Budapest – A gyöngyöspatai romák evakuációjával ismertté vált és a jobboldal által emiatt támadott Richard Field cikket írt a Hírszerző internetes portálra, amelyben kifejti tapasztalatait és nézeteit a romák magyarországi helyzetéről, és javaslatokat tesz a hátrányos helyzetű kisebbség integrációjának érdekében. Az alábbiakban az amerikai üzletember írását közöljük.
Tavalyelőtt nyáron tanúja voltam egy igazán szégyenteljes esetnek. Egy nemzetközi roma zenei fesztiválra voltam hivatalos, amelyet egy gyönyörűen felújított vidéki kastély szomszédságában rendeztek. A kastély egy festői szépségű, mára szinte csak romák lakta falura néző domboldalon állt. A kastélydomb melletti térségben egy fedett színpadot emeltek, előtte, a nézőknek szánt tér körül két méter magas kerítés emelkedett. Akik be vagy ki akartak lépni, azoknak egy fémdetektoros kapun kellett átmenniük, amelyet fegyveres őrök vigyáztak. A rendezvényt egy kopaszokból álló csapat biztosította, kommandós egyenruhára emlékeztető öltözetben. A nézőnek olyan érzése volt, mintha egy szigorúan ellenőrzött börtönudvaron lenne. A koncertlátogatókon körbenézve láttam, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit mindez zavar.
A kastélykertbe csak VIP-igazolvánnyal érkezők juthattak be, és a koncerteket a színpadra néző kastélykert viszonylagos “biztonságából” nézhették. A VIP-vendégek között jóformán egyetlen roma sem volt.
Megdöbbentett, hogy a rendezvény nem-roma rendezői nem értették, hogy miért nem helyes a rendezvény roma vendégeit úgy kezelni, mintha egy koncentrációs tábor lakói volnának. A szervezők szerint mindezek a biztonsági intézkedések szükségesek voltak ahhoz, hogy a roma zene és kultúra ünneplése incidens nélkül történhessen.
*
A magyarországi állami iskolák számára nagyon fontos, hogy ne engedjék a roma tanulók arányát egy bizonyos szint fölé emelkedni, mert félnek, hogy ebben az esetben a “fehér” tanulók elhagynák az intézményüket. A fenntartók rettegnek a “cigány iskola” megbélyegző címkéjétől, és mindattól, ami ezzel jár. Viszont minden harmadik megszületett gyermek roma, így talán érthető, hogy miért kerül közülük oly sok speciális, enyhe tanulási problémákkal küzdők számára fenntartott iskolába.
Hogy megtudjuk, milyen is egy tipikus “cigány iskola”, érdemes ellátogatni a Budapest IX. kerületében található József Attila Művészeti Általános Iskolába. A tető olyan sok éve beázik, hogy a negyedik emeletet már nem is lehet tanításra használni. Hatalmas vakolatdarabok válnak le a falakról és a mennyezetről, és az egész épület bűzlik a penésztől.
A cigány iskolák elhanyagoltsága sok esetben megfelel az odajárók fizikai állapotának. A szomszédos VIII. kerületi (itt található a legkoncentráltabb roma lakosság egész Európában) Lakatos Menyhért Általános Iskolába járó gyerekek egyharmada az iskolai étkeztetésen kívül szinte semmit nem kap enni. Az ember elképzelni sem tudja, hogyan érik meg ezek a gyerekek az ötödik életévüket, amikortól minden magyar gyermeknek óvodába kell járni.
*
A kommunizmus alatt a romák kénytelenek voltak felhagyni addigi életmódjukkal, és vagy gyárakban, vagy mezőgazdasági szövetkezetekben kellett dolgozniuk. A vasfüggöny 1989-es leomlásakor a munkaképes korú romák kb. 90 százaléka már évtizedek óta dolgozott, és értékes munkát végzett. A 90-es években felszámolásra és bezárásra kerültek azok a mezőgazdasági szövetkezetek és nehézipari vállalatok, amelyek a romák megélhetését biztosították. Míg nagyapáik hasznos munkát végeztek a gyárakban és a mezőgazdaságban, a legtöbb roma gyereket ma olyan szülők nevelik, akiknek soha nem volt állandó munkája.
