Fekete betűs gyásznap lesz április 18-a Magyarország történetében. Sötétebb, mint 1944. október 15-e, a nyilas hatalomátvétel napja, mert az a hatalom egyrészt rövid ideig tartott, másrészt éppen az új alkotmány preambuluma erősíti meg, hogy mások tehetnek róla. Igaz, a mai napig sem sok könnycseppet hullattak a magyarok a terror áldozataiért, nem ismerték el felelősségüket a rémtettekért. Ami ma Magyarországon zajlik, nem zárja ki, hogy a nyilasuralomhoz hasonló hatalomátvételre is sor kerül. Pillanatnyilag a nácik és a demokraták versenyt futnak az orbáni diktatúra utáni hatalom megszerzéséért, és e pillanatban a nácik állnak jobban. A demokraták állnak vesztésre. A Demokratikus Charta szelíd és méltóságteljes tüntetése mutatta meg, a két tábor közötti különbséget, de azt is, mennyire nincsenek tisztában azzal, ami közeledik. Rázzák majd még ennél vadabbul is a rácsokat, amikor bezárul a börtön ajtaja. Magyarország nem fogta fel, mennyi aljasság és gonoszság szorult a felcsúti csapat kiöregedett cserejátékosába. Az a falu, amely semmiről nem tehet, de már most is közutálatnak örvend, még a futballakadémiájáról is lemondana, ha valaha levakarhatná magáról azt a bélyeget, hogy Orbán Viktor innen származott.
Az új alkotmánnyal nem lezárul valami, hanem elkezdődik. A magyar történelem legsötétebb fejezetei következnek, amelyekhez nem hasonlíthatók azok az időszakok, amikor idegen hatalmak fegyvereire támaszkodott valamely gonosz uralom. Ezúttal belülről, minden külső támogatás és kényszer nélkül következik be az elnyomás, amely kizárólag belső téveszmékre, a felgyülemlett frusztrációra, gyűlöletre és bosszúvágyra épül, amelynél nincs pusztítóbb. Bármilyen furcsa, de az előző diktatúrák tombolásának határt szabott a külső idegen hatalom, a német vagy orosz kontroll, pedig a magyarok még így is túlteljesítettek. Annak a diktatúrának azonban, amely mélyen belülről fakad, ahol szabadon lehet engedni a felhalmozódott indulatokat, semmi nem fog gátat szabni. Ezúttal nem leszünk a legvidámabb barakk, hanem a legszomorúbb. Ennek vége – jó esetben – egy nagy kijózanodás lesz, rosszabb esetben a pusztulás, akár Magyarország önálló állami létének megkérdőjeleződése. Ezt a diktatúrát nem mások kényszerítik ránk, nem a török, nem a tatár, nem a német, nem az orosz, nem a kommunista és nem a fasiszta ideológia, hanem a magyar nép szuverén akarata. És ez akkor is így van, ha Orbán Viktor ezt a népet becsapta, és ez a nép jó szokásához híven tagadni fogja a felelősségét mindabban, ami bekövetkezett. A felelőssége nyilvánvaló abban is, hogy még az utolsó napokban sem tiltakozott az ellen, hogy a sötét elnyomás alkotmányát kényszerítik rá. A FIFA rangsorának első öt csapata közül bármelyik nagyobb tömeget vonzott volna egy stadionba, mint az új alkotmány elleni tiltakozás az utcákra. És erre nem elegendő indok, hogy ki volt a főszónok, mert a civileknél nem Gyurcsány beszélt, az LMP még párt is, de mégsem „olyan”, mindenki ott tüntethetett volna, ahol akart, az élet megadta a választás lehetőségét, amivel a magyarok nem éltek, és amiért felelni fognak.
Hiányzott a drámaiság, a megrendültség, a helyzet súlyosságának átélése, a kétségbeesés azokból a demonstrációkból is, amelyeket egy-két nappal az új alkotmány elfogadása előtt nagy nehezen megtartottak. Fél éve kellene hetente, naponta tüntetniük százezreknek. Ez jól mutatja, hogy nem fogták fel a magyarok, mi fog történni. Nem gondoltak bele, nem hiszik el, hogy ezt meg lehet csinálni. Márpedig meglesz. Mindaz a keserűség, megaláztatás, bosszúvágy, gyilkos indulat, ami nyolc éven át egy magát kiválasztottnak tartó, de mellőzött emberben felhalmozódott, most felszínre kerül. Mindez az új alkotmány keretei között az állam rendjében megtestesül. Ahhoz lehet hasonlítani azt, ami most következik, mint amikor a Biblia azt mondja, hogy Isten szabadon engedi egy időre a megkötözött sátánt. Orbán Viktor nem a sátán, de a rendszere ördögi lesz. A szabadság olyan távol kerül Magyarországtól, hogy az emberek nosztalgiával gondolnak majd a késő kádárkori diktatúra éveire. Ennek előszele már eddig is érezhető volt. Azonban az új alkotmány után megalkotandó sarkalatos törvények felteszik az i-re a pontot. Bezárulnak a menekülési útvonalak. Azt az ideológiát és világképet, amelyet a preambulumban megfogalmaztak, az élet minden területén, demagóg módon ráerőltetik majd az emberekre. Nem azért írták ezeket bele, hogy annak semmi következménye ne legyen. Hiszen az általuk “átmenetinek” tartott alkotmány azon fejezeteihez, amelyek nem érintik a hatalom, a szabadság, az önkorlátozás intézményeit, azokhoz nem is nyúltak. Itt semmi más nem történt, mint egy demokratikus alkotmányból csináltak egy antidemokratikus alkotmányt, amivel megteremtették a törvényi kereteit a brutális elnyomásnak. Semmi más nem történt, csak az eddigiből kiszerelték a demokratikus korlátokat, a jogállami kereteket, és elébe tették a bekövetkező diktatúra ideológiai alapjait. Ez nem felvilágosult abszolutizmus lesz, hanem primitív, durva elnyomás.
Meggyőződésem, hogy Orbán Viktort büntetésül kapta Magyarország, mint egy utolsó esélyt arra, hogy megváltozzon. Hogy szembenézzen korábbi bűneivel, amelyekről hallani sem akar, de az áldozatok vére az égbe kiált. Ahogyan Orbánnak is büntetés, hogy megkapta azt a korlátlan hatalmat, amire vágyott. Hogy meglássa, mennyire nem képes azt megfelelően használni. De Magyarországnak is le kell számolnia eddigi önzésével, önteltségével, nagyképűségével, beképzeltségével, másokkal szembeni arroganciájával, azzal a gondolkodásmódjával, ami Orbán hatalomra jutását segítette. Le kell számolnia a követelőzéseivel, hamis történelemszemléletével, a felelősség elhárításával, a rasszizmusával, mindazokkal a jellemzőivel, amelyek ebbe a helyzetbe juttatták. Mert Orbán ezeket lovagolta meg, ezekre apellált, a magyarok legrosszabb tulajdonságaira, indulataira építve nyerte meg a kétharmados parlamenti többséget, szerezte meg az ország fölötti teljhatalmat. Mindez nem menti fel a demokrácia erőinek elzüllött pártjait a korrupció, az önzés, a kormányzásra képtelenség felelőssége alól, amellyel saját táborukat, a demokrácia, a nyugati szabad világ képviselőinek tömegeit bénította le, tette harcképtelenné, kiábrándulttá és végletesen megosztottá. Még akkor sem, ha azok a magyarok, akik erre ujjal mutogattak, semmivel nem jobbak, a maguk lehetőségeihez képest éppen olyan korruptak, elvtelenek és erkölcstelenek voltak, mint azok, akiket a mostani diktatúrával leváltani gondoltak.
A harc évtizedek óta azért folyik, hogy “a mindenkinél okosabb, tehetségesebb magyar népet”, amely már eddig is megszenvedte a múltat és a jövendőt, ki fogja jóllakatni, ki fogja a bendőjét megtömni. Anélkül, hogy az a kisujját mozdítaná, anélkül, hogy azért bármit tenne, anélkül, hogy bármihez értene, hogy bármiért fizetni akarna, hogy a munkában élen járna, példát mutatna, bármilyen eladható terméket előállítana, hogy bármiféle áldozatot hozna, hogy ebbéli felelősségét valaha is elismerné. Tisztelet a kivételnek. Hogy az alázatnak, a megértésnek, az empátiának, az emberi érzésnek, az önzésen kívüli bármiféle gondolatnak a halvány jelét mutatná. Nem véletlen, hogy kik kerülnek a diktátorok markába. Kik azok, akiket meg lehet csalni, meg lehet téveszteni. Az öntelteket, az önzőket, a hamisan gondolkodókat lehet, a kapzsikat, akiket a gyomrukon kívül semmi más nem érdekel. Akiknek csak az elszámoltatás a fontos, a bosszú, a másokra hárított felelősség, mások vagyonának remélt ellopása. Akiknek nincsenek eszméi, ideái, akiknek nincs erkölcsi mércéje, akikben nyomokban sem lehet felfedezni az emberi értékeket, finomságot, kedvességet, megértést, jó modort, együttérzést, a másik ember méltánylását, tiszteletét. Akik a hazugságot szeretik, az igazságot nem. Akiknek az orra előtt lehet cigányokra vadászni, akiknek az orra előtt el lehetett hurcolni négyszázezer magyar embert elégetni, és a menet még nem fordult be az utcasarkon, már a megszerezhető lakásra gondoltak. Akik képesek voltak a haláltáborba küldött nők nemi szervében és a férfiak hátsó felében turkálni, hogy onnan kiszedjék az elrejtett értékeket. Az ilyen nép az, amelynek diktátorai lesznek.
És a büntetésük az lesz, hogy ami a legjobban kellett volna nekik, hogy megtömjék a hasukat, hogy zsákmányt szerezzenek, meggazdagodjanak, azt sem kapják meg, és még a szabadságukat is elveszítik. Az egészben a legszomorúbb az, hogy akik e népnek e tulajdonságaitól leginkább szenvednek, és ezt leginkább rühellik, azoknak is vállalniuk kell a többség által okozott következményeket, pedig csak elszenvedői a suttyóságnak. Nincs hová menekülni. A normálisan gondolkodó embereknek, akik tisztelik a másik embert, akiknek a zabáláson kívül más is számít, akik nem akarják saját beteg rögeszméiket ráerőltetni másokra, akik a szabadság hívei, azoknak nem lehet egy megyét lekeríteni, mert ott sem lehetne emezektől megszabadulni, békében élni. Ha vízumot vezetnének be a két részre szakított ország egyik és másik fele között, az sem segítene, mert a mindenki másnál okosabbak, nagyobbak és jobbak, akik magukat mindenkinél kiválóbbnak képzelik, az első nap után indítanának egy háborút – irigységből – a másik Magyarország ellen. Ahogyan ez a diktatúra is az lesz: háború a másik Magyarország ellen. Kíméletlen, eszelős háború. Az irigység, a féltékenység és a rosszindulat háborúja. A komplexusok kicsinyes bosszúja. A rossz nemzeti lelkiismeret, a be nem vallott bűnök, a vétkek takargatása, a ki nem beszélt traumák, az igazság nélkül elszállt békesség. Beteg ez a nemzet, beteg ez a nép, és amíg meg nem gyógyul, addig esélye nincs arra, hogy boldog életet éljen. Ennek kisülései, az önző gondolkodás következményei ezek a sötét korszakok. Nem lehet kispórolni a szellemi értékeket, az erkölcsi megújulást, a múlt feldolgozását. Nem lehet elhessegetni a múlt árnyait, mert a rossz döntések és cselekedetek beivódnak a jellembe. És ebből a jellemből jön ki a rabság, a szolgaság és a nyomor. Ami most következik, az átok. Ebből áldás, erkölcsi megtisztulás, megbánás, jobb belátás nélkül nem lesz. Az Orbán-diktatúrából következő szenvedés vagy megtisztítja végre ezt az országot, szembesíti önmagával, vagy elveszítheti az önálló nemzeti létre való jogosultságát.
