Kósa Lajos egyszerű világképe szerint a pártok a választási kampányban hazudoznak, aztán akinek többen elhiszik, az kormányt alakít, én pedig próbálok hibát találni a logikájában, de nem sikerül. Kósa Lajosnak tökéletesen igaza van, kipróbált politikus ő, a Fidesz azon frakciójához tartozik, akik némi önállóságot is kaptak Simicskától és Orbántól, akkor megy ki a budira, amikor csak akar.Jjelentkeznie sem kell előtte, ráadásul egyeztetés nélkül nyilatkozhat, még baloldali rádióknak, újságoknak is.
A fenti állítás – bár egyszerűnek látszik – többszörösen összetett, mivel nem csak arról van szó, hogy a Fidesz szerint hazudozni egy választási kampányban jó és kifizetődő dolog (erre bizonyítékok vannak, felesleges lenne hisztérikusan viselkedni), hanem arról, hogy ezt el is lehet mondani nyugodtan a nyilvánosság előtt, mivel a magyar választó nem csak eltűri a hazudozást, de egyenesen igényli. Olyan ez neki, mint a mozi: tudja, hogy Bruce Willis nem menti meg a világot, de ezt a tudás egyáltalán nem zavarja, mert az ember nem azért jár moziba, hogy szembesüljön az igazsággal, hanem azért, hogy jól szórakozzon, és a választási kampány pontosan ezt nyújtja a széles néptömegeknek.
Maximumra csavarjuk a fűtést szarul szigetelt lakásunkban, mert megengedhetjük magunknak a rezsicsökkentés áldása folytán, aztán bekapcsoljuk a tévét, és adjatok neki!, választási kampány van, az pedig akkor jó, ha durva, elég volt a széplelkű, mindig nyafogó liberális buzikból, nekünk itt ne vinnyogjanak, kigyúrt felsőtesteket akarunk látni, meg vért, meg kommunistázást, világnemzeti népuralmat, magyar birodalmat, rettegő tótot és rácokat, esetleg néhány kivégzést, de legalább rabláncon elvezetett politikusokat. Nagyjából ennyi.
Az, hogy a kampányban hazudnak az alap, de ahhoz, hogy lehalkítsuk a gyereket, minimum olyasmit kell hazudni, amiben van aszteroida, világvége, meztelenül táncoló Biszku Béla és állatos szex.
Tökéletesen érzi ezt a baloldal azon felvilágosult, a tényekkel rendszeresen szembenéző, és realitás érzékét még el nem vesztett szegmense, akik szerint egyedül és kizárólag Gyurcsány Ferenc lehet Orbán Viktor kihívója. A fentieket, némi megszorítással, egyedül a volt miniszterelnök képes prezentálni kampányban, elvégre – akármennyire is szeretjük – Bajnai Gordon egy balfasz, Mesterházy meg kábé annyira karizmatikus, mint egy boncolási jegyzőkönyv, természetes halál esetén.
Gyurcsány más.
Ő bármikor képes kizökkenteni a megfáradt választókat, táncol, sírdogál, elveszett gyermeket talál, biztos énekelni is tud, bár erről még nem győződhettünk meg. A rakendroll az nem egy tánc. Tehetünk úgy, mintha négyévente az emberek arra szavaznának, aki jobban figyelembe veszi a realitásokat, figyel a világgazdaság áramlataira, a tendenciák és a mélyrétegben zajló folyamatok szakértője, szereti az embereket, javítani akar a társadalom kissé szétesett szerkezetén, meg ilyen baromságok, de amennyiben elhisszük magunknak ezt az ostobaságot, addig fogunk ellenzékben ücsörögni, amíg bevezetik nálunk az eurót.
Ideje lenne észrevenni, hogy a magyar választás nem intellektuális vetélkedő, hanem pankráció, ahol mindenki kint hordja az alsógatyáját, mesterségesen felturbózott izmai vannak, rendkívül szőrös, és mielőtt belépne a ringbe, olyasmiket kiabál, hogy letépem a fejed, aztán belehányok a tüdődbe!, mert az jól hangzik, és az emberek szeretik.
Most képzeljük csak el azt a pankrátort, aki a küzdelem előtt visszafogottan ecseteli a reális esélyeket, esetleg szót ejt a megfelelő táplálkozás szükségességéről, majd frappánsan Kantot idéz. Visszavonom, inkább ne képzeljük el.
Az ellenzéki összefogás egyetemes ege alatt egyedül Gyurcsány Ferenc hajlandó első szóra felhúzni kívülre a bőrtangát, olyan parókát vesz fel, amilyet ráadnak a rajongók, és bármit képes kiabálni, ráadásul papír nélkül. Egyszerűen gondolkodni sem szabad másban, mint őbenne, a magam részéről érthetetlenül állok minden olyan felvetés előtt, miszerint legyen egy értelmes politikus a baloldal miniszterelnök-jelöltje, hiszen értelemre sem most, sem a későbbiekben nem lesz szükség. Ezzel az erővel azt is hangoztathatnák ezek a fogalmatlanok, hogy legyen a miniszterelnök-jelöltnek urdu nyelvvizsgája, ami szintén felesleges.
Ideje felébredni, elkényeztetett művész-értelmiségi barátaim: a politika betanított munka, nem tudományos pepecselés, nőies aprómunka vagy precizitást igénylő szakmunka.
Áll a ring, a tömeg már üvölt, Kövér László állatbőrökbe öltözve lengeti bunkóját az egyik sarokban, másodperceken belül be kell valakit küldeni a másik oldalról is, mert lejár az idő. Rángassátok fel Gyurcsány Armani nacijára a bundabugyit, oszt jó napot! Pattogatott kukoricát elő, hallgassuk a recsegő csontokat!
PA-RA-JÓ !