A mezőgazdasági szövetkezetek és a nehézipar összeomlása pusztító következményekkel járt Magyarország roma lakosságára nézve. Az Encstől nyugatra található Forrón élő 120 roma család egyharmada mélyszegénységben él. Az ember gyakran találkozik ezzel a kifejezéssel, amikor romákról olvas, de vajon tudjuk, hogy mit jelent pontosan? Tudjuk-e, hogy milyen, amikor egy ember kilenc-tíz másikkal lakik egyetlen szobában egy rogyadozó, csatornázatlan házban, ahová még a víz sincs bevezetve. Tudjuk-e, hogy milyen, amikor valaki másod-harmadmagával alszik egy ágyban, és a konyhaasztalon további két gyereknek kell fekhelyet készíteni. Tudjuk-e, hogy milyen, amikor a gyerekek felváltva járnak iskolába, mert csak egyetlen pár cipő jut az összesre. Tudjuk-e milyen hetekig vakarót, ezt a sütőporból és lisztből dagasztott tésztát enni, amelyet a fával vagy szénnel fűtött kályha tetején sütnek ki. És tudjuk-e, hogy milyen, amikor a hó vége felé már ez sem jut.
A mélyszegénység azt is jelenti, hogy folyamatosan tüzelőnek valót kell gyűjteni, ágakat, gyökereket, kerítéslécet, tetőlécet, ajtó- és ablakdeszkát - bármit, amit fel lehet aprítani. Azoknak pedig, akiket illegális fagyűjtésen kapnak, és nem tudják kifizetni az 50 000 forintos bírságot, az mélyszegénység azt jelenti, hogy heteket-hónapokat kell börtönben tölteni, arról nem is beszélve, hogy a rendőrség elkobozza a fa szállításához használt kerékpárt vagy kiskocsit.
Ha a magyarországi roma lakosság egyharmada mélyszegénységben él, akkor körülbelül 200-300 ezer magyar roma él az éhenhalás és megfagyás folyamatos veszélyének kitéve. Ez 150-200 ezer veszélyeztetett gyermeket jelent.
*
Egy dolog világos. Szegénységük ellenére (vagy talán éppen annak köszönhetően) a romák fiatalabb korban és több gyereket vállalnak, mint a nem romák. A kulturális tényezőkön kívül a legtöbb roma nőnek azért van fiatalon nagy családja, mert idejét és energiáját így tudja a legjobban kamatoztatni, köszönhetően a magyar állam által bőkezűen biztosított gyermekgondozási segélyek és gyermekgondozási díjak rendszerének.
Egy egyetemet végzett, egy vagy több idegen nyelvet beszélő nőt ezek a támogatások nem motiválnak gyermekvállalásra. Amikor végül elérkezettnek látja az időt, hogy szüljön, akkor is erős a motivációja arra, hogy mielőbb visszatérjen dolgozni.
A roma nőknek a havi 28 500 forintos minimális gyermekgondozási segély és az emellett járó családi pótlék komoly anyagi ösztönzést jelent a gyerekvállalásra. Attól a naptól kezdve, hogy az állam havi 50 000 forintot fizetne a munkanélküli roma nőknek azért, hogy ne szüljenek gyereket, bizonyosan kevesebb gyereket szülnének, azonban sem nem kívánatos, sem politikailag meg nem valósítható, hogy az állam azért fizessen egy nemzeti kisebbség tagjainak, hogy azok ne vállaljanak gyereket.
*
Mit kellene tehát tenni? A kormánynak el kellene kezdenie a diszkriminációellenes törvények végrehajtását, és megbírságolni azokat a vállalatokat, amelyek nem hajlandóak megfelelő képzettségű roma jelentkezőket foglalkoztatni. Ezen kívül erős kézzel végre kellene hajtani az EU direktíváit és megszüntetni az iskolákban tapasztalható szegregációt.
Végső soron azonban mindenképpen egy pozitív diszkriminációs gyakorlatra van szükség, ha szeretnénk elérni Magyarország roma lakosságának gazdasági és társadalmi (re)integrációját. Ha a magyar munkaképes korú lakosság 10 százalékát romák teszik ki, akkor a magyar közszférában fenntartott 700 000 állást ugyanilyen arányban roma pályázóknak kellene megkapniuk. Ha nem áll rendelkezésre elegendő számú megfelelően képzett roma pályázó, akkor a közintézményeket kötelezni kell arra, hogy toborozzanak és képeztessenek roma munkavállalókat a várhatóan megüresedő álláshelyek betöltésére. Ugyanerre kellene kötelezni egy adott foglalkoztatotti létszám felett a magáncégeket is.
Az oktatás területén, ha az iskoláskorú gyermekek 15 százaléka roma, akkor a gimnáziumi és egyetemi helyek legalább 15 százalékát velük kellene betölteni, függetlenül a felvételi vizsgákon elért eredményeiktől. Magyarországnak integrálnia kell az állami iskolákat, ha azt szeretnénk, hogy a roma és nem-roma gyerekek megtanulják elfogadni egymást. Végül pedig sokkal több erőforrást kell biztosítani a tanulmányi potenciállal és természetes vezetői képességekkel rendelkező roma gyerekek felkutatására és támogatására. A romáknak csak akkor van esélyük leküzdeni a faji előítéleteket, amelyeket túl gyakran arra használnak, hogy megfosszák őket az oktatástól, munkahelyeiktől és emberi jogaiktól, ha kiváló teljesítményt tudnak nyújtani a hagyományosan nem-romák számára fenntartott szakmákban és hivatásokban, és valódi, tartalmas társas érintkezést tudnak folytatni a nem-romákkal.
