Semmiképpen nem szeretném megbántani a magyar kormányt, hiszen éppen elég bajuk van enélkül is, de lassan szánhatnának arra egy hétvégét valamelyik Orbán-tanyán, hogy megbeszéljék: nem kellene-e most már lemondani? Nem kellene-e megdumcsizni a tisztes visszavonulás lehetőségét?
Tudom, hogy nehéz dolog, hatalmas lelki kínkeserv szembenézni a valósággal, de ez előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, és talán azt is be kellene látni, hogy semmiféle hatalom nem ér egyetlen vércseppet se.
Ez a dolog, ez a kormányzásosdi nem megy. Hiába a sok nagyképűsködés, sértegetés, mutogatás, harsánykodás, nem lehet tovább cirkusszal takargatni azt, ami van: a semmit. A totális káoszt, a túlszervezett anarchiát, a király és az udvartartás meztelenségét – és akkor még a királyság köztársasági elnökéről szó sem volt.
Fura módon ez nem az államháztartási adatokról, nem az eladósodottak reménytelenségéről, de még csak nem is arról jutott eszembe, hogy mi vár a gyerekekre a jövő heti iskolakezdés után az abszurd hoffmannista kurzusban. Hanem arról, hogy miközben a kormány hónapok óta sértegeti, alázza a fegyvereseket, pláne azokat, akik – szerződés szerint – korábban mentek nyugdíjba, mindenféle élősködőknek beállítva őket, most mégis inkább ezer katona elbocsátását tervezi. És éppen azért idén, mert most még a java részüknél ki lehet használni azt, hogy megvan a nyugdíjhoz elég szolgálati idejük.
Ezt azért már nem kellene. Van egy bizonyos pont, ami után a teljes koncepciótlanság, a mindent elhibázó kapkodó bűvészkedés szomorújátékká nyomorodik. Ha egy kormány ide jut, akkor azt kell mondani, hogy bocs, nem megy. Jót akartunk, de valahogy nem jött össze. Hiteltelenek lettünk. Magunk előtt is. Az nem lehet, hogy a nagykapukra folyamatosan kiskapukat vágunk, de amikor egyiken se férünk be, inkább kiütjük a falakat. És valami idegenekre meg rontókra fogjuk, hogy nahát, összedől a ház.
Tudom, hogy nehéz kimondani: nem Matolcsy alkalmatlan, nem az a baj, hogy Semjén nevetséges, Hoffmann zavaros, Pintér szavahihetetlen, vagy éppen Simicska kezdi mocsárba húzni az egész miskulanciát.
Orbán alkalmatlan. Kár érte, őszintén mondom. De ki kell mondani. Ez az első lépés ahhoz, hogy elinduljunk. Mindegy merre, csak végre valamerre.
Andrassew Iván: Kínkeserv
A magyar állam alapítójára emlékező évfordulón fotó készült a három legfőbb közjogi méltóságról, a Parlament előtt. Sokkoló látvány! A független Magyarország történetének mélypontja.
Kedves Iván! Persze, hogy Te is tudod: soha nem fognak lemondani.
Mint már annyiszor, ezúttal is túl leszünk rajtuk. Hogyan, mikor? Melyik nap lesz az új október huszonharmadika? Előbb-utóbb kiderül. Egy biztos: nem fognak lemondani.
Kínkeserv, Nagyon találó ez a cím. Minden oldalról érvényes lehet.
Kínkeserv a társadalom elleni harcot feladni feladni képtelen mini-diktátornak.
Kínkeserv a hozzá dörgölődni, a bukás szagát érző, de ellentmondani képtelen mamelukoknak.
Kínkeserv a helyzetből profitálni képtelen baloldalnak.
Kínkeserv az ortodox vezetőitől és a lecsúszott, helyi kiskirályaitól szabadulni képtelen MSZP-nek.
Kínkeserv a párt nélkül maradt balliberálisoknak.
Kínkeserv a választásokon a fülkeforradalmárokat sunyin támogató, magát demokratikus köntösben álcázó LMP-nek.
Kínkeserv a tömegeket megmozgatni képtelen szakszervezeteknek.
Kínkeserv a mindezt birka mód tűrő, s végső letaglózását váró magyar népnek.
Kínkeserv a vágyait így klaviatúrába pötyögő Andrassew Ivánnak ls a velem együtt véleményt formálóknak.
Nem kell szépíteni a dolgot. Nem csak orbán és bandája alkalmatlan. Alkalmatlan és érdemtelen a jobb sorsra ez a tehetségtelen, lusta, egymásra acsarkodó buta magyar nép is. Ha nem lenne alkalmatlan, nem segítette volna hatalomra ezt a mocskos fasiszta bandát, de ha már megesett a tévedés, akkor fellázadna, és elkergetné őket. Nem majd, hanem most azonnal. Addig amig még nagyobb bajt nem hoznak az országra.
