akkor is újpesti maradtam.
Monika
Meghato, lelkedbol szolo irasaid imadom. Bocsass meg nekem, nem tudom hogy Te milyen teruleten dolgozol? Ujsagiro, vagy riporter vagy?
Tavol elek. Ha a cikked latom, azt olvasom elsonek, olyan oszinte vagy!
Most, hogy lejárt a vírusirtó:
Igen zöld volt a ház, most sárga. De nem torony, csak 3 emeletes, mint a városi házak. P. Jancsit nem ismerem, de lehet, hogy együtt jártunk óvodába a pékkel szemben, vagy a Mátyás térre.
Az üzletek nevét sem tudom, kivéve az Antal hentest. Ja és a Kakukk, Piros hetes, meg a Kékgolyó.
Hónapokkal ezelőtt volt egy méltányos kommented a VIII.kerről. :)
beáta, nagyon kedves vagy. újságíró vagyok. vagy voltam inkább. az elsők között voltam, akit az önkormányzati választások után parkolópályára küldtek (kirúgtak). azóta nincs munkám, és nem is lesz, míg as fiúk vannak hatalmon. ez van, nem annyira szörnyű, négy gyerekkel, elváltan, munka nélkül elboldogul az ember :)
Körülmények hatására ismerem a VIII. kerületet is. Vizuális tipus léven, képszerűen vannak emlékeim és le tudom egyenlőre hívni. Gyalog, gyalog bizony, legfeljebb ha villanyoson járván, gyűltek az emlékek. Az egész Pestet szeretem, de azért Újpestre emlékszem a legjobban.
Sok, sok gyönyörűséges leány volt/van/és remélem lesz Pesten.:))
Monika, nagyon eros vagy! Koszonom a valaszod, nagyon bizok abban, hogy el fognak tunni a ” Fiuk a terrol” mielobb.
A Kakukk, a Mátyás tér sarkán, a Piros hetes a Csokonay utca sarkon. A kék golyó volt a Czékli, a Nagy Sándor u és Munkácsy u sarkon. Érdekes, a hentes 65 év után is Antal hentes maradt.
A Bajor-könyvtárak elhelyezése stimmel.
Nekem az Antal, Antal maradt, meg az Állami Árúház is Állami.
Node: hol volt a Hősök ligete?
Ja! A Leveleki még mindíg órás.
A Leveleki Gyula a Török Ignácz és Lázár Vilmos u sarkán egy villában lakott, az Árpád úton az István út és Kassai utca között volt az Állami oldalán, 49 táján elvitték a Bölcsföldi Tiborral együtt,* mert szocdemek voltak. Ez az órás akkor a fia lehet, a lánya a Györgyi egy aranyos, sovány kislány volt, most olyan 75 év körül lehet. Szegényt néhányszor a Tungsram strandon bedobtam a vízbe, nyaranta, az öreg Leveleki 53 körül jött haza és folytatta az órák javítását. Ha a fia még ott lakik, egy darab újpesti történelem.
*Bölcsföldi annak a Bölcsföldinek a testvére volt, aki a fúzió idején családostul Svédországba emigrálhatott, a Marosán-Rákosi alkú eredményeként.l.
A Hősök ligete a tűzoltólaktanya sré-vizave sarkán, ahol most olyan kétemeletes házak állnak, a Leininger utcáig, most egy sárga színű óvoda van. Az akkori Horthy Miklós út felé terjedt, egy saroknyit, azaz egy tömbnyit. A háború alatt a fák között légelhárító üteg volt és kicsit hátrébb egy betonozott vízmedence, tűzoltásra.