Van létjogosultsága Magyarországon a roma nemzetiségi iskoláknak, de ez mit sem változtat azon, hogy ha a romáktól és nem-romáktól megtagadják a lehetőséget, hogy gyermekkorban értelmes módon érintkezzenek egymással. Nehéz elképzelni, hogyan ennek hiányában miként fogják ezt megtenni maguktól felnőttként. Az egyetlen módja annak, hogy gyermekkorban biztosított legyen az érintkezésük, az az iskolák deszegregációja.
Ha azt szeretnénk, hogy a romák valaha is megszerezzék azt a műveltséget és képzettséget, amely révén ki tudnak emelkedni a szegénységből, akkor lehetővé kell tenni, hogy bejussanak az elitiskolákba, az egyetemekre, és számarányuknak megfelelő mértékben részesedhessenek az állami munkahelyekből. Le kell bontani a romákat körülvevő kordont, és be kell engedni őket a kastélykertbe.
De örülök, hogy ilyen emberek is vannak!
A cikk több helytálló megállapítása mellett sok a felületes, tendenciózus, mondhatni manipulatív állítás.
Pédául:
Az oktatás területén, ha az iskoláskorú gyermekek 15 százaléka roma, akkor a gimnáziumi és egyetemi helyek legalább 15 százalékát velük kellene betölteni, függetlenül a felvételi vizsgákon elért eredményeiktől.
Azt hittem, rosszul látok. Ez igazságos lenne?
Vagy:
Bármi lehetne belőle, ha egyenló esélyeket kapna.
Ezt a cikkiró sem gondolta komolyan. Kiből lehetne BÁRMI, ha nem roma, akkor is? ? Az egyenlő esélyektől lesz valakiből “bármi”? Gondolkozzon el kicsit a cikk írója, hogy mi minden kell még ahhoz – és nemcsak külső feltételek – hogy nem bármi, de valaki, vagy még inkább ÖNMAGA legyen az emberből!
Vagy:
érthető, hogy miért kerül közülük oly sok speciális, enyhe tanulási problémákkal küzdők számára fenntartott iskolába
Talán azért, mert – a cikkben nem említett okok miatt – tanulási problémákkal küszködik.
Talán tessék olyan pedagógusokat megkérdezni, akik nap mint nap találkoznak ezekkel a problémákkal, és mindent megtesznek, hogy ne legyen szegregáció, ugyanis erre esküdtek fel annakidején.
Én úgy gondolom, a roma-témát nagyon kevesen ismerik mélységében, még kevesebb emberenek vannak a megoldásról konkrét elképzelései és még kevesebben vannak, akiknek valóban lenne lehetőségük és módjuk a helyzeten változtatni. (Ehhez a másik fél is szükséges)
Arra jó a téma, hogy indulatokat gerjesszen.
Többször kijelentettem, hogy a rasszizmus távol áll tőlem. Mindenféle rasszizmus. Több okból is.
De a felületességet és a tendenciózus megközelítést nem szeretem. Több alázatot, több alaposságot!
Lehet mínuszolni!
Emerence, azért sem mínuszollak. ! Megyek Ámerikába, beleugatni az ő ügyeikbe.
Már mér ne? Ha Mr. Fieldnek szabad,
Megyek Hanna, az ilyen marhaságoknál én jobbat tudok írni..
Menj! De hogy mi mennyire jó, majd odafenn lemérik.
Teljesen igaza van a cikknek! Csak egy példa: apám pedagógus volt, a kádári években sok roma/cigány diákot tanított. Sokan küzülük eljutottak a középiskolába, főiskolára, rendes és becsületes dolgozók lettek. Talán akkor a hozzáállás más volt. Nekem is voltak roma iskolatársaim budapesti elit gimnáziumban, sőt volt főosztályvezető, doktori végzettségű cigány származású főnököm. Ja, és voltak belvárosi orvosok gyerekei, maszek cukrász elkényeztetett gyereke, akik a szülei érdemeivel gondolták a jövőjüket.
Igen! A hozzáállás, mások előitélet nélküli emberszámba vétele hiányzik a mai társadalom zöméből. Az iskolázottság a legfontosabb, de a politikának kellene sürgősen változnia, nem csak a cigányokban keresni a hibákat.
