Bartus László: Olvassuk el utólag még egyszer 2014. április 7. hétfő 21:18

Az alábbi cikk “Utolsó figyelmeztetés” címmel, április 3-án, három nappal a választás előtt jelent meg az Amerikai Népszavában. Rájöttem, milyen érdekes ezt a cikket a három nappal későbbi eredmények ismeretében újra olvasni. Ebben a cikkben szerény személyem kétharmados Fidesz-győzelmet jósol, amikor a “kormányváltók” még javában győzelemről beszéltek. Lehetne évekkel korábbi cikkeket is idézni, amelyekben előre leírtuk, mire megy ki a játék, és Orbán hogyan jelenti majd be a “minden kételyt és bizonytalanságot eloszlató átütő erejű győzelmet”, és a rendszer legitimációját, amikor a szavazók “az elmúlt négy év vitáit lezárják”. Ahogy lehetne idézni írások tucatjait arról, hogy a bojkott miért az egyetlen jogállami válasz, hogyan lehet kivitelezni, és hosszú távon is miért az egyetlen lehetséges stratégiailag helyes lépés. Számos más írást lehetne most újra bemutatni, milyen kétségbeesést, tehetelenséget és teljes megsemmisülést okoz majd ez a választási vereség, amely elkerülhetetlen, mert a rendszer jellegéből következik. Több cikkben szó szerint “közös kivégzésről” beszéltem, de senkit nem érdekelt, a kivitelezés lehetetlenségéről beszéltek, ami nem igaz, és sétáltak a szakadékba. De nincs kedvem előszedni mindent, megmarad az utókornak. Ezt az egyet azonban, mivel három nappal a választás előtt született, érdemes elolvasni a választás után újra. Gondolom, most az összes jól fizetett politikai tanácsadó lemond. Íme az Utolsó figyelmeztetés című írás:

“A vasárnapi választások előtt mély hazaszeretettől és felelősségérzettől hajtva még egyszer felszólítjuk a demokratikus érzelmű magyar embereket, hogy ne menjenek el vasárnap szavazni, bojkottálják az Orbán-rendszert.

Aki vasárnap elmegy szavazni, megássa Magyarország sírját, bebetonozza Orbán Viktor antidemokratikus rendszerét, évtizedekre elszakítja Magyarország lakosságát a modernizációtól, a szabadságtól, a nyugati demokráciáktól. Ennek a választásnak nem az a célja, hogy a népakarat érvényesüljön, a nép választási lehetőséget kapjon, hanem az, hogy legitimálják az elmúlt négy év törvénytelen cselekedeteit, az alkotmányos rend megdöntését, az Alkotmány törvénytelen eltörlését, az illegitim alaptörvényt, a Schmitt által aláírt alkotmányellenes sarkalatos törvényeket, Orbán Viktor jogilag kiépített fasiszta diktatúráját.

Hazudik a kollaboráns ellenzék, amikor azt állítja, hogy bármilyen (akár matematikai) esélye is lenne győzni vagy megakadályozni Orbán kétharmados győzelmét. Ezért a hazugságért nem érdemes lemondani a jog útjáról, mert demokratának csak az nevezhető, aki hisz a joguralomban, és a tetteit nem politikai megfontolások, praktikusnak vélt döntések és hamis illúziók vezetik, hanem a jog tisztelete és követése.

A jogtisztelő magatartás a törvényes 1989-es Alkotmányhoz való ragaszkodás, az abban foglalt alkotmányos rend megvédése, amelyet az Alkotmány nemcsak minden magyar polgár jogának, hanem kötelességének is nevezett. Orbán maga jelentette be a NENYI-ben az alkotmányos rend megdöntését. Aki elmegy a szavazásra, és a részvételével legitimálja az Orbán-rendszert, nem demokrata, nem jogkövető polgár, hanem az Alkotmány és a köztársaság árulója. A NER nem más, mint a NENYI és a „fülkeforradalom” következménye. Új rendszer, amelyre az Alkotmány nem adott felhatalmazást. Erre – a „fülkeforradalomra” hivatkozva – Orbán Viktor adott felhatalmazást magának.

