Budapest – Miközben egy lelkész éhségsztrájkol Strasbourgban az Orbán-kormány jogtipró egyházi törvénye miatt, Budapesten tanácskozást rendez a Hetednapi Adventista Egyház az egyházi törvényről (az első helyeken említett katolikus és református előadók részvételével), melynek meghívójában előre bejelentik, hogy “nem vitára, és kritikára készülünk, hanem a Biblia által igen magasan felmagasztalt bölcsesség és tudomány érvényesülésének elősegítésére, tudós testvéreink segítségével”. Az a “felmagasztalt bölcsesség”, amiről a szervezők beszélnek, a belesimulás a rendszerbe, és a kollaboráció az elnyomó és jogfosztó hatalommal.
A tudós testvérek között első helyeken említik a katolikus és a református teológiai egyetemek azon képviselőit, egyebek között Schanda Balázst, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánját, akik mindig a vallásszabadság szűkítésének módján mesterkedtek. A tanácskozás beleillik ennek az adventista egyháznak abba a magatartásába, amellyel a pártállami időkben is kollaborált a hatalommal. Ezért vált ki belőle annak idején a Keresztény Advent Közösség néven ismert hitvalló egyház. Tanulságos Iványi Gábor levele, amelyben megindokolja, miért nem vesz részt azon a tanácskozáson, ahol a jogaikban sértett egyházak nem kívánnak vitába szállni a jogtíiprókkal. Eközben egy lelkész éhségsztrájkot folytat Strasbourgban. Íme Iványi Gábor levele:
MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIUMI TESTVÉRKÖZÖSSÉG
Elnök
Dr. Erdélyi László úrnak
Terézvárosi Adventista Gyülekezet Budapest, 2011. november 18.
Budapest
Kedves Dr. Erdélyi László!
Köszönettel megkaptam a november 21-ére, az Egyházügyi, Vallásszabadsági Tudományok Konferenciára szóló invitálását. Az Önök levelét is széles körben megvitattam testvéreinkkel, kérem szíves megértését, ha válaszlevelemet is tudomásukra hozom, egyben tisztelettel kérem, levelemet ismertesse a tanácskozás nagybecsű résztvevőivel.
Végigtekintve a rangos névsoron, meggyőződésem, hogy igen magas szintű tanácskozást folytatnak majd, amire mind a törvényhozóknak, mind a különféle médiumoknak, valamint a hazai és a külföldi érintett szervezeteknek is oda kell figyelniük.
Miközben magam is komolyan érdeklődöm tanácskozásuk tartalma és eredménye iránt, fel kell tárnom Ön előtt azt a két okot, melyek miatt mégsem tudok eleget tenni megtisztelő meghívásuknak:
1.Az egyik, az előrebocsátott önkorlátozás: „Nem vitára és kritikára készülünk, hanem a Biblia által igen magasan felmagasztalt bölcsesség és tudomány érvényesülésének elősegítésére…”. Egyetértek a Példabeszédek 15,22-ből vett bibliai idézetükkel: „Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó”. Ezért bizonyára egyetértünk, milyen komoly kárral jár az, hogy a kormány és az országgyűlés alapvetően nem egyeztetett és nem is tárgyalt az érintettek többségével, mielőtt a 2011. évi C törvényt a Parlament elé terjesztette volna. További súlyos problémának tartom, hogy a végszavazás előtt egy-két órával (a magyar törvényhozásban az elmúlt negyed századában példátlan módon) a kormánypárti frakció egy teljesen új szöveget bocsátott elfogadásra, melyet a Parlament kétharmada el is fogadott. Így a törvényben több alkotmánysértő, elfogadhatatlan paragrafus került megszavazásra, melynek következtében sok egyház (köztük Önök is, mi is és mások) több évtizedes törvényes működés és tisztességes szolgálat után bizonytalanságba és méltatlan helyzetbe jutottunk. Lehet, hogy az Önök meghívottai között többen vannak olyanok, akik a törvénytervezet elkészítésében szakértőként részt vettek. Talán az utólagos eszmecsere sem haszontalan, de előre kikötni, hogy nem akarnak vitát folytatni, s nyilván bírálatot megfogalmazni, megítélésem szerint elkésett, és a jelen helyzetben elfogadhatatlan magatartás.
