(Előre jelzem, cikkeim hosszúak. Nem azoknak íródnak, akik sms-t olvasnak csak. Ők ne fáradjanak vele, ez nem nekik készül.)
Fotó: Molnár Miriam/Amerikai Népszava
Egyszer New Yorkban a Brooklyn Bridge-en ültem, és lábamat lóbálva a híd híres sodronykötelein keresztül néztem a Downtown-t, a Wall Street-et is magába foglaló pénzügyi negyedet. Az IMF központja Washingtonban van, mégis ez a világ pénzügyi központja, amellyel szemben az Orbán-kormány ádáz szabadságharcát vívja. A felhőkarcolókban a világ legnagyobb pénzügyi befektetései dőlnek el, itt cserél gazdát a legtöbb áru, hatalmas, országok sorsát befolyásoló vásárlások, tranzakciók zajlanak. Mintha a világ tárulna kicsiben az ember szeme elé. Ekörül zajlanak most a világ politikai és pénzügyi vezetőinek csatározásai, hogy merre van a kiút az adósságválságból. Aki ezt látja, mindent látott. Arra lettem figyelmes, hogy miközben a sodronyokon keresztül nézem a világ szívét, a Brooklyn Bridge vaskötelei hálóként fonják be a „világot”. Megvilágosodásom támadt, és ekkor alkottam meg a családomban nagy sikert arató „Brooklyn Bridge elméletet”, amely ugyan elsőre úgy tűnik, hogy maga a spanyolviasz, viszont a belőle származó következtetések már nagyon is érdekesek. A teória lényege, hogy az egyedül életképes szerveződés az, amely hálót épít és nem piramist. Aki meg akarja hódítani a világot, vagy csak a saját kis világát, annak hálót kell építenie, amely beszövi a meghódítandó területet.
Előzetesen annyit mondanék, hogy így épül fel az orosz maffia, az al-Kaida, az őskeresztény egyház, Kínában ma is így szerveződik a földalatti kereszténység, Kubában az ellenállási mozgalom, így épülnek fel a multinacionális cégek, de így szerveződött a polgári körök mozgalma is, amely Orbán Viktor sikerének egyik titka. Közös jellemzőjük az, hogy megfoghatatlanok és kiirthatatlanok, rendkívül mozgékonyak és hatékonyak, illetve ha egy tönkremegy, nem dönti romba az egész szervezetet. A piramis jellegű szervezetek hierarchikusan épülnek fel, ezért ezeket könnyen fel lehet számolni, nehézkesek, sérülékenyek és drágák. Ha lefejezik vagy a hierarchia bármely szintjén beavatkoznak, esetleg az egyik alegység csődbe megy, akkor csődbe megy az egész, illetve a szervezet összeomlik.
A háló jellegű szervezetek azonban nem hierarchikusan épülnek fel. A kötelek találkozási pontja egy-egy sejt, amelyeket csak a közös cél és eszme, azonos tevékenység vagy szolgáltatás tart össze, laza kapcsolatban vannak egymással, mint az egyik csomótól a másikig érő szálak, de ezek mindegyike egymástól függetlenül, önállóan működik. A cél az, hogy minél sűrűbb legyen a háló. Egy-egy sejt hatósugara és tevékenysége a másik sejtig terjed. Ha az orosz maffia vagy az al-Kaida egy csoportját lebuktatják, akkor a többi sejt még tovább él. Kiirthatatlan egy ilyen háló, mint egyes gyomnövények, úgy működnek, akár egyes élő sejtek, úgy szaporodnak el, mint a szervezetben a rák. A háló önmagát szövi, magát építi. Minden egyes sejt olyan, mint egy modern franchise. Maga a franchise technológia is a Brooklyn Bridge elméleten alapul, ez a multi cégek sikerének titka. Van egy minta, közös cél és eszme, dizájn, tartalom, azonos tevékenység, ezt készen kapják a sejtek, van laza kapcsolat, de önállóan és szabadon működnek.
A politikában is jelen van a két szerveződési forma. A pártok piramis jellegű szerveződést hoznak létre. Diktatúrákban az ellenállás viszont háló formájában szerveződik. Tömegmozgalmakat hálóban szerveznek. Az arab világban végbement forradalmak a Brooklyn Bridge teória alapján szerveződtek. Ezért nem tudtak a diktatúrák mit kezdeni velük. A közös „franchise” a Facebookon jutott el a „sejtekhez”. Szellemi forradalmat csak háló építésével lehet indítani. Orbán Viktor a maga módján szellemi forradalmat hozott létre, amennyiben lebutította a magyar népet, sötét eszmék foglyává tette, megmérgezte őket a két világháború közötti ordas ideológiákkal, a politikai katolicizmus, a fasizmus és a nácizmus gyökereivel.
