Bartus László: A diktatúra hajnalán 2012. január 2. hétfő 2:51

Pontosan tükrözi az operaházi rendezvény, hogy az új alaptörvény kinek az alaptörvénye. Kizárólag azoké, akik a falakon belül ünneplik önmagukat. Akik egyetértésére nem tartottak igényt, azok a falakon kívül tiltakoznak. A tiltakozásnak azonban ez csak az egyik formája. A tiltakozás igazi formája az, hogy arra az alaptörvényre, amely nemcsak nélkülük, hanem ellenük készült, nem esküszik fel senki.

A Fidesz nem a „posztkommunizmust” akarta eltörölni az új alaptörvénnyel, hanem a jogegyenlőséget. „Posztkommunistának” nyilvánítottak mindenkit, aki nem tartozik közéjük, nem vallja a kirekesztő ideológiát, amely idegennek bélyegzi a másképp gondolkodókat, a más világnézetűeket. Ráerőltetik a hagymázas szentkoronás világnézetüket az egész országra. Ezt a kirekesztő ideológiát foglalták az alaptörvénybe, amely csak megtűri, és jogfosztott, másodrendű polgárokká minősíti azokat, akik nem a hivatalos ideológia kiszolgálói. Ez az ideológia megkérdőjelezi a felvilágosodás eszméit, a polgári szabadságot, a jog előtti egyenlőséget, az állam világnézeti semlegességét, a gondolat- és lelkiismeret szabadságát, és a vele való egyetértéshez köti a nemzethez való tartozást.

A Fidesz szélsőjobboldali elveket foglalt az ország alaptörvényébe. Elvitatja azok magyarságát, akik nem hajlandóak kirekeszteni maguk közül vallási, faji és származási alapon senkit. A Fidesz alaptörvénye nemcsak nélkülük, hanem ellenük készült. A Fidesz háborút indított az ország azon része ellen, amely nem támogatja az ő ideológiai államukat. Alaptörvényük, és az abból statáriális törvénykezéssel levezetett sarkalatos törvényeik, kötelezővé teszik a Fidesz világnézetéhez való csatlakozást, és aki nem hajlandó erre, azt szankciókkal büntetik vagy fenyegetik.

A diktatúra és a félelem jele, hogy hűségesküt kérnek mindenkitől, aki részt vesz a közéletben vagy viszonyba kerül az állammal. Fel kell esküdni arra az alaptörvényre, amit politikai és ideológiai ellenfeleik megbélyegzésére, másodrendűvé minősítése vagy megsemmisítése érdekében hoztak. Olyan alaptörvényre kell esküdni, mely alapvető jogaimat vitatja el. Ki kellene jelenteni, hogy hiszek abban, amiben nem hiszek, és a Fidesz ideológiai nézeteihez tartom magamat. Ez a feltétele, hogy állampolgári jogaimmal éljek.

A Fideszt senki nem hatalmazta fel az alkotmányozásra. Kétharmados parlamenti többsége sem. A választások előtt sem közölték, hogy nemcsak új alkotmányt, hanem új politikai rendszert kívánnak bevezetni, és aki rájuk szavaz, az a demokratikus alkotmány és a köztársaság eltörlésére szavaz. Ezért illegitim a demokratikus alkotmány eltörlése.

A Fidesz politikusai felesküdtek a demokratikus Alkotmányra, hogy azt az Alkotmányt megvédik. Az Alkotmány megváltoztatása csak demokratikus szellemiségének megtartásával és társadalmi konszenzus mellett lett volna lehetséges. Csalárd módon játszották ki a demokrácia törvényeit, az Alkotmányt úgy változtatták meg, hogy kikapcsolták előtte a jogállami fékeket, kiiktatták az Alkotmánybíróságot. Az alkotmányos rend megdöntésének vagyunk tanúi, akik ezt elkövették, azok bűncselekményt követtek el.