Nem akarom kétségbe vonni a rendvédelmisek, különösen a tűzoltók jogos követeléseit. Együtt érzek azok nyomorával is, akik már szenvedik a fent vázolt gondolkodásmód következményeit, amelyben saját felelősségüket soha nem ismerik el, noha – mint közösség – nem ártatlanok benne. De azért az nem véletlen, hogy a juttatásokért tartott tüntetéseken csak egyetlen szakmai ágazat demonstrálói sokkal többen voltak, mint az összes szakmai ágazatból verbuválódó tüntetők, akik a szabadságért és a demokráciáért vonultak utcára. Jól mutatja ennek az országnak az értékrendjét, hogy a prémium és a korkedvezményes nyugdíj fontosabb, mint az alkotmány. Ha lenne korkedvezmény és valahonnan még egyéb juttatás, le se szarnák az alkotmányt és azokat a törvényeket, amelyek mások szabadságát sértik. Ezért nagyon nagy hibát követnek el a demokraták, amikor boldogok, hogy az általuk utált diktatúra ellen a hasukért tüntetők tömegei vonulnak az utcára. Ha Orbán Viktort az éhesek döntik majd meg, egy éhséglázadás nyomorultjai, és a nyomorba zuhanók tömegei zavarják el, abban a forradalomban én nem kívánok részt venni. Csak erkölcsi forradalomnak, a humánus, emberi értékekért kivívott szabadságnak van értelme, a korgó gyomor lázadása nem old meg semmit. Fájó szívvel tekint az ember a nyomorúságra, döbbenten olvasom a hozzánk érkező panaszokat, nyomorúságot. De ezek az emberek pár éve büszkén húzogatták az ikszeket a vizitdíj elleni népszavazáson, ezek az emberek a szavazataikkal és az ellenállásukkal húsz éve akadályozzák, hogy bármilyen politikai erő megvalósítsa azokat az elkerülhetetlen reformokat, amelyek nélkül egy országra csak az eladósodás és a nyomor várhat, de amelyek a szocializmusból örökölt kiváltságaikat és juttatásaikat megszüntetik. Lehet, hogy a tüntetők között van egy-két középiskolás osztálytársam, akik már tíz évvel ezelőtt nyugdíjasok voltak, de a helyi focicsapatban még vasárnaponként ontották a gólokat. Ezek közül a tüntetők közül hányan szavaztak a Fidesz kétharmados győzelmére, csak azért, mert Orbán azt ígérte nekik, hogy nem kellenek megszorítások (értsd: a kiadásokat nem kell a bevételekhez igazítani), lehet minden áldozat és változás nélkül is jól élni? Annak valóban lehet örülni, hogy most szaván fogják Orbánt a hazudozásai miatt, de ezek az emberek most sem jöttek rá arra, hogy amire ők szavaztak, amit követelnek, annak egy része irreális, mert anyagi fedezete nem létezik. A közszférában néha nem a fizetésről, hanem az állások feléről kellene beszélni, mert azokat meg kellene szüntetni. Ha ezek az emberek elkergetik Orbánt, akkor majd várják a következő hazug népboldogító vezért, aki mákos zsömlét ígér tejbe mártogatva reggelire, ingyen. Ezek egy új demokratikus kormány ellen másnap már ugyanúgy tüntetnének, azzal a különbséggel, hogy azonnal mögöttük állna a demagóg csürhe politikai támogatása. Ezekre nem lehet építeni a változásokat, mert nem szüntetik meg az okokat. Az ilyeneket jól meg kell különböztetni azoktól, akik önhibájukon kívül szorulnának szolidaritásra, de róluk senki nem gondoskodik. A valódi rokkantak, szegények és betegek ellátása kritikán aluli. Velük együtt kell érezni, segíteni kell őket, mert magukra maradnak a bajban. A nagystílű csalók világa viszont olajozottan működik.
Emiatt egyes részleteiben nem tetszett Gyurcsány Ferenc beszéde. Amikor elkezdte dicsérni a szegény ártatlan magyar népet, és újra elkezdett udvarolni nekik, az hamis volt. Az káros. Tisztelni kell az embereket, megbecsülni őket. De ennek a népnek egyrészt tanításra, másrészt egy nagy seggbe rúgásra van szüksége. A demokrácia híveinek hosszú távon kell gondolkodniuk. Lesz rá idejük, mert az Orbán-diktatúra eltart egy-két cikluson át, ebben biztosak lehetnek. Ez az alkotmány, és a belőle levezetett törvények, bebetonozzák őket. Ezért nem lehet más célja felelősen gondolkodó demokratáknak ma, mint a felvilágosítás, a kiművelt emberfők gyarapítása, a szembesítés, az oktatás és a segítés. A nép felemelése abból a szellemi nyomorból, ahol a magyar népesség tömegei állnak. Ezzel a mentalitással, habitussal ez az ország menthetetlen. Ha már olyan nagy keresztény ország leszünk, és közben világtalanok a vakok vezetői, akik nem tudják, merre kell menni, tanuljanak a Bibliából. Mikor kellett Izrael népének fogságba mennie? Miért volt a babiloni fogság? Meg kell nézni. És mikor szabadultak meg, hogyan? El kell olvasni. Ezek mind tanulságul írattak meg. Hát miért nem tanulunk belőle? Jeremiás azt mondja: „Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: “Békesség, békesség”, noha nincsen békesség. Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak – mondja az Úr.” Négy mondat, és minden benne van. Ne tessék hazugsággal gyógyítani a népet. Ne tessék őket simogatni és hazudozni nekik. Az igazi államférfi az, aki rámutat a felelősségükre és a hibáikra. És azt is meg kell mondani: ha nem változnak meg, jobbat ne várjanak, csak rosszabbat. Nem arról van szó, hogy ütni kell őket, mert nagy részük tudatlan. Az elkövetkező időszakban fel kell világosítani őket, rá kell ébreszteni őket a tévedéseikre, a hibáikra. Azt a szellemi szakadékot, ami elválasztja a demokrácia híveit a fülkeforradalmárok derék, de sötét millióitól, fel kell számolni. Magyarországról süt a butaság. Új szellemi reformkort, felvilágosodást kell hirdetni, mert a Kárpát-medence egy nagy sötét lyuk Európa közepén. A nemzet újjászületése csak ettől várható. Előbb belül kell megváltozni, szabadnak lenni, utána jön el a külső szabadság. Gyurcsány Ferenc beszéde ezért volt hullámzó (amellett, hogy ha szélesebb tömegeknek beszél, le kell szoknia arról a stílusról, ahogyan az elvtársainak tart fórumot a csepeli munkásotthonban). Amikor felvilágosult mondatokat mondott, a szabadság alapdogmáit hangoztatta, akkor tudott szívből beszélni, azok a mondatai „szóltak”. De amikor elkezdődött a „barátaim” felütéssel induló morfondírozás, a hazugsággal való gyógyítás… – beszédének ezek a részei üresjáratok voltak, kongtak az ürességtől. Arról ezúttal nem beszélve, hogy tömeggyűlésen a szónok ne akarjon rögtönözni, elmélkedni, hanem a leírt kijelentő mondatait, amelyekben hisz, olvassa fel hittel és meggyőződéssel. Ez nem az MSZP választmányi ülése, hanem egy tömeg, amelynek a szívét fel kell szántani. Ez a mélyszántás – noha a szabadságról és a diktatúráról mondottakkal teljes mértékben egyet lehet érteni – ezúttal is elmaradt. A mélyszántás akkor lesz meg, amikor a fentiekkel szembesítik a népet, hogy az sírva lássa be a hibáit, és tegye magáévá a nyugati civilizáció gondolkodását, legalapvetőbb viselkedési formáit.
Meg kell értetni az emberekkel, hogy a szellemi értékek előbbre valók. Abból származik az anyagi jólét, és nem fordítva. A szabadság fontosabb, mint a jólét. A mai magyar ember gondolkodás nélkül lemond a szabadságról, ha jólétet remél. Márpedig szabadság nélkül nincs jólét. Az elnyomást soha nem látott nyomor követi. Csak a lelkében szabad ember képes alkotni, teremteni, kitörni, és csak egy olyan szabad társadalomban, ahol a szabályozás nem elveszi, hanem garantálja a szabadságot. Az új alkotmány ezt a szabadságot veszi el, és készíti elő Magyarország teljes elnyomorodását. Ahol a történelmi múlt hamis tekintélyeivel kötik gúzsba az embereket, és erre hivatkozva korlátozzák az önrendelkezésüket, ott vége az alkotás szabadságának. Magyarország legtehetségesebb emberei mindig külföldön voltak képesek nagyot alkotni. Amerikában lettek Nobel-díjasok, nem Budapesten. Miért? Ezért. Mert ebben az országban mindig a szabadság ellen törtek, és ez a nép – néhány kivételes pillanattól eltekintve – ezt tűrte, néha élvezte. Ezért teljesen természetes, hogy most is megindult a szürkeállomány menekülése. Ki akar középkori babonák béklyói közt élni, egy személyiségzavarral küzdő ember diktatúrájában nyögni évtizedeken át? Csak biztatni tudok mindenkit: aki teheti, meneküljön Magyarországról, és imádkozzon azért, hogy egyszer legyen egy olyan ország, ahová érdemes lesz visszatérni. Ha nem, akkor legyen boldog másutt. Meg kell tanítani a magyarokat arra is, hogy erkölcs és alázat nélkül nincs szabadság. A tolvajok ne kiabáljanak tolvajt. A nagy keresztényeknek Jézus folyamatosan írja a bűneiket a porba. Akik másokat nem becsülnek, azokat mások sem becsülik. És nem léphet tovább a nemzet, ha nem számol el több százezer meggyilkolt emberrel, a tömeggyilkosságban játszott szerepével. Különösen úgy, hogy a gondolkodása azóta cseppet sem változott.
