Budapest – A papíralapon is megjelenő sajtótermékek zöme a neten is késésben van, a blogszféra azonban azonnal és sokszínűen reagált a náci Jobbik fennállása eddigi legnagyobb botrányára, arra, hogy Szegedi Csanád EP-képviselőről, aki vasárnap ellenjelölt nélkül választtatott Borsod megyei gauleiterré, kiderült: kóser zsidó. Az alábbiakban ízelítőt nyújtunk a jellemzőbb véleményekből, elemzésekből, jobb- és baloldali orgánumokból egyaránt.
.
A Kettős Mérce véleménye szerint Szegedi hovatartozása „alapvetően lényegtelen lenne egy normális országban. Ami miatt mégis érdekes az kisebbik részben az, hogy egy, a zsidóság köré középkori mítoszokból gyűlöletet építő párt képviselőjéről beszélünk, illetve az, ahogy Csanád és a Jobbik milyen durván próbál kimosakodni abból, hogy Csanád zsidó”.
.
A blogger ezután idéz Szegedi mosakodásából: „A jelzőt nem tartom pontosnak, mert ezt szerintem egyetlen normális ember sem állította. Én 11 éve kezdtem az aktív politizálást a nemzeti oldalon, 2003 óta vagyok a Jobbik tagja és az elmúlt 6 évben a párt országos alelnöke voltam. Nem emlékszem olyan politikai megmozdulásomra amelyre valaki is azt mondta volna, hogy ez hazaárulás lenne vagy nem a magyarság érdekét szolgálná.”
.
Eddig a Szegedi-idéztet. Majd a blogger így folytatja: „Magyarországon ma számos zsidó, cigány vagy más származású magyar ember él, sokan mint ahogy Csanád is állítja, nem is tudják, hogy azok. És valójában nem is számít. Ahogy Csanád is mondja (?), senkit se lehet a származása alapján megítélni, és ezt a leckét most a jobbikosok is megtanulhatnák, de láthatóan nem tanulják. A fent idézett interjúban Csanád gyakorlatilag lehazaárulózza a magyarországi zsidóságot, szerinte a zsidó jelző annyit jelent, hogy nem a magyarság érdekeit szolgálja.”
.
„Visszanyalt az árpádsávos fagyi, saját vezéreik vérségi viszonyaiban turkálnak a radikális szubkultúra tagjai. Úgy tűnik, a jövőről való mondanivaló híján 2012-ben tényleg a múltban való vájkálásról szól a magyar közélet, bár a származás taglalása tényleg egy új szint a játszmában”, olvassuk a Mandineren. „Úgy tűnik, a jelenleg kognitív disszonanciáját feldolgozni kénytelen jobbikos politikus mindkét téren komoly hiányosságokkal küzdött: úgy vagdalkozott kollektív vádakkal, végtelenül leegyszerűsített sztereotípiákkal, egybites politikai üzenetekkel, hogy közben nem volt tisztában saját származásának összetettségével. Pedig ha a közéletbe való belépés, a nemzet sorsának alakítása előtt érdeklődött volna saját múltja iránt is, talán érzékenyebbé, visszafogottabbá, elfogadóbbá vált volna a világ, benne a magyar glóbusz komplexitása felé is. Igaz, ez alkalmatlanná teszi az embert a radikalizmusra, de cserébe realista, mértékletes, belátó, vagyis a nemzet számára hasznosabb politizálásra késztethet” – vonja le a tanulságot a Mandiner.
.