Annyiban pontosítok, hogy volt egy Hősök ligete a Könyve Kálmán gimnáziummal szemben, az István úton az Állami elemi fiú és leány iskolák előtt, a Nyár utcától a Tavasz utcáig. Ott egy I. Vh.-s emlékmű volt. Azonkívül, kis hősök terének nevezték a Nádor u-Pöltenberg é Lázár u által határolt kis területet a mérleggyár előtt, de ez soha nem lett kiépítve. A háború előtt-alatt még volt csősz, aki szöges bottal szedte össze a papírszemetet, karszalagos, nyugdíjas és EGYENRUHÁS ! Aztán egy szeméttel teleszórt grund lett.
na de ki az, aki folyamatosan mínuszolgatja a szimpla újpesti nosztalgiázásunkat?! amúgy tegye fel a kezét, aki újpesti létére egyszer sem ült fel a kőteknős hátára :)
Jópofa, hogy ketten szinkronban mínuszol.
Gonoszka:
Köszönöm a Hősök ligetét!
Ugyanis voltam ott. Igen nagyszerű játszótérnek tűnt.
Térképem is volt, Horthy Miklós sugárúttal, de csak sejtések maradtak.
Kedves Mónika!
Köszönöm ezt a cikket!
Igazán komolyan kommentelhettünk.
Pedig viccelődhettünk volna például azon, hogy az OTI egyszer csak úgy épített falun egy 9 emeletes SZTK-t, pedig nem volt még OEP.
Mert falu korában Újpest 4 kórházat tartott fenn, és ellátta a környéket is.
Így Én sződligeti lakosként Újpesten születtem.
újpest a világ közepe, maradjunk ennyiben. ja, meg szentendre is.
Szenne pluszoltam magam es olvastalak titeket, hajra sracok! :)
Hajrá Újpest!
Az aranycsapat:
Lung.
Káposzta, Rajna, Sóvári.
Solymosi, Szini.
Kuharszki, Göröcs, Bene, Lenkei, Rossi.
na jó, akkor másik kérdés. kinek a seggére nem vert rá a csukor bácsi a tungin?!
Hogy múlik az idő, Csukor úrból Csukor “bácsi” lett! :)))
Ennyivel fiatalabb vagy, látod Monika?
nekem mindig csukor bácsi volt :) ennyivel fiatalabb vagyok, de már nem látszik :)
Sándor-,
Sződliget sokkal közelebb van Váchoz, mind Újpesthez.
Ott nem volt szülészet?!
.
Mónika!
.
Ez a karcolatod, úgy hangvételében, mint tartalmában szíven ragadott, és különösen azzal, hogy a zárómolndat után, váratlanul melléklet gyanánt betűzted az Albert Györgyi – Bródy János kettőst is eleredtek a könnyeim.
A két műfaj kölcsönhatásban katartikus hatást idéztt fel bennem, nem csak azért , mert történetesen a szomszédokban Angyanföldön nevelkedtem, meg hogy nem oly rég Újpesten is volt szerencsém néhány évet élnem, de ráadásul valamikor, nem is oly rég, volt szerencsém – minden személyes előjel nélkül – szegény Györgyivel személyesen is találkoznom, hát…
Kösz ezt a komplex, érzelmi alkotást itt föntebb…
.
Sok sikert minden életedben!
Bocsánat a hossz ó-ért. Ezt meg azért hansúlyozom ki, mert szegény anyám, aki anno Berlinben született, így füle volt hozzá, a 70-es években, amikor Magyarországon divatba jött a Monika név, nem győzött mérgelődni ezen a magyarok által meghosszabbított Ó hangon… – Aztán persze hivatalossá vált ez a forma, melynek a csapdájába magam is bele estem. Persze annyi baj legyen, gondolom te is megszoktad…
Üdv !
Gyerekek, a második mínuszt én nyomtam végig. Legyen már egy ó napja szegény kis hülyének. Hát nem vagyok én egy kis aranyos, csupa jóindulat? :)))
tisztelthölgyeimésuraim! :) amikor én születtem, még rövid o-val anyakönyveztek – keresztelőről értelemszerűen nem beszélhetünk. egy darabig küzdöttem, aztán feladtam, tökmindegy, nem fog ezen múlni semmi sem.
Pedig a vessző fontos szokott lenni. :D
girbegurba:
Igen, Vác közelebb van, de annyira örültem,hogy születt újpesti vagyok, hogy eszembe se jutott reklamálni.