A „mindenki hozzon magával még egy embert”, kabarétréfává vált fordulata, érvényes maradt a bukott választások után is, és ez a hálóépítés egyik kulcsa. Orbán Viktor a szélsőjobboldal ideológiájával nyerte meg kétharmaddal a választásokat, és szélsőjobboldali programot is valósít meg. Ez az oka annak, hogy a gazdasági nehézségek és a romló életszínvonal ellenére is kitartanak mellette. Ne tévesszen meg senkit az, hogy az elégedetlenség nő, mert ez csak azok körében nő, akik nem a hálóból érkeztek a zászló alá. Mindennek eszköze pedig a polgári körök mozgalma volt, amely úgy épült fel, ahogy az a Brooklyn Bridge elmélet nagykönyvében meg van írva. Orbán Viktor biztosan számíthat arra a bázisra, amely a polgári körök hálóiban nevelkedett. Azok nem fogják az eszmét és az ideológiát elhagyni azért, mert korog a gyomruk. Ha igen, várnak egy másik Orbánt ugyanarra a feladatra.
Ezért értelmetlen kutatni, hogy milyen konkrét szálak voltak a Fidesz és a 2006-os zavargások rendbontói között. Lehettek érintkezések, de ezekre nem volt szükség. A „polgári körök” nevű háló működött. Ha Orbán bármit mondott, azt a csőcselék tudta, hogy mit jelent. Amit Orbán Viktor mondott, azt a háló egyes sejtjei lefordították a saját értelmi szintjükre és a tettek nyelvére. Az egyes sejtek tagjai állandó kapcsolatban voltak egymással, és értelmezték, kibontották, továbbadták a vezér üzenetét. Ebből fakad ma is az, hogy ha Orbán mond valamit, akkor tőle függetlenül és egy központi akarat irányítása nélkül egy pillanat alatt átveszi és böfögi vissza ugyanazt a teljes vertikum. Ez franchise. Ha Szijjártó megszólal, és a legsötétebb hazugságot mondja, az nem az amerikai külügynek szól, hanem a virtuálisan még mindig létező hálónak. Nem véletlen, hogy Vona Gábor is a polgári körökből, méghozzá Orbán polgári köréből nőtt ki. Ez a Fidesz és a Jobbik szellemi azonosságának alapja, ezért egy az ő táboruk, noha kettő még a zászló. Ez ugyanaz a bázis, ugyanaz a háló.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a háló nem cél, hanem eszköz. Annak eszköze, hogy az emberek tudatát befolyásolják. Ezt nemcsak rossz célokra, hanem jó célokra is ugyanilyen hatékonysággal lehet használni. Magyarország jövője szempontjából ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy Orbán megy vagy marad, mert akár megy, akár marad, itt marad utána az, amit az emberek fejében, lelkében, jellemében és magatartásában létrehozott. Itt marad az a sötét tömeg, amely megfertőződött és maga is fertőz. Ma éhes, de holnap nem lesz az, és ha egy újabb Orbán megszólítja ezeket a bennük levő tartalmakat, arra azonnal pozitívan reagálnak. Addig nem lehet Magyarországon tartós változást elérni, amíg egy szellemi forradalom világosságot nem tesz a fejekben.
Hadd idézzem Jászi Oszkárt, aki egyik szellemi elődje Ady Endrével együtt annak a szellemi mozgalomnak, amely nélkül nem lehet katarzist elérni, de még jelentős tömeg támogatására sem szert tenni. Azt mondja Jászi: „a demokrácia nem egyszerűen bizonyos gazdasági és alkotmányjogi változásoknak keresztülvitele, hanem legalább éppen olyan fontos az erkölcsi szintézisnek továbbfejlesztése, és a köztudatba bevitele.” Vagyis: nem elég, ha demokratikus változás, demokratikus kormányzás jön létre, ha a demokrácia erkölcsi értékeit nem viszik be a köztudatba. Olvassuk tovább: „A demokrácia továbbfejlesztése csak bizonyos erkölcsi meglátások alapján lehetséges. Ilyen mély meggyőződések és hitek nélkül a demokrácia élettelen, alaptalan formulának bizonyult.” Ismerős? Továbbá: „Csak az erkölcsi parancsok felújítása adhat életet a demokráciának. És melyek ezek az imperativusok? A demokrácia lényege az, amit Ady úgy fejezett ki, hogy ’minden ember fenség’. Hogy nem az államért élünk, hanem az állam feladata az embert tovább vinni a végső emberi értékek útján.” Majd az emberek természeti jogáról, egyenlőségéről szól. Utána: „Ugyanebből a felfogásból ered az a meggyőződés, hogy a többségi elv nem a végső lényege a demokráciának. A többségi elv egy szükséges rossz, mert nem tudtunk helyette jobbat és igazabbat keresztülvinni. De ami a demokráciára igazán jellemző, az nem pusztán a többségi elv, hanem a kisebbségnek a joga, hogy a maga élni akarását egy ésszerű rend keretében keresztülvigye, és az uralkodó osztály mellett a maga céljait és felfogását érvényesíthesse.”
