Reggel, ébredés után rögtön mondja a feleségem, hogy valami eszeveszett hülyeséget álmodott. Elvis Presleytől kaptunk egy varrógépet. Hogy mi? Nem akarom kinevetni, de elég mulatságos… Elvis varrógépet ad? Nekünk?
Hogy juthat az embernek ilyesmi az eszébe? Hát van ennek értelme? Ugye, hogy nincs! Hogy jön ide Elvis? És a varrógép?
Még reggeli közben is arról beszélgettünk, mitől van az, hogy az ember ekkora hülyeséget álmodik. Aztán a tükörtojás közben felrémlett neki még az is, hogy azt is álmodta, hogy édesanyám, eredeti Levi’s farmert varrt nekem a varrógépen. Lehet, hogy ezért küldte Elvis, gondoltam. Mert akkor ezt csak az Ecserin lehetett ezeregyszáz-ötven forintért kapni, és annyi nekünk nem volt. Lehet, Elvis így akart hozzásegíteni minket a nagy amerikai szimbólumhoz. Mármint az álomban. Ez lehet a magyarázat, tudat alatt összehoz az ember ilyet. Miért ne?
Ezzel együtt elképesztő.
Próbálom vigasztalni, mondom neki, álmodtam én már ettől sokkal nagyobb baromságot is. Hát az nem létezik! Hogy miket? Tinédzser koromban például olyat is, hogy disszidáltunk, és Amerikában éltünk, és volt telefonunk, kocsink, meg Led Zeppelin hanglemezem is. Meg olyat is, már felnőtt fejjel, hogy ötöst nyertem a lottón, és persze szétosztogattam a pénzt.
De nemrégiben a legnagyobb baromság talán az volt az álmaim között, hogy otthon, a mi kis hazánkban demokrácia volt, a nemzet békében, összetartozva élt, boldogan, prosperitásban. Jómódban élt a nép Magyarországon! És békés demokráciában. Megbecsülték egymást, a világnézet, vallás meg származás nem volt téma, csak hogy ki mennyit dolgozik. Nem volt anyázás. A lopás megszűnt, és nemcsak a kicsinyes egyénieskedő formája, de megszűntek – ez tényleg óriási hülyeség – még az államilag szervezett, nagy tételekben történő lenyúlások is! Nem loptak a politikusok!
Sőt! Emlékszem, az álmomban volt egy vezető, aki nagy többséggel megnyerte a választást, és össze tudta hozni maga köré a népet. Rögtön megválasztása után megújulást, toleranciát, egymás megbecsülését, nemzeti együvé tartozást, verítéket, kemény munkát ígért, és ezt be is tartotta. Az egész világ megbecsülésére tett szert például, amikor vagy két évet elvacakolt egy új alkotmány megalkotásával, mert a világért sem csinált volna egy olyan alkotmányt, ami nem konszenzuson alapszik. A legkisebb pártot és civil szervezetet is megkérdezte, az összes egyházzal együtt. Külön figyelmet fordított a fiatalságra, az egyetemeken alkotmányozói körök alakultak, amelyeknek vétójoguk volt. A nyugdíjasoknak külön fórumot biztosított. Így meg is találták a legnagyobb közös nevezőt. A világ ünnepelte őt, mint a demokrácia bajnokát.
Tódult is ide a befektetés, és ezeket átlátható módon, mindenféle korrupció nélkül, hatékonyan fel is használta az ország. Gyarapodott a hazám.
Azt is álmodtam akkor, hogy nyugdíjas éveinkre visszadisszidáltunk hazánkba, hogy öreg éveinket méltón, a szülőföldünkön éljük le. Ezután nem az interneten, hanem egy asztal körül sakkoztam a barátaimmal.
Nem röhej?
Az nyilvánvaló, hogy ekkora baromságot csak egy zaklatott éjszakai forgolódás közben lehet álmodni, mondjuk egy disznótoros vacsora után.
Mondom a feleségemnek, inkább kapcsoljuk be a tévét, a valóság sokkal szárazabb, kiveri a fejünkből ezt a sok értelmetlen zagyvaságot. A valóság más, mint ez az álmodozás. Be is kapcsoltam, szokás szerint, az internetes tévét, és nézegettük. Sok országot szoktunk nézni, Ukrajnát, Fülöp-szigeteket, Kubát, meg még vagy húsz országot. Persze leginkább a magyar csatornákat. Most is egyik otthoni csatorna után jött a másik, sőt még rádiót is hallgattunk. Mintha otthon lennénk. Az internet nagy csoda.
