Alföldi kisvárosban járok, vendégségben. A család fejével beszélgetünk, a felesége is leül, közben hozza és tölti az italt. A vacsora finom volt, jó magyaros.
Egyszer berohan az egyik unoka, tíz év körüli kislány, kiabálja, hogy „szül a Cili”.
Hát az meg mi? A macskánk, mondja a család feje, hetven körüli úr. Aztán a kislányhoz szól: „Nem érdekel…”
Láttam a macskát mikor bejöttem, nem látszott rajta hogy terhes, mondom.
Közben káromkodik, hogy a rohadt macska, egyéves kandúr, a Cili fia, és már felcsinálja az anyját, rohadjon meg. „Nem kellene elkötni az anyamacskát?” — kérdem. Kéne, de nincs rá pénz, mondja. Így rögtön az anyagiakról esik szó: devizahitel. Káromkodik pár percet, nekik is van, mondja, nem is kevés, hatvanezerrel kezdtek, de már majdnem százezer a havi törlesztés.
Egyszer csak váratlanul felordít, Ócsa! Hogy rohadjanak meg, kinek jut ilyen baromság az eszébe, lágert építeni a huszonegyedik században, Magyarországon. Mit fognak azok ott kezdeni? Majd várják a segélyt meg gyereket csinálnak, mint ez a rohadt macska. Meg amúgy is nyolcvan ház, a 150 ezres bajbajutottnak…
Mondom neki, hogy jobb helyeken, mint Etiópia, Paraguay vagy Indonézia, az embernek rögtön az jutna eszébe, hogy ezt csak azért erőltetik, mert valakinek ez nagy üzlet. Persze itt Magyarországon ez eszünkbe sem juthat.
A gazda somolyog és bólogat. Aztán káromkodik.
Berohan a kislány megint, hogy nem él a kismacska, nem mozog. Megpuszilgatják a kislányt, ne szomorkodjon, így van az, ha fajtalankodás történik, az utód nem életképes.
Nekem felfordult a gyomrom, a vacsora megemelkedik. Nekik ez természetes, sokszor volt már ilyen, nem érdekes. A kislány kiszalad, sötétedik.
A ház ura kérdi, mi a véleményem a devizahitelekről. Mondom neki, ez a mostani árfolyam-befagyasztás baromság, mert a választások után 2015-ben igen nagy baj lehet belőle. Főleg, ha sokan veszik igénybe, merthogy nyomják rendesen. Betesz majd a lakáspiacnak is, a lakosságnak is, meg lehet, hogy a bankoknak is. Az állam nem tett bele pénzt, neki mindegy. És a 15 százalék — mármint hogy ennyivel növekedhet majd maximum a törlesztés, arról mit gondolok. Mondom: először is honnan tudjuk, hogy akkor jobb helyzetben lesznek az emberek. Egyelőre nem úgy néz ki. Ennek egyetlen előnye a Fidesz számára az, hogy ez csak a választások után fog kiderülni. Mondom neki, nem ismert, hogy fog az árfolyam, meg a kamat addig alakulni. De ha mind a kettő elég magas lesz, simán elfordulhat, hogy a 15%-os növekedés mellett még ráadásul a hátralék is állandóan növekedni fog, így az sose fogy el. Vagy kevésbé rossz esetben megemelhetik a futamidőt akár 30-40 évre, és még az unokái is fizetni fogják… Ez csak a bankoknak nagy üzlet. Megint beszalad a kislány, fülig ér a szája, hogy a második kismacska az élő, nagyon cuki, és kirohan.
Odanézünk a híradóra, éppen mondja, hogy ötvenötezer lakosnyi várost lehetne ellátni azzal az árammal, amit ellopnak. Tudja, mondja, a szomszédasszony villanyóra-olvasó, ő meséli. Jól keres, mert aki nagyban lopja az áramot, az simán kifizeti a leolvasót.
