Bartus László: Gyurcsány esete az MSZP-vel 2011. május 7. szombat 14:37

Gyurcsány Ferenc hat pontjára máris megérkeztek a válaszok az MSZP egyes platformjainak vezetőitől. Egyik szocialista platform sem támogatja a volt elnök pártszavazási kezdeményezését. „Gyurcsány egyedül maradt”, ezzel a címmel számolt be a Népszabadság arról, hogy az MSZP egyik irányzata sem állt Gyurcsány hat pontja mellé. Maga az eredmény nem meglepő. A kérdés csupán az, hogy mi értelme van ennek az egésznek. Nem kell világhírű stratégának lenni ahhoz, hogy ezt az eredményt előre borítékolni lehessen. Megoszlanak a vélemények arról, hogy Gyurcsány Ferenc számítva erre az ellenállásra, komolyan gondolja, hogy győzelemre viszi ügyét az MSZP-ben, vagy csak azt akarja bizonyítani, hogy képtelenség együttműködni ezzel a párttal, és ezért majd nyugodt szívvel távozhat. Már az első reakciókból is látszik, hogy ő ebben a pártban nem győzhet. Ha a tagság szavazatai alapján sikeres puccsot hajtana végre, akkor is egyedül maradna. Féléven belül kicsinálnák, inkább hagynák egy polgárháborúba sodródni az országot, minthogy Gyurcsányt megtűrjék. Annak bizonyítására, hogy neki ebben a pártban nemhogy esélye, de semmiféle keresnivalója sincs, semmi szükség nem volt. Ezzel tisztában vannak azok is, akik bíznak benne, és azok is, akik nem szeretik. Ha bosszút akart állni rajtuk, ahhoz ez gyenge próbálkozás. Hogy neki felelőssége lenne ezzel a párttal szemben, hogy megmentse őket önmaguktól, azt nem gondolhatja komolyan. Ilyen kijelentések után gondolkodnak el a kapaszkodókat kereső emberek: ha Gyurcsány Ferenc tisztánlátása eddig terjed, szabad-e megbízni benne? Nem inkább kritikusainak van-e mégis igaza?

Bár azt a gyönyört nem szabad lebecsülni, hogy hosszú idő után újra hallható Baja Ferenc, Hiller István és társaik sora, megszólalásaik pedig kéjes borzongással tárják fel azt a sötétséget, ami ezeknek az embereknek a fejében van. Olyan kincsek ezek, amelyeket múzeumokban kellene őrizni, és drága pénzért mutogatni. Többet kellene őket szerepeltetni, hogy a baloldali demokraták leszámoljanak minden hamis illúzióval, ami ehhez a párthoz köti őket. Vannak evidenciák: Gyurcsány Ferencnek az a törekvése, hogy a párt jelenlegi vezetőit megkerülve, a tagság szavazatával megpuccsolja az MSZP-t, nemcsak értelmetlen, de tisztességtelen vállalkozás is. Ha akar egy pártot magának, akkor ne lopjon, hanem alakítson egyet.  Komoly kétségeket ébreszt a realitásérzékét és a korrektségét illetően ez a manőver. De amikor halandó ember meghallja Hiller Istvánt, Baja Ferencet vagy Kiss Pétert a párt megújulásáról, tisztaságáról vagy akárcsak a holnapi időjárásról nyilatkozni, akkor a sokat bírált Gyurcsány Ferenc, mint egy géniusz emelkedik a magyar rónák fölé. Ehhez a mércéhez viszonyítva azonban ez sem egy dicséret. Ezekhez képest Mesterházy Attila is egy Churchill.