„Fél év alatt megoldjuk a devizahitelesek problémáját.” Erre felkapom a fejem… De hogy hogyan, azt nem mondja! Minden közgazdász azt mondja, így én is, hogy ebbe belerokkanna az ország. Ha az állam fizeti ki, akkor azért, ha a bankokra hárítják, akkor meg azok rokkannak bele. Aztán jön a miniszterelnök szinkronja: minden jó, a 135 százalékos hiány is jó, ez így van rendjén, az is, hogy a hírek szerint megint leminősítenek, immár a chilei bányászok földalatti pöcegödre alá. Az se rossz, „mert mi világossá tettük, hogy rövid távú leminősítés után jön a hosszú távú felminősítés”. Igaz, ezt jó régen mondtuk, de ki mondja meg, mi a rövid táv?
Tudjuk, háború után a győztes határozza meg, mi a háborús bűn.
Vissza a kormányzópárt alelnökéhez: nem, nem mi hívtuk, az IMF magától jött, kért időpontot, mi adtunk nekik… nem, kölcsönkérni nem fogunk tőlük, az ellentétes lenne mindennel… a képviselőjük meg egyébként is menne haza, mert nem tud semmit az országunkról. (Ja, igaz, még tartozunk nekik pár milliárddal, de sebaj, aprópénz. Az is igaz, hogy a kötvényeinktől elment a vevők kedve, de az is jó, mert mi büszke ország vagyunk, megnézzük kitől fogadunk el pénzt…)
Aztán a szinkronhang megint, egy másik csatornán: először néhány tízezerre teszi az Erzsébet hídnál lévők számát, majd néhány megtévesztett emberről meg csoportról beszél. De nem baj, mert ezek 23-án olyan ellen tüntettek, ami nincs is, mert nekünk se tetszik a rendszer, ezért építünk újat, és majd ők is rájönnek, hogy az új rendszer nekik is jó. Mi tudjuk, mi a jó nekik.
Aztán a miniszterelnök jön megint, gyorsnaszádozik, meg új-utazik, mármint Európától. Elrugaszkodik. Nézek körbe, itt Kanada közepén, keresem az elgurult gyógyszert, hátha a képernyőn keresztül vissza tudnám adni neki… mint egy álomban.
Aztán megint egymillió munkahelyről beszél, és eléggé komoly pofával. Lehet, hogy mégsem viccel? Aztán újabb csatorna, megint a szinkronhangja: „mert tudjuk, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika az egyedüli, amely a fellendülést szolgálja…” Aztán a gazdasági miniszternek álcázott forint-döntögető: Európa minket irigyel, példát mutatunk nekik, óriási eredmények vannak. Igaz, utána ő is elejti a leminősítés lehetőségét, aminek következtében az euró 5 perc alatt 5 forintot drágult.
Húha, idesanyám, mondaná Hofi, szólni kéne neki, hogy már megy a felvétel. Hogy a sikereinket tekintve az egész világ az ellenkezőjét mondja? És hogyha esetleges bóvlivá minősítésről beszélnek a hírek – akkor mitől is sikeres ez a politika? Hogy a kockázati felár most sokkal magasabb, mint két éve? A Bajnai 180 ponton adta át, most meg 550 felett jár? Hogy a forint tíz százalékot romlott a meghatározó valutákhoz képest? Vagy, hogy nulla százalék a növekedési indexünk? Elrugaszkodunk? Ha a növekedési ütemünk kisebb, mint az európai átlag, az nem azt jelenti, hogy (még mindig) leszakadóban vagyunk? Akkor mitől is rugaszkodunk el, a valóságon kívül?
Nem úgy van az, mondja a miniszterelnök, mert a forint gyengülése az euró gyengülése miatt van. Na de, Istenem, ha az euró gyengül a többi valutához képest, akkor egy normális forintnak nem erősödni kellene az euróhoz képest? Mert ha mi egy gyengülő euróhoz képest is gyengülünk, akkor nekünk annyi.
Nem érti az istenadta, én meg tovább keresgélem a földön az elgurult gyógyszert… de nincs meg. Ez nem álom, kérem szépen.
Ez valóság!
Nem valóság-show, nem Big Borthers, ez maga a valóság. Még pedig a mai magyar. Nézek körbe, mint Flintstone Frédi a kőmoziban. Tényleg? Ennyi hülyeség pár nap alatt, csak úgy, a tévét csattogtatva? Tessék mondani, mi van otthon?