Ezen a héten a gyülekezeteinkben a bibliaóráinkon Dániel könyvének egy jól ismert részét elemeztük (ez a könyv 5. fejezete, melyben a hatalomtól és a tivornyától megrészegült, saját isteneit imádó és önmagát istenítő Belsazár király minden határon átlépve előhozatja a jeruzsálemi templomból zsákmányolt szent edényeket, és azokat megszentségtelenítve folytatja udvartartásával orgiáját. Ekkor a falon egy kéz jelenik meg, s a „Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!” szöveget rajzolja a meszelt falra. A király halálosan megrémül és előhívatja bölcsei közt Dánielt is, aki intőbeszédet tart, megemlítve Belsazárnak, hogy ő, mint Nabukodonozor unokája nem tanult a történelemből, elfeledkezett arról, hogy amikor nagyapja felfuvalkodott és önmagát imádatta, Isten megszégyenítette őt, és súlyosan méltatlan sorba döntötte mindaddig, amíg újra meg nem alázza magát a Mindenható előtt. Ezután Dániel megfejtette a Belsazár számára érthetetlen mondatot, ami ezt jelentette: „…számbavette Isten a te országodat, és véget vet annak…Megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál…elosztatott a te országod…” és másnak adatott.
Vannak történelmi pillanatok, melyekben határozottan és egyértelműen kell beszélnünk, mert csak ezt fogadja el tőlünk az Örökkévaló Isten, és el is várja, hogy a hatalomtól megrészegedettek meghallják az intelmet. Esetünkben mit is? Azt, hogy elvették az Úr „szent serlegét”, és szürcsölték belőle az alkotmánysértő, mások alapvető emberi jogait korlátozó saját hatalmukat kikezdhetetlenné tévő áltörvényeiket; szegények zsírját mártogatták az Úr „szent edényeiből”, amikor kriminalizálták a hajléktalanságot, minősített többséggel megszavazva, hogy 150e Ft-tal vagy börtönnel büntethető legyen az, aki életvitelszerűen az utcán tartózkodik; megbélyegezték a vidéki szegénységet, s benne leginkább a cigányságot; itták az Úr serlegéből a sajtó- és szólásszabadság korlátozásának részegítő, keserű italát; elveszik a tiltakozás jogát, és az idősek, kisebb jövedelműek anyagi javait, hamisan meggyanúsították az egyházi és a vallási közösségek többségét, és elvették szerzett jogaikat, s közben azt a hamisságot képviselik, hogy Isten igazságát juttatják kifejezésre azzal, amit tesznek. Ebben a helyzetben (Izsák-Bács Jeremiás, mennonita egyházvezető lelkésztestvérünk soraim írása idején napok óta folytatja tiltakozó böjtjét az alkotmánysértő, új egyházi törvény ellen, a strasbourgi Európa Parlament bejárata előtt) azt megígérni, hogy nem szállunk vitába, nem nevezzük nevén a dolgokat, „hanem a Biblia által igen magasan felmagasztalt bölcsesség és tudomány érvényesülésének elősegítésére” rendezünk tudós tanácskozást, olyan magatartás, mintha Dániel Belsazár előtt azt vállalta volna, hogy Sidrákkal, Misákkal, és Abednégóval kész elmosogatni a királyi tivornyán megbecstelenített szent edényeket, vagy készségesen levakarja rabsorba döntött honfitársaival együtt a „falfirkát”.
2. A másik ok, ami miatt távol maradok az az, hogy meggyőződésem szerint nem ismertük fel, a mi „meglátogatásunk idejét”. A rendszerváltás előtti hetvenes években például adventista testvéreink (sajnos akkor és azóta is más közösségekhez hasonlóan) a hajdani akkori egyházüldöző hatalommal kollaborálva száműzték testvéreiket, akik sok súlyos hatósági atrocitásnak és üldözésnek voltak kitéve. A kitaszítottak kényszerültek az illegalitásban előbb keresztény bátorsággal a hatalom akarata ellenére is hitéletüket folytatni, majd küzdelmük eredményeként létrehozták a Keresztény Advent Közösséget, melyet a magyar hatóságok kénytelenek voltak tudomásul venni, és biztosították adventista testvéreink számára a legális működést. Nem tudok róla, hogy az érintett közösség bűnbánatra jutott volna és megkövette volna hittestvéreit. Pedig, – úgy látom – , Isten a jelenlegi megpróbáltatással elsősorban erre adott kegyelmi lehetőséget. Ha ez megtörténhetne, talán a többi is könnyebben megoldódnék.