Ne engedjük a földre hullani azokat az örökbecsű szavakat, amelyek az MSZP korifeusainak szájából kigurultak. Annál is inkább, hogy az MSZP meghatározó politikusai túlságosan háttérbe vonulnak, nagyokat hallgatnak. Ha nem halljuk őket, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, kikkel állunk szemben. Képesek vagyunk bebeszélni magunknak, hogy ezekből még bármi lehet. Ezért nagyon fontos lenne, hogy a sajtó beszéltesse az MSZP háttérben lapuló vezetőit. Arról nem beszélve, hogy már Torgyán sincs közöttünk, akin röhögni és szörnyülködni lehetne. Kezdjük Hiller demagógiájával: „Amikor Gyöngyöspatán fekete ruhás emberek masíroznak, más körben pedig éppen a Corvinus Egyetemet akarják szétverni, akkor az MSZP nem foglalkozhat pártszavazással” – mondja szemeit forgatva az egykori pártelnök. Nem tudom, hányan látták Hiller Istvánt Gyöngyöspatán aggódni a fekete ruhás emberek miatt, vagy ki hallotta egy szavát, amiben aggódik, esetleg látta-e valaki a környéken, amikor egy amerikainak kellett kimenekíteni a patai romákat a faluból. Lehet, hogy ő vezette az egyik buszt? Nem mintha bármi köze lenne egy pártszavazásnak ahhoz, hogy Gyöngyöspatán mi történik. Attól még egy pártszavazás beleférne arról, hogy a tagság szeretné-e megújítani és megtisztítani a pártot vagy nem. A Corvinus egyetem ügyében Hiller kiadott ugyan valami nyilatkozatot az MTI-nek, de ezzel meg is tett mindent a maga részéről az egyetemért, a kasszához távozhat. Azt mondja továbbá Hiller, „ha mások lennének a kérdések, akkor is egyértelmű lenne a válaszunk: nem támogatjuk”. Biztos? Ki hiszi ezt el? Ha valami infantilis ötlettel előállna valamelyik ifjú szocialista, például: menjünk oda nőnapon a nőkhöz az utcán, és adjunk nekik virágot, azt nagy lelkesedéssel, és teljes mellszélességgel támogatnák. Mindent, ami a status quo-t nem érinti. Ami nem érinti a pozícióikat, az eddig összelopott vagyon ellenőrzését, a jó fizetést és a megélhetési politizálást, akkor az mehet. De ha valaki tiszta vizet akar önteni a pohárba, belenézne a vagyonbevallásokba, demokratikus versenyt hirdetne, amelyben a Hillerhez hasonló idióták az első percben kiesnek, akkor az ilyen kérdéseket elvi alapon nem támogatják.

Hallgassuk tovább a szöveget. Ha élő ember meghallja ezt, akkor ha száz évig uralkodik Orbán Viktor, és mobilbörtönöket szerel fel a Nagykörúton, akkor sem szavaz soha többet erre a pártra: „Az MSZP-ben vannak elvi viták. Ezek keretbe foglalhatók és ezekről érdemes is beszélni. Ez az oka annak, hogy egybehívtam a platformokat, mint a demokratikus baloldali áramlatok megtestesítőit. Helyes, ha ilyen körben és közegben ezekről a kérdésekről beszélünk és vitatkozunk. A párt energiáját és figyelmét belső dolgokra fordítani azonban nem egyszerű taktikai, hanem politikai, stratégiai hiba.” Szerinte nemcsak taktikai hiba egy olyan párt megújításáról beszélni, amely akkora vereséget szenvedett, mint ide Lacháza, aminek következtében az ország még az alkotmányát is elveszítette, hanem stratégiai hiba is. Mondja Hiller, a nagy stratéga. Ezek az emberek kormányoztak nyolc évig és ez az ember egy miniszter volt. Vannak elvi viták, elvtársak, mondja, de majd összehívjuk a hozzám hasonlókat, akik ugyanabban érdekeltek, amiben én, és majd ott megtárgyaljuk. Leszavazzuk demokratikusan azt, hogy ez egy modern és tisztességes párt legyen, amely kiveti magából a hozzám hasonló tehetségtelen pojácákat. Ez a módja annak, ahogyan mi a felvetéseket megbeszéljük.