Én eddig azt hittem, hogy amit az elmúlt jó húsz év alatt láttunk, hallottunk, az mindenen túltesz, ez alá nem lehet menni. Azt hittem, hogy a privatizációnak nevezett kiárusítás, majd a szocik tili-toli társasjátéka, meg havi szintű ötletelései után valami más jön. Hogy a negatív IQ-s vizitdíjas népszavazás után felébred a nép. Hogy a Nokia-dobozolás, talicskázás, tocsikozás elég volt. Hogy a joszip toth-okon meg kaja ibrahim-okon túl nincs élet. Azt hittem, hogy Zuschlaggal vége van. Hogy az ezüsthajók meg az országimázs ideje leáldozott, befejeztük Tokaj-Hegyalját, és kiürültek a kavicsbányák. Nem adunk egy milliárdot fogorvosra, nem hozunk egykulcsos adórendszert, nem töröljük el az örökösödési adót még a milliárdosoknak is, csak azért, hogy mi járjunk majd jól. Kérem szépen, régebben legalább volt egy olyan ’alapelv’, hogy ’ne mi járjunk a legjobban’. Most meg magunkra szabjuk a törvényt? (Mi az, hogy, ha kell, visszamenőleg is, haver!)
Azt, mondjuk, láttam, hogy húsz év alatt sem tanultunk meg számolni. Ha pl. tavaly az Astoriától az Erzsébet hídig több százezer ember elfért, akkor hogyan lehet, hogy az Erzsébet hídtól az Astoriáig álló tömeg idén csak 10-30 ezer fő volt? (Igen, az a néhány bóklászó, megtévesztett egyén vagy csoport). Nem beszélve arról, hogy a Kossuth tér kapacitása is igencsak függ a dátumtól, időjárástól, ja, meg attól, hogy éppen ki áll a mikrofon mögött. Mert lehet az egymillió is (isten bizony), meg ötvenezer is, miközben a tér mindkét alkalommal tele van. Feltaláltuk a gumiteret.
A mostani demonstrációt a térfigyelő kamerákon például egyenesben lehetett nézni. Illetve dehogy, azokat megint (nyilván technikai okok miatt) átállították. A kamerák ’közvetítésén’ simán ment a forgalom az Erzsébet hídon. Aztán az Inforádiót hallgattam, az bemondta a közlekedési hírekben, hogy le van zárva a híd, de hogy miért, azt nem.
Uramisten! Deja vu, mint a hetvenes évek. Farmer van még vagy küldjük a varrógépet?
Érdekes egy ország!
Nem csak emiatt. Jobboldali közgazdászként én például máig nem értem, mi a populista demagógiában a jobboldali? Vagy, hogy azzal szolgálja a baloldal a dolgozó tömegeket, hogy a pártszakadás szappanoperáját próbálják újra és újra, egészen addig, amíg mindenki rajtuk nem röhög? Ez már majdnem a két-három évvel ezelőtti „miniszterelnök kerestetik” nevű vígjátékkal vetekszik. Persze, tudom, otthonról ez nem tűnik olyan vidámnak.
Ez az a hely, ahol az adóemelés az nem megszorítás. Másfél év alatt, a tervezettekkel együtt bevezetendő vagy húsz új adó, az meg kimondott könnyítés, főleg a szegényeknek. Itt el lehet mondani röhögés nélkül, hogy a kontinens legmagasabb fogyasztási adójával mi lehetünk a legversenyképesebb ország.
Húsz év alatt sok mindent láttam. Láttam bénázó szocikat, hetente új programmal, akik még a saját elnökválasztásukat is elkúrták. (Ennyire bénának lenni! Akkor kellett volna önként használni a selyemzsinórt, megfogadni Kövér úr tanácsát.)
Láttam, hogyan lesz a Pannon Pumából gyorsnaszád.
Láttam, hogy lehet elkúrni egy Sukorót, amelyből, ha rendesen megcsinálják, világhírű üdülőközpont lehetett volna. Persze, ha nem maffia-központot és kuplerájt csinálnak belőle. Az legalább nyereséges, mindenhol a világon. Bár a barátom szerint Magyarország az egyedüli a világon, ahol még egy kupleráj is lehet veszteséges.
Ezen kívül még sok minden eszembe jutott, például a felépített, majd ugyanannyiért (kétmilliárd) lebontott autópálya-kapuk rendszere, a panelprogram nemzeti átvágása, az áthelyezett Nemzeti Színház, mostanában a devizahitelesek „megsegítése” a végtörlesztéses variációval.
