Budapest – „Ártatlan vagyok és fel fognak menteni”, nyilatkozta a három hónappal ezelőtti vádemelésre reagálva Képíró Sándor, nagy valószínűséggel az utolsó ember, akit a második világháború során elkövetett háborús bűncselekményekben való részvétellel vád alá helyeznek Magyarországon. A csütörtökön kezdődő perrel világszerte foglalkoznak; a New Age című dél-afrikai lap vezető cikkben ismerteti az előzményeket.
A Képíró-per kezdete idején reflektorfénybe kerül Magyarország náci múltja címmel közöl írást a New Age, amely bevezetőjében ismerteti olvasóival a budapesti Holokauszt Múzeum kálváriáját, nem takargatva Orbán Viktor kormányának szerepét sem, „amely már világszerte megdöbbenést váltott ki a sajtó elhallgattatására tett kísérletével, s amelyet most azzal gyanúsítanak, hogy megpróbálja eltüntetni a főváros Holokauszt Emlékközpontjából a kényelmetlen részleteket”. A New Age szerint mindez arra utal, hogy „Magyarországnak nehezére esik szembenézni múltjával”.
Képíró Sándor csütörtökön kezdődő perével kapcsolatban a dél-afrikai lap idézi a Simon Wiesenthal Központ megállapítását, amely szerint az esemény egyike az utolsó nagy náci háborús bűnös-pereknek – ha ugyan nem a legutolsó.
A Holokauszt múzeummal kapcsolatos harc Horthy Miklósnak a Vészkorszakban vitt szerepének megítélése körül folyik. A kormányzó „az 1920-ban elveszített területek visszaszerzéséért cserébe szövetségre lépett a német nácikkal”, írja a New Age, idézve Gál András Levente államtitkárt, aki szerint „nincs ok-okozati összefüggésben az, hogy a magyarlakta vidékek visszatérnek Magyarországhoz és oda Horthy Miklós kormányzó és a magyar hadsereg bevonul, azzal, hogy később menetben hajtották az embereket a halálba”, ezért a kiállítást „át kell értékelni”.
Gál „megjegyzései felháborodást váltottak ki a liberális sajtóban és a történészek között, akik cenzúrával gyanúsították a kormányt”, folytatódik a dél-afrikai újság beszámolója. „A múzeum átszervezésére született tervek és a jelenlegi igazgató, Harsányi László lecserélése egy, a kormány történelemmel kapcsolatos álláspontját jobban képviselő vezetőre csak tovább rontott a helyzeten. Míg Gál a zsidók ellen elkövetett bűncselekményeket lekicsinyelve néhány kapzsi ember cselekedetének állította be azokat, Harsányi rámutatott: ’Huszonkét törvény és több száz kormányrendelet készítette elő a végső megoldást (azaz a zsidók kiirtását)”.
A New Age, amely szerint nem az Orbán-kormány az első, amely képtelen szembenézni Magyarország náci múltjával, Paul Lendvait idézi, aki szerint eddig még soha, egyetlen magyar kormány sem volt erre képes. A lap kitér arra, hogy Magyarország a trianoni békeszerződésben mint első világháborús vesztes ország le kellett mondjon területe kétharmadáról és lakossága egyharmadáról, így amikor Adolf Hitler ezek egy részének visszaszármaztatásában közreműködött, Horthy – némi vonakodással – csatlakozott a náci táborhoz. „Még ma is sok magyar vágyakozik az újraegyesített Nagy-Magyarország után”, állapítja meg a lap, tovább idézve Lendvait: „A jobboldali kormányok az érzelmek felkorbácsolására használták a nacionalizmus ügyét, a magyar Holokausztért való felelősséget és a ’zsidókérdést’ azonban a szőnyeg alá söpörték.”
