Szeretnék karácsony alkalmából egy olyan cikket írni, amiben nincs politika. Arról szeretnék szólni, hogy nekünk Amerika mindennap karácsony. Nem azért, mert itt könnyebb lenne az élet, karácsonyt és az igazi örömöt nem ez jelenti. Én Magyarországon kevesebb munkával jobban éltem, mint itt. Hanem azért, ami többet ér mindennél. Amerikában naponta lehet megtapasztalni azt a szeretetet, amire mások karácsonykor próbálják egy-két napra megváltoztatni magukat, és szerencsére gyorsan elmúlik az a pár nap, ezért nem kell bevallaniuk, hogy nem megy, így ez nem nagyon sikerül. Nem másokat akarok megbántani ezzel, én is ebben a kultúrában nőttem fel. De amit itt megtapasztal az ember, az egészen más. Azokról az amerikai filmekről, amelyeket otthon sokszor csöpögősnek mondtunk, azt gondoltuk, hogy kitalációk. De nem, az amerikaiak ilyenek. Meghatóan jók tudnak lenni.
Elmesélek egy történetet. Washington közelében laktunk, és már készültünk vissza New York mellé. Az egyik helyről már ki kellett volna költözni, a másik helyre még nem tudtunk beköltözni, volt három hónap, amikor nem tudtunk hova menni. Ilyen rövid időre nem lehet lakást bérelni, csak nagyon drágán. Egy amerikai ismerősünk azt mondta, megkérdezi a szomszédját, mert ők minden nyáron elköltöznek a nyaralójukba. Szabadkoztunk. Már azon is meglepődtünk, hogy nem zárkóztak el a találkozás elől, miután a szomszéd felesége meghallotta, hogy van egy egyéves kislányunk.
Amikor találkoztunk, Nancy a lényegre tért. Megkérdezte, hogyan hívják a kislányt. Azt mondtuk, Rebecca. Nem értettük, de Nancy szeme könnybe lábadt. Feltette a következő, a legfontosabb kérdést, mielőtt elhatározza, hogy ránk bízza-e a hatalmas házát és mindenét, amíg ők távol lesznek. Ez a mindent eldöntő kérdés így hangzott: „Hogyan írja Rebecca a nevét?” A Rebecca nevet ugyanis Amerikában többféleképpen lehet írni. Nem értettük, miért fontos ez. Mondtuk tanácstalanul, hogy két „c”-vel: Rebecca. Erre elmosolyodott, átölelte a feleségemet, Rebeccát a kezébe vette, azt mondta: „Isten hozott benneteket”. Jött John, a férje, végigvezetett bennünket a házon, mindent megmutatott hogyan működik, és közölték, hogy másnap jöhetünk, mert ők indulnak North-Carolinába.
A házban tudtuk meg, hogy Nancy mi alapján fogadott be bennünket. Aznap egy boltban meglátott egy bábjátékot. A báb egy kis szőke kislány volt, amit bábszínházban lehet használni. A báb szoknyájára az volt írva, hogy „Rebecca”. Nancy-nek vannak szép unokái, de Rebecca nevű unokája nincs. Mégis erős késztetést érzett, hogy a kis bábot megvegye. Nem értette. Nancy Istenben hívő, sokat imádkozó hölgy, aki egy templomban önkéntesként orgonált. Hazafelé imádkozott, hogy Isten mondja meg neki, miért kellett neki ezt a kis bábot megvennie? Két unokája van, mindkettő fiú. Végül azzal az érzéssel nyugodott meg az ima után, hogy ne aggódjon, lesz majd kinek adni a kis játékot. Mikor hazaértek, akkor kérdezte meg a szomszédja, hogy tudna-e segíteni egy kelet-európai családnak, akik nem tudnak hova menni három hónapig. Nancy – mint később mesélte – nagy boldogságot érzett a szívében, amikor meghallotta, hogy van egy kislányunk. Nem tudott semmit, de ő már biztos volt valamiben. Nem szólt a szomszédnak a kis bábról, csak azt mondta, hogy hívjon azonnal bennünket.
