Budapest – Nem sikerült a feljutás a világelitbe a magyar jégkorong-válogatottnak, mivel a hazai rendezésű divízió I-es világbajnokság szombati “döntőjében” hosszabbításban kikapott az olasz csapattól, így utóbbi lesz ott a jövő évi finn-svéd közös rendezésű A csoportos világbajnokságon.
Magyar szempontból rémálomszerűen kezdődött a találkozó, Souza már a negyedik percben megszerezte a vezetést, a Hetényiről kipattanó korongot vágta a kapuba. Kereken a tíz perc telt el az összecsapásból, amikor már kétgólos volt Ted Sator legénységének hátránya: négy a négy ellen Scandella robogott el a bal oldalon, és bombázott Hetényi mellett a hálóba. A magyarok szövetségi kapitánya nem várhatott, Hetényi helyett Szupert állította a ketrec elé.
Szerencsére nem tört meg hazai együttes, Ladányi két perc múlva kettős emberelőnyben szépített.
Kilenc és fél másodperc volt hátra az első játékrészből, amikor ismét kettővel vezettek az olaszok: Vas Mártont némileg vitatható körülmények között állították ki – a játék késleltetéséért – Scandella pedig duplázott.
A második harmad kőkemény küzdelmet, rengeteg ütközést és kapura lövést hozott: a 30. percben a nemrég honosított Sikorcin góljával ismét egy gólra csökkentette hátrányát a magyar csapat.
A zárófelvonást óriási lendülettel kezdte Ted Sator legénysége, és Vas Márton góljával öt perc elteltével kiegyenlített. Óriási iramot diktáltak a csapatok, mindkét kapu előtt adódtak lehetőségek Az utolsó pillanatokban az olaszok közelebb álltak a győzelemhez, de Szuper remekül helyt állt. Ugyanakkor Horváthot bottal akasztásért kiállították, így nehéz helyzetből várta a magyar csapat az ötperces ráadást.
Az álmok 56 másodpercig éltek, ekkor ugyanis a mesterhármassal záró Scandella kilőtte a bal felső sarkot. A játékvezető ugyan visszanézte az esetet, de aztán gólt ítélt, így ezüstérmes lett a magyar válogatott.
Eredmény, 5. (utolsó) játéknap:
Magyarország-Olaszország 3-4 (1-3, 1-0, 1-0, 0-1) – hosszabbítás után
gólszerzők: Ladányi (12.), Sikorcin (30.), Vas M. (45.), illetve Souza (4.), Scandella (10., 20., 61.)
A végeredmény: 1. Olaszország 11 pont, 2. Magyarország 10, 3. Koreai Köztársaság 4, 4. Hollandia 3, 5. Spanyolország 2
a torna legjobb csatára: Sofron István
a torna legjobb hátvédje: Armin Helfer (olasz)
a torna legjobb kapusa: Eum Hjun Szeung (dél-koreai)
Én is szurkoltam a magyar csapat feljutásáért,mert egyébként ez a csapat mindent beleadott ennek érdekében,becsületesen helyt álltak! Ugyan akkor,ezt az alkalmat ragadom meg,hogy bíráljam a sportban is elterjedt “magyar virtust”,amely stilisztikailag és – emberileg sem tudja kezelni sem győzelmeinket,sem vereségeinket! A magyaros “nagy mellény”,úgy látszik egy fajta hungaricum ,amelyhez a történelem során néphülyítő kitételekkel is hozzájárultak(pl.”mi vagyunk a Kárpát-medencében az uralkodásra termett nemzet”,a tótozás,rácozás,oláhozás,stb.,). Ehhez az Orbán-féle “merjünk nagyok lenni!” közismert nagyképűség is hozzájárul… Hogyan néz ez ki a hazai sportban?
1. Ha a győzelemben reménykedünk,nem természetes önbizalommal,hanem irreális magyaros nagyképűséggel,akkor sportvezetőink olyanokat mondanak a média hatékony támogatásával,hogy persze:megverjük a világ második hollandokat fociban,de minimum fix a döntetlen… Hogy persze hogy továbbjutunk a csoportunkból,mert Orbán is ezt mondja…Hogy az ellenfél semmivel sem jobb,mint mi vagyunk(!).Hogy ilyen vagy olyan kézilabdában érmesek leszünk,.. Hogy férfi vízilabdában mi vagyunk a világelsők,közben a szerbek ellen szinte valamennyi mérkőzésünket elveszítjük!
Ha viszont valamiben nyerünk,így kommentáljuk:”lesöpörtük”, “leiskoláztuk”,”edzőmeccset játszottunk velük”,”nem voltak velünk azonos súlycsoportban”2megalázó vereséget mértünk rájuk”,stb.,!
2. Ha kikapunk:”nem volt szerencsénk”,”rossz volt a pálya talaja”,”nagyon hideg volt vagy meleg volt”,”hamarabb kezdődött náluk a bajnokság”,a “a bíró csalt,nyomott bennünket,nem adott meg egy(kettő,három…) tizenegyest”"a nemzetközi szövetségek összeesküdtek ellenünk”stb.
3. Külön kategóriánk a feltételezésen alapuló,”ha”-val kezdődő szerecsenmosdatás”mi lett volna,ha,ha nem kapufát lövünk…”,”ha labda nem kifelé,hanem befelé pattan”,”ha a kapufa nem akácból van(Hofi Géza).
Úgy gondolom,le kéne végre szokni erről,a valós erőviszonyokat semmibe vevő,néphülyítő stílusról még akkor is,ha sokan vannak nálunk minden téren olyanok,akik szeretnek nagyokat álmodni… Az emberek becsapása- súlyos bűn!,.