De „fülkeforradalom” nem létezik, bármilyen nagyságú országgyűlési választási győzelmet sem lehet forradalommá nyilvánítani. Az Alkotmány szászázalékos győzelem esetén sem teszi lehetővé az alkotmányos rend megváltoztatását. Az Alkotmány megváltoztatására az Alkotmány ad lehetőséget, de az alkotmányos rend megváltoztatására nem. A Btk. életfogytiglani szabadságvesztéssel rendeli büntetni annak a bűncselekménynek az elkövetését, amelyet Orbán Viktor és társai elkövettek. Ez a legsúlyosabb államellenes bűncselekmény.

Demokrata akkor sem mondhatna le az Alkotmány és az alkotmányos rend védelméről, ha a puccsisták által kiírt választáson bármekkora győzelmet arathatna. Az illegális és illegitim alaptörvény által kiírt választások jogi értelemben törvénytelenek. Az illegális alaptörvényre épülő valamennyi törvény és rendelkezés semmis.

Ezen a választáson azonban azok is részt akarnak venni, akik egyébként egyetértenek a jogi helyzet fenti értelmezésével, mert a jogkövetésnél és a törvény tiszteleténél fontosabbnak tartják azt a praktikus szempontot, hogy a szavazatukkal leváltsák, vagy a kétharmados többség megszerzésében megakadályozzák Orbánt. Ha erre lenne esélyük, akkor sem demokratikus és jogállami a gondolkodásmódjuk, és az abból fakadó hatalomgyakorlás nem lehetne sem törvényes, sem jogállami, sem demokratikus. Nemcsak azért, mert kénytelenek lennének a jogilag kiépült diktatúra alaptörvénye szerint és annak keretei között működni. Nemcsak azért, mert ahogy a választás kiírása is törvénytelen, annak bármilyen eredménye is semmis. Hanem azért is, mert akiknek nem számít az Alkotmány, akik lemondanak az alkotmányos rend megvédéséről, azok nem demokraták, és akik nem demokraták, azok nem képesek igazi jogállami demokráciát működtetni, és hitelüket is veszítik ezzel.

De a magukat demokratáknak nevezők úgy mondanak le az alkotmányos rend és az Alkotmány védelméről, hogy esélyük sincs arra, amiért ezt megteszik. A legdrágább árat fizetik semmiért.

Az Orbán-rendszer lényege, hogy az alaptörvényben a „keresztény” alapokra való hivatkozással jogilag megalapozza egyetlen politikai irányzat jogát a hatalomgyakorlásra. A rendszer egyetlen ideológiával azonosítja a nemzetet, és elvitatja a hatalomgyakorláshoz, a nemzet vezetéséhez és befolyásolásához azok jogát, akik nem azonosulnak ezzel az ideológiával.

A rendszer úgy épült ki, hogy állandó kisebbségbe szorítsa azokat, akiket nem tekint a nemzet legitim képviselőinek. A rendszert létrehozó politikai irányzatot nem lehet demokratikus úton leváltani. Nincsenek demokratikus és szabad választások, mert az alaptörvény nem is teszi lehetővé, hogy ilyenek legyenek.

Minden törvényt ennek rendeltek alá. Már az alaptörvény megszületése után jeleztük, hogy nem lesznek demokratikus és szabad választások, mert a Fidesz alaptörvényébe ütközne. Az alaptörvény olyan törvények bevezetését követeli meg, amelyek kizárják azt, hogy a politikai katolicizmussal azonosított nemzeti identitáshoz nem tartozó „idegenek” kormányozzák az országot.

A politikai jóslataink beváltak, valóban kizárt, hogy demokratikusan leváltható legyen az Orbán-kormány, a rendszer pedig mindenképp. Ebben a helyzetben két út közül lehetett választani: vagy beletörődnek a magyar demokraták, hogy ez a rendszer, Orbán leválthatatlanul uralkodhat, rájuk az általa meghatározott keretek között állandó „ellenzéki” szerep vár, Magyarország pedig egy primitív diktatúra, keleties despotizmus, antiszemitizmusra épülő nemzeti identitás, a szabadságtól elzárt Patyomkin-világ lesz a nyomorgó tömeggel, vagy követeli vissza a szabadságot, a szabadságot biztosító Alkotmányt és a jogállamot.

