Túléli Irak, hogy lefaroltak az amerikaiak? 2012. január 19. csütörtök 16:02 | RR Forrás: AN

Washington/Bagdad – Nincs jele annak, hogy belátható időn belül megoldódna az iraki belpolitikai válság, amely a síita vezetésű kormány által a szunnita elnökhelyettes ellen kiadott letartóztatási parancsban érte el csúcspontját. Az amerikai csapatok múlt havi kivonása után immár senki nincs, aki útját állja a készülődő szektás erőszaknak.

Mint arról beszámoltunk, a halálbrigádok alkalmazásával vádolt Tárik al-Hásimi elnökhelyettes Irak kurdok által lakott területeire menekült, családját külföldön helyezte biztonságba, ő maga pedig az iraki kurd elnök vendégszeretetét élvezi. A síita bagdadi hatalom nem tud akaratának érvényt szerezni, ami arra utal, hogy Irakban de facto már most legalább kettős, de inkább hármas hatalom létezik.

Noha egyelőre semmilyen külhatalom nem ismeri el, létező entitás Kurdisztán, saját hatáskörrel és fegyveres erővel, mely utóbbi képes megvédeni Núri al-Máliki miniszterelnöktől Tárik al-Hásimit, a menekülő alelnököt. Kurdisztán még csak válaszra sem méltatta azokat a bagdadi felszólításokat, hogy „adja ki” a politikust – és sokat elárul az is, hogy a síita kormány nem mer Hásimi után fegyveresekkel bevonulni kurd területre.

A Hásimi ellen indított hajtóvadászat, valamint az a lépés, hogy Máliki miniszterelnök kísérletet tett szunnita helyettese, Száleh al-Mutlák kirúgására is, azt eredményezte, hogy az Irakíja pártszövetség bojkottálja a törvényhozás és a végrehajtás munkáját egyaránt. Ezáltal a washingtoni aggyal kitalált, hatalommegosztásra és józan belátásra építő síita-szunnita-kurd koalíció lényegében megszűnt, a síita Máliki egyedül kormányozza az országot, mármint azt a részét, amely felett hatalma van.

Az erőszakkal megdöntött Szaddám Huszein-rendszer fő támaszát adó, számszerűen azonban kisebbségben lévő szunniták szélsőségesei véres merényletek sorozatával mutatták meg, miként képzelik el az ellenállást arra az esetre, ha a síita kormányzás Irán és a vele szövetséges asszadi Szíria érdekszférájába próbálná terelni a megoldatlan problémáival magára hagyott országot, s a terrorcsoportok rendszeresen támadják az olajlétesítményeket is. Ennek következtében teljes a bizonytalanság Irak jövőjét illetően, noha elemzők néhány forgatókönyvet már felvázoltak.

Máliki sikeresen kitart

A halálbrigádok működtetésével vádolt Hásimi alelnök azt akarja, hogy ügyét ne Bagdadban tárgyalják, ahol Máliki akarata érvényesül, hanem az északi Kirkuk olajvárosban, ahol a kurdok befolyása a legnagyobb. A kurdok is ezen a véleményen vannak, Máliki viszont hallani sem akar más helyszínről, mint a főváros. Mivel valószínűtlen, hogy az alelnök Bagdadba utazva önként dugja a nyakát hurokba, a patthelyzet eltarthat még egy darabig.

Máliki ezt az időt arra használhatja fel, hogy tovább mélyítse a koalíció szunnita tagjában, az Irakíja pártszövetségben jelentkező ellentéteket. Az egység megőrzésének érdekében kerekasztal-konferenciát szerveznek, de az ebben a hónapban már aligha ül össze, noha hasznos lenne, mert hozzájárulna a feszültségek enyhítéséhez, és ami még ennél is fontosabb, a szunnita törvényhozók presztízsveszteség nélkül visszatérhetnének munkájukhoz, befejezve a bojkottot.

A szunnita többségű Szalahuddín tartomány egyre vehemensebben szeretne a jelenleginél nagyobb autonómiát kicsikarni Bagdadtól; megfigyelők szerint valószínűtlen, hogy ez belátható időn belül sikerüljön. Az önkormányzat kiterjesztése érdekében azonban már petíciók sorozata kezdeményezi a népszavazást.