Ez a diktatúra egy lehetőség is, abból a szempontból, hogy a magyarok újra kapnak egy esélyt, hogy tükörbe nézzenek, és ne felejtsék el, amit a tükörben láttak. A rendszerváltáskor már benne volt a vírus, a fertőzés a magyar társadalomban. Az előző nyolc évben az MSZP korrupt és romlott világában szembenézhettek a pártállami örökséggel, amitől éppen ideje lenne megszabadulni. Az Orbán-diktatúra pedig alkalmat ad arra, hogy Magyarország szembenézzen a Horthy-korszak örökségével, a politikai katolicizmussal, az antijudaista és antiszemita ideológiára épülő kirekesztő jobboldal természetével, a buta, öntelt nacionalizmussal. Ezért nem lenne helyes, ha Orbán Viktor idejekorán megbukna (nem is fog), mert akkor semmi értelme nem lenne az egésznek. A magyar társadalomnak fenékig kell innia a hazugság bürökpoharát, meg kell bűnhődnie a választásáért, fel kell ismernie ennek az ideológiának a gyilkos jellegét, igazi természetét. Nehogy még egyszer visszajöjjön. Ehhez van szükség nyugalomra, türelemre, és olyan emberekre, akik képesek hatékonyan és világosan elmagyarázni magyarok millióinak, hogy mi történik velük, miért jutottak ide, és miben kell megváltozniuk. Amikor ez a változás bennük végbemegy, akkor jön el az idő, hogy megszabaduljanak a diktatúrától, az elnyomástól, a babiloni fogságból.
Ebből a szempontból csalódás volt Gyurcsány Ferenc beszéde, noha kétségtelenül ízig-vérig demokrata állt a színpadon. De olyan, aki nem értette meg, hogy az ő ideológiai háttere éppen úgy megítéltetett az előző két ciklusban, mint ahogyan Orbán klerikális, feudális despotizmusa is megítéltetik majd. Hogyan képzelte, hogy már megint a kormányzásról beszél? Mintha mi sem történt volna. Maradt abban a pártban, amit a történelem halálra ítélt. Már négy évvel ezelőtt is becsapás volt, amikor Gyurcsány Ferenc elhitette, hogy egy nyugatias demokrata áll előttünk, aztán bemutatta a „reformkormány” tagjait: Szekeres Imrét, Lamperth Mónikát, majd jöttek az államtitkárok, a Baja Ferik. Ennek a garnitúrának vége. Nemcsak azért, mert világosan bemutatták, mire képesek, és mert tolvajok voltak, hanem azért, mert szellemi örökösei annak az egyik irányzatnak, amitől a magyar rendszerváltásnak, demokráciának meg kell tisztulnia. Az Orbán-ellenes baloldal nem szívesen hallgatja, de a kádári örökségtől éppen úgy meg kell szabadulni, mint Horthy Miklós fehér lovától és a zsidótörvények szellemiségétől, Prohászka Ottokártól, Wass Alberttől és az összes nemzeti giccstől. Ez az örökség éppen most mutatja meg és leplezi le önmagát, hogy soha többé senkinek eszébe ne jusson, akárcsak a szájára is vennie őket. De Gyurcsány Ferenc képességei révén alkalmas lehet arra, hogy a valóságosnál jobb színben mutassa be a pártját. De ez csalás. Amikor azt mondja, hogy ő alkalmassá teszi ezt a pártot arra, hogy a demokraták minél szélesebb tömegeit befogadja, az egy olyan program, amitől menekülni kell. Ezt a pártot fel kell szántani, a helyét sóval behinteni, ahogyan a Fideszre is ez a sors vár a nagy bukás után. Velük két szellemiségtől szabadul meg az ország. Ha ez a folyamat végbemegy, akkor úgy tekinthetünk történelmi távlatból az elmúlt nyolc év és az előttünk álló tíz év borzalmaira, mint a magyar XX. század pusztító diktatúráinak örökségétől való megszabadulásra. Ha ez nem történik meg, akkor hiábavaló volt minden, akkor a Gyöngyöspatán és Hadházon masírozó nácikban a leendő vezetőinket tisztelhetjük, és csak imádkozhatunk, hogy minél kevesebb áldozata legyen egy polgárháborúnak, amit ezek kiprovokálhatnak. Persze, nem lehet Orbánt, aki ellopja a köztársaság alkotmányát, a korrupt kiszesekhez hasonlítani. Orbán Viktor a magyar történelem egyik legsötétebb figurája, akinek bűne gyalázatosabb mindenkiénél. Mert egy szabad országot dönt rabságba, egy demokratikus Európa közepén. Az emberek elidegeníthetetlen szabadságát, emberi jogait veszi el, egy generáció életét teszi tönkre, és kiszámíthatatlan, mekkora tragédiába viszi az országot. De ha utána megújult Magyarországot akarunk, és tiszta lapot akarunk nyitni, akkor a kádárista szellemiségtől éppen úgy meg kell szabadulnunk, mint Horthy világától. Nem attól a szellemiségtől indíttatva, amellyel Orbán fasisztái, csahos kutyái kommunistáznak. De azzal is szakítani kell.
Mi legyen akkor ezek helyett? Gyurcsánynak, a jelenleg még mindig legbefolyásosabb demokratának mennie kell? Egyáltalán nem. Két véglet van, amely őt zsigeri alapon teljesen elutasítja, és egy másik, amely feltétel nélkül elfogadja. Egyik álláspont sem helyes. Gyurcsány Ferenc elveiben és értékrendjében valóban képviseli azt a nyugatias, demokratikus szemléletet, amelyről ő beszél, és amelyre Magyarországnak szüksége van. De nem biztos, hogy jó miniszterelnök, márpedig a Charta tüntetésen úgy beszélt, mint egy leendő aspiráns. Neki el kell számolnia előbb az előző kormányzás kudarcainak okával, hogy meggyőzzön bárkit arról, hogy alkalmas egy ilyen feladatra. Ám erről teljesen korai és hiábavaló beszélni. Elsősorban neki. Magyarország nem mondhat le, nem nélkülözhet ilyen formátumú egyéniségeket, akik egyébként demokraták, és ezt nehéz helyzetekben is bizonyították. Nem szabad elfogadni a gátlástalan jobboldal tudatos lejáratásának, amortizálásának általuk sugallt eredményét, miszerint senki más nem szalonképes, csak Orbán Viktor. Mi azt mondjuk, egyedül ő nem szalonképes, mert nem demokrata. Magyarország nem dobhatja ki a tehetségeit. Nem nullázhat le mindenkit, mert akkor ki marad? De Gyurcsány Ferenc nem hozhatja magával a pártállami múlttól megszabadulni képtelen szellemiséget, a „figyeljetek, gyerekek” belterjes világát, és azt a bagázst sem, amely ezt megtestesíti. Nem hozhatja magával a pártpénztárnoki szisztémát, a sarcolással működő pártfinanszírozási rendszert, a lopott pénzt, a szociális demagógiát, az osztogató-fosztogató állam ideáját, a kádári reflexeket, az elvtársak világát, a megyei pártbizottságok légkörét, a kiszes mutyit, a belső széthúzást és azt az elképzelés nélküli, gyengekezű kormányzást, amit saját maga is bemutatott. Az MSZP előtt két út áll: vagy felszámolja önmagát, és Baja Ferencet társaival együtt maga mögött hagyva, a KISZ KB légkörétől megszabadulva, részt vesz egy új, nyugatias szellemiségű szociáldemokrata párt létrehozásában, amelynek lehet egyik vezéralakja a demokratának kiváló Gyurcsány Ferenc. (És e tekintetben Mesterházy Attila az elmúlt időszakokban szabadulni látszik az őt hatalomra segítő pártelit fogságából.) Vagy a következő választások valamelyikén kiesik a parlamentből, megélhetési politikusai jobban kereső munka után néznek, és a párt megszűnik magától. Aki ebbe a pártba akarja integrálni a demokrácia híveit, az nem értette meg a történelem üzenetét, az ott akarja folytatni, ahol abbahagyta, és az előbb-utóbb kikerül az események fókuszából. Azt a Gyurcsány Ferencet, aki ide akarja vinni az embereket, nem érdemes követni. Arról pedig cseppet sem vagyunk meggyőződve, hogy ő ezt a pártot annak akarata ellenére át tudja alakítani.
Ha az LMP-ben bekövetkeznének bizonyos személyi változások, és ideológiailag nem lennének ennyire kiszámíthatatlanok, akkor ez a párt lehetne az egyik gyűjtőpártja a demokratáknak. De ha az, amit mutatnak, lényegük, akkor nem ők azok, akiket várunk. A civilek szerveződése vagy kulturális közösség, vagy a társadalom perifériájára szorult kisebbségek ernyőszervezete lesz, vagy elhal, ha nem szerveződik minél előbb párttá, méghozzá olyan vezetők kezében, akiket lehet követni, akiket lehet vállalni, és akik tudják, mire van szüksége az országnak. Ennek hiányában egy kellemes színfoltjai maradnak az országnak, de rájuk számítani nem lehet. A parlamentáris demokrácia nem működhet pártok nélkül. Olyan szerveződés, amely elutasítja a pártokat, alkalmatlan arra, hogy a parlamentáris demokráciában politikai képviseletet lásson el.
Az új alkotmány új helyzetet teremt. Felgyorsulnak az események. A diktatúra kiépítését Orbán erre az évre ígérte, utána jön a diktatúra szisztematikus bevezetése, a szoktatás, a hűségnyilatkozatok. Ha a demokrácia hívei ellenállnak a hétköznapokban, szervezkednek és tiltakoznak, ahogy tudnak, ha bármi történik, úgy viselkednek, mint belül szabad emberek, a diktatúra ellen belül lázadnak, és nem hódolnak be, akkor Orbán diktatúrája nem tart el negyven, legfeljebb nyolc-tíz évig. De ehhez az is kell, hogy a nép tudatának művelése, felvilágosítása megtörténjen. Ezzel a gondolkodással, ahogyan a magyarok gondolkodnak, nem lehet demokráciát működtetni. Ez a legfontosabb feladat. És az ellenállás vezetői, az ország leendő irányítói azok lesznek, akik ezt a munkát elvégzik, akik ennek az élére állnak. Nem azok, akik hatalmi-politikai logikával, az ország mentális állapotának megváltoztatása nélkül, a korgó gyomrokból táplálkozó elégedetlenséget kihasználva próbálják Orbánt idő előtt megbuktatni. Legalábbis ez lenne kívánatos.
És mindehhez tegyük hozzá: szerintem.
Igen sötét hangulatú írás – bár némely megfogalmazását vitatnám, egészében sajnos nem tudom cáfolni.
“Keresztapai tákolmányt fog ma a parlament az ország “alaptörvényévé” nyilvánítani. Ezzel bejelenti: 2012. január 1-jével hivatalosan is megszünteti a demokratikus jogállamot Magyarországon.
Semmi kétség: a parlament keresztapai többsége, ahogy eddig az összes szándékos alkotmánysértést, ezt a gyalázatot is megszavazza. Jegyezzük meg e napot: modern történelmünk szégyennapja, a visszafordulás napja. A visszafordulásé, kísérteteinkhez.”