A demokratikus ellenzék az előbbit választotta, elfogadta a rendszert, tudomásul vette az államellenes bűncselekménnyel létrehozott diktatúrát, és hajlandó lett arra, hogy legitimálja a törvénytelenséget. Megváltoztathatatlan tényként kezeli, hogy Orbán Viktor demokratikus választáson megszerzett többség birtokában egy fasiszta rendszert vezetett be. Mintha Felcsút jobboldali középpályása valóban a mennyből szállott volna alá, és vele szemben nem lehetne ellenállást kifejteni, vele konfrontálni, rajta az Alkotmányt és a törvényeket számon kérni.

Akkor lett nyilvánvalóvá, hogy az ellenzék nem a magyar népet, nem a magyar lakosságot és nem a magyar demokratákat képviseli, amikor az ún. választási kampány finisében „kormányváltó szövetségnek” nevezte el magát. A nevében is deklarálva és lemondva az Orbán-rendszer megkérdőjelezéséről, és az Orbán-rendszer megdöntéséről. Ez a leleplező lépés kizárólag Orbán érdeke, a Fidesz forgatókönyve. Orbán olyan hatalommal rendelkezik az ellenzéki összefogást vezető MSZP fölött, hogy a választási kampányban lemondatta a törvénytelen rendszer megdöntésének követeléséről általa az egész „szövetséget”.

A választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok lemondtak arról, hogy saját külön utas véleményüket megfogalmazzák, ezért az MSZP alá beterelt ellenzék kivétel nélkül Orbán és a Fidesz irányítása alá került. Ha nem a Fidesz akarja, az MSZP soha nem állt volna össze Gyurcsánnyal. Ezt éppen akkor tette meg, amikor leginkább ellenezte. Ezt nem lehet mással magyarázni.

Akik nem hisznek a pártpénztárnokok alá- fölérendeltségi viszonyában, Simicska Lajos zsarolási potenciáljában, hogy mi mindenről tudnak (lásd: Simon bebuktatása), azoknak is be kell látniuk, hogy minden előzetes jóslatunk bekövetkezett: nincs esélye az ellenzéki összefogásnak sem nyernie, sem a kétharmadot megakadályoznia. Be kell látniuk, hogy nem az ellenzék – egyébként minden demokratikus normát meghazudtoló – összefogásán múlott a választás eredménye, mert az összefogás megvalósult, de a mi véleményünk igazolódott be: együtt nem többen, hanem kevesebben lettek, megkötözték magukat és egymást, és még olyan eredményt sem érnek el együtt, mint külön-külön elérhettek volna. S végül el kell ismerniük, hogy a „kormányváltó szövetség” lemondott a rendszer megváltoztatásáról. Nem rendszert, hanem kormányt akar váltani.

A kérdés az, hogy igazi demokrata az Orbán-rendszeren belül akar látni egy baloldali kormányt, amely a Fidesz alaptörvénye szerint működteti az országot, vagy egy demokráciát akar, ahol szabad és egyenlő választások vannak, ahol mindenki azonos jogokkal rendelkezik? Aki szabadságot és szabad válastzást akar, az nem szavaz azokra, akik erről lemondtak.

Azt ugyanis látni kell, hogy aki most az Alkotmány megvédésről lemondva a „kormányváltó szövetségre” szavaz, az nem az Orbán-rendszer megdöntésére szavaz, hanem Mesterházy által vezetett baloldali kormányban reménykedik, amellyel szemben egy Orbán-vezette törvényes ellenzék áll. Ez az „ellenzék” viszont nem lehet sokáig ellenzékben, mert a „haza” nem lehet ellenzékben. Ez az ellenzék az általa elfogadott alaptörvény alapján azt állítaná, hogy nem magyarok (mert nem „keresztények”), hanem idegenek vezetik az országot, idegen szellemet és érdeket képviselnek a magyarokkal szemben. Minimum utcai zavargások lennének, méghozzá egy puccs által létrehozott illegális alaptörvény nevében. Ez a következménye a megalkuvó hazugságnak.

