New York – Jonathan Asser több évig foglalkozott brit börtönökben a legerőszakosabb bűnözőkkel. Erre a tapasztalatra építette a Starred Up című játékfilm forgatókönyvét. Az élethű, a nem börtönjárt néző számára elborzasztó börtöni körülmények és az elítéltek közötti viszonyok megjelenítése a filmvásznon igazán kiváló. Kár, hogy a történet és a börtön bürokratái kicsit felszínesre, karikatúra-szerűre sikeredtek.
Főhősünk, Eric (a nagyszerű Jack O’Connell) 19 éves és idő előtt kerül egy felnőttek számára kijelölt börtönbe. Kiderül, hogy Eric apja, akivel nem volt közeli kapcsolata, is ebben a börtönben van. Eric gyorsan felfogja a börtön belső hierarchiáját, de makacs, kötekedő természete miatt azonnal konfliktusba kerül börtöntársaival. Ráadásul az egyik börtönfelügyelőnek nem tetszik Eric viselkedése (a történet legkiugróbb karikatúrája) és csak az alkalomra vár, hogy lecsaphasson rá. A fiatal férfi senkiben sem bízik, senkivel sem barátkozik, megszokta, hogy csak saját magára hagyatkozhat és látszólag nem fél semmitől. Viszont tévedés lenne azt hinni, hogy egy negatív, fekete-fehér figura. Amikor rájön, hogy hibát követett el, saját kárára próbálja helyrehozni. Látszólag megvan benne a jóra való késztetés is.
Eric apja, Neville (a szintén remek Ben Mendelsohn) megpróbálja megnyerni fia bizalmát, és végül sikeresen rábeszéli, hogy vegyen részt egy terápiás csoport munkájában, amely a konfliktusok erőszakmentes megoldását próbálja megtanítani a tagoknak. A csoport civil vezetője valamilyen oknál fogva fő riválisa a börtönfelügyelőnek és konfliktusuk főleg Eric sorsáról szól. Mint várható, főhősünk nem nagyon számíthat happy end-re.
A film erőssége a színészjátékban és a helyismeretben van. A történet és a két fő karakter mellett a szereplők felépítése elég gyenge. Ráadásul a szereplők erős akcentussal és szlangben beszélnek, így néha egy ehhez nem szokott néző számára nehéz követni a gyors párbeszédeket.
Starred Up, brit játékfilm,
Írta: Jonathan Asser
Rendezte: David Mackenzie