Ezután – mit sem tudva rólunk – kérdezte meg, hogy mi a neve a kislánynak és hogyan írja a nevét. Elég kis valószínűsége volt, hogy egy magyar kislányt éppen Rebeccának hívnak, és az még két „c”-vel is írja a nevét. Úgy adták oda a házukat, hogy semmit nem tudtak rólunk. Mindenünket ránk bízták, és teljes nyugalommal elmentek három hónapra. A rövid találkozáskor derült ki, hogy Nancy egy szép kis templom önkéntes orgonistája. A nyári hónapokban a templomnak nincs orgonistája, amíg ő távol van. Feleségemnek felcsillant a szeme, hogy ő orgonaművész, szívesen helyettesíti. Így lett.
Nancy a boldogságtól sírva ment el, miután Rebeccának átadta a kis bábot, rajta a felirattal: „Rebecca”.
Én pedig nem gyújtottam fel véletlenül a házat. Ez volt a legnagyobb bizonyítéka, hogy Isten szeretete tette ezt. Isten gondolatai magasabbak, mint az emberek gondolatai. Ő mindent fordítva tesz, mint ahogyan egy ember tenne. Ezt látni a legcsodálatosabb. Az mindig karácsony.
Mi ezt az Amerikát ismerjük. Száz ilyen történetünk van.
Boldog Karácsonyt!
Hát igen.
Itt , az Óhazában pedig egyesek vesznek egy ménkű-nagy tgerepjárót , mindenhol keresztbe állnak vele hogy másnak nejusson hely és erőszakosan meregetik belőle kifeé a szemüket.
Nekik meg ez Amerika …
Mi is igy ismerjük és szeretjük Amerikát. Amerikai haditengerész férjem már velem együtt menekült vissza Magyarországról, mert egy hamis honfiui érzés vissza vitte őt szülőhazába, amely rutul becsapta. Georgiában találtunk otthonra, és jó érzésü emberekre. Mikor beköltöztünk a szomszédok tv-t, kávéfőzőt, porszivót, lábasokat hoztak, levágták a füvet, s figyelmük kedvességük azóta is tart. Első karácsonyunk itt, és nagyon boldogok vagyunk hogy ki tudtunk jönni, még az előtt, hogy a vasfüggöny ujra lezuhan szülőhazánkra.
F E L H Í V Á S
EURÓPAI UNIÓ Vezetői részére !
Izsák-Bács Jeremiás lelkész ( november 10.-től ), és
Soós Péter lelkész (december 4.-től ) megkezdett
Tiltakozó böjttel kívánjuk felszólítani az Európai Unió Vezetőit,
gyakoroljanak nyomást, és lépjenek fel
az Európa ellenes, (Emberi jogokat megszegő, hatalmával és parlamenti
többségével visszaélő) magyarországi politika és törvényhozással szemben,
hogy azonnal térjenek vissza a közös Európai Uniós értékekhez !
I. Tiltakozó böjt oka:
A közös európai értékeink – szabadság, jogállamiság, demokrácia,
szolidaritás – súlyos megsértése történik ma Magyarországon !
Indoklás :
1./ A januártól élessé váló, de máris működő és sokakat megfélemlítő, valamint
egzisztenciálisan ellehetetlenítő Új média törvénnyel a sajtószabadság (így lényegében a
szólásszabadság, a szabad vélemény nyilvánítási jog) súlyos korlátozása lép életbe.
2./ Új alaptörvény, az Alkotmány helyett:
2.1. Megszünteti az államhatalom ideológiai semlegességének elvét;
2.2. „Sarkalatos törvényekkel” lényegében megteremti a diktatúra jogalapját;
2.3. Nemzeti ideológia elveire cseréli a polgári demokratikus jogállami normákat,
2.4. Demokrácia-, és alkotmányellenesen bebetonozza a jelenlegi kormánypárt hatalmát,
saját győzelmét előre biztosító választási törvénnyel, véglegesen korlátozva ezzel az
esetleg későbbi másik kormányzat mozgásterét.
2.5. Bevezetik a kollektív bűnösség elvét, boszorkányüldözést folytatva a legnagyobb
ellenzéki (szocialista) párt ellen, hogy a következő választáson megnehezítse
indulásukat.
2.6. A munkavállalók jogaival ellentétesen, a sztrájkhoz való jogot korlátozza.
2
3./ Szintén diktatórikus visszaélés a sarkalatos törvényekkel
3.1.Az új egyházi törvény :
- Alkotmány ellenesen elvették több mint 100 törvényesen működő egyház
státuszát.
