Budapest – Terjed egy szöveg az interneten. Szerzője – számunkra legalábbis, – ismeretlen. Pedig, valaki írta, mert szellemes és a lényegről szól. A címet mi adtuk, a többi az eredeti szerző műve.
Tisztelt Nagyon Hülye Választópolgár!
Fideszes aktivistánk a közeljövőben felkeresi Önt, hogy adja nekünk a támogató aláírását.
Ön most nagyon fontos nekünk.
Már nem tekintjük Önt panel prolinak, vidéki bunkónak, nyuggernek, szellemi homlesznek.
Már abban sem hiszünk, hogy csak az Ön generációjának kihalásával teremthető meg a modern társadalom Magyarországon. Magyarnak tartjuk akkor is, ha nem ránk szavazott, sőt akkor is, ha nem lép be a Magyar Csapatba.
Felejtse el a sértéseket, mi is elfeledtük, hogy mivel sértegettük Önt, Tisztelt Választó, mert most szükségünk van az együttműködésére. Folytatni akarjuk a nagyszerű kormányzásunkat.
Továbbra is trafikot, földet, kaszinót, állami állást adunk a haveroknak.
Dúsgazdaggá tesszük a barátokat. Számolatlanul osszuk a lóvét a szövetségeseinknek.
Beteljesítjük Viktorunk nagy álmát. Minden fideszes polgármester kap egy böhöm nagy stadiont, Ön pedig ingyenjegyet a meccsekre. Addig folytatjuk a rezsiharcot, ameddig valóban elég nem lesz 47 ezer forint a megélhetéshez, de ha ez kevés, akkor Pintér barátunk ingyen kecskét, Hegedüs Zsuzsi barátnénk pedig tyúkokat osztogat. Még a panelproliknak, – bocsánat- , az iparosított technológiával készült házak lakóinak is. Kerényi Imi ingyen újságot osztogat, ebből megtudhatja micsoda jólétben él Ön , tisztelt Választópolgár. Megteremtjük az egymillió új munkahelyet is. Félmilliót Londonban, félmilliót közmunkában.
A köztévé folytatásos sorozatot közvetít Lázár barátunk fergeteges vadászatairól, így Ön is részesedhet ebből az örömforrásból. A négymillió szegénynek pedig fácánlevest osztogatunk.
Soha nem látott egészségügyet teremtünk! A közoktatásról már ne is beszéljünk.
Tisztelt Választópolgár!
Közösen egy gazdag és büszke országot építünk.
Mi gazdagodunk, Ön meg büszke lehet ránk.
Magyarország jobban teljesít!
Mi szeretjük Önt. Maga is szeressen minket.
A szavazatával.
Prózában szoktam néha kis költeményt írni, kétsorosat, kétszavasat, míg el nem kap a lustaság.
Aztán másra gondolok hamar, végül kezembe akad egy kis pohar.
Hoppá! Ha már
Itt ez a kis
Pohár!
*
DDD
BonHommage
.
Fűzfapoétánk, Bon Homm hányja a rímet
Minden hírre, ami lővonalába kerül.
Nem baj, a böngészőn van jó tekerőgomb:
Mély levegőt veszek és végére tekerek.
===================================
Apropó, ismered Hazafy Veray János verseit? Ízelítőül:
.
Este átmentem Pestre boldogan
A lámpák oly gyönyörüen ragyogtak azonban
Hogy még a nagyságos közoktatásügyi miniszteri
tanácsos ur is örvendett azoknak,
Ki pártfogolja a szegény poétát
S a jótékony czélú tündér versfüzérért ad piczulát.
Azonban azt gondoltam akkor este
Mikor átmentem Budáról Pestre
Hogy a költésnél sokkal jobb volna,
Ha nekem hat ökröm volna
És azokkal szánthatnám földemet,
Amit mivel nincsen, most nem lehet
S a budapesti intelligenczia hölgyek kijönnének
És a nép költője szántásában részt vennének.
(Ezt gondoltam és gyüjtöttem jókedvemben 1883 ápril 9. hajnalán mikor a hajnalcsillag ragyogött Zomborban azonban.)
.
.
Az az igazi deák,
Ki iskolát sose járt,
És jótékony célokra
Mégis verseket kiált!
.
Markó utcza gymnasium vén Stájbajder iskolaszolga
A buksi nem csak műveletlen meg hozzá goromba
A nép költőjének még azt mondja, hogy csavargó
Ő meg akkor a füles bagoly naplopó.
Ego,
látom, neked nem vagyok épp a szíved csücske. :D :D
Hazafy Veraytól csak egy kétsorost ismerek, még diákkoromból:
..
“Itt van már a leves,
de a tészta benne keves.”
…
Úgy látom, a többi is hasonló “magasságokban” szárnyal.