„Minden valószínűség szerint további fényt irányít Magyarország náci múltjára a Képíró-per. Az egykori magyar katonatisztet azzal vádolják, hogy háborús bűnökben működött közre 1942 januárjában az észak-szerbiai Újvidék városában, ahol több mint ezerkétszáz polgári személyt gyilkoltak meg”, tudatja olvasóival a New Age. „Képíró beismerte, hogy jelen volt a razziákon, fenntartja azonban, hogy ártatlan.”
A dél-afrikai lap beszámol arról, hogy Képírót korábban, 1944-ben és 1946-ban is bíróság elé citálták már az újvidéki vérengzések miatt, de ennek nem volt eredménye. „Egyelőre nem világos, mennyi ideig fog tartani a legújabb per, vagy mikorra várható ítélet” – fejeződik be a New Age Képíró Sándorral foglalkozó ismertetése.
***
Erre a harmadik perre a magyar hatóságok jóvoltából valószínűleg soha nem került volna sor, ha a Wiesenthal Központ fel nem hívja a figyelmet az Argentínából hazatelepült, a Frankel Leó utcai zsinagógával szemben háborítatlanul élő Képíróra. Az 1914-ben született jogot, kereskedelmi iskolát végzett, majd ludovikás csendőrkiképzésben részesült férfit a Délvidék egy részének náci segédlettel történt visszacsatolása után vezényelték Újvidékre. Horthy már az ott végbement vérengzést követően léptette elő századossá; az 1943-44 között lefolytatott vizsgálatban ugyan megállapították a felelősségét, sőt tíz év börtönre ítélték, ezt azonban nemhogy nem kellett letöltenie, de pertörlés után hamarosan visszahelyezték beosztásába.
A nácizmus végvonaglása közben Nyugatra sodródott Képíró hároméves ausztriai tartózkodás után, a római katolikus egyház hathatós segítségével távozott a háborús bűnösöket akkoriban előszeretettel fogadó perónista Argentínába, igénybe véve a kimondottan a nácik szöktetésére létrehozott Patkányútvonalat. Ezen olyan tömeggyilkosok szöktek Dél-Amerikába, mint Josef Mengele, Adolf Eichmann és egyes források szerint Hitler helyettese, Martin Bormann. A népbíróság így csak távollétében ítélhette tizennégy évre Képíró Sándort.
A férfi 1996-ban tért vissza Magyarországra, ahol tíz éven át senki nem foglalkozott vele. 2006-ban a háborús bűnösök után kutató Simon Wiesenthal Központ tájékoztatta hollétéről a magyar igazságszolgáltatást és tett ellene feljelentést – azaz öt évvel ezelőtt. Az eljárás rendkívül nyögvenyelősen indult meg: a magyar hatóságok leplezetlen cinizmussal arra játszottak, hátha az idős férfi meghal, és így a „politikailag kényesnek” számító ügy kvázi önmagát fogja megoldani. Ez a számítás nem jött be, a háborús bűnökért már kétszer is elítélt, jelenleg kilencvenhét éves Képíró szívósnak bizonyult.
Az excsendőr tagadja, hogy bármi rosszat is tett volna, szerinte a Wiesenthal Központ „örült, hogy találtak még egy életben lévő csendőr századost, aki ugyan semmiféle zsidóellenes bűnt nem követett el, de ennek ellenére büntetlenül rá lehet fogni minden aljasságot. Találtak egy pertörléssel megszüntetett VKF-ítéletet, amit azért hoztak, hogy Szombathelyit [ti. Szombathelyi Ferenc altábornagyot, az újvidéki vérengzések egyik fő felelősét] tisztára mossák” – intézi el az első ítéletet egy mondattal az interneten is fellelhető önéletírásában Képíró, hozzátéve: „A pertörlési eljárást Csatay vezérezredes [honvédelmi miniszter] már az ítélethozatal idején elkezdte, és 1944. február 18-i hatállyal visszahelyeztek századosi rangomba.”