- Az „egyház” megjelölés erőszakos módon, egyesületi jogállásra változtatása
súlyosan hátráltatja a szabad vallásgyakorlás jogát,
- A hátrányos megkülönböztetéssel elvették a törvény előtti egyenlőség jogát,
- Azzal, hogy a bíróság helyett a parlament kétharmada dönt róla, ki minősül
egyháznak és ki nem, elvették a törvényes eljárás lefolytatásához való jogot, és
elvették a fellebbezés jogát az újra regisztrálási kérelem elutasítása esetén
(ráadásul avval fenyegetik a majdan „nem regisztráltakat”, hogy elkobozzák
vagyonukat és intézményeiket)
- (ld.: Melléklet – Egyházak Nyilatkozata, kelt: 2011.08.10. angol nyelven.)
3.2. Alkotmánybírósági törvény :
- Alkotmánybíróság jogkörének drasztikus csökkentése,
- A bírói testület pártsemlegességének megszüntetése, pártbefolyás érvényesítése,
- Jelenleg folyamatban lévő 1584 beadvány teljes jogon kívül helyezése január 1.-től
3.3. A Munka törvénykönyve :
- Munkavállalók jogainak drasztikus csökkentése,
- Szociális jogok elvonása,
- Sztrájkjog drasztikus csökkentése,
3.4. Választási törvény :
- Egyoldalú, antidemokratikus szabályozás, ami csak a jelenleg hatalmon
lévő pártnak kedvez, (pl.: jelöltállítási feltételek drasztikus szigorítása,
választókerületek teljes átalakítása saját érdekek alapján, stb.,)
4./ Egyéb törvények : ( társadalmi ellentétek szítása, szolidaritás elutasítása, a szegénység
kriminalizálása, hajléktalanok, kukázók 150.000,- forintra büntetése vagy bebörtönzése.)
4.1. Hatalmi ágak szétválasztása elvének felszámolása :
- Bírósági függetlenség megszüntetése,
- Ügyészség függetlenségének megszüntetése,
- Köztársasági elnöki hivatal pártbefolyás alá vonása,
- Alkotmánybíróság függetlenségének és jogkörének drasztikus csökkentése,
4.2. Elhibázott gazdasági és adótörvények :
- Az egy kulcsos adó hatása: gazdagok támogatása, szegények megsarcolása,
- Alkalmazottak jogainak súlyos csökkentése,
- Társadalmi elégedetlenség (instabilitás) okainak megteremtése,
- Magánnyugdíj Pénztári vagyon (10,9 Billió Euro) államosítása, ellopása, ezzel
megvalósult a magántulajdonhoz való emberi jog durva megsértése is !
3
4.3. NIBEK (új titkosrendőrségről szóló) törvény :
- Adatvédelmi és emberi jogok semmibe vétele,
- A politikai üldözés és a totális diktatúra lehetőségének megteremtetése.
Összefoglalva :
II. A tiltakozó böjt célja:
Felhívni az Európai Unió– , és az Európa Tanács vezetőinek figyelmét,
hogy Magyarországon színlelt demokrácia működik! Ennek leple mögött, 2012. január 1.-től, – a
történelemben korábban már keservesen átélt – egypárti és egyszemélyi diktatúra fog működni az
Európai Unió egyik tagállamában.
A múlt század két világháborúja közötti dicstelen európai történelmi emlék arra késztet, hogy
az 1.-4. pontokban felsorolt indokok alapján figyelmeztessük a nemzetközi, az Európai Uniós, és a
magyarországi közvéleményt ennek súlyos veszélyére!
KIÁLTUNK !
TEGYÜNK MEG MINDENT ENNEK MEGAKADÁLYOZÁSÁRA, MEGFÉKEZÉSÉRE !
Szolidarisak vagyunk minden jogfosztott Honfitarsunkal.
Tiltakozunk minden eroszak ellen – tiltakozunk a KEPVISELOK eloalitasa ellen .
Amikor Orban Viktor Kordont Bontott a Kosuth Teren – Ot – nem alitottak elo
a rendorok, de visszamenoleg majd a jovo KORMANY majd tegye meg .