>>>http://karancs.nolblog.hu/archives/2011/04/18/Az_onkeny_szentesiti_onmagat/
http://karancs.nolblog.hu/archives/2011/04/18/Az_onkeny_szentesiti_onmagat/
Kedves Laci, szerintem is!
Első feladat ez: “Meg kell értetni az emberekkel, hogy a szellemi értékek előbbre valók. Abból származik az anyagi jólét, és nem fordítva. A szabadság fontosabb, mint a jólét. A mai magyar ember gondolkodás nélkül lemond a szabadságról, ha jólétet remél. Márpedig szabadság nélkül nincs jólét.” Mert ez a kapcsolódási pont, a bibi, ami már fáj nekik. El kell nekik magyarázni, miértfontosabb a szabadság, mint a jólét. Le kell nekik vezetni, miért csak ott van jólét, ahol szabadság is van.
“Ez a diktatúra egy lehetőség is. Egy áldás, abból a szempontból, hogy a magyarok újra kapnak egy esélyt, hogy tükörbe nézzenek”-mondod. Egy lehetőség, amivel nagyon kevesen fognak élni, a lehetőség szikrája, amire a kamasz dühös gyerek vállat von, s azért is teszi a rosszat. Mégelvetemültebben.
Szerintem.
És lõn, hogy a mikor Sámuel megvénhedett, az õ fiait tevé bírákká Izráel felett.
Elsõszülött fiának pedig Joel volt a neve és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak.
De fiai nem járának az õ útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet.
Összegyûlének azért Izráelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.
És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.
Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz.
És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.
Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam õket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekesznek.
Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, a ki uralkodni fog felettök.
És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tõle királyt kért.
És monda: A királynak, a ki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetõivé és lovasaivá teszi õket, és szekere elõtt futnak.
Ezredesekké teendi õket, és hadnagyokká ötven ember felett; velök szántatja meg barázdáit, és velök végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harczi szekereihez az eszközöket.
Leányaitokat pedig elviszi kenõcskészítõknek, szakácsnéknak és sütõknek.
Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szõlõhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja.
Veteményeiteket és szõlõiteket megdézsmálja, és fõbb embereinek és szolgáinak adja.
Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal.
Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki.
És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket.
Ez a cikk olyan súlyos, hogy emészteni kell, mielőtt az ember hozzászól.
Így vagyon kedves JEREMIÁS. És most mi lészen?
Megvárjuk, míg az emberi kor végső határáig egy őrült
tobzódik és pusztítja az orszgot, a népet,
vagy teszünk ellene?
Hát ezt nemsokára kinyomtatom, aztán elolvasom újra.
)
Miezittenkérem, fején találtad a szöget. Egy szabad nép adta el magát. Ennek vagyunk tanúi.
Az értelmiségnek tudomásul kellene venni, hogy a Horthy diktatúrát és a Kádár-rendszert is a kisemberek a szolid kispolgári létbiztonságként élték meg, és kizárólag az értelmiség érezte és minősítette azokat fojtogatónak. Éppen ezért teljesen kontraproduktív volt őket a diktatúra “rémével” fenyegetni – mikor az nem fenyegetésként, hanem a jólét ígéreteként fogták fel. Nem véletlenül játszott Orbán kádárista húrokon! A demagóg mindig is jobban értett a nép nyelvén, és azt a populista mesét tudta mondani, amit hallani akartak.
Vagy azt hiszitek, hogy a nép azt akarja hallani, ami az igazság? Nem idézem Bartus jelzőit – ülnek, viszont nagyon nem hízelgőek. Ebben a stílusban meg lehet szólítani a társadalomnak azt a részét, amelyik eleve nem volt vevő az orbáni mesékre, és ellene szavazott. De nem lehet vele az Orbán leváltásához tömegtámogatást szerezni
Egyben igaza van Orbánnak: Isten kiválasztott népe lettünk, viszont Isten igen sajátságosan szokott bánni az ő kiválasztottaival Talán tényleg szükség van erre a kitüntetett figyelemre és a hozzá járuló megpróbáltatásokra, hogy ezt az Orbán nevü betegséget kinője a magyar nép.
Ott voltam a Charta tüntetésen – amikor odaértem, akkor kanyarodott be – ugyanabban az utcában! – az ellenkező irányba a rendvédelmiek tüntetése.
Pát tízezres tüntetésecskéknek semmi hatása nem lesz!
Szia Laci!
Érdekes és figyelemfelkeltő az írásod. Teljesen igazad van. Nem a jogainkat, hanem a pusztulásunkat kapjuk Orbánéktól. Ennek csak az lesz a vége, hoyg muszáj lesz felkelni, és elzavarni a mostani kormányt. Nem véletlen csókoskodik a zsidókkal, tényleg eltrapostassa magát és az embereit…
Végre egy reális, elmező írás!
Még ha sötét távlatokkal is, de végre nem hangzik el még burkoltan sem az, hogy “gyere vissza, Feri!”
Én egy TISZTESSÉGES, szakmai, cIvil váltásnak látom lehetőségét, de ez hosszú idő.
Az instant megoldások számos veszélyt – tragédiát – rejtenek.
A babiloni fogságban az értelmesek bűnbánatra jutnak, és megtisztulnak. Velük fel lehet építeni az új Jeruzsálemet.
Kedves Emerenc, a hasonlat csak ott sántít, hogy azok a zsidók voltak. Ezek meg a magyarok.
Kekec, van valami a kekeckedésedben. Laci hangja az értelmesekhez szól. A kevesekhez. De a (mondjuk ki, gondolkodni rest) néphez is kell szólni, mert ne legyen kétségünk, hogy mások megteszik, lásd Gyöngyöspata. Mit lehet mondani a népnek? Frank Tibor legutóbbi írása is mutatja, hol tartunk. Van ennél lejjebb? Adni csak annak lehet, akiben felébred az igény, de itt éppenséggel a jobbikra ébred az igény.
Kedves Kekec,
ne a tükröt átkozd, ha ferde a képed, mondta volt egyik klasszikus szerző.
Nagyon hálátlan szerep őszintének lenni a zemberek többségéhez,mert a többség érzékeny és hiú, és megharagszik a kritikus szavakért.
Én is azt látom – a rendszerváltás utáni években települtünk vissza egy számomra alapvetően megváltozott Magyarországra -, hogy össznépi bűnünk a hülye gőg, nem fogtuk fel, hogy nem a magunk érdemei miatt voltunk a legvidámabb barakk a lágerben. Azt hittük, hogy különbek vagyunk a többieknél, lenéztük a környező nemzeteket, románokat, szlovákokat, mindenkit.
A magyar gőg ott ordított a rendszerváltó MDF-ben, az első szerencsétlen miniszterelnökben, aki nem tudta félretenni személyes averzióit, és érzelemből politizált (azt hiszem, azóta szinte mindenki ezt a sémát követte).
A kilencvenes évek elején a magyaroknak nem erkölcsi vagy szellemi megújulás kellett – én naiv, azt hittem, most majd tele lesznek a templomok, á dehogy, a népeknek a nyugati dizájnra fájt a foguk, a szupermarketek árudömpingjére, a tele bevásárlókocsikra, karácsonykor meg a nyugati csecsebecsékre. Istennel annyit se törődtek, mint egy szalmaszállal. Visszasírták az egyiptombeli háromhatvanas kenyeret, meg a kétforintos kolbászt, meg a háromhatvanas parizert az összes párhagymákkal együtt.
És ha egy kormány azt ígérte, hogy a kenyér mind a két fele vajas lesz – istenük az ő hasuk – akkor ész nélkül arra szavaztak.
Nem sok jót mondhatok a fajtánkról, érett fejjel azt láttam, hogy lusta is, gőgös is, a dzsentriktől eltanulta a nagyzolást és az arroganciát, a munka lenézését, a jobbágyság intézményéből megmaradt a sunyiság, a lustaság és a sumákolás, a szocializmus ateizmusa pedig kiüresítette az eget, azóta ott trónol a mammon.
Várom, hogy az a nemzet, akiért Petőfi életét áldozta, akiért Széchenyi megőrült, akiért Babits Jónás igéit mondta, az a nemzet egyszer magára talál.
Nem esik jól a keserű igazságot hallani. Azt hiszem, a magyar társadalom majd el fog juti arra a pontra, amikor már nem szavakon lovagol, nem sértődősködik, nem annak adja a voksát, aki jól megdicséri, és nagyobb szelet kenyeret ad, hanem a HOGYAN TOVÁBB lesz számára élet-halál kérdés.
Érted haragszom, nem ellened, ez van Bartus László minden sorában.
Én legalábbis így értelmeztem.
Hanna,
hát igen…
Végtelenül szomorú vagyok.A legsötétebb idők jönnek,és nem fogtunk össze
Gyurcsány beszédét hallgatva nekem is feltünt a színvonal hullámzása – de én annak tulajdonítottam, hogy “túljátssza” túlságosan is hatni akart a hallgatóságra. Nem tünt viszont fel a tartalomhoz kötött stílusváltás – amire viszont a cikk felhívta rá a figyelmet. Köszönöm, máskor jobban résen leszek!
Abban egyetértek, hogy Gyurcsány tisztább helyzetet teremtene a támogatói részére egy új párt alapításával, viszont az Mszp nem a pár vezetőségi tag, hanem több tízezer tag és több százezer szimpatizáns. Gyurcsány egyszer már rájuk támaszkodva meg tudta puccsolni a vezetőséget – miért ne sikerülne másodszor is? Miért engedje át a párt már kiépült lehetőségeit?
Bár a “hozzám közelebbi párt” kitételen én elgondolkodtam – és még most is gondolkodom!
Viszont Gyurcsány maximum a balközépig ér – középen iszonyatos a hiány, és az LMP alkalmatlannak látszik betölteni.
Kedves Kekec, az iszonyatos hiányért “köszönet” Németh Sándornak, aki kinyírta az MDF-et.
Tényleg nem kekeckedni akartam, nekem is az a véleményem, hogy a magyar nép (többsége) nagyjából azt kapja, amit megérdemel. De róluk még el lehet mondani, hogy “szegények, nem tehetnek róla, ilyen sötétek” – mert sötétben tartották őket. Ami viszont megbocsáthatatlan az az írástudók árulása, az egyetlen európa felé vonszoló vezető hátba támadása, a hatalom- és bosszúéhes Orbán veszélyének lebecsülése – és lebecsültetése, a néhány józan vátesz lehülyézése.
Hát mit vártunk el a Kiskegyeden és a Blikk-en szocializált tömegtől, ha jobbról-balról minden értelmiségi azt állította, hogy Gyurcsány elqrta, tönkretette – amikor csak végrehajtott egy szükséges költségvetési kiigazítást – és megpróbálta annak eredményeit a nagy rendszerek átalakításával megőrizni?! Amikor jobbról a korábbi osztogatást tartották főbünnek, balról meg a nép húsába vágó megszorításokat?! Kedvenc példám erre a lázas gyerek bedugása a hütőfürdőbe: a legtöbb szülő a gyerek érdekében akkor is megcsinálja, ha az ellen éklelenül sivalkodnak. De a legtöbb családban nem áll a mási szülő a háta mögött aki uszítja a gyereket, hogy vízbe akarnak fojtani, meg akarnak fagyasztani.