Ez éppen ellenkezője annak, hogy a kétharmad mindenre feljogosít. A Horthy-rendszer Jászi Oszkárt tartotta egyik legnagyobb ellenségének, aki Károlyi Mihály egyik legfontosabb munkatársa volt a demokratikus köztársaság megteremtésében. Orbán Viktor azoknak a szellemi örököse, akik ellen Jászi harcolt. Végül egy utolsó idézet: „A demokráciának egyik alapvető parancsolata a vallás és a szellem világának sérthetetlensége. A lélek és a szellem szabad kell, hogy legyen; e nélkül az egyén rabszolga.” A Nemzeti Együttműködés Rendszerének alaptörvénye, annak preambuluma, a készülő oktatási törvény ennek éppen az ellenkezője, megszünteti a lélek és szellem, a lelkiismeret szabadságát, és az egyént alattvalóvá, rabszolgává teszi. A szabadságot a tekintélyelvűség váltja fel, a gondolkodás nem szabad, hanem kívülről, fentről érkező dogmák terrorja helyettesíti, leginkább az oktatáson keresztül, de az élet minden trületén. Mindez szoros összefüggésben áll a médiauralommal, amely szintén ezt közvetíti.
Ma Magyarországon olyan sötétség van, amely ezt nem érzékeli, vagy ha érzékeli, akkor támogatja, vagy ha nem támogatja, akkor nem tartja fontosnak. Mindez egy olyan agymosásnak, szellemi elbutításnak az eredménye, amelyet a Brooklyn Bridge elmélet alapján szerveződő „polgári körök” mozgalma útján értek el. A demokrácia hívei nem hallgatnak Jászi Oszkárra, azt gondolják, elég a struktúrákat megváltoztatni, lebecsülik az emberi lélek és tudat, az ideológiai harc jelentőségét. De az emberi tudat leveti magáról azt a struktúrát, amely nincs összhangban a belső értékekkel. Ha ez a demokrácia, akkor a demokráciát is. Ezért nem az a fontos, hogy Orbán megy-e, ha jön az IMF, vagy nem, mert úgysem megy. Aki azt gondolja, hogy Orbán Viktor valaha is önként távozik, vagy lemond, vagy létezik olyan gazdasági csőd, amely őt erre rávegye, az nagyot téved, az semmit nem értett meg abból, ami eddig történt, és fogalma nincs a pszichológiáról. Orbán Viktor az utolsó töltényig harcolni fog, ha kell, vagy magával rántja az országot a szakadékba, de magától nem fogja átadni a hatalmat azért, mert a „nem ortodox” gazdaságpolitikája csődöt mondott. Ha erre a világ politikai és pénzügyi vezetői próbálják rávenni, akkor különösen nem, mert abban testesülne meg leginkább az a fantazmagóriája, hogy külső diktátumot kényszerítenek az országra. Igazolva érezné magát, ahogyan a polgári körökben kiképzett támogatók hada is.
Ezért ezeket a gazdaságpolitikai döntéseket befolyásolni nem lehet. Kétharmad birtokában úgyis azt tesz, amit akar. Bőségesen van tehát idő arra, hogy ne a gyors bukásban bízva hitegessük magunkat, és kizárólag a politikai változásra koncentráljunk. Hanem meg kell fogadni Jászi, Bibó és mindenki más intelmeit, tanulni kell abból, hogy a mai világ meghatározó politikai fordulatát szellemi forradalom, a felvilágosodás készítette elő. Ez a szellemi forradalom nálunk nem valósult meg, a demokráciának nincs gyökere. Minden ember egyenlőnek születik. Ebből indul ki minden, de Magyarországon ez sem evidencia. A középkorban vagyunk. Nevén kell nevezni, hogy felvilágosodást hirdetünk, új szellemi mozgalmat indítunk, és ehhez a Brooklyn Bridge elmélet hálót építő szervezési módját használjuk, a mozgalomnak valami nevet adunk (ne legyen polgári kör), mert erre a piramis alkalmatlan. Szembe kell nézni a valósággal: itt van egy rendkívül sötét és buta tömeg, amelynek fogalma nincs már arról, mi az emberség, mi a szabadság, mi az egyenlőség, mi a testvériség.
