Néztem, ahogy pakolgat. Segíteni nem tudtam, hiszen csak ő tudhatta, mit visz. Meg amúgy is képtelen vagyok. Elkért néhány könyvet, nagy elnézéskérések közepette, pedig nem kellett volna, itt meg lehet venni, ha nagyon kell, ott meg nem, tehát neki nagyobb szüksége van rá.
A piacon vettem neki néhány olyan dolgot, amit ott nem fog tudni beszerezni.
Ő is elment soppingolni, mert néhány dolog olcsóbb itt, mint ott.
Aztán rendezgettük, egyik bőröndből a másikba.
Már nem kellett nézni, hány kiló.
Este még összekucorodtunk, valami hülye filmet néztünk együtt, öten, ahogy szoktuk, a négy „gyerek” meg én.
Még csináltam egy teát.
Reggel már nemigen szóltunk egymáshoz, mert mit is mondhattunk volna.
Amikor búcsúzóul megöleltem alaposan, belecsorgott a könnyem a fülébe, ezen nagyot röhögtünk, de erőltetett volt.
Biztos voltam benne, hogy vele van „anyukutya”, az alvóka, meg még néhány alapfelszerelés.
Este már írt, hogy minden oké, tök jól ment minden, most már egy másik ország állampolgára.
És én tudom, hogy ez neki jó.
És tudom, hogy most szélesen kéne mosolyognom, hogy az első már megmenekült innen.
De azért bementem a szobájába és minden átmenet nélkül sírógörcsöt kaptam.
Pedig tudom, hogy kint lakása, munkája, szerelme és jövője van.
Én meg itt vagyok.
A legnagyobb lányom nélkül.
Kedves Monika!
Egyikőtöknek sem lesz könnyű, se neki, se Neked. De Neked talán egy kicsit mégis könnyebb lesz, azt hiszem. A lányodat is gyötörni fogja a távollét minden kínja, ugyanúgy, mint Téged. De Téged vigasztalhat egy csöppet talán, legalább azért nem kell – lányoddal ellentétben – aggódnod, hogy olyan országban él a családod egyik része, ahol “homo homini lupus est”…
Mosolyogj Mónika örülj, hogy egy már megmenekült. Igaz, ott is úgy fáj némelykor a szív, de nem korog a gyomor, nem kell e gyereknek egy szelet csokoládéra zsebből nemet mondani. Csak este, csendesen sírdogálj, de hiszen utána mehettek majd. (Még)
/Istenem, látod én gonosz vagyok./
http://nol.hu/belfold/horthy-emlekev_lesz_2013_ erre gondolj Mónika, ettől szabadult meg a “kislányod”, a felnőtt, értelmiségi, gondolkodó….
a lányom, aki már nem magyarországnak énekel:
http://soundcloud.com/tetriszrocker/vizsgafelvetel-4
Igen, ahogy jogászka mondja. És semmi visszhang, senki nem reagál, senki nem üvölt. 2013! Micsoda egy év lesz!
Mindig annak a rosszabb aki marad. Aki megy az el lesz foglalva az uj dolgok felismeresevel, felfedezesevel. Aki marad, az meg csak emlekezik.
Soha eletemben nem volt honvagyam pedig elhagytam magyarorszagot mar vagy 10 eve. Amit otthagytam azert busasan karpotol az amit kaptam.
Ez volt az egyetlen dolog, amit a lány megtehetett a jövője érdekében.
.
Remélem, bejön neki tényleg az élet ott, bárhol is legyen (gőzöm nincs a körülményekről, de nem is tartozik rám), és ezt igencsak átérzem, mert magam is nyakig benne vagyok ebben.
.
Azt mondjuk, nem értem, hogy lehet fél nappal a kimenetele után már az új ország állampolgára, de tök mindegy; lényeg, hogy nagyon észnél legyen, maradjon állhatatos, és erős.
.
Sikert kívánok neki, és minden kivándorlónak.
.
Sajnos, a rongy, semmirekellő országunk nem hagy más választást.
.
Miféle “haza” az, ami alapvető emberi jogaitól, méltóságától fosztja meg saját lakosságát, és ehhez az a bizonyos saját lakosság nagy része boldogan asszisztál?
.
:(((((
jogászka:
.
