Bartus László: Harcra fel! Győzni kell! 2011. január 17. hétfő 6:05

Az elmúlt hetekben válaszút elé került Orbán Viktor és új rendszere. Az erre adott válasza pedig válaszút elé állít minden magyar embert. Orbán Viktor kapott egy lehetőséget a sorstól, Istentől (ki-ki a megfelelőt helyettesítse be), hogy szembesüljön azzal, amit tesz. Kapott egy lehetőséget, hogy megforduljon az úton, amelyen jár.

Nemcsak Orbánt és kommunikációs robotjait lepte meg a nemzetközi sajtó ilyen elemi erejű, szinte példátlan támadása. Olyan volt, mint egy hurrikán. Ha valaki meg akarta volna ezt így szervezni, nem tudta volna. Egymásra épültek a cikkek és nyilatkozatok, az orbáni hazugság-gépezetnek minden mellébeszélésére azonnal érkeztek a pontos és korrekt válaszok. Még véletlenül sem keveredtek a képbe a magyarországi ellenzéki pártok, politikai erők, hogy ne lehessen azt mondani, ők állnak a támadások mögött. A világ legnagyobb lapjainak szerkesztőségei minden külső hatás nélkül intéztek irdatlan erejű támadást a Magyarországon kibontakozó diktatúra ellen. Embert a világ még nem szorított így sarokba. Ez kivételes lehetőség arra is, hogy valaki észhez térjen.

Orbán Viktor a demokratikus világ figyelmeztetésének, elemi erejű nyomásának ellenállt. Hihetetlen lehetőséget szalasztott el, mert ha most megengedőnek látszik, az egész világ előtt tiszteletet és elismerést vívhatott volna ki magának. Akkora erkölcsi tőkét kovácsolhatott volna abból, hogy mégsem számolja fel a sajtószabadságot, amit soha semmi mással nem lett volna képes elérni. Ha valakinek nem eltökélt szándéka a demokrácia felszámolása, akkor ennek a nyomásnak biztosan enged. Ez a nyomás a butaságot és a korlátoltságot ledöntötte volna. Aki ennek ellenáll, és kész arra, hogy mindent feláldozzon, nekimenjen az egész világnak, az nem ostobaságból teszi ezt. Az ilyen ember megszállott, és tudja, mit akar.

Az olvasót komolyan veszem, ezért arra nem térek ki, mennyire kell komolyan venni Orbánnak az EU elnökség átvételekor tett nyilatkozatait, hogy kész a médiatörvényt megváltoztatni, ha az nem egyezik az uniós jogszabályokkal. Ehhez mindjárt hozzá is tette: csak akkor, ha az unió más országainak törvényeit is megváltoztatják. Mivel pontosan tudja, hogy ez soha nem fog megtörténni, gyakorlatilag azt mondta, hogy semmit nem fog megváltoztatni.

Ezért érthetetlen a nyugalom azért, mert január 1-én nem érkeztek meg a szerkesztőségekbe az inkvizítorok. Július 1-én ugyanabban a helyzetben találja magát a megfélemlített és megalázott magyar sajtó, amelyre január 1-én reggelre ébredt. Amikor még nem volt világos számára, hogy július 1-ig egy félévet még a siralomházban tölthet. Sokan azt hiszik, hogy elmarad a kivégzés. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a hóhér készen áll, a kivégzések nem maradnak el.

Miután Orbán egyértelmű választ adott a világnak és saját népének a szándékait illetően, mindenkinek személyes felelőssége, hogy kialakítsa viszonyát a nemzeti együttműködés rendszeréhez. Ne áltassuk magunkat, ne hazudjunk, ne beszéljünk mellé. Ezek itt elhatározták, hogy eltaposnak bennünket, hogy alapvető emberi jogainktól megfosztanak, és az Állatfarm karámjába terelnek be minket. Egy embertelen gépezet dolgozik ezen, valóban zombinak tűnő jelenségek állnak naponta a nyilvánosság elé, és a legarcátlanabb hazugságokat vágják “a pofánkba” szemrebbenés nélkül. Mintha egy rossz álom lenne az egész. De nem álom. Ez a valóság. Teljesen hülyének néznek bennünket, infantilis jelszavakkal akarnak etetni, a fülkeforradalomtól a “megújulás gazdaságpolitikájáig”, mintha paródia lenne az egész.

