Bártfai Imre: A Fidesz demokrácia-értelmezése 2012. január 9. hétfő 21:24

„A magam számára én vagyok a törvény” (Orbán Viktor IV. ’Kun’ László király)

„…Oly messzire távolodott a gondolkodástól, és az ésszerűségtől…,
hogy a képtelenséget Isten szavának véli.” (Hegel)

Összeültek a Fidesz-párti think-tankok, mielőtt még megtörténhetett volna a nemzeti skandallum: az, hogy Orbán Viktor hátsó ajtón sunnyogott be-ki az Operába, ahol önmagát ünnepelte és követői kitartását a magyar nép teljeskörű megnyomorításában.

Összeültek, és megvitatták a helyzetet, illetve leginkább megmagyarázták azt. Most már legalább van tiszta fogalmunk a demokrácia-felfogásukról is.

Nekem ugyan beszélgetésük ezen részén akadt meg leginkább a szemem:

„Tőkéczky László.: A demokrácia nem más, mint a mechanikus többségi elv érvényesülése a politikában. Ennyi. A többséget szerzett erő intézi az ország ügyeit, persze az övé a felelősség is.

Kiszelly Zoltán.: Igen, de ez csak egyfajta demokráciafelfogás, a többségi demokrácia elve, nyilván a társadalom típusától függően van konszenzusos demokrácia, s van, lehet másfajta demokráciamodell is.

Tőkéczky L.: A konszenzusos demokrácia az nem demokrácia. Az arról szól, hogy olyan politikai gyakorlat alakul ki, amit a különböző csoportok előzetes megegyezése alapján döntenek el. Svájc erre az elrettentő példa.

Kiszelly Z.: A svájci kormányban csupán áthelyezték a súlypontokat, ez működő modell is lehet, az elitek alkuját feltételezve. Plusz…

Tőkéczky L.: Na, itt mondtad ki a lényeget: az elitek alkuja! Az igazi demokráciában nincs semmiféle súlyeltolás és alku, a tömeg dönti el, kié a hatalom, és az milyen legyen.”

(Forrás: http://www.magyarhirlap.hu/hatter/bizony_idegen_erdekeket_sertunk_.html, kiemelések tőlem.)

Mit lehet ehhez hozzátenni? Tán csak annyit: Oszt’ jónapot!

Érdekes, én úgy tudtam, ahogy Georg Brunner meghatározta: „a demokrácia..pluralista, autónom és legitim uralom, amelyet még a törvény és a hatalommegosztás elve is korlátoz, és mérsékelt hatalomgyakorlás jellemzi.” (idézi, Bayer József: A politikatudomány alapelvei, 104.o)
Mit állít Tőkéczky? Hogy a demokrácia a többség érvényesülésének mechanikus módja. Akire többen szavaznak, annak van igaza. De hol marad a demokrácia, mint államforma társadalmi alapja? Szolidaritás, politikai kultúra, intézményrendszer nem kell hozzá? A többségé a felelősség. No, de milyen felelősség ez? Hiszen, legfeljebb elveszti a következő választást! Nem kellene épp ezért egy egyensúlyrendszer, ami fékezi a hatalmon lévőket? Például, egy erős alkotmánybíróság, ha már a gazdaságpolitikáját a kormánypárt teljesen önkényesen végbeviheti, legalább az alapjogokat ne veszélyeztethesse?
A demokrácia tényleg csak abból állna, hogy van választás, aztán azt valaki megnyeri és mindent visz?

Hogy aki kétharmados többséget nyer el a választáson, az csorbíthatja a sajtószabadságot, megszüntetheti a kormányfüggetlen intézmények függetlenségét, felelős pozicíókba párttagokat és rokonokat tehet, alaptörvénybe iktathatja a jövőbeli gazdaságpolitikát is, és általában olyan politikát folytathat, amire programja alapján nem hatalmazták fel, és nem választották meg?