Felnött korában persze el tudja már dönteni, hogy melyik akart valóban jót neki – de ehhez fel kell nőni. Magyarország most kezd felnőni.
Már sokan tudják, hogy jobban éltek még a világválság mélypontján is, mint most – és Orbán még neki sem igen látott még a megszorításoknak.
Ha a demokratáknak tömegtámogatás kell – nem lehet megvárni, hogy a nép tényleg felnőjön ahhoz, hogy az Alkotmányért menjen az utcára. De hogy normális felnőttkora legyen – igenis ki kell majd használni, hogy szociálisan elégedetlenek már most -és egyre inkább azok lesznek az emberek.
Bár nem minden részletével 100%-osan, de egyetértek a cikkel
“Magyarországról süt a butaság.” Nagyon kemény, de igaz mondat. Mindent elhisz a nép, amit megfelelő agilitással sulykolnak beléjük. És valóban nem nyílnak fel a szemek, valóban sokan úgy gondolkodnak, hogy őgysem lesz itt diktatúra, nem lehet a fidesz kormány célja, hogy nyomorogjanak az emberek, biztosan jót akarnak, csak nehéz nekik. Megbocsátóak a látszat intézkedésekkel, hisz biztosan fontos dolgokkal is foglalkoznak, miközben tereket neveznek át, és biztosra veszik, hogy a TV-ben nem hazudnak nekik.
Saját anyám is kérdőre von, hogy miértelme van tüntetni, hisz ő nem szereti az ilyen hangoskodásokat, lázongásokat. Nem tudom neki elmagyarázni, hogy itt már nem is annyira rólam, inkább a következő nemzedékről van szó, mert nekik talán még lehet jobb.
Azt meg hogy a tűzoltók, vagy más rendvédelmi szervek, de mondhatnám a pedagógusokat, orvosokat, bányászokat, épp azért tüntetnek, mert bizonyos juttatásokat elvettek tőlük, nem látom annyira elítélendőnek, mint Bartus László, bár kétségtelenül meggyőzőek érvei. Valóban, ha az éhség sodorja őket a jelenlegi kormány elleni tüntetésbe, akkor a következő kormány ellen is tüntethetnek majd. Ámde most a legfontosabb problémájuk a bevetési állomány korengedményes nyugdíjának megvonása. Lássuk be, hogy van benne ráció, hogy bizonyos szakmákban már nem tudnak 60 évesen teljesíteni az emberek (míg bíróként akár 70 évesen is jól dolgozhatnak).
Szóval igaz, össze kell fognia a népnek, de fel kéne fogni ésszel, hogy mi ellen, vagy inkább azt, hogy minek érdekében.
Sajnos, az írás minden sorával egyet kell, hogy értsek!
Amíg olvastam, több az életemből való példa járt az eszembe. Olyanok, mint az, az időszaka az életemnek, amikor még a Kádár korszak utolsó tíz évében, volt olyan, hogy anyagi okokból, pálya elhagyó tanár lettem. (másképpen képtelen lettem volna a fiamat felnevelni!)
Gondoltam, pár évet dolgozom egy virágboltba, és az alatt rendbe hozom az anyagi helyzetünket kicsit.
Az első nap rájöttem, hogy tévedtem! Az üzletvezető első szavai így hangzottak: Mi vagy te tanár? Na nekem csak 8 általánosom van, de kocsim, lakásom, nyaralom is van hozzá. Na eredj, és mosd fel az üzletet!
Pár hónap után, menekültem vissza az iskolába, a megaláztatások elől. Pedig csak annyi volt a bűnöm, hogy volt egy diplomám!
Amíg Magyarországon ez a virtus, és amíg, az akkori főnökömnek tapsolnak, és örülnek, hogy hogy megmondta az irodistának, addig bizony sajnos én nem sok reményt látok arra, hogy bármi is megváltozzon az ottani gondolkodásban. Éppen ez volt az oka annak is, hogy 18 éve léptem, és csak kívülről szemlélem a dolgokat.
Szerintem az Orbán azért tudod hatalomra kerülni mert szisztematikusan épitette fel politikai bűnszövetkezetét. A karrieristák, múltuktól függetlenül mögé álltak. Orbán meg szépen megfizette őket. Igaz 8 évig hoppon maradtak, de ez idő alatt is voltak olyan pénzügyi források amivel átvészelték ezt az időszakot. Orbán, a démoni szónok meg illúzióba ejtette a rászavazókat. Előtte meg mindent megtett , h ne legyen sikeres a kormányzat. Mindazok bűnösök akik ebben segitették. Igen, igaz ,olyan a vezér amilyet a nép megérdemel. Ezért fontos a nyugati világ, elsősorban az amerikai nép segitsége, h megszabaduljon a magyar az orbáni világtól. Úgyanúgy ahogy Amerika megszabaditotta a németeket a diktátoruktól.
“…Méltó a tákolmányozókhoz, a tákolmányhoz Morvai Krisztinának, az újnyilasok “nagyasszonyának” handabandája… Fölszólalása világossá teszi: az újnyilasokkal közös – veszekedős, ám mégiscsak közös – tákolmányozás szennyét a Fidesz immár sosem moshatja le magáról. Lázár még külön meg is kérte az általa korábban lényegében nácinak minősített társaságot, hogy lehetőleg támogassa a tákolmányt, vagy legalábbis tartózkodással különböztesse meg magát a demokratikus ellenzéktől…
Méltó a körülményekhez az is, hogy – Gaudi-Nagy közlése szerint – Papp Lajos és más idióták imádkoznak a Kossuth téren a “még nemzetibb” tákolmányért…
…A keresztapai tákolmány alapvető sajátossága – híven tükrözve a mai önkény lényegét – a kirekesztő szándék és tartalom. Nem megosztó tehát, ahogy azt sokan mondják, hanem kifejezetten kirekesztő. Viszont elmondható: becsületes ember ettől a hatalomtól mást, mint kirekesztést el sem fogadhat…
http://karancs.nolblog.hu/archives/2011/04/18/Ocsmany_szcena/
De Gyurcsány előre jelezte beszédében hogy még nagyon zavartak és szétszórtak a demokráciát akaró erők, csoportok.
Idő kell ahhoz hogy egységbe ( nem írom hogy ” forrjanak” ) tudjanak tömörülni.
Ehhez türelem kell.
Valahol már megfogalmaztam, remélem nem ugyanazok olvasták, mint ezt itt alább, és így nem lesz unalmas:
Bartus Lászlónak sokban igaza van, ugyanakkor azonban erősen túlzónak is érzem indulatos – megengedem jogosan indulatos – írását.
Én magam sem voltam soha Orbánék híve, talánha a rendszerváltás hajnalán, az azonban elvitathatatlan, hogy éppen az MSZP nagyon is kívánatos süllyesztőbe küldéséhez kellett a Fidesz kétharmada, nagyon is kellett.
Ha ennek ára egy (fél)diktatórikus alkotmány, akkor ezért ne csak Orbánon verjük el a port, hanem azon az MSZP-n is, amelyik a Tocsikok, a Hagyók, a Hunvaldok, a Benedek Fülöpök pártjává züllött, és amely húsz év alatt nem volt képes szocialista programját (és “tempóját”) szociáldemokratára “javítani”. Igen, az MSZP a kisspéterek, a szekeresimrék, a bajaferik pártja maradt, mellettük (mögöttük) a Vitányi Iván félék csak másod, vagy inkább harmadhegedűsök (ha van olyan) maradtak.
És ezt nem teszi megbocsáthatóvá a Fidesz “elkayaibrahimosodása”.
Mert ez a szavazók számára tényleg csak a “gengszterváltás” alternatíváját nyújtja.
Gyurcsányt én az MSZP-n belül tévúton láttam, látom.
Az ő politikai jövőjét azonban ez a tévút örökre meg is pecsételte.
Új pártot talán alapíthatna, de milyet?
Egy új szocialista vagy szociáldemokratát?
A tisztes polgári értékek (szorgalom, tisztesség, takarékosság, fegyelem, jóindulat és felelősségvállalás) mentén eddig még nem szerveződött párt Magyarországon. Ha egyszer mégis alakulna, azt nem vezethetik olyan emberek, akik vagyonukat az állam (a köz) javainak fondorlatos megcsapolásával, kapcsolati tőkéjük kamatoztatásával szerezték.
Az persze kérdéses, hogy egy ilyen értékek mentén szerveződő párt szerezhet-e valaha is tömegbázist Magyarországon, mert – szerintem – nagyon kevesen élnek ezeknek megfelelően.
Addig is: kérem Bartus urat, ne temesse Magyarországot (ha úgy tetszik a Magyar Köztársaságot), nagyobb gazembereket is túléltünk már, és Orbán sem fog örökké élni (hacsak nem a népmesékben, mint az igazságos Rákosi Mátyás király).
bartus úr írásában foglaltakkal teljes egészében egyetértek. Már régen az a véleményem nekem is, hogy az emberi butaság és kapzsiság viszi országunkat az egyik lehetetlen helyzetből a másikba. 1989-90 után az emberek általában valami ellen és valami mellett tették le voksukat, s juttatak hatalomra mindig, nekik könnyebb életet, kolbászból font kerítést ígérő pártokat. Ez így történt 2010-ben is, ráadásul ekkor egy programot csak sugalló, de nytan közzé nem tevő párt gátlástalan hatalomgyakorlását teremtették meg. Ennek felelőssége azonban nem csak a több előnyt, könnyebb életet remélő fülkeforradalmárokat terheli, hanem azokat is akik az urnáktól való távolmaradásukkal elősegítették az országot a csőd a széléről – nagy szakértelemmel, némi szociális érzékkel, az Alkotmány és a demokratikus játékszabályok tiszteletével – kivezető Bajnai-kormány megbuktatását.
Bartus úrnak mindenben igaza van, s sajnos, nagy valószínűséggel jól látja az elkövetkező évek magyar valóságát.
Elnézést kérek, a betűelütésekért.
Orbántól ugyanúgy lehet megszabadulni, ahogy hatalomra került. Kell egy ember, aki kiáll a pulpitusra és két dolgot mond, egyrészt, hogy amint hatalomra kerül mindent visszacsinál, illetve azt, hogy “ne a zemberekkel fizetessék meg!”. Az előbbivel a külföldet ijeszti el, a másodikkal a belföldi birkákat téríti át a saját nyájába. A recept adott, a lehetőség adott, kérdés, hogy a következő viktátor mihez kezd majd a lehetőséggel. Mert ekkora hatalmat jól is fel lehetne használni. És ne feledjük a “jól” eléggé szubjektív.
1. Sírván sír éjjelente, s könny borítja az orcáját! * Senki sincs ki vigasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lőnek.
2. Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sőt látta, hogy pogányok mentek be az ő szent helyébe, a kikről azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a *te községedbe.
3. Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéljenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem!
És folytassam-e, kérdem-
Jeremiás siralmai Úgy sem hisztek, míg dögvész és halál nem dúlja
földetek.
Légyen akaratotok szerint!
A parlament mai végszavazásán kiderült: a hatalmon lévők frakciójában – ama bibliai város régi lakóihoz hasonlóan – nem akadt egyetlen tisztességes ember sem.
A társaság (politikai és erkölcsi) megbüntetése – Isten híján – a polgárokra vár.
Valoszinu, hogy a SARKALATOS TORVENYTEK lesz a pont a mondat vegen, tehat amit nem tudunk es ami a legveszelyesebb, mert az ellen mar valoban nem tehetunk semmit. /mar most sem/
Gyurcsanynak /szeretem/ nem kellene az MSzP-vel foglalkoznia valoban!!!!
Mar annyiszor igazat ir Kedves Bartus Laszlo, hogy mi mar tudjuk es ertjuk, de mi csak porszemek vagyunk, a tobbi ember meg csak szemet almosan hunyorogva nezelodik, de meg nem ebredt fel. Majd kesobb megteszem, meg majd ha ugy lesz, majd akkor ……….es valoban akkor keso, be fog kovetkezni minden itt es mar tobbszor megirt teny!
/ en csak egy kis hulye vagyok, lehet csak szerepelek, de nem tudtam komment nelkul maradni, bocs./
Kedves László megint csak azt tudom mondani annyira közös konszenzuson állunk hogy szavaid akár az enyémek is lehetnének.Ma 15.15 kor meg szűnt létezni a demokratikus Magyar Köztársaság. Már ami maradt belőle.Az ember gyermekként mikor el válik szeretőjévé válik e a történelemnek hajlamos azt hinni “a történelem még ő előtte történt”,ekép meg tudja tartani a szükséges távolságot az objektivitás megőrzéséhez.Különösen igaz ez a sötét fejezeteire annak.
Hát sajnos ma minden fiatal s öreg ki józanító emlékeztetőt kapott,a történelem nem egy ősi monda nem egy “holt” dolog.A történelem most íródik s ha akarjuk ha nem mindenki “részesévé válik”.Ki-ki affinitása s lehetősége szerint alakíthatja azt.
S pont ez nyújtson vigaszt barátaim a mai gyászos órán, az hogy “képlékeny” s alakítható.
Valami hasonlóval szembesülhettek régi nagyjaink. Csak emlékeztetőül két gyöngyszem Ady, és Radnóti munkásságából. Sajnos aktuális.
A Hortobágy poétája
Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.
Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.
Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.
De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.
Randóti Miklós: Töredék
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult, s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
a élő irigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
s várta, hogy talán megszólal újra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
Jaaaaaajjjjjjjjjjj ! De jól látja!!!!!!!!
Itt a verseny már demokraták és fasiszták között zajlik a F i d e s z u t á n i ű r kitöltéséért. – Sajnos e versenyben az utóbbiak jobban álnak.
Kedves Oláh Zsuzsa és Bartus László!
Tudnak jobbat Gyurcsánynál?
Ne tegyünk úgy mint a Gyurcsányfób jobboldal…, amely azért allergiás rá, mert Ő az egyetlen potenciális(!) “harcos demokrata” vezető.
Laci! Nagyon jó helyzetértékelést tettél le az asztalunkra! Én egyben bizom,hogy nem tölti ki Orbán az idejét! Az emberek ráűdöbbentek arra,hogy egy hazug,despotát emeltek a trónra,átrázta őket! Én a saját környezetemben látom,hogy milyen kiábrándulást hozott,ez a közel egy év! De erre mondják,késő bánat! Most arról kell gondolkodni,hogy hogyaan lehet ellenállni,hogyan lehet elzavarni ezt az elmebeteg társaságot.
Igen,igazad van! Gyurcsánynak ebből a Pártból ki kéne lépnie,vagy kitakaritani azokat a tehetségtelen kóklereket,akik ide jutatták a Pártot!Mert az emberek nem fognak hinni addig,amig a nagytakaritásst meg nem csinálja.Menni kell Szekeresnek,Lampertnek,Bajának,Lendvaynak,Horváth Csabának,Molnár Zsoltnak és igy tovább!!! Mert ki vonta kérdőre a bp-i vezetést azért,amit Hagyóval karöltve elkövettek??! Hol a felelősség?!
Ha mindezeket megteszi Gyurcsány,akkor a tömeg mögé áll! Mert egy vitathatatlan, Ő egy igazi nyugatias demokrata! És főleg soha nem sarcolta igy meg az elesetteket,nyugdijasokat,munkanélkülieket stb!!! Az öszödi beszéd is példaértékű volt,szintiszta igazság,ami a napjainkban igazolódik be!
Bizunk Feriben,az Eu-ban,az ENSZ-ben és minden demokratikus állam segitségében!!!
Érdekes, hogy mindenki csak azt lát meg ebben a cikkben is, amit meg akar látni…
Kedves László sok igazság van keserű szavaiban, magam is így látom. Egyet azonban kiemelnék. Szerintem a leírtak nem csupán Magyarországra, a magyar nemzetre érthetők, ajánlanám e tárgyban Spiró György Fogság című művének elolvasását. Szerintem ugyanis nincs általánosítható nemzetkarakter. A lustaság, a butaság, a sunyiskodás, a gőg, az önfelmentés, a bűnbakkeresés minden emberben ott van – még magas intellektusu emberekben is, mi magunkban is. Az amerikai alsó középosztálybeli éppoly tudatlan és tájékozatlan, mint a magyar, éppúgy irigyli az adót a szegényebbektől, és leszavazza azt a kormányt, amelyik adót emelne pl. egy társadalombiztosítási rendszer megszervezése érdekében.
Mégis, mi a különbség? Miért nem bírja egyetlen OV-hez hasonló alak sem egyszemélyes uralma alá hajtani az Egyesült Államokat, miközben a hasonló nagyságú és népességű Oroszországot lépten-nyomon? Erre én nem tudom a választ, mint ahogy egy hsz keretében szerintem nem is lenne kifejthető.
Közbevetőleg: a fenti elveim miatt az ismerőseim nagy része “hazaárulónak” tart.
Valószínűleg azért vagyok megengedőbb a “sötétség” iránt, mert magam is úgy nőttem föl, hogy nem Platón kötetek estek a fejemre a szekrény tetejéről, ha megmozdult, hanem a télire eltett almák. És csak azt hallottam otthonról: vigyázz kislányom, mit mondasz, mégiscsak a főnököd! De nem kísérte családi retorzió, csak aggodalom és támogatás, amikor a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években menetrendszerűen szaladtam fejjel a falnak, pedig alapvetően nyúl vagyok, de ha a medve akar igénybe venni, akkor inkább átmegyek sündisznóba. (Remélem ismeri a viccet.) Nem azért, mert bátor vagyok, hanem azért, mert van egy határ.
Ezt a határt nálam a magukat jobboldalnak nevező magyarok, élükön OV-val már régen átlépték. A kialakult helyzetben rendkívül nagy a felelőssége az MSZP-n kívül a honi médiának. Nem azért, mert nem hozsannáztak minden őrült intézkedéshez, vagy nem alázták meg emberi méltóságában még OV-t sem (amire egyébként az OV-média minden orgánuma rendszeresítve volt és van). Hanem azért, mert a kényszeres egyet ide, egyet oda pártatlanságuk ideájában hajmeresztő dolgokat állítottak (részletesen most nem fejtem ki, de ha kíváncsi rá, van gyűjteményem.) Csaknem húsz éve tartom felháborítónak, hogy az állítólagos liberális sajtómunkások többsége Torgyán József tenyeréből eszik. Ez az ember súlyosan hozzájárult a mai állapotok kialakulásához, nem utolsósorban a magyar vidék lezüllesztéséhez, a magyar szegények megvezetéséhez mert éppen OV jóvoltából hatalma is volt ehhez. És soha, semmilyen fórumon nem vonták felelősségre a szavaiért. Ma, ha egyáltalán képernyőhöz jut, azt éppen az ATV-ben teheti.
Csakhogy egy picit is értse, hogyan ítél a sötét nép: zalai nagynéném elkötelezett Orbán-hívő és Gyurcsány útáló (olyan fess, fiatal ember, és szereti a magyarokat, jót akar, meg templomba is jár), fővárosi testvére meg MSZP-hívő (bár nem tag). Egy családi összejövetelen kérdeztük Dusit, mégis, miért utálja az akkor még kormányfő Gyurcsányt? A 13. havi nyugdíjért, az özvegyi nyugdíja jelentős felemeléséért? A válasz: dehát mindenki utálja, akárhová megy, fújolják, hazaáruló, nem? Meg a pap is megmondta, hogy a Gyurcsány nem magyar hazafi. Nem bírtuk neki megmagyarázni, hogy nézze meg a képeket: mindig ugyanaz a 100-200 ember kíséri a 2002 óta létezett kormányfőket, persze nem ingyért.
Én úgy gondolom, hogy nem lehet lemondani arról, hogy a sötétséget megpróbáljuk oszlatni a magunk környezetében, a magunk eszközeivel. Magam korábban is, most is minden alkalmat megragadok, amikor ezt megtehetem. Piacon, boltban, csoportos kiránduláson. Szóba kell állni az emberekkel. Egy takarító néni panaszkodott, hogy milyen drága az élelmiszer (két évvel ezelőtt), már majdnem 1000 forint egy kiló karaj! (Nem mellesleg már az 1998-as választások előtt azzal is riogatott a Fidesz, hogy akár 1000 forint is lehet a magyar alsó középosztály luxushústerméke!) Kiszámoltuk együtt, hogy mennyi volt a jövedelme 1969-ben, a 44 forintos karaj idején, és mennyi most. És mennyit vehetett volna akkor, és mennyit vehetne most. Csaknem tízszeresét. Aztán beszélgettünk arról is, hogy mi az, ami viszont nagyon megdrágult, aminek kifizetésére kevés az átlagon alig aluli jövedelem, míg eljutottunk odáig, hogy a kormány ne befolyásolja az energiaárakat, meg a lakbéreket, legyenek azok a piaci áron, de kötelessége segíteni azokat, akik ezt nem tudják megfizetni. Szóval nem állítom, hogy a sötétség oszlatása gyors és könnyű dolog.
