Para-Kovács Imre: A homofóbia gyógyítható 2012. július 10. kedd 1:30

A jó hír már a címben eldurrant, talán felesleges is megírnom a cikk többi részét, de feszít a közlésvágy, aminek ki kell jönnie, az jöjjön, tehát nem elégszem azzal, hogy minden magyarul beszélővel közlöm a nagyszerű perspektívát, hanem kicsit részletezem is a kérdést, elvégre ez a hivatásom.

Magyarországon népbetegség a homofóbia, és bármilyen kézenfekvő is lenne, nem a jobboldalon pusztít kizárólag és elsősorban, hanem megoszlik a teljes lakosság körében, mert ugyan ki ne ismerne olyan, egyébként jó fej, liberálist, szocialistát, gyurcsányistát, aki utálja a Fideszt, gyűlöli a rasszizmust és a kirekesztés minden formáját elítéli, de a melegektől zavarba jön, aztán megrázza magát és felemelt fejjel közli, hogy nem bírja a buzikat, egyszerűen képtelen elviselni a látványukat is. És nem pironkodik. Továbbra is liberálisnak (baloldalinak, gyurcsányistának) tartja magát, büszke arra, hogy felvilágosultabb és szélesebb látókörű, mint egy sutyerák Fidesz-szavazó, közben meg náci, csak épp nem olyan látványosan, mint a többiek, hanem csak visszafogottan, családiasan, tulajdonképpen nem is említette volna, ha nem kérdezem, meg egyébként is, nem szokott ő találkozni melegekkel (ezt hiszi, és ha tudná a valóságot, hogy mennyi meleggel találkozik, akikről azt hiszi, hogy nem azok, biztos megdöbbenne).

A legnagyobb előnye annak, hogy a nácik a homofóbia élharcosaivá lettek éppen az, hogy ebben az esetben a normálisabb homofóbok esetleg elgondolkodnak annak lehetőségén, hogy hozzáállásukkal baj lehet, elvégre normális ember semmilyen kérdésben nem lehet azonos platformon nyilasokkal, és ezzel már meg is tették az első lépést a gyógyulás felé.

Mert bizony, míg a homoszexualitás nem, addig a homofóbia igenis betegség.

Ezért is különös, amikor felnőtt emberek összeállnak sokan, és kimennek az utcára, hogy tüntessenek betegségükkel, mint most, a Budapest Pride alkalmából is, mert például más betegségek esetében ez szinte sohasem történik meg, én legalábbis még nem láttam egyenruhába bújt csoportot a Kossuth téren, akik azt kiabálták, hogy „Aranyerünk van! Aranyerünk van!”. Mondhatnám: nem jellemző.

A másik furcsa jelenség, hogy pont az az alakulat akad ki állandóan a melegekre (leszbikusokra, transzneműekre, a- és metroszexuálisokra valamint csak úgy), amelyik önként verődik zárt alakzatba, erőteljesen jelezve, hogy visszavágyik a tornatermi öltözők fülledten erotikus atmoszférájába, ahol izzadt és enyhén szőrös férfitestek értek egymáshoz mintegy véletlenül, és ilyesmire azóta sem akadt lehetőség, csak a Gárda megalakulása után, ahogy végre ismét a katonai alakulatok fegyelme, összezártsága és letagadhatatlanul homoerotikus jellege domborodik ki, mint minden férfiak által uralt, katonai csoportosulásban, kezdve a börtönöktől, a nácikon át a terrorszervezetekig.

Az már csak gonosz pletyka, persze, hogy a Gárdában betiltották a leszbikus és meleg pornófilmekben való szereplést, mert rendes magyar ember csak rendes heteroszexuális pornófilmben vállal szerepet, esetleg állatokkal, de csak ha fiatal és nagyon kell a pénz.

A homofóbiát, mint minden hasonló pszichés torzulást vagy sokkszerű beavatkozással lehet gyógyítani, vagy nagyon hosszú, fáradtságos terápiával, ami drága és sokáig tart. Magam részéről arra gondolok, hogy a feketébe öltözött és szorongva üvöltöző nácik között szép számmal akadtak olyanok, akik folyamatos késztetést éreztek ruháik letépésére, hogy feltáruljon az alatta viselt aranyozott műbőrtanga, és parancsnokuk legnagyobb meglepetésére legszívesebben bevetették volna magukat a forgatagba, felmásztak volna az első szembejövő kamionra, hogy végre felszabadultan ünnepeljenek.

Mert egyébként mi a halált kerestek a Budapest Parádén?

Természetesen a homofóbia gyógyulása nem jár együtt a bemelegedéssel, aki nem homofób, az nem automatikusan queer, hiszen éppen ezért működik a világ, mert vannak csomóan olyan emberek, sőt többségben, akiket egyáltalán nem zavar és nem érdekel, hogy mások mit csinálnak, mert megvan a saját dolguk, valamint tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a heteró felfogás elterjedtebb és elfogadottabb a világban, de ettől még korántsem problémamentes, biztos sokan tudnának erről mesélni, de kezdetnek elegendő elolvasni a világirodalmat.

Elég elképzelnünk egy házasságot a Nemzeti Együttműködés Kormányának áldásával, tehát férfi, nő, három gyermek, lakáshitel-törlesztés, hat éves autó, és máris egyértelmű, hogy aki ilyen helyzetben van, annak a legkisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy ki milyen tangában ugrabugrál egy rohadt meleg szombati délutánon a Városligetben, sokkal inkább fogja családját és elviszi valahová, ahol olcsón vízbe márthatja őket, míg ő alszik kicsit az árnyékban.

Aki nem így cselekszik, hanem egyenruhát ölt és ordibál, az beteg, nagyon-nagyon beteg, minden bizonnyal más problémái is vannak a homofóbia mellett, de a szakorvos ennél többet tud majd mondani. Kezdetnek nézzen körül a lakásában, hogy vannak-e ott gyermekek és tartozik-e hozzájuk egy anya. Második lépésben kérdezze meg magától, hogy miért nem.