Az új alaptörvény nemcsak illegitim, hanem egy alkotmányellenes összeesküvés eredménye, alkotmányellenes puccs következménye, amiért büntetőjogilag felelniük kell. Mivel az új alaptörvény törvénytelen, törvénytisztelő polgár nem vetheti alá magát, mert maga is törvénytelenséget követ el. Sem TGM, sem mások nem adhatnak előre feloldozást az elkövetett bűncselekményekre, mert az nem jogállami megoldás. Éppen olyan politikai döntés, mint amikor a Fidesz függeszti fel a jogot politikai megfontolások alapján. A jogállami normák használata nem bosszú, hanem a törvényesség megtartása.

Nem lehet nagyobb bűnt elkövetni, mint a demokratikus rend megdöntése, a szabadság és a köztársaság, a jogállam felszámolása, és diktatúra bevezetése. Ez nem maradhat büntetlenül. Nem véletlen, hogy a demokratikus jogállamokban még az erre irányuló kísérleteket is a legszigorúbb törvényekkel büntetik. Orbán a puccsal megszegte Magyarország nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit is. Nemcsak a magyar törvényeket sértette meg, hanem azokat a nemzetközi törvényeket is, amelyeket Magyarország korábban kötelező érvénnyel elfogadott.

Orbán megszállója az országnak. A vele szembeni fellépés nemcsak lehetősége, hanem kötelessége minden hazafinak. Tekintettel arra, hogy ezt a megszállást nem idegen katonai hatalom segítségével tette, arra kell törekedni, hogy a felszabadításnak ne legyenek áldozatai. Békés eszközökkel kell távozásra kényszeríteni és követelni a törvényes felelősségre vonásukat.

Egyetlen tollvonással meg kell semmisíteni valamennyi törvényüket, és helyre kell állítani a köztársaságot, a demokráciát, a jogállamot és a konszenzussal elfogadott legitim Alkotmányt. Ezt a tollat azonban nem Schmitt Pál fél-analfabéta keze kell, hogy vezesse, mert a jelenlegi köztársasági elnök a hivatalából fakadó kötelezettségeit megszegte, az Alkotmányos rendet nem védte meg, tetteiért büntetőjogi felelősséggel tartozik.

Bojkottálni kell a csalárd törvényalkotást, minden demokratikus pártnak ki kell vonulnia a parlamentből, amelyet csak demokratikus álcának használtak a diktatúra kiépítéséhez. Fel kell hívni a hazai és a nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy január 1-jétől illegitim kormánya van Magyarországnak. Eltörölték azt az Alkotmányt, amelynek alapján a hatalmukat demokratikus úton megszerezték. Az új alaptörvény mögött nem áll sem a parlament, sem a nép jóváhagyása, azt önkényesen vezették be. Megszűnt Magyarországon a törvényes hatalom. Magyarországnak jelenleg nincs legitim demokratikus kormánya.

Bukott őrállók

A szabadság elvesztéséhez hozzájárult, hogy a magyar nép nem ismerte fel a diktatúra kiépítésének szándékát. Akiknek kötelességük lett volna erre figyelmeztetni, azok nem tették. Voltak olyanok, akik felismerték azt, hogy mi készül, de helyeselték. Voltak, akik reménykedtek, hogy a diktatúra megáll félúton. És voltak azok, akik pontosan tudhatták, mi készül, de a veszély nagyságát bagatellizálták, mert egzisztenciális érdekeiket tartották szem előtt.

Egyetlen demokratikus országban sem nézték volna tétlenül azt, hogy felszámolják az alkotmányos rendet, méghozzá nyilvánvaló hazugságokkal. Nem igaz, hogy nem lehetett volna semmit tenni. Amikor az Alkotmánybíróság az utolsó pillanatban egyetlen alkalommal megmérte az Orbán-banda törvényeinek alkotmányosságát, megállapította, hogy azok nem állják ki az alkotmányosság próbáját.

Felelősség terheli az ellenzéki parlamenti pártokat, amelyek egy héttel a köztársaság és a demokratikus Alkotmány eltörlése előtt ébredtek fel, de addig hozzájárultak a demokrácia látszatának fenntartásához. Orbáni méretű hazugságokkal lehet csak megmagyarázni, miért nem hagyták el korábban a parlamentet, és ezt nem a képviselői fizetésük megtartása miatt tették. Nem gondolhatták komolyan, hogy a parlamentben bármit is tehetnek a törvénytelenség legitimálásán kívül.