És itt van a többi gondolat is Tőkéczky úrtól. A konszenzusos demokrácia szerinte az elitek megállapodása. A nép ugye egy egységes, kompromisszum mentes politikát akar, de az elitek megállapodnak a háta mögött. Ehhez a feltételezéshez vajon mi vezeti? A „nép” különféle érdekcsoportokat takar, különféle ideológiai, vallási stb. meggyőződésekkel. Lehet egységes többséget elérni, de egyetlen sikeres kormányzás sem abból áll, hogy egy tábor (sokszor át sem gondolt, inkoherens) akaratát valósítaná meg. A konszenzus akkor is a demokrácia alapeleme, amikor egy párt fölényes többséggel kormányoz. Szabad az ellenzék tiltakozása ellenére kormányoznia, de nem szabad például az alkotmányt módosítani az ellenzékkel való kompromisszum nélkül. Megteheti ezt, mint ahogy ez nálunk megtörtént, de ez nem demokratikus. A demokrácia ugyanis nem kártyajáték, ahol bizonyos eredmények után én vagyok azt osztó, és átírhatom valamiképp a teljes játék szabályait is, hanem értékrendszer és politikai berendezkedés.

A „tömeg dönti el”… Feltételezem, ezen itt a népet értették, nem holmi összecsődült, véletlenül a szavazóhelyiségbe tévedt csőcseléket. A nép a felvázolt elmélet szerint egy homogén tömeg, aminek az akarata egységes. Vasököl, oda csap ahova köll. Nincs megoszlás, eltérés, a nép tudja a lényeget. (Mekkora filozófus ez a nép, szinte megérett már egy filoszperre!) Az általa választott párt (jelen esetben a Fidesz) pedig megvalósítja. Mint ahogy a mérnök a tervrajzot. Na persze, aztán felébredtünk, mert Hans Andersen elbóbiskolt, és abbahagyta a mesélést.

Ez az elképzelés olyasmi, mint Rousseau „általános akarata”, egy fogalom, ami fikciónak bizonyult. Ezen volonté générale alapján nyaktilózták le az embereket a jakobinusok.

A nép nem politikai egység. Politikai akarata is csupán közvetítési módokon keresztül formálódik meg. Ezek a közvetítési módok alkotják a demokrácia valóságát. Nem a négyévenkénti választás a népakarat, hanem a program, amit következetesen meg kéne valósítani, miután megszavazták, és a demokrácia mindennapos valósága. Így pl. az ombudsman, az alkotmánybíróság, a szabadság azon elemei, amik szubsztanciálisak, nem függhetnek egy aktuális pártprogramtól, minden párt alatt ugyanazok kell, hogy legyenek. Nincs szittya-féle demokrácia, csak egyfajta demokrácia van, különböző intézményekkel, elnöki és parlamenti rendszerekkel is.

Tehát leszögezhetjük: A fidesz demokrácia-felfogása egy fiktív népakarat egységén alapszik, amit csak egy hegemón helyzetben lévő párt valósíthat meg.

Ezzel, azon kívül, hogy maga a népakarat fiktív feltevés csupán, még egy baj van: az, hogy a Fidesz programja, amire a Nép a felhatalmazását adta, teljesen eltér attól, amit megvalósítottak. Tehát, ha a Fidesz a Nép akaratát követi, akkor a jelenlegi kormánypárt nem a Fidesz, mert az nem követi. Vagy tévednék, és megvalósult pl. a „Rugalmas, családbarát foglalkoztatást elősegítő szabályzat”? (Nemzeti Ügyek Politikája, 28. o.) Ezért van az, hogy a munka törvénykönyvét a mai napig se tartják be a vállalkozások, hogy sok esetben lényegében szolgaként kezelik a munkaerőt?

Esetleg tegyük fel azt, hogy a Népakarat mindenkor, telepatikus módon manifesztálja magát a Fideszben, ami egyfajta médium? Ehhez már valóban nem kell semmiféle program, de ez már Lui Pádre, a nagy mágus birodalma, én ebbe az ezotériába nem folynék bele.

Mást is mondtak még a fideszes tudorok, a szokásosakat, hogy hülye hitelminősítők, európai zsarnokság, szabadságharcos Fidesz, az ilyesmit egy mozdulattal dobjuk ki szellemi szemetesünkbe.

Már a gyerekek is tudják, hogy ezek csak annyira igazak, amennyire Kim Jong Il partizán volt a második világháborúban.