Vajon plagizálta, lopta-e a Feri 1984-ben írott szakdolgozatának szövegét, tartalmi elmeit a Balatonfelvidék szőlészete és borászata című örökbecsű opust, amelyet megszületése (legépeltetése) idején valószínűleg egyetlen ember olvasott. Maga Gyurcsány. De ahogy a korabeli magyar egyetemi rendszer nívóját, gyakorlatát, az állami sumákolás rendszerét ismerem, lehet, hogy ő sem olvasta. Csak írta. Vagy másolta. Vette? Hogy a címadással nem gyötörte halálra magát, az biztos, mivel az tökéletesen egyezik akkori sógora, Rozs úr dolgozatának címével. „A Balaton felvidék szőlészete és borászata.” Controll C – Controll V. Jegyezzük meg az igazság kedvéért, ilyen dolgozat (hajszálra ugyanezzel a címmel) akkoriban minimum húsz született.
De plagizált-e a Feri? A téma annyira szerteágazó, annyi megközelítési módja, iránya van, hogy nem is fér el pár soros művecskémben. Nálam speciel a volt anyós és a néma sógor (Csaba) felbukkanása verte ki a biztosítékot. Csaba felbukkanása a médiában (és a magyar történelemben) döntő fordulat. A sajtó kedvence, a hírműsorok könnyen amortizálódó sztárja lett, hogy egy hét alatt töröltessen a közemlékezetből. Ahogy a dolgozat is, amelyről tudni vélik, hogy megvan és a történet dramaturgiailag fontos pontján kerül napvilágra. Akkor, amikor hősünk, Gyurcsány, a DK alapító elnöke, a Fidesz kétharmad ragyogó tehetséggel megáldott politikai előkészítője, annyira belegabalyodott a magyarázatok és ellenmagyarázatok, tagadások és elhallgatások hálójába, hogy maga sem tudja, mikor mit beszélt. A beszédre (találgatásra) pedig rá vagyunk utalva, ha hiányzik maga a tárgy, az inkriminált dolgozat. Ugye mennyire fontos tud lenni – telefonadók, s más durva megszorító csomagok idején -, hogy mit írt egy három éve bukott miniszterelnök harminchárom éve? Ugye, mennyire lényeges a magyar politikai puzzle-ban annak tárgyszerű bizonyítása, hogy nemcsak a mi Palink szar alak, de a Feri is. Nemcsak a nemzeti eidosz megtestesítője csal, lop, hazudik, bénázik, de a baloldal fénylő (hulló)csillaga is.
A Feri, akinek a sírját is megtapossák kérlelhetetlen ellenfelei. De én ezen nem siránkozom. Miért tenném, ha maga Gyurcsány istenien érzi magát. Lobog, védekezik, támad, ellentámad, fel- és előtűnik. Létezik. Hogy a Fidesz milyen eszközökkel dolgozik, nem csodálom. De hogy Feri alkotó részes, partner ebben, az reveláció.
Egymásra találtak.
Nekem meg 2db diploma munkam volt, abbol egy a JPTE-n, aztan egyik sincs meg. Pedig azokat csak 25, 20 illetve 12 evvel ezelott irtam. Na bumm, nekem nem hianyzanak. Remelem soha senki nem fogja szamonkerni oket rajtam, mert gondban leszek. Gondban leszek mar csak azert is, mert nem tartom oket olyan jonak mint amilyenre ertekelve voltak, remelem senki soha nem vette a kezebe, mert ego lenne, 5 ev szakmai gyakorlat utan ciki volt mindegyik. De ezzel azthiszem mindenki igy van, aki meg nem az magara vessen.
Na ezt melleutottem, nem 2, hanem 3.
Mist
szerintem Buják jókat ír. Kicsit költői a stílusa, végül is a saját blogját írja.
http://nepszava.com/?s=buj%C3%A1k
Gyurcsány F. nem olyan gyenge, hogy elfogult védelemre szorulna.
emigrant
“Olyan nincs, hogy az embernek nincs meg a saját szakdolgozata, vagy nem emlékszik a forrásmunkákra.”
.
Az attól függ:
1. Hány éves az ember;
Például a nagyon béna Somos András az alig harminc évével jól emlékszik a sajátjára – közölte az atv Újságíróklubjában. Arra nem gondol szeegényke, hogy mire fog majd emlékezni húsz, harminc, negyven év múlva. Biztosan nem arra, amire húsz vagy harminc körül még emlékszik, mert közel van.
.
2. Hány költözés van mögötte, amikor sebtében szortírozta a cuccait;
.