Elkorcsosult tömegről beszélünk, az országnak legalább 60-65 százalékáról, akiknek fogalmuk nincs arról, hogyan működik egy ország, amit Amerikában a hétéves kislányomnak már megtanítanak az iskolában. Nem lehet megspórolni a nép felvilágosítását, a butaság felszámolását. Csak olyan helyen lehet az IMF-ről olyan hazugságokat terjeszteni, mint Magyarországon, ahol az emberek tökhülyék a pénzügyekhez, a gazdasághoz, a világpolitikai folyamatokhoz, egy ország finanszírozásához, ahol fogalmuk nincs arról, mi az IMF, és mit jelent a pénzvilágban. Csak annyit tudnak, hogy meg kell sértődni, magyarellenesnek kell nevezni, és ordítani kell ellene, mint az újévi malacnak.
Van még egy fontos szempont. Az emberek tudatában levő hazugságok nemcsak az ítélőképességet rombolják, hanem a jellemet, a magatartást is. Ahogyan a magyar emberek gondolkodnak, viselkednek, ahogyan a 300 forintos vizitdíjra reagáltak, az egy kulturált, demokratikus országban elfogadhatatlan. Meg kell őket tanítani, mert amíg nem tanulnak, addig a saját kárukon kell megtanulniuk. Amikor azt mondjuk, hogy fenékig kell inniuk a poharat, és addig nem szabadulnak meg Orbántól, amíg meg nem változnak, az igaz. De ez az idő tanulással és felvilágosítással lerövidíthető. Ha nem tanulnak, akkor muszáj lesz a végigmenni az úton, eljutni a legnagyobb borzalmakig, még át kell élni az újabb nyilasokat is, amikor már a csőcselék is elnémul, a sok nagyszájú, cinikus, semmirekellő liberális pesti értelmiségi is, amely csak a hasznát lesi, fikázni tud, másokat stigmatizálni és gyalázni, de bármi értelmeset letenni az asztalra nem, mert olyat kell átélniük, amit az ellenségüknek sem kívánnak.
Ezért a polgári körök ellentétére van szükség, a Brooklyn Bridge elméletre, olyan hálóra, amely jóra, igazra tanítja a népet, és a legjobb tulajdonságait hozza a felszínre. Szellemi és erkölcsi forradalmat kell hirdetni. A részben elmaradt, részben félrecsúszott magyar felvilágosodást pótolni. Meg kell ismertetni, terjeszteni az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban, az Emberi Jogok Nyilatkozatában megfogalmazott szabadságeszmét. Szabadegyetemeket kell indítani, előadásokat kell szervezni, megfelelő anyagokat készíteni a sejtek részére, amelyek nagyon céltudatosan és praktikusan tanítják, világosítják meg a különbséget, a történelmi folyamatokat. Lerombolják a Trianonról szóló, a két világháború közötti korból származó hazugságokat, hamis mítoszokat, feltárják az antiszemitizmus gyökereit, annak útját egészen gázkamrákig, bemutatják a felvilágosodás és az egyház, a politikai katolicizmus harcát, nem félnek nevén nevezni az okokat, a történelmi tényeket. Bátran elmondják, hogy Mussolini saját maga beszélt arról, hogy a fasiszta állam ideáját pápai enciklikákból, a felvilágosodás szabadkőműves gondolkodói elleni harcból vezette le. Egy ilyen szellemi mozgalom után nem lesz zengő érc és pengő cimbalom a legragyogóbb beszéd is, amely a demokráciáról és a szabadságról szól. Mert ma az.