Erre szavaz, aki rájuk szavaz. Ha esélyük lenne győzni, akkor is polgárháború magvát hintenék el, amelyet szabadságharcként indítana a „békemenet”. Ez a vége annak, hogy a demokraták beletörődnek, elfogadják és legitimálják, hogy alkotmányosan legyen kimondva: Magyarország a „keresztény” magyarokkal azonos, és ez a magyar identitás. Akik nem tartoznak ebbe az identitásba, nem magyarok, legfeljebb magyar állampolgárok, de a magyarok identitásával, szellemiségével és érdekeivel szemben állnak. Az Alkotmány ezt az identitást tiltotta. Az 1989-es Alkotmány szerint nincs magyarabb magyar, a világnézet nem különbözteti meg a polgárokat, és nem foszt meg senkit a jogaitól. Akinek nem kell ennek az Alkotmánynak a védelme, és nem ragaszkodik hozzá, az lemond arról, hogy ezt a középkori, beteges megkülönböztetést megváltoztassa.

De a magát „kormányváltónak” nevező áruló ellenzék hazudik akkor is, amikor azt mondja, hogy leválthatja ezt a kormányt, és hazudik akkor is, amikor azzal veszi rá az Alkotmány elárulására a demokraták tömegeit, hogy ezzel legalább a kétharmadukat megakadályozhatják. Úgy járnak majd a demokraták, akik hisznek nekik, mint Pinokkió, akinek fülei és patái nőttek, és szamárrá változott. De nem lesz senki, aki feloldja őket a varázslat alól.

Orbán úgy szerez majd kétharmadot, hogy a rendszerében még hatalmas tartalékok maradnak, amelyeket nem is kell majd igénybe vennie ehhez a csaláshoz. Előre mondjuk: a választás után bejelenti, hogy a szavazással a magyar nép megerősítette az elmúlt négy év valamennyi törvényét, benne az alaptörvényt, megerősítette az új rendszert, és újabb kétharmados többséggel megbízta a „nemzeti kormányt”, hogy amit elkezdett, azt folytassa, és fejezze be. A rendszer legitimitásához és a választások tisztaságához nem fér kétség, azon részt vett az ellenzék. A demokráciát mutatja, hogy még soha ennyi párt nem indult.

A demokratákat megalázza az ellenzék még azzal is, hogy azért szavazzanak rájuk, hogy „igazságosabb és fenntarthatóbb legyen a rezsicsökkentés”, ingyenes legyen az oktatás, a sör, a kenyér, a nyelvtanulás. Olyan állatságokra kell szavazniuk, amelyek ellentétben állnak minden demokratikus és jogállami, szabad piacra épülő nyugati kapitalista ország alapelveivel. Olyanokat, amiket Mesterházy mond, csak az Orbánhoz hasonló demagóg fasiszták és dél-amerikai baloldali populisták mondanak. Mindkettő vége nyomor és polgárháború.

Szégyen és gyalázat, hogy a világ legnagyobb ökörségei ellen nem emeli fel a szavát Gyurcsány, Bajnai, Bokros, Kuncze, Bauer és mások, hanem beállnak hazudozni közéjük. Azért, mert az első hazugságot követi a többi, és utána már nincs megállás. A világ röhejeivé váltak ennek az „összefogásnak” az abroncsai között. Mi pedig, elárult és cserbenhagyott liberális demokraták, csak állunk, mint szamár a hegyen, és nem hiszünk a szemünknek, hova jutottak ezek az emberek, akikben bíztunk, mint épeszű liberális demokratákban.