3. Hány olyan más irányú elfoglaltsággal eltelt év múlt el azóta, ami háttérbe szorította az egyik korábbi szakdolgozatát, amit pár év különbséggel egy másik is követett.
Az vessen követ aa hiányzó szakdolgozat miatt Gyurcsányra, aki meg tudja jósolni fiatal korában, hogy mire lesz, mire lenne valakinek valaha szüksége – politikailag! – a korábbi munkáiból, esetleg több évtized múlva.
Ilyen nincs.
commandante
“a valutázó, részeges Szabolcs sógort, akit ugyan csak egyetlen alkalommal nevezi néven, de akkor Rozs úrnak tiszteli”
.
A szerző még a sógor nevét sem tudja, mert Csaba sógort emleget kétszer is. Íme:
“Nálam speciel a volt anyós és a néma sógor (Csaba) felbukkanása verte ki a biztosítékot. Csaba felbukkanása a médiában (és a magyar történelemben) döntő fordulat. A sajtó kedvence, a hírműsorok könnyen amortizálódó sztárja lett, hogy egy hét alatt töröltessen a közemlékezetből.”
.
Szenilitás ellen állítólag hatásos a Cavinton. A sajtósoknak is.
Gejza bátyám, Te igencsak szép példája vagy a hírös liberós toleranciának:D Utálsz? Mikor ittunk mi egy kocsmában, hogy erre okod lenne? Nem védem Schmitt Pált, csupán undorítónak tartom az ellene indított lejáratókampányt, ahogyan a Gyurcsány ellenit is, ami bár mérsékeltebb, de ez a kis szakdoga-ügy annak számít!
VISZONT: Schmitt lopott, le kellett mondani, szégyellje magát a plagiért, megtette viszlát! Most viszont Gyurcsányon a sor! Elmondom még egyszer mi a gondom: mikor Schmittet még megillette az ártatlanság vélelem, semmi (!!!) nem volt bizonyítva, a baloldali sajtó máris halált kiáltott rá. Most meg méltányosságot követel Gyurcsánnyal szemben. Akkor Schmittnek nem járt ki az ártatlanság vélelme, Gyurcsánynak meg igen? Hogy van ez?
Hab a tortán, hogy bár a kiszivárogtatás valószínűleg politikai okokból történt, a jobboldali sajtó most nem gyalázza Gyurcsányt, tehát ők korrektebb módon járnak el, mint, ahogyan a baloldal járt el Schmittel szemben.
Ceterum cenzusos: Ha valakiről bebizonyosodik, hogy erkölcstelen dolgokat követett el, pláne lopott, távozzon! DE amíg nem bizonyosodik be, addig illesse meg az ártatlanság vélelme, senki ne mocskolja! Ez igaz Gyurcsányra, és igaznak kellett volna lennie Schmittre is, de a balos média látványosan tett rá…
Kirschweng: sokat kell még tanulnod… Többek között azért, hogy világosan lássad a különbséget a két ügy között (most nem írom le, mi az, megtették már sokan előttem). Ja, és Catilina híres beszéde így kezdődik” Ceterum censeo…” Aki nem tud arabusul (vagy latinul), az ne beszéljen arabusl (de latinul se…)
Kirschweng: “Ceterum cenzusos”
Helyesen:
Ceterum censeo
Nyócévezzünk!Hajrá bele.A”nyikhaj,senkiházi,utolsó tollforgató terroristák” Kövér után szabadon/elfeldkeznek a nyócévről.Ugy tesznek mintha a Fidesz és az őt támogató magyar nagytőke csak kuksolt valahol az ország egyik sarkábanMintha az őszödi beszéd manipulált közreadásával Gyurcsány lázított von és randalírozott a budapesti utcákon. Mintha Gyurcsány szavazta volna le a Parlamentben 2006-ban az államigazgatási reformot és 2008-ban Gyurcsány befolyásolta vón az Alkotmánybíróságot hogy engedje már Alkotmány-ellenesen népszavazásra az egészségügyi és felsőoktatási reformot s ezzel buktassa meg magát stb.Természetesen jól érzi magát. Most kapott egy amerikai Nobel-díjas közgazdásszal közösen írt könyvért társszerzői
honoráriumot csekély 2000 dollárt. Köszöni szépen hogy az ellene folyó lejárató “amortizáló” /Semjén után szabadon/kampányban úgy mellé állnak és segítik őt a”nyikhaj senkiházi utolsó tollforgató terroristák” orvtámadásai elleni harcában.