Jászi mondja, hogy „merőben gazdasági és politikai reformok nem elegendők, ha nem térünk vissza alapvető értékeinkhez, és nem visszük be a nép tudatába”. Orbánék nem a semmiből indultak, voltak alapok a butasághoz, amire építkezhettek. De még így is, ha Orbán Viktornak sikerült még jobban megrontania két-három év alatt a népet, akkor ugyanennyi idő alatt sokakat ki lehet józanítani is. A teljes tudatformáláshoz több idő kell, viszont a helyzet drasztikusan romolhat, ha nem kezdi el senki. Az a politikai mozgalom, amely piramist épít csak, és csak a politikai változásokra koncentrál, nem képes történelmi távlatokba helyezni a történéseket, elhanyagolja az ideológiai harcot, nem képezi az embereit, az elbukott Orbán Viktorral szemben. Másodszor is, mert az ő hálójával, a megbolondított emberekkel szemben, vagy azok felett, tartós győzelme nem lehet senkinek. Ne tévesszen meg senkit, hogy az életszínvonal és a nevetséges intézkedések miatt sokan elégedetlenek a Fidesz táborában is. Az alapstruktúrák, amelyeket a polgári körökben raktak le, azok érintetlenek. Ezeket szét kell rombolni.
Befejezésül: figyelni kell, amit az ellenfél mond. Ők tényleg nemcsak egy választást nyertek. Velük szemben egy választási győzelem nem elég. Most ugyan nagy kapkodás van a gazdasági krízis miatt. De amúgy minden ideológiai alapon beágyazódott. Nem figyelünk rá, de Semjén, a „horgony”, nyíltan hirdeti, hogy ők a felvilágosodás ellen, az enciklopédisták, a szabadkőművesek, a liberális demokrácia ellenében határozzák meg magukat. Az ellen harcolnak, annak szellemi muníciójával hülyítették el és etették meg a polgári körökben az embereket. A populista demagógia ma is erre épül. Ez az Achilles-sarka a Nemzeti Együtthülyülés Rendszerének. Itt lehet őket legyőzni, vagy sehol. Megbukhatnak, de ha itt nem győzik le őket, százszor is feltámadnak.
Nem akarok illúzió romboló lenni,én hála istennek külföldön demokráciában élek közel egy éve! Nagyon nem egyszerű,de még mindig 100-szor jobb ,mint a hülye agyament /agymosott/ húgom agymenését hallgatva ,hogy majd meglátom 5 év után mennyivel jobb lesz az országnak!Annyira hatással van rá az OV diktatúra ,hogy nem látja a fát az erdőtől!!!!!!!Szegényt, csak mélységesen sajnálni tudom!
Egyszerűen nem akar tudomást venni az ország lerombolásáról!Szerinte én vagyok az agyament hülye,aki nem látja jövőt!Elnézést egy kicsit off voltam!
Én már egy jó 2-3 hónapja kinyomtatom az AN cikkek legjobbjait (plusz a Galamus cikkeit), és kezébe adom azon kollégáimnak, akik nem rendelkeznek internettel, és nem Orbáni agymosottak. Egyelőre én így veszem fel a kesztyűt a rezsim ellen. Szerencsére a versenyszférában dolgozom egy elég nagy cégnél, így merem vállalni a kockázatokat. A rezsim gépezetéhez tartozó közszolgálati területen nem merném ugyanezt megtenni.
Valamit tényleg tenni kell, ennek már a fele sem tréfa. Mindenkinek csak egy kicsit kéne tennie (de tényleg mindenkinek), akkor sokat lehetne előrelépni.
Ez az írás nagyon jól elemzi hogyan jutottunk idáig de inkább csak eddig. Nem voltunk erre szellemileg felkészülve, felkészítve Ingyen nem adnak semmit. (Pedig a rendszerváltásnak nevezett valaminél azt gondoltuk) Nem így van . A történelem bebizonyította, hogy a szabadságért a demokráciáért keményen meg kell küzdeni akár vér áldozatot is kell hozni. Agyilag szét esett az ország. Tombol a sötétség és a butaság. Eltűnt az értelmiség vagy leamortizálták Erre nagyon jól ráérzett OV. és hatalmi vágyai teljesülésének érdekében ki is használta ezt. Nagy munka lesz leváltani ha csak valami csoda folytán meg nem világosodik a nép 14-ig.
Igen, az ország a szakadék szélén van és most a kormány arról kezd beszélni, hogy kik a felelősök a kádárrendszerét. Szépen vagyunk fidesz kommunista elvtársak! Mert mindegyik az volt, most önként mennek az akasztófa alá?
Admin 15,18
Valóban, az amerikaiak nem olyan buták…
A magyarok egy jelentős(!) része, bal, vagy jobboldali egyaránt, a piacról – legyen az áru v. pénzpiac – csak a médiából és a szupermarketek magukról elnevezett reklám “újságaiból” tájékozódnak. A vállalkozás, mint kihívás, távol áll a legtöbbjüktől, vagyis a nehéz helyzetekből való kilábalást többségük valami felsőbb erőtől reméli és ha mozdulni kellene valami érdekében, akkor ezt ólomcipőben teszik. Valószínű a klasszikusok ezt tekintették kispolgári mentalitásnak.