Na ne! Orbán mindenben első szeretne lenni, és örök második: másodiknak választották újra (Gyurcsány után). Akkor meg ő legyen a második, aki lemond (Gyurcsány után)? Meg különben is: mielőtt távoznak, még kiveszik a végkielégítésüket az állam vagyonából. Ott vannak a lerohasztott kórházak, azokat még lehet privatizálni, mert az egészségügy privatizációjával csak EGY gondjuk volt: nem ők voltak éppen a húsosfazék mellett. De ha fideszes zsebekbe és pártkasszába ömlik majd a lóvé, az mindjárt más! Réthelyi prof. meg majd megtanítja (nem középiskolás fokon) a jónépnek, hogy NINCS ingyenes egészségügy és NINCS ingyenes oktatás (bár ebbe hoffmanrózsa is besegít)
Kedves Iván!
Ez így tömör “gyönyör”!
Köszönöm! :)
Ez ide illik!
http://www.facebook.com/notes/gyurcs%C3%A1ny-ferenc/te-volt%C3%A1l-viktor/253800667985736
Ez is:
http://www.youtube.com/watch?v=Y168CNQyO7g
Hány embernek kell rövidesen meghalnia lázadásban, hogy ezek elkotródjanak?
Hány tisztességes családnak kell tönkremennie, amíg ezek elkotródnak?
Andrassew Iván – mint mindig – fején találta a szöget.
A megoldás valóban egyszerű, mint a százas szög.
Abba kell hagyni amíg lehet, mert rövidesen már nem lehet.
Elsöpri ezeket az őszi tüntetéssorozat .
Remélem a TEK emberei tudják, kik szülték, nevelték őket!
:evil:
Tisztelt Nyul György!
Topográfiailag Ön hol lázad? Hol kergeti a mocskos fasiszta bandát? Most, azonnal mit tesz?
Nem ízlésem szerint való az új divat: válogatás nélkül minden magyart szemen köpni, gyalázni, felelőssé tenni a kétharmadért és annak következményeiért. Nagyon sokan nem vettünk részt a “fülkeforradalomban”, gyűlöljük a jogtiprást, és ezt különböző módokon ki is nyilvánítjuk.(Igaz, nem gyújtogatunk, nem akasztunk.) Ne tessék minket egy kalap alá venni az Orbán fannal,és differenciálatlanul “tehetségtelen, lusta, egymásra acsarkodó buta magyar nép”-nek tisztelni.
PS: Andrassew Iván sem ócsárolja népét nagyszerű írásában; más utat javasol. Hogy az egyelőre nem látszik járhatónak? Most még…
Rendben,Orbán menjen,de ki legyen helyette?Gyurcsány?Bajnai?KI??Szinte,sőt biztos,hogy az egész politikai elit korrupt,lejáratódott.
Amit Andrassew Iván “művel” az nem csupán szakma, hanem MŰVÉSZET.
Tömör, fantasztikusan felépített, nagyon ütős írás.
Nem vagyok abban a helyzetben, hogy gratuláljak (ahhoz én kicsi vagyok), legyen elég annyi: köszönöm.
Üdv.
Gabor
Nem fog lemondani.
Nem fogja beismerni, hogy többet ártott, mint a szocik, pedig azok is ártottak nagyban.
Nem fog lemondani egyetlen embere sem. Legfeljebb ő cserél le néhányat.
Ő azt hiszi, hogy ő az út, az igazság és az élet.
Ebben a hitében napról napra megerősíti 3-4 tucatnyi nyalógépe, néhány ezer megélhetési Orbán-hívő, és sajnos még mindig több, mint egymillió ostoba és vak híve, akik mentesek a gondolkodástól.
…
Ha valaha kiesik a hatalomból, az felfelé bukás lesz.
Vegyük észre, hogy már most ácsolja a keresztet magának, és ha egyszer leszavazzák, felmászik rá szenvedni.
Nem tudom, hogy létezik-e még az a fogalom, hogy a népellenes parancs megtagadható, mert ha kivették a törvényből akkor már készülnek lőni ránk :(
Túlságosan elkeseredett vagyok ahhoz, hogy ezt az iróniát ünnepelni tudnám.
Nyúl György mellett voksolok, én is úgy látom, hogy Orbánék hatalomra jutása (és maradása!!) a magyar nép felelössége. Ebben a témában Bartus László írt remek cikket “Puskás Gábor késön futott” címmel.
Orban lemond ? Magatol ???
Ugye ez nem komoly ? Ez olyan lenne mint ha Adolf Hitler zsido feleseget akarna. A termeszetebe illetve a torz lelkivilagaba nem fer bele egy ilyen szitu.
Egyszeruen ez nem is letezik. Ilyen nincs !!!!
Ameddig a nep tamogatja addig ugye a nepet kepviseli es ez ad neki legalizaciot mindenre. Ha meg elfordul tole a nep ( mondjuk jo eselyel a szelsojobbhoz ) akkor meg neki kotelessege a felelosseget felvalalni es megmenteni a nepet az orszagot szoval akkor meg azert nem fog lemondani ( meg egy vesztes valasztas eseten sem )
Amugy a valsztasi veresegig el se menne mert ennel inteligensebb hanem mar elotte lenne par szelsojobbos esemeny es az azt koveto rendkivuli allapot.