Az éveken át húzódó ügy főszereplőjének – aki „mártíromsága” miatt időközben a magyarországi neohungarista szubkultúra bálványává vált – tavaly még arra is volt érkezése, hogy ellentámadásba lendüljön és rágalmazásért beperelje a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetőjét, Efráim Zuroffot. Ezt az eljárást azonban megszüntették, mivel Képíró a második tárgyaláson nem jelent meg.
Képíró utoljára úgy nyilatkozott, ma már bánja, hogy hazajött, és a legszívesebben visszamenne Argentínában élő rokonaihoz.
Remélem is,hogy vissza viszik majd,a börtönbeli halála után,hogy sirjával ne szennyezhesse be Magyarország földjét.
Ez az utólsó gyilkos csendőr.
Nem azt kéne bánnia…
Par mumentum amit erdemes kiemelni:
Orbán Viktor kormányának szerepe,
a római katolikus egyház hathatós segítsége a patkanyutvonalon
A férfi 1996-ban tért vissza Magyarországra, ahol tíz éven át senki nem foglalkozott vele
Képíró a második tárgyaláson nem jelent meg.
Ha van olyan ember aki ezektol nemhany, akkor tul eros a gyomrunk, megerdemeljuk a diktaturat
Na ezt ki vesézzük ma.Ez az szemetje az emberi fajnak abban bizik a kora menti meg.S nem is ítélném én el,egyszerüen rá törném az ajtót a lakásán mikor édesen alussza a gyilkosok álmát. Nyugodtan s elégedetten mert el hitetném vele meg úsztad ember fia ezt is te is mint annyian és annyi mindent.
Kor hű szerb egyenruhát húzva rontanék rá de nem bántanám csak ki rángatva az ágyból egy dolgot mondanék,”öltözkögyön hamarjában mert indulunk a strandra tata”le telt az időd!
Így nem kapna sem többet sem kevesebbet mint a százak,ezrek kit ő s a cimborái indítottak útnak a Duna parti “strand” felé.
A téma legundorítóbb és leg felháborítóbb momentuma Gál András Levente (egy XXI. századi) államtitkár kijelentése, miszerint nics ok-okozati összefüggés a visszakapott területekre történő bevonulás és az ottani zsidó lakosság elleni atrocitások, gyilkosságok, illetve elhurcolásuk között.
Ezt a mitoszt egyszer és mindenkorra el kell törölni azzal a másikkal együtt, amely arról szól, hogy Magyarország a gettósítást és deportálást csak német nyomásra volt kénytelen – oly’ precizen – végrehajtani. [Nem mellesleg, a Fidesz új tákolmánya is erre hivatkozva 1944.március 19-ét jelöli meg a állami önállóságunk elvsztésének kezdetéül...] “Hazugság, szemtelen hazugság, melyet milliók cáfolnak meg”.
Ugyanis kb. két évvel korábban történt kis hazánkban egy előholokauszt, mégpedig kormányrendeletre… Azt a mintegy 20′000(!) embert – akik a németek által már a megszált területekről ide menekültek – a magyar hatóságok és végrehajtó pribékjeik – pl. ilyen képírófélék – bevagonírozták [ld.MÁV!], kivitték és csak úgy csoportosan átadták őket az Ukrajnában Kamenyec-Podolszkíj körzetében tevékenykedő gyakorlott halálbrigádoknak.
Ez esetben az is érdekes, hogy azok az “ártatlan” magyar hatóságok, hivatalok stb. honnan tudták a pontos címet, azt, hogy hol végzik ezt a szolgáltatást a szövetséges alakulatok. Gál államtitkár úr! Erre is várjuk a választ.
Tisztelt parlamenti ellenzék (MSZP,LMP)! szíveskedjenek ezt az államtitkárt titulust viselő személyt, vagy miniszterét végre ez ügyben “meginterpellálni” !
sk.