- Nem gondolom, hogy 2013 horthy év lesz (vagy mégis???), de maga a tény, hogy a magyarsztáni “országgyűlésnek” nevezett világ szégyenében ilyesmi egyáltalán elhangozhat, na, az önmagában is félelmetes.
.
Itt, ahol vagyok, ha ennek megfelelő őrültséget mondana egy parlamenter, 1, örökre kiírná magát a közéletből, 2, alighanem bolondokházában kötne ki. Jóllehet, még a feltételezés is abszurd, hogy itt ilyen történjen.
.
Magyarsztánban meg ez a menő.
.
Áh…
A kb. 11 millió Örményből több mint 7 millió él szétszórva a világon.
A kb. 80 millió Írből nem egész 7 millió él a szigetországban.
Oszt Jónapot.
Jajj, mégvalami: 5 éves voltam a nagymamám Kerepesi úti temetésén amikor áthallva egy másik temetésen résztvevő két swábasszonytól: “Neki is jopp – Neket is jopp”…..
Istenem… ‘56-óta nem volt ennyi kivándorlás… Mi lesz veled, szép HAZÁM?
Mónika! Évtizedekkel ez előtt én is átéltem ezt. Igaz, egy kicsit másképp, amihez az is hozzájárulhat, hogy fiúkról van szó. De, egyszerre kettővel szállt fel a gép! Sokat sírtam az előkészületi időszakban, légszomj is gyötört, amihez hozzájárult a közeli és távoli rokonok, jó barátok, ismerősök azon intelme, hogy: Így aztán szétszakad a család.
Azóta tudom, hogy ez nem igaz, sőt a testvéri összetartás ha lehet, még szorosabbá vált.
Elérkezett az indulás napja és ahogy a gép felszállt, nekem meg egy kő esett le a szívemről. Szó szerint megkönnyebbültem, éreztem, hogy ismét a teljes tüdőfelületem elegendő oxigénhez jut.
Nem vigasztalásul, csak úgy eszembe jutott!:)))
Kedves Mónika, a szülők eredendően mindig a legjobbat akarják gyermeküknek. Ha ő nem akart volna menni, rá kellett volna beszélned, hogy tegye meg. Fájdalmas lehet nagyon, de úgy szerencsésebb, ahogy történt.
Ülj törvényt, Werbõczi
Még magasról nézvést
Megvolna az ország,
Werbõczi-utódok
Foldozzák, toldozzák.
A Föld nem tud futni,
Csak a Földnek népe
S ezer Kinizsi sem
Térülhet elébe.
Nagy az idegen Föld,
Sokasul az útja,
Tegnap csatatér volt
S ma puszta a Puszta:
Éhes magyaroknak
Nem futja a kedvük,
Míg az igazukat
Tán kiverekedjük.
Verekedés közben,
Hajh, ürül a korcsma,
Menekül az inség
Szökve, bukdácsolva.
Bécsben a korcsmáros
Tán még nem is sejti,
Vagy ha tán sejti is,
Könnyen elfelejti.
Éles a hajósíp,
Hallja baj-tetõzve
Zselénszky gulyása,
Tisza urak csõsze.
Hivogatja a síp,
Nyomor eldobolja:
Úgy elfogy a magyar,
Mintha nem lett volna.
Elmegy a kútágas,
Marad csak a kútja,
Meg híres Werbõczi
Úri pereputtya.
Árvult kastély gondját
Kóbor kutya õrzi,
Hivasd a törvénybe,
Ha tudod, Werbõczi.
Ady Endre 1912
Kedves Mónika,
A másik háromért még szurkolunk, hogy időben elmenjenek.
Én még szeretném megérni, hogy az enyémek is elmennek.
Utána már semmi sem fontos: ők boldogulnak máshol, én meg eleget éltem, bár még nyugdíjas sem vagyok.
Kedves Monika!
Együttérzek veled, egy szülőnek a szíve szakad meg ettől.
De egyúttal irigyellek is.
Évek óta ezt mondom a gyerekeimnek: “Menjetek el, aztán úgy öt év múlva gyertek vissza látogatóba, de csak azért, hogy lássátok, milyen jól tettétek, hogy elmentetek.”
Amilyen marhák, még mindig itt vannak, mint békák a lassan forrósódó vízben…
Én már attól is félek, hogy hazajön látogatóba.