Orban Viktor rendet rak. ( es marad a hatalomban )
Demokratikusan ezt a beteg on es kozveszelyes embert nem lehet kirakni a hatalombol.
jode en ezt mar a valasztasok elott megmondtam…..tudtuk az elso kormanyzasa ota, hogy nem kepes! amihez ert, az csupan masok fikazasa es azt is jobban csinalja ellenzekbol, de mondjuk hogy fizetest is kapjon erte, azt azert is tulzasnak tartanam….megszedte magat iszonyatos modon, ismerjuk el, jutalmul, hogy csodbe vitte az orszagot?! SEMMI HASZNA soha nem volt, nincs es nem is lesz! Aki ezt mar vagy 15 eve nem tudja, az hulye….legalabb az orszag ketharmada! nade mindig is a hulyek voltak tobbsegben, inkabb azon kene eltunodni, miota mertek kinyitni a pofajukat? mert regebben ok maguk is tudtak magukrol, hogy hulyek es legalabb kuss volt, most meg az ertelmes sunnyog, lapit, az analfabeta meg hallatja mindehol artikulalatlan hangjat……valaki(k) rakjanak mar rendet legyenek szivesek es szamoljanak mar le ezzel a politikai maffiaval! Szedjek el a vagyonukat, mert azzal felelnek ezert a rettenetes karokozasert es tamogassunk belole uj partokat, tiszta, hiheto embereket, akik valoban kepesek megoldani a problemakat!
Ez egy “instant” összefoglaló volt! Köszi, thank you, szpasziba, gyekuem, merci etc!
Tisztelt Andrassew Iván!
Köszönöm írását, a legteljesebb mértékig egyetértek, tényleg szánalmas a kormány és sleppje. De miközben olvastam, beugrott, hogy nem is olyan régen ugyanez volt az érzésem… Valamivel több, mint 3 éve, a bebukott szociális népszavazás után éppen ennyire éreztem kínkeservesnek GYF maradását, a hatalomhoz való ragaszkodását. Most Orbánt hívei még mindig nem akarják lemondatni, tehát nem sok remény van távozására. De akkor GYF- et számos számos baloldali és liberális értelmiségi kérte, szavazói tömegeiről nem is beszélve, mégse… A hatalom mámora, vagy a küldetéstudat? Rengeteg kárt okozott attól kezdve kapkodásával, ill. tehetetlen semmittevésével. Egy évig tartott a kínkeserv, amit mára rengetegen elfelejtettek, talán az idő, talán OV miatt.
Én csak emlékeztetni szeretnék…
iván! nagyszerü vagy!kitalálod az emberek gondolatait és azt formába is tudod önteni. nagyon nagy tisztelőd vagyok. plakatírozni kéne az írásaidat, h. mindenki okulhasson belőlük.
Ötlet az ATV fórumozóktól:
http://www.youtube.com/watch?v=aToxzp5tmas
:)
gratulálok rövid , tömör minden szavában igaz irás. Orbán, aki még soha nem hazudott a legnagyobb hazug hazánkban. Zseniális hazudozó Orbán félre vezette a fideszre szavazókat. Nagy a felelőssége azoknak akik Orbán szekerét tolják, búsás megrendelések fejében. Aztán az ügyészség amely komoly védelmet nyújt a fideszesek számára. Orbán komoly pénzeket osztogat támogatóinak, persze nem a saját zsebéből. Nagy kérdés, ki lesz az első dominó kocka amely elsöpri az orbáni nép nyúzó demokratikus úton hatalomra jutó rezsimet.
Nekem már a Fidesz első ciklusa is elég adalékkal szolgált arra nézve, hogy milyen a valódi természete eme, magát politikai pártként, valamint a nemzet egyedüli és felkent képviselőjeként felmutató, ámde tisztán csak a hatalom megszerzését szolgáló, kézi vezérlésű tömörülésnek.
Itt, e helyütt is többen a népet hibáztatják azért, hogy a Fideszesek hatalomra kerültek. De a nép csupán kicsi, és iskolázottabb hányada olyan, aki valamely világnézeti meggyőződése alapján tudatos követője a társadalmi eseményeknek, míg a túlnyomó mértékű része közömbös/passzív követője a fejleményeknek, és ezek egy része is csak a választások idején aktivizálja magát úgy, hogy többnyire ezzel, mintegy, elbillenti a mérleg nyelvét is.
Könnyű belátni, hogy ez a kb. 500-800 ezer szavazó nem a választott értékei alapján voksol, hanem a pillanatnyi szimpátia alapján.
Tudjuk, hogy az öntudaton alapuló értékorientáltságot nehéz dolog érzelmi érvekkel befolyásolni, azaz, tudatosan manipulálni, de annál könnyebb ezt megtenni, ha az öntudat és az értékrendszer hiányzik, vagy instabil.
Ehhez még hozzáadódik az a körülmény, hogy a felnőtt korú választók jó része még a paternalista szemléletű állam, magát megváltoztatni képtelen, öntudatra nem ébredt “állampolgára” maradt, míg más része a perifériára való kiszorulása miatt nem képes az öntudatos polgári cselekvésre.