Gonoszka,
jóvanna,
nem akarlak zrikálni,
csak azt vallom,
aki alkot,
az tudjon jól skribálni.
…
Na, ez mán
kis híján
leért Hazafy
Veray Jani
szintjéig,
mindvégig.
…
na jó, nem borzolom Ego idegeit,
pihentetjük kicsit a bonhomme verseit.
…
Komolyra fordítva a szót: már Bródy megmondta, hogy a szó veszélyes fegyver. És a jól megválasztott szavak… hogy is volt a Timur és csapatában?
“Mi vason és betonon keresztül egyenesen a szívbe találunk!”
Vagy ahogy az angol mondja: Cuts like a Knife.
bonhomme (2014. február 8. szombat 21:29)
Prózában szinte biztosan szimpatikus lennél, de az, amit valószínűleg költészetnek gondolsz…
Ego,
nem hiszem azt, hogy én lennék az új Arany, vagy Petőfi (bár volt már, aki a Végjáték c. versem okán Aranyhoz hasonlított).
..
A Kanadai Magyar Hírlapon – de lehet, hogy egyszer már itt is – megírtam valakinek az Orbán Viktor nyakkendője c. versem kapcsán, hogy ezek csak reflexiók: ha nincs az orbánista klerikálfasizmus, az én költészetem – bocsáss meg, de hogyan nevezzem másképp? – létre sem jött volna.
..
Emellett többeknek tetszik, amit írok. Láthattad, A nürnbergi huszonkettőből külön cikk lett. Ez sem tetszett mindenkinek, de ahogy
admin
megjegyezte, kell néha, hogy leeresszük a gőzt.
Viszont ezen felbuzdulva vetette fel
Eagle
az állatos vers ötletét, amiből a Kis Magyar Állatfarm született, ami megint többek tetszését elnyerte.
…
Prózában írni
viszonylag egyszerű dolog,
amint azt itt, ni,
naponta tapasztalhatod.
A kommentelők elsöprő többsége művelt, iskolázott ember, Tisztán, világosan, érthetően fogalmazzák meg a mondandójukat, kényesek a kommentjükre, képesek egy elütött betű miatt gyors helyesbítést írni egy újabb kommentben. Bár bizonyára nincs mindegyiküknek felsőfokú végzettsége, viszont rendelkeznek azzal, amivel én is: józan, paraszti ésszel.
…
Verset írni viszont már más tészta: ott ügyelni kell olyan apróságokra, mint rím, versláb, belső rím, időmérték… Erre az átlagemberek többsége nem képes, mint ahogy nem mindenki élsportoló, mondjuk.
Én – ha leszámítjuk az ifjonti szárnypróbálgatásokat – itt kezdtem el verselni, és ennek okán a költészetem a politikai líra műfajába tartozik. Talán fennmarad, tán még idézni is fogják – nagyobb elismerést el sem tudok képzelni, mint hogy némely versemet iskolában ismertessék meg a jövő nemzedékkel -, viszont Hazafy Veray János ne legyen már összehasonlítási alap: az ő “költészetét”
egy-két megfelelő,
perfektül rímelő,
strófával túl lehet
– prózában túl merev! –
szárnyalni.
és nem is szeretném
verseim neked én
árnyalni.
bonhomme,
(versírásra) “az átlagemberek többsége nem képes, mint ahogy nem mindenki élsportoló, mondjuk.”
— Ezt honnan veszed? Van, akinek magától megy, de a versírás tanítható, és volt idő, amikor a diákoknak ez sima házi feladat volt. Bármilyen témáról bármikor tudok írni rímes vagy időmértékes verset, de ettől még nem képzelem, hogy költő lennék. Azt meg pláne nem, hogy Aranyhoz hasonlítható lennék, ez a vicc kategóriája lenne. Mondhatod persze, hogy nem adsz a véleményemre, de próbáltad már a verseidet irodalmi újságban közöltetni? Vagy egy ismert költőnek megmutatni?
Ettől függetlenül a fűzfapoézis és általában a dilettáns költészet gyakran szórakoztató, gyakran fennmarad, néha idézik (pl, Standavári Györgynek, a hatvanas évek vándordalosának sorát: “ó, apácák, ti propellerfejűek”), de ettől még nem fogják irodalomórán valódi költőkkel egy sorban tanítani.
Ha hozzáférsz, olvasd el Lukácsy Sándor “Kiment a ház az ablakon — költészet és játék” vagy Ráth-Végh István “A könyv komédiája” című könyvét. Néhány témába vágó szemelvény:
.
Szeretnék szántani
Magyar tarlókat,
Szeretnék felrázni
Magyar alvókat.
Szeretnék széttörni
Sok rossz kötést,
Szeretnék megölni
Üres időtöltést.