Higgye el, nehéz szívvel írtam le mindezt, és nem ítéletként. Egyszerű magyarázataként annak, miért is maradok távol, s azzal a reménységgel is, hogy a szervezők a bűnbánat mindennél fontosabb lépéseit készek lesznek megtenni.
Baráti szeretettel:
Iványi Gábor
Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke
@figyelő
Konkrétan erre gondoltam: “Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.” János evangéliuma 18:36.
Többek között ezért nem kellene nekünk lelkészeknek ott ülnünk a politikai emelvények díszsoraiban egyik császár mellett sem.
Laszló
2011. november 23. szerda
11:03
Kedves László! Sajnálatos, hogy nem tűnt fel éveken át sem Önnek, sem az ismerősének az, hogy a „történelmi” egyházak templomainak nem kis részében (sokszor a tv-ben is látható egyházi műsorokban) az imák és tanítások helyett a politikai szereplőről és pártról szóltak/szólnak a prédikációk.
Ha a „történelmi” egyházak – éveken át – nem átallottak odaállni a templomokban igehirdetés helyett politikai „evangelizálásra”, ha ma is „működhetnek” egyes egyházfiak zsidóellenes prédikációjukkal, akkor nem hinném, hogy Iványi megjelenése – és nem a gyülekezetében folytatott politikai terelés – ilyen szörnyű tett volna. Én úgy vélem, hogy Iványi az igazság, a hit szabadsága mellett és nem politikai elkötelezettségből adta az „arcát”. Ha esetleg Ön a múltban tiltakozott volna a politizáló egyházak nem keresztényi magatartás ellen, elnézését kérek.
Kedves tb amit írtam – úgy gondolom – részben Önnek is válasz. Igaza van, ne legyen egy lelkész politikai elkötelezett, de ha az állam, és az egyház (M.o.-on az egyház jelentős nagyságrendje) durva módon megengedi magának, hogy az Úr helyett kiossza az egyházi privilégiumokat, hitet tegyen (lásd KDNP) az egyház és az állam közös hatalmáról akkor nem tudom elítélni Iványi tettét.
Kedves László! Lehet hogy Ön jobban értesült dolgokról, mint én, mert én csakugyan csak néha szörfölgetek, de én egyetlen esetben láttam Iványi Gábort Gyurcsány mellett, amikor a kihallgatásra menet-közben spontán tüntetés jött össze. Ez persze nem zárja ki, hogy nem volt ott máskor, de azt viszont szinte biztosra veszem, hogy nem nyüzsgött Gyurcsány köreiben, amikor hatalmon volt. Ennek számomra az az üzenete, hogy ott lenni amikor valaki nem éppen a legnépszerűbb, ez igenis Krisztusi magatartás, és a meghurcoltakkal szembeni testvériség-vállalás. Ez nem jár semmiféle politikai előnnyel, hiszen nem realizálható, hogy még egyszer szabad országban élhetünk, ezt népünk ugyancsak sikeresen játszotta el.
A vallasszabadsag korlatozasa a tortenelem soran csak eroszakot szult.
Vagy tudatlansagbol hozta a kormany a dontest vagy elore kitervelten.
Nem latom tisztan, hogy cui bono, mert annyifele erdekcsoport pecsenyeje sul egyidejuleg ezzel az intezkedessel.
A diktatorok mindig is kedveltek a belso zavargasokat, mert hatalmukat “rendcsinalas” cimszoval megsziladitani tudtak. Remelem, hogy nem ez a lapjaras…
Ki mit gondol errol?