Szegedi Csanád egy „gázkamraszökevény”, állapítja meg írása címében a Narancs Híradó, majd így folytatja, nem kis iróniával: „Szegedi Csanád egy ’büdös zsidó’. Természetesen nem mindenkinek gyásznap a mai, sokan talán pezsgőt bontva gúnyosan ünnepelhetik, mikor is nemzetünk ’hazátlan’ és ’palesztingyilkos’ szittya harcosa kénytelen-kelletlen a karikást ostort egy egyszerű kipára cseréli. Valljuk be őszintén, gyanús volt már az elején, hogy ütik vágják az embereket az utcán, ez meg a kuruc.infón árulja a különböző portékáit. (…) A Szegedi Csanádhoz közelálló kuruc.infó szerint a náci táborok leginkább egy hétvégi kerti grillpartihoz voltak hasonlatosak… De hát akkor most itt lenne az ideje megkérdezni a Csanádot, hogy mégis mit gondol erről a kedves nagymama, Klein Magdolna? Akit 1944 júniusában deportálták Auschwitzba, ahonnan hazatért. Majd a háború után bő egy évvel férjhez ment Meisels Imre ortodox zsidó emberhez. Még az a szerencse, hogy az ’igazság szabaddá tesz’, így legalább már arról is van fogalma Szegedi úrnak, hogy milyen jó érzés szabad embernek lenni. El tudja azt valaki képzelni, hogy Szegedi Csanádnak nem volt tudomása arról, hogy a nagymamája megjárta Auschwitz-ot?! El tudja azt valaki képzelni, hogy a zsidóság történelmében meghatározó borzalmat ne viselte volna a családja. Volna helye a politikában egy olyan embernek, akinek a nagymamája megjárta a haláltábort, de annak unokája nem csak tagadja annak szörnyűségeit, hanem támogat egy olyan aljas politikát amely szerint minden zsidó embernek a gázkamrában lenne a helye?!”
.
.
A Kuruc.infóhoz hasonlóan cégéres antiszemita Hunhir.info megvédi a lebukott politikust. „Azzal, hogy a minden megnyilvánulásában antiliberális, antiglobalista, magyarvédő Szegedi Csanád zsidó származását hangsúlyozzák, darabokra törtek egy általuk festett képet. A zsidó Szegedi neveltetése, tanulmányai, önképzése alapján és segítségével választotta a magyar identitást, ennek népszerűsítésének egyik meghatározó személyisége lett. Itt a lényeg, amit eddig a hiperliberálisok privilegizáltak maguknak: a választás szabadsága. Ez elfelejtődött, illetve szándékosan kifelejtődött a liberális kelléktárból azon megközelítés szerint, hogy mi van akkor, ha egy zsidó származású ember nem a kozmoliberalizmust, hanem az egészséges magyar nacionalizmust választja. Az van, hogy ez nagyobb rés a szellemi siratófalon, mintha száz árja náci kalapáccsal ütötte volna”, írják.
.
Közel sem ilyen megértő a hasonló szellemű Hunikum.info, amely Csanád vezér, az önmaga előtt is látens zsidó címmel rugdossa a nem is oly rég még ünnepelt zsidófalót. „Lírai önvallomást tett a hét végén Szegedi Csanád, aki – állítása szerint – ez idáig nem tudta, hogy zsidó. Hát igen, így szokott ez lenni”, gúnyolódik a náci portál. „A ’kiválasztott’ nép tagjai valóban közismertek arról, hogy identitásukkal csak a legritkább esetben vannak tisztában.”
.
„Őszintén sajnáljuk Szegedi Csanádot”, folytatja a Hunikum. „Nagy trauma lehetett a számára az a nap, amikor reggel még turulmadárral kelt, de (…) menórával tért nyugovóra. Ekkor döbbenhetett rá arra is, hogy terjedelmes önéletrajzi könyve fabatkát sem ér, mert már az alapoknál hibás, lévén, hogy abban még évszázadokra visszanyúlóan nyereg alatt puhított hús szerepel felmenőinek a kelléklistáján, nem pedig néhány lenyüstölt sábeszdekli. (…) Csanádtól most krokodilkönnyeket várunk. Éppen olyat, mint amikor egy vőlegény tévedésből a menyasszonyának küldi el az alkalmi szeretőjének szánt sms-t, majd rádöbbenve a szörnyű tévedésre, kétségbeesésében sírva fakad. A bukott alelnöknek persze nincsenek nőügyei, csak nagy, kerek szemei, amelyekkel gyermeki ártatlansággal pislog abba a világba, amely most nagyon megbántotta annak ellenére, hogy ő minden percében a nemzetét szolgálja.”
.