A Fideszt leginkább leleplező karakterjegy éppen az, hogy a fentieket felismerve és kihasználva politikai kalandorjátszmát kezdve, tudatosan arra építette fel a hatalomszerző ambícióit, hogy túlságosan nagy a népesség ama része, amely a negatív emberi ösztönöknek utat engedve, puszta érzelmi eszközökkel és a tények tudatos elferdítésével megtéveszthető és javukra az urnákhoz irányítható.
Kimondható, hogy a Fidesz nem a pozitív emberi értékeket akarta mozgásba hozni, hogy az őszinte jobbító szándékait érvényre juttathassa, hanem éppen ellenkezőleg, a negatívakat, a másság iránti ellenszenvet, utálatot és tetemrehívást, amely annak rendje és módja szerint elvezetett a társadalom megosztásához, a hatalom megragadásához és körülbástyázásához, valamint a valódi kibontakozással kecsegtető társadalmi közmegegyezés kisiklatásához.
Ami azonban szégyen, az az, hogy a társadalom iskolázott, polgári öntudattal bíró, tudat- és hangulatformáló tényezőinek (képviselők, közhivatalnokok, újságírók, társadalomtudósok, pedagógusok stb.) túlnyomó része nem utasította el nyíltan ezt az alantas szándékokat sugalló, eleve önleleplező politikai magatartást és boldog elégedettséggel adta el lelkiismeretét a remélt előnyökért.
Csak nagyon kevesen álltak ki a demokratizmus értékei/érdekei mellett, és hangoztatták, hogy a demokratizmus csak a kölcsönös tisztelet, a szabályok kölcsönös betartása és a tudatos együttműködés talaján képes sikeres lenni, aki pedig ezt tudatosan rombolja, ahelyett, hogy építené, az a közösség ellensége, aki az “oszd meg és uralkodj” elvére építve leplezett célokat követ.
Én a nép helyett legfőképpen a hatalomra jutott párt-elitek vezetői karát hibáztatom, amelyek saját játszmának tekintették a hatalomért való közdelem terepét és a küzdelem kimenetelét. Ezen elitnek ez idáig igen kevés képviselője értette meg, hogy a politikai-közhatalmi szerepvállalással járó kötelezettségek és felelősség mértéke abban fejeződik ki, hogy egy állam sikereket ér el önmagához és a környezetéhez képest, vagy, kudarcot kudarcra halmoz, szégyenszemre megelégedve azzal, hogy önmaga és támogatói számára learassa a politikai hatalomgyakorlás által nyújtott előnyöket.
Választópolgár: nagyon korrekt és nagyon egyetértek! ++++++++++++++++++
túlélő: kár hogy neked még mindig a fidess agyhülyítő szövegei “ugornak be”. Leszokhatnál már róla! Nem az a legény, aki üti, hanem aki állja! Gyurcsány kitartott amíg jónak látta, és amíg nem kellett volna olyan kemény lépéseket tennie (13-ik havi második részletének elvétele) amit tőle már nem fogadtak volna el. ÉS AKKOR LEMONDOTT! Ennyit a “hatalomhoz való ragaszkodásról”
Bajnai azért tudott kizárólag szakmai szempontokat érvényesíteni, mert a megszeppent koalíciót ugyanúgy sikerült szavazógéppé alakítania, mint Orbánnak sikerült most a saját frakcióját. Ez nem mehetett azonban a végtelenségig: tehát ki kellett tartani, hogy Bajnai időszaka a koalíciós pártok által is tolerálható rövidségű legyen.
Egyébként az államadósság csökkentésében Gyurcsány (és Veress) nyőjtott világbajnoki teljestményt: másfél év alatt levitték 10 % körüliről 3,8 %-ra, amit a Bajnai a válság mélypontján TARTANI tudott. Tudod: ezt sikerült Orbánéknak 4,2 %-ra elcseszni soikkal jobb körülmények között!
Tisztelt Választópolgár!
Megoldható, hogy a következő referendumra osztódással szaporodjon, mondjuk négy millió példányban?!
Nagyrabecsüléssel: K.K.
>>Orbán alkalmatlan. Kár érte, őszintén mondom. De ki kell mondani. Ez az első lépés ahhoz, hogy elinduljunk. Mindegy merre, csak végre valamerre.<<
Nos, ha a gödör legmélyén vagyunk, onnak valóban bármerre indulunk el, az út fölvefé visz. A fekáliatenger közepéről is bármerre kezdünk úszni, a parthoz közeledünk…
Csakhogy…
Ifjú kegyelmes urunk, bülcs nagyvezírünk, ormány lojseviktor a csuti disznóakol ganajozó kindásinas nem fogja adni kedvenc játékát. Bármi áron igyekszik azt megtartani, azért semmi sem drága!
