Fekete betűs gyásznap lesz április 18-a Magyarország történetében. Sötétebb, mint 1944. október 15-e, a nyilas hatalomátvétel napja, mert az a hatalom egyrészt rövid ideig tartott, másrészt éppen az új alkotmány preambuluma erősíti meg, hogy mások tehetnek róla. Igaz, a mai napig sem sok könnycseppet hullattak a magyarok a terror áldozataiért, nem ismerték el felelősségüket a rémtettekért. Ami ma Magyarországon zajlik, nem zárja ki, hogy a nyilasuralomhoz hasonló hatalomátvételre is sor kerül. Pillanatnyilag a nácik és a demokraták versenyt futnak az orbáni diktatúra utáni hatalom megszerzéséért, és e pillanatban a nácik állnak jobban. A demokraták állnak vesztésre. A Demokratikus Charta szelíd és méltóságteljes tüntetése mutatta meg, a két tábor közötti különbséget, de azt is, mennyire nincsenek tisztában azzal, ami közeledik. Rázzák majd még ennél vadabbul is a rácsokat, amikor bezárul a börtön ajtaja. Magyarország nem fogta fel, mennyi aljasság és gonoszság szorult a felcsúti csapat kiöregedett cserejátékosába. Az a falu, amely semmiről nem tehet, de már most is közutálatnak örvend, még a futballakadémiájáról is lemondana, ha valaha levakarhatná magáról azt a bélyeget, hogy Orbán Viktor innen származott.
Az új alkotmánnyal nem lezárul valami, hanem elkezdődik. A magyar történelem legsötétebb fejezetei következnek, amelyekhez nem hasonlíthatók azok az időszakok, amikor idegen hatalmak fegyvereire támaszkodott valamely gonosz uralom. Ezúttal belülről, minden külső támogatás és kényszer nélkül következik be az elnyomás, amely kizárólag belső téveszmékre, a felgyülemlett frusztrációra, gyűlöletre és bosszúvágyra épül, amelynél nincs pusztítóbb. Bármilyen furcsa, de az előző diktatúrák tombolásának határt szabott a külső idegen hatalom, a német vagy orosz kontroll, pedig a magyarok még így is túlteljesítettek. Annak a diktatúrának azonban, amely mélyen belülről fakad, ahol szabadon lehet engedni a felhalmozódott indulatokat, semmi nem fog gátat szabni. Ezúttal nem leszünk a legvidámabb barakk, hanem a legszomorúbb. Ennek vége – jó esetben – egy nagy kijózanodás lesz, rosszabb esetben a pusztulás, akár Magyarország önálló állami létének megkérdőjeleződése. Ezt a diktatúrát nem mások kényszerítik ránk, nem a török, nem a tatár, nem a német, nem az orosz, nem a kommunista és nem a fasiszta ideológia, hanem a magyar nép szuverén akarata. És ez akkor is így van, ha Orbán Viktor ezt a népet becsapta, és ez a nép jó szokásához híven tagadni fogja a felelősségét mindabban, ami bekövetkezett. A felelőssége nyilvánvaló abban is, hogy még az utolsó napokban sem tiltakozott az ellen, hogy a sötét elnyomás alkotmányát kényszerítik rá. A FIFA rangsorának első öt csapata közül bármelyik nagyobb tömeget vonzott volna egy stadionba, mint az új alkotmány elleni tiltakozás az utcákra. És erre nem elegendő indok, hogy ki volt a főszónok, mert a civileknél nem Gyurcsány beszélt, az LMP még párt is, de mégsem „olyan”, mindenki ott tüntethetett volna, ahol akart, az élet megadta a választás lehetőségét, amivel a magyarok nem éltek, és amiért felelni fognak.
Hiányzott a drámaiság, a megrendültség, a helyzet súlyosságának átélése, a kétségbeesés azokból a demonstrációkból is, amelyeket egy-két nappal az új alkotmány elfogadása előtt nagy nehezen megtartottak. Fél éve kellene hetente, naponta tüntetniük százezreknek. Ez jól mutatja, hogy nem fogták fel a magyarok, mi fog történni. Nem gondoltak bele, nem hiszik el, hogy ezt meg lehet csinálni. Márpedig meglesz. Mindaz a keserűség, megaláztatás, bosszúvágy, gyilkos indulat, ami nyolc éven át egy magát kiválasztottnak tartó, de mellőzött emberben felhalmozódott, most felszínre kerül. Mindez az új alkotmány keretei között az állam rendjében megtestesül. Ahhoz lehet hasonlítani azt, ami most következik, mint amikor a Biblia azt mondja, hogy Isten szabadon engedi egy időre a megkötözött sátánt. Orbán Viktor nem a sátán, de a rendszere ördögi lesz. A szabadság olyan távol kerül Magyarországtól, hogy az emberek nosztalgiával gondolnak majd a késő kádárkori diktatúra éveire. Ennek előszele már eddig is érezhető volt. Azonban az új alkotmány után megalkotandó sarkalatos törvények felteszik az i-re a pontot. Bezárulnak a menekülési útvonalak. Azt az ideológiát és világképet, amelyet a preambulumban megfogalmaztak, az élet minden területén, demagóg módon ráerőltetik majd az emberekre. Nem azért írták ezeket bele, hogy annak semmi következménye ne legyen. Hiszen az általuk “átmenetinek” tartott alkotmány azon fejezeteihez, amelyek nem érintik a hatalom, a szabadság, az önkorlátozás intézményeit, azokhoz nem is nyúltak. Itt semmi más nem történt, mint egy demokratikus alkotmányból csináltak egy antidemokratikus alkotmányt, amivel megteremtették a törvényi kereteit a brutális elnyomásnak. Semmi más nem történt, csak az eddigiből kiszerelték a demokratikus korlátokat, a jogállami kereteket, és elébe tették a bekövetkező diktatúra ideológiai alapjait. Ez nem felvilágosult abszolutizmus lesz, hanem primitív, durva elnyomás.
Meggyőződésem, hogy Orbán Viktort büntetésül kapta Magyarország, mint egy utolsó esélyt arra, hogy megváltozzon. Hogy szembenézzen korábbi bűneivel, amelyekről hallani sem akar, de az áldozatok vére az égbe kiált. Ahogyan Orbánnak is büntetés, hogy megkapta azt a korlátlan hatalmat, amire vágyott. Hogy meglássa, mennyire nem képes azt megfelelően használni. De Magyarországnak is le kell számolnia eddigi önzésével, önteltségével, nagyképűségével, beképzeltségével, másokkal szembeni arroganciájával, azzal a gondolkodásmódjával, ami Orbán hatalomra jutását segítette. Le kell számolnia a követelőzéseivel, hamis történelemszemléletével, a felelősség elhárításával, a rasszizmusával, mindazokkal a jellemzőivel, amelyek ebbe a helyzetbe juttatták. Mert Orbán ezeket lovagolta meg, ezekre apellált, a magyarok legrosszabb tulajdonságaira, indulataira építve nyerte meg a kétharmados parlamenti többséget, szerezte meg az ország fölötti teljhatalmat. Mindez nem menti fel a demokrácia erőinek elzüllött pártjait a korrupció, az önzés, a kormányzásra képtelenség felelőssége alól, amellyel saját táborukat, a demokrácia, a nyugati szabad világ képviselőinek tömegeit bénította le, tette harcképtelenné, kiábrándulttá és végletesen megosztottá. Még akkor sem, ha azok a magyarok, akik erre ujjal mutogattak, semmivel nem jobbak, a maguk lehetőségeihez képest éppen olyan korruptak, elvtelenek és erkölcstelenek voltak, mint azok, akiket a mostani diktatúrával leváltani gondoltak.