Amikor amerikaiakkal van szerencsém beszélni, mindegyiküknél feltűnik, hogy állandóan számológépet hordoznak maguknál, tájékozottak a piaci események minden, nem csak a szakmájukba vágó eseményei között, és – ami nekem nem mindig szimpatikus – saját egyéni és családi teljesítményeikkel folyton dicsekednek. Az ő beállítottságuk – talán gyermekkortól kezdve – az önálló produkció bűvöletében gyökeredzik. Abban, amit itt úgy mondunk; segíts magadon, az Isten is megsegít. Szóval sokkal praktikusabb a szemléletük, mint nekünk.
Az viszont igaz, hogy az amerikai filmek negy része, émelyítően hamis illúziókat igyekszik a nézőben kelteni, a szentimentalizmus szinte egyikből sem hiányzik. Mai vígjátékaik inkább bohóckodásba hajló eltúlzott csinnbummcirkuszra emlékeztenek, mint Chaplin klasszikus némafilmjeinek mélyen szellemes, mégis röhögtető, minden pillanatában végiggondolt filmalkotására. Ez a mindenen és mindenkin túltevés energiája hajthatja a kultúrájukat is – hiszen ez is “csak” üzlet. Mégis realistábbak, mint mi itt közép-Európában.
A háló
Egy magát baloldalinak valló szomszédasszonyom panaszkodik, hogy negyven akárhányéves lánya már évekkel ez előtt belegabalyodott ebbe a “hálóba” – vagyis belépett a helyi polgári körbe, amelynek még külön kivilágított kirakata is működik a település orvosi rendelője falán – és most, amikor egyre világosabb orbánék szemfényvesztése most sem tud, de nem is akar belőle kikecmeregni. Az unokája egy – nem közismert, de állítólag reményteljes – szélsőjobbos rock-együttes tagja… A szintén idős férje nem ment el szavazni azzal, hogy hagyja már őt békén, úgyse rajta múlik a választás eredménye…
Őmaga szegény feje hogyan tudna rájuk hatni, amikor ő is minden információját a tévék műsoraiból, meg a ….. szupermarket hetente kétszer érkező információiból nyeri. A maga módján vívja a mindennapok küzdelmét.
*
Viszont, ez a mai Magyarországon “demokratikus háló” effektusa …
Kedves Bartus úr! Írását figyelemre méltónak és igaznak tartom. Nagyon tetszik a Booklyn -híd elmélete. De engedje meg, hogy pár észrevételt tegyek hozzá. Az első mindjárt az, hogy akármilyen erős is egy háló, ha túl sok helyen éri szakadás, el kell dobni. Van ugyanis egy pont, ahol nem éri meg a toldozás, foldozás. Ez a jó hír. De jnnek a rosszak.
A Brooklyn-híd már régen nem fog állni, amikor a piramisok még igen.
Majd a kvetkező, látszólag ennek teljesen ellentmondó megállapítás. Az a társadalom, amelyik monumentális síremlékeket épít, soha nem fog addig jutni, ameddig az, amelyik hidakat. És ebben nem egészen értek egyet őnnel. Kormányunk véleményem szerint a maga hálórendszerével mégiscsak piramist épít. Méghozzá jó rabszolgatartó módjára. Igaz, nem tudom, tudja-e, hogy ezzel a saját sírját építteti. De gőzerővel dolgozik rajta. Hogy meddig jut vele, ki tudja. De nekünk még sokáig itt fog állni egy újabb félbehagyott “piramis”, amit kerülgethetünk. Jobbról is, balról is.
A Brooklyn-híd miatt viszont senki feje nem fog fájni. Egyszer a jővőben knnyes szemmel búcsút mondanak majd neki és építenek a helyére egy új, a célnak jobban megfelelő modernebb hidat. A mai Brooklyn-híd pedig megmarad a képeslapokon és az emberek emlékezetében. Mi viszont saját “piramistorzónkat” takargathatjuk hálóval, kerülgethetjük innen is, onnan is, időnként letakarítgathatjuk róla a rárakódott port, de szabadulni, már nem fogunk tőle.
Piktor “több fejjel gondolkodik”. Legföljebb csak hiszi, mert nem gondolkodik, hanem ábrándozik és erőszakoskodik. De a több fej stimmel. Lásd: A három narancs szerelme.