Most az egyszer nem értek egyet Andrasevvel. A kormány, de legalábbis OV tudja, mit csinál. Nagyon kedve szerint alakulnak a dolgok. Káoszban a kisember meghúzódik, túlélni akar. OV-nak(nek) ez igen jól jön. Nem gondolkozik nemzetközi viszonylatokban, útálja a politikát, nem is ért hozzá, ezzel megnyerte a magyarok túlnyomó többségét, akik szintén utálják a politikát és megvetik a politikusokat. Valszeg sokaknak szentségtörésnek hat, amikor azt mondom, hogy OV-nek fogalma sincs a politikáról, sajnálatos módon a magukat politikusnak valló néhány tízezer magyar többségével együtt. Ő ugyanis azt gondolja, hogy az a politika, hogy hogyan tudjuk egymással szemben kijátszani az ellentétes érdekű feleket, és OV még addig a felismerésig sem jutott el, hogy az ellenérdekűek nem feltétlenül egyes személyek, csoportok is lehetnek. Ami előnye, és veszélye egyben, hogy nagyon ismeri a magyar társadalom mentalitását, amelyben az irigység, a karriernek az a felfogása, hgoy akkor vagyok eredményes, ha a másikat legázolom, teljes jogú elképzelés. A kompromisszum, az együttműködés egyenlő a megalkuvással. Nem azért, mert a magyar alábbvaló más nemzeteknél, hanem azért, mert másutt kevésbé gátlástalan, és jóval műveltebb “vezérek” határozták meg a játékszabályokat. OV játékszabályai hosszú időre képesek kikapcsolni a magyarságot a világ életéből, és ez neki nagyon megfelel. Ő sem lát tovább az orránál, akkor másnak se legyen joga rá, Támogatottságának a titka ez. Ő nem megértően hajol le az egyszerű választóhoz, hanem úgy gondolkodik, mint az egyszerű választó (és semmiképpen sem polgár). Jelenlegi státusza persze időnként más régiókba emeli, de ezekkel szemmel láthatóan nem tud, és nem is akar mit kezdeni. Neki bőven elég ez a 93 ezer négyzetkilométer, meg ez a tízmillió ember, meg ez a 2000 milliárd forintnyi költségvetés, amivel azt csinál, amit akar. Az a megértésre, együttműködésre való teljes képtelenség, ami OV-t jellemzi, ez ássa meg a magyar nemzet sírját, és nincs kétségem afelől, hgoy OV maga úgy érzi, hogy ő a magyarság megmentője.
Ebből a szempontból nézve, teljesen indokolatlan a kormány lemondását követelni, hiszen a parlamenti többségük töretlen, sőt a társadalmi támogatottságuk is erős. Sőt, a kormány erősen dolgozik, (sajnos) törvényeket hoz, a parlament kétharmados egyetértésével, Iván talán ott téved, hgoy azt hiszi, hogy a kormány dolga lenne a az ország hajójának v alamiféle iránybe állítása. Kormány nem létezik, OV van, és az ő személye határozza meg, hogy az ország milyen irányba menjen. Az Operaház igazgatójától kezdve a főideológus kinevezéséig minden OV illetékességi körébe tartozik,.és ő erősen kézben tartja embereit. Az országnak egy reménye van: hogy léteznek ebben az országban valóban konzervatív, polgári egyedek. Ez a jelen pillanatban annál is fontosabb, hogy mi lesz a baloldaliakkal (miközben magam elkötelezett baloldali vagyok). Lázárjánosok sose fogank rádöbbenni a polgárság mibenlétére, ezért választ ilyeneket OV maga mellé. Mert egy fokkal butábbak, mint ő, tehát le lehet cseszni őket, amikor a plebsnek nem tetsző hülyeségeket mondanak. Ráadásul sztem OV-nak sincs fogalma arról, hogy hogyan néz ki egy öntudatos polgár, pláne munkás. Az. hogy OV a magyar nemzet egyik legkártékonyabb egyede, csak hosszú
idő múltán derül majd ki a magyarok számára.
Ja, még egy rombolásom. Hogy Orbán valaha is több lett volna, mint egy kis, az éppen adódó alkalmat meglovagoló hordószónok, Iván is terjeszti. Holott abban a bizonyos állítólagos bátor temetési beszédben már nem bátorság, hanem a krakélerség volt beleszőni az “oroszok menjenek haza” kitátelt, hiszen akkor már a kivonulásról Máltán megegyeztek az amerikaiak, meg az akkori szovjetek, és az akkori magyar kormány már csak a kivonulás ütemezéséről tárgyalt. A mai magyar vezetés egyenlő OV-vel, ez meg egyenlő egy korlátolt, de nem ostoba rndszer rendszerszerű felépítésével. És semmiképp a káosszal. A magyar nemzet nagyon tudatos rombolásával, főként a magyar polgárság tudatos megfélemlítésével.
Kedves Margit!
Különösen pontos elemzésének, önálló anyagként, nagy példányszámú itthoni lapban is meg kell jelennie! Tegyen ezért! (Az AN főszerkesztője minden bizonnyal nem érezi majd “hűtlenségnek”.)
Minden idegszálam tiltakozik az ösztönvezéreltség, a műveletlenség, a hamisság, a gáncsoskodás, a stílustalanság, az önteltség, a messianizmus és az agresszió ellen, bárkire, illetve bármire is irányuljon e negatív tulajdonságokból fakadó kritika, vagy az elmarasztalás.