Ha nem is küldik börtönbe,csinálják végig a pert. Mondják ki, hogy bűnös. Tudja meg az egész világ. És élje le az élete hátralevő részét ebben a szégyenben. Miért kellene sajnálni? Azért mert öreg? Ők sem voltak tekintettel áldozataik korára. Akár öreg volt, akár kisgyerek.
“téma legundorítóbb és leg felháborítóbb momentuma Gál András Levente (egy XXI. századi) államtitkár kijelentése, miszerint nics ok-okozati összefüggés a visszakapott területekre történő bevonulás és az ottani zsidó lakosság elleni atrocitások, gyilkosságok, illetve elhurcolásuk között.”
Pedig tényleg nincs. A magyar alakulatok nem emiatt vonultak be a Délvidékre és ha megnézzük a korabeli katonai dokumentumokat ilyen feladatot egyik alakulat sem kapott. Viszont a katonai bevonulást követő közigazgatás kiépítése során adott ki megtorló jellegű intézkedést a belügyminiszter a csendőrség felé. Az akkori szabályzatok és érvényben levő parancsok értelmében az Ujvidéki vérengzés közelében sem volt semmi keresnivalója a magyar alakulatoknak.
Viszont voltak olyan parancsnokok mind a honvédség, mind pedig a csendőrség kötelékében, akik elegendő felsőbb kapcsolatot maguk mögött tudva elkövették ezt a bűncselekményt.
Szombathelyinek igen kevés köze volt hozzá, de tudott róla. Ki is végezték érte.
Grassyt és Zöldit is elérte a sorsa. Képíró sem érdemel mást.
Címnek annyi is elég lett volna: Egy utolsó
Egyet értek az előttem szólókkal!
Az e heti Élet és Tudományból megtudhatjuk azt amit egyébként is tudtunk, hogy a magyar uralkodó osztályban ( népben is ?) zsigeri utálat élt a zsidóság ellen.
Teleki Pál, volt Főcserkész, megtagadva a cserkész esküjét, a húszasévekben meghozta a Numerus Clausus törvényt nagy részt a zsidóság ellen. Az első és a második zsidó törvényt külső felkérés és nyomás nélkül önként és dalolva szinte egymaga fogalmazta . Képviselő társai pedig megszavazták.
A csendőrségről pedig annyit híresen hatékony elnyomó gépezet volt. Gyalog csendőrt nem lehetett látni feltűzött szurony nélkül, ami nem dísz volt.
A zsidók és cigányok összeterelésében vidéken, de a városokban is a csendőrség működött közre. Összeterelte, rettenetes körülmények között őrizte, kifosztotta és bevagonírozta a szerencsétleneket , tudván bárhová mennek vissza nem jönnek és OTT már nem lesz szükségük semmire.
Képíró S. miért menekült ha nem csinált semmit? Valószínű mint Ludovikát végzett csendőrré avatott tisztet nem igazolták volna, de akkor is élhetet volna köztünk mint a többi kis csendőr.
Sajnos nálunk nem az a szembenézés a múlttal nem játszódott le úgy mint az NSZK-ban. Megelégedtek az előző rendszerek avval, hogy a szovjet “Felszabadítás ” elintézett mindent.
Az én nagyapám csendőr volt,szerencsére 1938-ban nyugdíjazták.
http://hvg.hu/velemeny/20110505_kobanyaiJanos_gyongyospata
Ennek az embernek a lehető legnagyobb büntetés, ha kimondják rá, hogy bűnös és hagyják élni.
Remélem, a tényfeltárás kommunikációja lesz olyan erős, hogy elriassza a ma még fejlődésben lévő Képíró Sándorokat az utánzástól.
Ketté kell választani a “hideg napok” történéseit. Két külön szakasz ami élesen el határolódik. Mondhatnám hogy “valaki nagyapja” volt ott s így első kézből ismerem a történet egyik részét.
Pontos dátumok s alakulat nélkül csak anekdota szerűen.