Kedves @figyelő,
ha a szomszédom lop vagy lopott a múltban, az nem ad indokot nekem arra, hogy én is azt tegyem. (A “lop” ige helyett bármilyen etikátlan viselkedést behelyettesíthetünk).
Szerintem különösen lelkészekre igaznak kéne lenni ennek az etikai mércének.
Kedves @Szabó István,
csak egy kattintást javasolok Önnek a kapcsolat.hu weboldalon tájékozódásra, hogy milyen problémáról is beszélünk:
http://kapcsolat.hu/kereses?q=Iv%C3%A1nyi+G%C3%A1bor&x=0&y=0
(10 oldalnyi találat)
Végre egy olyan hívő embert ismerhetünk Iványi Gábor személyében, aki nem csak beszél, hanem tesz is, meg persze nem megalkuvó.
Isten áldja meg a további tevékenységét, és kívánom, hogy soha ne adja fel a Krisztusba vetett hitét!
tb
2011. november 24. csütörtök
12:33
Bocs látom félreérthetően fogalmaztam. Tehát újra a lényeget.
Iványi az eddigi életével (a Biblia szerint is) bizonyságot tett, mert
„Jak 2:17 Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
Jak 2:18 De mondhatja valaki: Neked hited van, nekem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom neked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.”
Ha Iványi odaáll valaki mellé, a hitére és a cselekedeteire nézek és megbízom az ítéletében.
Gyurcsány kormánya nem akarta megszabni (világi létére), hogy ki tartozik Jézus egyházához, és ki nem. Nem takaróztak Isten nevével egy álságos Alkotmányban, és mindezt anélkül, hogy tudták volna mint vélekedik erről Isten:
„Ján 2:14 És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ülnek vala:
Ján 2:15 És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájukat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
Ján 2:16 És a galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.”
Nos talán nem fokozom, de a Biblia azt is mondja, hogy legyél bölcs, ezért úgy gondolom, hogy jó döntést hozott Iványi Gábor. Ha pl. Andrassew Iván nem hívő létére úgy döntött, hogy belép a metodista egyházba (számomra azzal a reménnyel, hogy az Urat is megtalálja), igaznak tartván Iványit, akkor ezt is elfogadhatom egy másik bizonyságként.
Iványi úr kedves Gábor !
Hallgattam a riportot a Klubrádióban de többé nem teszem.
Én egy istenverte ateista vagyok , mégis könnyek szöktek a szemembe a hallottak láttán .
Hát hiányzik ez nekem ??
( Na jó jó..csak vicceltem..persze hogy meghallgatom…sőt :)
kedves szemüveges.
Olvastam írásodat,és stílusod,retorikád tipikus,jellemző.Röviden kioktatósdi.Talán el tudod képzelni azt,hogy rajtad kívül vannak még mások is akik felnőtt fejjel átélték a 6O-as 7O es éveket s talán nem csak passzív szemlélőjük völtak az eseményeknek hanem aktív résztvevőik.Hogy a te szüleid ,vagy nagy szüleid mit meséltek az akkori viszonyokról az egy dolog.De van aki elfugulatlanul semlegesként józanul todja megítélni az akkor történteket.Írásodban állítasz olyat a másikról ami nem felel meg a valóságnak mivel az írót személyesen nem is ismered.Büszkélkedsz azzal,hogy te a Kerakhoz tartozol egy csoporthoz,s mivel sok Kerakosat ismerek kik között barátaim is vannak,szóval van egy közös vonásotok.A stílusodat a retorikádat említettem az ímént.Szóval ez a közös bennetek.Ha azt gondoltad vagy azt gondolod hogy én a másik táborhoz tartozom akkor azt felejtsd el.De azt nem szabadna elfelejteni,hogy az éremnek két oldala van.Sajnos sokan vannak akik az éremn oldalára nem kiváncsiak,mert eleve előítélet van bennük,vagy bizonyos kérdéseket érzelmi alapon ítélnek meg.Meggyőződésem a múlt megítélése helyesen csak annak lehetséges aki abban szervesen részt vett,szenvedő alanya volt és több mint harminc év után higgattan alapos biblikus szemlélettel gondolja végig a történteket.Ha valaki szimpátia,vagy érzelmi alapon kötődik bizonyos személyekhez akiről vagy akikről meg van győződve hogy abszolut hitelesek s azok szavait kész pénznek veszi az nem kizárt hogy egyszer csalódni fog.Lukács evangélista alaposan utána járt az eseményeknek a történéseknek s úgy írta meg az evangéliumot.Nem akarom írásodat hosszan elemezni mivel nem célom hogy a Kerakról kritikai véleményt írjak de túlzott magabiztosságod egy csoport gondolkodásmódját tükrözi.Feltételezhetnéd hogy rajtad kívül talán vannak még néhányan akik az egyház válságos idejét átélték felnőttként s talán még Isten igazságát is ismerik.és annak alapján ítélik meg az akkori és a mostani helyzetet.Értelmetlennek tartom kivinni az egyház belső szomorú eseményeit,annak részleteit a kívülállóknak,miért is csámcsognának rajta.” Arról ismer meg a világ benneteket,hogy vaz én tanítványaim vagytok,ha egymást szeretni fogjátok.”