Legfőképpen azért érzek averziót, mert az őszinteséget, a szakavatottságot, a realitásérzéket, a koncepciózusságot, a kreativitást és a progresszivitást, mint pozitív emberi tulajdonságokat nem az előzőekben felsorolt tulajdonságokkal felruházottak által használt eszközök hitelesítik, éppen ellenkezőleg.
Pedig milyen sokan igyekeznek álláspontjuk számára támogatókat szerezni a negatív emberi tulajdonságokat igazoló eszközök használata révén! Lásd például a félrevezetést, az elhallgatást, a hamis beállítást, a rágalmazást, a megbélyegzést, a karaktergyilkosságot, a kiközösítést, az uszítást, és ki tudná teljessé tenni e sort?
Mi történik akkor, ha az egyéni életünk során, személyünkkel, szeretteinkkel kapcsolatban tapasztaljuk meg a negatív emberi tulajdonságok valamelyikét? Természetes reakciónk ilyenkor a védekező pozícióba helyezkedés, a sérelem mibenlétének a megfogalmazása, a válaszlépések mérlegelése és a megfelelő lépések kiválasztása.
Vajon miért nem működik ez a mi közéletünkben, a pártpolitikai elit, a hivatalosságok és a választók relációjában?
A Fidesz már az első hatalmi ciklusában bizonyosságát adta annak, hogy a negatív emberi tényezőkre és eszközökre támaszkodva akar hatalmat szerezni és azt is, hogy a hatalmon maradásban sem adta fel azokat.
Közbevetőleg koránt sem haszontalan megjegyezni, hogy a negatív karakterjegyekkel aligha lehet a demokratikus társadalmi viszonyokat erősíteni.
Az ellenzékben töltött nyolc év pedig napnál világosabban vetette előre azt, hogy a Fidesz minden árat képes megfizetni azért, hogy a hatalmat visszaszerezze, és azt akként használja, amilyen ellenzékként korábban volt. A hamis, populista jelszavakat hangoztató, a felelőtlen, a társadalmi stabilitást megbontó, a nemzetet kettészakító ellenzéki magatartás szükségképpen nem fordulhatott át őszinte, egységet teremtő, konstruktív és a demokratizmust erősítő kormányzati magatartássá.
A választók igen jelentős, a mérleget elbillentő része nem úgy értékelt, mint azt általában teszi a saját életközegében.
Mi lehet az oka ennek?
Figyelmen kívül hagyva az eleve jobboldali neveltetésű választók tömegeit, sokukat bizonyára a vezérimádat, vagy a szolgalelkűség bénította meg, és az olcsó politikai szlogenek érzelmileg kötötték őket gúzsba.
Másokat, főként a mindent államtól várókat, a kiábrándultság vitt a Fidesz-szavazók közé.
Megint mások a baloldal megleckéztetését tartották indokoltnak és elérkezettnek.
A bizonytalan, értéknélküliség mentén választók, bármi okból is voksoltak a Fidesz mellett, az öntudatos, polgári választói értékrendszer és tudás súlyos hiányosságai miatt kerülhettek a Fidesz-KDMP választói közé.
Számukra, de ami még borzasztóbb, az otthonmaradt, polgáriasultabb 3-4 millió, potenciális választónak sem (!) volt az új keletű, áldozatok nélkül kivívott, immáron 20 éves polgári demokrácia igazi, megvédendő értéke a magyar társadalomnak.
Két fő tényezőcsoport mindenképpen megnevezhető ennek okaként:
- A polgári demokrácia, miközben a társadalmi különbségek közötti eltéréseket szükségképpen és szemmel láthatóan elmélyítette, nem képes magától, tudatos, folyamatos és összehangolt, közmegegyezésen alapuló társadalmi erőfeszítések nélkül fejlődni.
- A tudatos fejlesztés valahol tíz évvel korábban megakadt. Egyfelől, mert a pártpolitikai és hatalmi elit egyik, a magát jobboldalinak hazudó, Fidesz irányította fele magatartása és eszközei révén, ugyan a demokrácia nevében, de a demokráciát megcsúfoló módon kezdte ki a demokratizmus érték-, és intézményi rendszerét. Másrészt pedig a másik, a baloldali fele is csak a szándékok szintjén, és a szólamokban, majd pedig a jórészt elvetélt terveikben tetten érhető módon állt ki a demokrácia mellett az MSZP-SZDSZ koalíció évei alatt, erőtlenül és sodródva a bizonytalan felé.
A kör itt bezárult. A politikai-államhatalmi elit, így, vagy úgy, részint vétkesen, részint pedig gondatlanul, de lejáratta a demokratizmus rendszerét és eljátszotta a bizalmi tőkéjét. A választópolgárok mintegy fele ezért nem vett részt a választásokon és ezzel kimutatta teljes közömbösséget is.
Az aktív választók kb. egyharmada a pillanatnyi érzelmeit követve voksolt, míg a másik, több mint harmada elsősorban is Orbán Viktorra magára, egyszer, és mint a hazaárulónak bélyegzett „szoc-lib” politikai eszme és tömörülés végleges kiiktatására szavazott, de nem a demokráciára, mellyel éppen ezt bizonyította.