A harc évtizedek óta azért folyik, hogy “a mindenkinél okosabb, tehetségesebb magyar népet”, amely már eddig is megszenvedte a múltat és a jövendőt, ki fogja jóllakatni, ki fogja a bendőjét megtömni. Anélkül, hogy az a kisujját mozdítaná, anélkül, hogy azért bármit tenne, anélkül, hogy bármihez értene, hogy bármiért fizetni akarna, hogy a munkában élen járna, példát mutatna, bármilyen eladható terméket előállítana, hogy bármiféle áldozatot hozna, hogy ebbéli felelősségét valaha is elismerné. Tisztelet a kivételnek. Hogy az alázatnak, a megértésnek, az empátiának, az emberi érzésnek, az önzésen kívüli bármiféle gondolatnak a halvány jelét mutatná. Nem véletlen, hogy kik kerülnek a diktátorok markába. Kik azok, akiket meg lehet csalni, meg lehet téveszteni. Az öntelteket, az önzőket, a hamisan gondolkodókat lehet, a kapzsikat, akiket a gyomrukon kívül semmi más nem érdekel. Akiknek csak az elszámoltatás a fontos, a bosszú, a másokra hárított felelősség, mások vagyonának remélt ellopása. Akiknek nincsenek eszméi, ideái, akiknek nincs erkölcsi mércéje, akikben nyomokban sem lehet felfedezni az emberi értékeket, finomságot, kedvességet, megértést, jó modort, együttérzést, a másik ember méltánylását, tiszteletét. Akik a hazugságot szeretik, az igazságot nem. Akiknek az orra előtt lehet cigányokra vadászni, akiknek az orra előtt el lehetett hurcolni négyszázezer magyar embert elégetni, és a menet még nem fordult be az utcasarkon, már a megszerezhető lakásra gondoltak. Akik képesek voltak a haláltáborba küldött nők nemi szervében és a férfiak hátsó felében turkálni, hogy onnan kiszedjék az elrejtett értékeket. Az ilyen nép az, amelynek diktátorai lesznek.
És a büntetésük az lesz, hogy ami a legjobban kellett volna nekik, hogy megtömjék a hasukat, hogy zsákmányt szerezzenek, meggazdagodjanak, azt sem kapják meg, és még a szabadságukat is elveszítik. Az egészben a legszomorúbb az, hogy akik e népnek e tulajdonságaitól leginkább szenvednek, és ezt leginkább rühellik, azoknak is vállalniuk kell a többség által okozott következményeket, pedig csak elszenvedői a suttyóságnak. Nincs hová menekülni. A normálisan gondolkodó embereknek, akik tisztelik a másik embert, akiknek a zabáláson kívül más is számít, akik nem akarják saját beteg rögeszméiket ráerőltetni másokra, akik a szabadság hívei, azoknak nem lehet egy megyét lekeríteni, mert ott sem lehetne emezektől megszabadulni, békében élni. Ha vízumot vezetnének be a két részre szakított ország egyik és másik fele között, az sem segítene, mert a mindenki másnál okosabbak, nagyobbak és jobbak, akik magukat mindenkinél kiválóbbnak képzelik, az első nap után indítanának egy háborút – irigységből – a másik Magyarország ellen. Ahogyan ez a diktatúra is az lesz: háború a másik Magyarország ellen. Kíméletlen, eszelős háború. Az irigység, a féltékenység és a rosszindulat háborúja. A komplexusok kicsinyes bosszúja. A rossz nemzeti lelkiismeret, a be nem vallott bűnök, a vétkek takargatása, a ki nem beszélt traumák, az igazság nélkül elszállt békesség. Beteg ez a nemzet, beteg ez a nép, és amíg meg nem gyógyul, addig esélye nincs arra, hogy boldog életet éljen. Ennek kisülései, az önző gondolkodás következményei ezek a sötét korszakok. Nem lehet kispórolni a szellemi értékeket, az erkölcsi megújulást, a múlt feldolgozását. Nem lehet elhessegetni a múlt árnyait, mert a rossz döntések és cselekedetek beivódnak a jellembe. És ebből a jellemből jön ki a rabság, a szolgaság és a nyomor. Ami most következik, az átok. Ebből áldás, erkölcsi megtisztulás, megbánás, jobb belátás nélkül nem lesz. Az Orbán-diktatúrából következő szenvedés vagy megtisztítja végre ezt az országot, szembesíti önmagával, vagy elveszítheti az önálló nemzeti létre való jogosultságát.
Nem akarom kétségbe vonni a rendvédelmisek, különösen a tűzoltók jogos követeléseit. Együtt érzek azok nyomorával is, akik már szenvedik a fent vázolt gondolkodásmód következményeit, amelyben saját felelősségüket soha nem ismerik el, noha – mint közösség – nem ártatlanok benne. De azért az nem véletlen, hogy a juttatásokért tartott tüntetéseken csak egyetlen szakmai ágazat demonstrálói sokkal többen voltak, mint az összes szakmai ágazatból verbuválódó tüntetők, akik a szabadságért és a demokráciáért vonultak utcára. Jól mutatja ennek az országnak az értékrendjét, hogy a prémium és a korkedvezményes nyugdíj fontosabb, mint az alkotmány. Ha lenne korkedvezmény és valahonnan még egyéb juttatás, le se szarnák az alkotmányt és azokat a törvényeket, amelyek mások szabadságát sértik. Ezért nagyon nagy hibát követnek el a demokraták, amikor boldogok, hogy az általuk utált diktatúra ellen a hasukért tüntetők tömegei vonulnak az utcára. Ha Orbán Viktort az éhesek döntik majd meg, egy éhséglázadás nyomorultjai, és a nyomorba zuhanók tömegei zavarják el, abban a forradalomban én nem kívánok részt venni. Csak erkölcsi forradalomnak, a humánus, emberi értékekért kivívott szabadságnak van értelme, a korgó gyomor lázadása nem old meg semmit. Fájó szívvel tekint az ember a nyomorúságra, döbbenten olvasom a hozzánk érkező panaszokat, nyomorúságot. De ezek az emberek pár éve büszkén húzogatták az ikszeket a vizitdíj elleni népszavazáson, ezek az emberek a szavazataikkal és az ellenállásukkal húsz éve akadályozzák, hogy bármilyen politikai erő megvalósítsa azokat az elkerülhetetlen reformokat, amelyek nélkül egy országra csak az eladósodás és a nyomor várhat, de amelyek a szocializmusból örökölt kiváltságaikat és juttatásaikat megszüntetik. Lehet, hogy a tüntetők között van egy-két középiskolás osztálytársam, akik már tíz évvel ezelőtt nyugdíjasok voltak, de a helyi focicsapatban még vasárnaponként ontották a gólokat. Ezek közül a tüntetők közül hányan szavaztak a Fidesz kétharmados győzelmére, csak azért, mert Orbán azt ígérte nekik, hogy nem kellenek megszorítások (értsd: a kiadásokat nem kell a bevételekhez igazítani), lehet minden áldozat és változás nélkül is jól élni? Annak valóban lehet örülni, hogy most szaván fogják Orbánt a hazudozásai miatt, de ezek az emberek most sem jöttek rá arra, hogy amire ők szavaztak, amit követelnek, annak egy része irreális, mert anyagi fedezete nem létezik. A közszférában néha nem a fizetésről, hanem az állások feléről kellene beszélni, mert azokat meg kellene szüntetni. Ha ezek az emberek elkergetik Orbánt, akkor majd várják a következő hazug népboldogító vezért, aki mákos zsömlét ígér tejbe mártogatva reggelire, ingyen. Ezek egy új demokratikus kormány ellen másnap már ugyanúgy tüntetnének, azzal a különbséggel, hogy azonnal mögöttük állna a demagóg csürhe politikai támogatása. Ezekre nem lehet építeni a változásokat, mert nem szüntetik meg az okokat. Az ilyeneket jól meg kell különböztetni azoktól, akik önhibájukon kívül szorulnának szolidaritásra, de róluk senki nem gondoskodik. A valódi rokkantak, szegények és betegek ellátása kritikán aluli. Velük együtt kell érezni, segíteni kell őket, mert magukra maradnak a bajban. A nagystílű csalók világa viszont olajozottan működik.