charly!
Szíveskedjen megtanulni olvasni! Egyáltalán nem dicsekedtem semmivel!!! Az írásom eleje idézet az “érintett” nevű bejegyzőtől, tehát nem rólam van szó, mivel már 75-ben fiatal felnőtt voltam nem szorultam – sem akkor sem ma – a mások elmondásaira!
Abban viszont igaza van, amit magamban én is éreztem, hogy talán erős, ill. kioktató voltam, de felháborított “érintett” vádaskodása Iványi Gábor ellen, mintha ő maga (IG) is ugyanolyan kollaboráns lenne mint az akkori hivatalos egyházak.
Tehát ha esetleg ujra olvasná a bejegyzésemet akkor talán megérthetné amit írtam! Amúgy engedtessék meg, hogy megválaszthassam kivel tegeződök és kivel nem. Érintettet is csak azért tegeztem, mert koránál fogva gyerekem lehetne és ahhoz képest igen pökhendi módon nyilatkozott.
Továbbiakban részemről a dolog le van zárva.
Kedves Janos! Jól kezdi érteni a dolgot. A történelemben a vallásszabadság korlátozása mindig erőszakot szült. A kormány nem véletlenül hozta ezt a példátlan szigorúságú és megkülönböztető, vagy inkább kirekesztő törvényt, mert ez volt a szándéka, ezt már tervezte és dédelgette az elmúlt években. Ne felejtsük el, hogy mielőtt a választásokat elveszítette már napirenden volt a vallásszabadság korlátozásának terve, de ezt a választások keresztülhúzták. Ami most már előre látható, hogy egy előre kitervelt vallási megkülönböztetésnek és üldözésnek ágyaz meg a kormány bárki is következzék őutána, a terep elő van készítve, hogy a lépéselőnnyel akarata szerint bármit tegyen. És sajnos senki nincsen biztosítva arról, hogy megúszhatja, mert tartozhat bárki akár a leghivatalosabb egyházba is, ha (nem tudván mi a legtiszteltebb vezetőjének a szándéka,) legtisztább akaratából is ellenére tesz és egyik napról a másikra perifériára kerül. A vallási és lelkiismereti szabadság törvénye az egyik legfontosabb biztonsági ernyő a társadalomban, de erről a vázról a vásznat letépte a vihar.
Bizony mondom Néktek ,lassan lassan a valláskárosultak országa lészen itten !
( Nyugdíjkárosultakról már ne is essék szó…)
Tisztelt Admin!
Szeretném önöktől megkérdezni, az Amerikai Népszava felkereste a Hetednapi Adventista Egyházat, hogy megtudja, valóban elhatárolódtak -e ettől a konferenciától?
Mert nagyon egyszerű ezt megtudni:
a http://www.adventista.hu weboldalon megtalálhatóak az elérhetőségek.
Mert tegyük fel, hogy közülük senki nem olvasta ezt a cikket. Akkor, hogyan válaszoljanak rá?
De mivel önök írták ezt, ezért úgy gondolom önöknek lenne etikai, újságírói kötelezettségük, hogy kiderítsék ezt.