Épp jön a szomszédasszony, nevetés, épp róla beszéltünk. Kérdi nem kell-e tej, mennek ki a tanyára reggel, onnan hozzák. Kérdem tőle a villanylopást, mondja, hogy persze, és főleg a gazdagok lopják — mond egy nevet —, a villájuk úszómedencés, ha megy leolvasni, mindig kap egy húszast (húszezrest), hogy jöjjön vissza később. Visszamegy, és akkor lefényképezi a már helyreállított órát. Mert mindent le kell fényképezniük, ez a szabály. Hogy ne legyen csalás.
Hülye lennék, mondja, nem az enyém… mosolyog, és elmegy. Aztán visszadugja a fejét, beszól: „De nem keresünk azért olyan jól. A kisebb lopó fogyasztók csak ötezret adnak.”
Azt már a házigazda teszi hozzá, hogy mindenki a családban, még a szomszéd is, csak négy órára van bejelenve, 30-40 ezer forintokkal. A többit kp-ben kapják.
Azt már a házigazda teszi hozzá, hogy mindenki a családban, még a szomszéd is, csak négy órára van bejelenve, 30-40 ezer forintokkal. A többit kp-ben kapják.
És a nyugdíjjal mi lesz? Ez alapján alig fognak kapni. Megvonja a vállát: „Hát most nem az a lényeg! Sokkal inkább az, hogy alig bírják fizetni a számlákat.” Aztán hozzáteszi: „Elvették a magánnyugdíjat is.”
Majd pár perces káromkodásba kezd, úgy, hogy abból egyetlen szót sem lehetne itt idézni. Esetleg csak annyit róla, hogy a kormányfőt az ő kandúrjához hasonló cselekedetre utasítja, amit az állat elkövetett, annak Cili nevű anyjával kapcsolatban. Közben megint beszalad a kislány, már tiszta szúnyog az egész lakás, annyit nyitogatják az ajtót. Sír, hogy a kandúr bántja az élő kismacskát, és nem hagyja szülni a Cilit. Na, erre átmegy a háziasszony, majd két perc múlva jön vissza, hogy nem is volt semmi, a kandúr nem bántja, a kismacska véres, még szép, most született. Közben a kislány bújik a nagyszülőkhöz, és bizonygatja, hogy a kandúr leharapta a kismacska fejét.
Az én vacsorám már a torkom tetejénél tart. Tisztán beteg vagyok ettől.
Az öreg folytatja. Jön az egykulcsos adó, meg a MOL részvények, meg a megszorítások. Hosszú káromkodások, közben iszogatunk. A család a Fideszre szavazott, de nem ezt várták. Igen dühös az öreg. Átjön a lánya, egészségügyes, egyből mondja, milyen vacak a helyzet, nemsoká összeomlik az egész. Évente több orvos megy el, mint ahány diplomázik. Kérdem tőle: és azt tudja-e, hogy négyezer orvos van ma 65 éven felül munkaviszonyban? Ha ezek kiesnek a munkából, akkor mi lesz? Meglepődik, ezt ő sem tudta.
Az öreg káromkodik, cifrázza, nekem gyorsan bővül a magyar szókincsem.
Berohan a kislány, de jó, van két élő kismacska, olyan cukik, ugrál a nagyapja ölében, az simogatja, nyugtatja, majd elküldik a kislányt aludni. Ideje van, már 11 óra. Mi még iszunk egy párat, előkerül az egyházügyi törvény, majd a visszamenőleges törvények, a rendőrök visszahívása, a benzin jövedéki adója, majd az öreg bedobja a cigánykérdést. Itt elszabadul a pokol, a káromkodás közül már semmilyen mondandót nem lehet kihámozni. Mindenki rohadjon meg, talán ennyi az összegzés. Mondom, fáradt vagyok, megyünk aludni. A szúnyogokat irtom fél éjszaka, így reggel még fáradtabban ébredek.
Reggelizünk, vánszorog befelé a kislány, sír, bújik a nagyapjához, az puszilgatja, vigasztalja. Nem tudom, mi történt. A kislány mögött megáll az apja, az öregember fia, éjszakás volt, most jött haza egy órája.
