Feliratozás a kolozsvári Magyar Színházban 2012. február 3. péntek 3:03 | LŐWY DÁNIEL

Sokak számára fájó és időben nem fakuló emlékkép a már vergődő romániai diktatúra utolsó éveinek egyik kapkodva meghozott rendelkezése, miszerint a nem román nyelvű művelődési intézmények valamennyi kiragasztott vagy kifüggesztett hirdetése, plakátja, illetve a bejáratnál vagy a ruhatárnál megvásárolható műsorfüzete kötelező módon kétnyelvű kellett legyen. Első helyen a román fordítás állt, amit az eredeti magyar, német vagy netalán a szerb nyelvű szöveg követett.

Most, a 2012. év kezdetén, Kolozsvár napilapja, a Szabadság úgy hirdeti meg Ibsen Hedda Gabler című darabját, hogy „előadás román nyelvű feliratozással”. Visszatértek volna a Szamos-parti városba a művelődési életet béklyóba szorító, a nemzetiségi kultúrát ellehetetlenítő idők? Korántsem, hiszen tavaly augusztusában, a Kolozsvári Magyar Napok idején, a Főteret körbe plakátozták kizárólag magyar nyelvű műsorajánlatokkal, és a Mátyás szobor előtt léphettek fel magyar rock- és népi együttesek.

A feliratozás módszerét a Magyar Színház vezetősége akár a New York-i Metropolitan Operaházban is elleshette volna, ahol az olasz, német és francia nyelvű operákat az eredeti nyelven adják elő, angol nyelvű feliratozással. Minthogy a kolozsvári színházkedvelő közönség román anyanyelvű rétege fokozott érdeklődéssel kíséri a magyar nyelvű előadásokat, a kétnyelvűség nekik szól. A feliratozás immár nem ködös ideológiai szempontokat tükröz, hanem emberi, művészeti és nem utolsósorban gazdasági meggondolások eredménye.

„A feliratozás valóban előadásaink szerves részévé vált, sokszor kétnyelvű a szöveg (román-angol, román-francia), és ha külföldi néző bejelentkezik egy előadásra, neki külön, felár nélkül angol, francia vagy német fordítást biztosítunk. Meggyőződésem, hogy kisebbségi színház csak így lehet jelen a világban – minden bezárkózás szellemi halálhoz vezet…” – pontosította Visky András, a kolozsvári Magyar Színház művészeti aligazgatója.

Az elmondottakból kiviláglik, hogy az előadások vonzereje nagy, ami a magas művészi színvonaluknak köszönhető. A Ványa bácsit például már ötödik éve műsoron tartják, telt házzal, és hónapokkal előbb elkelnek rá a jegyek. Mintha csak a salzburgi Mozart-fesztivál rendezvényeiről lenne szó.

A Hedda Gabler bemutató előadásán is a közönség legalább egyharmada a feliratok révén részesülhetett a teljes színházi élményben. A rendezői felfogás a sodró iramú darab cselekményét – annak megírásához képest – egyféle szándékos időtévesztéssel mintegy száz évvel közelebb hozta a mához; a történést az 1950-es évekbe helyezte át úgy, hogy a lényeget nem változtatta meg. Csorbítatlanul megőrződtek a szereplők jellemrajzának örök emberi vonásai: a tehetséggel szembesített középszerűség, a belső indíttatású alkotni vágyás szemben a minden áron érvényesülni akarás által motivált kisszerű munkával, a társadalom elvárásainak való alázatos megfelelés vagy azok elleni lázadás, a szolgai beilleszkedés készsége szemben az önpusztító ellenszegüléssel.

Az előadás rendezője a világhírű Andrei Şerban, aki több évtizede az Egyesült Államokban sikeres, a Columbia Egyetem színi karának professzora és művészeti igazgatója, a manhattani La MaMa színház felvirágoztatója, majd három évig (1990-1993 között) a bukaresti Nemzeti Színház intendánsa. A többek között Obi- és Tony-díjjal kitüntetett rendező a New York-i Metropolitan Operától a párizsi, genfi, bécsi operaházakig és a Covent Gardenig vitt színre operaelőadásokat. Színielőadásai a Théâtre de la Ville, a Comédie Française és a tokiói Shiki Theatre Company színpadán arattak sikert.

A felsorolt rangos művészeti intézményekhez zárkózik fel immár Erdély művelődési központja is, hiszen Şerban harmadszorra rendez a Kolozsvári Magyar Színházban, és a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik róla: „A kolozsvári magyar színház társulata olyan, mint a futballcsapatok között a FC Barcelona. Minden trófeát elvisz.” Mindvégig Visky Andrással dolgozott együtt, akinek Megöltem anyámat (I Killed My Mother) című darabját a New York-i közönség a La MaMa színházban láthatja majd február 10-e és március 4-e között. Sok olvasónk számára fontos adat, hogy február 15-én este 7-kor a La MaMa-ban Andrei Şerban, Robert Woodruff (a Születésnap című kolozsvári előadás rendezője, a Yale Egyetem professzora) és Karin Coonrod (Visky András darabjának New York-i rendezője, úgyszintén a Yale Egyetem tanára) részvételével a nyilvánosság előtt rendeznek beszélgetést a darabról, Kolozsvárról, a színházról, az életről… A belépés díjtalan.