Láttam a köztársasági elnökök bukdácsolását (például a komáromi híd közepén), és azt hittem, hogy ez alá nem lehet menni. De, lám, bejött Pali bá’, aki a cucilizmus lelkes támogatójából navigált a hivatásos gojóstol pozíciójába, „álamfői minnősségben”. Mára már ők a szinkronhanggal, meg a forint-bedöntőkkel egyetemben a nemzet bohócai, rajtuk röhög, akinek még van humorérzéke.
Lehetne sorolni reggelig.
De nem akarom, mindenki tudja. Ezek miatt tart itt az ország.
Az egészségügy haldoklik, az orvosok és főleg az ápolók távozni készülnek. A fiatalok úgy általában is elfelé tendálnak. Az oktatási intézetek a lázadás állapotában, a pedagógusok morálja a béka feneke alatt. A megyei önkormányzatok éppen elvesztették egész vagyonukat, a fegyveres testületek vérig alázva, a lakossággal együtt az önkormányzatok is a devizahitel csapdájában, a szakszervezetek keresik elveszett jogaikat, a nyuggereket már nem is emlegetik, a munkanélküliség nem, vagy alig csökken, a kényszermunkára készülők már öltözködnek, a hajléktalanoknak nincs hová menniük, a kukázók egyedüli jövedelme is megszűnőben, a romák megtöltik a kanadai reptereket. A kormány továbbra is támogatja (magyar cégek pénzéből) a multik és az autógyárak betelepítését és működését, miközben a magyar munkás termelékenysége fele a nyugatiénak, fizetése meg a negyede.
Lehetne folytatni. Nem teszem. A valóság megint túltesz az álmon.
A kormány közben 500 milliárdért MOL részvényt vesz.
Inkább megyek aludni. Jó lenne valami normálisat álmodni. Istenem, csak ne édes hazánk mai vajúdásáról, az még álomnak is megrendítő lenne. Valami szelídebbet, érthetőbbet, felfoghatóbbat, lécci.
Például Elvis-t, akár varrógépestől.
Kedves Frank Tibor!
Jó szokásához híven kitűnő cikket írt.
“Cserébe” egy kis reményt adok:
Miután tényleg nem lehet már sokat ellopni, a “gumi téren” békésen tiltakozók megmozdulása hamarosan eredményes lehet. Ennek a kormánynak ugyanis csak az ellopható és a hatalom az érdekes. Ha már nem lesz mit nagy tételben ellopni, akkor már nem is fog ragaszkodni a hatalomhoz. A külföldre menekített tőkéje után megy, és onnan fogja az észt osztani.
És most a remény: onnan kevésbé lesz káros.
Kedves Frank Tibor !
Köszönöm ezt a remek cikket! Ez egy remek összefoglalása a mai magyar valóságnak. Sajnos nem erről álmodtunk 20 évvel ezelőtt. Akkor még azt álmodtuk, amit Ön leírt, mint fejlődő, prosperáló Magyarországi víziót. Hát akkor azt álmodtuk, hittük, gondoltuk, hogy politikusaink őszintén gondolják amit mondanak, de már akkor is a hatalmuk békés átmentése volt a céljuk, nem az, hogy az országnak jobb legyen. Akkor, a hatalom felé kacsingató fiatal demokraták (Fidesz) is csak azt várta, leste, kereste, -élükön egy Orbán Viktor nevű szóhadaró fickóval,- mikor és hogyan kerülhet a hatalom az ő birtokába úgy, hogy túltehessen elődein. Mint látjuk, sikerült is túltenni elődeiken. Orbán nyíltan vállalja, hogy hazudik, csak más szavakkal mondja: “ne arra figyeljünk, amit mond, hanem arra, amit tesz,” – ezzel elismerve, hogy a beszéde és a cselekedete nem egyezik egymással, tehát hazudik, vagyis képmutató. Ezt úgy mondja, mint ha ez a legtermészetesebb igazság lenne, és ez lenne a becsületes dolog, és ezt a sajtó, valamint az egész ország lenyeli, és elfogadja, mint igazságot. Ez rettenetes. A rendszer, amiben mi élünk itt Magyarországon nem más, mint a HAZUGSÁG TÖRVÉNYESÍTETT RENDSZERE. A NER -el, ( Nemzeti Együttműködés Rendszerével) az a céljuk, hogy mindenki működjön együtt a hazugság törvénysített rendszerével ! Szeretném, ha ez csak ő álmuk lenne! Az én álmom pedig az, hogy milyen jó lenne, ha végre a magyar társadalom felébredne, és nem működne együtt a HAZUGSÁG TÖRVÉNYESÍTETT RENDSZERÉVEL!!! De ez csak akkor lehetséges, ha a magyar társadalom túlnyomó része felébred végre “Csipkerózsika álmából !”