Szeretném dúlva törni
A sok meddő irtást;
Mind azt sírba tenni,
Mi gyáva vakondmódra,
Titokban elhúzódva
Jövendőnknek sírt ás
Szeretnék haladni,
Nektek jövőt adni
Szegény vesztegállók,
Rabkörben járók.
(…)
(írta: vitéz dr. József Ferenc királyi herceg)
.
Szittya Attila Bendegúz (felvett név) nemzedékeken át idézett híres verse “A Weiszbergerné méltóságos kutyája”:
.
A Weiszbergerné méltóságos kutyája
Tejberizset és sültcsirkét eszik vacsorára.
S mig a magyar nép éhezik, dolgozik, ázik-fázik,
Addig hej de sok kutya a fentiekhez képest vacsorázik.
(…)
Mindennek eljön egyszer az ideje,
Cserélődik a bot s az ember feneke.
.
Végül ilyen az, amikor valódi költő ír tréfából dilettáns verset:
.
KAMPANELLA
Növendék erdöben terem a növényzet
Himrigó trillázik nöstényrigó végett…
De hiá’bajába dalol tarkabarkát,
Imádottja nélkül himbálhatja farkát, ex!
Én is igy csinálok, csinálom biz’ aztat?
A hölgy irányában a siker nem biztat,
Hej! pedig szép vón’ a sarjadó növényzet,
Mikor pajkos páros szerelmi érzület? ex!
Nos hát hogyha így van, és ha mégugyabb van,
Még ha legugyabb is, belenyugszom abban,
Hölgyben van felölem kedvezőtlen nézet,
Forduljon el töle a férfi önérzet! ex!
De csak addig amíg van miből! Ha mindent elvesznek tőled, megkérdezem miből? Ha csak másoktól nem veszed el! Nem tudok nyugodtan végig sétálni úgy az utcán, hogy ne jelenne meg mellettem egy gyermek aki bácsikának szólít és pénzt ne kérjen tőlem. Vagy, egy több gyermekes családanya, – akit a mi rovásunkra támogatnak – felkér, hogy feküdjek le vele 5000 forintér. Nem tudom mi lett ebből az országból. Egyszer kifogy a citromból a lé és akkor nagy baj lesz.
Ego,
“Ezt honnan veszed? Van, akinek magától megy..”
Onnan veszem, hogy látom, akár itt az AN-en is. Tiszteletreméltó a próbálkozás, de sajnos hiányzik az érzék, és/vagy a gyakorlat. De említhetném a barátnőmet is, aki épp a minap próbálkozott vele, ám az első két sornál elakadt: nehezen tudta beleszuszakolni a mondandóját a vers kötött formájába, a verslábbal is gondja volt, és a megfelelő rímet is nehezen találta. Ezzel már ösze is foglaltam, hogy a többségnek miért nem megy. Ettől még nem lett kevesebb; nyilván a választott szakmájában jeleskedik inkább, és az sem semmi: iparosból is láttam már olyat, akire az árokásást sem bíznám.
..
“a versírás tanítható”
Ez igaz, viszont ha nincs hozzá érzék… A múlt héten néztem újra az egyik kedvenc filmemet, ahol a derék szántóvetőket tanították fegyverforgatásra, és az egyiknek nagyon nem ment. Végül az oktató türelmét vesztve fordítva adta a kezébe a puskát, mondván: inkább üssön vele, mint a bottal.
Vagy említhetném a KRESZ-vizsgát: van, aki elsőre átmegy, van, akit hússzor is meghúznak.
..
“volt idő, amikor a diákoknak ez sima házi feladat volt”
Jó neked: nálunk már a fogalmazás írásánál látszott, hogy az osztály egy részének problémái vannak vele; egyszerűen képtelenek voltak “elegáns”, összeszedett mondatok megformálására. A tanárnő panaszolta is a szülőknek, hogy van, aki az olvasókönyvén kívül mást nem is vett még a kezébe. Márpedig aki nem olvas, annak nem gyarapodik a szókincse, és ha nem alkalmazza a tanult-olvasott fordulatokat, nem lesz elég választékos a stílusa. A helyzet azóta csak romlott: megjelent a video, a PC, a Playstation… A mai diákok közül mennyien olvasnak?
..
“Bármilyen témáról bármikor tudok írni rímes vagy időmértékes verset”
Akkor miért nem írsz?
..
“de ettől még nem képzelem, hogy költő lennék”
De képzeld el: ha írsz egy elfogadható verset, már megtetted az első lépést. Ha rendszeresen műveled ezt, és közzé is teszed, előbb ismert leszel, aztán meg elismert. Persze meg is kell dolgozni érte: úgy mennyiséggel, mint minőséggel.
..