A Szájtépő blog szerint nem meglepő, ha szélsőjobbon zsidót találnak, mert „nem kevés hivatalból gyűlölködőről derült már ki, hogy valójában az általa leköpött csoporttól származik, és volt mit túlkompenzálnia. Valószínűleg arról is egy kisebb könyvet lehetne leírni, hogy hány homofób politikus ácsingózik titokban a saját neme után, vagy hogy hány vadkeresztény államférfi hódol nem igazán Istennek tetsző hobbiknak zárt ajtók mögött”, majd megállapítja, Szegedi Csanádnak nincs miért aggódnia, „ugyanis lehet zsidóként is érvényesülni, még a nácik között is. (…) Az 1919-es születésű [Werner] Goldberg apja zsidó volt, ez azonban kevéssé tartotta vissza attól a csemetét, hogy Lengyelországot és Franciaországot is megjárja a német hadsereg kötelékében, sőt még címlapra is kerüljön, mint az ’ideális német katona’. 1940-ben ugyan kirúgták a seregből zsidó származása miatt, ez azonban szintén nem akadályozta abban, hogy sokra vigye egy textilgyárban… (…) Ha Goldberg megmaradt a nácik között, akkor valószínűleg Szegedi Csanád is – egy kicsit megcsappanva ugyan, de – meg fog maradni a szélsőjobban zsidóként is. Az, hogy egy antiszemita közegbe, illetve a saját világképébe ő hogyan integrálja a családja múltját, az az ő problémája”, zárja sorait a Szájtépő blog.
.
„Bonyolult ez a világ”, állapítja meg az ügy kapcsán az Index. „Gondoljunk csak bele, a világ legerősebb hadseregének egy fekete parancsol (Barack Obama), Európa legerősebb politikusa egy nő (Angela Merkel), és az euró jövőjét igen keményen meghatározó német pénzügyminiszter kerekesszékben ül (Wolfgang Schäuble). Majd pont a Jobbikban ne lehetne egy zsidó?”, kérdi az Index, ahol cikk taglalja, hogy hasonló lejárató kampány áldozatául esett anno Imrédy Béla miniszterelnök, akinek pártjától a Jobbik sok mindent átvett, így az Adjon Isten szebb jövőt köszöntést is.
.
Ugyancsak történelmi példát hoz a Sajtkészítők bloggere: „Nekem mindenesetre az jutott eszembe, hogy a szerb származású Damjanich tábornok, amikor leverte a délvidéki szerb felkelést efféle szózatot intézett az elébe terelt rác atyafiaknak: ’Én most elvonulok innen seregemmel együtt. De, ha arra kényszerítetek, hogy visszatérjek, meglássátok, kiirtom a szerbeket mind egy szálig, s hogy hírmondója se maradjon ennek az alávaló népségnek, utolsóként magamat lövöm főbe!’ Hát így…”
:-)))))))
Nincs meg valakinek Zázrivec /vona/ Gábor családfája véletlenül??:-)))))
:-)))))))
Nincs meg valakinek Zázrivec /vona/ Gábor családfája véletlenül??:-)))))
Távol álljon tőlem, hogy sok szeretettel írjak egy emberről, aki a szélsőjobban találta (?) meg a helyét.
Nagyon szeretném azonban egy másik vetületét felvetni ennek a történetnek, mert rossz érzés főleg a káröröm hangját hallani.
Tehát tudom, hogy sehol nem annyira fenékig tejfel zsidónak lenni.. kis hazánkban pedig egy picivel nehezebb is talán.
A zsidó családok zöme nem maradt érintetlen (jaj de szép eufemizmus) a holokauszt idején, s a megmaradt felmenők tolmácsolása a történtekről vagy nagyon hiányos volt, vagy nagyon is részletes . MIndkettőnek lehetett más-más kimenetele. Annyira más, hogy akár elvezethetett oda is egy leszármazott élete, ahová Szegedi Csanádé. Azoknak a fiataloknak, akik nagyjából tisztában voltak, lettek (néha nagyon későn) a származásukkal meg a családi történet borzalmaival két lehetséges útjuk volt a továbbiakban. A szerencsésebbeknek tudott segíteni a család, mert ilyen-olyan okból megkapták azt az útravalót is, amitől sem büszkék, sem megalázottnak nem érezték magukat, egyszerűen tényként fogadták el, hogy vannak zsidó őseik, tehát származásként fogadták a” hírt” Könnyebb volt azon nagyon kevés családban az élet, ahol megmaradtak a vallási szokások, ahol élték tovább a zsidó életet, pedig ez sem volt egyszerű dolog a Kádár korszakban, és vallásos zsidónak lenni kétszeresen nehezebb volt akkor, mint kereszténynek.. Tovább színesíti a dolgot a vegyes házasságok léte, amelyekben sokkal erősebb jelentőséggel bírt az összes keresztény ünnep, élen a karácsonnyal.
