„Ha összedugnánk a fejünket, mi Duna-menti népek, hogy mit akar a másik?”
„Mit akarok én?! Én akarok maradni az igazgató!
„De milyen áron?”
„Hogyhogy milyen áron?! Mindenáron!”
(Kern András: Guváti)
Catherine Ashton minden bizonnyal ott volt tegnap a megnyitóünnepélyen, de jól elbújhatott, mert én nem láttam. Vagy nem volt ott, de a mai tárgyalásokon már megjelent (igaz ugyan, hogy csak egy maroknyi kiválasztott újságírót engedtek a közelébe, hiába „akkreditálódhatott” — a Külügy honlapja megfogalmazásában — több száz az eseményekre).
Visszaértem Brüsszelbe, és hála az m2 online közvetítésének, élőben nézhettem a zászlóátadás ünnepségét. Dezső még nem ért haza, de a lelkemre kötötte, hogy 17h55-től nézzem, el ne szalajtsam. Végül 18h22-kor esett be, de mondtam, nyugi, eddig még csak a lakodalmas nép gyülekezett, és szép, nemzetiszín világítás mellett szól a gyászzene.
Arra most inkább ne térjünk ki bővebben, hogy milyen amatőr is volt az egész műsor, tele bakikkal. A kedvencem Bakos Piroska volt a nemlátszómatyóhímzéses pink sálban, aki élő adásban kérte meg a népet: ne vigye magával a tolmácskészüléket (már láttam is lelki szemeimmel Gizi nénit a WC bejáratánál: „Aranyoskám, mi van a zsebjébe’, csak nem egy kis tómácskészülék? Az marad itten, ejnyebejnye!”), a berecsegő CB rádiókkal, megkésve bekevert tolmácsolással, Rúzsa Magdi nemértem dalával, de ízlések és pofonok.
Viszont:
- Az Örömóda, azaz az Európai Unió himnusza valahogy kimaradt a repertoárból.
- Úgy kerestem Catherine Ashtont, mint annak idején a Tesz-Vesz Város karácsonyi kiadásában a kukacot, de a zistennek nem láttam, pedig a külügy tegnap még égre-földre esküdözött, hogy ott lesz.
- “A miénk Európa egyik legrendezettebb államháztartása, csökkentjük az államadósságot, és egy éven belül teljesen újraszervezzük az országot. Ezt az elszántságot, hitet, energiát ajánlják fel a magyarok az Uniónak.” “Csodát nem tud tenni a magyar elnökség, de képes lehet megdörzsölni a palackot, hogy ismét előbújjon a szellem, amit úgy hívnak: Európa megújulása.” – ezt pedig nem is kell kommentálni; a médiatörvény annyit minden bizonnyal elért már most, hogy Orbán megnyilvánulásainak szépsége a maguk pőre valójában mutatkozhatnak meg, ekkora demagóg hülyeség esetében mindenféle rávilágító gyalázatos, a magyar sajtóban megjelenő vélemény csak feleslegesen befolyásolná a dolog ideológiai mondanivalóját, és főleg élvezeti értékét.
- És mert egyébként is megteszi helyettünk a külföldi sajtó: a La Une francia nyelvű belga csatorna híradójának tudósítója a megnyitót csak futólag említette, annál inkább volt szó a médiatörvényről és a válságadókról.
Győri Enikő uniós ügyekért felelős államtitkár szerint a magyar elnökség legfontosabb feladata az, hogy közelebb hozza Európát a magyarokhoz.
A magyarok többsége számára az EU egy megmászhatatlan elefántcsont-torony és atyáskodó fejőstehén, valamint egy rögtönítélő igazságos Mátyás király hibridje – nem igazán értjük, de pízt azt aggyon, és ha nem tudunk a külfölddel megegyezni, tegyen igazságot, de persze a mi javunkra.
A magyar fél az EU-tól, mert nem érti – külföldiül van, lassú, demokratikus, más, mint mi, és a megértéséhez nyitottság és gondolkodás kell, ezt meg mi nem szeressük. Nekünk vezér és érzelmek kellenek: most itt van Orbán, adtunk neki kétharmadot, hát nehogymár ne tudna Brüsszellel is elbánni, majd ő megmondja nekik. Csak annyira játssza az európait, hogy ne nézzék ki teljesen, milyen ravasz gyerek is ez a mi Viktorunk, de háta mögött a magyar zászlóerdő, nem danolja az Örömódát, nem hódol be nekik, és nem változtat sem a médiatörvényen, sem a válságadókon.
Ne foglalkozzunk azzal, hogy mi megy a külföldi sajtóban: úgysem értjük, tanulnának meg magyarul mind, aztán meg úgyis lesz olyan magyar fordítás, amilyet mi szeretnénk, nem kell mindennek benne lennie.
Véletlenül se akarjunk már európaivá válni: legyen Európa magyar, jöjjön ő hozzánk, ha akar valamit. Ne mi akarjuk felfedezni sokszínűségét, tanulni tőle, részévé válni – legyen hálás az Unió, hogy egy fülkeforradalmár nép most fél évig kölcsönadta vezérét, hogy végre rendben menjenek a dolgok.
„Sanyi, hozd be a szalámis kenyereket, hadd éljenek!”