Mert még magyar állampolgár is, és ki tudja, hogyan fogadják majd akkor itthon a hivatalos “szervek”. Már minden ilyesmi aggaszt, mióta iskola helyett tansereg van, soroznak a polgári védelemhez, minden eszement módon adókat vetnek ki (ha nem is úgy hívják) , és büntetéssel fenyegetnek, ha nem küldöd vissz időben, jól kitöltve mindazt az adatot, amit nálad is jobban tudnak rólad.
Rakérdező:
.
“…én meg eleget éltem, bár még nyugdíjas sem vagyok….”
.
- Mi ez a halálvágy?
.
Ha van rá pénzügyi lehetőség, tessék utánuk menni majd.
.
Itt, ahol én vagyok (de máshol is), egész családok vannak kitelepülve, szerte közép- kelet Európából, így magyarsztánból is. Többen egy szál gatyában jöttek ki, most meg stabil munkahelyük van, itteni értelemben véve szerény, de biztos jövedelmük, meg ilyenek.
.
Ha van felajánlott munka, melyet közvetítőkön keresztül lehet kapni, akkor irány kifelé.
.
Láttam a munkahelyemen negyvenes, ötvenes közép- kelet európaiakat, magyarokat is, kijöttek, dolgoznak, új életet akarnak kezdeni.
.
Ez nincs korhoz kötve, és egy még nem nyugdíjas korú meg nem mondjon már olyat, hogy “már eleget élt”…
.
Tessék jönni.
Én is ezt mondom a fiaimnak, hogy menjenek, meneküljenek innen.
girbegurba: Nem tudnak mindent, ha tudnának nem kérdeznének.Nem kellene annyira félni tőlük, a polgárok többségével úgysem tudnak kezdeni semmit.
Van pár célpont akikre utaznak ez kétségtelen. De a többiek kitudnak bújni minden alól. Csak ügyesen.
valaki,
Arról írok, hogy csupa olyan adatot kérdeznek, ami hivatalból megvan a nyilvántartásukban.
A fiamat féltem, hogy ha hazajön látogatóba, vissza is tud-e majd menni. Most még semmi jele nincs annak, hogy ne tudna, de a helyzet hirtelen változhat. Az ilyen hatalom viselkedése kiszámíthatatlan.
Tobb, mint 20 eve eljottem, batyam elottem 2 evvel. Szuleinket hatra hagytuk, nagy szomorusagukra, szomorusagunkra. Vagy 10 ev utan meglatogattak Ausztraliaban. A legnagyobb elismeres volt edesapamtol, mikor mondta, ha fiatalabb lenne, bizony maga is eljonne; jol dontottunk. Azota is, ha beszeltunk veluk, olykor szoba kerult, hogy bizony nagyon hianyzunk, de nagy megnyugvas, hogy legalabb biztonsagban vagyunk es rendesen megelunk. Gyerekeinknek is jo szakmajuk, biztos jovojuk van. Mi kell meg?
56=56…
Monika!
Csak mivel korosabb vagyok, na meg nem negy hanem hat gyerekem van, amibøl mår negy regen nem otthon el,(åtmenetileg en is tåvol vagyok) kettø jelenleg szokja a skandinåv levegøt, køzben a gyerekek mår azon dolgoznak, hogy a mi helyunk is meg legyen, ha menni kell!
Megertem es åt is eltem a fåjdalmadat! Hænyan elik meg åt ezt szegeny hazånkban, mer hogy nem ezert dolgoztunk az biztos!
eldrad: priviben szívesen elmondom, melyik az az ország. fél évet melóztunk rajta előtte, de ott helyben már nem volt kérdés.
és igen, tulajdonképpen nagyon büszke vagyok a nagylányomra. én sose voltam ilyen bátor. de ő megcsinálta!
Nem is annyira az ország a fontos, hanem hogy miként lehetséges, hogy kiment, és egyből állampolgár.
.
Egyébként nem tudom, hová írhatok e- mail elérhetőséget. De szerintem a kért infó ha úgy tetszik, közérdekű, mert ezt más is szeretné tudni, van egy olyan érzésem.
.
Mégpedig azért, mert mások is szeretnének hasonlóan gyors módon állampolgárságot kapni, és egy ilyen rövid leírás sokat segítene (pl. nekem is, mert alapesetben nekem még 3 és fél évet kell várnom, hogy egyáltalán beadhassam a kérelmet).
.
