Florida, Orlando – Az amerikai igazságszolgáltatás működött, sokan azonban úgy vélik, megúszta egy gyermekgyilkos. Casey Anthonyt tüntetők várták háza előtt a felmentő ítélet után, a jogászok pedig országszerte mérlegelik a vád és a védelem teljesítményét.
A közvélemény egyértelműen bűnösnek tartotta a 25 éves floridai nőt, és a sajtókommentárok többsége is arra számított, hogy – dacára a bizonyítékok túlságosan közvetett mivoltának – elmarasztaló döntést hoz a tizenkét felelős polgár. Amikor azonban már második napja húzódott az esküdtszék vitája, sejteni lehetett, hogy a védelemnek sikerült megingatnia a kezdetben egyszerűnek ígérkező ügyet.
Anthonyék ingerült szomszédai az ítélet ellen demonstrálnak
Doug Bergman, az Ohio Egyetem jogászprofesszora úgy vélekedik: noha az átlagember bűnösnek kiáltotta ki a vádlottat, az esküdtekre sokkal nagyobb felelősség terhe hárul, mint azokra, akik az interneten vagy a tévében, nézőként követték nyomon a drámai fordulatokban bővelkedő bűnpert. Ahhoz, hogy az esküdtek valakit bűnösnek kiáltsanak ki, minden ésszerű kételytől mentesnek kell lenniük.
Berman szerint a felmentés annak jele, hogy az amerikai igazságszolgáltatás jól vizsgázott, annak ugyanis nem az a dolga, hogy hollywoodi mérce szerint hozza a történet végén az elvárható katarzist, hanem hogy annak valamennyi szereplője képességeihez mérten megtegye, ami tőle telik.
Papírja van róla, hogy nem bűnös
Josh Niewohner chicagói ügyvéd, aki a gyermekpornográfiával vádolt R. Kelly rhytm & blues énekest sikeresen védő csapat tagja volt, üdvözölte a felmentést. Szerinte mindenképp pozitívum, hogy az esküdtek nem a médiára figyeltek, hanem a bizonyítékokra. Rámutatott, hogy a vádnak maradéktalanul be kellett volna bizonyítania az állításait, amit nem tett meg.
Berman szerint a törvényszéki orvostani bizonyítékokkal volt a baj, azokból nem volt elegendő. Szerinte a CSI (Helyszínelők) sorozat sokban befolyásolja az utóbbi években az esküdteket, akik abban a tévhitben vannak, hogy a helyszínelőknek olyan precíz bizonyítékokkal kell szolgálniuk, amint a fiktív tévésorozatokban mutatják. Miután ez a legtöbb esetben nem jön össze – különösen ha a holttestet, mint most is, fél év után találják meg –, hajlamosak arra, hogy ne lássák bizonyítottnak a vádat.
A kétéves Caylee Anthony halála kapcsán azonban nem csak a törvényszéki orvostani bizonyítékok nem voltak kielégítőek. Semmiféle bizonyítékot nem tudott felmutatni az ügyészség azzal az állítással kapcsolatban, hogy Casey nemhogy megölte a gyereket, de akár csak egy ujjal is hozzáért volna. Sok minden utalt ugyan erre – a maradványokon talált ragasztószalag, a hullaszagtól bűzlő autó, a vádlott hazudozása és magatartása –, de azt, hogy valóban elkövette volna a gyilkosságot, nem sikerült minden kétséget kizáróan bebizonyítani.
Az ítélet után sokan Caylee-re emlékeztek ott, ahol a kislány maradványait megtalálták
„A közvélemény elkönyvelte, hogy bűnös, épp ezért most sokan meg vannak döbbenve”, állapítja meg Gregory Jantz pszichológus. „A következő fázis a harag lesz, különösen azok részéről, akik maguk is traumát szenvedtek el életükben.”
Nem baj, majd a következőnél elítélik. :(
Nézzünk csak rá, a fotójára, amely a tárgyalás után készült. Szinte pimaszul vigyorog. Ez nem egy ártatlan ember arca, aki megkönnyebbült, hogy bizonyította vétlenségét. Ez egy gyilkos arca, aki legyőzte az igazságszolgáltatást. Ha a kislány a medencébe fulladt volna, ahogy Casey állította, akkor is megérdemelné a halálos ítéletet, mert gondatlanságból következett be a gyermek halála. Ráadásul eme szerető anya, nem jelentette az esetet, az erdőbe dobta ki Caylee testét mint egy halom szemetet, és hónapokig diadaltáncot járt a megkönnyebbüléstől, hogy megszabadult a gyermekétől. Bizonyítja a tetoválása, amit a kislány halála ( állítólagos elrablása) után néhány nappal tetováltatott magára: “Az élet szép”