A kérdés, hogy Orbánt és szűk körét milyen „értékek” és személyes ambíciók hajtják, valamint, hogy milyen irányokat céloznak majd meg a továbbiakban, jól rávilágítanak az Orbán Viktor múltját és személyiségét bemutató írások, mint az alábbi is, Cézárarcmás c. alatt.
http://aristotle.5mp.eu/web.php?a=aristotle&o=Zklf6SNpIF
Bizonyítékként meg már az elégségesnél is több halmozódott fel 2010. tavasza óta.
A Galamuson már a jövőre, a IV. Köztársaságra koncentrálnak, ennek során elemzik, hogy mi siklott félre, miért nem volt az önkény elleni kiállása – és merre kell indulni, hogy a korábbi hibákat elkerülje az ország. Ajánlom mind az 5 rész elolvasását, igen tanulságos és megfontolandó! Pl:
“A III. köztársaság összeomlással kezdődött. Mindaz, ami a kommunista rendszer biztonságát, lehetőségeit jelentette, az egyik napról a másikra tűnt el. A gazdaság, a társadalmi kapcsolatok és a megszokott kijárási utak rettentő gyorsan szakadtak a fejünkre. Ez a társadalmi-gazdasági földrengés elsöpörni látszott minden korábbi megszokást. Mindenki azt hitte, hogy éppily spontánul, éppily elemi erővel fog megszületni a romokból a polgári társadalom. Hamis képzet volt. A főnixmadár is, miután hamuvá égett, csak önmagát szüli újjá…
. A magyar kapitalizmus és vele a polgári társadalom abból a nyersanyagból kezdett kiformálódni, amelyik kéznél volt: a kommunista időszak paternalista-szolgai és a még ennél is ósdibb, világháború előtti nacionalista úri-szolgai hagyományaiból. Mindkettőnek szüksége volt a szervilizmusra, és egyik sem az innovációból, a teljesítményből, hanem a politikai és hivatali hatalomhoz való dörgölődzésből és a korrupcióból szerezte a maga hasznát.
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=86508:a-iv-koeztarsasag-szempontok-egy-elkeruelhetetlen-vitahoz-ii2-resz-fueggseg-es-kiszolgaltatottsag-nelkuel&catid=82:cskremerferenc&Itemid=120
Kedves Illés Lia!
Ugyanazt tudom válaszolni, mint Tóth Ákosnak: Tessék megmutatni!
Tessék megmutatni, hogy a magyarok többsége nem olyan! Szívesen elhisszük!
Üdvözlettel
Atyaég! Megnyitottam a Galamus linkjében egy hivatkozást, és ni milyen skizós Orbán szöveget találtam! Csak éppen MINDEN amit a szociknak tulajdonít a saját terve, vagy most megvalósított valósága. De egyet nem értek: El is HITTE magának – vagy eleve hülyére vett mindenkit már 2007-ben is?
http://2001-2006.orbanviktor.hu/hir.php?aktmenu=3_4&id=2792
Azzal, hogy a Kedves Vezető szórakozik a fegyveresekkel, tulajdon képen tesztel. Ha őket legyűri a többi birkával, vagyis velünk azt csinál amit akar! Sokszor fel kell szólítani a lemondásra,de nem csak írásban, hanem rendezvényeken, tüntetéseken stb. A felcsuti focimeccsen már elkezdték az MTK szurkolók. Bravó nekik, mi meg kövessük a példájukat!
Ez is egy nagyon szimpatikus és ütős nyilatkozat. Az ilyen konzervatívokkal öröm lenne együttműködni:
“Lehetséges, hogy a kormány különféle intézkedései nem tetszenek különféle csoportoknak, és az is lehet, hogy ezt a kormányt 2014-ben leváltják a választók. De akar-e az ország változtatni azon a világon, amiben él? Ezen az ortodox értékrendű, mutyizós, kicsit sunyi, nagyon panaszkodós, bezárkózó és kirekesztő, bizalomhiányos világon, ezen a langyos és negatív otthonosságon? Akar-e inkább az intézményeiben bízni, mint a kapcsolataiban? Eddig mindig bebizonyosodott, hogy az intézményi reformok nem tetszenek a magyaroknak. Eddig rendszerint az győzött, aki többet ígért, vagy akitől inkább remélték, hogy minden folytatódhat a régi módon.
– Nem tudom erre a választ. Egyet tudok: ami rajtam múlik, azt megteszem, hogy a hazám ne ilyen legyen, mint ahogy leírta, hogy a gyerekeim szabadon, demokráciában élhessenek, hogy ne egy diktatórikus állam mondja meg, hogy hogyan éljünk, és ehhez próbálok társakat, barátokat szerezni. Bár értem Hack Pétert, kicsit vitatkoznék vele, mert a megfelelő helyzet nem teremtődik, hanem mi, a mai aktív korú generációk hozzuk létre, senkire nem ruházhatjuk át a felelősséget. Én nem hiszek abban, hogy a választások előtt majd előpattan valaki, aki nem vállalt korábban politikai szerepet a kormánynyal és oligarchikus rendszerével szembeni alternatíva felépítésében, és azt mondja, hogy „készen állok a haza megmentésére, emeljetek pajzsra”. Én abban hiszek, hogy amikor fütyülnek a golyók, amikor kiélezett a politikai helyzet, akkor kell bátran kiállni, érvelni szóban és írásban és szervező munkával egyaránt. Igen, ehhez bátorság kell, mert a kormány és partnereinek maffiamódszerei helyenként igen félelmetesek tudnak lenni. De nem ér annyit a gyerekeink jövője, hogy legalább megpróbáljuk? ”
http://mozgovilag.com/?p=4699
kekec!
