Fidesztán – Az uzsorakamat legújabb formája az úgynevezett boltocskázás. Ilyenkor az uzsorás nem pénzt, hanem élelmet ad a rászorultaknak – a valódi érték sokszorosáért. Ha az adós nem tud fizetni, rabszolgaság, vagy verés a vége. A kormány tud erről, de egyelőre nem kíván beavatkozni. Ha nem beszélünk róla, nincs probléma.
A helyzet súlyos: léteznek olyan falvak, ahol mindenki tartozik már az uzsorásoknak. A legtöbb érintett településen azonban már nem csak a szegényekre leselkedik ez a veszély, hanem a viszonylag biztos egzisztenciával rendelkezőkre is.
Egyszerűen és akár minden kistelepülésen élő lakos áldozata lehet az uzsorásoknak. Elegendő, ugyanis, ha megbetegszik a gyerek és a szülőknek nincsen pénze kifizetni a gyógyszereket. Minden faluban tudják, hogy végszükség esetén kihez lehet fordulni, ha pénz kell. Ez viszont azt jelenti, hogy nem csak a munkanélküliek kerülnek az uzsorások markába, hanem akár az állással, házzal, viszonylag biztos egzisztenciával rendelkezők is.
A legérintettebb megyék Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád. A kizsigerelés pedig olyan szintre is eljuthat, hogy már nem pénzt adnak a rászorulóknak, hanem, hogy életben maradjanak, ételt. Ez az úgynevezett “boltocskázás” jelent meg a Hajdú-Bihar megyei Polgáron is, ahol néhány család – kihasználva a többiek nyomorát – élelmiszerrel kezdett “üzletelni”, a rászorulóknak azonban az “ingyen, felírásra” kapott kenyér, tej és más alapvető élelmiszerek árát jelentős felárral kell visszafizetniük a hó végén, ha megjön a nyugdíj, vagy a segély.
Sintér (nem úr) elvti. nem zavar téged ez az új módi, vagy benne vagy a buliban, mellesleg a 2 hét már többször eltelt………..BE KELLENE TARTANI AZ ADOTT SZÓT, VAGY LEMONDANI A KÉPESSÉGEIDET MEGHALADÓ FELADATRÓL!!!!!!!!!!!!!!!!!
Keleten minden megyére jellemző.
A hatóságok tudnak róla, de nem lépnek. Mert nem bizonyítható.
Pl rokkantnyugdíjas családfő, nem dolgozó feleséggel, négy családos gyerekkel, akik közül senki, de tényleg senki nem dolgozik!
A rokkantnyugdíjas apa mindegyik gyerekének tud házat venni, a tizen akárhány unoka szebbnél szebb cuccokban jár, a nagypapának köszönhetően.
Mindenki tudja a “jómód” módját.
Senki nem cselekszik. Miért???És ez csak egy lájtosabb verzió volt! Sokkal, de sokkal durvább dolgok is elmennek,és mégis elnéz felette a hatóság…
Én ezt nem értem…
Ez az uzsora nem egészen új formája, de jelenleg újra előtérbe kerül. Ruszinkó táján a XVIII. sz. végefelé igen elterjedt volt, egész az I.VH.idejéig.
“Meddig bírja a Föld?
Meddig tűr az Isten!?”
gusztavnagy!
Ezt a hatóságnak nem volna szabad eltűrnie! Igaza van O A L-nak, mikor fognak hozzá a rendteremtéshez, no nem úgy mint eddig, hogy a bűteleneknek neki esnek, hogy a bűnözők, rablók, tovább folytathassák a kis bizniszeiket.
Ugyan már! A gyermekeit tisztességesen kistafírozó uzsorás a nemzeti középosztály oszlopos tagja, a kőszikla, amelyre Orbán-messiás a birodalmát építi. Már mi a fenének bántaná?
Egyébként meg nem nagyon tolonganak a szükséget szenvedők ajtajánál a segítséget nyújtók! Talán elkerülte a figyelmeteket, hogy az éhhalál elkerülésére szolgál ez a “szolgáltatás”?