“Azt meg pláne nem, hogy Aranyhoz hasonlítható lennék”
Miért is? Ha az ő stílusában írsz, az odaillő szavakat szeded a megfelelő sorrendbe, passzol a rím, rendben van a versláb, átjön a mondandód lényege, hatást vált ki a műved… Arany is attól lett nagy költő, hogy nagyszerűen tudta alkalmazni “mestersége kellékeit”.
És mi a helyzet a festőkkel? Miért a haláluk után lesznek híresek és keresettek? Nem a koporsóban festették meg azokat a képeket!
..
“Mondhatod persze, hogy nem adsz a véleményemre”
De, adok csak fogalmazz meg építő jellegű kritikát: mutass rá, hol van benne a hiba, miért írjam át, ha azt akarom, hogy “süssön”.
..
“próbáltad már a verseidet irodalmi újságban közöltetni? Vagy egy ismert költőnek megmutatni?”
Nem, mivel diktatúrában élünk, és úgy vélem, jobb, ha anonim maradok. A dolog pikantériája pedig, mint már említettem, hogy ha nincs ez a nyomorult diktatúra, talán el sem kezdek verselni.
..
Ettől függetlenül a fűzfapoézis és általában a dilettáns költészet gyakran szórakoztató, gyakran fennmarad, néha idézik”
Tartsál bár fűzfapoétának, vagy dilettánsnak, ha valamit kiváltottam a verseimmel, ha idézik, ha továbbadják, már volt értelme. És minél többet írok, annál gyakorlottabb leszek. És ha rámutatsz, miben kell még fejlődnöm, megköszönöm.
…
A mellékelt verseken tökéletesen szemléltetted, ki az, aki csak próbálkozott, ki az, akiben volt tehetség, csak trehányul írt, és ki volt a “igazi” költő.
jav.: miként írjam át, ha azt akarom, hogy “süssön”.
Mi van azokkal a lábakkal?
Bonhomme
.
Most sajnálom, hogy nem mentegettem el a verseidet. Nem egyformák, de vannak köztük technikailag hibátlanra, sőt, remekre csiszolt darabok. Nagyon olajozottan gördülnek pl. a „Hogy Selmeczi Gabriellára talála, így köszöne néki (harminckilencedik)” sorai.
Persze a „vers” kategóriája több mindenre tartalmaz kritériumokat. (Most a legkülönfélébb szabad versektől és némely avantgárd vargabetűtől talán tekintsünk el.) Mondjuk, hogy a kvalitásos vers, amelynek okán az írója tényleg költőnek nevezhető, mutatja a megírójának a technikai virtuozitását, de valami víziót, érzelmet, nem hétköznapi lelkiállapotot, katarzis felé mozdító lelki hullámzást, elkötelezettség-érzetet, vagy éppen szenvedélyt is kelt az olvasóban. Az általad ide írt versek, gyanúm szerint valahol az ironikus-szatirikus vers (mert a „bökvers” azért ezekre kevés lenne) és a valódi, elmélyült, felelős, hogy úgy mondjam, küldetéstudatos vers között van. De ezek az apropók, kommentközi szituációk nem is nagyon tennének lehetővé mást. Strandon sem szokták előadni az Antigonét. Te ezt nagyon jól műveled, várjuk a folytatást. Mások is beszállhatnak.
.
Ego, írod: „… a versírás tanítható.”
A sakkozás is. Ahhoz, hogy valaki sakkozzon, hibátlanul, reflex-szinten kell tudnia megkülönböztetni a szabályos és a szabálytalan lépéslehetőségeket. Na most, ha valakik eleget sakkoznak,eljuthatnak idáig, mindenki reflex-szinten azonnal felismeri és megkülönbözteti a szabályoknak megfelelő, és a szabályoknak nem megfelelő lépéslehetőségeket. Ebben lehetnek egyenlők, míg játékerőben maradnak köztük a különbségek. A lépésben rejlő stratégiai perspektíva felismerése, és az ezekkel kombinálás már nem nagyon fejleszthető, illetve mindenkinél csak a saját személyes „plafonjáig”. Bonhomme személyes plafonja, már legalábbis amatőr sejtésem szerint, magasabban lehet, mint ami az ide írtakból közvetlenül látszik, és magasabban, mint a technikailag verssorok írására képes közemberé. Hogy pontosan menyivel, azt persze nem tudom.
(A szillogizmus és az implikáció közötti különbségre is visszatérhetünk még, talán, ha fontos nekünk a logika és az igazság. Táblázaton belül és kívül.)
Egy realista örökbecsű:
.
Jaj de hideg ez a beton
Felveszem a nagykabetom.
Kinek nem tetszik országunk szeretett Orbánja,
az meglátja, a börtönben majd az orr bánja!