Kedves ricsy,
csak a Brooklyn Bridge védelmében emlékeztetem, hogy itt nem úgy gondolkodnak, mint Magyarországon, ahol tíz-húsz éevnként lecserélik a névtáblákat, átkeresztelik a tereket, szobrokat tologatnak jobbbra és balra. Itt becsülik a hagyományokat, a város szimbólumait. Biztos lehet benne, hogy itt nem lesz egy Tarlós, aki modernebb hidat építene a Brooklyn Bridge helyére. Ez a világ egyik leggyönyörűbb hídja, és a város egyik szimbóluma. Ezt soha nem fogjak lebontani, abban biztos lehet.
A piramis és háló hasonlathoz még egy érv: Jézus nem piramisépítőket hívott el tanítványainak, hanem halászokat, akik hálóval fogják az embereket. Máshol mondja, hogy az Isten országa olyan, mint a háló.
Üdvözlettel, Bartus László
1. Köszönöm a 13 egyetértést. Kedves hozzászóló: ma Magyarországon 200 ezer fölött van az átlagbér, igaz, ahhoz nagyon sokaknak kell 80 ezer forinttal beérniük, hogy keveseknek meglegyen az 1-2 millió havonta. De a statisztika szerint az én 120 ezres nyugdíjam az átlagbér alatt van. Ami felháborító: sokmindenről gondoltunk sokfélét, de azt nem, hogy ennyire elszaladnak a különbségek. Hogy egy senki, nyikhaj, akinek volt szerencséje jogi doktorátust szerezni, és személyi titkárként bevonulni egy tekintélye ember tekintélyes s..gge alá, az ma azt vághassa a magyar nemzet 95 százalékának szemébe, hogy mindenki annyit ér, amennyije van, miközben soha az életben nem volt mersze megméretni magát versenykörülmények között. (LÁzárról beszélek) Érdemes lenne azt is megjegyezni: a statisztikák szerint az elmúlt 20 évben kizárólag 2002 és 2010 között csökkent a leggazdagabbak és a legszegényebbek között a távolság. (Ma persze már megint nő.)
Nagyon örülök, hogy mások is próbálkoznak az egyéni módszerekkel, ezeket kellene hálóvá szervezni. Sajnos ezek a hites fideszesekkel szemben hatástalanok: testközelből tudom, mert a 17 év óta párom közéjük tartozik. Őt nem próbálom meggyőzni, mert pl., amikor felhoztam, hogy a nyugdíjból esetleg eü. adót kell majd fizetni, ahelyett, hogy 300 forintot adna számlára az orvosnak, ha megy, (most anélkül ad 500-at), azt üvöltötte, hogy ha Orbán kérné a nyugdíját, odaadná neki. Emiatt nem fogom cserbenhagyni (most éppen nagyon beteg), egyébként sokat köszönhetek neki, sokszor állt mellettem a magánéletben. Sőt, azt sem említettem, hogy akár meg is tehetné, mert én még két helyen dolgozom, így picivel meghaladom az átlagkeresetet, abból a mi igényeink szerint ketten is meg tudunk élni. (Csak Orbán meg ne hallja!)
Szóval tulképp azt szeretném elmesélni, ha érdekel valakit, hogy miért gondolom én ezt a sötétség oszlató hálót ilyen földhözragadt ötletekkel megszőni. Tisztes kispolgári családot tett tönkre anno 1948 és 1953 között az akkori Orbán-kormány, ennek voltam a középső gyermeke én. Apukám nem bírta a gyűrődést, fizikailag is összeomlott, Anyu tartotta a családot felszínen, időnként 2-3 állást is vállalva. Egyikük sem volt értelmiségi, Apu négy elemivel és vendéglős mestervizsgával rendelkezett, Anyunak hat elemije volt. 1952-től (akkor államosították a kettejük által üzemeltetett kocsmát) gyorsuló ütemben csúsztunk lefelé, a Bakáts térről a Kálvária térre, kocsmárosból, házmesternek. Én szerettem iskolába járni, érdekes dolgokat lehetett ott tanulni, faltam a könyveket, imádtam írni. Értelmiségi ismerőseim a tanáraim voltak, meg még a házban a második emeleti rendőr törzsőrmester számított annak a mi környezetünkben. Gyakorlatilag 13 éves korom óta dolgozom: az iskolában ugyanis tudtak a család elég lehetetlen helyzetéről, és a két, úttörő kötelességből korrepetált gyerek mellé a tanáraim szereztek két pénzért tanítható gyereket is. Úgy 14-15 éves lehettem, amikor a házbeliek