Remek iras, mint mindig, telibe talal. Ha messzirol alomnak is ilyen szornyu, akkor itthon valosagkent megelni emnnyire az…szenvedo alanykent. Eppen ezert, mert a mi eletunket csesztek el 20 ev alatt meg a korabbinal is jobban, kerdes az, hogy ennyi hulyesegre miert nem egymillioan vagyunk az utcakon. Mert ez az alom a mi almunk volt, a magyar nepe, egyutt. Virág sincsen, te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen. Es miert hagyjuk.
Sajnos Frank úr nagyon fiatal még, ezért nem is emlékezhet
Pósa Lajos bácsira a nagy mesemondóra. Néhány ronggyá
olvasott meséskönyvét unokáim őrzik.
Néha ébredéskor többszöri szemtörlés után rá kell jönnöm
igen már ide értünk. Ez a való világ. De mégsem hiszem.
MOL van már megint a szemüvegem. Tovább keresgetem.
Még az a jó,hogy 3 hónapja ezelőtt fellépő és többször
megnézett derék fájásom a jövőhéten elkezdik kezelni.
sajnos ehhez naponta vonatoznom kell egy kicsit. De
az vigasztal, legalább nem fogok közben unatkozni.
No ezt nemcsak utastársaim biztositják. Kezemben
aznapi újságaimmal. Rá kell jönnöm, nem tartom
kezemben az “Én Újságom Tündérvásár” cimű
régi újságot. Formátuma nagyobb, tartalmát ugyan
igyekeztek múló koromhoz igazitani. Név szerint
eltűnt a “jó tündér”, nincs már “gonosz manó” lecserélték
mindet, többször. Régen eltűnt “gerő a hidverő”, helyette
starvars-ból az erő jött elő. Remek cikk van benne a micsoda
hogy is hivjákról , melyet az izé-vel igyekeznek alátámasztani.
Sajnos nem sikerült, mivel az újonnan lecserélt favágók
nem tudnak fát vágni hűvös halomba, mivel fényesül a görcse
sikongva. Látom Attilát is ki akarják lakoltatni, mert nem tudta
őket erre megtanitani. Remélem nem fogják a múlttal együtt a
tiz emeleteseket is eltörölni. Néha mintha látszana az alagút
vége is. Hirdetések között találom nézzem a Miskát, Ilkát, Milkát
jól képzett jósként megmondják a családom titkát. Hiszem,
vagy nem hiszem PÉNZERŐ-t is kapok, ha 10 máspercükért
900 HUF-ot adok.
Beért a vonatom, van még 3 órám. Igyekszem szétnézni a
város piacán. Őstermelő – láthatóan jobboldali – kérdé mit
kérek, mondom zöldséget. Nagy választék volt mindkét
kezében, vészt jóslóan nézett, mert bal kezéből kértem.
Piacról sietve két órával korább ki is vártam előjegyzésem
sorát. Főorvos úr kedvesen fogadva két injekció receptjét
kezembe is nyomta. Mivel pénzem fele vonatjegyre fogyott.
Nem tudtam kiváltani az injekciókat. Haza is utaztam. Búcsú
volt éppen a falumban. Megnyugodva vettem észre, visszatért
fiatalságom, amikor is a következőt hallom:
IDE NÉZZ IDE NÉZZ ,ITT A FINOM TÖRÖKMÉZ, FELE CUKOR
FELE MÉZ!
Hát igen már itt vagyunk. Megnyug’va beléptem kapunkon
Frank úr!
Gratulálok, telitalálat.
Öszinte szavak a csalódásról, de sajnos a kilátástalanságról is.
Kiegészitésűl nehogy félreérthető legyek.
Köszönet a jó cikkért én szerencsés vagyok. Internethez
juthatok. Falun máig élő berögződött szokások szerint az
előfizetett irásokból várnak tájékoztatást. Az meg olyan, mint a tv.