Máliki síita szövetségesei a mostani felfordulást arra próbálják felhasználni, hogy minél több kormányzati pozíciót szerezzenek meg maguknak, növeljék a minisztériumokban, tartományi tanácsokban a hatalmukat és síita foglyok kiszabadítását érjék el.

Kurdisztán minden bizonnyal ugyancsak különféle engedményeket kíván a központi kormányzattól kicsikarni annak fejében, hogy kiadja az üldözött államfőt; ezek között lehet régi földbirtokviták kedvező megoldása, a kurdisztáni olajjövedelmek helyi felhasználása és nagyobb részesedés az országos költségvetésből.

A kormány törekvései növelhetik a szunniták politikai elszigeteltsége érzését, ennek következtében egyes felkelő csoportok, így az al-Kaida, további terrorcselekményeket követhetnek el.

Míg több elemzőnek és politikusnak meggyőződése, hogy Irak hosszú távon szunnita, kurd és síita államokra oszlik fel, rövid távon a többségi síiták hatalmának konszolidálása várható.

Szakad az Irakíja?

A kormány Hásemi és Mutlak elleni lépései feszültséget eredményeztek a laza, vegyes vallású szövetségben, amelyet régóta fenyeget a felmorzsolódás veszélye. A pártszövetségnek nem valamennyi tagja bojkottálja a parlament és a kabinet üléseit. A heti minisztertanácsi ülésen három miniszter jelent meg.

Semmilyen eredménnyel nem jártak az Irakíja azon kísérletei, hogy bizalmatlansági indítvánnyal próbálják meg megfosztani Málikit a hatalmától; ezeket a próbálkozásokat csak kevesen támogatták. A 2010 márciusában tartott választásokon az Irakíja 91 mandátumot szerzett, de a csoportból hamarosan két szövetség bontakozott ki: egyik volt a tizenegy síitából és világi szunnitákból álló alfrakció, amely önmagát „Fehér Irakíjának” nevezi, a másik hat világi szunnita csapata, míg a harmadik, tizennégy fős gárda jelenleg szerveződik.

A blokk szerdai találkozóján döntött a bojkott folytatása mellett, de az Irakíja vezetője, Ijád Álávi javasolta, hogy Málikit váltsák le, vagy tartsanak előrehozott választásokat, ha a nemzeti konferencia nem hozna békés megegyezést az országban.

Amennyiben az Irakíja teljesen széthullik, Máliki megkaphatja, amire a jelek szerint törekszik – többségi kormányzást a kurdok közreműködésével – anélkül, hogy további lépéseket kellene tennie a főként szunnita támogatású tömb ellen. Az Irakíjának a kormányzásból való kitúrása azonban szinte bizonyosan a szektás erőszak legvéresebb formájának kiújulásával járna.

További támadásokra lehet számítani?

Az utolsó amerikai katona tavaly december 18-i távozása óta több embertelen merényletre került sor. December 22-én tíznél több bombát robbantottak összehangolt merényletsorozatban, főként bagdadi síita negyedekben; hetvenhárman meghaltak, kétszázan megsebesültek.

Szombaton ötvennél több embert vitt magával a halálba egy öngyilkos merénylő, aki Bászrában robbantotta fel magát síita zarándokok között; százharmincan kerültek kórházba.

Az utóbbi időben elkövetett támadások közül sok az iraki al-Kaida ismertetőjeleit viseli magán; nem kizárt, hogy a szervezet a politikai válság kellős közepén így próbálja fitogtatni erejét. Amerikai és iraki biztonságiak szerint a terrorbanda az utóbbi években jelentősen megfogyatkozott, ám még mindig van ereje ahhoz, hogy átfogó támadásokat hajtson végre.

Az Ászájb al-Hák síita milícia, amely az iraki csatatér egyik legjelentékenyebb szereplőjévé vált az elmúlt években, bejelentette, hogy leteszi a fegyvert és ellenzéki frakcióként a politikai küzdelmekbe száll be. A lépés láthatóan felingerelte Moktada al-Szádr síita hitszónokot, akinek politikai mozgalma megfontoltan bár, de Málikit támogatja a parlamentben. Szádr „gyilkosoknak” nevezte az Ászájb tagjait, akiknek semmi keresnivalójuk a politikában. Nem kizárt, hogy hamarosan utcai harcok formájában is visszaköszönnek a szádristák és az Ászájb al-Hák közötti ellentétek.