Azzal, hogy Orbán nem volt hajlandó egy centit sem engedni a sajtószabadság felszámolásából, nyilvánvalóvá tette, hogy zsarnok. Egyértelműsítette, hogy diktatúrát épít. Szándékát nem rejtette véka alá. Ez az ember nemcsak rárontott a nemzetére, de hadat is üzent minden demokratának. A médiatörvény egy hadüzenet. Mostantól kezdve mindenkinek személyes felelőssége, hogyan viszonyul ehhez. Vétkesek közt cinkos, aki néma. Aki a legkisebb mértékben együttműködik a nemzeti együttműködés rendszerével, az részt vállal annak bűneiből. Aki a legkisebb mértékben legitimálja a diktatúra – demokratikus álcával történő – kiépítését, az osztozik a felelősségben. Teljesen világossá vált, hogy Orbán mire használja a parlamentet. Az első antidemokratikus lépésnél ki kell vonulni a parlamentből. Ha még egyszer egyéni képviselői indítvánnyal sorsdöntő törvényeket, alkotmánymódosításokat próbálnak megszavazni, megkerülve a törvényhozás demokratikus menetét, el kell hagyni a törvényhozást. Nem szabad legitimálni a diktatúra kiépítésének lépéseit. Egyértelművé kell tenni ország és világ előtt, hogy ami itt zajlik, nemhogy nem európai, de túl tesz lassan a legsötétebb keleti diktatúrákon. Orbánnak nem szabad megadni azt a látszatot, hogy amit kiépít, azt demokratikus módon tette. Mindenkinek lelkiismereti kérdéssé kell tenni, hogy meddig és milyen módon vesz részt abban a hatalmi gépezetben, amit egy cinikus diktátor a társadalmi szabadság megfojtására használ. Van élet a nemzeti együttműködés rendszerének államigazgatásán kívül is.

Gyurcsány Ferenc azt mondta, nincs szükség semmiféle radikalizmusra, Magyarországnak nyugalomra van szüksége. Magyarországnak valóban arra van szüksége, hogy ezen az úton végigmenjen, Orbán Viktor egy perccel se bukjon meg előbb, minthogy kiderülne mindenki számára igazi énje, és mielőtt ki nem józanodna az ország, ahol egy ilyen ember a legnépszerűbb politikus. Ezt a poharat fenékig kell üríteni. Ennek az embernek és hordájának örökre el kell tűnnie a közéletből, és a magyaroknak le kell számolniuk azzal, hogy mindig másokat tesznek bűnbaknak, soha semmiért nem vállalnak felelősséget, és az ingyen sörért, ingyen kolbászért odaadják a szabadságukat, a legszentebb szellemi értékeket is. A magyar közéletből és sajtóból távozniuk kell majd azoknak, akik ezt a hordát kiszolgálták és rászabadították az országra. Valóban nincs szükség semmiféle radikalizmusra, mert ennek a lehető legkisebb veszteséggel kell végbemennie. Nem szabad siettetni semmit, nem szabad semmiféle erőszakot alkalmazni velük szemben. De az nem igaz, hogy Magyarországnak most nyugalomra van szüksége. A nyugalom rossz szó. Hidegvérre van szükség. Belső lelki ellenállásra, a demokráciába, a demokratikus értékekbe vetett erős hitre, és azokhoz való ragaszkodásra. És mindenek előtt bátorságra.

Az Amerikai Népszava kezdettől fogva elutasítja az Orbán-rezsimet. Semmiféle kompromisszumot nem tart helyesnek. A diktatúrával szemben csak egyetlen magatartás elfogadható: a teljes tagadás. Hazudhatnak maguknak azok, akiket ez egzisztenciálisan érint, hazudhatnak azok, akik a mai napig nem ismerték fel a tévedésüket, de eljön az idő, amikor mindenki utolér majd bennünket. Akkor ne tessék majd azt mondani, hogy most érett meg az idő a teljes elutasításra, mert az nem lesz igaz. Akkor tessék majd egy kicsit becsülni azokat, akik kezdettől fogva ezt mondják, akik nem próbálták szépíteni, nem próbálták keresni a hatalom kegyeit, nem spekuláltak arra, hogy ők azért ezt túlélhetik.  Lehet hosszú sorokban Debreczeni József elé járulni, és bocsánatot kérni tőle mindazoknak, akik lehülyézték, akik rémhírterjesztőnek, hivatásos aggódónak nevezték. Akik majd évek múlva csatlakoznak a mi táborunkhoz, ne mondják majd akkor, hogy eddig nem lehetett ezt tudni, mert Debreczeni és mások már két évvel ezelőtt tudták ezt. Lássák be a tévedésüket.