Emiatt egyes részleteiben nem tetszett Gyurcsány Ferenc beszéde. Amikor elkezdte dicsérni a szegény ártatlan magyar népet, és újra elkezdett udvarolni nekik, az hamis volt. Az káros. Tisztelni kell az embereket, megbecsülni őket. De ennek a népnek egyrészt tanításra, másrészt egy nagy seggbe rúgásra van szüksége. A demokrácia híveinek hosszú távon kell gondolkodniuk. Lesz rá idejük, mert az Orbán-diktatúra eltart egy-két cikluson át, ebben biztosak lehetnek. Ez az alkotmány, és a belőle levezetett törvények, bebetonozzák őket. Ezért nem lehet más célja felelősen gondolkodó demokratáknak ma, mint a felvilágosítás, a kiművelt emberfők gyarapítása, a szembesítés, az oktatás és a segítés. A nép felemelése abból a szellemi nyomorból, ahol a magyar népesség tömegei állnak. Ezzel a mentalitással, habitussal ez az ország menthetetlen. Ha már olyan nagy keresztény ország leszünk, és közben világtalanok a vakok vezetői, akik nem tudják, merre kell menni, tanuljanak a Bibliából. Mikor kellett Izrael népének fogságba mennie? Miért volt a babiloni fogság? Meg kell nézni. És mikor szabadultak meg, hogyan? El kell olvasni. Ezek mind tanulságul írattak meg. Hát miért nem tanulunk belőle? Jeremiás azt mondja: „Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: “Békesség, békesség”, noha nincsen békesség. Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak – mondja az Úr.” Négy mondat, és minden benne van. Ne tessék hazugsággal gyógyítani a népet. Ne tessék őket simogatni és hazudozni nekik. Az igazi államférfi az, aki rámutat a felelősségükre és a hibáikra. És azt is meg kell mondani: ha nem változnak meg, jobbat ne várjanak, csak rosszabbat. Nem arról van szó, hogy ütni kell őket, mert nagy részük tudatlan. Az elkövetkező időszakban fel kell világosítani őket, rá kell ébreszteni őket a tévedéseikre, a hibáikra. Azt a szellemi szakadékot, ami elválasztja a demokrácia híveit a fülkeforradalmárok derék, de sötét millióitól, fel kell számolni. Magyarországról süt a butaság. Új szellemi reformkort, felvilágosodást kell hirdetni, mert a Kárpát-medence egy nagy sötét lyuk Európa közepén. A nemzet újjászületése csak ettől várható. Előbb belül kell megváltozni, szabadnak lenni, utána jön el a külső szabadság. Gyurcsány Ferenc beszéde ezért volt hullámzó (amellett, hogy ha szélesebb tömegeknek beszél, le kell szoknia arról a stílusról, ahogyan az elvtársainak tart fórumot a csepeli munkásotthonban). Amikor felvilágosult mondatokat mondott, a szabadság alapdogmáit hangoztatta, akkor tudott szívből beszélni, azok a mondatai „szóltak”. De amikor elkezdődött a „barátaim” felütéssel induló morfondírozás, a hazugsággal való gyógyítás… – beszédének ezek a részei üresjáratok voltak, kongtak az ürességtől. Arról ezúttal nem beszélve, hogy tömeggyűlésen a szónok ne akarjon rögtönözni, elmélkedni, hanem a leírt kijelentő mondatait, amelyekben hisz, olvassa fel hittel és meggyőződéssel. Ez nem az MSZP választmányi ülése, hanem egy tömeg, amelynek a szívét fel kell szántani. Ez a mélyszántás – noha a szabadságról és a diktatúráról mondottakkal teljes mértékben egyet lehet érteni – ezúttal is elmaradt. A mélyszántás akkor lesz meg, amikor a fentiekkel szembesítik a népet, hogy az sírva lássa be a hibáit, és tegye magáévá a nyugati civilizáció gondolkodását, legalapvetőbb viselkedési formáit.
Meg kell értetni az emberekkel, hogy a szellemi értékek előbbre valók. Abból származik az anyagi jólét, és nem fordítva. A szabadság fontosabb, mint a jólét. A mai magyar ember gondolkodás nélkül lemond a szabadságról, ha jólétet remél. Márpedig szabadság nélkül nincs jólét. Az elnyomást soha nem látott nyomor követi. Csak a lelkében szabad ember képes alkotni, teremteni, kitörni, és csak egy olyan szabad társadalomban, ahol a szabályozás nem elveszi, hanem garantálja a szabadságot. Az új alkotmány ezt a szabadságot veszi el, és készíti elő Magyarország teljes elnyomorodását. Ahol a történelmi múlt hamis tekintélyeivel kötik gúzsba az embereket, és erre hivatkozva korlátozzák az önrendelkezésüket, ott vége az alkotás szabadságának. Magyarország legtehetségesebb emberei mindig külföldön voltak képesek nagyot alkotni. Amerikában lettek Nobel-díjasok, nem Budapesten. Miért? Ezért. Mert ebben az országban mindig a szabadság ellen törtek, és ez a nép – néhány kivételes pillanattól eltekintve – ezt tűrte, néha élvezte. Ezért teljesen természetes, hogy most is megindult a szürkeállomány menekülése. Ki akar középkori babonák béklyói közt élni, egy személyiségzavarral küzdő ember diktatúrájában nyögni évtizedeken át? Csak biztatni tudok mindenkit: aki teheti, meneküljön Magyarországról, és imádkozzon azért, hogy egyszer legyen egy olyan ország, ahová érdemes lesz visszatérni. Ha nem, akkor legyen boldog másutt. Meg kell tanítani a magyarokat arra is, hogy erkölcs és alázat nélkül nincs szabadság. A tolvajok ne kiabáljanak tolvajt. A nagy keresztényeknek Jézus folyamatosan írja a bűneiket a porba. Akik másokat nem becsülnek, azokat mások sem becsülik. És nem léphet tovább a nemzet, ha nem számol el több százezer meggyilkolt emberrel, a tömeggyilkosságban játszott szerepével. Különösen úgy, hogy a gondolkodása azóta cseppet sem változott.
Ez a diktatúra egy lehetőség is, abból a szempontból, hogy a magyarok újra kapnak egy esélyt, hogy tükörbe nézzenek, és ne felejtsék el, amit a tükörben láttak. A rendszerváltáskor már benne volt a vírus, a fertőzés a magyar társadalomban. Az előző nyolc évben az MSZP korrupt és romlott világában szembenézhettek a pártállami örökséggel, amitől éppen ideje lenne megszabadulni. Az Orbán-diktatúra pedig alkalmat ad arra, hogy Magyarország szembenézzen a Horthy-korszak örökségével, a politikai katolicizmussal, az antijudaista és antiszemita ideológiára épülő kirekesztő jobboldal természetével, a buta, öntelt nacionalizmussal. Ezért nem lenne helyes, ha Orbán Viktor idejekorán megbukna (nem is fog), mert akkor semmi értelme nem lenne az egésznek. A magyar társadalomnak fenékig kell innia a hazugság bürökpoharát, meg kell bűnhődnie a választásáért, fel kell ismernie ennek az ideológiának a gyilkos jellegét, igazi természetét. Nehogy még egyszer visszajöjjön. Ehhez van szükség nyugalomra, türelemre, és olyan emberekre, akik képesek hatékonyan és világosan elmagyarázni magyarok millióinak, hogy mi történik velük, miért jutottak ide, és miben kell megváltozniuk. Amikor ez a változás bennük végbemegy, akkor jön el az idő, hogy megszabaduljanak a diktatúrától, az elnyomástól, a babiloni fogságból.