A kislány háta mögött állva rám néz, és keresztbe húzza a kezét a torka előtt. Kampec, nemzetközi jel. Nem értem, a kislány sír. Jön az öreg felesége, elmagyarázza a kislánynak hogy a kismacskák nem voltak életképesek, majd mosolyogva rám néz: „megtanultak úszni”. Később mondják, mire a kislány felébredt, már a dobozt is kidobták, amiben az éjszakai lidércnyomás lejátszódott.
Nem tarthatunk macskafarmot, dörmögi az öreg, kifelé menet.
„Nem kellene ettől a tízéves unokát megkímélni?” — kérdem… mármint a szexuális oktatástól, meg ettől a sok szörnyű eseménytől.
Hadd ismerkedjen a világgal, az meg ilyen kegyetlen. Ilyen rohadt a világ, miért titkolnám előtte? Látta, mikor a kandúr meghágta a Cilit. Ez a Való világ, nem amit a tévében nyomnak, magyarázza.
Most a reggeli van a torkomban, elköszönök mindenkitől, megköszönve a vendéglátást.
Kinn a ház előtt két macska játszik felszabadultan a gyönyörű napsütésben, a virágok között. Incselkednek egymással, hatalmasakat ugrálnak egymáson meg a virágokon keresztül. Hátra szaltó, kis játékos verekedés.
„Ez a macska az, amelyik szült az éjjel?” — kérdem hitetlenkedve.
„Ez hát. Szívósak ezek, mint mi vagyunk” — mondja az öreg.
Így talán túléljük – mondja, miközben integet.
Nna.
Há ezzé nemjárok vendégségbe.
Még sajátmagamat is nehezen viselem , nemhogy másokat !
Nem csak a pénz miatt nem “köttetik el”. Én például egyszer csináltam – egy kutya által nyomorékká mart macskával “az ő érdekében” És azóta nem, soha sem!
3 napi delirium, függönyre mászás, leesés, éjszakai nem alvás a vernyákolás miatt: Alig éltük túl a macska és én. Inkább vigyázok a nőstényre, amíg tüzel (2-3 hét állandó résen levés) de ha mégis becsúszik egy gikszer, akkor bizony állandó program a Pecsánál a “Gazdit keresünk”
Minek ezt túlélni!? Amerre most megyünk, ettől lejjebb van. Régi filmekben láttam, öregektől hallottam, hogy régen is volt nagy szegénység, de nem adták fel, küzdöttek, hogy jobb legyen. Küzdjünk most mi, hogy jobb legyen. Az unokám is ír majd, hogy …………
Ahol nem így van oda születni kell, és talán harmadik nyelvnek meg lehet tanulni magyarul, csak úgy heccből.
Remek tárcanovella, gratula!
Bár persze nem ez az írás fő mondanivalója, de az eufémizmus mely szerint „… a kormányfőt az ő kandúrjához hasonló cselekedetre utasítja, amit az állat elkövetett, annak Cili nevű anyjával kapcsolatban” a legjobb, amit eddig a közvetlen nőági felmenő rokonnal folytatandó nemi aktusra történő felszólításként valaha olvastam.
Anno egy korábbi vezető politikusról szólt a vicc:
Mondd, fiam, jó ez neked? — kérdi az anyja a vele éppen nemi életet folytató fiától.
Nem igazán! — így a válasz, de mit csináljak, ha egyszer az országnak több mint a fele ezt kívánja?
Lassan ma is itt tartunk!
A tüzelő macskákról pedig nekem az olyan politikusok jutnak eszembe (itt első sorban a vezető kormánypárt reprezentánsaira gondolok), akik megfeledkezve magukról, meg arról a felelősségről, amit a pozíciójuk jelent, úgy szólnak be, hogy az egyben egyfajta szexuális megnyilvánulás is. Ezt csak a valódi saját mondanivaló hiányaként tudom felfogni.