Ha így vesszük, teljesen érthető, hogy Gyurcsány a Hiller-féléknél százszor különb tagsággal – akik naivan ezeknek az embereknek a valódi énjéről mit sem tudnak – akarja megszavaztatni azt, hogy legyen elszámoltatás. Lenne ő ezeknek a Budai Gyulájuk. Csak azt nem értem, miért kell erre egy szót is pazarolni. A következő választáson úgy kiesnek a parlamentből, mintha soha nem is lettek volna ott, és Hiller mehet taxisofőrnek. Feltéve, hogy nem lopott eleget a New York-i Kulturális Évadból, mert azt testközelből látva, Budai Gyulának sem kell lenni ahhoz, hogy súlyos éveket osszunk ki mindazoknak, akiknek ehhez a szélhámossághoz és szemérmetlen rabláshoz bármi közük lehetett. Azt mondja Hiller, „az a hétszázezer egykori Fidesz-szavazó, amely elhagyta a kormánypártot és a helyét keresi, lehet, hogy közeledni képes az MSZP felé, de az MSZP ezt most nem hagyja”. Nem képes, kedves Hiller István, nem képes, a hétszázezerből egy sem akar Ön felé közeledni, eszébe nem jut. Előbb veti magát a East Riverbe a Brooklyn Bridge-ről, aminek a nevét kulturális miniszter korában a Carnegie Hallban nem tudta kimondani. Ezek közül bárki akkor közelítene az MSZP-hez, ha az Önhöz hasonlók felismerve a helyzetet, mély hazaszeretettől vezérelve lemondanának a közpénzén való megélhetésről, és azonnal távoznának a közéletből. Ha Hillerre és társaira nézünk, megértem Gyurcsány indulatát, hogy ezeket ki akarja söpörni a politikából. Meg is köszönnénk, ha szükség lenne rá. De ezek 2014 után úgy eltűnnek, hála Istennek, hogy jó esetben biztosítási ügynökként fognak házalni a József Attila lakótelepen. Vagy kénytelenek lesznek hozzányúlni a kilopott tartalékokhoz. A félő azonban az, hogy Gyurcsányt nem ez az indulat vezeti, hanem a pénzüket akarja. Egy új párt megalapításához sok pénz kell. És inkább áldozná erre az ő pénzüket, mint a magáét. Szerintem, ez sem tisztességes.

Hiller szerint azért is stratégiai hiba a Gyurcsány-féle kezdeményezés, mert a bizonytalanok a szélsőjobbhoz mennek, ha az MSZP magával és nem velük foglalkozik. Azt nem tudom, hogy Hillert mi akadályozta eddig abban, hogy a bizonytalanokat az MSZP-hez fordítsa, de gyanítom, hogy azok éppen azért nem keresik izgatottan Hiller telefonszámát, mert ez a párt semmit nem tanult az elmúlt nyolc évből, semmiféle következtetést nem vont le, nem nézett szembe önmagával, és semmi hajlandóságot nem mutat a változásra. Döbbenetes, hogy ezek az emberek semmit nem érzékelnek abból a jogos közutálatból, ami körülveszi őket. Várják, hogy valakik kikaparják nekik a gesztenyét, Orbán bukjon meg, és akkor megint ők jönnek: tartják a nagy zsebüket, hozzák a tehetségtelenségüket és a butaságukat. De tévednek, mert rájuk akkor sem fog szavazni már senki, ha semmi nem marad. És ebben áll a felelősségük: ha nem takarodnak el, akkor nem hagynak más utat azoknak, akik Orbánt el akarják zavarni, mint a szélsőjobbot. Ha egy kevés felelősségérzetük lenne, akkor a lopott holmival együtt csendben visszavonulnának, amíg lehet, hogy legyen egy alternatívája a nemzeti együttműködés rendszerének. Mert ők nem azok. Gyurcsány felelőssége is ez: ahelyett, hogy képmutató és immorális emberekkel, hasonlóképpen képmutató és immorális módon vergődik, létre kellene hoznia valamiféle alternatív lehetőséget. Mert még választási lehetőség sincs. Húzogathatja mindenki a száját, hogy nekik Gyurcsány sem alternatíva, és ennek bizonyítéka éppen az, amit most az MSZP-ben tesz, és a kormányzásának tesze-tosza évei, de rajta kívül nincs más önként jelentkező. Apróhirdetésre sem jelentkeznek. Ő pedig mégiscsak egy demokrata, rajta kívül már csak Vona Gábor és a nyilas párt létezik. Az elmekórtani intézet vagy Auschwitz. Ez a két választás marad.