Kedves magyarok, most az ido az utcara vonulni, mert 2012 januar 01. utan majd a FOGDABA, FEGYHAZBA vagy a PSZICHIATRIAN lesz lehetoseg Kialtani
a Szabadsagert.
Barcelona, 2011. december 25
Izsák-Bács Jeremiás és Soós Péter
Tiltakozó lelkészek
Kedves Bartus Laci!
Ezért érdemes egyenes derékkal járni, tudnillik Isten maga az igazság. ezért szereti azokat akik igazak, és nem lehet őket korrumpálni. Járj továbbra is az egyenes, bár keskeny úton!
“Sanyibácsi”
Megható történet..Mondhatnám úgy is,hogy gyönyörű! Idehaza elképzelhetetlen egy ilyen gesztus a másik emberrel szemben.Itt minden csak a pénzről,az anyagiakról szól.Ha meg véletlenül adományozunk,azt nagy csinnadrattálva tesszük,hogy nagyobbnak mutathassuk magunkat.Ezt a csendet,ezt a nyugalmat,biztonságot és hitet kell elérnünk,hogy “amerikaivá” váljunk.Remélem egyszer majd az unokáink megértik ezt és ilyenekké válnak.
Sok évvel ezelőtt egy erdélyi üdülésre nagycsaládosként úgy bérelhettünk házat,hogy a tulajdonosokkal nem is találkoztunk.Természetesen nagyon vigyáztunk mindenre,és úgy jöttünk el,hogy előtte a szomszédokkal,mint barátainkkal fényképezkedtünk.A tulajdonos megbízottjával rendeztük az anyagiakat,és velük üzenve köszöntük meg a lakhatást.Így is lehet…
Kellemes ünnepeket az AN munkatársainak, és további jó munkát.
Bár jobb lenne, ha újra több hírt kapnánk Mo.-ról a megszokott stílusban.
Addig míg Magyarországon a “dögöljön meg a szomszéd tehene is” felfogás jellemzi az emberek hozzáállását a másik emberhez, addig esély sincs arra, hogy ilyen vagy hasonló sztorik teljesen általános viselkedésnek tünjenek az országban.
Szent és igaz. Jómagam is meg tapasztaltam segítségét, nagyságát. Ezért kell hinnünk benne.
Ez még egy jólfésült novellának is nagyon jó. Köszönöm.
“Nem tudom mi a sorsod, de egy dolgot tudok: csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat szolgálni.”
(Albert Schweitzer)
Köszönöm,
kedves Bartus László hogy megosztotta ezt a kedves történetet!
.
Sok Boldogságot és Boldog Békés Karácsonyt kívánok!
A MAGYAR NEMES
Őseimnek véres kardja
Fogason függ, rozsda marja,
Rozsda marja, nem ragyog.
Én magyar nemes vagyok!
Munkátlanság csak az élet.
Van életem, mert henyélek.
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok!
Jól készítsd, paraszt, az útat,
Mert hisz a te lovad vontat.
Csak nem járhatok gyalog.
Én magyar nemes vagyok!
Tán a tudománynak éljek?
A tudósok mind szegények.
Nem irok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok!
Van, igaz, egy tudományom,
Ebben párom ritkán látom:
Enni, inni jól tudok.
Én magyar nemes vagyok!
Milyen jó, hogy nem adózok.
Gazdaságom van, de nem sok,
S van adósságom, de sok.
Én magyar nemes vagyok!
Mit törődöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!
Ősi joggal, ősi házban
Éltemet ha elpipáztam:
Mennybe visznek angyalok.
Én magyar nemes vagyok!
Tipikus amerikai történet. A többféle nemzetiség együttélése nyitottá teszi és a másik iránti bizalommal tölti el a népeket. Hol vannak a magyarok ettől a mentalitástól? Ég és föld a különbség.
.
A múlt héten jelent meg egy nemrég történt angliai kisvárosi eset a hazai sajtóban, hogy az ottani magyarok közismert, hetven éven felüli helyi jótevőjét ölte meg egy 47 éves csóró magyar, valamilyen Elemér. Nem volt neki elég, amit szívességből kapott, több kellett neki. A kamera rögzítette a pasast, utána elkapta a rendőrség. A telhetetlen magyar gátlástalanul megölte a jótevőjét.
.