Az Orbán által el nem foglalt sajtó is asszisztált, tisztelet a kevés kivételnek. Úgy tettek, mintha a sajtónak nem lenne kötelessége a demokratikus és alkotmányos rend védelme. Mintha a feladatuk csupán arra korlátozódna, hogy élő adásban közvetítsék a diktatúra kiépítését. A sajtó a negyedik hatalmi ág, amelynek függetlensége éppen azért demokratikus követelmény, hogy ellenőrző funkciójának megfelelhessen. A magyar sajtó ennek a funkciójának nem tett eleget. Nem figyelmeztette az ország népét arra, hogy Magyarországot kivezetik a demokratikus államok közösségéből, felszámolják a demokráciát, a jogállamot és a szabadságot. Hazugság minden ezzel ellentétes állítás, és minden olyan hamis érv, hogy nem tudták, nem látták, nem sejtették, vagy bármi másban reménykedtek.

Olyan politikai újságírókról van szó, akik jól ismerik a magyar viszonyokat, a politikai szereplőket, tisztában vannak egy antidemokratikus lépés jelentőségével. De alkalmazkodni próbáltak a diktatúrához, a megélhetést és a fennmaradást tartották elsődleges szempontnak. Nem beszéltek egyenesen, egyesek komoly energiákat fektettek abba, hogy bagatellizálják azt, ami történik. Nem arra figyelmeztettek, hogy ennek diktatúra lesz a vége, hanem amellett érveltek, hogy ez nem diktatúra, nem is lesz az. Kitalálták a legelképesztőbb elnevezéseket, hogy ne kelljen az igazat mondani.

Amikor már nem lehet letagadni azt, ami történt, akkor is szélsőségesnek nevezik azokat, akik nem voltak szélsőségesek, csak ugyanazt mondták, amit egy éves késéssel már ők is mondanak. Hazudnak, amikor azt mondják, hogy ezt nem lehetett tudni egy évvel ezelőtt. A felismerést kizárólag egyetlen tényező akadályozta: azok a csekkek, amelyeket havonta be kell fizetni, az a magas életszínvonal, amiről nem voltak hajlandóak lemondani. Azok között, akik figyelmeztettek, és azok között, akik emiatt támadták őket, egyetlen különbség létezik, és az nem intellektuális különbség. Ez a különbség a tisztesség.

A magukat „mértékadónak” tartó újságírók most is maguknak tartják fenn a jogot, hogy ítéletet mondjanak, amikor világossá vált, hogy morálisan megbuktak. Most is ők az okosok, akik egy évvel később kimondják a diktatúra szót, és azok a szélsőséges hülyék, akik ezt már egy évvel ezelőtt megtették, és időben figyelmeztettek arra, hogy január 2-án tiltakozni már késő lesz.

Engem az ő véleményük nagyjából annyira érdekel, mint egy vízipókot egy szaharai kedvezményes kirándulás. Majdnem tíz évvel ezelőtt elhagytam azt a korrupt világot, amelyben ők élnek. Én már korábban elmentem inkább maltert keverni, minthogy ebben részt vegyek. Ez az, amire ők nem képesek. Az személyes tragédiám, hogy az újságírásba újra visszasodródtam. De ezt csak azért és addig csinálom, amíg nem kell senkire tekintettel lennem, a megélhetésem nem azon múlik, hogy mit mondok. Saját magam tulajdonosa vagyok. Ez a különbség, és nem az, hogy okosabb lennék bárkinél. Ezért kell elszenvednem, hogy jellemtelen, korrupt emberek lehülyézzenek, a szemembe hazudjanak. Nekik egy szabad ember nagy kihívás. Le kell járatni.