Ezt az ellenzéket a Fidesz csomagolta egy pakkba. A Fidesz alázza meg őket, és egy csomagban tart április 6-án kollektív morális és politikai kivégzést nekik, miközben ők ezért cserébe legitimálják Orbán rendszerét, és szemet hunynak a legsúlyosabb államellenes bűncselekmény fölött. Ahogyan azt már voltunk szívesek két évvel ezelőtt is megírni, a választási részvételével ez az ellenzék öngyilkosságot követ el, mindent veszít, és semmit nem nyer. Nem korlátozza, nem felszámolja Orbán diktatórikus rendszerét, hanem jó erősen bebetonozza.

Amit kapnak ezért, az a júdáspénz. Megkapják Orbántól a pártpénzt (zsebpénzt fizet nekik a költségvetésből, amelyet saját tulajdonaként kezel), és megkapnak valamennyi képviselői helyet, hogy a demokrácia hazug látszatát megtartsák. Ezért Orbán fizet nekik valamennyit, amennyit ő akar, és naponta megalázza őket az egykori parlament épületében. Aki elmegy szavazni erre az ellenzékre, az erre a paktumra szavaz, erre mond igent, és ezt a megélhetési ellenzékiséget támogatja. Az ellenzék kizárólag ennek megszerzése miatt hazudozik, hogy bármilyen esélyük van győzni, vagy a Fidesz abszolút győzelmét korlátozni.

Nincs igazuk azoknak a demokratáknak sem, akik csupán praktikus szempontok alapján ítélik meg a választás bojkottját. Magyarország azért jutott a létezés küszöbére, mert nem ismer elveket és elvszerűséget. Lelkileg oly mértékben korrumpálódott, hogy észre sem veszik, hogy a legszentebb eszméket, elveket is feladják, elárulják vélt vagy valós praktikus haszon miatt. Ezért azt gondolják a bojkott ellenzői, hogy ha az ellenzéki pártok nem bojkottálnak, akkor nincs értelme az egyéni bojkottnak. A farok csóválja megint a kutyát, de ennél is többről van szó.

Az egyéni bojkottnak nagy súlya van, mert ha az egyén nem alkuszik meg a rendszerrel, nem követi el ugyanazt az árulást, amit elkövetnek az ellenzéki pártok, akkor megmaradhat igazi ellenzékinek. Aki most elmegy szavazni, az elismeri és elfogadja az Orbán-rendszert minden törvénytelenségével együtt. Aki most szavaz, az nem mondhatja többé, hogy ez a rendszer illegitim, mert a választási részvételével elfogadta legitimnek. Az ember bensőjében változás következik be. Lelkileg megnyomorodik, és a rendszer alattvalójává görnyed belül. Rászakad a választások után egy kilátástalanság, reménytelenség, és egy kimondatlan bűntudat is. Az Orbán-rendszerben igazi ellenzéki csak az marad, aki nem szavaz.

Akik abban reménykednek, hogy konszolidálódik a rendszer, ha belesimulnak és nem konfrontálnak vele, azok tévednek. Ez a rendszer nem konszolidálódni, hanem durvulni fog. A félelem meghunyászkodásra és az igazi ellenzéktől való elszakadásra ösztönzi majd azokat, akik megalkudtak. Akik nem hajlandóak az Orbán-rendszert legitimnek tekinteni, azokat üldözni fogják. Először csak olyan hamis vádakkal, rágalmakkal, amelyek ellen nem tudnak védekezni, amelyek még nem arról szólnak, hogy a rendszer ellenségei. De később terroristának minősítik majd a demokratikusan gondolkodókat. A megalkuvók elnyomása pedig erősödni fog. Orbán természete a harc és minél nagyobb hatalmat akar. Egyre kevébé tűr majd bármiféle ellentmondást.

A választási részvétel az ország kapitulációját jelenti, a diktatúra célegyenesbe fordulását. A választástól való távolmaradásnak nincs jelentősége: Orbán akkor is ugyanakkora győzelmet arat, ha elmennek a rendszerét legitimálni a demokraták, és akkor is, ha távolmaradnak.

Ez az utolsó figyelmeztetés és vészcsengő.

Ne legitimáld az Orbán-rendszert! Bojkottálj! Tiltakozz! Ne szavazz!”