Csak tudnám, miért képzelik egyesek, hogy a magyarok különbek más nációknál? Talán amiatt, hogy nem ismernek más népeket, más kultúrákat, és nem is akarják megismerni. Siralmas. Erre a tudatlanságból fakadó kivagyiságra büszkék a vérgőzösen nacionalista hazaffyak?
Kedves Bartus László! Áldott Békés Karácsonyt Kívánok!!
Bartus úr története jellemző az ottani életre. Az emberek nem ellenségesek, hanem mindenféle előitélet nélkül megértőek, kedvesek az idegenekkel is, míg rászolgálnak. A párommal megtapasztaltunk sok esetben hasonló történeteket ott. Pl. a reggeli futásnál a szembejövők (vad idegenek) köszönnek egymásnak, a lakóparki szomszédok kedvesen egy pár szóra leállnak beszélgetni, ötleteket adnak, a medencénél nem zavaják a másikat, kedvesen, mosolyogva köszönnek, ha kell segítenek embertársaiknak.
A közlekedésben nem erőszakosak, az átkelőnél már sok méterrel előbb az autósok figyelembe veszik az áthaladó szándékát és leállnak, szabad átjárást biztosítanak. A rendőr sem azonnal bírságol, hanem kedvesen elmondja, hogy szabálytalanságot követtünk el, legközelebb vigyázzunk, stb…..
Persze, ha okoskodva, erőszakosan, suttyó módon (úgy magyarosan!) reagálnánk, más lenne a reakció is.
Boldog Ünnepeket !
Boldog Karácsonyt, Bartus Laci! Remélem, egyszer személyesen is találkozunk. Ott, a Tengeren túl.
Én meg azt láttam New Yorkban , hogy az autóknak volt zöld jelzésük , de egy gyalogos átakart menni a forglmas avenu.-n Az autók szépen megálltak neki holott zöldjük volt.
Feltételezték hogy azért akar átkelni mert NYOMÓS oka va rá , hiszen Amerikában minden gyalogos egyben autóvezető is . Tehát nem a szabálytalanság kedvéért teszi hanem súlyos kényszerűségből.Akkor meg ugyebár segíteni kell neki !
Szeresd felebarátodat mint tenmagad. Boldog ünnepeket mindenkinek.
Én nem tudom, jellemző-e kint ez, a mai világban hétköznapi talán ott sem lehet, de GYÖNYÖRŰ !
Nem vagyok vallásos, én az emberekben rejlő jóságban hittem, de itthon ez a hit erősen kezd elpárologni…
Köszönöm Bartus Úr, hogy megosztotta ezt a kis történetet, könny szökik a szemembe, de a boldogságtól, és táplálja a halvány reményt.
Kívánok áldott, békés ünnepet, és olyan évet, amilyet kívánni lehet…
Köszönjük egész évi áldozatos munkáját, amivel segíti kavargatni az egyébként túlzottan könnyen ülepedő szennyvizet, mellyel hozzájárul, hogy ne uralkodjon el végleg a sötét kór kis országunkban…
Tisztelettel: Simon Ervin
Szia Laci!
Köszi az írásodat!
Családommal együtt boldog karácsonyt kívánunk!
Csaba
Számomra ma is az Úr csodája, ahogy Iványi Gábor lelkész, Izsák-Bács Jeremiás lelkész és Soós Péter lelkész küzd a magyar média agyonhallgatása ellenére mind szélesebb körben ismerten, és eredményesen. Végre talán magukhoz térnek a magyar keresztények.
Köszönjük ezt a Magyar Népszavának, Bartus Lászlónak, valamint munkatársainak, akik kitartó türelemmel és türelmetlenséggel kiáltoztak értünk/hozzánk.
Kedves komment társak! Tudom, hogy nekünk magyaroknak sok-sok hibánk, gyengeségünk van, de (a jövő reménységéért) ne csak szidjuk magunkat, inkább becsüljük meg magunk közül azokat, akik követendő példák számunkra, és kövessük őket.
Kívánok mindenkinek áldott, eredményes, békés és szabad újesztendőt, jövőt.
