Bartus László: A Fidesz markában 2014. március 10. hétfő 18:03

Elég megdöbbentő, hogy senki nem teszi szóvá a „demokratikus” oldalon, hogy az MSZP vezette „Összefogás” új kampányjelszava mit jelent. Tudható volt eddig is, hogy az ellenzék választási részvétele legitimálja majd az Orbán-rendszert. De arra senki nem számított, hogy a „Kormányváltás” jelszavával ezt a legitimációt már hetekkel a választások előtt megadja.

Mit jelent a „Kormányváltás” jelszó? Azt, hogy nincs „Rendszerváltás”, a rendszerváltás programját felejtsük el. Kormányváltás sem lesz, rendszerváltás sem lett volna. De ha ennek célkitűzéséről is lemond a „demokratikus ellenzék”, azzal a „demokratikus” jelzőtől fosztja meg saját magát. Az Orbán-rendszer nem demokratikus rendszer. Aki nem követeli a demokrácia visszaállítását, az nem demokrata.

A „Kormányváltás” jelszavának azt leszámítva, hogy nem „Rendszerváltás”, semmiféle üzenete nincs. Minden parlamenti választáson azzal a célkitűzéssel indul az ellenzék, hogy leváltsa a kormányt, és kormányváltás legyen. Ha az ellenzék ezt kampányjelszóvá teszi, azzal semmi más célja nem lehet, minthogy azt demonstrálja: ez az ellenzék legfeljebb kormányváltást akar, de nem akar rendszerváltást. A jelszó célja az, hogy még a figyelmet is elterelje arról, hogy itt a rendszer visszaállításáról kellene beszélni.

Mindezt annak fényében kell vizsgálni, hogy a Demokratikus Koalíció vezetői több ízben kijelentették, az Orbán-rendszer puccs eredménye, államcsíny történt, az alkotmányos rendet nem legitim módon változtatták meg. Kezdetben az ellenzék programja az Alkotmány, a demokrácia, a jogállam visszaállítása volt, ma már csak „kormányváltást” hirdetnek a rendszeren belül. Vajon mi indíthat erre egy „demokratikus ellenzéket”? Ráadásul abban a helyzetben, hogy esélyük sincs se kormányt váltani, se rendszert váltani.

Csupán egyetlen magyarázat létezik: ez a kampányjelszó a Fidesztől származik. Ennek a jelszónak annyira nincs semmi más üzenete azon kívül, hogy lemond az ellenzék a rendszerváltásról, és ezt a kérdést örökre leveszi a napirendről, hogy logikus magyarázat csak abban az esetben képzelhető el, ha feltesszük a klasszikus kérdést: kinek az érdeke? Ez kizárólag a Fidesz érdeke.

Még azt sem lehet mondani, hogy kampányérdek áll mögötte, mert a rendszer megváltoztatásáról való burkolt lemondás (már amennyiben észreveszi ezt a finom utalást a baloldali szavazó), nem szaporítja, hanem csökkenti a szavazók számát. Az „Összefogásba” tömörült pártok támogatói nem kormányt akarnak váltani többségükben, hanem rendszert. Nem azt akarják, hogy Orbán Viktor rendszerét ne Orbán, hanem Mesterházy irányítsa, hanem igazi demokráciát akarnak. Az új kampányjelszóval a baloldal csendben, észrevétlenül lemond erről a követelésről, és elsimítja az alkotmányos rend megdöntése, a puccs utáni hullámokat. Legitimálja a rendszert.

Nem ismerjük a részleteket, hogy ki, mikor és hol döntött arról, hogy a választás előtt néhány héttel az „Összefogás” jelszavát „Kormányváltás” jelszóra cserélje. De a magyar belpolitika elmúlt húszéves történelme több alkalommal bizonyította, hogy a látszólag szemben álló politikai ellenfelek a háttérben nagyon is jól képesek együttműködni gazdasági vezetőik jóvoltából: elég a Fidesz székházügyére, az egykori TV3 csatornára, a rádiófrekvenciák ügyére gondolnunk, amelyek a közvélemény előtt is egyértelműek voltak.

Ezért semmi összeesküvés-elméletről nincs szó, hanem a magyar valóság mély ismeretéről, amikor a rendszerváltásról való lemondás, a „kormányváltás” jelszó mögött a Fidesz mocskos mancsát gyanítjuk, és hitem szerint nem is tévedünk. Ez rávilágít az ellenzéki megmondó emberek és a sajtóbérmunkások tévedésére is, amikor azt akarták elhitetni, hogy a Fideszt nem érdekelné az ellenzék választási bojkottja, cseppet sem számítana, ha az ellenzék nem legitimálná a választási részvételével a rendszert.

A „Kormányváltás” jelszava a legerősebb konszolidációs játszma, és az Orbán-rendszer legitimálásának és sínre helyezésének legfontosabb mozzanata. Ezt nem lehet sem véletlennek tartani, sem az ellenzék „butaságának” betudni, mert erről mindenkinek azonnal eszébe kell jutni, hogy „hát nem rendszert akarunk váltani”? A „Kormányváltás” jelszava egy negatív üzenetet hordoz: azt jelenti, hogy nincs szükség rendszerváltásra, az Orbán-rendszer törvényes, legitim, a magyar demokrácia és az alkotmányos rend nem sérült.