Ebből a szempontból csalódás volt Gyurcsány Ferenc beszéde, noha kétségtelenül ízig-vérig demokrata állt a színpadon. De olyan, aki nem értette meg, hogy az ő ideológiai háttere éppen úgy megítéltetett az előző két ciklusban, mint ahogyan Orbán klerikális, feudális despotizmusa is megítéltetik majd. Hogyan képzelte, hogy már megint a kormányzásról beszél? Mintha mi sem történt volna. Maradt abban a pártban, amit a történelem halálra ítélt. Már négy évvel ezelőtt is becsapás volt, amikor Gyurcsány Ferenc elhitette, hogy egy nyugatias demokrata áll előttünk, aztán bemutatta a „reformkormány” tagjait: Szekeres Imrét, Lamperth Mónikát, majd jöttek az államtitkárok, a Baja Ferik. Ennek a garnitúrának vége. Nemcsak azért, mert világosan bemutatták, mire képesek, és mert tolvajok voltak, hanem azért, mert szellemi örökösei annak az egyik irányzatnak, amitől a magyar rendszerváltásnak, demokráciának meg kell tisztulnia. Az Orbán-ellenes baloldal nem szívesen hallgatja, de a kádári örökségtől éppen úgy meg kell szabadulni, mint Horthy Miklós fehér lovától és a zsidótörvények szellemiségétől, Prohászka Ottokártól, Wass Alberttől és az összes nemzeti giccstől. Ez az örökség éppen most mutatja meg és leplezi le önmagát, hogy soha többé senkinek eszébe ne jusson, akárcsak a szájára is vennie őket. De Gyurcsány Ferenc képességei révén alkalmas lehet arra, hogy a valóságosnál jobb színben mutassa be a pártját. De ez csalás. Amikor azt mondja, hogy ő alkalmassá teszi ezt a pártot arra, hogy a demokraták minél szélesebb tömegeit befogadja, az egy olyan program, amitől menekülni kell. Ezt a pártot fel kell szántani, a helyét sóval behinteni, ahogyan a Fideszre is ez a sors vár a nagy bukás után. Velük két szellemiségtől szabadul meg az ország. Ha ez a folyamat végbemegy, akkor úgy tekinthetünk történelmi távlatból az elmúlt nyolc év és az előttünk álló tíz év borzalmaira, mint a magyar XX. század pusztító diktatúráinak örökségétől való megszabadulásra. Ha ez nem történik meg, akkor hiábavaló volt minden, akkor a Gyöngyöspatán és Hadházon masírozó nácikban a leendő vezetőinket tisztelhetjük, és csak imádkozhatunk, hogy minél kevesebb áldozata legyen egy polgárháborúnak, amit ezek kiprovokálhatnak. Persze, nem lehet Orbánt, aki ellopja a köztársaság alkotmányát, a korrupt kiszesekhez hasonlítani. Orbán Viktor a magyar történelem egyik legsötétebb figurája, akinek bűne gyalázatosabb mindenkiénél. Mert egy szabad országot dönt rabságba, egy demokratikus Európa közepén. Az emberek elidegeníthetetlen szabadságát, emberi jogait veszi el, egy generáció életét teszi tönkre, és kiszámíthatatlan, mekkora tragédiába viszi az országot. De ha utána megújult Magyarországot akarunk, és tiszta lapot akarunk nyitni, akkor a kádárista szellemiségtől éppen úgy meg kell szabadulnunk, mint Horthy világától. Nem attól a szellemiségtől indíttatva, amellyel Orbán fasisztái, csahos kutyái kommunistáznak. De azzal is szakítani kell.
Mi legyen akkor ezek helyett? Gyurcsánynak, a jelenleg még mindig legbefolyásosabb demokratának mennie kell? Egyáltalán nem. Két véglet van, amely őt zsigeri alapon teljesen elutasítja, és egy másik, amely feltétel nélkül elfogadja. Egyik álláspont sem helyes. Gyurcsány Ferenc elveiben és értékrendjében valóban képviseli azt a nyugatias, demokratikus szemléletet, amelyről ő beszél, és amelyre Magyarországnak szüksége van. De nem biztos, hogy jó miniszterelnök, márpedig a Charta tüntetésen úgy beszélt, mint egy leendő aspiráns. Neki el kell számolnia előbb az előző kormányzás kudarcainak okával, hogy meggyőzzön bárkit arról, hogy alkalmas egy ilyen feladatra. Ám erről teljesen korai és hiábavaló beszélni. Elsősorban neki. Magyarország nem mondhat le, nem nélkülözhet ilyen formátumú egyéniségeket, akik egyébként demokraták, és ezt nehéz helyzetekben is bizonyították. Nem szabad elfogadni a gátlástalan jobboldal tudatos lejáratásának, amortizálásának általuk sugallt eredményét, miszerint senki más nem szalonképes, csak Orbán Viktor. Mi azt mondjuk, egyedül ő nem szalonképes, mert nem demokrata. Magyarország nem dobhatja ki a tehetségeit. Nem nullázhat le mindenkit, mert akkor ki marad? De Gyurcsány Ferenc nem hozhatja magával a pártállami múlttól megszabadulni képtelen szellemiséget, a „figyeljetek, gyerekek” belterjes világát, és azt a bagázst sem, amely ezt megtestesíti. Nem hozhatja magával a pártpénztárnoki szisztémát, a sarcolással működő pártfinanszírozási rendszert, a lopott pénzt, a szociális demagógiát, az osztogató-fosztogató állam ideáját, a kádári reflexeket, az elvtársak világát, a megyei pártbizottságok légkörét, a kiszes mutyit, a belső széthúzást és azt az elképzelés nélküli, gyengekezű kormányzást, amit saját maga is bemutatott. Az MSZP előtt két út áll: vagy felszámolja önmagát, és Baja Ferencet társaival együtt maga mögött hagyva, a KISZ KB légkörétől megszabadulva, részt vesz egy új, nyugatias szellemiségű szociáldemokrata párt létrehozásában, amelynek lehet egyik vezéralakja a demokratának kiváló Gyurcsány Ferenc. (És e tekintetben Mesterházy Attila az elmúlt időszakokban szabadulni látszik az őt hatalomra segítő pártelit fogságából.) Vagy a következő választások valamelyikén kiesik a parlamentből, megélhetési politikusai jobban kereső munka után néznek, és a párt megszűnik magától. Aki ebbe a pártba akarja integrálni a demokrácia híveit, az nem értette meg a történelem üzenetét, az ott akarja folytatni, ahol abbahagyta, és az előbb-utóbb kikerül az események fókuszából. Azt a Gyurcsány Ferencet, aki ide akarja vinni az embereket, nem érdemes követni. Arról pedig cseppet sem vagyunk meggyőződve, hogy ő ezt a pártot annak akarata ellenére át tudja alakítani.
Ha az LMP-ben bekövetkeznének bizonyos személyi változások, és ideológiailag nem lennének ennyire kiszámíthatatlanok, akkor ez a párt lehetne az egyik gyűjtőpártja a demokratáknak. De ha az, amit mutatnak, lényegük, akkor nem ők azok, akiket várunk. A civilek szerveződése vagy kulturális közösség, vagy a társadalom perifériájára szorult kisebbségek ernyőszervezete lesz, vagy elhal, ha nem szerveződik minél előbb párttá, méghozzá olyan vezetők kezében, akiket lehet követni, akiket lehet vállalni, és akik tudják, mire van szüksége az országnak. Ennek hiányában egy kellemes színfoltjai maradnak az országnak, de rájuk számítani nem lehet. A parlamentáris demokrácia nem működhet pártok nélkül. Olyan szerveződés, amely elutasítja a pártokat, alkalmatlan arra, hogy a parlamentáris demokráciában politikai képviseletet lásson el.
Az új alkotmány új helyzetet teremt. Felgyorsulnak az események. A diktatúra kiépítését Orbán erre az évre ígérte, utána jön a diktatúra szisztematikus bevezetése, a szoktatás, a hűségnyilatkozatok. Ha a demokrácia hívei ellenállnak a hétköznapokban, szervezkednek és tiltakoznak, ahogy tudnak, ha bármi történik, úgy viselkednek, mint belül szabad emberek, a diktatúra ellen belül lázadnak, és nem hódolnak be, akkor Orbán diktatúrája nem tart el negyven, legfeljebb nyolc-tíz évig. De ehhez az is kell, hogy a nép tudatának művelése, felvilágosítása megtörténjen. Ezzel a gondolkodással, ahogyan a magyarok gondolkodnak, nem lehet demokráciát működtetni. Ez a legfontosabb feladat. És az ellenállás vezetői, az ország leendő irányítói azok lesznek, akik ezt a munkát elvégzik, akik ennek az élére állnak. Nem azok, akik hatalmi-politikai logikával, az ország mentális állapotának megváltoztatása nélkül, a korgó gyomrokból táplálkozó elégedetlenséget kihasználva próbálják Orbánt idő előtt megbuktatni. Legalábbis ez lenne kívánatos.