Csakhogy eljön az idő, amikor mindennek súlya lesz, mert nemcsak elviszik tőlük a jó megélhetést, hanem felszámolják a demokráciát. Ilyenkor már illene váltani, és más szempontokat is mérlegelni. De ők abban bíztak, és a mai napig abban reménykednek, hogy magától megbukik Orbán Viktor, és jönnek majd megint azok, akik tenyeréből jól megélnek. És addig is próbáltak nem kockáztatni semmit, hanem az egzisztenciát megőrizni. Ez az igazság.

Ezért is tudott Orbán akadálytalanul eljutni az operaházi gálaünnepségig. És ha már itt tartunk, azt se felejtsük el, hogy a választók nem véletlenül szavaztak meg egy szélhámost kétharmados többséggel, mert noha a részleteket nem ismerik, de undorodtak attól a mocskos és korrupt világtól, amit Ti, kedves barátaim, felépítettetek körülöttük. És ha Magyarország egyszer kikerül ebből az őrületből, és tiszta lappal új életet akar kezdeni, akkor nektek ugyanúgy el kellene tűnnötök, mint annak a diktátornak, aki miattatok teljhatalomra jutott. Nektek is, és akiket nem kis pénzért kiszolgáltatok, azoknak is. És ezt azért mondhatom meg, mert nem vágyom semmiféle funkcióra, állásra, bármire, amihez akárkinek a tetszését el kellene nyernem. Ha kell, én újra elmegyek maltert keverni. Ez a szabadságom alapja. Ez az, ami nektek nincs. Tiétek a pénz, a médiahatalom és a dicsőség, ti fogjátok osztani majd megint a szerepeket, minden a tiétek, miénk ez a szabadság. Engedjétek meg, hogy legyen néhány ilyen is köztetek, akiket nem tudtok kontrollálni, és nem állnak be a sorba, amit ti mozgattok. Nem vagyunk sokan.

Csak a tények rögzítése végett szögezzük le: hazudtak, amikor nem mondták meg az igazat, hazudnak most, amikor letagadják, hogy ezt nem lehetett tudni, vagy ők nem tudták, és hazudni fognak mindaddig, amíg egyetlen olyan helyet látnak, ahova feliratkozhatnak a fizetési listára, és amíg úgy gondolják, hogy ugyanúgy eladhatják magukat valakinek, mint ahogyan az elmúlt húsz évben tették. Nekik akkor lesz diktatúra a diktatúra, amikor már nem tudnak hova menni egy kis pénzt keresni.

És azért nincs ellenállás, mert a szerencsétlen emberek az ilyen újságírók szaván csüngnek, akiknek nincs semmi erkölcsi alapjuk, akik csak manipulálják a népet. Mielőtt elhinnék, hogy igazuk van, hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy a világban vannak olyan újságírók, akik vállalják a börtönt, sokan még a halált is, de nem hátrálnak meg, nem hazudják azt a diktatúráról, hogy az még a törvényes kereteken belül van. Nem beszélik ki az igazságukból azokat a betelefonálókat, akik tisztán látnak. Nem azt hiszik pártatlan tájékoztatásnak, ha a demokratikus normákkal szemben megvédik a nem jogállami álláspontot. Háttérben a borítékra sandítva. Ez meggyalázza azokat az újságírókat, akik a világ különböző részein az életüket is kockáztatják a szabadságért és a demokráciáért. Mielőtt bárki eltévedne, ezt ne felejtsük szem elől.

A harmadik réteg, amely képes lenne befolyásolni a közgondolkodást és mintát nyújthatna, de megbukott, az Istenben hívő lelkészek világa. Szándékosan nem mondtam egyházakat, mert nem minden egyház hívei és lelkészei hisznek Istenben, vagy van élő kapcsolatuk az Isten beszédével. Evangéliumi hívőkről és lelkészeikről van szó, akik közül egyedül Iványi Gábor az, aki azt teszi, amit ebben a helyzetben Isten szolgájának tennie kell. Mellette meg kell említeni azt a Jeremiás lelkészt, aki böjtjével elsőként állt ki Orbán diktatúrájával szemben, és a segítőjét, Soós Pétert. Három igaz ember találtatott, akik úgy viselkednek, ahogyan az Istenükhöz méltó és a hitükhöz illik.