Ezt hazugságot kijelenteni senki másnak nem áll érdekében, csak a Fidesznek. Aki ezt az „összefogás” nevű antidemokratikus szerveződésben keresztülvitte, az a Fidesz embere. Nem is csak úgy gondolom, hogy akaratlanul a Fidesznek dolgozik, hanem meggyőződésem szerint de facto a Fidesz irányítja. Ebből az is látszik, hogy Orbán Viktor tisztában van rendszere törvénytelen jellegével, és ma semmi nem fontosabb számára annál, minthogy a puccs és a legitimációs hiány lekerüljön a napirendről. Erre hajlandó pénzt áldozni, a politikai ellenfél gazdasági emberének ígéretet tenni, hogy eltartják az intézményrendszerét és a sajtóját. Le van itt zsírozva minden.

Hogy Orbánnak mennyire fontos volt az ellenzék választási részvétele, amellyel legitimálja a rendszert, az is mutatja, hogy minden eshetőségre felkészülve kínáltak hatalmas pénzeket gátlástalan szélhámos embereknek, hogy induljanak el fantompártként is akár a választáson, hogy megteremthesse a demokratikus választások hamis látszatát. Nem lett volna könnyű megmagyarázni, hogy épp az ismert és valódi ellenzéki pártok nem bojkottálják a puccs miatt a választást, de bevállalta ezt is. Majd mondanak valamit, ahogy eddig is mindig mondtak valamit.

Az „Összefogásba” terelés is a Fidesz érdeke volt, személyes meggyőződésem szerint ebben a kérdésben is a Fidesz győzte meg az MSZP-t, nem a patetikus baloldali „választói akarat”, amelyről azóta kiderült, hogy semmiféle választói akarat nem állt mögötte, hanem kizárólag a balliberális értelmiségi és média elit. De az MSZP soha nem ment volna bele magától abba, hogy Gyurcsányt bevegyék ebbe az „összefogásba”, ezt tükrözte végig a párt magatartása, és Mesterházy Attila október 23-a utáni reakciója is.

De azzal, hogy a Fidesz egy zsákba gyömöszölte az MSZP közreműködésével valamennyi lehetséges ellenfelét, megkötözte ezzel a kezüket és a lábukat, és a szájukat is befogta, megoldotta azt a problémát, hogy akár egyetlen legitim és igazi ellenzéki párt is napirenden tartsa a legitimáció, puccs és a rendszerváltás kérdését. A DK nem beszélhet ki az „összefogásból”, és Bajnai sem. Soha nem volt hazugabb és öngyilkosabb ideológia és stratégia ennél az „összefogás” nevű gittegyletnél, amely éppen a demokrácia lényegét feladva akarta állítólag visszaállítani a demokráciát, amelyről a „Kormányváltás” jelszavával most már előre le is mondtak.

Ezt tükrözi a „Kormányváltás” jelszavánál is beszédesebb és tragikusabb választási program, amelyet Mesterházy Attila három hónapos késéssel a múlt hétvégén hirdetett ki. Ez a program akkor is Magyarország elveszejtésének programja lenne, ha időközben nem törölték volna el önkényesen a jogállami, demokratikus Alkotmányt, és egy puccs által nem döntötték volna meg az alkotmányos rendet. A döbbenet az, hogy erre nem mondhatja ki a véleményét Gyurcsány Ferenc, Kuncze Gábor, Bajnai Gordon, és már Bokros Lajos sem, amely az önfeladásnak és az önmegsemmisülésnek olyan szintje, amely súlyos morális kérdéseket vet fel.

Az „összefogás” hamis nimbusza miatt nem mondhatják el a véleményüket egy olyan programról, amelyen a Fideszben is zártkörű haveri röhögést rendeztek, a hasukat fogva gurultak a földön a nevetéstől. Miközben a pesti értelmiség által kitalált „összefogásnak” kezdettől fogva a legkisebb szavazói támogatása nem volt. Az „Összefogás” létrejöttének egyetlen előnye, hogy utólag nem lehet azt mondani, hogy „bezzeg” ha az összefogás létrejött volna… Az „Összefogás” akkora bukás, hogy még a kampányról is le kellett venni.

Arra viszont még bukott állapotában is alkalmas, hogy Mesterházy Attila nyolcpontos programjáról tisztességben megőszült politikus és közgazdász tagjai se mondhassanak ítéletet. Pedig amit ez a program tartalmaz, még egy demokráciában is kiverte volna a biztosítékot: folytatja a magyar politikai elit felelőtlen ígérgetési versenyét, amely az országot idáig juttatta. Gyurcsány őszödi beszéde az ezzel való szakítást hirdette meg: erre mondta azt a becses mondatot, hogy „hazudtunk reggel, hazudtunk délben és hazudtunk este”. De a legnagyobbat most hazudja, amikor az „összefogás” esztelen és hazug mítosza miatt egy szava nincs erre a borzalomra.

