Berlin — Ali-Duran Duvarcit még csecsemőként vitték szülei Németországba, ahol később német állampolgárságot szerzett, üzleti technológiát tanult az egyetemen, majd több vállalatnál helyezkedett el.
Ezután ütközött bele az átlátszó üvegfalakba. Ugyanis Duvarci, aki most 40 éves, nős, két gyermek édesapja, magasabb fizetés reményében számos végzettségének megfelelő munkahelyre elküldte önéletrajzát, de elmondása szerint „csak visszautasító leveleket kapott vissza”. Úgy véli, hogy a munkáltatók török neve láttán azonnal félredobták jelentkezését.
Ezért Duvarci is inkább visszatér Törökországba, ahogyan több ezer török származású német állampolgár teszi, mivel magas végzettségük ellenére sem kapnak állást az amúgy magas szakértelmet igénylő munkanélküliséggel küzdő Németországban.
A török vendégmunkások a 60-as években özönlöttek be a háború utáni Németországba, hogy segítsenek azt újjáépíteni. Az ő gyermekeik már Németországban születtek, ott nőttek fel, ott jártak iskolába és sokan állampolgárságot is szereztek.
Most azonban kénytelenek elhagyni az országot, mivel még mindig kívülállóként kezelik őket és nem kapnak jól fizető állásokat.
„Nem akarnak tovább küzdeni a naponta tapasztalt fajgyűlölettel, a munkahelyi diszkriminációval és azzal a ténnyel, hogy a legtöbb német munkáltató tehernek és nem előnynek véli kettős identitásukat” – mondja Ediz Bokli, aki az északnémet Osnabrueck városában működtet török származású német diplomások elhelyezkedését segítő állásközvetítőt.
Hans Heinrich Driftmann szerint Németországban mintegy 400 ezer mérnöki és más képzettséget igénylő pozíció betöltetlen. „Így már most a gazdasági növekedés egy százalékát elveszítjük, és ez a jövőben csak rosszabb lesz.”
A kormány nemrég jelentett be egy törvénytervezetet, amely 300 ezer bevándorlónak könnyítené és gyorsítaná meg a végzettségüknek megfelelő állás megszerzését Németországban. Azonban a tervezet nem szól arról, hogy mindez hogyan segítené a korábbi bevándorlók Németországban felnőtt második és harmadik generációját.