Az evangéliumi – tehát élő hittel bíró – gyülekezetek nagy része Orbánra és pártjára szavazott, és sokukban ez a szerelem nem gyengült. Minősíthetetlen ez a vakság, különösen azok után, hogy szerelmük tárgya betiltotta őket, mint egyházakat. Aztán vannak azok, akik kitalálnak mindent, hogy ne kelljen egyenesen állást foglalni. Arra a Bibliára hivatkoznak, amelyben nem találnak egyetlen olyan mondatot, amely az ő sunyiságukhoz mérhető lenne. Végül pedig vannak azok, akik ugyan tudják, mi az igazság, de nem akarnak konfrontálni emezekkel, és maguk is azt keresik, hogyan tudják átmenteni magukat.

A Budapesti Autonóm Gyülekezet kivitte ugyan a szubkultúráját a Kossuth térre, csak a Jézusra jellemző egyenes beszédet felejtették otthon. A Népszabadság videóján megismétlik azt a szöveget, amit a legfontosabbnak tartanak mindennél, hogy ők nem valami ellen, nem az Orbán-kormány ellen, hanem valami mellett tiltakoznak. Ez akkora hazugság, mint a ház, de ez nem zavar evangéliumi hívő pásztorokat. Ezzel a szöveggel nem nyerik meg az ellenfelet, de azokat sem, akik szolidárisak velük. A demokratikus érzelmű kívülálló azt teszi velük, mint ami a laodiczeai gyülekezetről van megírva, hogy mivel se nem hidegek, se nem hévek, kivetik őket az ő szájukból. Takács Ferenc barátom azt mondja ártatlan kerek szemekkel a kamerába, hogy ő ezt nem érti. Mit nem értesz, Feri? Tizenkét évvel ezelőtt együtt hagytuk ott a másik fasiszta diktátort, ennek a mostaninak a barátját. Te írtad a Fehér Könyvet, amit tanítani kellene, mert a diktatúrák vádirata. Te nem érted? Kevés olyan ember van, aki úgy értené azt, ami történik, mint Te. És akkor miért nem mondod? Mit remélsz tőle? Kinek akarsz megfelelni? Kinek a kegyeit keresed? Ha Te, aki ezt tudod, nem mondod, akkor ki fogja mondani? Miért kaptad te azt a világosságot, amid van, hogy elhallgasd? El akarod rejteni a hegyen épített várost? Kire lehet számítani, ha egy korrupt országban az Isten emberei sem egyenesen beszélnek, és nem állnak ki a nyilvánvaló igazsággal? Tudod, hogy mit gondol egy kívülálló, amikor ezt a langymeleg dumát hallgatja? Hogy vagy Orbánnak akartok tetszeni, vagy a többi korrupt kisegyházi lelkésznek, vagy be akartok sündörögni egy olyan egyház égisze alá, amelyik a piszkos 14 között elnyerte az egyházi státuszt. Nem akartok „szélsőségesnek” látszani, nehogy emiatt ne álljanak szóba veletek.

Mindez már csak azért is furcsa, mert az ellenfél semmit nem változott. Azért kellett újraszavazni az egyházi törvényt, mert az utolsó pillanatban félredobták a hónapok óta készülő előterjesztést, és egy teljesen újat rögtönöztek és szavaztak meg helyette. Erre azért volt szükség, mert az eredeti javaslatban még három elismert egyházi kategória volt, és a Hit Gyülekezete nem szerepelt a kiemelt kategóriában. Ezt kellett orvosolni, viszont a katolikusok nem mentek bele abba, hogy a hitesek velük együtt a „történelmi” kategóriába kerüljenek. Ezért inkább el kellett törölni a másik két kategóriát is. Ezért lett jogfosztott még rengeteg más egyház.