Magyarországon az emberek többsége nagyon bizalmatlan mérhetetlenül önző és erősen anyagias(tisztelet a kivételnek). Finnországban élek és orvosként dolgozom. Van magyarországi és szerbiai tapasztalatom is, az emberek mentalitása ég és föld. A finn betegek bizalommal vannak orvosuk felé, eszükbe nem jut kételkedni a döntésemben. A mi térségünkben az emberek nagyon bizalmatlanok, mielőtt bármi történne rendesen körülinformálják az embert, ha pedig egy szolgáltatásért pénzt fizetnek, akkor kitapossák azt is ami nem jár, majd utána minden alkalommal céloznak rá, hogy ők bizony egyszer sok pénzt fizettek. Bartus László karácsonyi írása is jól mutatja a bizalom sok helyen alapból megvan, még az otthonát is kölcsön adja az amerikai polgár, idegeneknek. Magyarországon, de Szerbiában is, kérdezem én mi maradna egy lakásból, ha azt csak úgy ismeretleneknek kölcsön adnánk? Ott mi eljátszottuk a bizalmat. Nem csak az orvosok, mindenki, fodrász, bolti pénztáros, autószerelő, stb…. csak azt nézik az emberek ki veri át őket. Finnországból hazalátogatva engem azonnal átvág valaki, taxis, pénzváltó, vagy aki ér. Az évek során eltunyultam, nem tudok már erre a dzsungel harcra koncentrálni:))) Boldog és Békés Karácsonyt Kívánok az AN szerkesztőinek és minden kedves olvasótársamnak.
Vajdasági
Nem tudom pillanatnyilag a finnek rokonaink vagy mégsem, de légyszíves add át jókívánságaimat számukra karakán kis nemzet – lásd pl. a II. világháborút. Természetesen neked is békés boldog ünnepeket.
http://shakespeare.nolblog.hu/archives/2011/12/26/AZ_USZO1944_novembereben/
Hát, igen. Örömmel olvastam a cikket, mert néha azt hiszem itthon, hogy az egész világ ilyen hazug és gonosz lett. Itt Budapesten is nagyon sokan szenvedünk ennek a mentalitásnak a “gyümölcseitől”, de nem tudunk mit tenni. Legszívesebben én is, családommal együtt kimennék Amerikába, de sajnos, az nem olyan egyszerű. Azért áldott karácsonyt nektek ott!
Nagyon szép kis történet. Én nem vagyok vallásos, ezért inkább azt gondolom, a leírt történet szerencse. Bár abban viszont biztos vagyok, hogy a szerencse is oyan emberek kiváltsága, akik megérdemlik.
Igen, én is gondolkozás nélkül elmennék innen a dohos szagú butaországból. Bár jó körülmények között élek, teljesen biztos vagyok abban, hogy a családom biztonsága, jövője nem biztosított már középtávon sem. A visszaszámlálás elindult. Nagyon nyomasztó érzés, aki itt él Mo -on, az tudja mire gondolok. Jó lenne elmenni innen, még kevesebbel is beérném mint itt. Semmi nem számít, csak a jó munka elismerése, tisztelete, és a biztonságos jövő. Úgy tudom egy kisebbfajta menekült hullám indult el már most is. Az itthonmaradók jó része aktívan készül a menekülésre. Komplett családok fogadnak fel nyelvtanárokat, és napi szinten készülnek a távozásra. Egy dolgot tudni kell. A menekülők olyan emberekből áll, akik munkájára, szakértelmére támaszkodik az ország gazdasága. Vajon a rezsim hogyan fog akadályokat görgetni a folyamat elé? Lehet hogy ismét diszidálásról fogunk beszélni?
A jövő év vízválasztő lesz. Már nincs annyi pénze Orbán rezsimjének, amiből kihúzna egy egész évet. Ha sikerül nekik, akkor tartósan beássák magukat, a többi évet is megoldják.
Kellemes Ünnepeket Kívánok mindenkinek!
Nagyon szép történet! Tényleg, akár még novella is lehetne belőle…
Sokan ostorozzák Amerikát a képmutatásukért, meg mert egyik fő fenntartói a gazdasági rendszer igazságtalanságának, ami ma a világban uralkodik, de amit el kell ismerni, azt el kell ismerni, hogy valóban sokkal nyitottabbak, mint amit mi megszoktunk. Én csak 3 napig voltam Am.-ban, de nekem is van történetem, ami fentebbi nyitottságukat támasztja alá. Gyakorlatilag bárkinek segítenek, legyen az idős, fiatal, nő vagy férfi, fehér v. színesbőrű, bármilyen. Anélkül, hogy bármit is tudnának a másikról…
Kedves Bartus úr!