Nézzük a „Kormányváltás” programját kemény nyolc pontban, amelyben már egyetlen szó nincs az elveszett Alkotmányról, demokráciáról és jogállamról, kizárólag populista és demagóg ígérgetésről. Mindezt nyilván ugyanazzal a hazug közhellyel indokolva, hogy „Orbán leváltása mindennél fontosabb”, csakhogy akik Orbánt le akarják váltani, azoknak ennél egy kicsit több eszük van. Mesterházy az orbánizmusban akarja legyőzni Orbánt, ami nem sikerülhet.

A program első pontja szerint „250 000 új, valódi munkahelyet teremtünk”, arról semmit nem tudunk, hogy miből, de ezt a pontot még Bajnai is át merte venni. 250 ezret ígérni a semmiből pontosan olyan, mint egymilliót, és akkor már az egymillió jobban hangzik. Orbán már szerzett ötszázezret Angliában és Németországban. „A fiataloknak garantáltan munkát vagy képzést adunk”, ezt teszi Orbán is, zajlanak a közmunkás tanfolyamok.

Bauer Tamásnak küldjük szeretettel közös programjuk második pontját, amely szerint „Másfélszeresére, 100 000 forintra emeljük a nettó minimálbért úgy, hogy a munkáltatók bérterhei nem növekednek”. Köszönjük, nagyon kedves, és ezt miből tetszenek fizetni, ha a munkáltatót ez nem terheli? Az állam gyártja a pénzt?  Csak a kormány jó szándékán múlik, ahogy Móricka képzeli?

Bokros Lajosnak küldjük nagy tisztelettel a következő programpontokat, hogy számolja ki azok költségvetési vonzatát: „A mikrovállalkozások leírhatják a társasági adójukból a bérekre rakódó közterheket”, „100 000 forintos nyugdíjig minden 65 év feletti 24 000 forint pluszpénzt kap, hogy meg tudja fizetni a gyógyszereit”.

Mesterházy Attila máris a szocialista pártállamban képzeli magát, ahol az állam alakítja központilag az élelmiszerek árát, és ehhez elég, ha a Központi Bizottság kiadja az utasítást. A program azt mondja, „jelentősen csökkentjük az alapvető élelmiszerek árát”. Hogyan? Ahogyan Orbán? Megparancsoljuk a péknek, hogy mennyiért süsse a kenyeret? Ehhez semmi köze a piacgazdaságnak.

A rezsicsökkentésről maga az ellenzék is azt mondja, hogy szemfényvesztő hazugság, de ugyanezzel kampányol mostantól az ellenzék is. Mesterházy szerint „Igazságos és fenntartható lesz a rezsicsökkentés”. Orbán ezzel a hazugsággal kampányol, az ellenzék meghirdetett programja pedig ráüti a pecsétet a rezsicsökkentésre, és hitelesíti még a bizonytalanok előtt is. Azt üzeni a szavazóknak, hogy Orbán jól teszi a dolgát.

Mesterházy Attila az ellenzék közös programjában teremtő csodákra is ígéretet tesz. „Radikálisan csökkentjük, majd megszüntetjük az elviselhetetlenül hosszú várólistákat” – szól a demagógia, és ehhez drága orvosi műszereket, vizsgálati módszerek technikai feltételeit kellene megháromszorozni és orvosokat kellene teremteni hozzá. Majd Gyurcsány Ferenc, Bauer Tamás, Bokros Lajos és Bajnai Gordon kiszámolja, honnan les pénz erre, és honnan lesz ehhez személyzet.

Mesterházy Attila nyolcadik pontja szerint „felszámoljuk a gyermekéhezést Magyarországon”. Ezzel csak az a baj, hogy ahol a gyerek éhezik, ott a szülő is éhezik, mert amíg a szülőnek van mit enni, addig a gyereknek is van, mert az utolsó falatját is nekiadja. Lehet ingyen reggelit és ebédet adni az iskolában, de akkor még mindig nincs vacsora, és nagy kérdés, hogy a stadionépítésekből megmaradó pénz hány ebédre elég.

De a lényeg nem ez. A lényeg az, hogy Magyarországán már az ellenzék is Orbán-rendszerében képzeli el a kormányzását, nem alternatívát kínál a diktatúrával szemben, hanem megalapozatlan ígéreteket tesz arra, hogy az emberek jobban élnek majd a diktatúrában, ha ők kormányoznak. Nyilván szemrebbenés nélkül felesküsznek Orbán antidemokratikus alaptörvényére, amellyel teljessé teszik az Orbán-rendszer legitimációját, törvényesnek az alkotmányos rend megdöntését, legitimmé tesznek egy puccsot, és bevégzik eddigi dicstelen művüket, hazaárulást.

Végtelenül szomorú, hogy ezt olyan emberekről kell leírni, akikkel elvileg egy oldalon állnánk.