Leírod itt, vagy marad az email? Ha mail, akkor hova írjak?
.
Üdv,
.
E.
MÓnika, fociztunk mi már arra?
Gonoszka!
Azt hiszem, ők fociztak Pesten. :))
Kedves Monika!
“Minden hely csak annyira jo’,mint azok akik ott elnek” Idezet egy filmbo”l!:)
Szal,ha a kedves lanya jo emberekkel van korulveve,jol fogja magat erezni,barhol is van a vilagban!
Engem is erdekel hogy hova utazott!Amennyiben ide,NY-ba,szivesen latom egy halaszle’re!
Tapasztalatbol mondom,az elso 3-4 honap nehez(az otthon maradottaknak es a tavozoknak is)Utana,hogy a lanyom szavaival eljek,minden megy a regi kerekvagasban!
Ha emberi eletet akarsz elni,menekülj a nagyon,nagyon magyarok közül
En 45 eve elek a rohadt vadnyugati felteken,megsugom,nem bantam meg
Tisztetsegben öregedtem meg,gyerekeket,unokakat neveltünk fel felesegemmel
mind beszel magyarul.Minden evben a Balatonnal,vagy telen valamelyik meleg-
fürdöben üdülünk,vagy az egyik vagy a masik gyerekünkel,unokankal.Nem
vagyunk gazdagok,csak egyszerü nyugati polgari szinten elünk,dolgoztunk.
Evvel azt akarom mondani,itt senki nem akar helyetted a te nevedben beszelni
nem tömködik a fejed hülye szabadsagharcos gondolatokkal,nem kell a talan
nem is letezett hamis modon felmagasztalt hösöket dicsöitened,imadnod
hidd el ez csak szofosas.A nyugati polgar is megbecsüli az elödjeit de csak
emberi modon,egyszerüen,elismerön,de nem imadja öket ,egyszerüen a
tavoli mult szamara nem letezik,illetve nem mervado ,a jelen eleteben.
Csak meg ennyit,draga baratom,ha teheted menekülj a mindig i (gaz) mondok
közül,hagyd a nagyon,nagyon magyarokat a felazsiai de inkabb balkani visel-
kedesüket a hatad mögül,Te fogsz jol jarni.Jutalmad egy teljes elismert,emberi
elet ,tele egyszerü örömökkel,de nyugodt biztos szinvonalas eletet fogsz at
elni.Higyj nekem ,en mar kiprobaltam,Te sem fogod megbanni.
Kedves Mónika, meghallgattam a belinkelt felvételt, amelyben a “kislányod” :-) énekel, nagyon-nagyon tetszett. Bízom benne, hogy csak elírtad: “már nem Magyarországnak énekel”.
Az legyen igaz, hogy nem Magyarországon énekel (sajnos szerencsére) de az értelmes, színvonalasan gondolkodó magyaroknak is énekel.
Tudat alatt is büntetni szeretnél bennünket, a “magunkfajtát” is? :-)
Őszintén remélem, hogy hallunk még Róla, Rólatok, és Cd is napvilágra kerül, hogy minél többen hallgathassuk. Gratulálok!
Nekem az ének tetszett, de az én hallásom nem mérvadó. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hivatásosoktól hallottam már sokkal rosszabbat. H a megtalálja hangjához a műfajt, azt hiszem fogjuk még hallani.
Talán egyszer magyarul is. :))
Mónika, a többi lányt is hamar eladni, aztán nyomás utánuk. Írni mindenütt lehet.
Gonoszka, aranyos vagy :-), tudod nem kell zenekritikusnak lenni ahhoz, hogy eldöntsd mi az ami tetszik Neked és mi az ami nem….bízzál Önmagadban, nekem sem a “hallásom” a védjegyem, de el tudom mondani, hogy szeretem hallgatni megboldogult Pavarottit, és Lady Gaga-t is, illetve ennél sokkal szélesebb zenei “színeket” is. Annyi, hogy nagyon kellemes Mónika lányát is hallgatni, és ez elegendő ahhoz, hogy jól érezzem magam arra a pár percre, amikor erre lehetőségem nyílik, és egyáltalán nem érdekel, hogy esetlegesen a “zenekritikusoknak” mi a véleménye. :-)
Mónikának meg mondjátok meg, hogy ne bőgjön már!