És mindehhez tegyük hozzá: szerintem.
Kedves László!
Már a Röpiratnál sem értettem. Ott, akkor még adott egy lehetőséget.
Aztán arra egy hónapra interjút adott a Mozgó Világban Pikónak:
“– Tudja, önben az az idegesítő, hogy miközben mondanivalóját tekintve elvi, morális és normatív, a gyakorlati döntései ezt döntő pillanatokban felülírják. Kezdjük Őszödnél: a röpiratban is írja, hogy pontosan látta a dilemmát: vagy lemond, mert nem azt ígérték, amit tesznek, vagy nekilát a maga által is kialakított helyzetet rendbe hozni. A normatív Gyurcsány inkább dönthetne a lemondás mellett, a praktikus folytatja. Rendben, de amikor 2008 tavaszán világossá válik, hogy a politikájának nagy a társadalmi elutasítottsága, és érzékeli, hogy elenyészett az MSZP által nyújtott politikai támogatottsága is, a normatív politikus lemondása helyett a praktikus Gyurcsány folytatja még egy évig. És most is ugyanezt a problémát látom: a normatív Gyurcsány a röpiratban meggyőzően érvel, miért reménytelen a megújulásra most az MSZP, majd a praktikus Gyurcsány leírja, hogy ő adna még egy esélyt…
– Hát nyilván azért, mert az ember politikus, és nem közíró, nem elemző, nem tudós ember, és időnként rossz kompromisszumokat köt.
– 2008-ban szerintem a praktikus Gyurcsány is lemondott volna, mert nem nagyon volt miért folytatnia, és mert hosszabb távon előnyösebb helyzetbe hozza a kormányoldalt.
– 2008-ban, a népszavazás után le akartam mondani. Azt mondtam az elnökségnek, hogy nincs mese, elbuktuk ezt a meccset, le kell hogy mondjunk. Össze kell hívni a kongresszust, az elnökség megy a csudába. Az elnökség hallani sem akart róla. Volt egy szavazás, és csak Újhelyi István szavazott velem. Elfogadtam az elnökség döntését. Hozzáteszem: azzal biztattuk (áltattuk?) akkor magunkat, hogy növekedési időszak előtt állunk, és ha most lemondunk, akkor a Fidesznek akár kétharmada is lehet… Közben a Pénzügyminisztériumban olyan számítások készültek, amelyek szerint 2009-re három százalék körüli növekedés is várható.
– Tehát úgy látták, hogy nem reménytelen a helyzet?
– Úgy láttuk, hogy győzni valószínűleg már nem lehet, de szoros versenyre van még esélyünk. Ez egy nagyon praktikus érv volt. Meg lehetett engem győzni róla. 2008 szeptemberében aztán mégis lemondtam egy elnökségi ülésen. Az elnökség tagjainak egy része tárgyalásban volt az SZDSZ-szel a hátam mögött… Ez még a válság kitörése előtti időszak. A követendő politikában erős ellentétek voltak, és egy nagyon hosszú elnökségi vita után késő éjszaka azt mondtam, hogy akkor szervusztok, ezennel lemondok a pártelnökségről, és bejelentjük, hogy lemondtam a miniszterelnökségről is, szevasztok. Felálltam, és ott hagytam az elnökségi ülést.
– De mi volt az a vita, amelyben ön alulmaradt?
– Nem egy konkrét ügy volt napirenden. Az volt a kérdés, hogy az elnökség egészében van-e elegendő támogatás és politikai bizalom irántam. Világos volt, hogy az elnökség egy része – többsége? – azt kereste, hogy miként szabadulhatna meg tőlem. Aztán az elnökség két tagja, két befolyásos tagja utánam jött, hosszú, hatszemközti tárgyalást folytattunk az irodámban, éjszakába nyúlóan, a többiek kint vártak bennünket, és folytattuk.
– Mivel győzték meg?
– Hát ugyanazzal az érveléssel, ami miatt a többség ragaszkodott a kormányzás folytatásához 2008 tavaszán is: nem volt világos, hogyan lehet valamiféle átmenetet teremteni… Egy kisebbségi kormányzati helyzetben, ahol nincs automatikus többséged, nehéz miniszterelnököt cserélni.”
http://mozgovilag.com/?p=3524
Én már a Röprat írásakor is abban reménykedtem, hogy Csizmadia Ervinnek lesz igaza: új párt lesz:
“Csizmadia Ervin szerint az, hogy mégis Gyurcsány Ferenc állította fel az MSZP-ről ezt az erősen kritikus és egyben önkritikus diagnózist, arra utal, amiről maga volt miniszterelnök is írt, hogy nem nagyon van cseresor a pártban, nincs a második vonalban senki olyan kaliberű figura, akire pártot lehetne építeni, és aki akár össze tudna hozni egy ilyen nagy terjedelmű elemzést.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy amellett, hogy a volt pártelnök-miniszterelnök írásban nagyvonalúan adna még egy utolsó esélyt az MSZP-nek, a szöveg erősen arra utal, hogy egy új párt szervezése áll a küszöbön.
Az elemzés kulcsa a politológus szerinte az, amikor Gyurcsány Ferenc felveti, hogy érti-e egyáltalán az MSZP a politikai küzdelem lényegét. Mint mondta: az MSZP húsz éve azért küzd ugyanazzal a problémával, mert nem érti, miről szól a politikai küzdelem, hanem válságmenedzselésre próbálja leszűkíteni politizálását. Gyurcsány Ferenc felhívja figyelmet, hogy nem elég a szakpolitika, hanem identitást és szervezeti kultúrát kell teremteni. Csizmadia Ervin azt mondja, nagy kérdés, hogy ezt a mostani MSZP-ben meg lehet-e valósítani. ”
http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=108101
2010 május 6
A Röpirat összefoglaló elemzése a Népszabadságban:
„Amíg sikeres vagy, addig bólogatnak, ha jönnek a nehézségek, akkor a bólogatás látszólag megmarad, de lassan fojtogató hálót szőnek. Páran mesterei lettek a cselszövésnek. Csak ilyenek lennénk? Ugyan, dehogy. Rengeteg jó minőségű emberrel találkozom az MSZP-ben. Fegyelmezettekkel, okosakkal, tisztességesekkel. De ma nem elsősorban ők alakítják a párt belső viszonyait, legfőképp pedig nem ők formálják külső képét. Ahogy egy kosár almát is tönkre tud tenni pár férges gyümölcs, úgy teszi tönkre párak jellemtelensége, önzése, korrupciója a magyar baloldalt”
http://nol.hu/archivum/gyurcsany__adnek_meg_egy_es elyt_az_mszp-nek
“Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde szándékában is, tartalmában is szükséges és helyénvaló szó volt. S bár mindvégig csupán kárhoztatást és gyalázkodást idézett az egykori miniszterelnök fejére, tettértékűnek bizonyult. Morális súlya messze fölülmúlja az ellene uszulók össznépivé stilizált gyűlölködését. És persze mindazt, ami félbemaradt, ami csak ígérgetés vagy ködszurkálás lett, becsődölt reform vagy infantilis közéleti szépelgés volt. Ki tudja, mi lett volna, ha Gyurcsány – mint Göncz Árpád 1992. október 23-án – fegyelmezetten és szkeptikusan búcsút int a parlamenten kívül és belül őt susárlóknak. Bizonnyal nem égett volna össze nevével pártja jó néhány előkelőségének hitványsága.”
http://nol.hu/belfold/20100430-a_vesztes_ideje
Donáth László írása
http://www.es.hu/index.php?view=doc;23236
Igen, Vásárhelyi Mária joggal mondta.
Gőzöm sincs miért is nem csinált lapot GYF, talán mert ez rengeteg pénz.
Az ATV-ben ma szitokszó Gyurcsány.
A többiben láthatatlan.
A Röpiratban leírja GYF, hogy az MSZP-ben nincs cseresor:
http://kapcsolat.hu/ropirat_a_baloldalhoz_az_mszphez
Nem tudom, titkon abban reménykedik, hogy a Táncsicsban addig felnevelik őket.
