Budapest, Berlin – Miközben idehaza, főként a lakájmédiának köszönhetően Orbán Viktornak még mindig jó a sajtója, a Lajtán túli újságírók már nem tesznek lakatot a szájukra. Ezúttal a Welt am Sonntag munkatársánál szakad el a cérna – a cikkíró elsősorban a sajtószabadság lábbal tiprását rója fel a magyar miniszterelnöknek.
A konzervatív német vasárnapi lapban Stefanie Bolzen a Befogni a szájat Magyarországon című cikk bevezetőjében arról írt: Orbán Viktor miniszterelnök minden alkalommal felháborodottan cáfolta azt a vádat, hogy Magyarországon felszámolják a sajtószabadságot. Most mégis a közszolgálati médiumok csaknem 600 újságíróját bocsátották el, “véletlenül a bírálókat” – fogalmazott a szerző.
A cikkíró szerint a magyar európai uniós elnökség befejeztével a kormányfő megvalósítja mindazt, amit már hónapokkal korábban bejelentett. Budapest – mint írta – nyomást gyakorol a kritikus sajtóra, először a rendkívüli módon vitatott sajtótörvénnyel, most pedig a közszolgálati médiában zajló tömeges elbocsátásokkal.
A szerző emlékeztetett arra, hogy a kormány a leépítést a túl magas létszámmal, illetve a takarékoskodás szükségességével indokolta. Mindezt nem lehet kétségbe vonni – tette hozzá a szerző, utalva arra, hogy Orbán Viktor valamennyi elődje tervezte ugyanezt. Húsz éve ugyanis világos, hogy a régi struktúrákkal nem működnek tovább a dolgok – fogalmazott a cikkíró, ugyanakkor feltűnőnek nevezte, hogy az elbocsátottak között több tucat olyan újságíró van, aki kritikus tudósításaival tűnt ki, megemlítve Mészáros Antóniát, a magyar televízió korábbi műsorvezetőjét.
Stefanie Bolzen utalt arra, hogy az év elején “Orbán médiatörvénye” Európa-szerte címoldalra került. Ez a törvény most – mint fogalmazott – a magyar sajtót “kiegyensúlyozott tudósításra” kötelezi. Annak betartását az említett médiatanács ellenőrzi, amelyben kizárólag Orbán pártbarátai ülnek – hangoztatta a szerző, aki szerint a brüsszeli tiltakozásra Magyarország néhány módosítással válaszolt. A törvény lényegén azonban semmi változás nem történt – fogalmazott a szerző, utalva Navracsics Tibor igazságügyi miniszter ezzel kapcsolatos kijelentésére.
A cikkíró szerint az újságokat és a folyóiratokat az összeomlás fenyegeti, amennyiben a “hiányzó kiegyensúlyozottság” miatt magas pénzbüntetésre ítélik őket. “Magyarország átalakítása Orbán-birodalommá folytatódik tovább. Tegnap az alkotmány, ma a média, holnap a szociális rendszerek” – fogalmazott elemzésének végén a Welt am Sonntag újságírója.
Érdekes megközelítés a közszolgálati médiumoknak, mint kritikus sajtónak az említése. A közszolgálati médiumokat mindig is kis élccel “királyi” sajtóként emlegették.
A valóság az, hogy külföldről mindenhonnan valóságos nyomás van az államon a költségvetés kiegyensúlyozására. Tehát az, amit az egyik oldalon a külföldi sajó szinte vért izzadva követel (az elmúlt években főleg Magyarországtól, de most Írország, Görögország, Portugália, Olaszország van soron), a másik oldalon kritikával illet. “Rakd rendbe az országod, gazdaságod, de úgy, hogy közben ne tegyél semmit!” Ember legyen a talpán, aki egy ilyen elvárásnak megfelel.
Néhány kóbor cikk kivételével, Európa csendes, újra csendes.
Nem hoz lázba senkit, hogy a szemük előtt épül(t) ki egy diktatúra. Nem fontos, nem éri el az ingerküszöböt. Csak magunkra számíthatunk. Európa, jellemző módon az események után kullog, és csodálkozik, ez hogy történhetett meg?
Raszputyin, ki az az Európa? Az EU-s országok államfőire gondolsz? Vagy a lakosságra? Az államfők éppen azon játszmáznak, hogy hogyan lehetne megmenteni úgy az euro-t, hogy őket magukan ne billentse fenékbe a választópolgár. Fizessen a másik, magyarán szólva.
Amikor a hajó léket kapott, nem a patkányokkal foglalkoznak.
Educating Rita, szerinted, ha az eurót nem mentik meg, akkor helyre jön Európa?
Barna, nem veszed észre, hogy a rendberakás ürügyén kiszorítják mindenhonnan az ellenzéket? Senkinek nincs baja a rendberakással, csak a módjával.
Nos, a rendrakas kezdetet eppen a fityesz nevo csodbanda akadalyozta meg az elmult evekben!
Egyebirant, ha sullyed a hajo, osszehangolt munkaval lehet a legtobb embert megmenteni, erre vannak gyakorlatok is, es nem ugy, hogy a nyakaba ugrunk a masiknak, lenyomva ezzel a viz ala.
Ez olyan, mint anno a Titanicon: ott is a gazdag menekult meg, a csoro megfulladt a hajokozben.
Most arra lenne igazån szukseg, hogy egyszerre valamenyi EU tagorszåg valamennyi lapja napirenden tartanå ezt a temåt, mert tema az sajnos van!
Persze ezzel egyutt el kell hogy szigetelodjenek ettol az orulettol, hog konnyebben lehessen veluk szemben erdmenyt elerni!
Ha nem lennénk EU tagok, a “magyar kérdés” már régen az ENSZ napirendjén szerepelne a jogtiprások miatt.