Gyurcsányról. Nekem is feltűnt a szombati beszédének egyenetlensége. Az általa szervezett Demokratikus Koalícióba az első között léptem be, és akkor még volt mód a közvetlen e-mail kommunikációra. Azt kértem tőle, hogy egy ideig (legalább két évig) ne foglalkozzon aktuálpolitikával. Egy demokratikus, szociáldemokrata Magyarország elveit alapozza meg, ne feledkezzen meg a nemzeti, a kisebbségi és az agrár kérdésekről. Kértem, hogy tegye lehetővé, hogy a magamfajták hozzáférhessenek a nemzetközi szociáldemokráciáról folyó vitákhoz, hogy a mi szocialista és demokratikus közösségünk ne fulladjon bele a provincializmus mocsarába. (Sajnos magam is csak egy nyelvet bírok, azt sem azon a szinten, hogy pl. eredetiben olvashassam Trockijt.) Várakozó állásponton vagyok, mint honfitársaim túlnyomó többsége. De elmegyek a tüntetésekre, hozzászólok, vitázom, ahol csak lehet. Nem utolsósorban a “sötét” tömegek érdekében, és feladatomnak érzem, hogy minden lehető fórumon, és minden személyes kapcsolatban érveljek, vitatkozzak. Egyelőre nincs sok sikerem, a szervezet, amelynek 1988-ban alapítója voltam, éppen most szorít ki véglegesen a soraiból. (Nem kizár, ahhoz nem vagyok elég fontos, csak idegesítő vagyok, ezért kiiktatnak minden lehetséges fórumról.)
E hosszú duma végén még egy szó Emerenc-nek: a szocializmusnak hazudott rendszerben nem a hatalom miatt ürültek ki a templomok, nem volt törvényileg tilos templomba járni. Én például 1954-ben elsőáldoztam, a rómkat liturgia szerinti külsőségekkel, és egészen 1959-ig jártam hittanra. A rómkat egyház korruptsága, bolsevista felépítése, a kétely bűn volta voltak meghatározóak abban, hogy hithű ateista lettem. És kikérem magamnak, hogy emiatt erkölcstelen is vagyok. Minden, bármelyik istenben hívő embert tisztelek, de elvárom, hogy tiszteljék az én hitemet is az emberben. Az ateista hit is van olyan erős, hogy megtartsa az embert a tisztesség útján.
Zsu ha por szemek vagyunk csupán akkor az csillag por!(és amúgy tényleg,minden egyes porcikád minden sejted molekuláját s körötte mindent ,hajdan volt csillag porából “gyúrták”)
Biztos véletlen hogy a mai napon el fogadták a “tákolmányt” s a mai napon le járt a kilakoltatási moratórium,meg kezdődött az utcára zsúpolás.
Gyurcsány alkalmas a baloldal összefogására – és amennyire tőle telik, megtesz mindent a “hozzá közelebb álló” párt javításáért. Viszont nagyon álszent MOST az MSZP akkori vezetőségét kárhoztatni. Egyrészt MINDENKI tudja, hogy a 20 évvel ezelőtt megállapított költségvetés egy kampány töredékére sem elég, és csak illegális eszközökkel tudja valamennyi párt feltölteni a kasszáját. Nem kell szemet forgatni: ha nem álltunk Gyurcsányék mellé, amikor a pártfinanszírozás rendbetételét javasolták – akkor ne fintorogjunk! Abból meg ne vonjunk le messzemenő következtetést, hogy a polt és bandája pont a választások elé időzített évek óta nyomozott ügyekben letartóztatásokat – viszont rendszeresen elmeszelték ugyanezt a narancsos oldalon. EZ volt a legprimitívebb átverés, amit sok magát értelmes embernek tekintő bekapott, mint kacsa a nokedlit!
Az Mszp viszont a fogát összeszorítva, az összes baloldali ösztöne ellenére végig csinálta a megszorításokat – majd a már fellendülő szakaszban beütött világgazdasági válság kezelését, pedig napnál is világosabb volt, hogy ezzel politikai harakirit követnek el. Legalább ezt tessék megbecsülni bennük!
Kéretik a fidesz által döngölt szövegeket ezen szempontból felülvizsgálni.
Ha a fidesz csak tizedannyira hazafi lenne, nem féltenénk ennyire tőlük az országot.
Gyurcsány viszont az évek óta tartó amortizálásnak “köszönhetően” valóban mára alkalmatlan egy szélesebb összefogás élére állni. Viszont hol nagy a szükség – közel a segítség.
Vigyázó szemeiteket Esztergomra vessétek, ahol Tétényi Éva derekasan küzd, és kezd a fidesz-ellenes mozgalom emblematikus figurájává válni. Holott bevallottan jobboldali, tisztességes, nem elvakult konzervatív: azaz éppen az, ami Antall óta nagyon hiányzik a közéletből.
Gyurcsány “egy a tábor sok a zászló”jába vígan belefér, hiszen Tétényit bal széltől a jobb szélig támogatják!
talalom
Hát egy s mást vitatnék,azzal együtt is hogy üdvözlöm magas intellektusod.(a szerénységed az erényed)
“Szerintem ugyanis nincs általánosítható nemzetkarakter. A lustaság, a butaság, a sunyiskodás, a gőg, az önfelmentés, a bűnbakkeresés minden emberben ott van”
Az általánosítás hiba sőt bűn,de azt be kell vallani hogy bizonyos társadalmak kollektív öröksége nem túl dicső,amiért persze még nem hibáztatható ám azért ahogyan evvel szembe néz ha ugyan meg teszi az inkább fel róható.
Miért nincs mondjuk a Dán társadalomnak íj el számolni valója lelki ismeretével?
Az UsA val kapcsolatos kérdésedre pedig ihol a segítség (a teljesség igénye nélkül s csak is ki induló pont ként)Az államok nem “nemzet” állam. Kapiskálod?
Remélem szavaim nem hatottak bánton,nem volt célom.
Magyarországról tényleg süt a butaság! És sajnos feledékenyek is.1998-2002 között eltelt időre már sokan nem emlékeznek. Akkor csak az adóhatóságot küldték rá a szembeszegülőkre, most a rendőrséget és a bíróságot is bevetik. Eltiporják, megsemmisítik a tiltakozókat(már ha lesz aki ki mer menni az utcára). Ilyen terrort még nem láttak a zemberek!Itt éleslövészet lesz az utcán, nem gumilövedék!!!Egy skizofrén elmebeteg vezeti az országot, milyen lehet a mögötte álló bagázs értelmi képessége, ha ilyen a vezír!!!
Ebben a helyzetben csak egy lehet a cél:minél előbb meg kell szabadulni ettől a tébolyult beteg embertől, mert orbánnal soha nem látott mély szakadékba zuhan az ország!!!
Úgy látom, ebben a helyzetben csak Gyurcsány Ferenc vezetésével és egy egységes MSZP-vel tudunk kimászni a sz@rból!
Azt kívánom hogy a Magyar Köztársaságnak korruptabb, hazugabb és lopósabb politikusa ne legyen mint Gyurcsány!!!
Kedves Bartus László!
Nagyon sötét képet festettél a jövőről, sajnos nagyon reális esély van arra hogy igazad legyen!Ha 2014-ben nem sikerül leváltani ezt a minden tekintetben ocsmány kormányt, akkor vége az országnak, és csak a cunami tudja megtisztítani ettől a mocsoktól!!!
Kedves Cikkíró!
Éppen hogy Gyurcsány volt a pártfinanszírozás mai (akkor) rendszere ellen, ezért buktatta meg a pártja.
Ld Puch kiszivárogtatta a Fidesznek az őszödi hanganyagot.
Miért is akarná GYF ezt a “szellemiséget”?
Szóval ezzel a felvetésével nem értek egyet.
Azzal sem, hogy ő tehet arról, hogy Baják, Szekeresek, stb.
Hát.. mit tehetett, a késsel álltak körülötte, még hamarabb elvágják a torkát.
Emlékezzünk, még Nagy Sándornak is posztot kellett találni, aztán a borzalmas Szanyinak.
Szóval abból főzött, amiből tudott.
Igen, az MSZP-nek ő nyerte meg, de aztán már gúzsba kötötték kezét-lábát.
Kedves András,
minden igaz, amit mond. De akkor mit keres még mindig köztük? És az őszödi beszéd szellemében miért nem mondott le azonnal, amikor világossá vált, hogy a pártbeli ellenlábasai, saját kormányának tagjai, megakadályozzák a reformjait? Ha megteszi, nem jutott volna idáig a helyzet. Amikor győzött az MSZP-ben, és megnyerte a pártnak a választásokat is, akkor volt egy kegyelmi pillanat, amikor azt tehetett volna, amit akar. Akkora volt a párton és az országon belüli támogatottsága, hogy nem kellett volna a lejáratódott ősdi pártvezetőknek miniszteri bársonyszéket adni egy reformkormányban. Érzésem szerint ő itt eltaktikázta magát. Azt hitte, hogy a miniszteri kinevezésekkel megveheti a támogatásukat. Már akkor megírtam, hogy ez végzetes tévedés, mert ezek az emberek nem lesznek hálásak, mert természetesnek tartják, hogy nekik ez a konc jár. Viszont abból az erős pozícióból fogják a háttérben támadni őt, amit ok és érdem nélkül ő adott nekik. Azt maga sem gondolta komolyan, hogy azzal a kormánnyal, azokkal a miniszterekkel, ő reformokat fog bevezetni Magyarországon. A miniszteerinek fogalmuk nem volt se a világról, se arról, ami a dolguk lenne. Nem részletezem, de itt nem tisztázott Gyurcsány Ferenc szerepe, személyi kérdésekben szinte mindig rossz döntéseket hozott, a káderpolitikája csapnivaló volt, a kommunikációs stábja pedig használhatatlan és impotens. Benne, mint vezetőben, mint miniszterelnökben, megingott azok bizalma is, akik egyébként a demokratát tisztelték benne, és az elképzeléseit, őt magát is támogatták. Gyurcsány Ferencnek szembe kell néznie, hogy ezt a bizalomvesztést az idő nem oldja meg, neki meg kell magyaráznia azt, miért volt annyira erőtlen, gyengekezű a kormánya. Hiába sorolja a sikereiket, amelyek kétségkívül vannak, az nem érdekel senkit. Neki egyszer őszintén el kell mesélnie, mi történt, és miért nem tudta végrehajtani a terveit. Ha ezt nem tudja hihetően elmondani, a demokrácia hívei is kételkednek abban, hogy jó vezető, hogy a jó kommunikációs képességeken kívül rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal is, amelyek nélkülözhetetlenk egy kormányzáshoz, emberek vezetéséhez.
Azt sem tartom egy erénynek, hogy mennyire nem ismerik fel a kommunikáció, a média szerepét, hogy mennyire képtelenek azokat használni. Egy bloggal nem lehet egy diktatúrát megdönteni. Egy jó lappal, egy jó rádióval, egy jó televízióval, igen.
Gyurcsány Ferenc egyébként kiváló újságíró lenne. Már ajánlottam neki, hogy lapot kellene csinálnia, vagy összefoghatna velünk, az ellenállásnak nagy szüksége lenne egy tájékozott, jó újságíróra, szerkesztőre, amilyen ő. Ha én az ellenállás vezére akarnék lenni, biztosan újságot csinálnék, és azon kerestzül szervezném az ellenállást, világosítanám fel az embereket, rombolnám a diktatúrát. Nem válaszolt a felajánlásra.
Üdvözlettel, Bartus László
Kis vívódás után, mégis úgy gondoltam, közre adom véleményemet, még mielőtt neki kezdenék az előttem szólók (bizonyára jobbnál jobb) véleményének olvasásába.