Nagyon sok zsidó családban akkor szerzett a gyerek először tudomást a gyökereiről, amikor hazament az óvodából, jó esetben az iskolából és harsányan zsidózni kezdett. Nos ekkor valaki a családból felvilágosította őt (őket), hogy hoppá fiam/lányom, mi is azok vagyunk, mert az egyk/másik tanti bizony megjárta a poklot, vagy haza sem jött. Ennél több információt még ekkor sem tudott általában szerezni, de egyet megtanult, hogy nem jó zsidónak lenni. Hogy miért, azt nem részletezném, mindenki tudja szerintem.
Embere esze, érzékenysége, a család reagálása, őszintesége, beszélgetés a dologról sokat segíthetett, vagy ronthatott a helyzeten. A rendszerváltás hajnalán lett természetesebb dolog “bevallani” – micsoda szó ez!-mintha bűn lenne- valakinek a zsidó származását. Ez már az unokák nemzedéke volt, és nagyon sok megkönnyebbült röhögés kíséretében találtak egymásra majdnem felnőttek, s kezdtek kérdezgetni szülőket (akik viszont édeskeveset tudtak mondani, hiszen az ő szüleik többnyire csak hallgattak)), majd választottak olyan utakat is, hogy kimentek Izraelbe tanulni, vagy alijjáztak is, lett közülük nem egy vallásos zsidó, s lett olyan is, aki már nem talált magának jó utat. Nehezítette az út megtalálását az a tény, hogy szinte evvel egy időben megjelentek Csurkáék , szóval a moslék, ami a kevésbé felvértezetteket megfélemlítette, és inkább választották az agresszorokkal való azonosulást, és hallgattak, amikor talán meg kellett volna mondani az igazat.
Sajnos nekem is van családtagom, akinek a háza falán akkora kereszt van kitéve, hogy egy bazilikának is a dicséretére válna, csak éppen ő átélte 5 évesen már egyszer a teljes megaláztatást, tehát megelégedett ennyivel és nem lett a szélsőjobb híve, de mindenképpen a szorongás vezette a cselekedetét.
Mindez csak egy töredéke annak, amit szerettem volna elmesélni azoknak, akik most gúnyolódnak, szidalmaznak, röhögnek.
Nem védőbeszédet akartam tartani, csupán egy lehetséges utat felvázolni, hogy egy fiatalember hogyan juthatott el származása ellenére oda, ahová eljutott. Igen kompenzált, mint annyi más ember, aki volt funkcionárius létére most a szögesen ellentétes oldalon lett próféta, és még csak nem is félelemből, hanem karrierizmusból. (pl. hoffmannrozi, aki elég kacskaringős utat járt be a párttagságtól a katolikus esküvőig).
Szóval én ezt a piknikus, riadt tekintetű, s gyakran nagyon bután viselkedő képviselőt arra biztatnám, hogy menjen el pszichológushoz és vegye igénybe az ő segítését ahhoz, hogy az legyen aki, se nem zsidó, se nem fasiszta, hanem Szegedi Csanád, aki még nem késett le arról, hogy elűzzék belőle a félelemet.
(ajánlanék neki filmeket, és olvasmányokat is nagyon szívesen, pl. Klein úr az Alain Delonnal, vagy egy kicsit vidámabbat a Jákob rabbi kalandjait, vagy a MIchou történetét ,Gerard Depardiovel, de olvasmánynak mindenképpen Dr. Virág Teréz könyveit, és még egy filmet okvetlenül a Sophie választ címűt Meryl Steeppel a főszerepben)
Hát ennyi.
Miért szarozik a Jobbik? Állítson ki a Jobbik védendő zsidajának egy menlevelet, és meg van oldva, így ha úgy alakulna nem vinnék el marhavagonba egy vágóhídra, vagy nem lőnék a Dunába. De jó kérdés, hogy fajtájánál fogva maradhat e főember a Jobbikban, vagy egyáltalán maradhat e Jobbikos ez a náci szóhasználattal élve “gázkamraszökevény”…