Ez nyilvánvalóan Gyömrői úti forgatókönyv, és nem tudom bizonyítani, de cseppet sem lennék meglepve, ha a Hit Gyülekezete állította volna össze még az elismert felekezetek listáját is, vagy ők gondoskodtak volna arról, nehogy Iványi Gábor gyülekezete, a többi rivális evangéliumi kisegyház és különösen a Hit Gyülekezetéből kivált Budapesti Autonóm Gyülekezet elismert felekezet lehessen a későbbiekben.

Én azt tanultam, hogy az igazság az egyetlen elfogadható út, amely célra vezet. Tudod, Feri, ki tanított erre? Te.

A sunyiságról

2011 a sunyiság éve volt. A kiélezett politikai helyzet felszínre hozta a magyar karakter legmarkánsabb vonását, a sunyiságot. Orbán Viktor szerint ez legfőbb büszkeségünk. Nevezhetjük ezt mi is úgy, ahogyan Orbán hívja: „sajátos magyar gondolkodás”. Próbálták már építeni a magyar jövőt paprikára, Rubik-kockára, Túró Rudira, a gyógyvizekre és a makói olajmezőkre, de ezekről kiderült, hogy nem olyan erősek, mint amire az őskori agysebészet mellett leginkább képes a magyar ember: a sunyiságra. Most erre épül a rendszer, és örömmel közölhetjük, hogy szilárd lábakon áll, jól működik. Megtalálta a nemzet örökös miniszterelnöke a magyar géniusz lényegét.

Sok cikk elemezte már Orbán Viktor és rendszere egyedülálló természetét, de a sajátos magyar diktatúra nem jöhetett volna létre a sunyiság nélkül, amely ezt a folyamatot mindkét oldalról kísérte. A siker titka, hogy ez az egyetlen közös nevező, amelyben nincs megosztottság, nincs kettévágott ország, nincs Fradi és MTK, ez az egy dolog, amely egyformán jellemzi a hatalom bitorlóit és annak elszenvedőit, az úgynevezett demokratákat. Így nyugodt szívvel állíthatjuk, a létrejött önkényuralmi rendszer közös produkció, méltán lehet rá büszke az egész magyar nép, az elnyomó és elnyomott egyaránt.

Kertész Ákos szolgalelkűnek nevezte a magyarokat, és ez nagyon szíven ütötte őket. Főleg azokat, akikre ez leginkább illik. Pedig a helyzet ennél súlyosabb. A szolgalelkűség csak következmény, méghozzá a sunyiság következménye. A szolgalelkűség a végső lelkiállapot, maga a beteljesülés. A szolgalelkű ember már elveszítette az erkölcsi erőt, a belső tartást, az elvszerű viselkedésre való képességet, a gerincességet, és mindazt, amiért még érdemes élni, de mégis lehet, ha az ember mindezt letagadja. Sunyi embernek pedig ez nem nehéz. A szolgalelkűség már a kifejlett állapot, a késztermék, ami alkalmassá tesz arra, hogy a legaljasabb dolgokat is szó nélkül elkövessék vagy eltűrjék, esetleg abban önszorgalomból tevőlegesen részt vegyenek.

A szolgalelkűséget azonban nem adják ingyen, azért meg kell dolgozni. A romlottságnak ilyen mértéke nem jön létre magától. A titok nyitja a sunyiság: ez hozza létre a szolgalelkűséget. A számító haszonlesés, az érdekek vezérelte megalkuvás, egymás elárulása, cserbenhagyása, baksisért való kiárusítása, a legszentebb elvek feladása, a prostituált gondolkodás, az irigység, az elvtelen kompromisszumok, a korrupt motívumok a nemzeti karakter legféltettebb kincsei, amelyre méltán büszke minden magyar, aki csak Semjén magyarság-regiszterében szerepel. A recept titkos, nem olyan könnyű megfejteni, hogy mi az, ami jellemtelenné, gerinctelenné és szolgalelkűvé képes alázni egyéneket és népet egyaránt.

