Budapest – A Holokauszt azt bizonyítja, hogy az antiszemitizmus hisztériája átterjedhet az állami és katonai hierarchiára, illetve az egész társadalomra, és ez a rögeszme halálos járvánnyá válhat – jelentette ki Ormos Mária történész.
.
Az akadémikus a Megélni, megvallani című tanácskozáson utalt arra, hogy a nemzetiszocializmus „a zsidó veszedelmet nemzetközi szinten vizionálta”, Hitler pedig Churchill angol miniszterelnökről és Roosevelt amerikai elnökről is – tévesen – azt állította, hogy őket a „nemzetközi zsidóság” támogatja.
.
Ormos Mária emlékeztetett arra: a régmúltban minden államban ellenségnek és „permanens bűnbaknak” tekintették a zsidó kisebbséget, a másságuk miatt üldözték, ez viszont erősítette a másságukat, nem olvadtak be, és „túlélték minden vereségüket, megalázásukat”. Ebben a zsidó teológiának is volt szerepe. A szertartások és ünnepek megtartása ugyanis megkövetelte, hogy legyenek írástudók köztük, akiknek biztosították az utánpótlását, ez pedig hozzájárult a zsidóság fennmaradásához – jegyezte meg.
.
Mint mondta, a bűnbakképzés volt a korai antiszemitizmus lényege, egyúttal fennmaradásának titka, a XIX. század második felében pedig a tradicionális zsidógyűlölet találkozott a fajelmélettel.
.
Turbucz Dávid doktorandusz hallgató elmondta: Horthy Miklós kormányzó „nem tudott vagy nem akart különbséget tenni származás és identitás között”. Horthy előszeretettel utalt arra – tette hozzá –, hogy a Tanácsköztársaság vezetői között 60-65 százalék volt a zsidó származásúak aránya, „de azt nem vette figyelembe, hogy ezek a politikusok nem zsidónak, hanem kommunistának vagy forradalmárnak tartották magukat”. Számára nem volt kérdéses, hogy a zsidóság jogait korlátozni kell, ezért hozták meg 1920-ban a numerus clausus törvényt, amely egyértelműen diszkriminatív volt – állapította meg.
.
Közölte, később Horthyra a „szelektív antiszemitizmus” lett jellemző, mert kapcsolatba került zsidó nagytőkésekkel, bankárokkal, értelmiségiekkel, és egy idő után „nem zsidónak, hanem tisztességes, becsületes hazafinak tekintette őket”, akik nélkül nem tudta elképzelni az ország gazdasági, kulturális fejlődését. „Rossz zsidónak” nevezte ugyanakkor azokat, akik nem integrálódtak a társadalomba – tette hozzá.
.
Kitért arra, hogy a zsidótörvényeket nem Horthy kezdeményezte, de semmit nem tett hatálybalépésük ellen, mert „egyetértett a tartalmukkal, azzal, hogy a jogfosztás fokozatos végrehajtására szükség van”. A nácik toleránsnak nevezték Horthy politikáját – mondta. Hangsúlyozta, hogy Horthy számára 1944-ben világossá kellett válnia a zsidóság kiirtására vonatkozó tervnek.
.
Megemlítette, hogy Horthy 1944. március 19-én, az ország német megszállásakor nem mondott le, „ezzel legitimálta a német megszállást”, és csak a zsidósággal kapcsolatban volt passzív, amiből arra lehet következtetni, hogy tudott a kiirtásukra vonatkozó tervekről. Horthy ekkor szabad kezet adott a kormánynak, mert a németekkel nem akart konfliktust, majd „az ország megítélésére” hivatkozott, amikor a deportálások leállítását végül elrendelte – hangsúlyozta.
.
Kovács András szociológus, a Közép-Európai Egyetem tanára előadásában közhelynek nevezte, hogy a zsidóság emancipációja a felvilágosodás következménye volt, és éppen ezért küzd a zsidóság az univerzális emberi jogokért. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felvilágosodásnak volt zsidóellenes vonulata is.
.