Az Amerikai Népszava folytatja azt, amit egy évszázada tesz: kertelés, képmutatás, mellébeszélés nélkül száll szembe a törvénytelenséggel, a jogtalansággal, az emberi jogok sárba tiprásával. Ezt tette a náci diktatúra ellen, ezt tette a kommunista diktatúra ellen, és ezt fogja tenni az Orbán-diktatúra ellen is. Olyan hangosan kiált, ahogyan a torkán kifér, minden megalkuvás nélkül. És várjuk magunk köré a világ minden részén élő magyarokat, akik lelkileg vagy egyéb formában üldözöttnek, elnyomottnak, megalázottnak érzik magukat, akik lelkükben bujdosnak. Mi nem akarunk a médiapiacon pozíciókat szerezni, nálunk bizony a hír az néha keveredik a véleménnyel, mert még nem tudtuk feldolgozni, hogyan lehet a hazugságokat leírni úgy, hogy azokat ne terjesszük, ahogyan azt Szijjártóék a sajtó feladatának kigondolták. Mert még ordítunk a fájdalomtól és a tehetetlenségtől, hogy ez megtörténhetett. Nem is érdekel bennünket senki véleménye, nem is akarunk megfelelni senkinek, bennünket egyetlen cél vezet, hogy megőrizzük a gondolkodás, a vélemény szabadságát, lelkünk egészségét, hogy ne engedjük megnyomorítani magunkat, ne engedjük visszapréselni magunkat az öncenzúra, az elfojtás, a sorok közötti olvasás embertelen világába. És közösséget kívánunk nyújtani azoknak, akik ugyanígy gondolkodnak, és otthont keresnek. A mi újságunk nem a világ legjobb újságja, mi nem tudunk és nem is akarunk konkurálni 25 vagy 100 fős szerkesztőségekkel, mert ezt a lapot 4-5 önkéntes ingyen munkája tartja fenn. Ezt a mutatványt sem sokan csinálnák utánunk. A költségeket a nyomtatott lapunk bevételeiből fedezzük. De fenn akarjuk tartani a lélekben bujdosóknak ezt a szigetet, és a kezdeti nehézségek után majd letisztul minden. Nem kell aggódni.

Mi nem vagyunk riválisai senkinek. Nem kell irigykedni, féltékenykedni. Nekünk se tejfel. Nem kell jó magyar szokás szerint utálni minket. Nem jelentünk veszélyt senkire. Mi barátai vagyunk azoknak, akik nem adják meg magukat, és tisztelői mindenkinek, aki a maga lehetőségeihez mérten, tesz valamit. Élhetnénk világunkat Amerikában, azt a pénzt, amit a saját zsebünkből ebbe az újságba fektetünk, elkölthetnénk Floridában a pálmafák alatt is, ahonnan érdeklődéssel figyelnénk a tengerpartról, mi zajlik abban a kis országban ott a Duna-Tisza közén. De együttérzünk a kollégáinkkal, az ott élő emberekkel, felelősséget érzünk a hazánk iránt. Szerény eszközeinkkel pedig azon vagyunk, hogy ha korlátozzák a sajtószabadságot, akkor segítsünk, amivel tudunk. Magyar embernek hihetetlenül hangzik, de így van: önzetlenül. Ilyen is van. Ma még csak papíron szűnt meg a sajtószabadság, még mindent lehet mondani, mert az EU elnökség miatt túl nagy a figyelem. De eljön az idő, amikor ez elmúlik. Akkor még nagy szükség lehet ránk. De anélkül is szeretnénk csatlakozni és minden lehetséges támogatást megadni a civil ellenállásnak. Ehhez felkínáljuk a felületeinket, a segítségünket.

Várjuk azokat, akiknek elegük van, akik felismerték azt, amit mi, és akik keresnek egy helyet, ahol tehetnek valamit. Minden segítség elkel. Kollégákat, akik egész nap nem tudnak mit csinálni, mert elveszítették az állásukat. Jelenleg néhányan két időzónában élünk, én személyesen három hét óta az elmúlt napokban aludtam egyben négy órát. Kimerültek és fáradtak vagyunk.  De hiszünk abban, hogy talpra fog állni az, amit csinálunk. Ha valaki valami értelmes dolgot keres, ahol levezetheti az energiáit, értelmesen eltöltheti a napjait, és használható segítséget tud nyújtani, várjuk szeretettel.