Viszont már most látszik, hogy Mesterházyék a háttérben építik ki (folytatják a hagyói hagyományokat) az alapszervezeteket GYF ellen.
Így a tisztújításra nem lesz esély, s marad a rohadás az egész pártban.
Új párttal már előbbre lennénk.
Nem tök mindegy hány százalékkal kezd a GYF párt, hiszen az MSZP sem gyarapodik.
Talalom!
A szívemből beszéltél (írtál). Különösen ez a mondat tetszik: “Szerintem ugyanis nincs általánosítható nemzetkarakter.”
Nincs! Az ilyesmi egyike a nacionalizmus is, ha jól kifejtik. Aki a nemzet ilyen-olyan tulajdonságait hangsúlyozza, hol lusta, hol elmaradott, hol anyagias, büszke, … árja, az vagy nagyokat téved, vagy kifejezetten kábítani akarja a hallgatóságát.
Köszi.
Maggie!
És ha mindenki elment, akkor mi a fene lesz?
talalom
Hol is kezdjem.Talán az a leg helyesebb ha avval hogy nyilván valóan nem olvastad soha egyetlen egy hozzászólásom sem hiszen akkor körülbelül körvonalazódna politikai és emberi meg győződésem.Ugy is mondhatnám nem lenne szemernyi kételyed sem mit gondolok arról a “jövőről” amit nekünk szán I.Viktor király.
Tudhatnád mikor László cikkére reagálva azt mondom “teljes a konszenzus” annyira hogy akár én is írhattam volna ha oly tehetséggel áld a sors mint öt az nem “kötelező” taps a poétának hanem szó szerint értendő.
Vagyis az elmúlt hetek hónapok során azt a tragikomédiát érintő hírekre-cikkekre mit úgy hívnak magyar bel- politika,reagálván szinte szóról szóra úgy és azt igyekeztem kifejezésre juttatni mint ő és mint itt sokan mások. Szó szerint elvtársomnak érzem (még akkor is ez a leg ide illőbb meg határozás ha le járatod ott a közelmúltban.)
Ezt a kérdést tisztázottnak tekinthetjük remélem. Ezért azzal folytatom hogy mindig örülök ha tanulhatok valamit,s üdvözlöm ha valaki sziporkázik a magyar nyelv használata terén,dicséretes.(mint már említettem “szerénységed fő erényed)Végezetül mivel nekem egyik igaz szerelmem a történelem ezért szívesen meg vitatnám veled mit gondolok példának okáért a francia hegemóniáról a XIX. században,nagyképüségük szerepéről a II.VH. kirobbanásában vagy az USA és Az (ex)Brit Birodalom sajátságos viszonyáról,hogyan törte le Roosevelt a brit oroszlán nagyhatalmi törekvéseit de úgy érzem sem a hely sem az alkalom nem megfelelő.
Maradok tisztelettel. sly
Látom meg jelentek a “hivatalos” mínusz osztók is,miért pont e “nagy napon” ne néztek volna ránk.
Nagyjabol kekec velemenyet osztom.
Sajnalom,hogy indulatos,kioktato a cikk.
A terjedelme pedig duplaja a tartalmanak.Kevesebb tobb lett volna.
(A bibliai idezetek sulykolasa nem egy ujsagiro feladata akarmennyire is kezenfekvoek a parhuzamok.)
Kekec :
Átértékelem korábbi véleményemet:
JÓ hogy Gyurcsány Feri nem mondot le Öszöd után.
Az még rosszabb lett volna.
Az MSZP sajnos reménytelen…ez a mai tüntetésnek nem nevezhető megmozduláson is látszott.
( Ugyanis ott voltam )
Szuper ! Vegre megkapta a magaet a szoci banda is. A kommunizmus es a fasizmus ugyanannak az arcnak a ket alkapocsa. Megeszi az embert. Igaz az Orbani fasizmus sokkal rosszabb. Valojaban nem tortent mas mint elkezd kilengeni az inga. Korruptak a szocik ? kell mas ? gyerunk mindenki a jobboldalra, oh gyerekek varjatok ez tul sok ezek is korruptak, gyerunk vissza a baloldara, es mivel a hibak egyre nagyobbak egyre jobban kileng az inga, kozben elpusztit mindent ami ertek.
Nagyon jo cikk volt . Kulonosen amikor az iro ecsetelte a “mindenkinel okosabb es tehetsegesebb magyar nepet”.
Arra emlekeztetett amikor a Csehek kivonultak az akkor modern gepesitett hadseregukkel Szlovakiabol , Horty-ek meg bevonultak a lovaskocsikkal. Nem volt ott semmi sem nagyobb mint a cseh hadseregben, csak az a fene nagy magyar buszkeseg.
Bartus Lászlónak több korábbi cikkét olvastam. Nem értettem egyet minden kijelentésével, de ezt a cikkét mind között a legjobbnak tartom. A kíméletlen igazságok kimondása ellenére, vagy éppenséggel azért. Az önösség doktrinája sehová sem vezet és a “történelmi” múlt semmire sem jogosít bennünket, hanem – ha komolyan gondoljuk – sokkal inkább kötelez.
Nagyon nagy örömmel látom, hogy a hozzászólások nem parlagi átkozódások és egymás pejoratív minősítései, hanem mindegyiknek érdemi mondanivalója van (Több más fórummal szöges ellentétben!) .Tisztelet és elismerés ezért minden hozzászólónak.
Arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy OV kijelentette: “Magyarországnak elegendő, ha összesen három egyeteme lesz.” Majd’ egész életemben a feélsőoktatásban tanítottam és épp ezért fogalmam sincs arról, hogy ezt hogy is képzelte. Megint egy abszolut dilettáns “ötletről” van szó, de itt és most ennek a kifejtésére nincs hely és mód. Tovább csökkentik az állami normatíva alapján felvehető egyetemisták számát is. Néhány éve még 120-140 ezer új hallgatót vettek fel évente. Az előirányzat most már csak 30 ezer hallgató. Ez együtt jár az egyetemi oktató és kutató értelmiség elbocsájtásával is és a jövő értelmiségének a nagy mértékű csökkentésével. NINCS SZÜKSÉG KIMŰVELT EMBERFŐKRE? Ez egy diktatúra ideológiája. A folyamat pedig az ország szellemi erőforrásainak az elvesztegetése, aminek egyenes következménye lesz a szellemi alkotó munka visszaszorulása. Ez is egyfajta gyarmatosítás része, csak nem tudni, hogy ki vagy mi a gyarmatosító, mert a szélső jobb ezzel kapcsolatos uszító dumái vaskos és demagóg hazugságok.
Hadd mondjak még valamit Gyurcsány Fletóról és a vele kapcsolatos hozzászólásokról:
Úgy látom, egyetértünk abban, hogy a kiláboláshoz és egy sokkal becsületesebb társadalom felépítéséhez szükség van egy karizmatikus vezetőre. Szükség lenne egy pártra, vagy más intézményre is, de mind a ma ismert hazai pártok, mind az ismert politikusok korrumpálódtak, de még bizonyos mértékig az egyházak is.
Gyurcsány emblematikus figura és messze a legjobb a ma ismertek közül, aki ért a politikához és remélhetőleg tanult is a kormányzása kudarcaiból (amiket igen nagy mértékben a Fidesz ellenakciói okoztak).
Igen, hozzákezdhetne egy új, nyugati típusú szociáldemokrata párt alapításához, de mikorra lenne annak akkora tömege, szavazóbázisa, mint van még ma is az MSzP-nek. Talán ezért döntött úgy, hogy erre a szavazóbázisra építve megpróbálja az MSzP-t egy modern szocdem párttá alakítani. A magam részéről nem adok ennek sok esélyt, de mindaddig, amíg elő nem kerül valamilyen emblematikus figura, nincs jobb és alkalmasabb Gyurcsánynál. Csak példaként mondom, hogy ha pl. Habsburg Otto 40 évvel fiatalabb lenne, őt elfogadnák Magyarországon. (Nem királynak, persze, de azt nem is vállalná.)
Bartus László is és több hozzászóló is arra buzdít, hogy tanítani kell a népünket. Ezt, ugye, már József Attila is megfogalmazta?