Hallgassuk meg még Baja Ferencet is, hogyan viszonyul ő a párt megújításához. Azt mondja Baja, értelmetlen Gyurcsány kérdéseivel foglalkozni, mert „azokkal a pontokkal, amelyek az átláthatóságról a tisztesség garanciáiról szólnak, mindenki egyetért”. Jaj, de jó. Baja egyetért a vagyonosodási vizsgálattal. Hajrá! Meg sem kell szavaztatni a tagokat, kezdjük nála. Szívesen hazamegyek abba a bizottságba, amely őt vizsgálja. Ezért a gyönyörűségért még a pártba is belépek. Aztán adom a listát, hol folytassuk. De néhány mondat után kiderül, hogy Baja azért mégsem ért annyira egyet a szigorúbb szabályokkal: „attól nem lesz hitelesebb az MSZP, ha a maga számára erősebb erkölcsiséget határoz meg a normális morális elvárásoknál és a jogszabályokban rögzítetteknél”. Igen? Biztos, hogy nem? Mondja ezt Baja a zsurki vodkagyár nevű közjáték után? Mintha a „normális elvárások és a jogszabályok” megakadályoztak volna bármit is ebben a pártban. Az egész párt a közpénzek meglopására, az állami cégek lerablására épül. Mindenki abból gazdagodott meg. Tisztelet a kivételnek, akik még ehhez is ügyetlenek voltak. Majd: „továbbá azért sem látom célravezetőnek a kezdeményezést, mert nem vonzza, nem hozza be a nagyobb társadalmi bázist, és a fiatalokat.” Aki ezt a mondatot elolvassa, és ezután nem adja vissza a tagkönyvet, és nem távozik addig, amíg ezek az emberek el nem takarodnak ebből a pártból, az bűnrészes. Olyan, mintha maga is kilopta volna a BKV-t. Micsoda korrupt szövegek ezek? Gyurcsány csak azt javasolja, hogy ne bízzuk az önmérsékletre, hanem ellenőrizzük az elvtársakat. Erre az a válasz, hogy ez nem növeli a társadalmi bázist. Pechje van Bajának, mert még ez sem igaz, mert növeli. Hogy mást ne említsünk, a zsurki vodkagyár ügye hogyan növelte a társadalmi bázist? Zuschlagon kívül hány fiatalt vonzott? És azért azt ne felejtsük el, hogy a Magyar Szocialista Párt Szocialista Platformjának (sic!) vezetője a fülkeforradalom óta most szólalt meg hallhatóan először, amikor valaki a pozícóját és a megélhetését biztosító lopásokat veszélyezteti. Közben átírták az alkotmányt, lebontották a jogállamot, indoklás nélkül rugdoshatják ki a közalkalmazottakat. Ezekhez egy szava nem volt a Szocialista Platform vezetőjének. Miért kapja ez az ember a fizetését a szarkeverésen kívül?

Kíméletből ne folytassuk. Még elmondják ők, hogy Gyurcsányt hatalmi érdekek vezetik, nem erkölcsi szempontok. Mert őket aztán az erkölcsi szempontok vezetik. Gyurcsány pártot épít a pártban, ami igaz, a Fideszhez hasonló vezetési struktúrát akar, ez is igaz. Mondanak mindent, csak elszámolni ne kelljen, csak ne lehessen a vagyont és annak forrását ellenőrizni, csak ne nyílt verseny döntsön a pozícióharcban, ne a tehetség és a támogatottság legyen a döntő, hanem az, hogy a bűntársak összefognak, összezárnak, egymás között leosztják a pozíciókat, és vigyáznak a zsákmányra. Ez az elvi alap az MSZP-ben. Ezért nem kíváncsi rájuk az a hétszázezer ember, aki Orbánt már elhagyta, és a pusztában vándorol.

Ezeket látva, részben érthető Gyurcsány próbálkozása, hogy ezeket kifüstölje. De igazából nem ez a cél vezérli. A pártjuk kell. De ebbe már egyszer belebukott. Ez a párt nem reformálható. Ez a párt ilyen, ez identitásának lényege. Ahhoz, hogy legyőzze őket, ugyanolyan módszereket kellene alkalmaznia, mint amilyenek ellen harcol. Ez viszont nem növeli a vele szembeni bizalmat, ellenkezőleg. Óvatosságra int. Ezek nem kispályások, ha az előjogaikról, a státuszról van szó, az amortizációs technikáik cseppet sem maradnak el Orbánéi mögött. Lásd: őszödi beszéd. Felesleges és kilátástalan harc ez. A látszat az, hogy Gyurcsány nem elég bátor kilépni, lemondani az MSZP infrastruktúrájáról, pénzéről. Ezért megpróbálja elragadni azt a pártot, ami nem az övé. Ez nem egyenes, nem jellemes dolog. Sokan azt gondolják, hogyan lehet megbízni egy ilyen emberben? Mennyivel különb náluk? Azzal, hogy jobban beszél? Ez tényleg a Bajáék pártja. Gyurcsánynak  más feladata lenne. Valakinek nemcsak a Fidesszel, hanem ezzel az MSZP-vel szemben is alternatívát kellene állítania. És akinek nem tetszik, hogy csak az új Gyucsány-párt az alternatíva, az hozzon létre másikat. Nyíljon száz virág. De legalább egy legyen.