)) Ugyanis ez az írás örök értékű igazságokat hordoz, a másik pedig romlott hazug megtévesztéseket.
Az első gondolatom az volt a cikk elolvasása után, hogy ezt az írást kellene bekeretezve kifüggeszteni minden közintézet és közterület falaira, felületeire a nemzeti együttműködési nyilatkozat helyett !
Éppen ez a cikk is, mint egy tükör, sokat segít abban, hogy egyénenként és közösségileg is szembe tudjunk és merjünk nézni múltunk bűneivel, (melyek e cikk részletesen összefoglalt,) és beismerjük amit a tükör bizonyít, és ha elég őszinték és alázatosak vagyunk, csak akkor tudunk megszabadulni “balsorsunk” átkaitól, “amely régen tép” bennünket ! Különben csak énekelhetjük ugyan szép Himnuszunkat, de a balsors megmarad és tovább fog tépegetni, amíg elpusztul nemzetünk ! Hát ez a nagyszerű ebben a cikkben, hogy rámutat az igazi kivezető útra, és elfogulatlanul rá mer mutatni mindkét oldal hibáira, bűneire, ezzel biztosítva az erkölcsi és szellemi felvilágosodás lehetőségét, és csapdából való kiszabadulás lehetőségét kis hazánk jövője számára !
Köszönet ezért a cikkért ! Tiszta, egyszerű, világos, elfogulatlan, realisztikusan előre mutató, bátor, egész nemzetünknek jót akaró, jóra tanító, és úgy érzem elég alázatos, amit a zárszó teljesen igazol.
Csak az a vágyam, bárcsak sok százezren, vagy millióan meghallanák és megértenék, hogy ez a megoldás gyökere ! Egyetértek én is azzal, hogy hazugsággal nem lehet gyógyítani a romlást, csak az igazsággal, ami az erkölcsileg tiszta életvitelt és őszinte, igaz szándékot és beszédet jelenti ! Legalábbis szerintem !
Köszi sly. Nem tartom magam “magas intellektusnak”, csak józan paraszti ésszel bíró embernek, aki elsősorban ember, másodsorban európai és harmadsorban magyar. Nem tudom, hgoy a dán társadalomnak van-e elszámolni valója a lelkiismeretével, bár tapasztaltam, hogy általában a protestáns etika alapján működő skandináv népek önképe sokkal reálisabb, és az ebből levont következtetések alapján e nemzetek sokkal sikeresebbek, mint a “nemzeti nagylét” illúziójában vergődő többiek Európában. Nagyon sajnálom, de az ismereteim csak odáig terjednek, hogy Karl Marx volt az, aki már 160 éve kimondta: a nemzetfogalom a tőkés polgárság ideája volt. Ezt szegezték szembe az isteni elhivatottságból uralkodó egyházakkal. A nemzet fogalmával először tán a holland polgárok érveltek, amikor 1606-ban a kétségbe vonták a nemesek istentől rendeltett uralmát, amit akkoriban Európa nyugati részén a római katolikus egyház gyakorolt. Majdnem kétszáz év kellett hozzá, hogy a francia forradalom (az 1789-es) a polgári eszményt uralkodóvá tegye, amelynek alapja a nemzet volt. Mai magyar nácik megdöbbennének, ha tudnák, hogy István király éppen a minden nemzetek felett álló (katolikus) római egyháztól kapta a felhatalmazást, hogy a félig nomád magyar és egyéb nációkat a római keresztény egyház fennhatóságába terelje, egyébként elég kemény eszközökkel, amik között a lefejezés, meg a fülbe ólomöntés éppúgy szerepelt, mint a karóbahúzás, meg a felnégyelés. A hatalom isteni eredetét hirdető eszme sírásója lett a nemzet fogalma, ami lehetővé tette a megposhadt feudalizmus felváltását a nemzeti polgárság uralmával, azaz a tőkés fejlődéssel. A nemzet fogalmának előrelendítő, a fejlődést immár gátló tényezőjének az én ismereteim szerint megint csak Karl Marx fogalmazta meg, amikor azt mondta: a tőke nemzetközivé lett, a pénztőke nélküli nép, amely csak munkaerejének eladásából remélheti élete fenntartását, csak akkor remélhet méltányos emberi sorsot magának, ha a nemzetek feletti összefogással védi érdekeit. Nos, a “nép” már akkor is “sötét volt”, az I. vh-ban csúfosan megbukott a munkás nemzetköziség, sikerrel ugrasztotta össze amár nemzetközi tőkések és a velük szoros egységben működő nemesek és egyházak csapata a nemzeti gloir alapján először a franciákat és a németeket, aztán Európa valamennyi nációját. Külön magyar szerencsétlenség, hgoy ennek katalizátora a számos sérelmet dédelgető Osztrák-Magyar Monarchia kisebbik fele, a Magyar Királyság.
Igen kapiskálom: a XX. század két legsikeresebb formációja nemzetek felett álló unió volt, mégpedig az USA, és bármennyire furcsán hat is neked, a Szovjetunió. És miért ment tönkre szinte pillanatok alatt az utóbbi? Mert az orosz nacionalizmusra épült (mindegy, hogy leghíresebb diktátora éppen grúz volt), mert nem a szabadságra épített, hanem a megfélelmlítésre.
Az Európai Egyesült Államok eszméjét már többszáz évvel ezelőtt felvetették, de Európa képtelen felülemelkedni kicsinyes nacionalizmusain. Már az is nagy lépés volt, hogy a francia gloire, meg a német übermann egyáltalán szóba állt egymással. Az angol szkeptizmus viszont a mai napig távolságot tart e “mai kocsmától”, biztos háttérül tudva maga mögött az USA-t, amire még a mai napig is úgy tekint, mint – bár nem akart, de végül sikeres felnőtté vált – egyszülött fiára. A magyaroknak a végzetes rövidlátása, hogy nem ismerik föl: ebben a szcénában csak akkor lehet jövője, ha minden erejével a gengélkedő Európai Uniót erősíti, az OV rezsim pedig biztosan nem az. Az egész K-Európa Oroszország nélkül bocsi, de egy légyfing a térképen, nagysága tán egy US-beli közepes állam méretével egyezhet meg, gazdasági potenciálja meg valószínűleg annál is kisebb. Csakhogy ma Magyarországon kockázatos kimondani, hgoy a nemzetállamnak már kb. 100 éve vége, nincs jövője, és nincs politikaformáló ereje. De nemcsak Magyarországon, egész Európában megköveznék azt, aki kétségbe vonná a francia, az olasz, a spanyol, a német vagy akár a belga (ami nincs is, mert frankok és vallonok vannak) nemzeti nagyságot. Ugyanakkor meg természetesnek tartom, hogy szeretem a hazámat, igen jól bánok ezzel a ritka és kifejező nyelvvel (miközben sajnálom, hogy nem sajátítottam el jobban legalább egy idegen nyelvet, bár az orosz nyelv valamelyes bírása közelebb hozott szlovák, cseh, lengyel, bolgár európai honfitársaimhoz).
Úgyhogy kedves sly! Igen, kapiskálom. Sőt tudom, hgoy a globalizációé (marxi megfogalmazásban az internacionalizmusé, magyarul nemzetköziségé) a jövő, akár akarjuk, akár nem. És élhetünk benne örök ellenkezéssel, elégedetlenül,, sértődötten, irigyen és frusztráltan, mint ma a magyarok többsége. De élhetünk az előnyeivel is, azzal, hogy a globalizáció technikai termékei az ember nemzeti hovatartozásától függetlenül lehetővé teszik az egyenlőségen alapuló résztvételt a világ dolgaiban.
És végül: Orbán mai magyarországi rendszere az elégedetlen, frusztrált, irigy és gyáva magyarokra épít. Hiszem, hgoy ez nem olyan erős alap, mint amilyennek Bartus László hiszi. Teszünk érte, itt Magyarországon.
Szerintem is.
Tisztelt Admin!
Olyan könnyű elfelejteni, hogy Gyurcsánynak a minősíthetetlenül arrogáns ellenzék mellett még egy csapat bolhával is meg kellett küzdenie, akik rendszeresen csóválni akarták a kutyát? Hát el lehet felejteni az szdsz-t?
Akik a reformgőggel és reformdühvel belehajszolták abba, hogy a megszorításokkal együtt indítsa a reformokat? Még a Gyurcsány iránt nem túl jóindulatú Boross is figyelmeztetett az ország érdekében, hogy ez nem lesz így jó! És igaza lett – a magyarember már a reform szó hallatán is sikítófrászt kap.
Gyurcsány kitartott, amíg kitarthatott, amíg nem kellett olyan drasztikus lépéseket tenni a válság kezelésében, amit egy baloldali politikus már nem vállalhatott fel. Ezt az árat viszont meg kellett fizetni, hogy az Orbánt távol tartsák a hatalomtól – legalább amíg a költségvetést sínre teszik.
Az vesse rá ezért az első követ, aki Orbán mai ámokfutása után ezzel nem ért egyet!
Lemondani Öszöd után? És ugyan kinek a javára? Szanyi? Szekeres? Kóka?
Ezt azért végig kellene még egyszer gondolni!
Bajnai ugyan kéznél volt – de ő profibb zsaroló volt még az szdsz-nél is – és még így is csak 1 évig lehetett a sok bolhát egy zsákban tartani. De három évig? Kizárt! Így viszont legalább bemutatót tarthatott abból, hogy néz ki egy politikusok által nem rángatott, szakmai kormányzás. Orbánnak irtó nagy szerencsétlensége, hogy Bajnai után következett. Nem véletlenül volt besózva az előre hozott választásokért!
Ráadásul azért azt se felejtsük el, hogy minden populista mese és minden ordenáré jobbos hőzöngés ellenére minden harmadik ember a fidesz ELLEN szavazott. Ehhez a milliós tömeghez járulnak azok, akik ugyan nem szavaztak a fidesz ellen – de mellette se, mert otthon maradtak -ugyanis az írástudók árulása és összeesküvése, akik arról győzték meg, hogy a “Fidesz ennél csak jobban csinálhatja” és már dereng nekik, hogy át lettek verve!
A koldus nem válogathat, ha a demokratikus ellenzék a szociális elégedetlenségből kap tömegtámogatást: akkor azt kell elfogadni és felhasználni. Nincs időnk megvárni ugyanis hogy felnőjenek, és a demokráciát önmagában való értéknek tekintsék.
Mert ne feledjük el: Kádár létbiztonságot teremtett – és emberek millióit ettől fosztotta meg a demokratikus átalakulás. Most meg a nyomor mellé még diktatúrát is kapnak. Ez egy szilárd alap lesz az építkezéshez.
Szilárd alap? Az, hogy négyévente arról szavaztunk, hogy most melyik lopjon? Ugyan már, ebből több volt mint elég!!!
Lejáratta magát a teljes politikai elit, a sárga földig. Most még tombol a narancssárga irigység, de az ítélet megszületett. Menni kell, mindegy milyen szinü, aki a népből akar megélni, arra már számolnak…