Hmmm
Ez az eletkep jol mutatja a hazai “valo vilagot”. A problemak nem csak “fent” vannak es onnan szallnak ala hanem az egesz tarsadalom beteg sot rothadt. Ott ahol a munkanak nincs becsulete, ahol a tolvaj az “ugyes” ahol ezek az alapertekek kifordultak onmagukbol, ott nem lehet toldozgatni foldozgatni a rendszert mert az egesz ugy ahogy van eletkeptelen.
Kell egy uj rendszer egy uj alap es arra epitkezni. Az alapoktol ujra , elolrol. Mas hogy nem fog menni mert barmilyen jo, vagy zsenialis otlet is kerul be a rendszerbe a rendszer maga fogja tonkretenni ezzel a mentalitrassal.
Marad viszont a nagy kerdes ha mar a bolcsek kovet ily fenhangon magamenak tudom, meg pedig hogy : MIND EZT HOGYAN IS KENE CSINALNI ???
Oszinten nekem lovesem sincs.
:-(((
Kedves Frank Doktor!
Nagyon jó ez a kis “életkép”. Gratulálok.
Üdv. Gábor
A leírtak pontos magyarázatot adnak arra, miért tartunk ott, ahol vagyunk. Kis magyar pornográfia. Egyebekben az is világos, ez az ország Orbán doktornak született, készséggel megágyazott a hatalmának, sőt az uralmának.
És még ezt az országot butítja tovább a fidesz a közoktatási leépítésével!
Remek “kórismét” olvashattunk, aminek a legnagyobb hiányossága, hogy a “feneötte vouna meg” kummára IGAZ!!!!
Kedves @Ubul, a társadalom betegsége az, hogy mi — rendszerváltás ide, rendszerváltás oda — változatlanul a móriczi rokonok világa vagyunk. Hogy nálunk csak az ügyeskedő rokon tud talpon maradni, meg az, aki állandóan keresi és meg is találja, majd erkölcsi megfontolások nélkül kihasználja a kiskapukat. Ez még csak nem is hungarikum. Az „adócsalás dicsőség” mentalitás is a való világ szerves része, amihez a villanyóra-olvasótól a politikusig mindenki a maga szintjén és lehetőségei szerint — erkölcsi skrupulusok nélkül — alkalmazkodik.
Sajnos kevesen vannak, akik megengedhetik maguknak, hogy megfelelő magaslatról tekintsenek a problémákra. Olyanok, akik nem azzal vannak elfoglalva, hogy a családjuk mindennapi betevőjéről gondoskodjanak. A mókuskerekezésbe legtöbben belebetegednek, beleöregszenek. Nem véletlenül alacsony nálunk a várható élettartam! Magyarországon nemcsak a mosónők halnak korán.
Hogy kellene egy jobb rendszer? Persze!
De ahhoz kellene egy jó nemzetközi környezet (nem rajtunk múlik, hogy most éppen nincs ilyen), és kellenének olyan politikusok, miniszterek (= a közügyek szolgái), akik nemcsak hazugok és demagógok, akik nem a kontraszelekció termékei, akik nem saját maguk és klientúrájuk gazdagításával vannak első sorban elfoglalva, akik képesek és hajlandók is potens, a szakmájukhoz kiemelkedően értő, innovatív embereket választani maguk mellé (ez viszont már nagyon is rajtunk múlik). Valahol itt kellene keresni a választ a „mindezt hogyan is kéne csinálni”-ra.
Sajnos ilyen ember kevés van, és ha véletlenül felszínre kerül is egy (Bajnai szerintem ilyen volt, aki az adott lehetőségei között, és a rövid idő alatt már-már csodát művelt), akkor nem képes megfelelően hatékony lenni, mert a környezete nem engedi. Nemcsak az ellenfelei dolgoznak ellene, hanem intellektuálisan fejletlen, kisstílű „harcostársai” is.
Így tényleg reménytelen a helyzet!