Korrekt interjú Kerék Bárczy Szabolccsal, hasznos link. :-)
“és talán azt is be kellene látni, hogy semmiféle hatalom nem ér egyetlen vércseppet se”
Nekem épp az a legnagyobb félelmem, hogy ha – adja Isten – 2014-ben, vagy 2018-ban a nép leszavazza Orbánékat, akkor egyáltalán nem fogják a hatalmat békésen átadni. Láthattuk, hogy képtelenek voltak a 2002-es vereséget is úriember módjára fogadni: választási csalásról, komcsi ármányról ordítoztak naphosszat, hidat foglaltak, újraszámlálást követeltek, és amikor ez az akció nem sikerült, Orbán kiadta a jelszót: BÁRMI ÁRON!
Láttuk, mit jelent a gyakorlatban az a “bármi”. Azt, hogy ha valami jó lenne az országnak, de rossz a Fidesznek, akkor a Fidesz érdeke a meghatározó.
A magyar jobboldal olyan szinten hiszi magáról, hogy egyedül ő alkalmas a kormányzati szerepre, olyan szinten utasítja el a nyugati típusú demokráciát – ahol parlamenti váltógazdálkodás van – olyan szinten kriminalizálja ellenfeleit, hogy nem tudom elképzelni: egy esetleges választási vereség után békésen ülne a fenekén.
Azonnal szövetségre lépne a szélsőjobbal, és Budapest utcáin megint a rombolás lenne az úr – közben meg Orbán ártatlan szemekkel mondaná: hiszen tiltakozik a nép!
És ha lesz még egyáltalán akkor balliberális média, az megint ingadozna, mint a középparaszt, ahelyett, hogy egyértelműen odaállna a törvényes rend oldalára.
Szóval nem vagyok optimista. Ez a hatalom nem ismeri a belátást és a közvetlen pártpolitikai érdekénél magasabb szempontokat. Mit nekik ország! Ugyan…
Tetszik a cikk! Mindennel egyetértek. Ha lehet, csak 3 véleményt fűznék hozzá : 1./ Kár beismerést várni ezektől kedves Iván. Arra csak józan emberek képesek. Látni kell, hogy ezek meg vannak ittasodva saját hatalmuktól, és ez képtelenné teszi őket a helyes önismeretre, és helyzetértékelésre. Hatalomhoz ragaszkodásuk nagyobb, mint a józanságuk. Pontosabban józanság az nincs, csak a hatalom. Akik éppen a saját hatalmuk 20-30 éves bebetonozásán dolgoznak, azoktól ne várjuk el, vagy ne feltételezzük, hogy józan érvek őket meggyőzhetik. Még a vérfolyás sem győzi meg őket sajnos. Ez a diktatúrák sajátosságához tartozik sajnos (ld. Kathafi, és korábbiak,). Távol álljon tőlem, hogy a vérfolyással egyetértenék, de egy vértelen népfelkelés minimum szükséges lehet!!! Tömegek az utcán, folyamatosan, vagy sűrű rendszerességgel!!! – E nélkül nem lehet őket leváltani. Ehhez a média is kellene, de az nincs, azt már a saját hatalmuk alá rendelték. Eszközök nélkül (média, pénz, stb.) pedig nem lehet tömegeket utcára vinni.
2./ A cikk nagyon jó, de azt a tévedést követi el, hogy demokratikus és jogállami normákat vár el a jelenlegi diktatórikus hatalomtól és kormányfőtől! Egyértelmű, hogy egy diktátor nem fog jogállami elvek és normák szerint cselekedni! Ez egyértelmű ! SAJNOS, de így van! Ő azt várta, arra készült 8 éven át, a demokrácia lehetőségeit (népszavazás, tüntetés, sztrájk, gördülő sztrájk, média felvásárlás, alapítás, kordonbontás, tömegek felheccelése a regnáló kormány ellen, TV Székház ostroma, stb,) hogy demokratikus és demokratikus köntösbe bújtatott erőszak eszközökkel megszerezze a hatalmat, és azonnali, de burkolt rendszerváltással megvalósítsa a jogállami köntösbe bújtatott diktatúrát, amit a cikk helyesen – szinonim kifejezéssel – királyságnak nevez.
3./ Szerintem még sem mindegy merre megyünk tovább. Csak a jogállamiság helyreállításának az iránya az egyedül elfogadható irány szerintem! De köszönöm a cikket, a rendkívül jó helyzetértékelést!