rájöttek, hogy én tudom írni a legjobb kérvényeket a különböző hatóságokhoz, innentől fogva minden lakó (52 lakás, kb. 160 ember) búját baját én továbbítottam az akkor is mindenható illetékesekhez. Továbbtanulásról persze szó sem lehetett. Már a technikumból is eltanácsoltak “e” származásom miatt, a maximálishoz közeli felvételi eredményem ellenére. Akkor mire a gimnázium? Négy év elfecsérelt idő, kereset nélkül, és utána a kilátás? Egyetem biztos semmi (jogász szerettem volna lenni), és állás is bizonytalanabb, mint egy jó szakmával. Akkor inas, akkor már ipari tanuló. Úgy választottam a műszerész szakmát, hogy egyetlen biztos pontom volt: a két balkezemmel biztosan nem lennék olyan jó varrónő, mint a nővérem. Na, ez műszerészként sem volt előny, de végigverekedtem magam ezen is, sőt, még mestervizsgát is szereztem. De a legkevésbé sem érdeklődtem a csőszegecselés technológiai megváltoztatásának mikéntje iránt. Húztam fegyelmezetten az asztali fúrógép karját túlórában is, mert a pluszpénz lehetővé tette, hogy a vállalati kirándulásokon eljussak az ország sok-sok tájára, közben jártam a levelező gimnáziumba, és olvastam sokat, össze-vissza. És egyre formálódott bennem a gondolat, hogy nekem hídnak kell lennem azok között, akiknek Vergilius szinte személyes ismerősük, de fogalmuk sincs, hogy mire való a Jakab-szelep (a hagyományos WC-tartályok fontos alkatrésze egyébként), meg azok között, akik hiábavalóságnak tekintenek minden szellemi termékre, Vergiliusra és bárki által festett képekre, alkotta szobrokra, ideákra, miért kell az ő segítségük ahhoz, hogy eligazodjunk az életben. Hogy a politika nem úri huncutság, hanem a közös életünk rendezésének művészete. Hogy ne hagyjuk átverni magunkat, mi proletárok, semmiféle dumától. Öt éves vargabetű után lettem újságíró gyakornok, persze üzemi lapnál: az volt az én közegem. Megpróbálhattam a híd szerepemet betölteni. Nem tudom, hogyan sikerült, bár van némi visszajelzésem, de az átverési technikákat úgy tűnik, nem tudtam elég sokakban tudatosítani. Persze ez így, egyesével elég macerás, és túl hosszú idő, ehhez kellenének a hálóépítő társak.
talalom: ++++++++++++++
Kedves Bartus úr! Ne értsen félre, eszem ágában sincs a Brooklyn-hidat lerombolni. Én arra céloztam csak, hogy az önök társadalma hidakat épít. Hidakat, amelyek más országok és népek felé nyitnak új utakat. Nálunk itthon sajnos emlékműveket állítanak. Olyanokat, amelyeket lerombolhatnak a valóságban, a lelkekben mégis súlyos koloncként megmaradnak és ezek a koloncok azok, amelyeket mindíg le lehet porolni, fel lehet fényesíteni. Ami pedig a legrosszabb, hálót lehet köré szőni, amivel sok “halat” lehet fogni..
Még valami. A Brooklyn-híddal kapcsolatban. Úgy vélem, valóban még nagyon sokáig állni fog. De ha netán tönkremenne, ledöntené egy tornádó /isten mentsen persze tőle/ Önök biztosan fognak a helyére másik, nagyobb, jobb hidat építeni.
……agyament /agymosott/ …….Naponta beleütközik az ember!
Nem tudtam felfogni, hogyan lehetséges az, hogy évtizedek alatt kialakult ismeretségek, ne adj isten barátságok is meglazulhatnak egy-egy “politizálós” beszélgetés közben, után! -.agyament /agymosott/ -. de hogyan lehetséges ennyi ember agyát átmosni? Itt a megoldás! Egyszerűbb mint gondolhatnánk. Automatikus és önjáró. Egy körbe járnak, egymást hallgatják és licitálják felül…..ördögi!
Ha kapnak egy nem brancsbelitől egy konkrét kérdést ami húsba vágó, egy másodperc bamba szünet és mintha a kérdés el sem hangzott volna, folytatják ahol abbahagyták. …-.agyament /agymosottak/- automaták.
Nem lesz könnyű dolgunk!
Ezt is érdemes újra elővenni! Most nem kötelező olvasmány. :)
http://www.doksi.hu/elemzes.php?order=Show&id=492