Szerintem a demokrácia csak egy gazdag országban képes hatékonyan működni. Sőt, azt is mondhatnám, hogy a demokrácia olyan luxus, amit csak egy gazdag ország engedhet meg magának. A mi körülményeink között egy — csak módjával, de — autokratikus, jó célt szolgáló, jó eszközöket alkalmazó (tehát nem Orbán-típusú) ember lenne a legjobb, olyan (augusztus 20-án legkézenfekvőbb a példa), amilyen a maga idejében Szent István is volt…
Eretnek vélemény ez?
Oriási írás, mélyenszántó, csak a legnagyobbak tudnak ilyet. Gratulálok és köszönöm. Sajnos a mi világunk pont ilyen. Csak azt nem értem, hogy lehet ezt kívülről ilyen jól látni, még kevésbé ábrázolni. Mert ez nekünk is fájdalmas tükör, bár tudjuk, hogy igaz. Szép sík tükör, nem torzít és nem ferde tükör.
Remek pillanatkep a magyar ugarrol..
Az ellopott áramot kikkel fizettetik meg? Akik becsületesen akarnak élni, dolgozni, fizetni a számláikat. Holott a villanyszámlában már így is benne van a dátumtól elkezdve a világegyetem tágulásáig, minden. Ebben az országban eleve hendikeppel indul, akinek tisztességesek az elképzelései és ez nagyon szomorú. Szomorú azért, mert ők hátrányt szenvednek, néhányan közülük talán megpróbálkoznak némi csalással, ügyeskedéssel, mutyival, de a lelkiismeretükkel nem tudnak elszámolni. Végül feladják, csendes passzivitásba, vegetálásba vonulnak. Szomorú az ügyeskedőknek, mert megmérgezi a lelküket. Nem lehet egyenes gerinc nélkül elégedett, nyugodt életet élni. Az eredmény egy szemét lesütő, frusztrált társadalom, öngyilkosságok, alkoholizmus, pszichoszomatikus betegségek, alacsony élettartam. Tényleg szomorú.
Husz János Puszita
Egyetértek Veled. A helyzet az autóvezetésre hasonlít. Ha időben sávot váltasz, hogy ne kelljen pl.a kereszteződés elött manőverezned, ezren pofátlankodnak be eléd szemtelenül és erőszakosan. Azaz, ha betartod a szabályt, egyre hátrább kerülsz a sorban.
Bécsben, ha pl. az egyirányú utcában valaki be akar állni a szűk parkolóhelyre, mások segítik. Ha bonyolult a dolog, a várakozók leállítják a motort és türelmesen várnak.Újságot olvasnak. Tudják, ma ő, holnap én. Ettől működik a társadalom.
Fényévnyire maradtunk le a civilizációtól. Ez az igazság.
Jó hasonlat a közlekedési morál Gyozo, nagyon szemléletesen mutatja az állapotokat. Az is része az összjátéknak. Külföldi ismerőseim mindig csodálkoznak, hogy van az, a magyarok megszegik a közlekedési szabályokat és még nekik áll feljebb, hőbörögnek ha megbüntetik őket. A szabályszegőket szankcionálni természetes dolog.
Nehezen élhető az a társadalom, ahol a szabályszegőket jutalmazzák, a becsületeseket büntetik. Feje tetejére állított világ. Hogyan is éreznénk magunkat jól a bőrünkben?
Köszönöm.
Frank Úr eme riportja nagyon jó. Annyira álethű, hogy szinte úgy érezzük magunkat, mit aki ott van.
Eszméletlen hangulata van az írásnak – egyszerűen nem tudom, hogy KI KIvel van –
Remélem, hogy minden jóra fordul.
Üdv. Gábor
ez nem az az iras, amihez hozza lehet szolni, ez az az iras, amikor az ember megdobbeneseben szohoz sem jut….
A kontraszelekció az egekbe tör!