Az én környezetemben is van egy indiai ősökkel büszkélkedő adómentes bankár!!!
Na ná hogy semmi baja az üzleteléssel,semmi nincs a nevén ha valami nagyobb gond van a “csicska” elviszi a balhét, időben értesül minden ellene folyó eljárásról és feltud készülni (fenyeget vagy megvásárol) és a többi amit nem részletezek mert kevés a hely erre.
A fakabátok meg mosolyognak és pacsiznak vele, hát valamiből nekik is meg kell élni, mocskos korrupt banda.
Nem értem, mi a probléma ezzel: pontosan azt csinálják kicsiben, amit a Fidesz nagyban.
Vagy a lakáshiteleseknak kínált “árfolyamgát” (ha-ha-ha…) nem tök ugyanez?
Vagy a “hoci a magánnyugdíj-pénzedet, cserébe jó óccsér közellátunk” nem ugyanez?
“… minden kistelepülésen élő lakos áldozata lehet az uzsorásoknak” — és minden magyar lakos áldozata a Fidesz-kormány kifosztó, elszegényítő, akár adósrabszolga-sorba döntő politokájának.
Jó név a “boltocskázás”, de amit a kormány csinál, arra sokkal találóbb a Czakó Gábor “Eufémia” c. könyvében található “irtókázás”.
A bőrünkre meg, velünk irtókáznak.
Ez azért tud elterjedni, mert a szociális háló nem működik. Nem a munkatáborok lennének a megoldások, hanem ezt például remekül meg lehetne előzni, ha a segély egy részéért a legális üzletláncokban levásárolható élelmiszerjegyet kapnának, de valós értékben, tehát amennyiből ténylegesen meg lehet vásárolni a legalapvetőbb élelmiszereket.
Szociális értékű alapvető cikkekre bevezetett jegyrendszer, közmunka és
Fideszsajtó, tábori orvos, fejadagok.
Meg lehet persze mást is próbálni, de nem Gyurcsánymódra, az biztos.
Mert adva a bolond Orbán, de
két bolond egy pár.! :)
A helyzet az, hogy a jelenségről szinte hamarabb tudott a hatóság, mint a közvélemény.
Én nyolc évvel ezelőtt hallottam cigány tanítványaimtól a “kamatos pénz” kifejezéssel. Nem értettem. megmagyarázták.
Rendőr ismerőseimtől már akkor kérdeztem a dologról. Megerősítették az infót. Létezett és létezik ma is.
Az elmúlt évek tapasztalatai abban erősítettek meg, hogy a mindenkori hatalomnak -ez mindegyikre vonatkozik!- egyszerűbb és olcsóbb időnként a “dologról” beszélni, mint megoldani a kiváltó okot.
Az sem elhanyagolható, hogy amíg ezekről adnak híradást és beszélnek az emberez, addig nem feszegetnek más, talán húsba vágóbb dolgokat.
Klasszikus politikai fogás
Itt megint megkérdezem, hogy miért csak a posta közelében tartózkodók látják, hogy mi zajlik ott kifizetési napokon? A sok tízmilliós kocsikon talán csak akkor mennek levelet feladni?
Hol vannak a törvényesség hivatali -és fizetett- őrei?
Balkáni állapotok, tehetetlen rendőrség, agyonpolitizált ügyészség, sallerozó, hőzöngő miniszterelnök, 2 millió szegény.
Ez ma a gyönyörű Hazánk.
Sanos sokkal több mint 2 millió!
Az uzsorát amióta az eszemet tudom, nem tudja felszámolni a rendőrség, nem új keletű probléma. Nagyon nehéz bizonyítani, az áldozatok nem beszélnek. Nem lenne annyira elterjedt, ha nem csak beszélnénk a szolidaritásról, hanem gyakorolnánk azt, elsősorban a mikrokörnyezetben! Ha a család, barátok, szomszédok, kis közösségek kisegítenék egymást a bajban.