Kitért arra: a zsidóellenes mozgalom egyik érve, hogy a tőkések javarészt zsidó emberek, és ahhoz, hogy a kizsákmányolás megszűnjön, „meg kell szabadulni a zsidóktól”, s – mint mondta – a korai szocialisták közül ezért volt sok antiszemita. Emlékeztetett, hogy a XIX. század végére az antiszemita beszédmód kódrendszere kialakult.
.
Beszélt arról is, hogy eredetileg a legnagyobb zsidó szervezet Oroszországban szocialista volt, a kommunisták azonban nem voltak hajlandók velük szövetséget kötni, egyebek mellett azért, mert nacionalistának tartották őket. A kommunisták hivatalosan elutasították az antiszemitizmust, gyakorlatilag viszont a munkásmozgalom sok követője zsidóellenes érzelmeket táplált – mutatott rá.
“A munkásmozgalom sok követője zsidóellenes érzelmeket táplált.”
*
Lehet, hogy csak a lelke mélyén, mert én az abban a rendszerben eltöltött több évtized alatt bizony nemigen találkoztam az antiszemitizmus megnyilvánulásaival.
Ugyanakkor a rendszerváltás “felszabadult” hangulatában első perctől kezdve felütötte a fejét a nyílt, de mimimum burkolt antiszemitizmus. A szólásszabadság jegyében bárki nyíltan zsidózhat és egyes liberális – nem munkásmozgalmi – politikus, mint pl. Fodor Gábor, igenli a gyűlöletbeszéd szabadságát is, azzal a kikötéssel, hogy beszéljük meg, beszéljük ki…
Hát kétezer év nem volt elengedő a kibeszélésre? Kérdem én…
*
HA MANAPSÁG LEKÖPNE VALAKI AZ UTCÁN, NYUGTÁZD AZZAL A FELEMELŐ GONDOLATTAL, HOGY MOST A SZABAD VÉLEMÉNY NYILVÁNÍTÁS GYAKORLATI MEGNYILVÁNULÁSÁVAL TALÁLKOZTÁL.
*
*
Ami a Tanácsköztársaság “bűnös zsidó vezetőit” illeti, Ők voltak azok akik szembeszálltak és hadjáratokat folytattak az Antant csapatok ellen. Semnem Horthy és semnem Aponyi gróf ( aki történetesena trianoni szerződést viszont aláírta) nem tettek mégcsak lépéseket sem a külföldi csapatok ellen. Sőt, Horthy, ha úgy tetszik, hát az “idegen szövetség” által megteremtett fészekbe költözött bele – egy fehér ló hátán…
*
ovi egyelőre abban különbözik hortitól, hogy ő még nyíltan nem küldött egymillió magyart a vágóhídra – csak a létfeltételeiket tette és teszi folyamatosan semmissé! :((((((((((
“Lehet, hogy csak a lelke mélyén…”
Ennyi nem elég? Láthatjuk, hogy elég. A klasszikus adoma: Nincs itt, kérem, antiszemitizmus. Bár igény az volna rá.
Ezért lepődhettem meg én is olyan közeli ismerősökön, akiktől egyetlen rossz szót nem hallottam azelőtt a zsidókról, amikor csak úgy fröcsögtek a gyűlölettől, amikor már “szabad volt”.
Amíg pogromok nem kezdődnek, a magyar emberek túlnyomó többsége állítja, hogy nincs anti-szemitizmus, csak egynéhány ember csinál nagy zajt. Az egyik baj, hogy a magyar emberek túlnyomó többsége ma is sok-sok előítéletekkel él. Észre sem veszik, hogy a TV, az újság, a közélet, egymás közti beszélgetések jelentős része hemzseg az előítéltekből, nacionalizmusból, sovinizmusból leszűrt véleményekkel. Senki sincs, aki ezen javítani akarna, tudna a jelenlegi Horthy kultusz ennek inkább ösztönzője. A demokrácia pedig olyan messze van már, mint Makó Pyonyangtól és egyre távolodik, valahová Java irányába.
A hétköznapi veszély már jelen van. Senki nem segít a másik embernek, ha bajba kerül. Némán nézik, amikor megtörténik veled az, ami embertelen. Nálunk sok kisgyerek van, gyakran utazunk sokan vonaton, bkv-n. A legtöbbször “harcolnunk” kell egy-egy ülőhelyért. Ilyenkor soha senki nem segít. Ugyanez történik, ha majd kiveszik a sorból a sárga csillagot viselőket. Némán nézik majd, ha megtörténik.
kormorán,
“A munkásmozgalom sok követője zsidóellenes érzelmeket táplált.”