Ezt tettem, ezt próbáltam tenni szinte egész életemben. Most, majdnem 78 éves koromban is. Korábban egyetemeken, ma már csak az egyházi gyülekezetben. Nagyon nehéz, mert elképesztően erős szemellenzőket tapasztalok még “hivatalból” értelmes, pl. tudományos fokozattal is rendelkező embereken, vagy egyházi vezetőkön is. Csak azt mondhatom, hogy tegye ezt mindenki abban a környezetben, amelyben hallgatnak a szavára. A családjában, a szomszédaival vagy a munkatársaival beszélgetve, de még egy vasárnapi Istentisztelet után is megmondhatja a papjának, hogy miben volt igaza és miben nem.
“Módszertani” dolog, hogy ha kritizálni akarunk valakit, akkor először dicsérjük meg azért, amiért egyáltalán lehet. (A megélhetési politikusok kivételek!)
Szombaton a Charta tüntetésén óriási tömeg állt háromés fél órát hogy jöjjön már a Gyurcsány.Jöt is , a legvégén. A tömeg éljenezte..( A többi felszólalás is nagyon jó volt de…)
Ma, az MSZP megmozdulásán jó ha volt 300 ember..vagy annyisem.
Volt egy bágyadt beszéd, aztán mindenki ment haza..ez a nullánál is kevesebb sajnos.
mit várunk a sírromboló hullarabló aljas hazugoktól? ezt, és most meg fog történni, a tisztítőtűzben mindennek el kell pusztulnia és a zsarátnok már izzik rá kell lehellni, mint az istenek alkonya végén mikor már minden elhamvadt ami a régi akkor jönnek a Rajna hűs hullámai és mindent lemosnak és Új élet születik
erőltetett menet közepén érzem magam, amikor szükségem van a megpróbáltató helyzetekben leplezetlen megnyilvánuló ösztönös emberi jóságra, a közvetlenül mellettem vánszorgó embertársam szavaira, bátorítására, hogy erőt adjon a folytatáshoz, amikor nemhogy a végtelenül tekergő utat nem érzékelem, de még a körülöttem felhangzó jajkiáltások sem jutnak el a tudatomig…
Nagyon elmentünk Gyurcsány irányába, pedig Bartus cikke nem erre van kihegyezve. Valahol a régebbi szövegek között van a Gyurcsányi út címü, inkább ott kellene ezt tárgyalni. A fő kérdés itt az, hogy megérdemlik-e a magyarok a nemzeti gőgjük miatt, hogy Isten az Orbán nevezetü bottal verjen, át kell-e menniük a fidesz tisztítótüzén, hogy a jövőben immunisakká váljanak az ilyen populista bül-bül szavú politikusokra? Isten pár igaz emberrel is beérte – Magyarországon meg mégis csak 1 millió ember szavazott a fidesz ELLEN.
Szerintem ők semmiképpen nem érdemlik meg, amik most következnek – de a naiv és félrevezetett embereknek talán kell ez a sokk-hatás, hogy végre felnőjenek. Az én ismerettségi körömben is van, aki mereven elzárkózik a politika elől, még csak beszélni sem hajlandó róla. Nem azért, hogy esetleg ne vesszünk a témán össze – őszintén nem érdekli. És a nép zöme ilyen. Rá kell jönniük, hogy a politika nagyon is hat a köznapi életükre, a boldogulási lehetőségükre. Fájdalmas lecke lesz – de talán nem elkerülhető.
A nyugati demokráciákban többszáz év megszakítatlan tanulási folyamat állt rendelkezésre a polgáruknak. Nálunk pedig rendkívül rövid időszak. Ráadásul a fiatalok ebbe már beleszülettek – belenőttek, teljesen természetesnek tartják: mint én nőként a szüfrazsettek által kiharcolt egyenjogúságot. Azt, hogy koedukált osztályokban tanulhattam, ahol kizárólag a teljesítményem alapján soroltak be – és a munkahelyeimen is. Ha ezt elveszíteném: azt megérezném. Mint a levegő elvonását. A fiatalok is meg fogják érezni a demokrácia deficitet.
De a fiatalok többsége is csak akkor fog igazán észbe kapni, amikor tömegével lesznek kénytelenek a szülők közölni, hogy nem tudják finanszírozni a felsőfokú tanulmányaikat – mert az csak néhány kiválasztott
számára lesz elérhető – és amikor értelmet nyer számukra is a “Magyarországnak elég három egyetem” Orbán mondás értelme.
Szóval ez olyan, mint malária esetén a kinin: rendkívül keserü – de anélkül nem lehet túlélni.
Mennyire igaza volt Márai Sándornak, amikor azt mondta: a kommunizmusnál már csak az a rosszabb, ami utána jön…És ez, olybá tűnik, hogy történelmileg még előttünk van. Ezután fogunk erre ráébredni, de a szembesülés hosszabb folyamat lesz, mint gondolnánk. Már rég nem lesznek kommunisták, amikor gyermekeinknek egyre rosszabb lesz. És még akkor is komcsizni fog az elbutított nép, de a megváltó helyett az antikrisztust kapja –azt, amit megérdemel bűneiért. Teljesen indifferens, hogy ezt hogy hívják majd- a lélek nélküli tömegek akkor is foglyaivá válnak. Az irigység, a bosszúvágy, a rosszindulat, és a gonoszság által mindenkire acsarkodó nép soha nem lehet boldog. Nem lehet a Himnusz Istenétől várni sorsunk jobbra fordulását, ez hamis illúzió. Főleg úgy, hogy a legfőbb isteni parancsolatot –szeresd felebarátodat, mint önmagadat-félredobjuk. Az önzésről beszélek, ami sajnos mindenkit megmételyezett kisebb vagy nagyobb mértékben. De ami egyéni szinten bocsánatos bűn, az a társadalom szempontjából végzetes lehet. Tudományos tények bizonyítják: minél jobban megnő az önző egyedek aránya az egész populációban, annál kisebb lesz az adott közösség, a nép versenyképessége. Nem az Unió piacán, hanem a „túlélés” piacán. S ez már akár a pusztuláshoz is vezethet egy népet.
David Riesman „A magányos tömeg” c. könyvében írja, hogy vannak kívülről irányított és belülről vezérelt emberek. Az utóbbiak reális értékrendjük szűrője alapján tudatosan, autonóm módon cselekszenek, ezért nem ideális alanyai a hatalomnak. A diktatúra számára az ideális a kívülről (akár célzott kérdőívekkel is) irányítható alattvalói embertömeg, melynek egyedei céltalanok és magányosan szoronganak. Kopp Mária szerint az infantilissé, konzumidiótává tett ember aztán könnyen manipulálható akár a rosszra is, mivel jellemzője az ellenségeskedés, az erőszak és mintegy szorongásoldásként az agresszivitás.
Szeretnénk, hogy ez a jövőkép ne ilyen legyen? Nem vagyok benne biztos, hogy mindenki szeretné. Mert ehhez belső világunkat, önmagunkat kellene gyökeresen megváltoztatni, ami hallatlan erőfeszítést igényelne. Van viszont egy jó hírem: a Teremtő szabad akaratot adott az embernek s választhatunk. „Rabok legyünk vagy szabadok?” De nem késtünk el a választással mindörökre?
Bartus László edddigi cikkei nagyon tetszettek, ez az első ami kivétel.
Elemzésével és jövőképével nagyjából egyetértek, de a megoldás-javaslatát nem tartom reálisnak. Hiányzik belőle a kompromisszumra való hajlam. Ő sem szeretné ha kislánya ilyen országban nőne fel, s tett is érte, s ezt már megoldotta…De az itt élők csak gebedjenek bele abba ami következik, mert az általa felvázolt vezetőnek se híre se hanva, aki mögé akkora tömeg gyülne, hogy meg lehetne dönteni a diktátort. Nagy szerencséje a Viktornak hogy ilyen fanyalgós okoskákból áll az ellenzék!