Frank úr – nagyon alapos, összeszedett cikk. Egy bevallottan jobboldali közgazdásztól ez nem lehetett könnyű egy szavakban legalábbis jobboldali kormánnyal szemben. EGY kérdés maradt: ezek tényleg ennyire hülyék, vagy csak teszik magukat, és szándékosan akarják nyomorba dönteni a népet, hogy a Demján által üdvözítőnek és versenyképességet növelőnek vélt “kínai” – vagy inkább észak-koreai életszívvonalat előállítsák?
Kedves Frank Tibor!
Ez megint kiválóra sikerült!
Kár, hogy a szellemes fogalmazás nem tud jókedvre deríteni, mert rólunk szól.
Igaz én más ország esetleg hasonló kínjain sem igazán tudok nevetni, az emberi hülyeség taszít.
Királyhegyi Pál jut eszembe.
Ő is egy diktátornak táviratozott. El is vitték érte….
Ha valaki nem ismerné:
Sztalin úr Moszkva, Kreml:
A rendszer nem vált be stop.
Azonnal abbahagyni stop.
Ha élne Királyhegyi, már megirta volna az aktuális táviratot.
Ide Budapestre.
topi mackó
Kedves Frank Tibor!
Nagyon jó cikk.Kár, hogy Magyarországon hallgatnak az Önhöz hasonló, logikus gondolkodású, becsületes jobboldaliak. Vannak még egyáltalán? Lehet, hogy félnek?
Kedves Frank Tibor
én is gratulálok a cikkhez, mindent cikkét élvezettel olvasom. Sajnos nem fog olyat álmodni, mint amilyet szeretne..ilyen álom nincs. Álmodni csak valós elemekből összerakott dolgot lehet….pl. a valóságban van varrógép meg.volt Elvis Presley. Ezt össze lehet rakni az álomban abszurd módon , sok variációban, az elemek azonban valósak. Az ön álmainak, vágyott álmainak nincsenek valós elemei…..sajnos.
Tibor! Szuper a cikk! De mondd meg(bocs e tegezésért,de én jó párral több vagyok) ez az idióta kormámy miért nézi a magyar-tényleg az vagyok még?)
honpolgárt hülyének?
Másik kérdésem: Mi történt a honi portálokkal, mert már azt sem mondhatom, hogy
hülye és hazudozó a Szófosó Petike? Úgy kivágnak, mint a macskát sz….ni!!
Hol a véleménnyilvánitá szabadsága?
Tudom ITT NÁLATOK van, azért jöttem ide!
Kösz,hogy itt lehetek!!
Kedves Tibor!
Van egy termék, amiből a hazai szükségleteket bőven fedezni tudjuk, sőt még exportra is futja. Most mégis — e remek írás kapcsán — importálhatunk egy keveset: ez pedig a rémálom. A mi rémálmaink sajnos nem egy abszurd varrógép-ajándékhoz, hanem a nagyon is szomorú valósághoz, a hazai helyzethez kapcsolódnak. Egy mély szakadék előtt állunk (ma pl. 305 Ft felett is járt és most is 300 Ft felett van az euró árfolyama), és ha jön az újabb leminősítésünk, akkor elszabdul a pokol.
És az a szörnyű, hogy ezek a rémálmok nem alvás közben, hanem ébren érnek minket!
Nagyon jó a cikk!
Talán a befejezésből hiányzik egy mondat: Mindenkinek joga van hülyének lenni, de egy miniszterelnöknek nincs.
Kedves alugy!
Orbán olyan, amilyen, viszont mi választottuk magunknak.
Nem mindenki, de sokan, sajnos túl sokan voltak elég hülyék, akik komolyan vették mindazt, amit nyolc éven át mondott.
Most azzal kell konfrontálódniuk, hogy mégsincs kolbászból a kerítés, sőt, belátható időn belül nem is lesz.
Ennek a fasiszta, törvénytipró, népelnyomó és hazug diktatúrának köszönhetően a magyar gazdaság is megitta a levét. Ma már a 1 EUR = 309 HUF, a gázolaj ára 426 Ft/liter, és a világon a 8. legkockázatosabb ország lettünk, állami kötvényeinket senki nem veszi. Kezdődik a gazdasági csőd ! http://atv.hu/belfold/20111101_a_het_vesztes_szamai_307_az_euro_426_a_dizel_a_8_legkockazatosabb_orszag
Köszönjük Orbánnak és kollaboráns bandájának, és a kedves szavazóknak, akik 2/3-os többségbe segítették ezt a fasiszta diktátort ! Most tessenek kiáltani, hogy : “Hajrá Magyarország ! Hajrá Magyarok !”