Kiváló írás! Gratulálok! :(
Kedves Huszita, milyen igazad van! Feje tetejere allitott vilag. Eppen a 168 oran bongesztem es veletlenul olvastam pont ezzel a cimmel eyg zsenialis interjut Frankkal.
http://www.168ora.hu/itthon/felfordult-vilag-6993.html
Ezt erdemes elolvasni, foleg ha latjuk hogy vagy 5 eve keszult…Ilyen hosszu tavon kellene az itthoniaknak is latniuk a dolgokat… nem minden npa mast mondani.
Nagyon jo ez az iras is. Gratula es kosz.
Nagyon jó a cikk, gratulálunk.A cím is, igen való világ, a “magyar ember” már csak ilyen.Azért nem az egész ország ilyen, csak a Fidesz ezen a valóságon üli a tort, ez a bazisa,, ezt erősíti. És ez a legnagyobb bűne.Devalvál mindent, ami valaha a rendszerváltás öröme, reménye volt.És Orbán Viktor nem a szemétdomb eltakarítója, hanem a kakasa.
Visszatérve a témához, egyszerüűn nem tudom, hogy mit is mondjak…….
Az az iszonyatos “nich-hill”, ami ebből a cikkből sugárzik, az talán nem is itt van!!!!!!!!
A “leolvasó” esete egyszerű btk..eset – vagy nem?
Az egész cikk annyira jó, hogy nem lehet eldönteni – YES or FALS
Gratulálok!
Üdv.Gábor
Kedves Mindenki!
A tegnapi “beírásom” lehet, hogy magyarázatra szorul.
Szinte hihetetlen, hogy Frank doktor micsoda életképet tudott idevarázsolni.
A YES or FALS megjelölés azt jelenti, hogy nem tudom eldönteni, ez az írás valós szituációt tükröz, vagy fikció.
A villanyóra leolvasó esete érdekes, mert, ha igaz amit mond, akkor itt bűnrészesség esete forog fenn, tehát nem értem, hogy akkor YES/FALS?
Az életkép ettől függetlenül nagyon ÜTŐS. Köszönöm újfent!
Üdv. Gabor
Ez nagyon tetszett…, mármint az írás !
A kleptokrácia bája…
Én úgy látom, hogy a kisemberek apró-cseprő lopásait az elmúlt két évtizedben felszámolták. “A nagy lopók felkötik a tyúktolvajokat.” (Luther)
Furcsálom, hogy az áram esetében még működik, de ha Frank úr mondja, elhiszem.
Az orvosokat én nem marasztalnám. A 90-es években harmincezer orvos kapott fizetést a magyar államtól. Sokszorosa a szükségesnek. De már akkor is nehéz volt lelkiismeretest találni közöttük. Nem gondolom, hogy ennek a rengeteg fehérköpenyes varázslónak a nagy része kivándorolt volna.
Miközben nyugati bérekről ábrándoznak, javakorabeli embereket nyomorítanak meg és rútítanak el. A hanyagságuknak nem viselik a következményeit. A zárójelentéseket meghamisítják. Jóravaló, fiatal kollégáikat elrontják. Otromba gőgjük, zsarolásaik miatt sok beteg inkább kifizeti az EÜ járulékot, de nem veszi igénybe “szolgáltatásaikat”. Ha választani lehet egy afrikai, arab, indiai, vagy egy magyar orvos közül, egyre kevesebben választják az utóbbit.
Magyarországon orvosnak a rang miatt mennek. Nem pedig azért, hogy segítsenek nyavalyás honfitársaikon. Tisztelet a kivételnek.
A Magyar Orvosi Kamara a legtöbb előjoggal rendelkező, legreakciósabb szervezet. Teljesen kompatibilis a feudálkapitalista orbáni rendszerrel. A kezdő orvosok több százezer forintos követelése önzés azokkal szemben, akik 57 ezer forintért kuliznak, vagy még nehezebb helyzetben vannak.
Affelől is erős kétségeim vannak, hogy egy nyugati országban helyt tudnának állni. Legutóbb Angliából küldték haza egyiküket. Az ottani kamarából törölték. Itthon majd elpöffeszkedik egy rendelőben.
Tiszteletem a szerzőnek! Nagyra tartom a munkásságát.