És várjuk azokat is, akik áldoznának egy kis pénzt arra, hogy a diktatúrával szembeni ellenállás életben maradjon. Nevetséges, hogy egy tüntetésre nincs megfelelő hangosítás a Kossuth téren. Vicces, hogy a Szabad Magyar Televízió első felvételeinek lejátszása után a szervertulajdonos a havonta bérelt csomagunk túllépése miatt több mint 1500 dollárt leemelt a számlánkról, ami egy ekkora családi méretű vállalkozást, mint amilyen az Amerikai Népszava, alapjaiban renget meg. Elkészültek az újabb felvételek. Mondanom sem kell, az operatőrök, a vágók, Salamon András emberei mind ingyen munkában végezték mindezt. Elkezdtük a Szabad Magyar Televízió önálló oldalának beszerelését, de nem tudjuk a kész felvételeket lejátszani, mert nem kockáztathatom a 120 éves amerikai magyar újság létét azzal, hogy az előre nem látható forgalom miatt kisöprik a számlánkat. Amíg az csupán néhány ember magánügye, hogy hallható legyen olyan emberek véleménye a jelenlegi helyzetről, akik ma nem szólalhatnak meg egyetlen magyar televízióban sem (nem azért, mert kitiltották őket, csak nem kapnak megszólalási lehetőséget), addig hiába készültek el a következő adás felvételei, nem tudjuk lejátszani őket. A forgatócsoport jelen volt a pénteki tüntetésen is, de hogy mikor lesz látható, az nagy kérdés. Most azon töprengünk, hogy a YouTube-ról fogjuk beágyazni a felvételeket a website oldalára.

Igazából, nem számítunk senkire, és ez így van jól. Az Amerikai Népszava előfizetői küldtek adományokat, ebből tudtunk elindulni. Mi most is inkább az olvasókra számítunk. Csak azért, hogy ne mondhassa utólag  senki,  “miért nem szóltatok”, megkeresünk mindenkit, akinek érdeke lehet, hogy a demokratikus nyilvánosságot a legszélesebb körben támogassa. Mindenhol elutasítottak bennünket, vagy nem is válaszoltak, ami azzal a jó érzéssel tölt el bennünket, hogy nem a más pénzén élünk. Ezt senki nem mondhatja. Isten meg fog segíteni bennünket.

Aki ezt a lapot olvassa, az mindezt vegye figyelembe. Lássa, hogy mi mozgat bennünket, mik a céljaink, és hogyan állítjuk elő ezt a oldalt. Ha valaki azt látja, hogy nem frissülünk, akkor kalkulálja be, hogy hat óra különbség van New York és Budapest között. Amikor mi kelünk, ott már délután van. Nem bírunk mindennap két időzónában élni. Ha kicsit lemaradtunk, mondják csak azt nevetve: úgy látszik, elfáradt az a pár ember, alszanak a fiúk egy-két órát. Addig is társalogjanak nálunk nyugodtan. Mert nem ez a lényeg. Mi most még nem azért vagyunk, hogy tőlünk tudjanak meg valamit először. Eljön annak is az ideje. Mi most a reményt erősítjük, más lapokkal együtt, a szabad szóba vetett hitet és bizalmat szolgáljuk, egy szabad országból.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Amerikai Népszava az egyike a nagyon kevés magyar lapoknak, ha nem az egyetlen, amelyik nem függ senkitől. Nincs külön tulajdonosi érdek sem, mert én magam vagyok a tulajdonos. Nekünk nem dirigál senki. Nem attól függ a létünk, hogy kapunk pénzt valakitől vagy nem, szerez valaki pénzt nekünk vagy nem. Mi valóban szabadok és függetlenek vagyunk, amilyenről magyarországi kollégáink csak álmodhatnak. Ennek megvan az ára, hogy nem dobálózunk a pénzzel, de a szabadság édes íze jobb mindennél. Azokat a kollégákat sajnálom a legjobban, akiket szolgasorban tartanak, aztán még pénzük nincs. Pénzünk nekünk sincs, de szabadok vagyunk. Ide nem jönnek telefonok sehonnan.

És idővel egyre inkább érdemes lesz ránk figyelni. Amerikát például egyedülállóan fogjuk mutatni Önöknek. Az online kiadásunk most indult el. Olyan, mint egy csecsemő, de mindene megvan ahhoz, hogy egészséges, erős, szép felnőtt váljék belőle. Még előbb, mint ahogy újra demokrácia lesz Magyarországon.