Kérem, írja meg a többi 99 történetet is!
Higgye el, ezeknek legalább akkora ereje van, mint a politikai elemzéseknek!
Köszönet a cikkért!
Boldog Karácsonyt!
Karacsonyi ajandek volt olvasni a szeretetrol. Koszonom!
En is csak par eve elek Amerikaban, alig tudtam angolul, de intezkednem kellett hivatalos ugyekben ( bank, szolgaltato cegek, stb …) meghozza telefonon ami nehezebb mint szemelyesen – nekem legalabbis ) Hivtam a szamot, elfeledkezve arrol, hogy nem is tudok beszelni, dadogva kezdtem magyarazkodni, hogy elnezest, kicsit tudok csak angolul… erre a valasz: nem, nagyon kedvesen beszelsz, megkerdeztek milyen nyelven beszelek, megkerdeztek az ott dolgozokat, ki tud magyarul, ha nem volt, azonnal kaptam telefonos tolmacsot. Nem szegyenitettek meg, batoritottak, a vonaton tusszentettem, mire kikerestem a zsebkendomet, egy utas mar nyujtotta is, mert neki jobban a keze ugyeben volt. sajnos otthon sokan ugy nyiatkoznak az amerikaikrol hogy butak, pedig tanulhatnanak toluk. Nagyon osszetarto nep. Az hogy itt is tortennek csunya dogok, azl nem jellemzi az altalanos amerikai mentalitast. Nem szedik le az elozo enokok kepeit, szobrait, stb. Megtalaltam a lelki nyugalmamat es nem hagynam el Amerikat.
Kivanok minden kedves levelezonek boldog Unnepeket.
Nagyszeru tortenet!A johir az az hogy nem kell amerikainak lenned ,sem gazdagnak hogy jot tegyel masokkal/kulonosen idegenekkel.Ez nem amerikai,hanem BIBLIAI-JEZUSI ‘talalmany’.Ezert van remenyseg meg Magyarorszag szamara is……meg Orban Viktor szamara is…..God bless…
Laszlo
Kedves Bartus úr!
Nagyon szép megható történet. .Itthon nem tudom valamikor lesz-e ilyen viszony ember és ember között.Nagyon jó lenne ha tiszta szívből tudnánk végre egymásnak örülni a másik sikereinek és nem gyűlölettel gondolni rá mert neki több van mint nekem.Van egy régi mondás ne irigyeld csináld utána.
Köszönöm az őszinte történetet még egy darab Amerikából ami rejtve marad az átutazó előtt.Az egymás szeretete és tisztelete kihalt nálunk nem létezik.Van helyette feneketlen gyűlölet irigység ami miatt élhetetlenné vált kis hazánk Magyarország.
Remélem majd saját hibáinkból tanulunk és itt is lehet élni ha nekünk nem is talán az unokáknak.
Az egész családnak kívánok Boldog Békés szeretetben eltöltött ünnepeket!
Szép történet a bizalomrol. Ilyen történet, noha ritka, de Magyarorszagon is elöfordul, mindenütt, ahol az ember ember tud maradni. Az ember lelkét féltenie kellene a kiszaradastol. Szép név a Rebecca…
Köszönöm…
Teljesen egyetértek ezzel az írással is, mert én is ezt tapasztaltam. Mikor két évvel ezelőtt az akkor 28 éves fiam kint volt 3 hónapig ő is ezt a szeretetet tapasztalta meg. Amikor haza érkezett, férfi létére könnyes szemmel emlékezett vissza azokra az egyszerű, kedves, mosolygós emberekre akikkel találkozott. Amikor elbúcsúzott tőlük ajándékokat, pénzt adtak neki, a “szegény magyar” fiúnak. Pedig nekik is van gondjuk, őket is ugyanúgy megviselik az élet viharai de más a szívük.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Ne keseregjetek! Ide előbb-utóbb minden begyűrűzik.
Az 1970-es évek elején egy ismerős család kiment 3 hétre Amerikába a közvetlen rokonaihoz.