Végül is, …. Nem akasztani vitték a jányt! :))))
Lehetett olna rosszabb is. Szentes környékén egy tanya Nagytőke, Cserebökény, pl.
Nagyon szep…
Angolul irt gondolataim Yom Kippur eloestejen: http://drmandler.wordpress.com/2012/09/25/on-yom-kippur-forgive-me-forgive-me/
kiss@dunakanyar.net
nem akarom a sok kukkolónak elmondani, hová ment a gyerek.
priviben persze elárulom.
Nem igazan illik kivulallokent beleszolni, de megjegyeznem tobb orszag is van a vilagon ahol az allampolgarsag automatikusan jar ha legalabb egy nagyszulo az adott nemzetiseghez tartozik es/vagy allampolgar volt. A papirmunka eltart egy ideig de a megerkezeskor mar minden kesz.
Ilyen peldaul Irorszag.
:)
Nagyon nehéz a szülőnek elfogadni mindezt. Fáj hogy mindent megtett azért hogy itt biztonságban élhesse. Épített gyüjtögetett taníttatott szóval mindent amit egy szülő megtehetett. És mi maradt: a sírógörcs a repülőtéren. Tudom. Velem már kétszer előfordult. Elmentek Az egyik Írországba a másik Londonba. 1 még itthon van de csak azért hogy ne legyen az elmenetel olyan közel egymáshoz és én ne boruljak ki jobban mint kellene. A 3 ból 2 unokám is ott született már.Nagyon fáj de a legjobbat akarom nekik.Ha így kellett hogy legyen legyen így! Majd várom őket karácsonyra! Megigérték hogy jönnek!
Dimitru1
“56=56″
.
Nem inkább így?
56+56=112, másképpen nézve: 1956 után után 56 évvel: 2012-t írunk.
Az országból a menekülési hullám történelmi távlatokban 56 évenként megismétli önmagát?
Szervusztok!
A fiam már Amerikában van.
Csak nem értem, hogy miért itthon akar letelepedni az amerikai/orosz mennyjelöltömmel.
Nincs semmink.
Nekem sem, hiszen, egyedül neveltem/iskoláztattam az ikreket.
Már azon drukkolok, hogy a lányomnál is essen le a tantusz.
Egyetemi végzettséggel 2 évig volt munkanélküli.
Most szerződéses szociálismunkás.
Nekem is háromból kettő eddig, a harmadik elmenetel most érik. Ő bírja legtovább. Ennyi marad a “nincsen számodra hely”-ből. Könnyű lenne ráfogni a politikára , de sajnos azt is mi hoztuk össze, mert birkák vagyunk és engedjük, hogy akképp is kezeljenek minket.
Egy (felnőtté váló) fiatal elmenetelén, önálló életkezdésén nem szomorkodni és sírni kell, hanem örülni, hogy szülői kötelezettségeinek a kedves mama és/vagy papa az utódával szemben megfelelt, a gyermek önálló életkezdésre érett, képes felnőttként gondolkodni, helytállni, felelősséget vállalni önmagáért, és ha munkát vállal, másokért is. Aupairként például egyik napról a másikra akár több gyermekért is felelős lesz a külföldön munkát vállaló fiatal.
.
Nem siránkozni kell, hanem átértékelni a világot – elsősorban a szülőnek a saját világát. Miért olyan röghöz kötött a gondolkodása, miért nem bízik meg felnőtt gyermekében, hogy bárhol a világban ügyesen és jól intézi a saját ügyeit, a megálmodott vagy megkezdett új életét?
Ha a szülő megadta az alapokat, akkor automatikusan bízik benne, és biztatja az önálló életre, az új életszakasz ismeretlen, új útjára. Utána várja a kedves szülő a fejleményeket, a híreket, ami a Skypeon keresztül akár naponta látható-hallható, személyes és közvetlen kapcsolatot biztosít. Az önállóság kezdete nem elválást jelent, hanem másféle emberi kapcsolatot eredményez.
.
Vétek egy gyereket a saját gondolkodásunkba zárni és gúzsba kötni. Hagyni kell szárnyalni, és nem visszahúzni a saját, szülői – befelé forduló, bezárkózó, az általuk ismert hazai röghöz ragaszkodó – szellemi elmaradottságba! (A kirepülő gyerek (el)siratása az.)
.