A cikk kissé hangulatkeltőre és bűntudatkeltőre sikeredett. A jogvédők is mindig itt szúrják el, felesleges indulatokat gerjesztenek, túlzásokba, általánosításba esnek, ami aztán végképp nem használ az integrációnak, sőt ellene hat. Abban igaza van a szerzőnek, egyedül a tanulás nyújt kiutat a kilátástalanságból, némi pozitív diszkriminációval megfűszerezve. De ha valami, akkor ez a nagyon kényes téma szigorú tárgyilagosságot, higgadtságot, empátiát és valódi párbeszédet kíván a felektől. Egyenrangú párbeszédet. Nem használ, ha felmentjük őket minden felelősség alól a saját sorsukat illetően, hiszen az ad az embernek tartást, méltóságot, önbizalmat, ha a kezébe tudja venni a saját életét. Azzal nem segítünk rajtuk, ha kiskorúként kezeljük őket.
Köszönjük Richard Field amit a magyarországi gyermekekért teszel. A Dominó iskolában is kapnak a gyerekek hétvégére tejterméket, pékárút. A jászságban 9 községben élő rászoruló gyermek vagy család kapja heti kétszer a tejet, kenyeret. Ha TE nem lennél, ki tudja mi lenne velük….
Nagyon gazdagok lehetünk, ha le tudunk mondani tehetséges gyermekekről csak azért, mert romák.
A hazai kormányok felületesen kezelték a roma-kérdést,ezért kiragadták annak egy-egy elemét,ezzel nem segítették elő a fokozatos megoldást,hanem elmélyítették a válságot!
1.A szocialista rendszerben a romák dolgozhattak,ha akartak, a mezőgazdaságban,a bányászatban,az élelmiszer-vagy az építőiparban,volt rendes munka bérük,mégis a kormányok túlfeszítették a “pozitív diszkriminációt” családi pótlékok és segélyek tömegével,ezzel rászoktatták a családokat arra,hogy az asszonyoknak csak szülni kell,igen gyakran felelőtlenül,fogamzásgátlás nélkül…Ezzel tovább nőtt körükben a máról holnapra élők száma ,akik egyre kisebb számban járultak hozzá a nemzeti jövedelem termeléséhez,az elosztásból viszont gyorsan növekvő arányban részesedtek!
2. A rendszerváltozás alapvetően tragikus változást hozott a hazai cigányság életében,mert tömegesen szűntek meg addigi munkahelyeik,szétverték a tsz.-eket,privatizálták az állami gazdaságokat ,bezárták a bányákat ,leépült az építőipar,sorra szűntek meg az élelmiszeripari üzemek(pl.cukorgyárak,konzervgyárak,húsipari egységek,stb.,).Eltűnt a magyar nehézipar!.A munkanélküliség elsősorban az iskolázatlan,jórészt addig is segédmunkát végző cigányokat sújtotta,akik teljesen lesüllyedtek a harmadik világ életszintjére…Az igazsághoz tartozik,hogy az újra foglalkoztatásukra tett állami kísérletek nem váltak be(pl. rászorításuk az egyszerű földművelésre,a régi cigány mesterségek ,mint gyékényfonás,ajándéktárgyak készítése,kereskedelem,mint a romániai cigányoknál,stb.,). Ebben az alacsony kereslet,de a cigányok ellenállása is szerepet játszott,mivel nem látták be:változtatni kell,mert vége van a szocializmusban megélt elfogadható életnek.Sajnos ők “belső” vezetők(pl.vajdák) nélkül maradtak,szociális képviseletük vagy egyáltalán nincs vagy igen gyenge,a politikai pártok pedig szavazatszerzés céljából hamis gyöngyökkel fizették ki őket,hogy azután a helyzet még rosszabb legyen…A cigány családok többsége még mindig iskolaellenes maradt,viszont számos iskola mindent megtett annak érdekében,hogy megalázzák,szegregálják a cigány tanulókat,teszik ezt a nem-cigány,többségi szülők nyomására..
3. A magas természetes szaporodás,az iskolázatlanság,a generációkon átívelő munkanélküliség felgyorsította körükben a “megélhetési bűnözés” folyamatát,amire kormányaink nem voltak és ma sincsenek felkészülve! Ezért tűnik antagonisztikusnak,hogy Orbán,mint az EU soros elnöke “dolgozza ki” a roma-programot,amikor saját országában is rasszista-fasiszta alakulatok terrorizálják a roma lakosságot,felemelkedésük megindítása érdekében kormánya pedig eddig semmi értékelhető intézkedést nem indított el…
Javaslom Richard Fieldnek,hogy minden jó szándéka az ügy kezelésére kevés,ha nem mélyed el a romapolitika tanulmányozásába és egyoldalúan,naivan közelíti meg a kérdést,mert ezzel csak fölöslegesen ellenségeket szerez magának és a roma-ügynek…