Nem igaz, hogy Magyarország azért kiszolgáltatott a diktatúrával szemben, mert nem elég fejlett a demokratikus gondolkodás, mert túl fiatal a demokrácia, mert a kulturális evolúció vagy az emberi törzsfejlődés korábbi szakaszán áll. A magyar ember nagyon is fejlett gondolkodású, jellemzi az orbáni „csavaros” észjárás, amivel úgy érzi, hogy a világ előtt halad. Tévedése csak abban áll, hogy azt gondolja, erre mások nem lennének képesek, azért nem követik. Pedig csak azért nem másolják szolgalelkűen a magyar csodát, mert aljasságnak tartják.

Az amerikai autópálya leállósávjában nem azért száguld csak egyetlen magyar, miközben több mérföldes kocsisorban várakoznak az amerikaiak, mert annyira hülyék, hogy nem vették észre az üres sávot, vagy nem tudják, hogy abban gyorsabb lenne a haladás. Hanem azért, mert nem értenek vele egyet. A Balaton felé láttam egyszer egy ilyen dugót, de ott a leállósáv, sőt az autópálya melletti árok is bedugult. Ha egy gyerek rosszul lesz, oda aztán egy mentő el nem jut. De az a magyar sunyit nem érdekli, ő két méterrel előbbre akar jutni, mint a másik autó, a gyerek dögöljön meg. Minek viszik ilyen dugóban a Balatonra? Ez a fejlett gondolkodás viszi majd előre az országot, ezzel verjük meg a világot, ennek gyümölcsei láthatók máris. Még nem esznek embert a nyílt utcán, és nem erőszakolnak meg egy kapualjban öten egy nőt, de majd eljön ennek is az ideje.

A polgári és demokratikus öntudat hiánya nem evolúciós elmaradottság, hanem az evolúció meghaladása. Nem a turáni átok az oka, nem a széthúzás, nem a történelmi tragédiák, hanem fordítva. A sunyiság a turáni átok és a széthúzás oka, a történelmi tragédiákat a magyar sunyiság okozta, de ezekre büszkék. Mindig ráfizetnek a sompolygásra, de soha nem kérdőjelezik meg „a sajátos magyar gondolkodás” helyességét. A sunyiság magyar stratégia, emiatt nincs összefogás, mert mindenki azt reméli sunyi módon, hogy egyedül többre megy, egyedül megúszhatja, nyerhet rajta, kereshet vele, a másik pedig tönkremehet, ami jó, mert akkor esetleg az is az övé lesz, amit a testvére elveszít. A nemzeti ügyek miniszterelnöke meg is védte  ezt, a sunyiság nemzeti karakter, ennek jelképét tehetnék a címerbe. Majd Kerényi Imre berajzoltatja. A Himnusz is ezt a sunyiságot örökíti meg, “Isten áldd meg a magyart.., mert megszenvedte a múltat és a jövendőt”. De az áldás késik. Lehet, hogy mégsem szenvedte meg?

Csak nagyon ritka kivételes pillanatokban adatott meg, hogy eltévedt a magyar, és ezt a keresztény-nemzeti sunyiságot legyőzte valami fennkölt, nemes és emelkedett pillanat. De ez ritka, mert az “igaz” magyar ennek ellenáll, és akik ebben részt vettek, azok nem sokáig lesznek egy utca névtábláján. Ha egy szóval lehetne jellemezni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alaptörvényét, annak preambulumát, akkor az a sunyiság. A Nemzeti Sunyiság Rendszere. Ha egyetlen szóval kellene leírni, hogy miért élveznek társadalmi támogatottságot a különböző rétegek ellen készült legaljasabb törvények, akkor azt kell mondani, hogy ez a sunyiság. A sunyi káröröm. Ha azt kellene megfejteni, mi az oka annak, hogy szinte érdemi ellenállás nélkül lehetett törvényesíteni a diktatúrát, és lerombolni a jogállamot, akkor a végső ok, ahova eljutunk, a sunyiság, a sunyi haszonlesés. Ebben igaza van Orbánnak, a magyar szellem hegeli értelemben önmagára ismert a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Hazatalált a nép. Ezt magyarázza Orbán, de vannak, akik ezt nem értik meg. És amitől leginkább tartani lehet, ha a sunyiság győzi le.