Itt akkor nyugalomban éltünk. Esténként még sétálhattunk babakocsival kirakatokat nézni az utcákon, éjszakára nem kellett az ajtókat magunkra zárni, szomszédoltunk, a piacon a nyitott kosarunk tetején volt a pénztárcánk, stb.
Amikor a család hazaérkezett, a feleség nem győzte mesélni, hogy mi “uralkodik” kint a hétköznapokban. Rémtörténetek voltak.
A hugával mentek vásárolni. Előtte leparancsolták a nyakából az aranyláncot, a gyűrűket, semmi értéket nem vihetett magával a nagyváros utcáira, piacaira.
“Mert mindent letépnek rólad!”
Éjszakára, de nappalra is hatvanhat ajtózár, riasztó, soha semmit kint nem hagyunk, nyitva nem hagyunk!!! Itt semmi nincs biztonságban!
Ne nézz az emberek szemébe! Hangosan ne beszélj! gyorsan haza mindenhonnan!
Visszatérés után teljesen magából kikelve mesélte, hogy milyen lehetetlen körülmények között élnek kint a jómodú rokonai. És örültek, hogy végre itthon vannak.
Úgy látszik, hogy legalább 30 év eltolódással éljük meg azt, ami Amerikában van.
Tehát reménykedjünk.
Az új tanügyi törvény, az egyházi iskolák tanrendje megváltoztatja majd a jövő ifjuságát.
30 év múlva itt is szép és jó lesz minden. Addigra “begyűrűzik”.
Kár, hogy ebből én már nem fogok látni semmit, de vígasztal az, hogy az életem nagyrészét abban a korban élhettem meg, amelyet sokan úgy kritizálnak, hogy nem is tudnak róla semmit.
“De mondja maga is Józsi bácsi!!!……….amit kitalált.)
Valószínűleg a friss élmények mondathatják ezeket az élményeket. Én a következő karácsonyi történetet tudom megosztani Magyarországról: tegnap (25.-én) este indultunk haza szüleimtől a családdal, és az utcán a sötétben beletolattam egy utcaszélen parkoló kocsiba. Kiszálltam, és sok ház volt a környéken, nem tudtam kié az egyébként angol rendszámú kocsi. Azon gondolkodtam hova csengessek be, ekkor az egyik ottlakó ember megjelent, és meg is tudta mondani hogy kié a jármű. Becsengettem a házba, mosolyogva nyitottak ajtót, mondtam: sajnos el kell hogy szomorítsam, mert szándékom ellenére beletolattam a kint parkoló kocsiba. Hívta a vejét (magyar volt ő is), aki Angliából jött haza a családhoz, rámnézett, és hálásan így szólt: milyen kedves magától, hogy nem hajtott el. Megírtuk a papírokat, aztán elmenetkor is szabadkoztam: még egyszer elnézést, de ennek ellenére Boldog Karácsonyt kívánok! Ismét kifejezték hálájukat, hogy becsengettem hozzájuk azonnal, mire én: “ez teljesen természetes”.
Úgy gondolom, ez az igazi magyar természet: vállaljuk a felelősséget tetteinkért, nem esünk egymásnak, mégha kár is ért bennünket, hanem igyekszünk tisztességesen elrendezni. Az igazi magyar – még ma is – vendégszerető, szorgalmas, segítőkész, békés, szeretetteljes. Lehet, hogy ez ma már jobbára vidéken található, de én ebben a Magyarországban hiszek.
Köszönöm Bartus úr az egész évi erőt,mellyet írásaival önt belénk.Azt hiszem,hogy Kertész úr véleménye nagyon is helyénvaló,megspékelve azzal,hogy a genetikai állapot általában nem gyógyítható,de a gonoszság ami mo n van az az lenne,ha lenne összefogás.Mindnyájunknak boldogabb újévet kívánok
A különbség a fejekben van.
.
Pár évvel ezelőtt voltam az USA-ban. Egy ismerősnél tötltöttem 2 hetet. Elvitt sok helyre. Egyik beszélgetésünk alkalmával elmondta a gyorshajtás témával kapcsolatban, hogy miért nem lépk túl a 90 mph/h sebességet.
.
A válasz egyszerű. Azért, mert megszavazták.
Gyönyörű volt. Megkönnyeztem.