Nem tudom, hogy volt-e szülészet Vácott, viszont akkoriban vidéken az otthonszülés volt az általános .
Ami biztos, hogy Újpesten már nincs szülészet.
jav: született
ja, felszámoltak újpesten mindent. egyébként nem falu volt, hanem város. az egyik legfejlettebb.
De nagy az isten állatkertje! Mi a f…t lehet ezen az íráson mínuszolni???? Monika, remek, sőt, nagyszerű, sőt, k…a jó… Nagyon megéríntett. Csak azt sajnálom, hogy nem lipóciainak születtél (tájékozatlanabbak kedvéért: Újlipótváros). Akkor most az én szülőfalumról nosztalgiázhatnánk… :-)
Igen, város volt, iparváros.
De IV. kerületként a városháza most is tündökletes.
Mónika: ez igen!
akit érdekel a kőteknős :)
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=510249785654040&set=a.113543831991306.17713.113543671991322&type=1&theater
Szép és jó írás. De jaj, én szegény! Milyen jót nosztalgiáztok Ujpesten (a másik nagy rajongó – Jolsvai – szerint rövid U). Nekem meg csak Pest marad. Mert a körülmények folytán összevissza dobálódtam ebben a drága, gyönyörű városban, sok százezer társammal együtt. A Fradiban születtem: Bakáts tér, szépséges templom, elrémisztő hittannal, szigorú lányiskola, szigorú tanárnőkkel (még Rózsi néni is volt, de azt a Rózsi nénit én szerettem). Aztán kamaszkor a nyóckerben: elképzelhetetlenül modern (ugyancsak lány)iskola, csöndes nyomor, feszítő lázadás. És még mindig kamaszkor: Ujpest. Komjáth Aladár utca (ez melyik, a Jelinek?), tanműhely a Nádor utcában, hosszú gyaloglás a fagyos reggeleken a villamostól (a buszbérlet drága volt, 9 forint egy hétre!), a Tungi úszómedencéje, ahol először merészkedtem mélyvízbe osztálytársaim bátorító kíséretében, káromkodási verseny a Nádor utcában a délutános műszak után. Aztán Kőbánya, majd a VII. kerület, ismét Kőbánya, immár boldog, fiatal házasként. Aztán megint a nyócker: “átmeneti lakás”, aztán pályaváltás: II. kerület, a Fő utca tőszomszédságában (ez az egyetlen 2 évig tartott budai “vendégszereplés”). Aztán végre valódi lakás – Ujpesten. Munka a nyóckerben. Aztán lakás Kőbányán,. Aztán válás, lakás Kispesten, munka a Terézvárosban, a Belvárosban. Aztán újra közösen, ezúttal Lőrincen – egyelőre. Ha azt vesszük, hogy e gyönyörű város 23 kerületéből 10 volt hosszabb-rövidebb ideig életem színtere, ebből 9 a balparton, csak azt mondhatom: imádom Pestet. A Varga cukrászdát a Ráday utcában (ami eleinte kissé feljebb volt, a Boráros tér felé), az óriási, fűvel, fával virággal díszített Kulich Gyula (ma ismét Kálvária) teret, a jégbüfét az Államival szemben Ujpesten (megvan még?), a valaha erdővel körülvett Hatházat Kőbányán, a Hunyadi piacot az Erzsébetvárosban, a szépen gondozott tereket a kispesti panelházak között, a gyönyörűséges Köröndöt csodálatos szecessziós házaival a Terézvárosban. Lőrincen még nincs meghitt helyem, – alig 14 éve lakom itt – talán mégis, a Lakatos lakótelep a legvonzóbb része ennek a kerületnek. Bocsássatok meg nekünk, kényszerű vándoroknak lelkes lokálpatrióták: mi ezt az egész várost szeretjük.
Bocsi, a Belvárost kihagytam, és ahogyan gondolkodom róla, nem véletlenül. Abban nem találtam semmi szeretnivalót.
Monika, Bartustól elkérheted az emailemet, van egy ötletem Tudsz valamilyen nyelvet írás szinten?
És Albert Györgyi miért itt?