Nem felejtettem még el az 1998.-2002. közötti időszakot, de megmondom őszintén, magam sem hittem, hogy minden rémálmom valóra váltja a Fidesz kormány, sőt túl tesz rajta. A mai napig hihetetlen, hogy lebontották a jogállamot, mert még nem érezni a bőrünkön igazán. Még nem születtek bírói ítéletek a tákolmány szellemében. Hihetetlen, hogy minden gazdasági tény, mutatószám, törvényszerűség ellenére kitartanak az ámokfutásuk mellett. Hogy részvétlenül végignézik a népük kétségbeesett küszködését a felszínen maradásért, és még rúgnak egyet a kapaszkodókon az adótörvényekkel. Hogy 70 milliót költenek egy kerületben a hajléktalanok rabosítására, és csak 700 ezret a megsegítésükre.
.
Uraim, odaállnának egy hajléktalan, egy éhező gyerek, egy fagyoskodó nyugdíjas, egy utcára tett minimálbéres, egy mindenét elvesztő kisvállalkozó elé? A szemébe mernének nézni nyugodt szívvel? Vagy elsunnyognának mellettük a páncélozott Audiban, ne is lássák a reménytelen megalázottságot a tekintetükben? Uraim, Önök kegyetlenek.
Az álom gyakran él szójátékokkal ( elvis-levis). Freud és Jung tud róla rengeteget mesélni.
http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2011/oct/22/euro-europe-eurozone
The EU must create a mechanism to discipline or eject errant members
Addig jar a korso a kutr, mig el nem törik.
Irásod ismét köszönve.
Infláció után bevezették az új pénzt
1 CHF = 2,69 HUF
Én ezt akkor megérve egekig ugráltunk barátaimmal.
Már itt vagyunk, nem ott. Sajnos.
De hol van már a tavalyi hó?
Kedves Hazafi
a 2/3-ról: Amikor majd ezek öreg napjaikat Svájcban töltik, akkor ecceri híveik a jól megérdemelt pihenésre fognak hivatkozni, 3 kiló krumplira elég nyugdíjuk mellett! De akkor is Éljen a Párt! :)
“Túlavasúti” korábbi – valszeg nem szándékos – bejegyzés indításával (“Sajnos Frank úr nagyon fiatal még……”) ellentétben az a véleményem, hogy “Hál’ Istennek Frank úr nagyon fiatal még…..” és remélem, hogy sokáig társaloghatunk Vele.
Jobb volna nem csak társalogni, hanem tenni is valamit együtt, hiszen “nagy itt a szűkség” értelmes, képzett, korrekt, hiteles emberekből.
Az írás nagyon tetszik – mint általában minden “Frank mű”.
Talán egy dologban tér el a véleményem a hazai állapotokat illetően.
Nem igazán értek egyet azzal, hogy: ” az egyik 19, a másik 1 híján 20″
Értem ezt arra, hogy nem tennék egyenlőség jelet az Orbán-féle diktatúra-kezdemény és a “szocik bénázása” közé. Az utóbbi az előbbi okozata volt.
Orbán hihetetlen bosszúvágya, (2 választás elvesztése) és az ebből fakasztott fanatikus akarat vezetett oda, hogy a szocik sokat bénáztak.
A ma reggeli Bartus cikk ismeretében még erősebb bennem a meggyőződés, hogy igen, itt egy ideológiai háború égeti fel Magyarországot. Pontosabban nem háború, mivel nincs ellenfél.
Itt egy “ideológiai-TERMINÁTOR” grasszál és öl meg mindent és mindenkit, ami- és aki elébe kerül.
Ez a ‘terminátor’ ölt akkor is, amikor a ’szocik bénáztak’ úgy, hogy félelmetes erővel fanatizálta ‘a Zembereket’ (Zombikat) a fennálló rendszer megdöntésének érdekében.
Minden lehetséges (néha nem csak a lehetséges) eszközzel azon dolgozott, hogy “keresztbe tegyen” a bénázó szociknak”. (últimátum, kordonbontás, kivonulás, ideggyengézés, szociális népszavazás, hazaárulózás, stb….)
A szocik valóban sok marhaságot csináltak, de azt azért el kell ismerni, hogy volt építkezés is.
Igaz, hogy sok pénzbe kerültek, de készen vannak azok az autópályák, amiknek köszönhetően legalább esélyünk van bennmaradni “Európa-érhálózatában”, épültek iskolák, rendelők, stb…. – az igaz, hogy volt korrupció is.