Observer! Természetesen tudom, hogyan kell leírni, viccből írtam így:D Most leírnám ezért végig helyesen, de (többek között) a középső szó nem jut eszembe (“pusztítani”), csalni meg nem akarok:D
A lényeg persze nem ez. Hanem az, hogy írd le nyugodtan a két ügy közti különbséget, mert tényleg “nem értem” (szerintem nincs!), így lehet értelmesen vitázni, beszélgetni. És szerintem annak kell sokat tanulnia, aki különbséget lát a két ügy között. Igen, sokat kell tanulnia, de nem valamiféle tantárgyat, vagy akár magát a politikát, csak pártatlanságot…
Ez egy barom.:(
Gyurcsány meg sem szólalt.
Csak a DK.
A Csaba meg ki a lószar?
Kirschweng! Már nehogy te mond meg, hogy ki alapítson pártot, hogy képzeled ezt? Erre egyetlen lehetőség van, a választás. Ott mondunk ítéletet.
Kedves drága jó Kirsveng úrfi
Túlságosan hoszasan ír.
Ugye nem képzeli hogy végig olvasom ?
Mikor vannak itt érdekes kommentek is ??
Azokra is alig van időm !
provokatív!
A cavinton kommentelés ellen is kitűnő.
Hallotta valaki, hogy az újságírók összefogva, kikérték volna maguknak a házelnök jelzőit vagy úgy gondolják, hogy a másikra gondolt és nem speciel őrá avagy vaj van a fejükön és nem kívánnak vele a napra menni?!
Talán elismerik magukról, hogy ilyenekké lettek?
Akko’ meg…….
Kirschweng:
1. “Ceterum censeo Carthaginem esse delendam” (“Egyébként az a véleményem, hogy Karthagót el kell pusztítani!” Cato szenátor – és nem Catilina, ahogy tévedésből írtam – kezdte és fejezte be így beszédeit a szenátusban).
1. A két ügy között alapvetően az a különbség, hogy shitplagi esetében kezdettől fogva megvolt úgy a disszertáció, mint a “forrás”, ezt a hvg.hu közzétette, és bárki eldönthette, hogy plagizálás történt, vagy sem (az történt). Gy.F. dolgozata nincs meg, Rozs sógoré is csak jó két héttel később került elő (maszek “összeesküvés-elméletem” szerint akár hamisítvány is lehet, melyet gondos kezek a Gyurcsány-dolgozathoz igazítottak). Így semmilyen közvetlen bizonyíték nincs arra nézve, hogy Gy.F. plagizált volna. Ettől még lehet, hogy így volt, ám nem neki kell bizonyítania, hogy ártatlan, hanem vádlóinak, hogy bűnös (Sch. esetében ez megtörtént). Ha én téged azzal vádolnálak meg, hogy 20 évvel ezelőtt csokit loptál az ABC-áruházban, nem gondolom, hogy rajtad lenne a bizonyítás terhe. Azt ugyanis, hogy valami NEM történt meg, nem lehet bizonyítani (ha ugyanis pl. a lopásnál valaki nem bukik le, és a csokit megeszi, semmit nem lehet bizonyítani…). Tehát: én azt gondolom, Gy.F. mindaddig nem bűnös, amíg egyértelműen be nem bizonyítják ezt vádlói. Addig max. gyanúsításról beszélhetünk, ami kevés. (Pl. Orbánt is meggyanúsították jogtalan előnyszerzéssel Sárzsadány kapcsán – tudod, ez volt az a bizonyos “nem taggyűlés”…).
Ami pedig a tanulást illeti, azt én elég sokat gyakoroltam. Például a jogtudományok területén is :D
A cikkírónak is ajánlom Lánczos Vera plágium ügyben írott cikkeit a galamus.hu-n.
És persze mindenki másnak is.
Csuhások térdre, imához!
Ne mi nyerjük a legtöbbet!
Jönnek a jogászaink – oszt jónapot!
Ne arra figyeljenek, mit mondok…
Ha módodban áll megölni ellenfeledet, nem gondolkozol, megteszed!
2014-ben remélem sok-sok embernek eszébe fog jutni fenti pár apróság, a mindennapi megélhetési gondokon kívül!
Kedves Buják Attila!
Egy apró, de nem jelentéktelen kis kiegészítést tennék befejező mondatához, mert úgy gondolom a cikk így lenne kerek:
….de nem jószántából.
Tisztelt cikkíró!
Ez már nem az első cikke amivel a mandineren is nagy sikert aratna!