Ez a mondat nem a Kádár-rendszer korszakáról szól, hanem a munkásmozgalom időszakáról. A Rákosi- és Kádár-korszak már egy olyan diktatúra időszaka, ami a valaha volt munkásmozgalomra hivatkozott.
.
Ezzel együtt is, bár hivatalosan tiltották az antiszemita megnyilvánulásokat (mert az az ellenséges náci-fasiszta ideológia nyíltan vállalt része volt), mind a megszálló Szovjetunió felső vezetése, mind a magyar irányító apparátus mélyen át volt itatva antiszemitizmussal. Magyar oldalon ezt a több évtizedes antiszemita propaganda alapozta meg, és az állam- és pártapparátuson kívüli tömegben a diktatúra erőszakossága és gazdasági tehetetlensége még erősítette is.
A tiltás ellenére bőven lehetett találkozni ilyen megnyilvánulásokkal, legfeljebb alattomos, nem harsogó formában. De a hetvenes-nyolcvanas években már ahhoz is volt szerencsénk.
Valóban a kibeszélés, pontosabban a világos számvetés és elemzés hiányzott. Hiába tiltották kádárék, a tiltás semmit nem ér, ha nem derül ki, hogy igazából mi az antiszemitizmus. (Lásd Bartus László idevágó cikkeit.) Kádárék ezt nem tehették meg, mert az igazság ellenük fordult volna.
Mielott Kadar neve a zaszlonkra kerul, egy rovid kis adalek a minden magyarok megbekito nagyapa figurajatol:
“Mi nem vegyunk antiszemitak, de nem esunk a filoszemitizmus hibajaba.”
Aztan ugy is lett, mi nem estunk… Lojalis, magas pozicioban dolgozo kommunistak ugy tagadtak a zsidosagukat, mint a ruhesseget, nem tudva, hogy ez a hizelgo bejelentes milyen melysegig fogja megvaltoztatni a magyarorszagi tarsadalmi viszonyokat, es elinditja-e a hatnapops haboru utani cseh es lengyelorszagi zsidotlanitasi hiszteriat. Arra ugyan nem kerult sor, de a bizalom megszunt, es a fegyveres eroknel, belugyben es hirszerzesben dolgozo zsidokent szamontartott kollegakat kulonos bizalmatlansaggal kezeltek, kommunista, mozgalmi es szakmai erdemeik es multjuk teljes figyelmen kivul hagyasaval egyre gyakrabban hangzott el a visszajelentesekbol fkado kerdes, amikor ezt mondtad, hogyan gondoltad? Hogy is volt az? A zsidozast a torveny buntette, de az elnyomott nemzetek felszabaditasi mozgalmait tamogatva a cionistakat lehetett szidni korlatlanul.
Aztan senki nem kert magyarazatot arra, hogy mi tenne a filoszemitizmust olyan nagy hibava.
A hetvenes evek elejere a halk es diszkret zsidozas polgarjogot nyert, nem suttogva, de fennhangon a legvaratlanabb helyeken. Vaci utcai seta alkalmaval a fajvedo urfika elmagyarazta elokelo tarsasaganak, hogy az allami uzletek mellett minden magan uzlet zsido tulajdonban van. Az Anna presszo allo szekcojaban ket picsareszeg szobafesto-mazolo ur megprobalta elemezni, hogy a presszo aktualis vendegei kozul hanyan zsidok.
Aztan egy kedves ismerosom megmagyarazta nekem, hogy kik az antiszemitak: akik jozanul is zsidoznak. Mint kesobb kiderult, az egyaltalan nem egy elszigetelt kis szegment a magyar tarsadalomban. Szoval az antiszemitizmus jelenlete a kadar korszakban jol lathato, es gyakran megnyilvanulo jelenseg volt, es a kadar evek szamos pozitivuma a most regnalo uri murihoz kepest nem tehet minket a csak a szepre emlekezunk nosztalgiak gyomorkavaro hajohintajara