Most nincs korrupció?
Most van az igazi – az állami korrupció. (maffia)
Nem ragozom a témát, mert annyira nem vagyok felkészült, hogy Frank úrral vitatkozzak, de ezt fontosnak tartottam elmondani.
Továbbra is nagy érdeklődéssel kattintok a “Vélemény” rovatra, várva Dr. Frank Tibor új írásait.
Üdvözlettel:
Gábor
P.S.
Az előbbi bejegyzésben hivatkozott “.. ma reggeli Bartus cikk” címe:
“Tiporjátok el a gyalázatost!”
Elnézést kérek Bartus úrtól, amiért elmulasztottam a foorás pontos megnevezését.
Üdv.
Gábor
Tisztelt Gábor:
Én a kort állapotnak és nem érdemnek tartom. Mily szép a nyelvünk!
Mi megértjük egymást. Úgy gondolom nemcsak a szándékos
ferditők értenek a szóból. Különben én sem fórumoznák.
Segitsük egymást. Fiatalkoromban én a csodálatos “SINGER”
varrógépről álmodtam, sajnos volt akkor is “ELVISZ”, amit bőrömön
érezni is volt módom. Nem hiszem, hogy épeszű ember vissza kivánná
azt a kort. Mégis úgy tűnik az akkor történtek felé haladunk.
Az hogy hosszabb időig volt szerencsém úszni medencénkben, egyre
jobban látom célszerű lenne vizét tisztábbra cserélni. Igyekszem
mindent megtenni nehogy álarcos bandák vezessék országunk
pl. jobbik, a liberálisból fidSS-é vált sereg.Nem szeretnék mégegyszer
olyan tv-riportot látni ahol a “királyi tv”-t felgyujtó néhány tiz szinész
teljesitménye körül néhány száz ember bámészkodva várja a szindarab
végét. Nem szeretném ha ilyen – nem változó – Jackóból, Petőfi álarca alatt dajcsból dajcsfűrerré majd visszadajcsosult állandóság venne körül.
“beléptető rendszer”-t készitve részünkre.Talán nem léptünk mi már be
elégszer. Nem érezzük a szagát, ismét mibe léptünk?
Kiki bölcsessége nem gondom abból látszik, ha a húszezres hátulja a tükre.
.
78 évemmel bizva kivánok Frank úrnak hosszú, boldog alkotást.
Ismét köszönet a cikkért. Barátaimmal együtt várjuk a következőt.
Kedves Gabor, egyetertek Onnel. Nem tettem egyenloseg jelet, ott van feljebb hogy azt hittem amit az elmult husz ev alatt lattunk az ala nem lehet menni… ebbol (is) vilagos hogy nincs egyenlosegjel. Most bovebben nem tudom kifejteni, Kubaban vagyok ahol a kommunikacio igencsak gyerekcipoben jar, foleg az internet. Udvozlettel Onnek is es a tobbi hozzaszolonak is F. Tibor
Remek cikk megint. Nem lehet abbahagyni.
Köszönöm Tibor barátom,
Alvás közben, én nem álmodom semmit, csak ébren.
Hogy abba lehet hagyni és hagyatni ezt az ámokfutást. Minél képtelenebb ötletekkel piszkálja és teszteli a kormány a polgárokat, annál hamarabb lesz vége. SAJNOS, minél rosszabb, annál jobb, mert hamarabb vége lesz. Nem tusom hogyan, de hamarosan vége lesz. Már repedezik; a FIDESZ szavazók fele már csalódott, a Navracsics már mást mond, mint a Szíjjártó. a KDNP-s Rózsával már tele a hócipőjük, tehát már a koalíció is repedezik, stb.
Hamarabb fog ez összeomlani, mint gondolnánk, 55 évvel a forradalom után.
Vagy csak ébren álmodom?
Inkább éberen!
Soha ilyen könnyen még nem fejtettem álmot. Elvis Presley 1968-ban óriási, világszerte tévén sugárzott comeback-koncertet tartott, Singer Special címmel. A cím miatt a Singer varrógépek gyártója volt a vállalkozás fő szponzora. A koncert híre még a vasfüggöny mögé is eljutott, és simán megmaradhatott a cikk szerzőjének tudatalattijában.
Sajnos, hittünk a hamis igéreteknek, és ide jutottunk. Már elvették
mindenünket, most még a gondolatainkat el akarják venni. Jó volt
olvasni ezeket az ébresztöket.Köszönjük.