Segítek önöknek, hogy ezt a munkát korrektül el tudják végezni:
titkarsag@adventista.hu
(+36)28/547-360
Az Egyház magyarországi elnöke: Ócsai Tamás
Kedves Figyelő,én is beléptem a Metodistákhoz,bár Jézust emberként tisztelem,azért hívő vagyok. Azt viszont,hogy liturgiákon vegyek részt,amit az emberek alkottak,nem vagyok hajlandó! Isten minden emberben ott él,aki tud önzetlenül szeretni és segíteni másokon!
Kedves „Érintett”.
Az „Iványi levél”-hez való hozzászólása (2011 november 22. kedd. 13:25) több ponton korrekciót igényel. Egy-két ilyen kiigazítást most megteszek.
A válság idején a H. N. Adventista Egyház vezető testületei az állami szervekkel, az egyház külföldi felettes vezetésének segítségével minden bevethető erőszakos eszközt igénybe vettek, hogy az egyház szervezetéből eltávolítsák a kollaboráns vezetés által követett megalkuvó, romboló egyházi irányvonal ellen tiltakozó egyháztagokat. Ebben a törekvésükben még a hitelvek burkolt, vagy egészen nyílt megsértésétől sem riadtak vissza. Az egyház tagságának jelentős részét, több száz egyháztagot a törvények, szabályok nyilvánvaló megsértésével, nyílt erőszakkal zártak ki a közösségből. Érintett testvéreink eltávolítására tehát nem az Ön által használt, a lényeget elfedő „kiszakadtak” kifejezés alkalmazható, hanem a valós helyzetet kifejező erőszakos kizárás, törvénytelen eltávolítás. Közismert, hogy ez a folyamat nem csak az Adventista Egyházban zajlott, hanem például a Metodista Egyházban is, amely folyamatnak másokkal együtt elszenvedője volt a nagyra becsült Iványi Gábor úr is.
Másik kiigazításra szoruló állítása: „…a későbbi adventista vezetés ’megkövette’ elődei keresztényietlen ténykedését.”
Ennél az állításnál nem ártott volna jobban utánanézni a valós tényeknek. A „megkövetés” nem történt meg. Született ugyan a témában egyház-elnöki levél, azonban ez – pozitívumai mellett – nem „megkövetést” tartalmaz, a válság megoldását szolgáló javaslatokat pedig végképp mellőzi. Jellemző módon ezt a levelet követően történt meg a kizárt testvéreknek az adventista világközösségből való végleges kiiktatása is.
A H. N. Adventista Egyház valódi álláspontja a KERAK-ot illetően semmit nem változott. Beszédesen bizonyítja ezt az a sajnálatos esemény is, melynek fiatal egyháztagok voltak a közelmúltban az elszenvedői. Az esemény Békéscsabán történt. A KERAK-hoz tartózó egyik egyháztag (nő) és a H. N. Adventista Egyházhoz tartózó férfi egyháztag házasságot szeretett volna kötni. Természetesnek vették, hogy az ünnepi istentiszteletre a helyi adventista gyülekezetben kerüljön sor. Az Adventista Egyház vezetősége nem engedélyezte, hogy a helyi gyülekezeti kápolnában tartsák meg mennyegzői istentiszteletüket, mondván, hogy a hölgy nem tagja az adventista közösségnek, tehát bibliai szóhasználattal élve házasságuk „felemás igának” minősülne, amit a Biblia nem helyesel. Csak a helyi békéscsabai gyülekezet bizottságának határozott fellépése tette lehetővé, hogy az istentiszteletet mégis a hivatalos adventista kápolnában tartották meg.
Az Iványi úr tévedésének minősített megállapításával kapcsolatban, miszerint a konferencia „magánkezdeményezés” volt és nem a hivatalos Adventista Egyház szervezte, tehát nem a szervezőket illetheti a kritika, csak megjegyzem: ez részben igaz. A szervezők viszont ma is tagjai a H. N. Adventista Egyháznak. Más komoly ellenérv is felhozható lenne, azonban közlésére – jellege miatt – nem ez a felület, illetve fórum alkalmas.
Üdvözlettel: egy másik „érintett.”