A sunyiságról mások azt tartják, hogy aljasság, becstelenség, amelynek jellemromboló hatása van, de ezekről mi azt mondjuk: csak ránk akarják erőltetni a kozmopolita világnézetüket. Azt akarják, hogy ne legyünk sunyik, de ehhez nincs joguk. Kipateroljuk őket, hogy bennünket ne szipolyozzanak, aztán közöljük, hogy ez a mi bankunk, amely köteles nekünk hitelt adni. Ha akarják a korábbi pénzüket, majd visszajönnek. A naszályi kocsmában szar embernek nevezik az ilyet. Mert a sunyi ember elveszíti a jó és a rossz közötti tájékozódó képességét, erkölcsi érzékét, morális tartását, a romlása azt eredményezi, hogy az értékek viszonylagossá válnak, amit cinizmussal és közönnyel leplez. A sunyi ember jellemtelenné válik, nincsenek elvei, amelyért élni és halni érdemes, a szavainak nincs súlya és hitele, ebből fakad, hogy szolgalelkű lesz. De magyar, és ne feledjük, hogy akkor neki a sunyisághoz is joga van.

Sorstragédiáink nagy része ebből fakad, a hazugságokra való nyitottság erre épül, a „homo kadaricus” ingyen söre is sunyiság. A holokauszt idején a redőny mögül kukucskálóknak is megvolt a maguk ideológiája (“nem tudtuk, nem gondoltuk”), de a fejükben már a megüresedett szomszéd lakás járt. Az antiszemitizmus és cigánygyűlölet mögött is sunyiság áll. Irigység és sunyiság kéz a kézben járnak. Az irigy ember sunyi lesz, a sunyi pedig szolgalelkű.

A sunyiság nem velünk született tulajdonság, de képes nemzeti karakterré válni. Egyszer Orbán Viktor Mihály azzal magyarázta a sajátos magyar gondolkodás kialakulását, hogy Magyarország a Kelet és a Nyugat határán állandóan ütköző zónában állt, hol a német, hol az orosz, hol a török elnyomással szembeni alkalmazkodás alakította sajátos „túlélési” képességét. Orbán a nemzeti sajátossággá vált sunyiságot, a számító alkalmazkodást nevezi a mi értékünknek, amire építeni akarja a magyar jövőt. Csakhogy sunyi ember nem képes nagy dolgokat alkotni, az mások nagyságából akar megélni. Sunyi embert sehol nem szeretik, és minden jó ízlésű társaságból kiutálják. Magyarországgal most éppen ez zajlik. A magyar ember olyan példákat mesél büszkén, hogy a magyar utolsónak megy be a forgóajtón és elsőnek jön ki. Még senki nem mondta meg neki, hogy ezt más bunkóságnak tartja. És azt sem mondja el senki, hogy a sunyi magyar jön ki elsőnek, de a világban végül az boldogul, aki utolsónak jött ki, mert mindenkit maga elé engedett. Nem tudom, honnan veszik azt a legendát, hogy a magyarok után mindenhol kapkodnak. Én nem ezt látom itt, hanem azt, hogy kerülik őket. Megmondjam miért? Mert sunyinak tartják őket. Akiket nem, azokon valahogy nem is érződik, hogy magyarok lennének, és a hozzájuk hasonlókat leszámítva, kerülik is a magyarok társaságát. Szomorú, de így van.

Végül fussuk le a kötelező kört, bár normális ember pontosan tudja, amikor nem róla van szó. De mondjuk el: nem általánosítunk, vannak sokan kivételek, akik nem sunyik. Ők azonban szenvednek ettől, és megvan róla a véleményük. Aki például most egyetértően bólogat, az úgy magyar, hogy nem sunyi. Nincsenek túl sokan. Ezt bizonyítja a diktatúra. Sunyi emberek járnak ugyanis úgy, hogy végül egy diktátor ül a nyakukba. Ők megérdemlik. De itt vagyunk mi is.

Most talán elindul valami. De ne csináljunk úgy, mintha eddig minden rendben lett volna. Ha ezt letagadjuk, akkor megint homokra építjük a mi várunkat.