Gyurcsány másfél évet ad még arra, amit egy perc alatt dönt el egy jobbhátvéd a Felcsút ifjúsági focicsapatában. Nem győzöm hangsúlyozni: azokat is, akik pozitívan viszonyulnak Gyurcsányhoz, ezek bizonytalanítják el. Mert ha ezt komolyan gondolja, akkor nagy baj van az ítélőképességével. Ha más szempontjai vannak, mint a pénz, vagy az ellene indult eljárás, ahol jól jöhet az MSZP védelme, akkor nem elég őszinte, nem elég egyenes és nem tisztességes. Egyik rosszabb, mint a másik. Ezek miatt gondolják sokan, hogy nem véletlenül sikerült olyanra a kormányzása, amilyenre sikeredett. Jó hallani, amit mond, de ezekkel nem lehet mit kezdeni. Ott bujkál a kisördög, hogy akármilyenek is ezek a szocik, akik így szocializálódtak, és megváltozni nem tudnak, de abban lehet, hogy igazuk van, amit Gyurcsányról mondanak. A viselkedésével ilyen kétségeket kelt. Ahelyett, hogy békén hagyná az MSZP-t, hátha egyszer maguktól rákényszerülnek, hogy valamit változtassanak, feleslegesen gyötri őket, és égeti magát. Biztosan vannak ott is rendes emberek. Én ugyan nem sok ilyet ismerek, de biztosan vannak. Ha Gyurcsány valóban jót akar a pártjának, akkor hagyja őket békén. Ő nem kell nekik, tőle még azt sem fogadják el, amivel egyetértenének. Akkor miért zaklatja még őket másfél évig, veszélyeztetve saját maradék erkölcsi tőkéjét is? Fogadjuk el, hogy mégsem az MSZP-nek van igaza, és ő egy kiváló ember, akit az ellenfele és a pártja közös erővel korlátozott. De ahhoz egy egyenes, karakán embert szeretnénk látni. A legrosszabb az, hogy benne ugyanúgy kell hinni, mint Orbán Viktorban, ha valaki követni akarja. A viselkedésében megbízni nem lehet, mert az rendkívül ambivalens. Beszél egy érett demokrata, és cselekszik egy hebrencs tinédzser.

Meggyőződésem továbbra is, hogy forradalmat mindig az ifjúság csinál, és egyetemisták lesznek a forradalmárok, nem a nyugdíj előtt állók. Ez majd magával húzza az egész társadalmat. De addig lesz néhány választás, ahol egyelőre nincs kire szavazni. Amikor azt mondom, hogy egyetemisták döntik meg Orbán diktatúráját, azzal nem azt állítom, hogy a mostaniak. Lehet, hogy azok az egyetemisták, akiktől rettegni fog a diktatúra, most járnak általános iskolába vagy a gimnázium első osztályába. De addig is élni kell. Ez a rendszer nem két héten belül fog összedőlni. Ennyivel nem ússzák meg a kedves magyarok. Addig is szükség van olyan ellenzéki erőre, amelyben bízni lehet.

Az pedig senkit ne zavarjon, hogy az egyetemisták isznak. Azok mindenhol isznak. A forradalmaktól pedig az italozás nem idegen. Március 15-én Petőfi majdnem lekéste a forradalmat, annyira másnapos volt, ezért a reggelt is egy pohár itallal kezdte. A tiszteletre méltó forradalmat a Pilvaxban besörözve csinálták végig. Voltak is olyanok, akik lekésték saját forradalmukat. A Téli Palotát a matrózok nagy része a pincékben levő cári bor miatt rohamozta meg. Nem is volt könnyű kiszedni őket onnan. Több mint egy hétig tartott, mire az ájult forradalmi élcsapatot kivonszolták a levegőre. Még a fülkeforradalom is a piához kötődik: első sikere a pálinkacsata megnyerése volt. Amilyen a forradalom, olyan az alkoholja. Hazug forradalomhoz mérgező, pancsolt pálinka dukál.

Ami reményt ad, hogy a mi egyetemistáink viszont a legjobb belga sört isszák.