Bocs, ha keménynek tûnik, nem egy-egy személynek szól, hanem mindenkinek, aki a gyerekét attól akarja visszatartani, hogy a saját életét élje. Mindenki élje a saját életét, és ne a szüleiét!
.
Felnőttként már nem a szülők elvárásainak kell megfelelni, hanem az élethelyzetek elvárásainak. Ez az élet rendje.
Ha az élethelyzeten változtatni lehet és kell, akkor rajta! Bátran és nem siránkozva, hanem egyemberként örülni a változtatás lehetőségének. Szülőnek, gyereknek egyaránt, különben valamenyikük csődöt mond. Kár lenne.
proaktiv: de hiszen pont így csináltuk az apjával, aki egyébként már kiszállt a családból… de nagyon sokmindenben egyetértünk. menjen a gyerek, mert az jó lesz neki, és ha elég bátor és ügyes (az), sikerülni fog neki. itt csak azon megy a jojongás, hogy ilyenkor mit éreznek az amúgy állati bátor anukák (és pukák)
anyukák és apukák – bocs, csak egy macska feküdt a klaviatúrán :)
Szeretettel.
http://youtu.be/7Ym38dbSfX0
( az utolsó másodpercig)
Török Monika
2012. szeptember 26. szerda
02:31
Annak örülj, hogy elment és nem kell testközelből végigszenvedni az elkövetkező éveket. Az én egyik gyermekem már 12 éve uj hazát választott. Gondolom sejted melyiket. A másik most fontolgatja a távozást. :)
Kedves Mónika,mozgósítani a többit is!Ha majd hallod a jó híreket a nagylányodtól,felszáradnak a könnyeid.A dal nagyon tetszett.Minden jót kívánok,és üdvözöllek,szeretem az írásaidat.
Sajnos az én lányom, unokám ..mindnyájan elmentek.Az USA-ban voltak majd hazajöttek Orbánnak bizalmat adtak,majd összepakoltak és elmentek.
Az unokám formaruhát kapott az iskolába..rendes étkezést, iskolaszereket stb…és a lányom vejem három munkahelyre pályáztak, mind a három helyen megfeleltek…
Na de mit csinálok én ? Hova mehetnék ilyen korosan,itthagyva azt az országot amit 47 évi munkaviszonnyal építettem,és láttam,hogy mostani vezetők zsebébe vándorol minden,de minden.Nekünk már orvosra gyógyszerre sem futja, pulyka nyakat,farhátat sem tudunk venni mert a bolt kétszeresére emelte az árat—-azt emelik amit visznek–tüzelőt nem tudjuk megvenni mert többe kerül a fuvardíj mint a tüzelő.Miniszterünk áll szabadságharcot vív a mi megtévesztésünkre.A gazdaságot abszolult nem mozgatja..nem is akarja mert az elején elmondta nekik az a jó ha a haza szegény
Török Monika
Nem személyre szólóan írtam a véleményemet a témához, hanem általánosságban, mert másokat is érint. A hozzászólásokat is végigolvasva látszott, hogy másoknak is nehéz az országhatáron túli elválás megélése.
A hsz. végén ki is hangsúlyoztam, hogy “mindenkinek” szólnak a tanácsok, vagyis általánosságban írtam.
Ne vedd magadra! Akik a gyermeknevelésben nem sokat hibáztak, semmi gondjuk nem lesz a távolság miatt. Sem az utódoknak ott, sem a szüleinek itt.
sandor
“a lányom vejem három munkahelyre pályáztak, mind a három helyen megfeleltek… Na de mit csinálok én?”
.
Várod a munkahelyi és társadalmi beilleszkedésüket, ami óhatatlanul magával hozza a szüleikről való gondoskodás természetesnek vételét.
Ha tudják, hogy nehezen oldod meg a mindennapi szükségleteidet, segíteni fognak, mert ez kultúrállamokban alapvető erkölcsi elvárás.
.
Bízzál benne, hogy ezt is megtanulják és bodogan segítenek az otthonmaradóknak. Akkor is, ha még sokáig nem dőzsölnek, mert havonta 100 $ nekik nem a világ, a szülőknek mégis komoly segítség.
.
Csak egy hibát nem szabad elkövetni: szerénykedni és nélkülözni! Célozni lehet rá finoman, hogy egyre magasabbak a kiadások, elszaladt az infláció, a nyugdíjak pedig nem követik a mértékét. Érteni fogják, hogy be kell segíteniük.