Na vegyük csak végig, hogy történt ez az egész műbalhé! Akik megvádolták Gyurcsányt – először azzal, hogy nem írt szakdolgozatot, aztán azzal, hogy plagizálta (megjegyzem egy ilyen irodalmi feldolgozás nem sokban különbözik a plágiumtól, csak amennyiben legalább jogszerű), de utóbbit csak akkor hozták fel, amikor kiderült, hogy a dokument nincs meg sehol, ha jól emlékszem. (Nincs kedvem utánanézni, de valahogy így történt, a többiek úgyis kijavítanak.) Aztán még azt is kitalálták, hogy nem teljesítette a kötelező tanítási gyakorlatokat, ezt sikerült megnyugtatóan cáfolni. Továbbra is állítom, hogy ha az ember megírt egy dolgozatot, és utána nem lépett a tudományos pályára, akkor az különösen emlékezetes marad számára, harminc-negyven év múlva is emlékszik a fontosabb dolgokra, például a forrásmunkákra. Ha azóta megírt száz cikket, és értekezést, akkor ez talán nem ennyire egyértelmű. Ezen lehet vitatkozni, meg mínuszolni, egyik sem fáj, de nem is ez a lényeg. Drága Plagi bátyánknak is megbocsátható lett volna az a kisiklás, hogy írtak (loptak) helyette egy doktorit, sok nagy ember elkövette ezt a nevesítsük: csibészséget, és még fogja is. Nem ez volt a bűne, csak ez volt a banánhéj, amin végre sikerült a hátsójára esnie. Gyurcsány is ellébecolhatta azt a – pláne főiskolai, pláne pécsi főiskolai – szakdolgozatot, megfoghatta a könnyebbik végén, na és, mi van akkor, később még bizonyíthatott volna. Eddig nem tette. A másik oldal természetesen megpróbál minden apróságból tőkét kovácsolni, ez a természetük, ismerjük őket, félnek is Gyurcsánytól veszettül, mert nem fél tőlük. A kérdéseket a következő sorrendben kell feltenni: 1. Bír-e bármiféle fontossággal, hogy mi történt azzal a szakdolgozattal, plagizálták-e, vagy megtörténtek-e benne a megfelelő hivatkozások? (Valódi kutatómunkáról senki nem beszél, az ki van zárva.) Ha nem (szerintem nem), akkor kár rá több szót vesztegetni. Ha igen, akkor bizonyítani kell, elsőrendűen a vádak megfogalmazóinak. Gyurcsánytól tehát nem várható el, hogy megtalálja a dolgozatát – bár tanulságos lenne. Ha nincs bizonyíték, akkor nincs miről beszélni. Ha van, akkor lépjünk tovább, jön a 2. sz. kérdés: Van-e, lehet-e ennek bármiféle egzisztenciális következménye Gyurcsányra nézve. Betölt-e olyan állami funkciót, amihez ez a diploma nélkülözhetetlen? (Kósának sincs diplomája, van olyan nemzeti park igazgató is, akinek szintén nincs, pedig jogszabály írja elő.) Én az üldözött helyében a következőt mondanám: 1. változat: “Esküszöm, hogy nem másoltam a szakdolimat, ha így lenne megmondanám, mert én meg szoktam mondani, lásd öszödi beszéd. Lépjünk tovább!” 2. változat: “Igen, nem volt nekem időm ilyesmivel vesződni, a sógor szakdolijának átmásoltam az első fejezetét, az pont 35 oldal volt, elég szemétség, hogy neki jelest adtak rá, nekem meg kettest. Az vesse rám az első követ, aki életében nem puskázott! Most pedig lépjünk tovább, én macskát loptam, a fideSS pedig egy országot.” Egyelőre egyik kijelentéssel se találkoztam.
a kilencvenes években egy olyan felsőoktatási intézményben dolgoztam, ahol leendő köztisztviselőket, és sok mai politikust képeztek. Szakdolgozat-kérdéskörben két megjegyzésem van: az egyik másoddiplomás képzésen a záródolgozathoz a résztvevők tizesével kérték ki a tárgyban hasonló szakdolgozatokat, mígnem az intézmény igazgatója teljesen be nem tiltotta a szakdolgozatok megtekintését a túl sok azonosság miatt. Az érdekesebb történet: az alapképzésben egy hallgató megírta a dolgozata vázlatát, az első fejezetet és a továbbiakra vonatkozó terveit. Konzulense írásos bírálatot fűzött az addigi munkához, és instrukciókat a továbbiakra nézve. A hallgató sikerrel lediplomázott, dolgozatát a vizsgák lezárultával a többiekével együtt a könyvtárba került, ahol véletlenül belelapoztam, és meglepődve vettem észre, hogy a srác az első konzultáció után az égvilágon semmit nem dolgozott rajta, egy csomó üres lappal együtt beköttette a dolgozatot és úgy ment el a vizsgára. És milyen különös, sem az opponensnek, sem a vizsgabizottságnak nem tűnt fel a különös és hiányos dolgozat.