-Fiam meg kaptuk a mozgósítási parancsot aztán be vonultunk.El enyésző ellenállás mellett, még nagyon is élő volt a magyar közigazgatás.Mi nem megszálló alakulat voltunk hanem harcoló,lovas katonák “huszárok”. A razziáról annyit tudok hogy listáról kellett be gyűjtenünk a “partizánokat” azokat akik magyar ellenesek voltak.
-Te voltál ilyen razzián?
-Igen.Az első időszakban még oda nem értek a “kakas tolass állatok” nekünk kellett házról házra járni.
-Volt öldöklés?
-Nem tudom, én arra emlékszem hogy nekem sajnos meg kellett tennem egy ízben.
-Konkrétan?
-Már végeztünk volna a ház át kutatásával,egy öreg asszony feküdt a “tiszta szobában” magas fel tornyolt ágyban,hatalmas dunyha alatt.Kifelé léptünk mikor a járőr társamra rá lőtt az asszonyság a dunyha alól.Az volt a furcsa hogy semmi fél e előzménye nem volt,nem óbégatott nem szitkozódott úgy tűnt a halálán van.S egyszer csak lövés dörrent,egy hatalmas revolvert rejtegetett,vál alatt talált a hátába. Bele vágtam a karabélyt!Menten szörnyet halt de utána kellett küldenem egyet mert be szorult s nem tudtam ki húzni,jött az öreg asszony dunyhástól,revolverestöl. Az ágynemű tüzet fogott,hagytuk had égjen.
-Akkor ez legális harci cselekmény volt tulajdonképpen?
-Úgy is mondhatnám.Azt sajnálom csupán hogy nem a tartalékos parancsnok urat találta el,hanem egy jó embert. Fiam ezek a tartalékos civilben “tanító” s hasonló foglalkozású véres szájúak voltak a legszemetibbek! Minden áron be akarták bizonyítani mekkora “magyarok”! Az igazi pokol járás csak eztán jött,mikor meg érkeztek a “hős katonák” s a kisegítő alakulatok,csendörök.
Nem ő az egyetlen, s nem ő az utolsó szabadlábon futkorászó nyilas. A többiek még időben meghúzták magukat, vagy elhúztak más országba, vagy volt szerencséjük gyorsan beolvadni. Az ő unokáikat látjuk a gárdisták között.
Ezt így nem jelenteném ki, hogy az ő unokáikat látjuk a gárdisták között. Inkább úgy helyes, hogy az elveik követőit látjuk a gárdisták között. Bár az teljes mértékben igaz, hogy az otthoni neveltetés miatt ezek az emberek többet adtak át gyermekeiknek, unokáiknak antiszemita, nacionalista nézeteikből.
Én megértem, hogy egy ifjoncnak nehéz elfogadnia, hogy az imádott nagyfater, akire felnéz, aki jó nagyszülő volt, csúnya dolgokat művelt is. De a struccpolitika nem vezet sehova. Attól még nem lesz rossz unoka ha belátja.
elírtam- “csúnya dolgokat is művelt”
Akkor, ha ezek a nyilasok nem menekülhetnek elmegyógyintézetekbe meg pártállásokba, hanem szadista gyilkosokhoz méltó jutalmat kapnak, nem itt tartanánk. Mindegy, hogy konkrétan az unokája, fia-lánya, dédunokája vagy csak szellemi örököse…
Sa hogy azok képesek voltak kisgyerekek fejét szétloccsantani a falon, emberek szemét kiszúrni, nőket megerőszakolni és felkaszabolni, mért gondolja bárki is, hogy ezek ma vagy holnap nem tennék meg újra. Megtennék. S nem gondolkodás nélkül, nem parancsra, hanem kéjből.
Itt nem a képíró nevű vadállat áll a bíróság elé,hanem a dicsőséges dunamenti- mongolia 20. századi agyonhallgatott történelme.