Vidéki , szerintem is bal lábbal kelt fel Bartus, amikor a cikkét írta, a fidesz már nagyon sok ember lábára fájdalmasan rálépett, és még el sem kezdett igazán menetelni! Nem véletlen, hogy a Széllhámos tervét csak angolul és külföldön meri kifejteni. A viktatúra elleni összefogásban nem lehet válogatni, hogy csak a demokráciát, mint önértéket vallókkal akarunk összefogni. Ha valaki úgy érkezik a táborba, hogy csalódott, rájött a becsapására: a tömeget tehát az erőt az is növeli! Régi mondás, hogy a templom építésénél akár az ördög is tolhatja a talicskát!
Ráadásul az is egyre több embernek derül ki, hogy a legnagyobb átverés a választások előtt az “Ennél rosszabbul nem lehet csinálni” volt. Egyre többen jönnek rá, hogy Orbán ugyan ügyes hatalom-technikus, de szociopataként minden értelmes embert elmar maga mellől, mindent kézileg akar vezényelni, ahogy a fidesz-ben – ami egy 10 milliós országban egyszerűen nonszensz eredményekre vezet. Ráadásul a szociopaták egyik fő jellemzője az empátia, az együttérzés teljes és tökéletes hiánya. A leghülyébb elképzelését is minden kímélettől mentesen erőlteti át – emberi tragédiák tömegét okozva. Pedig nem véletlenül készítik kör alakúra a cirkuszi porondot: az állatokat ott nem lehet sehol sarokba szorítani – akkor ugyanis támad. Az igazi forradalom egyik jellemzője, hogy az emberek abban “már csak a láncaikat veszthetik” – tehát minél nagyobb a hatás -annál nagyobb az ellenhatás.
Én a cikkel ellentétben ezért optimista vagyok. Nagy erő van a szociális elégedetlenségben is! Ráadásul már lassan abban is kételkedni kezdek, hogy Orbán olyan haj de ügyes lenne hatalomtechnikai téren! Akkor már rég beáldozta volna esztergomban Meggyest. Így viszont a közlépen levő űrben
maga épített fel egy konszenzusképes, lehetséges jobbközép párt csíráját.
Nem becsüli túl sokra a nőket -és ez megbosszulja magát! Dávid Ibolya is eléggé tökösen ellenállt – Tétényi semmiben nem marad el mögötte!
Geyza, nekem is nagy csalódás volt, hogy Gyurcsány az Mszp-n belül alakít platformot, és nem külön pártot indít. Sokkal jobban le tudnák fedni két pártként a baloldalt, ráadásul amíg Puch a közelben van, reménytelen hinni a megújulásban. Viszont egységben az erő, és az mszp infrastruktúráját is nehéz elhagyni. Pártszakadásnál viszont osztódna a vagyon is – szóval ez még nem lefutott meccs – valamikor nyáron lesz kongresszusuk – akkor majd többet tudunk.
Mert azért lássuk be, a legtöbb szimpatizáns “jobb híján” szavazott rájuk, mivel olyan szűk baloldalon a felhozatal. Én nem osztom ugyan a legtöbb véleményt a régi vezetőségi tagok teljes lecserélendőségéről, mivel becsülöm az ország érdekét a maguké elé helyező munkájukat. Viszont többen elkoptak, beleégtek a rutinba, amit legjobban az országgyűlés megalakulása utáni bizottsági mutyijuk igazolt. Ha valaki nem képes belátni, hogy ez most egy teljesen új helyzet, ha nem képes az ennek megfelelő fordulatszámra felpörögni: az holtsúly, és szabadulni kell tőle. Attól még lehet neki megfelelő szervezési, elméleti, háttérmunkát adni: de tényleg visszahúzza az egészet.
Az Mszp kommunikációjáról meg – mivel nincsen – említés se essék!
Az észveszejtő az, hogy meg vannak vele elégedve és nem is nagyon látok akaratot a javítására. De szó szerint! Van egy programtanácsuk – az anyagában tényleg egy szó sincs róla! Hát ez így nem fog menni!
Nem véletlen, hogy a fideszből kiábránduló tömegek a bizonytalanok táborát szaporítják.
Km
humorérzékének biztosan nem árt meg, ha nekigyűrkőzik és szép figyelmesen elolvassa Para-Kovács egyik itteni cikkét – no nem az egészet – elsőre mondjuk a túlfizetett agyhalottakról szóló részt
A szövegértés nem mindenkinek sajátja, kedves Km. Ezért aztán megengedő molyos kíséretében elnézzük, ha valaki egy tragédiára önfeledt kacagással reagál.
Bartus László írásait mindig érdemes komolyan venni. Messziről úgy látszik TISZTÁBBAN LÁT, mint Mi közelről. amit mond és ahogy kifejti, nem sok jóval kecsegtet minket. az a SAJNOS, hogy minden szava TALÁLÓ és IGAZ. Ha Petőfi ma élne, ezt nem írná le: “A magyar név megint szép lesz, …Méltó régi nagy híréhez”
Szerencsére, van a hozzászólók között kiválóan értelmes ember is. Például a Prezsbiter, akin nem tudott erőt venni az egyházi vezetők képmutató kereszténysége. A cikk annyira tökéletes, hogy minden magyar médiában közölni kellene. A cikkből kiderül az a Bibliai igazság is, amely felhívja a figyelmünket, hogy a problémákért ki a hibás. Kekec azt írja; ,a magyar nép azt kapja, amit megérdemel. Ez az igazságnak csak az egyik fele, mivel nem tér ki arra, hogy viszont ki a felelős. A bibliában Ezékiel könyve tér ki erre a kérdésre. Isten szava szerint akik őrállók , vezetők , azoknak kutya kötelessége, hogy a népet figyelmeztessék, ha rossz irányban tevékenykedik. Ha ennek ellenére nem hallgat az őrállókra – vezetőkre – akkor büntetés fogja érni, de a figyelmeztető vezetőknek megbocsát az Úr. Ha a nép hallgat a vezetőire, akkor megszabadul a büntetéstől, és az őrállók tevékenysége is a javukra íródik. Ha a népet tévútra vezetik, a nép is de az őrállók is megérdemlik a büntetést. Nos, az “őrállók” esetében elsősorban az egyházak azon vezetőit kell megjelölnünk, akiket korrumpálnak a hatalmon levők. A nép is ráfizet, de előbb -utóbb az egyházi vezetők is megkapják a büntetésüket. Jézus legnagyobb parancsa úgy szólt, hogy tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket – . . . . és . tanítván őket mindarra, amit én parancsoltam néktek és én veletek leszek a világ végezetéig. Nos, nemhogy népeket nem tesz tanítványokká ez a képmutató álkeresztény papság , hanem még a saját gyülekezetet sem, egyre kevesebb a hívők száma templomainkban..
Az önismeret és tükörbe nézés teljes hiányát mutatja a magyar nép, ahogyan ezt Bartus László leírja, pedig példát vehetnénk a németektől. A trianoni igazságtalan döntésért felelősök felmagasztalásának, szoborba formálásának vagyunk tanúi napjainkban. Az őrállók felelőssége már az eget verdesi. Ezért kell félreverni a harangokat, ahogyan Bartus László teszi.
A cikket egyébként kinyomtatom és terjeszteni fogom, ahogyan tudom.
Azt gondolom, hogy a szerzőnek Orbánfóbiája van. Minden leírt mondata a prejudikáció fogalomkörébe tartozik. Nem is kívánok többet hozzáfűzni.
efraim, te viccelsz egy ilyen komoly témában? Prejudikálni lehetett volna Orbánnal szemben a megválasztása előtt (viszont aki nem TELJESEN szenilis, azt nem érhette meglepetés az I. Orbán kormányra emlékezve) No de az elmúlt majdnem egy év alapján már nem prejudikálunk – hanem bizony levonjuk a tényekből a kézenfekvő következtetéseket. Kivéve persze a narancsmámorban fetrengőket.
Valaki hiányolta ezt a cikket. A főlap jobb felső sarkában a keresés mezőbe elég beírni a címet és előjön. Különben is: jó cikket követő jó kis vita volt, KÁR VOLT ABBAHAGYNI!
No, itt is egy jó kis cikk. Lehet, jó helyen járok?
Az a babiloni fogság, ha jól emlékszem, 70 évig tartott!