… még valami…. önmagában az azonos címek nem jelentenek semmit. a felsőoktatási intézmények tárgyköröket ajánlanak szakdolgozatnak, amikből a hallgatók tetszésük szerint választhatnak. Az azonos tárgykörök azonban rendszerint egy tanszék oktatóihoz kerülnek, akik ismerik egymást és rendszerint a diákokat is, és színvonalasabb intézményeknél komolyan ellenőrzik a hasonló tárgyú dolgozatokat. Ma ez már a háló és megfelelő programok segítségével egyszerű dolog, régebben viszont nehézkesebb volt. A mostani munkahelyemen is volt egy igen komoly utólagos kontroll, amely során néhány diplomát vissza is vontak. Nyilván egy fajsúlyosabb egyetemben más volt a gyakorlat, mint egy tingli-tangli főiskolán, és ilyeneknél gyakoribb lehetett a hivatkozatlan felhasználás. De ezek a diploma-záródolgozatoknál fordult csak elő, a tudományos doktori dolgozatok ezekkel nem említhetők egy lapon.
Egykori szakdolgozatomat már a feledés homálya borítja, és nem bánom. Akkori félkész ismereteim alapján korrektül megírt munka ma már csak a “nem szégyellhetö” kategóriába vagy a “jól kivágta magát” jelzővell illethető emlék.
Szomorú lennék ha a szakmai megitélésem annak aalapján történne.
bozse – én ezt is figyelemre méltónak tartom (különösen sikerült a lábjegyzet)
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=117527:horn-gabor-a-demokratikus-koaliciorol&catid=45:cslanczosvera&Itemid=72
* Ide kívánkozik egy megjegyzés erejéig – az interjúban erről nem esett szó, noha az úgynevezett hitelesség-tematizálásnak fontos része – az a gyakran hangoztatott, visszamenőleges érvénnyel megfogalmazott „igazság”, hogy ha Gyurcsány korábban lemond, akkor kisebb pusztítás következett volna be. Ez is hitkérdéssé vált, olyan állítássá, amelyet nem szükséges igazolni, elég terjeszteni. Holott a Fidesz hatalomra jutását megakadályozni, késleltetni, tehát azt a pusztító mentalitást, amelynek elszenvedői vagyunk már csaknem két éve, nem hatalomra engedni önként,olyan indokolt törekvés volt, amelyet éppen a mai tudásunk igazol, miközben arra, hogy egy előre hozott választáson nem szereztek volna kétharmadot, semmilyen bizonyíték, de még meggyőző logikai levezetés sincs. Egy olyan ország, amely éppen leszavazta a tandíjat, a vizitdíjat, mert elhitte, hogy semmilyen erőfeszítésre nincs szükség, „csak jól kell kormányozni”, s minden magától megoldódik – vajon miért is honorálta volna nagyobb bizalommal a hatalmon lévők kapitulációját, mint a 2010-es választások idején azt, hogy az elődök egy konszolidált állapotú országot adtak át? Ebben a lélektani helyzetben egy előrehozott választás logikusan csak ráerősített volna a Fidesz-féle „igazságra”. Ha valamire, akkor arra van már tényszerű ismeretünk 2010 óta, hogy az erő kultusza létező jelenség Magyarországon. Vajon hihető-e megalapozottan, hogy az erő kultuszával jellemezhető többségi mentalitás egy kapitulációra nem éppen az erősebb oldalára való átállással reagált volna? Ráadásul akkor még némi igazsága is lett volna ennek a többségnek. Szokás hivatkozni arra is, hogy a 2008-as lemondással két évvel kevesebb idő maradt volna a karaktergyilkolásra, de ez is igazolatlan állítás, és nem is logikus. A karaktergyilkolásnak lett volna új bázisa: „csaltak és ráadásul még cserben is hagyták az országot”. Én ezért a „nem lett volna kétharmad ha…” toposzt spekulatív és történelmietlen megközelítésnek tartom, aminek az alapja megint csak az önagresszió logikáját követi: ha előbb „törünk be”, akkor kisebb lesz a büntetés. Ugyanakkor sajnálatosan ez a toposz is beépült a Gyurcsány Ferenc mérhetetlen felelősségét tartalmazó listába, és éli a maga külön életét. Ahelyett, hogy inkább azon kezdenének gondolkodni, az érintett szereplők és mi is mindannyian, hogy nem lett volna-e sokkal előbb időszerű más törésvonalak mellett következetesebb pártpolitikát megvalósítani már akkor. Hátha nem jutottunk volna idáig!